A SIE kínai állami pénzintézet bejelentette, hogy hárommilliárdot készül beruházni a Blackstone-ba, Amerika egyik nagy befektetési alapkezelőjébe. Kína eddig az olcsó munkaerő és a kiszervezés miatt okozott gondot. A Nyugat ezt régóta nehezményezi ugyan, de ölre azért nem mentek a felek, mert hiszen Kína az ily módon keletkező hatalmas exporttöbbletből finanszírozta az amerikai kormány túlköltekezését. Az 1200 milliárdnyi kínai devizatartalék javarészt dollárban, elsősorban amerikai államkötvényekben fekszik.
A Le Monde ezt egyfajta kölcsönös gazdasági elrettentésnek nevezi, a hidegháborús korszak szovjet-amerikai nukleáris erőegyensúlyára utalva. Ezt a törékeny egyensúlyt bontja meg Kína azzal, ha tulajdonrészt vásárol a Blackstone-ban. "A munka így tőkévé alakul át."
A kínai devizatartalékból meg lehetne vásárolni a három legnagyobb amerikai céget, az Exxont, a General Electricet és a Microsoftot. De csupán a 2007-re várt kínai fizetési mérlegtöbbletből is szőröstül-bőröstül meg lehetne venni a Citigroupot és a Bank of Americát.
Vajon az első kísérlet után nem készül-e Kína nagyobb bevásárlásokra is a Wall Streeten? És vajon mit tenne Washington, ha Peking megrohamozná például a Microsoftot? Nem protekcionista bezárkózás lenne-e a biztos válasz? Ha igen, az katasztrofális következményekkel járna a világgazdaságra nézve. Pénzügyi válsággal, a dollár összeomlásával fenyegetne. "Kína olyan félelmetes ma, mint Japán volt húsz éve, amikor a Sony megvette a Columbiát. A szamuráj ölelése után most a sárkány csókjától kell tartanunk."
Azóta is nagyon félünk Japántól. Jó olcsón lehet hitelhez jutni, meg dolgoznak mint a gép. Ez a cikk nem kicsit túloz. Nagyon. Dollárösszeomlás, vicc. Kína meg Oroszország szeretne bekerülni a klubba, csak egyenlőre nem kellenek, ők is tudják, de próbálkoznak. Az 1200 milliárd dollár amit Kína finanszíroz az amcsi államadósságból egy bakafüst, megengedték Kínának, persze jó olcsóért, hogy legyen hová tenniük a kereskedelmi feleslegüket. Amcsi éves költségvetése trillió dollárban mérhető, csak a normál katonai kiadása évi 400 milliárd dollár, ebben nincs benne Irak, Afganisztán meg a többiek. Az, hogy nem nézik jó szemmel Kínának ebbe a hedge fundos társaságba történő beszállásukat, meg az egyéb cégbevásárlási ötleteiket, ez nem gazdasági, hanem elvi kérdés.
A sárkány csókja
A SIE kínai állami pénzintézet bejelentette, hogy hárommilliárdot készül beruházni a Blackstone-ba, Amerika egyik nagy befektetési alapkezelőjébe. Kína eddig az olcsó munkaerő és a kiszervezés miatt okozott gondot. A Nyugat ezt régóta nehezményezi ugyan, de ölre azért nem mentek a felek, mert hiszen Kína az ily módon keletkező hatalmas exporttöbbletből finanszírozta az amerikai kormány túlköltekezését. Az 1200 milliárdnyi kínai devizatartalék javarészt dollárban, elsősorban amerikai államkötvényekben fekszik.
A Le Monde ezt egyfajta kölcsönös gazdasági elrettentésnek nevezi, a hidegháborús korszak szovjet-amerikai nukleáris erőegyensúlyára utalva. Ezt a törékeny egyensúlyt bontja meg Kína azzal, ha tulajdonrészt vásárol a Blackstone-ban. "A munka így tőkévé alakul át."
A kínai devizatartalékból meg lehetne vásárolni a három legnagyobb amerikai céget, az Exxont, a General Electricet és a Microsoftot. De csupán a 2007-re várt kínai fizetési mérlegtöbbletből is szőröstül-bőröstül meg lehetne venni a Citigroupot és a Bank of Americát.
Vajon az első kísérlet után nem készül-e Kína nagyobb bevásárlásokra is a Wall Streeten? És vajon mit tenne Washington, ha Peking megrohamozná például a Microsoftot? Nem protekcionista bezárkózás lenne-e a biztos válasz? Ha igen, az katasztrofális következményekkel járna a világgazdaságra nézve. Pénzügyi válsággal, a dollár összeomlásával fenyegetne. "Kína olyan félelmetes ma, mint Japán volt húsz éve, amikor a Sony megvette a Columbiát. A szamuráj ölelése után most a sárkány csókjától kell tartanunk."