Amikor beütött a krach, mindenkit teljesen felkészületlenül ért. Az 1969-ben a Wall Streeten dolgozó értékesítők fele 1962 után lépett be az iparágba, és csak és kizárólag erősödő piacot éltek meg. És amikor a részvények fordultak, a leggyorsabban emelkedő sztárpapírok estek a legintenzívebben. Így például a National Student Marketing, amelyből Tsai 122 ezer darab részvényt vásárolt 5 millió dollár értékben, az 1969. decemberi 143 dolláros árfolyamról 1970 júliusára 3,50 dollárig zuhant.18 1929 szeptembere és novembere között 30 milliárd dollárnyi részvényérték lett semmivé; az 1969–1970-es krachban a veszteség 300 milliárdra rúgott!19A 60-as évek mesterlövészei kizárólag a hozamra gondoltak, és kevés figyelmet szenteltek a kockázatnak. Ez a gondatlan hozzáállás annak a piacnak volt a szüleménye, amelyen játszottak. 1950-től 1965 végéig a Dow az idő 66 százalékában az aktuális csúcsától legfeljebb 5 százalékkal, 87 százalékában pedig az attól legfeljebb 10 százalékkal elmaradó sávban tartózkodott. Gyakorlatilag semmilyen turbulencia nem volt érzékelhető. Az 1950 és 1965 közötti időszakban az egyetlen medve piac az 1962-es villámkrach volt, amely 27 százalékkal nyirbálta meg az S&P 500-at, és valamivel több mint egy év kellett a piacnak az esés ledolgozásához.Tsai olyan játékot játszott, amelyben nem lehet konzisztensen nyerni. Első volt azon újvonalas traderek között, akik a lassan, de biztosan elvet sutba dobva az azonnali nyereséget kezdték hajszolni. . A Manhattan Fund Tsai vezetésével úttörője volt ennek a mikrotávú stratégiának – és utánzói egymás sarkát taposva követték minden lépését. Lowenstein így fogalmazott: „Elegendő volt, ha Tsait hírbe hozták valamelyik részvénnyel, és máris kisebb roham indult a papírért.”20Tsai megértette a jeleket, és 1968 augusztusában nagyjából 30 millió dollárnyi részvényért cserébe eladta a Tsai Management and Researchöt a C.N.A. Financial Corporationnek, egy biztosítótársaságnak.Tsainak az esetre visszatekintve nem nagyon tetszett a bánásmód, ahogyan kezelték:1967 nagyszerű év volt a Manhattan Fund számára; ha jól emlékszem, 58 százalékkal emelkedtünk. Úgy gondolom, hogy a nagy alapok közül mi voltunk a legjobbak. Így nagyon jó érzésekkel gondolok vissza erre az esztendőre. A következőre viszont nem. A következő év pocsék érzéseket kelt bennem. A ’67-ben jól teljesítő részvények ’68-ban nem szerepeltek jól. Vagy túl sokáig tartottam azokat a részvényeket, vagy rossz részvényeket választottam ki. Ám úgy érzem, a sajtó nagyon ellenséges volt, mert a Fidelity Capital 1958-ban indult, így mondhatjuk, hogy 1958-tól 1967-ig mindig topon voltunk. Egy rossz évünk volt, az 1968-as, és azóta csepülnek a sajtóban. Mint egy baseballjátékost, nem? Van tíz jó meccsed, majd jön egy pocsék, és egy nulla vagy. Nem tartom ezt tisztességesnek.21 . Tsainak „tíz jó meccse” volt, de ezeken a meccseken olyan bowlingpályán gurított, amelynek a szélein golyóvető árok helyett falak voltak. . Amilyen erősen csak tudta, elhajította a golyót, és ez működött. Amikor a falakat 1968-ban elvették, befektetői egy nagyon kemény és fontos leckét kaptak. A Manhattan Fund az elkövetkező néhány évben eszközértékének 90 százalékát elveszítette; 1974-re a befektetési alapok történetének legrosszabb nyolcéves teljesítményét tudta felmutatni. . . . . .
Az emelkedő piac minden hajót felemel, és Tsai befektetői egy nagyon fontos leckét tanultak meg: ne keverd össze az észt a bika piaccal!
Druckenmiller medvévé vált Hozzá kötődik az általam valaha hallott egyik legérdekesebb befektetési sztori is. 1987 első felében, amikor az árfolyamok szakadatlan emelkedtek, bika volt. A Dow Jones Industrial Average csak az év első négy hónapjában 33 alkalommal ment új csúcsra. Az augusztusi csúcsán 45 százalékos szárnyalásban volt az index, és a meredek emelkedés után a nyár közepén Druckenmiller medvévé vált. Ami azt illeti, az augusztusi csúcsáról 17 százalékot korrigált a piac, Druckenmiller pedig, abban a hitben, hogy 2200 ponton támaszra lel az index, október 16-án a nettó short pozícióból 130 százalék nettó longra váltott.11 Ha hallottál már a fekete hétfőről, akkor tudod, hogy a 2200 pont nem éppen bizonyult támasznak.A Dow pénteken 2246, hétfőn pedig 1738 ponton zárt. A 22,6 százalékos zuhanás mind a mai napig az amerikai részvénypiac legrosszabb napját jelenti. A részvények hulló késként zuhantak a nyitáskor, majd azt követően visszapattantak. Druckenmiller délre mindent eladott, és shortba ment! Zárta a pozícióit, majd a fekete hétfőt követő kétnapos, éles visszapattanást követően Druckenmiller újra shortolta a piacot. Amikor a részvények csütörtök reggel drámai zuhanásba kezdtek, kevesebb mint 24 óra alatt 25 százalékot keresett. Druckenmiller 130 százalék nettó long pozícióban kezdte az amerikai részvénypiac történelmének legrosszabb napját, mégis nyereséget ért el 1987 októberében. Olyan szinten játszotta ezt a játékot, ahogy nagyon kevesen tudják.Druckenmiller annyira tehetséges volt, hogy Dreyfus 1987-ben felvette, és megengedte neki, hogy továbbra is vigye alapját, a Duquesne-t. A Strategic Aggressive Investing Fundot kezelte, amely az iparág legjobban teljesítő alapja volt az 1987-es indulásától kezdve 1988-ig, amikor Druckenmiller kilépett. Rövid időn belül hét különböző alapot kezelt Dreyfusnak12, amikor is felmondott, mert megkapta álmai lehetőségét: Soros Györgynek dolgozhatott.Druckenmiller jó úton haladt ahhoz, hogy eredményei révén az iparág legnagyobbjai közé tartozzon, de az ikonikus befektetővel való együttműködése volt az, ami ténylegesen a legendák közé emelte. Nem sokkal a belépése után, 1989-ben shortolta a japán részvénypiacot – saját szavaival élve „az általa valaha látott legjobb kockázat-hozam arányú ügylettel”.13 Mivel a Nikkei még közel harminc év múltán is 50 százalékkal az 1989-es csúcsa alatt van, nyugodtan minősíthetjük ezt látnoki éleslátásnak.1992 augusztusában Druckenmiller shortolni szándékozta az angol fontot. A Quantum alap 7 milliárd dollárnyi eszközt kezelt, és mentora, Soros sugallatára Druckenmiller 5,5 milliárd dollárnyi fontot készült eladni, és a pénzből német márkát vásárolni. Kockázatosnak tűnt az alap szinte összes pénzét egyetlen ügyletben befektetni, de Druckenmiller alaposan kivesézte a számokat, és biztos volt benne, hogy nyerő húzás lesz. Mielőtt belevágott volna, úgy döntött, kikéri az ötletről Soros véleményét. Ahogy előadta a tervét, Soros arckifejezése fájdalmassá vált. Ahogy Druckenmiller elkezdte finomítani a tervét, legnagyobb meglepetésére Soros ezt mondta: „Ez a legnevetségesebb kockázatkezelés, amiről valaha is hallottam. Amit előadtál, az egy hihetetlen tuti ügylet. A nettó vagyonunk nem 100, hanem 200 százalékát kellene erre feltennünk.”14Druckenmiller és Soros az alapba befektetett teljes tőke kétszeresét kitevő összegben shortolták a fontot. A Bank of England 27 milliárd dollárnyi tartalékát elégetve igyekezett védeni az ország devizáját15, de képtelen volt állni a Quantum Fund és a többiek fonteladásainak a rohamát. Amikor a gát átszakadt, és a font összeomlott, Druckenmiller és Soros egy milliárd dollárt kerestek.Druckenmiller 1989-ben 31,5 százalékos, az ezt követő négy évben pedig 29,6, 53,4, 68,8, illetve 63,2 százalékos hozamot ért el.16 Minden idők egyik legfigyelemreméltóbb befektetési eredménysorát produkálta, ráadásul hatalmas pénzösszeget kezelve tette ezt, azonban még őrá sem lehetett érvényes, hogy amihez hozzáér, arannyá változik. Előbb-utóbb mindenki a hálóba üti a labdát.
Opus real.