Azért ő nem volt ennyire látványosan ekkora helyesírási hibákat vétő. No jó, az államot egy "l"-lel írta, az lehet oda nem figyelés eredménye is, és a vesszőket megfelelő helyre kitenni se sikerül mindenkinek, de azért a "ly"-t és a "j"-t keverni már eléggé durva hiba. A minap láttam, hogy egy Bangóné-féle levél helyesírási hibáit javították, és kb. 5-6 sor lehetett, de minden sorban úgy - minimum - 3-4 hiba volt, ami összesen, a teljes "levél" vonatkozásában 28 hibát jelentett - 5 sorban. Persze, nekem is voltak 1990 előtt SZET-es hallgatóim (ha valaki nem tudná mi az, akkor annyit róla, hogy szakmunkásoknak egy év alatt valahogy érettségit adtak, felvetették őket az egyetemre, és legalább 90 %-uknak el kellett végeznie - amit keményen számokért az állampárt és a KISZ az egyetemen), akik úgy kaptak diplomát, mint "jó elvtársak", hogy nemcsak a tárgyi tudásuk és intelligenciájuk volt katasztrofális, de még helyesen írni sem tanultak meg az egyetem alatt sem. :)
Téged a Kunhalmi vagy a Borbélyné tanított a helyesírásra? :) Viccnek nem rossz, de ha nem annak szántad, akkor fogalmad sincs mi az a diktatúra. Volt egy Robert Dahl nevű amerikai egyetemi tanár (Yale Uniersity), akinek a - jelző nélküli - demokráciával kapcsolatos elmélete általánosan elfogadott. Ebben ő lehetetlennek tartotta a széleskörű állampolgári aktivitáson
alapuló, egyenlő politikai részvételt, s azon a véleményen volt, hogy a
politikai egyenlőség demokratikus eszménye fikció, a realitás az
egyenlőtlenség és a hierarchia. Az ő felfogásában a
demokrácia fogalma tehát elszakad a tömegek politikai részvételétől, és a
többség passzivitása mellett versengő csoportok uralmává válik.
Megjegyezte azt is, hogy a politikában nincs tökéletes verseny, a
részvétel pedig valójában csak a jogosítottak nagyon szűk körére
korlátozódik. Ebből következően nem lehet mindenki nyertes, és a vesztesek - amiért vesztesek - nem kiabálhatnak diktatúrát azért, mert arra az oldalra kerültek. :)
Opus real.