Szép estét Kedves Uram, nem tudom mit nem értesz , de szerintem mindent,Jaja és mindenre emlékszel azt is láthom.)
A haverom de rossz , bánja majd a topik a bunkóságom , meg humorom ami nincs mááá látom.
Nagyképüség olyat mondani, h. Burns a skótok Petőfije. Ég és föld. Nászútján az egyik kezében édes szendergője kebele mellett a másikban forgatta a forradalmak történetét (( micsoda marhaság, de megfelelt a máig álszent közizlésnek ( sőt, nagyon is merész volt akkortájt))), a másik vérbő, modern és ugyanúgy kitünő verselő. Írhatta ezt egy magyar költő?
Kriptafelirat
E szép barokk sírban a holt,
ezer farok hüvelye volt.
:::)))
Törölt felhasználó2010. 01. 14. 15:40
#3154
Szóval, gyönyörű vers. Persze a költő legvadabb erotikus verseit is sokan ugyanúgy szeretjük, mint mondjuk az Őszi chanzont.
Inkább idemásoltam az egészet ( szinte soha nem teszem, de csak avégét tudtam biztosan)
Mit láttam benned? Hőst, szentet, királyt.
Mit láttál bennem? Rendetlen szabályt.
Mit láttam benned? Magam végzetét.
Mit láttál bennem? Egy út kezdetét.
Mit benned én? Gyászt, magányt, titkokat.
Mit bennem te? Dacot és szitkokat.
Aztán, mit én? Jövőm rémálmait.
S te? Egy torzonborz állat vágyait.
Én? Istent, akit meg kell váltani.
Te? Hogy jönnek a pokol zászlai.
S később? Hogy az ellenség én vagyok?
S én? Azt, akit soha el nem hagyok.
Te, tíz év múlva? - Tán mégis fiad?
S én, húsz év múlva? Láss már, égi Vak!
S húsz év múlva, te? Nincs mit tenni, kár.
Húsz év múlva, én? Nincs mit tenni, fáj!
S a legvégén, te? Igy rendeltetett.
S én, ma s mindig? Nincs senkim kivüled.
Nálam csak néhány Szabó Lőrinc vers tartozik a legjobbak közé, de ez azén hibám. Ez szép.
Suhancként megbotránkoztatott, h. miközben a szerelmével élt és meghalt a felesége, elkezdte a szebbnél szebb verseket írni róla. " ..és jaj, utolsó éjszakád magánya" stb. Csak feketén-fehéren láttam a világot. Nagy fajankó voltam. Közel is laktak, a Városmajorban, sokat tudtam Róla. De azt nem, h. a magyar irodalomban két igazi misztikus Mester volt, Ő és Weöres Sándor. Évtizedek multán másképpen látom, olvasom. Köszi
Babitshoz írt bocsánatkérő verse utcsó soraival kívánok stílszerűen jó éjszakát. Érdekes, ahogy József Attila is durván megbántotta és bocsánatáért esdekelt, Sz.Lőrinc ugyanúgy. Nem volt zseni mint Attila, de ez a verse szebb mint amazé.
Csókolom a kezed!Egy virtuális pertut ajánlok,puszi!
Nagyon megfogott amit irtál.Valamikor régen igy lettem szerelmes,és a mai napig hiszek a hirtelen bekövetkező szerelemben:egy érintés,szó,pillantás robbanthatja ezt a gyönyörű érzést.Vigyázzatok magatokra a kicsivel,minden jót kivánok!Egy vénember
Ő volt a legszebb, a legédesebb.
"Irt már hozzám szerelmi verseket?",
kérdezte; s éppen az erkélyen állt,
és haján szikrázott a holdvilág
(mint Júliának); és szólt a tücsök,
s a hegyen a nimfa üvöltözött,
s retteneteset dobbant a szivem
s azt mondtam, hogy: nem. S máskor: "Meztelen
vagyok, jaj, éppen a kádban ülök,"
súgta kagylóba (s hallottam, csörög
odaát a víz) és: "Úgye, pikáns?"
gúnyolódott, s nekem csak elegáns
szó jött a számra az igaz helyett.
Ő volt a legszebb, legidegenebb,
legijesztőbb. Ma is gyerek vagyok
előtte. Néha megsimogatott.
Meg is csókolt... Volt köztünk valami?
Tudta. Bár sose mondtam meg neki.
Azt gondolom, minden nő megérdemli, h. valaki - akár ismeretlenül is - legalább egyszer az életben ilyen leplezetlen hódolat tárgya lehessen. Flörtös szerint barna a hajad színe, de ez sem lényeges.
Ezt pedig rólam mintázta? Babitsra még emlékszem ám!!!
Törölt felhasználó2010. 01. 13. 16:20
#3145
Részlet a 900-as évek egyik legnagyszerűbb verséből:
" Imé megjön a nyár e perzselő vad három hónap
S mint a tavasz halott immár az ifjúságom
Az izzó Értelem évadja ez ó lángoló Nap
S én vágyom
Lesem a formát édes és előkelő
Az értelem csábítgat véle hogy kövessem
Mint mágnes a vasat magához vonz ma engem
Jön és a haja lebben
Csodás vörösesszőke nő
Haja arany mi lenne más
Szép hosszantartó villanás
Vagy láng mely lobot vet kevélyen
A rózsán hogyha hervad épen
"S egy nőstényfarkas, kinek vézna teste
Terhesnek tünt föl minden céda vággyal
s ki miatt lőn már annyi népnek veszte
ez megbénított..."
Törölt felhasználó2010. 01. 13. 08:02
#3143
Bezony, a hullámok, egyszer lent máskor is.
"..de hajnal aranyozta a világot
s feltünt a Nap, azon csillagsereggel
mely véle volt, midőn e szép csodákat
Megmozdítá Isten az első reggel
Úgyhogy nékem ( reményt?) az ellenségre
Vínom párduccal, tarka szörnyeteggel
Adott az óra, s évszak édessége
De jaj, a félelem megint leláncolt
Feltünvén egy oroszlán szörnyű képe
Ki emelt fővel közeledni látszott
Dühös éhséggel zsákmányát kereste
Úgy, hogy a lég tőle reszketni látszott.
Terhesnek tünt föl minden céda vággyal
s ki miatt lőn már annyi népnek veszte
ez megbénított..."
S egy nőstényfarkas, kinek vézna teste
Törölt felhasználó2010. 01. 13. 01:24
#3142
Csak tesék, tessék, Hölgyek, Urak.
Az előbb bevéstem egy középhosszú verset, nyoma nincs. Az elátkozott egyes.
"Nem mese az gyermek"
Törölt felhasználó2010. 01. 13. 01:18
#3141
" Valaha rég egy drága szép lovag nagy útra szálott
Ment mendegélt, száz útra tért,
kereste El Dorádót.
Azóta agg a bús lovag, s szívében átok, átok.
Bármerre ment, se lent, se fent,
nem lelte El Dorádót.
S már végtire lankadt szive, egy árny elébe állott
Szólt, áldalak, bús árnyalak,
mutasd meg El Dorádót.
Ott messze túl a Hold kigyúl, az árnyak völgye vár ott,
Vágtass el, el. Az árny felel
S megleled El Dorádót."
Kultúrest