Erősödő Phylaxia  

Mummmy-mami !

előrebocsátva, hogy kedvellek Benneteket!

Egyrészt, nemcsak szakmai jelent meg tőlem, hanem Jelenkor - Alföld - Életünk ill. az ÉS is közölt tőlem ...

Másrészt tényleg jók az írások - az extravagáns ill. a borzongató ma divatos..
először a szerelmi regényekben élték ki az emberek, amit megtenni nem mertek...

most úgylátszik a közönségnek, az a része, amelyik nem mer ÖLNI...az csámcsog a bulvárhíreken...

de ezek az irások stílusosak ........és nem annak a krimi írónak a szüleményei, aki a regényében tervezi meg a jövendő bűncselekmányét :))))

Szerintem ez is nagyon jó Merenyi! :o) Mindig is utáltam az ilyen írásokat vagy filmeket! A horor nálam megakadt a Cápánál! Keményebbet sosem tudtam megnézni vagy olvasni! De itt az elsőt, amit nekem ajánlottál elolvastam! :o) Az után már, bár tetszett a másodikat nem mertem beválalni! Most már újra összeszedtem magam és elolvastam! Nem is anyira félelmetes már! :oP Ezekután megkeresem a második írásodat is és beválalom!
Próbáltad már megjelentetni? Látod rapista is talált megjelentetési formát írásainak! :o))))

Merényi!!!
nekem meg a hideg futkos a hátamon

Eddig ez tetszett nagyon és az első, a parókás.
(monnyuk a harmadikat nem is olvastam, de majd pótolom.)

Az igazi barátság

A lépcsőfordulóról beláttam az egykori rezidenciámba. Ágyhelyemre lepedőt terített, a faládára muskátlit rakott. Gyertyát vett elő, meggyújtotta, és a virág mellé állította. Ahogy matatott, megelevenedett a múlt: halódó gyertyafény mögül előmoccantak a közeli hálószövevényeken mászó gombolyaghasú pókok.

Eladták, kifestették, a történteket elhallgatták az új lakók elől.
A kerítés előtt már4 a jelen. Látom, ahogyan a gondtalan macskakölykök, ki-beszaladgálunk a házból. Jó ég! Márt tizenöt éve!

Tanévkezdés előtt néhány nappal a langaléta Carl egymaga dobálta labdáját a kosárba. Csatlakoztam hozzá. Megérkezett Carl két haverja: a szépfiús Bonifác és a malacpofájú Hall, aki bemutatkozás kép bogáncsokat dobált a pólómra. Ahogy letéptem magamról egyet, unott ábrázattal hajította már az újabbat.
- Ne csináld már, jó?!
- Te béna vagy! Carl sokkal jobb! Tökre hülyén nézel ki a tejföl-szőke hajaddal!
A pálya szélén felbukkant Joe. Kifejezéstelenül rázta a fejét civakodásunk, és birokra kelésünk láttán. Carl és Bonifác Hall-t éltette.
Joe sejtelmes szűkszavúsága mindegyikünkben feszültséget keltett. Összefüggéstelen hablatyolása olykor elhalkult, és csak szája mozgott tovább. Bizarrságot sugárzó lényét fokozta tömzsi alakja, és szeplők között megbújó apró, szürke egérszeme.
Bonifác már tizenkét évesen úgy tollászkodott a tükör előtt, mint egy puccos dáma. Félhosszú fekete haját hátranyálazta. Tucatnyi barátnője lehetett volna, de ő csakis a tökéletes csodatündérre várt.
Hall érzékeny volt, habár olykor ő kacagott leginkább a válogatott gonoszságokon. Kocsonyamód egész hája rezgett, egyszer leesett a szemüvege széles fejéről.

A kaliforniai Burney település már a múltam. Innen indultunk. Északon most is kietlen a látóhatár, és a távoli nádfal előtt vélhetően még mindig a mocsaras lapul. Hogy rikoltozott a komisz kis Carl. Végül nagy nehezen kihúztuk az ingoványból.

Eleinte a falu melletti szántáson gyülekeztünk. Egyszerűen csak jól akartuk magunkat érezni. Néhány száz méterre a hajdani, kiszáradt tó felől, békaszerenádot és tücsökzenét hallgattunk. Az égen millió fényes és halvány csillag.
Egyik este Joé-k háza felett gomolygó füstfelhő hömpölygött. Egyre jobban kirajzolódtak az izzó lángnyelvek, és a sürgölődő tűzoltók. Gázrobbanás történt. Joe szülei bennégtek.

A nyirkos pincébe csigalépcső vezetett. A falakon nyálkás nemespenész. A bedeszkázott pinceablakon alig szűrődött be a fény. Külön bejáratú kamrák határolódtak el egymástól. Joe szülei burgonyát, virághagymát, répát és bort tároltak lent. Kirámoltuk az összes helyiséget, kiselejtezett pokrócokkal, takarókkal, képekkel rendeztük be, ki-ki maga ízlése szerint. Gyakran beszélgettük itt át a hétvégi éjszakákat.

Végre becsöngetek. A fiatal házaspárnak elmondom, hogy jószerivel itt töltöttem a gyerekkoromat. Betessékelnek. A szoba ódon, kopott bútorai vadonatúj garnitúrára cserélődtek. Nyoma sincs a borospincének és a felrobbant konyhának.

Hallt csak a trombitálás érdekelte. Joe a közeli pusztákat járta. Órákat tanulmányozta a pillangókat, az apró rovarokat és a naplementét. A nádas előtti partszakaszon kavicsokat dobált a tó felszínén lebegő buborékokra, a bambusznádak árnyékára.
Bonifác tudásszomját nem elégítette ki az iskola. Olvasott, kutatott, felnőtteknek szóló tudományos összejövetelekre járt.
Carl napról-napra kötözködőbbé vált. Felesleges energiáját a sakkbábuk irányításával vezette le. Tüzesen bánt a lányokkal, még a szépfiú Bonifác is tanácsért faggatta:
- Mi a titka?
- Minek?
- Hát a csajozásnak?
- Az fiacskám, hogy férfi légy! A te lagymatag, hülye szövegeddel csak a farkadat markolászhatod egész életedben, hiába is a bájos pofikád. Nézz majd meg holnap az osztálybulin, ott tanulhatsz!
Joe, amikor tehette, visszahúzódott képzeletbeli birodalmába. Környezete rezdülését figyelte, legyen az egy bútorroppanás, konyhazaj, felrikkanó falumadár, vagy azok a belül hallható neszek.

A fiatalasszony kávéval kínál, majd alig egy éves kislányát kezdi álomba ringatni. A forró fekete illatfelhője mögül, az ablakon túli hátságon apró kölykök szaladnak a távoli határ felé, majd vissza. A kis Bonifác bekiált:
- Nem jössz? Már megint ki akarod húzni magad?
Vendéglátóm dörmögése hoz vissza.

Az évek egy-kettőre kamasszá gyúrtak bennünket. A kitűnően trombitáló Hall konzervatóriumban folytatta tanulmányait. Ritkán járt haza a kétszáz mérföldre fekvő Sacramentóból.
A nyári esték nem voltak olyanok, mint régen. Joe ritkán vett részt a találkozókon, persze bennünket beengedett, le is kísért a pincébe, de egyre gyakrabban hagyott magunkra minket. Tompán hallani lehetett, ahogy a kertben dúdolt túlvilági hangon.

A nagyobbacska, négy év körüli fiú az ölembe pattan, kíváncsian figyeli mozdulataimat, komoly arccal órámról faggat, majd az irattartómat és a napszemüvegemet babrálja.
A szülők a házhely múltjáról érdeklődnek. Nem tehetem… csak elnagyolt részleteket említek meg.

Elhagytuk a súlyos emlékeitől őrlődő Joe-t. Vonzott a város, a hivatal, a nyüzsgés, az óceán. Egy csendes lakásába költöztünk szüleimmel. A közeli polgármesteri hivatal könyvelőjeként tengődtem.
Joe-nak hiába írtunk, nem válaszolt. Carllal néha összefutottam. Ő is, mint én, Orick-ban élt, megnősült, nagymesteri minősítést szerzett, és a városi sakkszövetség elnöke lett.
A történész Bonifác tőlünk ellentétes irányba, északkeletre, B-től nyolcvan mérföldre, Alturas-ba költözött. Számtalanszor feltettem magamban a kérdést, hogy valójában ki is volt az áldozat? Mi, az urbanizálódott puhányok, vagy Joe?
Távozásomkor, Joe beesett szemmel integetett. A legutóbbi hír szerint kisállattenyésztéssel és szőlőtermesztéssel foglalkozott. A senkiföldje felé terjeszkedett. A környékbeliek ifjú remeteként emlegették. Nem ismerkedett vagy barátkozott, eltaszította magától a falut. Vélhetően őt látták néha-néha szédelegni a zsenge termés zöldje között.

Látogatásom hosszúra nyúlt. Vendéglátóim udvariasan bólogatnak, ám figyelmük lankad. Ideje távoznom.

Harmincévesen összespóroltam egy saját házra.
Szüleim telefonáltak, hogy felkeresett egy alak, aki be sem mutatkozott, és érthetetlenül hadovált. Anyámék nem emlékeztek Joe-ra, pedig csakis ő lehetett.
Carl, Bonifác és Hall elhagyták otthonukat. Talán valamilyen nosztalgikus őrültségre készülhettek.
Gépkocsimban elszorult torokkal néztem az éjszakai árnyépületeket. Lassan haladtam. A kápolna és a rendelő évek alatt sem változott. Néhány percig vaksötét a kihalt földúton, aztán keresztül a nyárfasoron. Megláttam a pusztát ölelő óriás éjben a házat. Az ablak mögött gyér fények. Hajnalig elmélkedtem autómban, nem akartam éjszaka becsengetni. A kerthelyiséget benőtte a gaz. A szétrobbant konyha ugyanúgy. Új ruhát öltött a falu, ám itt megállt az idő. A kapu nyitva volt, leindultam a pincébe vezető csigalépcsőn. Joe duruzsolását hallottam:
- Jól van Bonifác, jól van így. Ezt a földemről, ni… ide.
Meg akartam lepni. Ismét Joe távolabbról:
- Sakkos hercegem… igyál!
Úgy tűnt, mintha egy poharat töltene tele. Léptek közeledtek. Hátrább húzódtam. Mielőtt a lépcsőhöz ért volna, visszacsoszogott valamiért.
- Ezt szépen ide. Minden, mint… Hol vagy?
A lépcsőfordulóról beláttam az egykori rezidenciámba. Ágyhelyemre lepedőt terített, a faládára muskátlit rakott. Gyertyát vett elő, meggyújtotta, és a virág mellé állította. Ahogy matatott, megelevenedett a múlt: halódó gyertyafény mögül előmoccantak a közeli hálószövevényeken mászó gombolyaghasú pókok.
Joe a lépcsőfordulóhoz ért. Macskamód, kettesével szaladtam fel a lépcsőn, kisurrantam a kertbe, a gaz jól takart. Az előszobában kutatott. A kezében tartott ollót és damilt a lépcső első fokára tette. Ivott valamit, ledőlt néhány percre. Feltápászkodott és megöntözte a fóliázott melegágyat. Később viaszléptekkel a faluba indult. Bonifáctól elnyert vászonzsákja lógott az oldalán. Ment, mint egy eszelős, nem vette észre az autómat.
Leértem a pincelépcsőn, fülelni kezdtem, de semmi. Oldalvást az ajtó felől gyertyaláng pislákolt. Lakosztályom szellemlehelete hívogatott. A sötétszürke helyiség deszkái mögött, a szomszédos bunkerrész füstös félhomályában gyertyaláng lobogott, mintha onnan jött volna a különös, sokszor elképzelt, de még sohasem tapasztalt édeskés szag. Az asztalon a bebarnult borospoharam. Mennyiszer hörpintettem fel belőle az édes mámort. Most is sárgállott benne valami. Elindultam. Velőmig hatolt a kesernyés rettegés.
Carl rezidenciája előtt szívem robbanómotorként dübörgött, Hall és Bonifác láttán már nem hittem, hogy ez a valóság. Autómhoz rohantam, csak minél messzebb! A rendőrkapitányságon megtudtam, hogy Joe-t szüleim lakása közelében tartóztatták le. A százados elmondta, hogy Joe nem vallott. Zavartan, tébolyodottan gesztikulált. A kihallgatáson gyakran törtek rá rohamok. Miután benyugtatózták, ezt suttogta:
- Ne vigyék őket, maradniuk kell! Tartsák ott! Örökké enyémek, jól vannak, nincs elszakadás… újra ti veletek... Nem szabad szétszéledni, emlékekben... hisz...
Torz arca kisgyermekivé szelídült, csendesen ismételgette kérését.

Vendéglátóim nem sejtik, miért kapták áron alul a birtokot. Kedélyesen kísérnek a kapuhoz.
Úgy hagytam magam mögött falumat, hogy örökre kiirtom létezését a tudatomból… Nem sikerült.

Először Carlt láttam meg. Lemeztelenítve, mintha töprengene, az asztal felé dőlt; előtte sakktábla. Szemeit fogpiszkálók támasztották, haja megnyirbálva, keze a plafon csőhálózatára kötözve.
Hall álló helyzetben lógott. Színtelen szájába cudarul beletömték trombitájának végét, keze a hangszerhez rögzítve. Dülledt szeme körül hullafoltok. Üveghangon sikoltoztak a feszülő damilszálak. Bonifác háttal ült. Pálcájával az előtte álló térképre mutatott. Szemem láttára szakadt el az egyik damil. Feje oldalra billent, a nyaknál megnyílt fekete vágás. Elszakadt az egyik.
A komódon kidőlt kancsó. Ragacsos bor és vérszag... Szétfolyt, semmivé lett, mint barátságunk.

Rob !

Egy másikat ! :)))

Monsom=Mondom

Kösz, már azt hittem, mert koi, írta, hogy holnap betölti a rést. Monsom mivel munkanap... Akkor hétfőn folytatjuk.

nem, nem!!!

Sziasztok, most le vagyok maradva.
Holnap(szombaton) lesz kereskedés a BÉT-en?

köszi, az is volt a célom, hogy egyértelművé tegyem az infókat...
a tőzsdei környezetben és a nemzeközi trendeket figyelembe véve...
fundamentálisan elemzek.

megpróbálom megfejteni, milyen nemzetközi és hazai hírek ---------- amelyek elvileg semlegesek..........vagy éppen szektortársaktól származnak..............
miért és hogyan befolyásolják a kis és közepes papirokat...

és a Phylaxia híreit pedig külön is figyelemmel kísérem.............és kérdezek és elmegyek mindenhová..........ahol hírek vannak vagy születnek !

Rapista,
Köszönöm a hasznos infokat és várom további összefoglalókat,híreket.

ha olvasnának a fórumtársak, már akik nem olvasnak :))

minden cikk alatt ezt látod..

tehát, ha nem adom a nevemet a cikkhez, akkor is megjelenhetett volna...........

éppen az hitelesíti, hogy NÉVVEL VÁLLALOM!

ÉS EZZEL A TÉMÁT LEZÁRTNAK TEKINTEM!

na pá pá....:)
szép estét Mindenkinek!

Jólértesült!
Rapista korábban is belinkelte a saját cikkeit, van amelyiket már többször is.
Arról, hogy nem tudsz kombinálni, csak magad tehetsz.

szmokingot meg ha kő veszek a phylábó a
Harrods-ná....)

...:) nekem nem kő jelmez én így is bohóc vagyok..:)

engem mindenki ismer!

hiszen voltak riportok a páhi és a bábolnai meetingről...........
KF-től direkt megkérdeztem, mi a célja?
nem teljesen egyértelműen, de érdekeltnek mondta magát a cégben...
szerintem, ha eladott, akkor borba vagy szőlő-birtokba fektette a pénze egy részét..

Meghívhatna egy pohár borra, legfeljebb jelmezkölcsönzőböl kelle szmokingot kölcsönöznünk-----------hogy el merjünk menni!

jó, de ezek a nagyok!

van amikor a portfoliósok tartják és esetleg vállalati szakemberek (ahol kérdezni lehet).

általában megkapom korrigálásra:))

aztán, miközben a belváros elérésének módozatát próbálgattam ---------ott lett volna dolgom, ha lehetett volna közlekedni :)

egyszercsak megláttam, belinkelve:))

mivel van szerkesztő is egy online újságnál is!

elküldtem a cikket a szerkesztőnek és válasz helyett kitette ...