Pofi nyugodj meg valszeg igaz amit leir. Olvastam valahol hogy egy nyári szintén banki munkaügyi ellenörzésen az összes(!) szabadságon levö dolgozo nem talált magának jobb elfoglaltságot mint hogy a munkahelyén a bankfiókban töltse a szabadságát. Vszeg ez is a csunya ujságiró koholmánya volt.
Mondjuk ez nem az OTP volt hanem egy másik. Szándékosan nem irok nevet mert nem a konkrét eset hanem a gyakorlat a fontos.
Mondjuk ez nem az OTP volt hanem egy másik. Szándékosan nem irok nevet mert nem a konkrét eset hanem a gyakorlat a fontos.
Otp rabszolgái
Országos Takarékpénztár Rt. BUDAPEST Nádor u.16.
Dr. Csányi Sándor Elnök-vezérigazgató Úr részére
Tisztelt Elnök-vezérigazgató Úr!
Sok vidéki OTP-fiókban dolgozó kollégám nevében döntöttem úgy, hogy írok
Önnek.
Mivel magam és kollégáim is régóta dolgoznak az OTP alkalmazottaiként, volt,
és egyelõre van alkalmunk megtapasztalni a változásokat.
Rövide n a változást az alábbiakban tudnám megfogalmazni. 15 éve még a
dolgozót is embernek nézték a munkaadói. Ma már megfáradt, elkeseredett
emberek ezrei dolgoznak az OTP-fiókokban.
A fiatalok rövid idõn belül továbbállnak, az idõsebbek szinte a családot és
a magánéletet mellõzve küzdenek, bízva abban, hogy egyszer még talán jobb
lesz.
Évekkel ezelõtt még a központból azzal a céllal látogatták a fiókokat, hogy
segítséget nyújtsanak. Ma már több az ellenõr, a próbavásárló, a
vizsgabizottság, a számonkérõ, mint a fiókdolgozó. Nekünk a legfõbb
ellenõrünk mindig maga az ügyfél. Szerencsére ma is sorok állnak az OTP-ben
- míg egyes bankok konganak az ürességtõl -, mert a legfõbb PROBA VÁSÁRLÓ
elégedett. Részben azért jönnek sokan, mert bíznak bennünk, régi
dolgozókban.
A fiókok zömében már teljes munkaidõs dolgozó alig akad, pedig munka lenne
bõven.
Na de tisztelt vezetõink tudják; hogy a munka nagy része így is el van
végezve, igaz, ennek az az ára, hogy az egész évi ki nem vett szabadság még
bent van, a hatórás részmunkaidõs dolgozók napi kilenc órát dolgoznak
(természet esen csökkentett munkabérért).
A túlórát kérni nem lehet, mert azért büntetés jár. Valamikor jutalmat
kapott az a dolgozó, aki szabad idejét áldozta az OTP-ért.
A házasságok tönkremennek, mert ezt a legtöbb férj nem fogadja el.
A dolgozói kedvezmények fokozatosan elvonásra kerültek, miközben mást sem
olvasunk és hallunk: "az OTP jelentõsen túllépte a tervezett nyereségét".
Minket nem érdekel, hogy 16 vagy 24% a nyereségadó, mert abból egy fillért
sem kapunk. Nekünk nincs részvényünk, így osztalék sem jár, jó, ha egyhavi
jutalmat kapunk a bérköltség terhére.
Míg a pénzintézet nem "szárnyalt", addig az alkalmazottaknak is jutott
tisztességes munkabér, jutalom és még túlórapénz is.
Míg egyes hivatalokban a háttérmunkára vannak ügyfélmentes munkanapok, addig
az OTP-nél háttérmunkát csak túlórában lehet végezni, amiért munkabér nem
jár.
A centralizálások miatt az ügyfelek minden problémája a fiókokban csapódik
le, mi nézünk szembe az ügyféllel akkor is, ha közvetlenül nem hozzánk
tartozna az ügye (pl.: LTP, HABOF, Ingatlan Rt, Garancia Biztosító stb.).
Régen volt irattáros a fiókokban, ma az irattárakba belépni nem lehet, mert
arra, hogy rendet tartsunk, már nem jut idõ.
A mi idõnket stopperrel mérik, olyan emberek számolják ki a szükséges
perceket, akik pult mellett még soha nem dolgoztak.
Sok esetben hátráltatják a határidõs munkákat a gépleállások, a kiesett idõt
ugyancsak túlórából kell megoldanunk.
A dolgozó nem lehet beteg, nem mehet szabadságra, mert nincs, aki
helyettesítse. Ha mégis sikerül 1-2 nap szabadságot kilopni, alig tudja a
lemaradást pótolni, hiszen ez idõ alatt az utasítások , körlevelek,
feladato k tömkelege gyûlik az asztalon össze.
Természetesen a 10 ledolgozott óra után ezeket itthon TV-nézés helyett
lapozgatjuk, amíg el nem alszunk rajta.
Másnap üdén, mosolyogva kell az ügyfeleket várnunk.
Mi csak álmodunk olyan munkahelyrõl, ahol az ügyfelekkel külön asztalnál,
nyugodt körülmények között, nem számolva a ráfordítható perceket,
tárgyalhat unk, kínálhatjuk termékeinket.
Tudja Ön mekkora az OTP-nél a fluktuáció az utóbbi idõben? A kvalifikált
munkaerõ mind elmegy?
Itt azt várják el tõlünk, hogy a számunkra kedvezõ termékeket vigye csak az
ügyfél, hogy neki mi a fontos, az nem számít.
Miközben Ön a kitüntetéseket sorra veszi át, azon törjük a fejünket, hogy
eszébe jut-e néha, hogy ennek az eredménynek, amit az OTP és Ön személyesen
elért, mi is részesei vagyunk. Jobb esetben büszkének kellene lennünk, hogy
ilyen munkahelyen dolgozunk, de egyre inkább csak az elkeseredés lesz úrrá
rajtunk.
Kedves Csányi Úr!
Mi nem tudunk Önnek helikoptert venni, mint a barátai, mert ez a
segédmunkásbér, amit a pult mellett ülõk keresnek, a megélhetéshez is kevés.
Mi nem tudunk számolatlanul cégeket venni, mint Ön. Meddig még?- Soha nem
elég?
Nem vagyok biztos abban, hogy ez a levél eljut az Ön kezéhez, mégis jólesett
leírni a véleményemet, talán egyszer a nevemet is adom hozzá a kollégáimmal
együtt.
Ha mégis olvasta levelünket, várjuk válaszát valamelyik belsõ OTP-s
újságban. Kívánok Önnek további sikereket, de kérem, a lelkiismeretét is
használja döntéshozatalai esetén.
Név és cím a szerkesztõségben
( *** Hiányzó újságnév! *** , 2004-10-14, 5 . oldal) (ID:187604)