Kultúrest

Törölt felhasználó 2010. 06. 25. 22:56

Előzmény: #3899 Törölt felhasználó

#3900

Kishaverunk!!
Hogy vagy?
Tombolt nem -e láttad esetleg?
most hogy lassan a pszihiátriai kezeléseim , de tényleg lassan lassan a vége felé kanyarodnak kedvem lett volna rákérdezni tomnál hogy mi a pálya .
nála kiválóbb éjszakai partnert nem is lehet találni.
A francba hogy senki sincs ezen a fórumon amikor szakmáznék.

link

Törölt felhasználó 2010. 06. 23. 22:40

#3899

link

Törölt felhasználó 2010. 06. 23. 15:08

#3898

Gyermekké tettél. Hiába növesztett
harminc csikorgó télen át a kín.
Nem tudok járni s nem ülhetek veszteg.
Hozzád vonszolnak, löknek tagjaim.

Számban tartalak, mint kutya a kölykét
s menekülnék, hogy meg ne fojtsanak.
Az éveket, mik sorsom összetörték,
reám zudítja minden pillanat.

Etess, nézd - éhezem. Takarj be - fázom.
Ostoba vagyok - foglalkozz velem.
Hiányod átjár, mint huzat a házon.
Mondd, - távozzon tőlem a félelem.

Reám néztél s én mindent elejtettem.
Meghallgattál és elakadt szavam.
Tedd, hogy ne legyek ily kérlelhetetlen;
hogy tudjak élni, halni egymagam!

Anyám kivert - a küszöbön feküdtem -
magamba bujtam volna, nem lehet -
alattam kő és üresség fölöttem.
Óh, hogy alhatnék! Nálad zörgetek.

Sok ember él, ki érzéketlen, mint én,
kinek szeméből mégis könny ered.
Nagyon szeretlek, hisz magamat szintén
nagyon meg tudtam szeretni veled.

(József Attila)

nyuszika 2010. 06. 10. 12:57

Előzmény: #3896 nyuszika

#3897

nyuszika 2010. 06. 10. 12:53

Előzmény: #3893 Törölt felhasználó

#3896

www.youtube.com/watch?v=mKkffFTmGcY

Törölt felhasználó 2010. 06. 06. 19:25

Előzmény: #3894 Törölt felhasználó

#3895

na meg őt juttattad eszembe
link
link
régi emlékek :))

Törölt felhasználó 2010. 06. 06. 19:23

Előzmény: #3891 Törölt felhasználó

#3894

link
jó elfoglaltságot adtál, hosszasan Cseh Tamást hallgattam :))

Törölt felhasználó 2010. 06. 06. 12:12

#3893

A HÁZ
Röpülj, lelkem, keresd meg hazámat!
Áll a régi ház még, zöld zsalúja
mögött halkul anyám mélabúja:
ősz hajú, de gyermekarcú bánat.
Röpülj, lelkem, keresd meg hazámat!
Itt a szoba, melyben megszülettem,
melyet szemem legelőször látott;
itt a kert, amelyben építettem
homokból az első palotákat.
Amit én emeltem, mind homok volt:
de nagyapám háza bizton áll még
s éveimből, e fojtó romokból
hogy révébe meneküljek, vár még.

A VÁROS
Kelj fel, lelkem, keresd meg hazámat!
Nem egy szűk ház, az egész kis város
mint egy árchipelágus vár nyájas
zöldje közt a tenger akácfának.
Szállj ki, lelkem, keresd meg hazámat!
Ott a szőlőhegy, a tömzsi présház,
mely előtt ülve ha szertenéztem,
dallá ringott bennem kétség és láz
s amit láttam tejszín napsütésben,
mind hazám volt! Lenn az utca híven
nyúlt alattam, mint a futószőnyeg
és a dombsor hullámzott, mint szívem,
halkan hullva égig a mezőnek.

AZ ORSZÁG, MAPPA SZERINT
Röpülj, lelkem, keresd meg hazámat!
Enyhe dombsor, lankatag magyar föld!
S az a róna túl már a Nagy-Alföld
szemhatártól, ahol a nap támad.
Röpülj, lelkem, röpüld át hazámat!
Szemhatártól szemhatárig, s újra
merre emléked, a halk selyempók
vonja szálát, szállj a rónán túlra,
s át hol állnak a bolond sorompók:
és akármit ír a kard a rögre,
lankád mellől el ne bocsásd bérced:
ha hazád volt, az marad örökre;
senkisem bíró, csak ahogy érzed!

AZ IGAZI ORSZÁG
Szállj ki, lelkem, keresd meg hazámat!
Oly hazáról álmodtam én hajdan,
mely nem ismert se kardot, se vámot
s mint maga a lélek, oszthatatlan.
Álmodj, lelkem, álmodjad hazámat,
mely nem szorul fegyverre, se vértre,
mert nem holt rög, hanem élő lélek.
Galamb álom! s rókák rágtak érte;
odu-féltő kapzsi szenvedélyek.
Az én álmom sohse legyen róka!
Az én tanyám' magassága védje!
Lelkem madár, tág egek lakója,
noha mindig visszajár fészkébe.

EURÓPA
Röpülj, lelkem, röpüld túl hazámat!
Hogy röpültem egykor! Tornyok szálltak,
Mont Blanc süllyedt, narancsfák kináltak,
láttam népet, mordat és vidámat:
így találtam nagyobbik hazámat.
Rómát fiús tisztelettel jártam,
mintha őseim várossa volna
és Avignon nevetett, mint Tolna,
vígan fürdött egyazon sugárban
és egy lélek font be néptől népig
messze földrészt eleven hálóba:
egy lélek, egy ország végtül-végig
magát-tépő hazám: Európa.

A GLÓBUS
Röpülj, lelkem, tágítsd még hazámat!
Mily kicsiny a Föld! Mily csöpp melegség
fészke a zord Ürben! Bús kerekség!
Szigete a tér Robinsonának!
Óh,röpüld át kis csillaghazámat
s míg e hibbant Robinsonok bambán
ölik egymást, szigetük felejtik
és sohasem ér szemük a partig:
te a végső szirt fölé suhanván
a villanyos messzeségbe kémelj,
tán egy ismeretlen sugarat hoz,
amely úgy jön, dallal és reménnyel,
mint dús hajó vén Robinsonokhoz.

EPILÓG
Mégis, lelkem, seressed hazámat!
Nem neked való az ür hidegje!
Itt a glóbus, a meleg szigetke
s lélekágya szent Európának.
Soha el nem hagyhatod hazámat;
útjaidat akármerre bolygod,
egy országot hordozol magaddal,
veled jön egy makacs íz, egy halk dal
viszed, mint egy kárhozott a poklot;
de halálig, mint ki bűn között él,
várja híven az Éden sugáros
türelme; úgy vár reád a város
és a kis ház, melyben megszülettél.

(Babits: Hazám!)

Törölt felhasználó 2010. 06. 06. 12:02

#3892

Bolond, ki földre rogyván fölkél és újra lépked,
s vándorló fájdalomként mozdít bokát és térdet,
de mégis útnak indul, mint akit szárny emel,
s hiába hívja árok, maradni úgyse mer,
s ha kérdezed, miért nem? még visszaszól talán,
hogy várja őt az asszony s egy bölcsebb, szép halál.
Pedig bolond a jámbor, mert ott az otthonok
fölött régóta már csak a perzselt szél forog,
hanyattfeküdt a házfal, eltört a szilvafa,
és félelemtől bolyhos a honni éjszaka.
Ó, hogyha hinni tudnám: nemcsak szivemben hordom
mindazt, mit érdemes még, s van visszatérni otthon;
ha volna még! s mint egykor a régi hűs verandán
a béke méhe zöngne, míg hűl a szilvalekvár,
s nyárvégi csönd napozna az álmos kerteken,
a lomb között gyümölcsök ringnának meztelen,
és Fanni várna szőkén a rőt sövény előtt,
s árnyékot írna lassan a lassú délelőtt, -
de hisz lehet talán még! a hold ma oly kerek!
Ne menj tovább, barátom, kiálts rám! s fölkelek!
(Radnóti)

Törölt felhasználó 2010. 06. 02. 06:09

#3891

link

link

Törölt felhasználó 2010. 05. 29. 01:05

Előzmény: #3888 Törölt felhasználó

#3890

?

Törölt felhasználó 2010. 05. 29. 01:02

Előzmény: #3887 Törölt felhasználó

#3889

END?:

Törölt felhasználó 2010. 05. 29. 01:01

Előzmény: #3887 Törölt felhasználó

#3888

Diktáld, majd én beírom :-)

Törölt felhasználó 2010. 05. 29. 00:55

Előzmény: #3886 Törölt felhasználó

#3887

A KLAVIATÚRA FJKL

Törölt felhasználó 2010. 05. 29. 00:51

Előzmény: #3885 Törölt felhasználó

#3886

?
nem értem

Törölt felhasználó 2010. 05. 29. 00:46

Előzmény: #3884 Törölt felhasználó

#3885

besz*art az író rész

Törölt felhasználó 2010. 05. 29. 00:31

Előzmény: #3882 Törölt felhasználó

#3884

link

Törölt felhasználó 2010. 05. 29. 00:29

Előzmény: #3882 Törölt felhasználó

#3883

link

Törölt felhasználó 2010. 05. 29. 00:24

#3882

Úgysem tudnám felülíberelni a szonátát

Törölt felhasználó 2010. 05. 28. 22:47

#3881

link

Törölt felhasználó 2010. 05. 28. 13:08

Előzmény: #3878 Törölt felhasználó

#3880

Jobb megtenni és megbánni, mint megbánni, hogy nem tettem meg.
Giovanni Boccaccio
Bocs, de azon az oldalon volt :-)

Törölt felhasználó 2010. 05. 12. 06:57

Előzmény: #3874 nyuszika

#3879

Nyuszika... Tombol megkért, hogy az alábbi üzenetet továbbítsam Önnek:
" Aranyos nyuszkó, szeretném hinni, tökéletes boldogságban leledztek mind a hárman. Köszönöm a kedves érdeklődést, de certi, gáz, olaj stb. ügyben Flörtös a főnök, vagy Filtu, aki hihetetlen nagyot fejlődött. Küldj egy szép valamit a gazosból, vagy a kultúrból. Sok szeretettel Tombol "

Törölt felhasználó 2010. 04. 16. 22:29

Előzmény: #3877 Törölt felhasználó

#3878

link

Törölt felhasználó 2010. 04. 16. 22:27

#3877

Elnézést az ismétlésért - okkal teszem...

"Buddhának pedig az volt a szokása, hogy sorba járta a kolostorokat, és mindenütt időzött egy darabig. Egy napon Vaszhittiékhez is elérkezett, és velük maradt. Vaszhitti szívének minden rajongása, hite, bizalma, lelkesedése Buddhára áradt. Amikor Buddha tovább vándorolt, minden szerzetesnőnek adott egy meditációs mondatot. Amikor Vaszhittihez ért, ránézett és így szólt:
- Minden emberi kapcsolatból szenvedés fakad. Ez a te mondatod, leányom, erre az életre.
Vaszhitti elégedetlen volt a mondatával. A többiek gyönyörű, mély értelmű, titokzatos szövegeket kaptak, ő meg ilyen egyszerűt. Hogyan lehet ezen meditálni? Elhatározta, hogy Buddha után megy, és új mondatot kér tőle. De nem sikerült utolérnie a vándorló Mestert, s mire a közelébe jutott, Buddha már halott volt. Magára maradt hát a mondatával: Minden emberi kapcsolatból szenvedés fakad! S mert mégiscsak Buddhától kapta, meditálni kezdett. S ahogy elmélyült benne, úgy tárult fel előtte ennek a mondatnak végtelen mélysége és háttértartománya.
Megöregedett, meghalt, és nem ért a meditáció végére. Újra és újra megszületett, sok életet élt le, s még mindig a mondatán gondolkodott. Végül már olyan tökéletes lett Vaszhitti, hogy nem emberként, hanem égitestként jelent meg a világban, ott fénylett a kozmosz éjszakájában ötmillió évig mély meditációba merülve. S aztán egyszer csak történt valami. A nagy, néma, csillagos világmindenségből lassan kiformálódott Buddha, az ő imádott Buddhája. Azt kérdezte:
- Elkészültél-e, leányom, a mondatoddal?
- Uram, azt hiszem, hogy most már elkészültem vele.
- Örülsz-e, hogy újra találkozunk?
- Uram, teljesen mindegy...
- Látom, leányom, hogy tényleg elkészültél a mondatoddal! - szólt Buddha, és szétfoszlott a semmibe."

Törölt felhasználó 2010. 04. 14. 13:29

Előzmény: #3874 nyuszika

#3876

Gondolom, a kérdés - amit tulajdonképpen fel sem tett - költői volt. Azért én mégis válaszolok rá, mert a szép dolgokat jó nevükön nevezni: nyilván azért, mert szereti Önt... és a kis hercegnőt is :-)))

nyuszika 2010. 04. 14. 08:45

Előzmény: #3873 Törölt felhasználó

#3875

Kedves Talidor! Értem én Önt, nincs szükség magyarázkodásra. Tiszta szívemből kívánom, hogy az elkövetkező 4 év az Ön álmairól szóljon...

nyuszika 2010. 04. 14. 08:42

Előzmény: #3872 Törölt felhasználó

#3874

Rapszodikus hangulatomat jelzik a beírásaim, a negatív töltetű gondolataim a következő órában rendszerint pozitív gondolatokká alakulnak. Valószínűleg a tomboló hormonok, a férjemnek sincs könnyű dolga velem. Nem is értem, hogy bír elviselni...

Törölt felhasználó 2010. 04. 13. 22:25

Előzmény: #3871 nyuszika

#3873

Nyuszika!Gyermeket várni kell,
Vállalni meg munkát,felelősséget,egyebeket
Sok boldogságot Boglárkához!
A baloldaliságát értékelje át!
Sok meggondolatlan,,ital hatása alatti beírásom volt.Egyiket sem vonom vissza,mert a lényege a trágárságokat visszavonva sem változna!!
Sok sikert,boldogságot kívánok Önnek!Egy öreg konzerevatív ember!

Törölt felhasználó 2010. 04. 13. 21:40

Előzmény: #3871 nyuszika

#3872

Önnek - gondolom - van testvére. Nekem nincs, és egész gyerekkoromban nagyon vágytam rá, sőt... most is hiányzik. Ezért nagyon erős elhatározásom volt, hogy legalább ketten legyenek :-) Amúgy... evés közben jön meg az étvágy :-))) Igaz, ez az Ön esetében kicsit rossz példa... már ami az evésre, étvágyra történő utalást illeti :-)
No meg... a második már könnyebb, mindenféle szempontból. Ha jól sejtem, Önt a kilenc hónap viszontagságai riasztják pillanatnyilag. Ilyen szempontból én könnyen beszélek - igazán szerencsésnek mondhatom magam: alig voltak gondjaim. Mindegy is... most Őt várja... a többi meg a jövő zenéje lesz úgyis :-)))

nyuszika 2010. 04. 13. 21:17

Előzmény: #3870 Törölt felhasználó

#3871

Minden tiszteletem a három gyermek miatt. Tudom, hogy önző módon hangzik, de én nem tudom elképzelni, hogy még egyet vállaljak.

Törölt felhasználó 2010. 04. 13. 10:42

Előzmény: #3869 nyuszika

#3870

Hallgasson sok zenét... olyat, amilyet szeret. Mindkettőjük számára kellemes, megnyugtató. Az enyémek mindhárman tanulnak muzsikálni :-)

nyuszika 2010. 04. 13. 10:16

Előzmény: #3868 Törölt felhasználó

#3869

Sok idő van még hátra, júliusban remélem már megismerkedhetünk vele.

Törölt felhasználó 2010. 04. 13. 09:41

Előzmény: #3867 nyuszika

#3868

Én éjszaka szerettem tanulni (anno, ezer éve), csend, béke, nyugalom. Mondjuk nem is sokat fogott rajtam :-)))
Biztos mondta már, csak én vagyok szenilis... mikorra várható a kis virágszál érkezése?
link

nyuszika 2010. 04. 13. 08:40

Előzmény: #3866 Törölt felhasználó

#3867

Szép reggelt Önnek s mindenkinek. Nem hat ránk az időjárás, bár a napsütésre már nagyon vágyunk. A tanulás jelenleg dolgozatok írásából áll, mely közben remekül megy a beszélgetés. Főnök jelenleg nagyon messze van, így lehetséges a tanulás akár éjszaka is.

Törölt felhasználó 2010. 04. 12. 23:59

Előzmény: #3865 nyuszika

#3866

Szép, jó estét, nyuszika :-)
Nem kapott keszonbetegséget, mire elő tudta bányászni a topikot? :-)
Hogy vannak? Ez a pocsék idő nem birizgálja a babát? :-)
Egyébként... tanulás helyett beszélgetni... háááááát... Főnöke mit szól ehhez? :-)))

nyuszika 2010. 04. 12. 23:51

Előzmény: #3863 Törölt felhasználó

#3865

Kedves Tombol. Kérem, tüntessen ki megtisztelő társaságával. Tanulnom kell, s nincs kivel beszélgetnem.

Törölt felhasználó 2010. 04. 05. 18:50

Előzmény: #3863 Törölt felhasználó

#3864

link

Törölt felhasználó 2010. 04. 03. 15:53

Előzmény: #3862 nyuszika

#3863

Drága Nyuszkó és Ti többiek!
Mit kívánjak az ünnepekre valamennyiünknek? Békét egymással és önmagunkal. Pax, Szálem, Salom, és minden nyelven újra!
Nyuszika! Ha nem utáltam volna a középszerűembereket egész életemben, még csak-csak elmennének ezek a magvasnak látszó gondolatok. Ne vedd sértésnek, de azb egész ( ha alaposan végiggondolod ), a se kint, se bent emberkék hitvallásának tűnik.
Ha megengeded, kapásból itt van Dante Poklának 3. éneke, meglehetősen előre sorolja az ilyen hitvány ( az emberiség túlnyomó részét alkotó ) embereket a költő:

„Mester, mit hallok?” Kérdém, hogy beléptem

s a borzalomtól hajam égre lázadt.

„Milyen nép szenved itten a sötétben?”

És ő felelte: „E szomorú házat

azok nyerik, kik közönyösen éltek

s kiket nem ért dicséret, sem gyalázat;

s az angyalok, kik fellázadni féltek

s hívek sem voltak; csak magukra voltak,

lelkükben nincsen sem erény, se vétek.

Az ég elűzte s itten kóborolnak,

mert őket a pokol is szégyenelte:

nem kellettek sem égnek, sem pokolnak.”

„Mester s mely kín ez, mely őket leverte?

hogy ilyen gyászos jajgatása kelnek?”

„Elmondom néked röviden”, felelte.

„Vak napjaik oly szürkén s tengve telnek

s halniok lehetetlen délibáb,

hogy bármilyen más sorsot irigyelnek.

Hírüket elfeledte a világ,

Megveti őket igazság és részvét.

Ne többet róluk: nézd meg s menj tovább!…”

nyuszika 2010. 04. 03. 09:22

Előzmény: #3860 Törölt felhasználó

#3862

A fénylő Napnak is vannak sötét foltjai. Miért hinnénk, hogy egy ember élete csupa tündöklésből áll?
A Föld éjszaka megpihen, hogy a következő napon állni tudja a Nap fényét. Amikor elég volt a töméntelen ragyogásból, sötétségbe burkolózik.
Így van ez az emberrel is: a mértékletes fénnyel ragyogókat bántja a nagy fényesség, félrehúzódnak; míg a folyton tündöklők kimerülnek.
Senkinek sem jó a túlzott tündöklés: az előbbi, mint parányi csillag hozzásimul az égbolt sötétjéhez; az utóbbi fényét fakítja, idővel aztán megszürkül, lekopik róla az aranymáz, s miként a gyertya lángja, mely túl soká világít, csonkig ég.
Mégis ki ne csodálná a horizont tetején tündöklő Napot, mely fényességet, meleget és jóságot áraszt maga körül?
És ki ne menekülne a perzselő Nap elől, amelynek tüzétől kiég a fű, elszáradnak a fák, elapadnak a folyók, visszahúzódnak a tengerek, végül a semmibe vész az óceán?
Légy tündöklő Nap a saját égboltodon.
A világmindenség hatalmas - számtalan naprendszer megfér benne. Hogy felfigyeljenek rád, hogy megértsenek, hogy ne gyűlöljenek - ne élj túlzó fénnyel.
Ami kevés, az senkit sem bánt: mérsékli az irigységet, lecsillapítja a féltékenységet, fékezi a dühöt, a gúnyt, a kajánságot, a gonoszkodást, és egyúttal megakadályozza a saját kimerülésedet is. Aki folyton világít, fogy az olaja; a csonkig égett gyertyát a szemétre hajítják.
Ügyelj, hogy fényed ne vakítson el senkit: se másokat, se önmagadat.
Aki jól lát, az előre lát.
A látás művészete - az élet művészete.

nyuszika 2010. 04. 03. 09:22

Előzmény: #3860 Törölt felhasználó

#3861

,,A fénylő Napnak is vannak sötét foltjai. Miért hinnénk, hogy egy ember élete csupa tündöklésből áll?
A Föld éjszaka megpihen, hogy a következő napon állni tudja a Nap fényét. Amikor elég volt a töméntelen ragyogásból, sötétségbe burkolózik.
Így van ez az emberrel is: a mértékletes fénnyel ragyogókat bántja a nagy fényesség, félrehúzódnak; míg a folyton tündöklők kimerülnek.
Senkinek sem jó a túlzott tündöklés: az előbbi, mint parányi csillag hozzásimul az égbolt sötétjéhez; az utóbbi fényét fakítja, idővel aztán megszürkül, lekopik róla az aranymáz, s miként a gyertya lángja, mely túl soká világít, csonkig ég.
Mégis ki ne csodálná a horizont tetején tündöklő Napot, mely fényességet, meleget és jóságot áraszt maga körül?
És ki ne menekülne a perzselő Nap elől, amelynek tüzétől kiég a fű, elszáradnak a fák, elapadnak a folyók, visszahúzódnak a tengerek, végül a semmibe vész az óceán?
Légy tündöklő Nap a saját égboltodon.
A világmindenség hatalmas - számtalan naprendszer megfér benne. Hogy felfigyeljenek rád, hogy megértsenek, hogy ne gyűlöljenek - ne élj túlzó fénnyel.
Ami kevés, az senkit sem bánt: mérsékli az irigységet, lecsillapítja a féltékenységet, fékezi a dühöt, a gúnyt, a kajánságot, a gonoszkodást, és egyúttal megakadályozza a saját kimerülésedet is. Aki folyton világít, fogy az olaja; a csonkig égett gyertyát a szemétre hajítják.
Ügyelj, hogy fényed ne vakítson el senkit: se másokat, se önmagadat.
Aki jól lát, az előre lát.
A látás művészete - az élet művészete."

Törölt felhasználó 2010. 04. 03. 01:03

#3860

Egy régebbi (?) fordítás, sac/kb.

" Apád öt ölnyi mélyben pihen:
Korál lett csontjaiból,
Igazgyöngy termett szemeiben;
S így semmije szét nem omol,

Hanem éri dús, csodás
Tengeri átváltozás
Nimfák harangoznak Neki
Hald! hallom, bim-bam zengeni"

Törölt felhasználó 2010. 04. 03. 00:54

#3859

Tudd, hogy szavadat félreérthetik. Olykor tetteidet is.
A félreértés épp úgy hozzátartozik az emberhez, mint
fához a levél, tengerhez a víz, törzshöz a kar,
fejhez a gondolat. A félreértés oly természetesen
jár - kel a világban, mintha együtt született volna a megértéssel.
Ne magyarázkodjunk, ne szépítsük a történetet.

Törölt felhasználó 2010. 03. 29. 00:47

Előzmény: #3857 Törölt felhasználó

#3858

És egy másik kedvencem Tőle

SOMLYÓ ZOLTÁN: NEM!...

Nem! Nem erre születtem én!
Rágódni a szürke robot még szürkébb ütemén!
Ma a holnap szürke hályogát látni a tegnap tetemén!
Nem, nem erre születtem én!

Nem! Nem az én életem ez!
Csip-csup vizeken ez a jámbor, ki gyáván evez!
S alig alkonyodik, már lankad, az ereje vesz!
Nem, nem az én életem ez!

Nem! Nem ezt ígérte nekem
az első márciusi szél az ablaküvegen!
S az első álmodozás a réten, a zöld füveken!
Nem, nem ezt ígérte nekem!

Nem! Én nem így akarom!
Asszony, ki miattam éhezik... s kislány a karon!...
S én mindennap a bús bocsánatkérést hadarom!...
Nem, én nem így akarom!

Nem! Én nem hiszem el,
hogy én vagyok az, aki reggel ágyamból kikel!
Délben pénzért szalad s délután pardont énekel!
Nem, én nem hiszem el!

Nem! Az sem én lehetek,
aki este hazaoson, akár a szégyenlős-beteg!
S: alszik a gyerek?... figyel gondban és téveteg...
Nem, az sem én lehetek!

Én ott vagyok, ott valahol,
ahol a vágy és a kín testtelen ajka dalol;
ahol a felhők széle elúszott az istenek lába alol...
Én ott vagyok valahol!...

Törölt felhasználó 2010. 03. 28. 07:52

Előzmény: #3856 Törölt felhasználó

#3857

[HAJNALI IMÁDSÁG]

A szűk Könyök uccán hazamegyek,
most hajnali három óra.
Istenem, vezess a jóra!

Békevirágok e szürke kövek
és béke e hajnali ég.
Istenem, szeretsz-e még?

Züllenem, hullanom rendeltetett
és lehull, aki arravaló.
Légy velem, Mindenható!

Hajnali percek szemeznek alá
s a harang a szívükbe sikolt.
Istenem, sok bánatom volt!

Keresztények űztek, csúfoltak zsidók.
És a nők se szereztek nekem semmi jót.
Eldobtak, mint az odvas diót.

Húsz évvel szerettem, húsz évvel vakon,
ma sápadt és zord halovány alakom:
istenem, a szívedbe lakom.

Nincs éjjelem, nincs és nappalom sincs,
csak e hajnali ég, csak e kék...
Istenem, szeretsz-e,
istenem, vezetsz-e,
istenem, megversz-e még?

Törölt felhasználó 2010. 03. 28. 00:35

Előzmény: #3855 Törölt felhasználó

#3856

Goethe erről kissé rövidebben
"... szürke minden elmélet barátom
De zöld az élet aranyága"

Hogy nálam miért az első a jobb..?

Törölt felhasználó 2010. 03. 28. 00:32

Előzmény: #3852 nyuszika

#3855

Bocs Nyuszkó, néhány napra kiütődtem, talán még elfogadsz egy izzig-vérig szúfi dalnok, tudós matematikus és még oly sok mindent tudótól verset:

Írám csakugyan eltűnt Minden Rózsájával
S nem tudjuk, hova lett Dzsamsíd Hétgyűrűs csészéje
De a Szölőtő ma is termi Rubinszín borát
S a Kert a vízparton ma is virít

S nézd, ezernyi Virág kelt a Nappal
S ezernyi az Agyagba hullt

S az első Nyári hónap, mely elhozza a rózsát
Dzsamsídot és Kai Kubádot magával viszi

De jöjj az öreg Khajjámmal, és hagyd
Kai Kubád és Kai Khusszrau sorsát a feledésnek...

Törölt felhasználó 2010. 03. 27. 22:44

Előzmény: #3853 Törölt felhasználó

#3854

link

Törölt felhasználó 2010. 03. 27. 22:09

#3853

Lépjünk fegyelmezetten az ünnepélyes emelkedett útra. A legyőzhetetlen alkotó teremtő szellem csillogó fényjátéka vezérelje üdvözülésünket a boldog adakozók útján kik testükből adnak az éhezőnek és akik teremtik az eljövendők tiszta sorait.
Harcunkban a lélek és a szellem metropoliszán állva járunk. Utunk a hadak útja. A halálbamenők tiszteletreméltó sora, a győztesek felszabadult fohásza , az isten színe. Az tér és az elhozott reneszánsz. Jutalmunk az univerzum és a csillagok békéje.
Éljen a képességei szerinti felsőbbrendű ember és harca a sötétség ellen!

nyuszika 2010. 03. 24. 21:53

Előzmény: #3851 Törölt felhasználó

#3852

Fáradt vagyok, a gyermek is elégedetlen. Szép álmokat, remélem kapok reggelre egy szép verset.

Törölt felhasználó 2010. 03. 21. 23:18

Előzmény: #3847 nyuszika

#3851

Egy másik szonett
A LÉLEK HAJNALA

Mikor a részegek a hó- s vérszínű hajnal
Jöttén sajogva már érzik az Ideált,
Rajtuk titkos erő üli meg bosszuját,
És az ittas barom mélyén felsír egy Angyal.

Elérhetetlenűl Átszelleműlt Egek
Azúrja ínt nekik, szívük gyötörvén,
És mélyűl és ragyog és vonz, miként az örvény-,
Így, istennőm, Te szent, Te tiszta és remek,

Sok kába orgiám füstölgő éji üszkén
Emléked egyre szebb, rózsásabb lángban ég,
S kitágult két szeme káprázik egyre még,

Mint ha a gyertyafényt a nap sápasztja büszkén,
Én fantomom! Tüzed rám egyre győzve csap,
Óh fényem lelke Te, örök világu Nap!
( Tóth Á. ford. )

Törölt felhasználó 2010. 03. 21. 22:57

Előzmény: #3849 Törölt felhasználó

#3850

Muszáj volt-e ezt is megírni az első után. Kicsit mint a sikerfilmek után a folytatás, jóval súlytalanabb. Persze szvsz, szigorúan.

Törölt felhasználó 2010. 03. 21. 06:41

Előzmény: #3848 Törölt felhasználó

#3849

Barabbás

A harmadik nap alkonyán pedig kilépett a bolt keskeny kapuján, és csendesen megindult az úton. Két oldalt füstölögtek a romok. Lent a kiszáradt árok fenekén találta az elsőt azok közül, akik Pilátus háza előtt kiáltozták Barabbás nevét. Elfeketült nyelvvel vonított a vörös felhők felé.
Megállt előtte, és így szólt:
- Itt vagyok!
Az pedig felnézett rá, és zokogni kezdett.
- Rabbi, rabbi! - zokogott.
És a mester szelíden folytatta.
- Ne sírj! Állj fel és jöjj velem! Mert visszamegyek Jeruzsálembe, Pilátus háza elé és új törvényt kérek magamra és reátok, akik Barabbást választottátok, s akikkel ezt mívelte Barabbás.
A nyomorult pedig feltápászkodott és az ő öltönyét megragadta.
- Mester! - kiáltott elfulladva és könnyek között - ó mester, jövök! Mondd meg, hogy mentsem meg magam! Mondd meg, mit tegyek! Mondd meg, mit mondjak!
- Semmit, mondta ő szelíden - csak azt, amit három nap előtt kellett volna mondanod, mikor Pilátus megállt a tornácon és megkérdezett titeket: ,,Kit engedjek el hát közülük, Barabbást, a gyilkost, vagy a názáretit?''
- Ó, én bolond! - kiáltott a nyomorult fejét öklével verve, - ó, én bolond, aki Barabbást kiáltottam! Barabbást, aki ide juttatott!
- Jól van - folytatta szelíden a mester - most jöjj hát velem Pilátus háza elé, ne törődj semmivel, ne figyelj semmire, csak rám, és amikor én intek neked, kiáltsd egész szívedből és egész tüdődből: ,,A názáretit!''; mintha azt kiáltanád: ,,Az életemet!''
Az pedig követte őt.
És találnak útközben egy másik nyavalyást, akinek Barabbás elvette házát, feleségét, gyermekét és szemeit kiszúratta.
És ő homlokon érinté csendesen kezével és így szólt:
- Én vagyok az. Jöjj velem Jeruzsálembe, és amikor én kezemmel érintelek, kiáltsad: ,,A názáretit!''; mintha azt kiáltanád: ,,A házamat! A gyermekemet! A szemem világát!''
Az pedig felzokogott és követte őt.
És találtak még másikat is, kinek lábai és kezei kötéllel voltak összekötve és nyakára hurkolva, őt magát pedig arccal lefelé bűzhödt mocsárba nyomta le Barabbás, tetvek és csúszómászók közé.
Odament hozzá, és megoldotta kötelékeit, és így szólt:
- Ismerlek téged. Te költő voltál, aki a lélek rajongó repülését hirdetted: Jöjj velem, és amikor intek, kiáltsad: ,,A názáretit!''; mintha ezt kiáltanád: ,,A szabadságot! A léleknek és a gondolatnak a szabadságát!'' Az pedig megcsókolta az ő saruját és csak a szemével könyörgött, mert a szája még tele volt sárral.
És így mentek tovább, és egyre több béna és sánta és nyomorult bélpoklos csatlakozott hozzájuk, akiket Barabbás tönkretett. És mindegyik külön-külön zokogva verte mellét és könyörgött neki, hogy intsen majd, ha kiáltani kell: ,,A názáretit!''; mintha azt kiáltanák: ,,Békesség, békesség! Békesség e földön!''
Estére pedig megérkeztek Jeruzsálembe, Pilátus háza elé.
Pilátus a tornácon ült és estebédjét költötte Barabbással, a gyilkossal. Kövéren és fénylő arccal ültek ott, nehéz borokat ittak, és drága ételeket ettek arany edények fenekéről: skarlátpiros palástjuk messze világított.
A názáreti pedig, élén a sokaságnak, mely követte őt, a tornác elé járult és felemelvén átszegezett kezeit, szelíden szólni kezdett:
- A pászkák ünnepe nem múlt még el, Pilátus! Törvény és szokás, hogy húsvétkor egyikét az elítélteknek elbocsátod, úgy, ahogy a nép kívánja. A nép Barabbást kívánta, engem megfeszítettek - de vissza kellett térnem halottaimból, mert láttam, hogy a nép nem tudta, mit cselekszik. E sokaság mögöttem megismerte Barabbást és most új törvényt akar. Kérdezd meg őket újból, amint a törvényeinkben meg vagyon írva.
Pilátus pedig gondolkodott, aztán vállat vont, és kiállván a tornác szélére, csodálkozva nézett végig a sokaságon és szólt:
- Hát kit bocsássak el már most, Barabbást, vagy a názáretit?
És akkor ő intett nekik.
És ekkor zúgás támadt, és mint a mennydörgés, zengett fel a sokaság.
És a sokaság ezt kiáltotta: ,,Barabbást!''
És rémülten néztek egymásra, mert külön-külön mindegyik ezt kiáltotta: ,,A názáretit!''
A Mester pedig halovány lett és megfordulván végignézett rajtuk. És külön-külön megismeré mindegyiknek az ő arcát, de e sok arcból egyetlen arc lett az esti homályban, óriási fej, mely ostobán és gonoszul és szemtelenül vigyorgott az ő arcába, véres szemei hunyorogtak és szájából büdös lé szivárgott és torkából úgy bömbölt rekedten: ,,Barabbást!''; mintha azt hörögné: ,,Halál! Halál! Halál!''
Pilátus pedig zavartan lesütötte az ő szemeit és mondá neki: ,,Te látod...''
Ó pedig bólintott fejével és csendesen felmenvén a lépcsőn, kinyújtotta kezeit a hóhér felé, hogy kötözze meg.

Törölt felhasználó 2010. 03. 21. 00:04

Előzmény: #3847 nyuszika

#3848

Nagy vers mindkettő és komoly fejtörés

Kinek írt az avoni hattyú szonetteket, férfinek, nőnek? Nemtom.

Karinthy egy-két hihetetlenül jó verset írt. És nem értem, hol a többi? Persze sehol. Miért, nemtom.
Mint egy csillagszóró. szétsziporkázta magát. Hogy Ő ebben is, abban is, amabban is tudja a legjobbat. Mindenesetre maradt egy óriási hiányérzetem.

nyuszika 2010. 03. 20. 14:44

Előzmény: #3845 nyuszika

#3847

Az vagy nekem, mi testnek a kenyér
s tavaszi zápor fűszere a földnek;
lelkem miattad örök harcban él,
mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg;
csupa fény és boldogság büszke elmém,
majd fél: az idő ellop, eltemet;
csak az enyém légy, néha azt szeretném,
majd, hogy a világ lássa kincsemet;
arcod varázsa csordultig betölt,
s egy pillantásodért is sorvadok;
nincs más, nem is akarok más gyönyört,
csak amit tőled kaptam s még kapok.

Koldus-szegény királyi gazdagon,
részeg vagyok és mindig szomjazom.

Törölt felhasználó 2010. 03. 20. 08:48

#3846

Előszó

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek

Próbáltam súgni, szájon és fülön,
Mindnyájatoknak, egyenként, külön.

A titkot, ami úgyis egyremegy
S amit nem tudhat más, csak egy meg egy.

A titkot, amiért egykor titokban
Világrajöttem vérben és mocsokban,

A szót, a titkot, a piciny csodát,
Hogy megkeressem azt a másikat
S fülébe súgjam: add tovább.

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.

Mert félig már ki is bukott, tudom
De mindig megrekedt a féluton.

Az egyik forró és piros lett tőle,
Ő is súgni akart: csók lett belőle.

A másik jéggé dermedt, megfagyott,
Elment a sírba, itthagyott.

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.

A harmadik csak rámnézett hitetlen,
Nevetni kezdett és én is nevettem.

Gyermekkoromban elszántam magam,
Hogy szólok istennek, ha van.

De nékem ő égő csipkefenyérben
Meg nem jelent, se borban és kenyérben,

Hiába vártam sóvár-irigyen,
Nem méltatott reá, hogy őt higgyem.

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.

Hogy fájt, mikor csúfoltak és kínoztak
És sokszor jobb lett volna lenni rossznak,

Mert álom a bűn és álom a jóság,
De minden álomnál több a valóság,

Hogy itt vagyok már és még itt vagyok
S tanuskodom a napról, hogy ragyog.

Én isten nem vagyok s nem egy világ,
Se északfény, se áloévirág.

Nem voltam jobb, se rosszabb senkinél,
Mégis a legtöbb: ember, aki él,

Mindenkinek rokona, ismerőse,
Mindenkinek utódja, őse,

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.

Elmondom én, elmondanám,
De béna a kezem s dadog a szám.

Elmondanám, az út hová vezet,
Segítsetek hát, nyujtsatok kezet.

Emeljetek fel, szólni, látni, élni,
Itt lent a porban nem tudok beszélni.

A csörgőt eldobtam és nincs harangom,
Itt lent a porban rossz a hangom.

Egy láb mellemre lépett, eltaposta,
Emeljetek fel a magosba.

Egy szószéket a sok közül kibérlek,
Engedjetek fel lépcsőjére, kérlek.

Még nem tudom, mit mondok majd, nem én,
De úgy sejtem, örömhírt hoztam én.

Örömhírt, jó hírt, titkot és szivárványt
Nektek, kiket szerettem,
Állván tátott szemmel, csodára várván.

Amit nem mondhatok el senkinek,
Amit majd elmondok mindenkinek.