itt meg a másik oldal szócsöve:
"Bolgár György: Ez tehát nem válság, még ha különösebben nem is örömteli a helyzet. Válság akkor lesz belőle, ha politikai haszonszerzés, vagyis a hatalom reményében tudatosan válságot akarnak belőle csinálni. Ahogy eddig is tették. Mert mi más volna, mint a válság tudatos kirobbantásának kísérlete, hogy a kormány bármely reformlépését totálisan ellenezték, majd népszavazással visszamenőleg és előre is lehetetlenné tették , ezután pedig azzal vádolták és vádolják a megbénított kormányt, hogy nem képes reformokat bevezetni?
"Demján szerint a környező országokhoz képest Magyarország lemaradása tragikus, a kialakult helyzetért, a felelőtlen politizálásért nemcsak a pártok hibáztathatóak, hanem azok is, akik mindezt hagyták, köztük a vállalkozók, a sajtó, az értelmiség. A szövetség elnöke ezért arra tett ígéretet, hogy a VOSZ a jövőben radikálisabban fog fellépni az ország érdekében. Hozzátette: a szövetség szerint meg kellene vizsgálni azt is, hogy miért kerül egy-egy beruházás, például az autópálya-, vagy a metróépítés többe, mint más országokban. "
Lehet, hogy félreértettelek, lehet, hogy rosszul fogalmaztál. Amikor viszont így írsz mint most lejjebb, akkor azzal sose szoktam vitázni, mert így egész máshogy hangzik és természetesen többnyire egyetértek vele.
Pénznyelő,
sztem félreértettél...
Amiket felsoroltam, azok életviteli dolgok, amiken tudsz változtatni.
Amin nem tudsz önmagadban változtatni az a környezeted, ami a létedet határozza meg, ha elfogadod, hogy az ember társas lény. Főleg akkor nem ha más erők más irányba tolják a környezetet.
Alapvetően úszik az ember az élete során, csak ha a megtett távolságot mérem, akkor az nem mindegy, hogy a folyóban az árral szemben úszol (mint Mo.-n) vagy mondjuk az árral egyirányban (mondjuk pl. Szlovénia), ahol az áramlat irányát az állam tevékenysége jelenti.
Saját teljesítményemmel elégedett vagyok, van munkám, vannak megtakarításaim, van családom.
Viszont ez önmagában nem tesz teljesen elégedetté az életem, mert látom, hogy a társasházban ahol lakom az 50 lakásból 40 elmaradásban van, és esély sincs felújíttatni, mikor látom, hogy az iskolákban tombol az erőszak, ahova majdani gyermekemnek kéne járnia, ugyanakkor a tehetségképzés nem létezik,
az egészségügyi helyzet a csőd szélén van, amire minden család statisztikai alapon előbb utóbb rászorul...
Vagy a kórházban 1 év alatt 2 telefont loptak el besurranók...Igen meg tudom venni a telefonokat, mert vagyok oylan anyagi helyzetben, de például az sms-ek amik benne voltak, azok mégiscsak hiányozhatnak, igaz?
Meg egyáltalán, nekem kell utánajárni, pótolni, macera és költség , amit hasznosabban eltölthetnék.
Persze lehet erre azt mondani, hogy ezért kár a környezetet okolni, mert miért nem járatom magániskolába, miért nem megyek magánkórházba, miért megyek az utcán, ahol szemét van, miért nézek rá a házfalakra, amik undorítóan össze vannak firkálva, miért nem hagyom el én az országot, ha ez nem tetszik, mert ezen csak így lehet változtatni...
De tényleg az a normális, hogy aki normális életvitelt folytat az hagyja el az országot?
Illetve miért viselkedik úgy az állam, hogy az értelmes mai magyar fiatalok döntő többségében ez egyáltatán kérdésként felmerüljön, mnt egyetlen megoldási lehetőség?
Velem fizettetnek adót, a közszolgáltatásokra és mégis ilyen alacsony szintet kapok belőle, miért?
Persze lehet dél amerikai elit módjára azt mondani, hogy mindegy hogy mi van a környezetemben , csak én éljek jól, de egy idő után kiderül, hogy ez a gondolkodásmód egyre többe kerül, hiszen egyre többet kell a biztonságra költeni. Így pedig még jobban meg fog drágulnii a magániskola, a magánellátás, az egészséges élelmiszerek stb. stb, így gyakorlatilag a kezdeti elitből is egyre többen esnek ki és egy egyre szűkebb réteg marad egyre gazdagabb, de nm okvetlenül boldogabb...
Nézd, én arról írtam, amit te írtál, nem rólad, hanem, amit írtál. De egyébként nem is tőled indult a dolog.
Egyébként hol húztál le 10 évet? Ha "lehetek kicsit pimasz":)
Pénznyelő,
Ha lehúztál volna ott 10 évet ahol én, akkor te is másként gondolkodnál. Az érdemlegességemet pedig nem te vagy hivatott megítélni mivel nem veled és nem is a magyar állammal voltam függőségi viszonyban. Ennek ellenére a gondolkodásmódod jellemző azokra akik nagy szavakkal, szép gondolatokkal dobálóznak de üres fecsegéssé minősítik a megvalósítatlan álmaikat.
Bocs ha tőlem szokatlanul, keményebbre sikerült a megfogalmazás de ezt gondolom a témával kapcsolatban.
"Nekem nincs okom önsajnálatra. Megélek - de ezt nem a magyar államnak köszönhetem.
..."
Látod, megint egy finom mentalitásbeli különbség. Érdemként tünteted fel, hogy nem az államnak, hanem magadnak köszönhetsz valamit. Szerintem ez nem érdem. Hanem mindennek az alapja, és erre hivatkozni sem kell.
Ez aztán a politika ...
Nekem nincs okom önsajnálatra. Megélek - de ezt nem a magyar államnak köszönhetem.
A környezetem miatt aggódom és ezen emberek problémáit hozom közétek.
példa : lakatlan szigeten élhetsz Robinson módján, viszonylagos jólétben de egyedül. Hogyan változtatnál rajta?
Péntekkel?
Sok - Sok Péntekkel?
Ugyan ...
"Ez nem életvitel, hogy például holnaptól nem gyújtasz rá , vagy egészségesen táplálkozol, hanem maga az élet, aminek része az is , hogy milyen környezetben vagy."
Hát pedig ezek aztán pláne pont ilyenek. Kizárólag akarat és elszántság kérdése, ill. saját magunkkal szembeni elvárás és fegyelem. Szóval a példáid nagyon rosszak. Viszont rávilágítanak egy nagyon fontos mentalitásbeli különbségre (ami aztán tetten érhető minden egyéb megnyilvánulásodban): a környzetre mindig könnyebb és egyszerűbb fogni valamit, mint saját magunk cselekedetének helyességén elgondolkodni és pláne változtatni azon. Könnyebb és egyszerűbb, viszont jó nagy önbecsapás. De az emberek szeretik becsapni saját magukat...
pénznyelő, ez nem úgy van, hogy akkor holnap változtatsz ezeken a dolgokon.
Ez nem életvitel, hogy például holnaptól nem gyújtasz rá , vagy egészségesen táplálkozol, hanem maga az élet, aminek része az is , hogy milyen környezetben vagy.
A környezet pedig nem olyan, hogy azon holnaptól tudnál változtatni, főleg akkor nem , ha igen erős erők pont az ellenkező irányba változtatják a mint ahogy mi akarjuk.
famo, ne izgulj, Afrikában is van internet, legfeljebb konferenciákra ritkábban jutok el...Ott legalább meleg van, meg tudom , hogy szar, mert mindig is az volt...:)
Cetas, ma is kitehetsz egy asztalt, beszélgethetsz, kártyázhatsz, borozgathatsz és megtárgyalhatod a meccs eredményét. Sőt, akár ki is öltözhetsz. Ki akadályoz ebben?
Emlékszem olyan időkre, amikor a magyar falvakban is vasárnaponként ünneplő ruhába (néhányan népviseletbe) öltöztek az emberek, és kivittek egy asztalt az utcára, körülülték a szomszédok, beszélgettek, kártyáztak, borozgattak, megtárgyalták a meccs eredményét...
Szégyen volt hétköznapi ruhában az utcán megjelenni.
Az emberek bíztak egy jobb jövőben...
A mai Magyarország félgyarmattá vált, az idegen tulajdonosok túltengenek, akik nem fizetnek adót, és bagóért dolgozatják az embereket.
A jövő nemzedéknek a legfontosabb feladata lesz, visszafoglalni Magyarországot, visszaszerezni az elődeik által elherdált, kiárusított nemzeti vagyont.
A nemzeti vagyon visszaszerzésével a termelő tevékenység haszna hazánkban marad, ami forrásává válik a jólétnek és a fejlődésnek...
Kedves Conqui!
Persze, biciklizhetek én keletebbre (mondjuk ott is egyre messzebb kellene, hogy tekerjek, hiszen régen Románia-Bulgária is sokkal ótvarabb volt , mint mi), meg mehetek délre is, egészen afrikáig.
De azért valahogy mégsem ez kéne a megoldás legyen, hiszen a burgenlandiakkal mégiscsak azonos elvileg a génállományunk, és a 70-es években a keleti blokk legfejlettebb országához képest nemhogy fejlődnénk együtt a többiekkel, hanem folyamatosan minden téren maradunk el a világ átlagától...
politika és társadalom ahogy én látom (2)
Személyes találkozónk során egy magas rangú kormánypárti barátunk őszintén mesélt a PÁRT-ról, a 6
főből álló mindent elsöprő hatalmi csoportról (Szili, Szekeres, Veres,
Kiss, Lamperth, Gyurcsány) és a gazdasági döntések hátteréről. És Gál
J.Zoli barátjáról is, aki bár szakközepes érettségije van csak,
egyszemélyben irányítja a magyar sajtót és valójában akkor van lapzárta
a Népszabadságnál, ha Gál J. Zoli rábólint. Nincs annyi időm és erőm,
hogy mindent leírjak. Legyen elég annyi, ha eddig jelentéktelen pondró
porszemnek éreztem is magam, a tegnapi beszélgetés után még annak sem.
Semmik vagyunk. Még csak plebejusok, közkatonák, szorgos hangyák,
rabszolgák sem. Semmik.
Közöltem vele, hogy legszivesebben berontanék a Parlamentbe testemre
tekert 50 méternyi töltényhevederrel, kezemben 1-1darab, a vietnámi
filmekből ismert helikopter géppuskával és mindenkit,mondom MINDENKIT
halomra lőnék. És minden eddigi bűnömet ezzel megváltva a mennyországba
kerülnék, Szent Péter jobbjára.Közvetlenül.
Ő csak nevetett gyermeki hevülésemen. Nem sértően, picit irigykedve.
Mert azt látta bennem, amire ők pont építenek, számítanak. Az idolokba,
igazságba vetett hitet, az álmokat kergető, s ezért minden szar igéretet
elhivő naiv állampolgárt. A választót.
Akinek akarata, véleménye, álmai, céljai, fájdalmai, keserűsége, gondjai
pont senkit nem érdekelnek. Legfőképp azokat nem, akiket választhat,
akiket megszavaz."