Donald Trump a múlt héten már utalt arra, hogy az az adócsomag, amit ezen a héten jelentenek majd be, akkora adócsökkentést tartalmaz majd, amekkorára korábban még sohasem volt példa, most elkezdtek szivárogni az elsõ részletek,
a dollár világpénz, ha a belé vetett bizalom meginog akkor óriási tételben fog visszaömleni a kibocsátási helyre és a "kis" infláció rövid időn belül igen nagy lesz
Obamát hibáztatni az elmúlt évek eladósodásáért,? Mintha bizonyos Bush, Cheney, Rumsfeld urak gyártották volna le a világtörténelem egyik legsúlyosabb világgazdasági válságát, amelynek a mélypontján került az elnöki székbe Obama. A heti friss munkanélküliségi számok 700.000 körül voltak amikor a fenti urak átadták a kormányt, + az iraki, és afganisztáni háborúk nyelték a pénzt (valami évi 4-500 mrd USD-t) + a recesszió . Emellett állami beavatkozás nélkül összedőltek volna a legnagyobb bankok, biztosítók és velük az egész világgazdaság. De Obama tehet az adósságról... hát persze. Emellett arról se feledkezzünk meg hogy az uccsó két évében már gyakorlatilag nem tudott semmit átverni a republikánus képviselőházon, illetve szenátuson.
Csak mondom az elmúlt bő száz évben, ha republikánus kézben volt egyszerre a képviselőház, a szenátus + ők adták az elnököt is legalább egy cikluson át, az kivétel nélkül méretes válságba torkollott (1907, 1929, 2008). Így viszonylag mérsékelt optimizmussal tekintek Trump mostani országlására is, mivel ismét együtt a nagy csapat, bár még nem telt el egy ciklus...
Ez az adócsökkentés egyébként nem annyira jó ötlet, stratégák azon merengenek, hogy párhuzamot mutat a huszadik szádad első kétharmadában divatos Philips görbével.
A Philips görbe ugye az volt, hogy ha magas a munkanélküliség (és közelednek a választások, hehe), akkor egy kis jegybanki pénznyomtatással kell tolni az inflációt, mert a tapasztalat az, hogy az infláció csökkenti a munkanélküliséget.
Azóta persze már azt is tudják, hogy a hatás csak átmeneti -- viszont az inflációnak olyan reálgazdasági hatásai vannak, amely rontja a gazdaság kilátásait. Tehát nem is túl sokszor eljátszva ezt (hogy inflációval fékezzük a munkanélküliséget) beáll az a helyzet, hogy az infláció taratósan 10% fölött van, a reálgazdaság mégis stagnál vagy lassul, a munkanélküliség pedig növekszik. És mivel az inflációs várakozások is magasak, általában csak nagyon fájdalmasan lehet visszatérni az árstabilitáshoz.
Szóval ez az adócsökkentés ezzel mutat párhuzamot: az alacsony adókulcsok átmenetileg dinamizálják a gazdaságot, olcsóbbá teszik a beruházásokat -- viszont az a tapasztalat, hogy ezzel párhuzamosan növelik a vagyoni különbségeket a társadalomban, a nagy vagyoni különbségek csökkentik a társadalmi mobilitást (szegény család gyerekéből nehezebben lesz mérnök vagy orvos), az alacsony mobilitás pedig értékes társadalmi erőforrások pazarlásához vezet (van 1 millió gyerek, akinek elég esze van ahhoz, hogy mérnök vagy orvos legyen, de csak 100 ezernek van annyi pénze, hogy egyetemre menjen).
Sajnos nemléxem, hol olvastam ezt a gondolatmenetet.
Ezt remek hírként értékelik azok akik nyerni tudnak rajta...Az a kérdés senkit sem érdekel, hogy a békeidőben meg soha nem látott mertekben megemelt (100% fölötti) államadósságot, - amit Obama áldásos közreműködésével sikerült összehozni, és amiért jól fizető szónoklatokat tarthat a fő pénzembereknek - ki fogja visszafizetni, vagy egyáltalán csak csökkenő pályára állítani?Kíváncsian varom...
Soha nem volt még ekkora adócsökkentés az Egyesült Államokban
Ugrás a cikkhez