a tegnapi falbontó események is végképp feltették bennem a kérdést, hogy mi lesz az országgal?, mert véleményeket hallani a FIDESZ-ről, Gyurcsányról, holott a kérdés az, hogy mi lesz veled Magyarország?, erre kell a választ keresni!
"egymillió ázsiai betelepülővel számol a kormány"
Nem értem, nemrégen még arról volt szó, hogy ebben az országban hat, vagy négymillió ember az ideális mennyiség.
Vitanap a demográfiáról az Országgyűlésben
2007. február 20. 07:14
A Kereszténydemokrata Néppárt kezdeményezésére vitanapon tekinti át a demográfiai helyzetet ma az Országgyűlés. Az egyik kezdeményező, Harrach Péter azt mondta: a vitanap célja, hogy a tények mellett az okokról és a lehetséges megoldásokról is beszéljenek. Szerinte a téma napirendre tűzését indokolja, hogy Magyarországon évente mintegy 40 ezerrel alacsonyabb a születések, mint a halálozások száma. A vitanapon a kormány álláspontját Gyurcsány Ferenc miniszterelnök ismerteti.
1) Most nem tudja hova tartunk, így ahol 1-2 év múlva leszünk köszönőviszonyban sem lesz azzal, amit ma tesz!
2) Túléltük a törökök uralmát, túléltük trianont, túléltük a világháborúkat, túléltük a szocializmust és a velejáró szovjet egszállást, miért éppen ezt a két évet ne élnénk túl?
3) Ha jó a kommunikációjuk, akkor akár mi is lesz két év múlva, mindenki azt fogja hallani, hogy sajátjának gondolja azt.
4) Két év alatt felszad majd annyi tartaklékot a költségvetés (évi ~2000 milliárd hiány mellett), hogy kihúzzák majd választásokig, így majd megint lehet ígérgetni, az újabb megszorítások előtt.
5) Valóban, annál jobb lesz, minél messzebb űzik majd az mszmpseket, gkúrcsánnyal az élen!
"1-2 év és az istenverte egész mást fog gondolni.
Maradjon minél tovább, vigye végig amit elkezdett, annál jobb az országnak.",
írja Kanyisz tegnap!
Ezzel csak az a baj, hogy addig visszavonhatatlanul tönremegyünk !
Törölt felhasználó2007. 02. 19. 09:04
#351
Roberto Ruspanti egyetemi tanár, költő, műfordító, a magyar irodalom és kultúra olaszországi népszerűsítője nem érti, hogy mi történik Magyarországon. Képtelen fölfogni, hogy a megszorítások, a munkahelyi "ésszerűsítések" nélkülöznek minden emberséget, s a kollaboráns szakszervezeteknek semmi ereje sincs a dolgozók érdekeinek védelmére. Ami itt történik az Olaszországban elképzelhetetlen. S a legdöbbenetesebb számára, hogy a magyar értelmiség a legkiszolgáltatottabb. Ezért nyílt levelet írt és visszaadja kitüntetését Sólyomnak.
___________________________________
A professzor a következő levelet írta a magyar közélet jeles személyiségeinek, valamint Sólyomnak és Hillernek:
dr. Sólyom László Magyar Köztársaság Elnökéhez,
dr. Hiller István Oktatási és Kulturális Miniszterhez,
Magyar Közvéleményhez
NYÍLT LEVÉL A MAGYAR ÉRTELMISÉGI DOLGOZÓK JOGAINAK TISZTELETBEN TARTÁSÁÉRT
A magyar kultúra szerelmeseként - és egyben a magyar irodalom elismert kutatójaként, illetve fordítójaként - megismertettem és megszerettettem Olaszországban számos magyar írót és költőt, így például Petőfi Sándort (egyik fordításom a "János Vitéz" volt), Ady Endrét, Kosztolányit, Kaffka Margitot, Kassák Lajost stb... Feladatomnak tekintettem ápolni a Magyarországról alkotott képet, a magyar népnek és kultúrának az imázsát. És pontosan azért mert mindezt mindig védtem, most úgy érzem, hogy kötelességem szót emelni az ókori görögök által "polis"-nak hívott politika, illetve "politikai gondolkodás" néhány magyarországi aspektusa ellen.
Ez a demokratikus, európai ország, amelyet a nagy olasz politikus és író, Giuseppe Mazzini (nagy Európa párti és Kossuth Lajos barátja) a "Duna királynője"-ként emlegetett, valójában nem demokratikusan és nem európai módon jár el a dolgozókkal, az alkalmazottakkal, az értelmiséggel szemben.
Kezdve a sort a dolgozók csaknem állandó jelleggel minimálbéren történő foglalkoztatásával, ami valójában nem más, mint a dolgozók jogainak megsértése és egyben a munkáltató kibúvója az államnak fizetendő adók és járulékok alól, folytatva a dolgozók szerzett jogainak a megsértésével (a fizetések megdöbbentő havi csökkentése), egészen az értelmiségi közalkalmazottaknak a néhány óra alatt lezajló azonnali elbocsátásáig. Közalkalmazottak, köztisztviselők, minisztériumok, kulturális intézmények, múzeumok, iskolák és egyetemek dolgozóit azonnali hatállyal elbocsátják, egyik napról a másikra kerülnek utcára. Mindez, a közvélemény hallgatása mellett zajlik, a szakszervezetek képtelenek megvédeni a munkavállalókat attól, hogy ne fosszák meg őket az egyik legalapvetőbb emberi joguktól: a munkához való jogtól.
Demokratikus európai emberként, Magyarország barátjaként, valamint a magyar irodalom és kultúra külföldi terjesztőjeként emelek hangot a liberális, a demokratikus és európai szellemmel ellentétes eljárásmód ellen, melynek bemutatására példaként hozom fel azt, ami ezekben az órákban számos
magyarországi kulturális intézményben zajlik. Jellemző példaként említhetem a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeumban történteket, ahol az azonnali, mintegy 36 óra leforgása alatt véghezvitt hirtelen elbocsátás húsz-, harminc- vagy éppen negyvenéveseket érintett, köztük diplomás (főiskolai, egyetemi végzettségűeket), munkaképességük teljében lévő embereket. Ezeket a dolgozókat 36 óra alatt úgy kidobták, mintha nem is állampolgárokról, nem is emberekről lenne szó, hanem elnyűtt tárgyakról. Ez a tömeges, minden kritériumot nélkülöző felmondási hullám leginkább egy lottósorsolásra emlékeztet. Az alkalmazottak úgymond vakon történő elküldésének célja az, hogy eleget tegyenek az eldöntött munkaerő-leépítésnek. Mindez bármilyen áron történhet, akár kihasználva a szimpátia-antipátia, vagy éppen a személyi preferenciák lehetőségét is. Mi olaszok gyakran bíráljuk politikusainkat, de egyetlen olasz vezetőnek sem jutna eszébe, hogy a közszféra alkalmazottait ily módon küldje el. Ráadásul mindenfajta mérlegelés és indok nélkül. És sajnos minderre a törvény lehetőséget nyújt.
Az elbocsátások hírét megelőző napokban az alkalmazottak rettegnek a munkahelyükön és kétségbeesetten néznek körbe, várva, hogy mikor "sújt le" rájuk az azonnali felmondás, éppúgy mintha a hóhér bárdjára várnának. A félelmük óriási, olyannyira, hogy a kollégák közül senki nem mer hangot emelni, mert mindegyikük abban reménykedik, hogy a bárd talán a másikra sújt le. És amikor a vezetőséghez közel álló, leginkább szektához hasonlító, a dolgozókkal macska-egér játékot űző, szűk körű bizottság kétségbe nem vonható döntése alapján elérkezik a felmondás pillanata, mindezt a kollégák magas fokú közönye kíséri: mert a megmaradók, mintegy láncreakcióként, félnek saját helyük elveszítésétől. Nem tehetnek mást, mint fellélegezve hálát adnak az Égnek, hogy mindez nem velük történt.
Manapság úgy tűnik, mintha a magyar politikai vezetést egyfajta erkölcsi és kulturális érzéketlenség irányítaná. Túllépve tehát a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum előbbi, konkrét példáján (amelyhez őszintén szólva családi érzelmeim is kötnek, hisz miért tagadjam, nem bűn, hogy a feleségem pont ebben a Múzeumban dolgozik, minthogy az sem bűn, hogy egy olasz Magyarországon kíván élni: továbbá kulturális kötődéseim is ide húznak, hiszen éveket felölelő Petőfi-kutatásaim és fordításaim jól ismertek mind Magyarországon mind Olaszországban), talán ugyanezen eljárásmód vonatkozik az ország számos kulturális és közigazgatási intézményére. Hangot akarok adni bírálatomnak és tiltakozásomnak egy olyan törvénnyel szemben, mely mindezt lehetővé teszi, és amely elvont fogalomként - lét és család nélkül - kezeli a dolgozókat.
Ezért elhatároztam, hogy a magyar értelmiségi dolgozókkal szemben alkalmazott jogtiprás elleni tiltakozásom, és a dolgozókkal - köztük kollégáimmal - való szolidaritásom jeleként, készen állok visszaadni Magyarországnak a "Szabadság Hőse" (2006) emlékérmet és a Magyar Köztársaság Elnöke Sólyom László kézjegyével ellátott oklevelet, valamint azt a Pro Cultura Hungarica kitüntetést, amelyet a magyar kultúra olaszországi terjesztése érdekében eltöltött harmincéves munkásságom elismeréseként kaptam Magyarországtól.
Nem csupán mint demokrata és európai állampolgár, de még inkább mint a magyar kultúra külföldi terjesztője úgy érzem, most csalódtam Magyarországban. Ennek európai története és kultúrája nem érdemli meg azt, hogy ekkora csorbát szenvedjen az a Jogi kultúra, amelyen egész Európa és az európai népek egymás mellett élése alapul.
Prof. Roberto Ruspanti
az Udinei Tudományegyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének egyetemi tanára;
a "Pro Cultura Hungarica (1993)" kitüntetettje;
a "Szabadság Hőse" (2006) emlékérem tulajdonosa, mert kulturális tevékenységével hozzájárult az 1956-os forradalom emlékének ébrentartásához;
a magyar PEN Club Ady Endre díjának kitüntetettje (1992);
a Magyar Közoktatási Minisztérium és a Magyar Kulturális Minisztérium első díjának nyertese Petőfi Sándor remekművének, a János Vitéznek a fordításáért és olaszországi terjesztéséért (1997).
Egyszerűbben fogalmaznék, nem ilyen fellengzősen !
Fizessen adót, akinek jövedelme van ! Ha mindenki tudja, mit jelent a "minimálbéren történő bejelentés", ne köntörfalazzunk !
ha mindenki tudja, hogy hátrányban van, aki gyermeket nevel>>>karrier, továbbképzésre szant idő hiánya, költségek a gyermekkel kapcsolatban - AKKOR ISMERJÜK EL !
ha tudjuk, hogy a lakosság és foglalkoztatottak csökkenése csődhöz vezet, nemcsak az ellátó rendszerekben, de gazdasági növekedésben is -AKKOR ISMERJÜK EL A REPRODUKCIÓ KÖLTSÉGEIT IS, és fokozzuk az erőfeszítéseket, hogy ne csak a betelepülés menthesse meg az országot, a gazdaságot !
NÉZZÜNK A STATISZTIKÁK MÖGÉ lássuk meg az embert, aki küzd és azt is, aki csal...
ÉS NE KIÁLTSUK KI ZSENINEK, AKI CSAK JÓKOR VOLT JÓ HELYEN !
ha elzavarjuk az iskolázottakat, munkahely, megfelelő kereset stb hiányában ÉS OLCSÓBBAKAT IMPORTÁLUNK, akkor kidobtuk azt a pénzt az ablakon, amit az eddigi generációk képzésére fordítottunk !
A MOST ISKOLÁZANDÓ -kisebb népesség - NEM FOGJA KIFIZETNI EZT A VESZTESÉGET !
számoljatok !
és akkor a szép szólamok az esélyegyenlőségről, a versenyszellemről, amiket két operabál között firkálunk (Bp-Bécs 3 óra oda, 3 óra vissza !), szépen elolvadnak, mint a jég a pezsgőben és elszállnak mint a füves cigik liberális füstkarikái !
kedves kendermagosok, tyúkok és kakasok !
É-Korea? USA? a különbség, hogy egyikben belül van diktatúra, a másik az egész világot akarja terrorizálni...mindenki terrorista, aki nem hódol be amerikának, g.w b, mint szabadságszobor..........már a demokraták és a többség is unja.........
de ti aljas in dokból másolni akarjátok azt a csődtömeget - VAGYIS AZ IDEOLÓGIA ALAPOKAT FELHASZNÁLNI vagyonszerzésre...
"A gyurcsányi politika megfosztja a magyar államot, a magyar állampolgárokat a vagyonuktól. Az ország eladósítása, az ország ingatlanjainak, cégeinek eladása, a legnagyobb kár."
Mert mit tudnk eladni, amit az elődök - koztük OV - még nem adott el?
"Azt azonban tudjuk, hogy Gyurcsány miért olyan ősellenség a jobboldalon: mert képes arra, amire eddig még senki sem a baloldalon: annak a bizonyos nyuszinak az előhúzására a kalapból."
Mire képes Gyurcsány? Arra, amire egy rossz családapa. Az idióta családapa becsapja a családtagjait azzal, hogy jól keres (dübörög a gazd.) és kölcsönpénzből tartja jólétben a családtagokat. Úgy eladósítja a családot, hogy kénytelen eladogatni a család vagyontárgyait, meggyőzve a családtagokat, hogy jobb, ha a porszívót, a hűtőszekrényt kölcsönözzük, a házat pedig jobb, ha eladjuk és béreljük….
Na, ilyen miniszterelnök Gyurcsány Ferenc.
A gyurcsányi politika megfosztja a magyar államot, a magyar állampolgárokat a vagyonuktól. Az ország eladósítása, az ország ingatlanjainak, cégeinek eladása, a legnagyobb kár. A reformokkal pedig sok esetben milliárdokat herdálnak el az olyan beruházásokkal, amelyek után bezárják a felújított intézményt. A vizitdíj is olyan dolog, hogy szegényíti az országot, mókuskerék módon, haszontalan munkára késztet sok embert…
Már egyszer leírtam valahol, hogy a gyurcsányi politikát ha végig elemezzük, az egy irtózatos átverés… Rövidtávon pozitív hatásokat reklámoznak, viszont hosszú távon mérhetetlen károkat okoznak. A legnagyobb kár a magyar nemzeti vagyon tudatos megsemmisítése.
Mi lesz veled Magyarország?