Szendergő kápolna tövében,
Gubbaszt a síró fájdalom.
Mögé lopakodik a sápadt hold,
Hogy nyugodtan álmodjon.
Ingét tépi magányos fának,
Az elszabadult, őrült vad
Neveletlen őszi szél,
Mely úgy süvít a völgyön át,
Mint démoni kétségbeesés.
Pizsamába öltözik a város,
S békében aludni tér.
Paplan alatt írom a verset,
A zseblámpám fényénél,
Mint a múltbéli kisfiú,
Egyszer Karácsony éjjelén.
Ráncos homlokomra
A gond szótlanul kiül,
Lassan az értelem,
Rímet farag itt belül.
A fáradt szél bejár
Minden zeget - zugot,
S valamit a hajnal
Fülébe súgott.
Ruhát vált a mező
Félőn szürke a táj,
Leborotvált mindent
A fagy,
Kőkemény lett a sár.
Megbotlik a szarvas,
Utolérte az ólom halál.
Csörgedező kis patak
Jégpáncél alatt sírdogál.
Éj sötétje nagyokat lép,
Siet elhagyni a völgyet
Ahol élek én.
Követi őt a hajnal,
Bújj ide mellém!
Hagy olvadjon az éj,
Meztelen testünk,
Izzó tüzénél.
ZENEBOX - Portfoliósok kedvenc zenéi
Ide rakjuk be a Portfoliósok által kedvelt zenék linkjeit. Szerencsétlen Lelkisegély topikot ne offoljuk már teljesen szét.
Mindjárt rakok is be egy számot, hogy megjöjjön a hangulat!
link
:-))))