a tegnapi falbontó események is végképp feltették bennem a kérdést, hogy mi lesz az országgal?, mert véleményeket hallani a FIDESZ-ről, Gyurcsányról, holott a kérdés az, hogy mi lesz veled Magyarország?, erre kell a választ keresni!
Orbán mikor mondott igazat? Arról a szélkakasról beszélsz? Ja, persze, mindig igazat mond. Orbán "IMF: Szeretlek is meg nem is" Viktor. Egyszerű, mint a légy.
Csak nem eljárta előtted a pávatáncot?:)
Magyarországon jövő tavaszig tart a recesszió, lehet csökkenteni a kamatokat, és nem kell annyi devizatartalék, mint amennyi a jegybankban van - mondta el egy konferencián Heim Péter, a Századvég Gazdaságkutató elnöke.
Honnan tudja, hogy pont jövő tavaszig fog tartani a recesszió? Csak nem akkor - illetve attól - lesz vége, amikor sikerül megkaparintani a devizatartalékot?
molnár csabi a "szeretője" ferinek vagy csak ő fogja éjszaka az "bili" fülét?
vagy........?
Törölt felhasználó2012. 09. 10. 10:30
#35728
A Jobbiknak most kell ingyen konyhát nyitni a Kossuth téren!!!-a sátor mellett
Laci konyha-bogrács stb.../pacal-pörkölt-gulyás/a sok szerencsétlen embereknek!!!!
Törölt felhasználó2012. 09. 09. 21:12
#35727
Nyílt levél a kormánypárti képviselőkhöz
2012.09.09. 12:35 Poldi bá
Hétfőn folytatja országromboló tevékenységét a Magyar Országgyűlés kétharmados többsége. Nyílt levél a Fidesz és a KDNP képviselőihez.
Tisztelt kormánypárti képviselők!
Néhány percre kérem a figyelmüket levelemmel. Tisztelettel kérem, hogy a hétfői parlamenti szezonkezdésre készülve is szánjanak rám egy kis időt, úgy érzem, nagyon fontos a mondanivalóm.
Nyári szabadságuk alatt bizonyára személyesen is tapasztalták, hogy életviszonyaink, az ország helyzete fényévnyi távolságra van attól, amit az önök által képviselt párt ígért a 2010-es választások előtt, s nem ismerős a hétköznapokból az a kép sem, amit vezető politikusaink naponta vázolnak fel a szerintük elért sikerekről.
Egyre több embernek kell szembenéznie konkrét napi egzisztenciális gondokkal, félelemben él a magyarok nagy része, nem tudja, mi lesz holnap, hogy fizeti be a számlákat, talál-e munkát, elveszti-e azt, ami még megvan. Elsősorban ez érdekli őket, nem a gazdaság sok makromutatója, meg az ideológiai maszlag, az "elmúlt nyolc év". Biztos tapasztalták azt is, hogy ebben a helyzetben kifejezetten növeli az elkeseredettséget, hogy a kormány képviselői mosolyogva állítják be magukat megmentőnek, úgy téve, mintha megszorítási intézkedéseik végső kárvallottja nem a magyar állampolgár, hanem egyfajta ideológiai köntösbe bújtatott ellenség (bank, multinacionális cég) lenne.
A korrupció nem csökkent, viszont intézményesült, lassan sikerül elérni, hogy természetesnek lehet beállítani olyan tendereket, üzleteket, amelyek az "elmúlt nyolc évben" még kiverték volna a biztosítékot.
A kormányzásért felelős két párt szinte minden téren többször szembeköpte már önmagát, s egészen nyilvánvaló módon előtérbe helyezi saját politikai hatalmának megszilárdítását, a nép érdekében való kormányzással szemben.
A gazdaságpolitikában hazárdjáték folyik, amely kockázatosabb a rulettnél, mert már kizárólag a világgazdasági fellendülés menthet meg minket, az viszont nem akar eljőni. A vezetés viszont már fut a pénze után, már eddig eurómilliárdokat pazaroltunk el csak arra, hogy ne kelljen beismerni az unortodox gazdaságpolitika kudarcát.
A vezető politikai hatalom taktikázik a szélsőjobbal mint ütőkártyával, s közben embercsoportokat, szakmai közösségeket aláz meg, ugraszt össze egymással, korábban nem jellemző társadalmi feszültségeket generálva. Ezt a politikát "sikeresen" eszkalálta a határon túli magyar területekre is, beavatkozva ott élő honfitársaink életébe - többnyire kétségbeejtő következményeket okozva.
A kulturális élet romokban hever, az oktatás területén most szembesül majd mindenki azzal, hogy mit jelent Orbán Viktor mondata: "Nem szeretem a tandíjat". Másként fogják hívni. Az emberek agyának átprogramozása, a primitív kormányzati propaganda hatékonyságának növelése érdekében a Kádár-korszak legszégyenletesebb időszakára emlékeztető közvetlen pártirányítás folyik a MINDANNYIUNK pénzéből működő közszolgálati médiában.
Az alkotmányosságot naponta lábbal tiporják, a hétköznapi életünket befolyásoló fontos szabályozási területeken tort ül a dilettantizmus. Nemzetközileg elszigetelődtünk, nincsenek már szövetségeseink, mindenkit kioktattunk, kiröhögtünk, kigúnyoltunk, nem jó ma már magyarnak lenni egy külföldi turistaúton sem.
Tisztelt képviselők!
Ha történelmi távlatból nézik majd meg egyszer ezt az időszakot, nem is fogják érteni, hogy történhetett meg ekkora leépülés ilyen rövid idő alatt. Nos, úgy, hogy a választásokon megszerzett kétharmados parlamenti többség szolgai módon, gondolkodás nélkül hajtja végre egyetlen ember, Orbán Viktor miniszterelnök utasításait. Önök nyomják meg a gombot, közvetlenül Önökön keresztül valósul meg a kétharmados többség parlamenti diktatúrája. Így a legalábbis politikailag számon kérhető felelősség mindezért Önöket terheli.
Feltételezem, hogy Önök közül a többség tisztában van azzal, hogy nagy baj van. A helyzetet mégis úgy értékelik, hogy ameddig lehet, élvezik a képviselőség előnyeit, s ha nem sokat szerepelnek, csak a gombokat nyomják, talán még az arcukat is megőrizhetik. Már ha egyáltalán ambicionálják azt, hogy becsületes emberként, ne pedig az ország tönkretevőinek egyikeként emlékezzenek majd Önökre. De hát nem tudom elképzelni, hogy ne lenne fontos Önöknek az, hogy mit mondanak cselekedeteikről közvetlen környezetükben, a lakóházukban, az utcájukban, feleségük/férjük munkahelyén.
Önök esküt tettek a parlamenti ülésteremben, amikor hivatalosan is képviselők lettek. Kérem, javaslom, vegyék elő annak az eskünek a szövegét, olvassák el és gondolkodjanak el kicsit. Még mindig nem késő. Nem mindegy, hogy ez a 2010 nyara óta tartó ámokfutás meddig tart, s hogy mekkora károkat okoz még. Az Önök személyes élete szempontjából sem érdektelen, hogy tesznek-e gesztusokat, felemelik-e szavukat - akár csak szűk, belső körben is - vagy úgy emlékeznek majd önökre, mint akik szolgai módon azonosultak bármivel, amit utasításba kaptak.
Tudom, hogy nehéz most az eddigihez képest más szemszögből megvizsgálni ezeket a kérdéseket. Tart a sárvári akolmeleg hatása, egzisztenciális félelem is befolyásolhatja Önöket. Csak azt nem feledjék, hogy ha nem tesznek semmit, ha folytatják az eddigi szolgai gombnyomogatást, azzal is mérhetetlen felelősséget vállalnak. Nevükre emlékezni fog az utókor, leszármazottaik szégyellni fogják Önöket. Becsületükért cserébe még két évig biztos a megélhetésük. Utána mi lesz?
-------------------------------------------------------------------------------------
A Magyar Országgyűlés fideszes képviselőinek névsora
A Magyar Országgyűlés KDNP-s képviselőinek névsora
A képviselői eskü szövege:
"Én, ..... ....., a Magyar Köztársaság Országgyűlésének képviselője, esküszöm, hogy képviselői tisztségem ellátása során hazámhoz, a Magyar Köztársasághoz és annak népéhez hű leszek. Az alkotmányt és a jogszabályokat megtartom, a tudomásomra jutott titkot megőrzöm, munkám során választóim akaratához és megbízatásomhoz híven, lelkiismeretesen járok el. És minden igyekezetemmel azon leszek, hogy a Magyar Köztársaság fejlődését előmozdítsam, népének boldogulását elősegítsem." (Isten engem úgy segéljen!)
(A fenti eskü akkor is érvényben van, ha Magyarország - az önök tevőleges közreműködésével - már nem köztársaság! Poldi bá)
Az elemzésnek az a része, mely szerint azért a sok és gátlástalan hazudozás, mert ennek révén gyakorlatilag az ellenzék is belefárad a folytonos leleplezésbe és szinte már ráhagyja a kormányra, hisz ennyi nyilvánvaló hazugsággal szemben valóban nehéz folyton topon lenni az ellenkező bizonyítása terén, nos ezt magamon is érzem, amikor egyre kevésbé érzem szükségét, hogy megnyilvánuljak minden aktuális politikai esemény kapcsán.
Ez hasonlatos ahhoz, hogy a WC-ben az előző delikvens által végzett "munka" utóérzetei is csupán egy darabig bántják az ember szaglását, aztán egy idő után a szaglásunk belefárad és már nem érzünk semmit.
Főként úgy, hogy e nyilvánvaló hazugságoknak is vannak helyi fórumos ki- és megmagyarázói, akik mindezen hazugságokat nemcsak elfogadják, de a politikai harc természetes részének tekintik.
Válasz Török Gábor egyik legutóbbi politikai elemzésére (részlet)
"Mi lehetett tehát az oka annak, hogy Orbán Viktor a biztos lebukás tudatában hivatkozott valójában nem létező IMF-követelésekre? Az általad felvetett lehetséges variációk:
1) Szimpla figyelemelterelés (addig sem az azeri botrányról beszélnek).
2) A kormány az IMF-mumusra keni azokat az intézkedéseket, amelyeket maga akar bevezetni.
3) Zavarkeltés, hátha a jelentős tárgyalási hátrányból némi kommunikációs párnacsata után Orbán valamilyen misztikus módon előnyösebben tud kijönni (mondjuk az IMF túlreagál, aztán összeszégyelli magát és enged, vagy ilyesmi, a médiatörvény vs EU felállásban már láttunk hasonlót).
Mindez nagyon szép és kulturált, és valószínűleg nyomokban igazságszemcséket is tartalmaz. Nevezhetnénk akár a műtéti terület fertőtlenítési kísérletének is, ha már egyszer a részeg felcserek rozsdás lombfűrésszel estek neki a combcsontnak. Az úttörő/cserkész ahol tud segít, ugye. Egyfelől.
Másfelől, ha kivesszük a páciens szájából a tömést, esetleg kicsit megváltozik a választ inspiráló akusztikai környezet, és nem csak a fűrész járásának simasága vagy időnkénti elakadása ad töprengeni valót.
Elsőként magát a problémafelvetést is vehetjük direktebbre:
Miért hazudik egyre nyilvánvalóbb nyíltsággal Orbán Viktor és a kormány?
Az általam felvetett lehetséges +1 válasz:
4) Orbán azért mond zöldségeket, mert egy pillanatnak élő szónok, aki az adott konkrét közönséget akarja meggyőzni, elbűvölni és magáévá tenni. Ebben van gyakorlata. Ehhez nem terjeszti ki a figyelmét sem időben sem térben. Tehát, hogy pl. mit mondott pár napja (konkrétan éppen az ellenkezőjét, hogy rendben folynak a tárgyalások), vagy miként értékelik a szavait pár kilométerrel arrébb. Mert az ő fejében nincsenek párhuzamos univerzumok, az már egy másik nap és másik helyszín problémája és megvívandó csatája lesz. És majd ott is megkeresi a helyhez és időhöz adekvát állítást/hazugságot.
Ő egy „gyere ki a hóra az áfész elé” stílusú utcai harcos (magát is így jellemezte), megnyerendő szituációkban és nem folyamatokban gondolkozik, ezért a következetesség idegen tőle. Ebben az egy vonásában megbízható.
Csak pár példával illusztrálva. Emlékezzünk vissza: Brüsszelben részt vett a „hogyan tekerjünk a gazdasági hüvelykszorítón a renitens államok esetében” nevű dzsemborin (miután „erős Európa” szlogennel vitte végig az EU-elnökséget és az egyes országok gazdasági autonómiáját megszorító tárgyalás-sorozatot), majd másnap, azzal a lendülettel, ahogy március 15-én a Nemzeti Múzeum lépcsőjén leszállt a gépe, azonnal elkezdte köpködni a hüvelykszorítós inkvizítor EU-t. Hezitálás és kétely nélkül. Új színpad, új koncert, új áfész-parkoló. Számára ez nem dilemma, hanem a helyzet természetes logikája.
Vagy: átadja az antikommunizmusért járó díjat, és azon a délelőttön nincs nála nagyobb komcsifaló, majd két hét múlva a legnagyobb hódolattal omlik retorikailag is a kínai főtitkár lábai elé/közé, akivel úgymond már negyven éve együtt gondolkodik életről-halálról, munkáról, és a misszionárius póz alternatíváiról, miközben aláfestésnek a háttérben tibetieket vegzálnak Kádár style-ban. Retorikailag mindig csak a mának él. Ugyanezt már megfigyelhettük a Merkel-levél, a médiatörvény részleges fordítása és hasonlók kapcsán.
Ugyanez volt az attitűd most a baltás-gate kapcsán is, és ezért tudta az azeri elnök orbitálisan megszívatni a súlycsoportot váltó légsúlyú Viktort. Orbán azt hitte, hogy a személyes találkozón, az általa kultivált „mano a mano” felállásban a sportszárból előrántott karizmájával lenyűgözte a muszlim kecskepásztort, és a meccset megnyerte. De a kecskepásztor nem az európai gentleman agreementre utazott, amit Orbán maga máskor szintén oly kedvtelve és plebejus büszkeséggel hugyozott keresztbe minden adódó alkalommal. A fickó már akkor csencselésből építette a saját renoméját, amikor Orbán még csak próbálgatta a konzervatív háromrészes öltönyre való átállást a liberális farmerkabátról. Így aztán hirtelen Vittorio Pinocchio érezhette úgy magát, mint Merkel naccsos asszony vagy Baroso báró úr a brüsszeli budoárban: valaki azzal kezd dicsekedni a kocsmájában az övéinek, hogy szétkokizott egy európai mimózát. És tényleg, lehet-e annál kínosabb, mintha megfújják a zsebtolvaj óráját? Mit lehet erre mondani? Az új menetben pár nappal később természetesen hazudni a transzparenciáról, ami nyilván azonnal lelepleződik, amint pár órával később mindenki bejelenti, hogy feléjük vagy kurvára nem transzpraráltak semmit (karabahi bizottság, oroszok, usa, nato sb.) vagy egyenesen sorozatosan nyíltan az arcukba hazudtak (örmények). De a zenebohóc persze nem fárad, előkapja a következőt, hogy „nem baj, van mááááásik...”
És itt harap önfarkába a kelgyó: lehet folyamatosan abban bízni, hogy egy új hazugsággal a feledés ködébe lehet burkolni a régi hazugságot, megpróbálni időt nyerni az aktuális kamuzás leleplezéséig, és remélni, hogy mindez aztán majd csak elvezet valahova. (Ugyanezt látjuk a sorozatos sikerekkel a recesszióba vezető gazdaságpolitika kommunikációjában.) És igen, meg lehet próbálni mindezt racionalizálni és megpróbálni nagyobb stratégiák elemének feltüntetni. Ez azonban csak a hazug szempontjából tűnhet reális stratégiának. Aki nincs ebbe a spirálba belekényszerítve, vagy élethelyzeténél és érintettségénél fogva nem rabja a helyzetnek (mint például a magyar állampolgárok túlnyomó többsége) annak számára ez egy nyilvánvaló hitelességi krízis. Mégpedig, ahogy a mellékelt ábra mutatja, ez egyértelmű mind nyugati mind keleti irányban. Hitelességi krízisben szenvedőkkel pedig senki nem szívesen működik együtt (ezért is tűntek el a befektetők Magyarországról), mert nem szívesen lesznek érintettek a kiszámíthatatlanul hömpölygő hazugságcunamiban.
Éppen ezért, mivel a külső kapcsolatait elveszítette, Orbán már csupán a belső közönségnek játszik.
Azt pedig pontosan tudja, hogy mivel idehaza nagyon magas az egy főre jutó állam, ez a közönség teljesen kiszolgáltatott a túlhatalomnak: a pártos sajtó, a lakájjá tett és immár fenyegetően fellépő közmédia, a civilek védelmét ellátni képtelen intézményi rendszer, a nem köz- hanem kormányszolgálatra pozícionált bürokrácia egyenlőtlenné teszi a meccset. Az impotens, erőtlen és megosztott politikai ellenzék szintén megkönnyíti az alternatív valóságértelmezést.
Az egyre rövidebb szavatossági idejű hazugságlánc, úgy tűnik tehát, veszély nélkül gyarapítható újabb szemekkel. Orbán látszólag bízhat az ily módon leszedált, aranyhal-emlékezetű társadalom tehetetlenségében, és kényelmesen hagyatkozhat a következmény nélküliség hazai gyakorlatára. Emiatt csúsztathat, állíthat nyilvánvaló valótlanságokat, azaz hazudhat ő is reggel, délben és este. A hazai politikának ez a legkisebb energiaállapotú helyzete, erre alakult ki a rutin, és jelenleg nincs semmi, ami kimozdítaná erről az energiaszintről.
A történelmi tapasztalat azonban azt mutatja, hogy azért, mert nem látványos, a hitelességi erózió nagyon is működő folyamat, és végtére felemészti azokat, akik a megszenvedett igaz válaszok helyett a hazugság napi kényelmét választják."
Érdemes elolvasni a kommenteket is. Mindegyik szerint nagyon ül a poszt. link
"Szerintük a Magyar Élet Menete elnevezés "burkolt zsidózás". Megjegyezte: Veszprém békés város, ahol a véleménykülönbségeket párbeszéd útján mindig el tudták rendezni, nem kellett máshonnan embereket idevezényelni, hogy nyomatékot adjanak a véleményüknek."
Mi lesz veled Magyarország?