Egyedül hagytak a kocsmában, sebaj.A hangulat kinek ismerős?
A rongyszedő bora
Gyakran, míg rőten ég a sarki utcalámpa,
S üvegje szélbe sír, s csapkodva leng a lángja,
Vén külváros szivén, hol útvesztő a sár,
S a nyüzsgő, vak tömeg zúgón erjedve jár,
Látni a rongyszedőt, ingatja furcsa séta,
Fejet ráz és falat bökdös, mint egy poéta,
A rendőrökre most ─ szolgák! ─ ügyet se vet,
Szive áradva ont tündöklő terveket.
Nagy dolgokat fogad, remek törvénycsodát hoz,
Sújtottakat emel, gonoszakat kiátkoz,
S az égi bolt alatt, mint baldachin alatt,
Részeg erényei dicsfényével halad.
Igen, e jó fiúk, sajgón a házi gondtól,
Kiket a munka nyű, s a vénség ledorongol,
S kiket, mert görnyedőn lomot visznek, silányt,
Hatalmas Párizsunk kavart bele kihányt,
Most jönnek, szagosan a hordók illatától,
S velük agg cimborák, fehérek sok csatától,
Kiknek nagy bajsza csüng, mint ócska lobogó,
Jönnek, s őket virág, zászlók és dobogó
Diadalmi ivek várják dús mágiára:
Kábító fények és zengések orgiája,
Napfény, éljenzsivaj, dobszó és harsonák!
S dicsőségük viszik a szédült marson át!
Így hömpölygeti a lezüllött földgolyón át
A bor Pactolusa égő aranyfolyóját;
Hőstetteket dalol, míg torkunkon csorog,
S tudja, hogy adni a legkirályibb dolog.
Elnyomni a dühöt, csitítani a búkat,
Vén, kivert szívekét, kik halni félrebúttak:
Álmot adott az Úr, már bánva a nyomort
S hozzá az ember a Nap szent fiát, a Bort!
Igen, nagyon tetszik a lehetőség. Ha egyáltalán velem kapcsolatos.
Viszont, kevésbé vagyok bonyolult, szakértő végképp nem. Semmit, amit szépnek tartok, nem tudok megközelítően sem előállítani, kizárólag befogadó vagyok, de az nagyon.
Saint-Exupery írásainak rajongójaként fogalmam sem volt a Citadella c. művéről. És az életstílusa sem különösebben vonzott. De amit olvastam tőle, biztosan jobbá tett.
jaj, ez olyan megható! :)
boldog karácsonyt már nem kívánok, legfeljebb jövőre, de szép, minden tekintetben gazdag új évet igen!
(és utazzatok egyet a karácsonyi villamossal, bár biztos "csak pénzszórás", meg "pfujj, szemét bkv", de legalább nem kell rá jegyet váltani, és mégis egy jópofa élmény. :))
"A barát az az ember, aki nem mond feletted ítéletet. Mondottam neked, ő az, aki megnyitja ajtaját a vándornak, mankójának, sarokba állított botjának, nem unszolja táncra, hogy aztán megítélhesse tánctudását. És ha a vándor az utakat vidámító tavaszról mesél, a barát az, aki benne a tavaszt fogadja házába. És ha arról mesél, milyen borzalmas éhinség dúlt abban a faluban, ahonnan jön, akkor vele együtt szenved éhséget. Mert mondottam neked, a barát az a rész az emberben, amelyik éretted van, és olyan ajtót tár ki előtted, amelyet talán soha másutt nem nyit ki. A barátod igaz, igaz mindenben, amit neked mond, és akkor is szeret téged, ha a másik házban gyűlöl. A barát, akivel Istennek hála, találkozom, és összeér a könyökünk a templomban, aki ugyanolyan arcot fordít felém, mint az enyém: az ő arcát is ugyanaz az Isten világítja át, mert ilyenkor egyek leszünk, még ha odakint ő boltos, én meg hadvezér vagyok is, vagy ha ő kertész, én meg távoli vizeken utazó tengerész. Meghasonlásaink fölött rátaláltam, és most barátja vagyok. És hallgathatok mellette, más szóval nem kell tőle féltenem belső kertjeimet, hegyeimet, vízmosásaimat és sivatagaimat, mert nem fog beléjük taposni. Barátom az, akit szeretettel fogadsz belőlem: az én belső országom követe. Jól bánsz vele, leülteted, aztán hallgatod. És mind a ketten boldogok vagyunk
Nagyon, nagyon tetszik, már többször leírtam. De karácsony másnapja - azóta, hogy olvastam - törpölök azon, miért hagyta ki nyuszika az első két sorát ennek a felejthetetlen Babits idézetnek. " Megmondom a titkát, édesem a dalnak, Önmagát hallgatja, aki dalra hallgat...."
Tudnia kell, hogy nem értem félre.
Kultúrest