Eurós részvények vitasarok  

És valószínűleg Buffet megoregedett és az új fiúk szerint nem érti a világot már.  A gépek korában lehet,  hogy a fundamentum ben számít semmit? Néha ez az érzésem.  Mindenesetre a BRK-A jelentősen alulmulja az SP500 at az elmúlt években Nasdaqrol nem beszélve.  A hosszútávon meg meglatjuk. 

Ok, de miből gondolja, hogy ha megvennék, akkor is ilyen jó áron tudna építeni.
Meg miből godolja, hogy nekik olcsóbban adna bárki is hielt.

Persze. Sok a tárgyi tévedés. A jelenlegi kamatszint sem stimmel. Viszont az lényeges, hogy elismeri: a Vonovián kívül senki nem tud elegendő lakást építeni ráadásul a legalacsonyabb áron.

Meg mit csinálna a külföldi lakásokkal?

Ma néztem, hogy a Vonovia milyen áron adta el a lakásait.
Az egyenkénti eladások 30-40 %-al voltak a könyv szerinti érték felett, míg a csomagban eladottak jelentősen alatta, így átlagban szinte pontosan könyv szerinti érték lett.
Meg tudtommal nincs 60 milliárd hitel se.

Sok marhaságot mond.
Pl. érdekelne milyen áron venné meg.
Aztán ha a Vonovia szerinte így csődbe megy, akkor Ők miből tartják fent?
Aztán évente 30-40.000 lakást milyen pénzből akar építeni?
Ha állami tulajdon lesz, vajon akkor is jó aron fog építeni? Ha igen, akkor minek ehhez a Vonovia!?

Günther úr, a Baloldali Párt (Die Linke) köztulajdonba kívánja venni a nagy berlini lakásvállalatokat – mindenekelőtt a Vonoviát. Ésszerű lépés ez?Véleményem szerint a Vonovia szövetségi átvétele teljesen ésszerű lépés lenne. De nem kisajátítás, hanem egyszerűen vásárlás útján.Ezt ki kellene fejtenie.A kisajátítás körüli vita megakadályozza, hogy nyíltan megvitassuk, mi a célunk az egykor köztulajdonban lévő lakásállománnyal. A Vonovia sosem jött volna létre, ha nem privatizálunk ilyen sok lakást. Az egész folyamat a 2000-es évek környékén kezdődött, amikor a Szövetségi Statisztikai Hivatal nagy valószínűséggel azt jósolta, hogy Németország lakossága 2050-re 64 és 70 millió közé csökken majd. Akkoriban az állami szektor hatalmas lakásállománnyal rendelkezett – sok lakás szorult jelentős korszerűsítésre, és helyenként magas volt az üresen álló lakások aránya is. Aztán megjelentek a vállalatok, és azt mondták: „Nézze, mi kifizetjük önöknek ezeket.”Hány lakásról van szó?Ezek a nagyszabású privatizációk mintegy egymillió lakással csökkentették a köztulajdonban lévő lakásállományt.De mit nyernénk a lakások visszavásárlásával?A legfontosabb cél, hogy biztonságot teremtsünk a jelenleg Vonovia-tulajdonban lévő ingatlanokban élő 470 000 háztartás számára, és garantáljuk, hogy a lakások kezelése ezentúl társadalmilag felelős módon történik. Ez azt is jelenti, hogy az üressé váló lakásokat olyan embereknek lehet majd kiutalni, akiknek valóban szükségük van rájuk.Mit jelent a „társadalmilag felelős” szemlélet?A Vonovia minden lehetséges eszközt kihasznált a lakbérek emelésére – ez vitathatatlan tény, amit még ők maguk sem tagadnának. Hannover közelében élek. Amikor itt hírekbe kerülnek lakóépületek – például mert hosszú ideig nem működik a lift, vagy télen elromlik a fűtés –, azok általában Vonovia-tulajdonban lévő ingatlanok. A cég 20 000 lakással rendelkezik Hannoverben, és ezek állapota nem éppen a legjobb.Mit nyer az állam a vásárlással?Bajorországban és Baden-Württembergben az állami foglalkoztatási hivatalok által fedezett átlagos lakhatási költségek mára négyzetméterenként (alapbérleti díjként) meghaladják a tizenegy eurót. Ezek olyan lakbérszintek, amelyeket sok alacsony jövedelmű ember képtelen kifizetni. Márpedig, ha egy bérbeadó 11,50 eurós alapbérleti díjat kap a hivataltól, miért adná ki a lakást kilenc euróért egy alacsony jövedelmű háztartásnak? Természetesen nem teszi meg. Ez azt jelenti, hogy az elmúlt tíz-tizenkét évben a foglalkoztatási hivatalok lényegében jelentős szerepet játszottak a lakbérek felhajtásában. Végső soron ez pénzbe kerül az államnak – vagyis mindannyiunknak.Kiket érintenek különösen súlyosan a magas lakbérek?A szülői házból elköltözni vágyó fiatalokat – különösen azokat, akik épp most lépnek be a munkaerőpiacra. Érdemes megjegyezni, hogy 2024-ben és 2025-ben nettó migrációs veszteséget könyvelhettünk el Lengyelország, Románia és Bulgária irányába. Ez sokat elárul Németország lakóhelyként és munkavégzési célpontként való vonzerejéről.Ez a lakáshiány miatt van?Számos régióban már nincs összhangban a kereseti lehetőség és a megélhetési költség – különösen a lakhatási költségek.Már nem tudjuk betölteni az álláshelyeket, mert az emberek nem találnak lakást.Mondana erre egy példát?Sokat utazom Baden-Württembergben. Minden rendezvényen azt mondják a vállalkozók: „Előfordult, hogy az emberek aláírták a munkaszerződést, majd négy-hat héttel később jelezték, hogy sajnos mégsem tudják elvállalni a munkát. Nem találnak megfizethető lakást.” Ez azt jelenti, hogy már abban a helyzetben vagyunk – számos régióban –, hogy nem tudjuk betölteni az állásokat, mert az emberek nem találnak lakást. Valószínűleg már Berlin is ezek közé a régiók közé tartozik.De nem inkább új építésekbe kellene fektetni a meglévő lakások visszavásárlása helyett?Én valójában így látom a Vonovia megvásárlásában rejlő lehetőséget: a vállalat révén abban a helyzetben lennénk, hogy viszonylag gyorsan felépíthetnénk évi 30–40 ezer lakást – olyan áron, amelyet az új építések terén ma lényegében senki más nem tud tartani.Miért nem tudja ezt maga az állam megtenni?Mert hiányzik belőle a lakásépítés tényleges kivitelezéséhez szükséges operatív kapacitás.Ám a szövetségi kormánykoalíció még tavasszal úgy döntött, hogy létrehoz egy szövetségi lakásépítő vállalatot.Ha én hoznék létre egy ilyen szövetségi céget, az eredmény ugyanaz lenne, mint Alsó-Szászországban. Ott pontosan ezt tették három évvel ezelőtt, mégis csak idén tartották meg a 133 lakás építésének kezdetét jelző ünnepséget. Ez azt jelenti, hogy évekbe telik, mire a szervezet működőképessé válik – és több törvényhozási ciklus is eltelik, mire érdemi hatást gyakorol a lakáspiacra.Mit kínál ezen a téren a Vonovia?Egy olyan vállalatnak, mint a Vonovia, saját házon belüli projektfejlesztési részlege van. Véleményem szerint képesek viszonylag gyorsan belépni az újépítésű lakások piacára.Hogyan zajlana le egy ilyen felvásárlás?Ha a szövetségi lakásvállalatot egy szövetségi kezességvállalással (ún. „szándéknyilatkozattal”) támogatott, karcsú felépítésű holdingtársaságként hoznánk létre, az a szervezet intézményi befektetőktől vásárolhatna Vonovia-részvényeket – akár a tőzsdén, akár más módon.Nem lenne ez rendkívül költséges?Természetesen alaposabban meg kellene vizsgálni a helyzetet: pontosan hogyan értékelik jelenleg a lakásaikat? Bizonyos szempontból kissé túlzónak tűnik az értékbecslésük. Négyzetméterenként 2450 eurós értéken tartják nyilván az ingatlanjaikat. Ez ambiciózus számadat, tekintettel a Vonovia portfóliójának jellegére.Nem a vételár a döntő tényezőA Vonovia továbbra is erős tárgyalási pozícióban lenne.Végső soron azonban a vételár nem játszik döntő szerepet. A Vonovia piaci kapitalizációja jelenleg körülbelül 15 milliárd euró, ugyanakkor a vállalat 60 milliárd eurós adósságállománnyal rendelkezik, amelyet az akvizíció során át kellene vállalni. Hogy a vételárnál néhány milliárddal többet vagy kevesebbet fizetünk-e, annak a teljes folyamat szempontjából nincs különösebb jelentősége. Mindazonáltal úgy vélem, lehetséges lenne egy baráti felvásárlás, mivel sok részvényes már nem különösebben elégedett a Vonoviával.Miért gondolja ezt?Az első jelentős ilyen jellegű lakásipari vállalat – az Adler Group – már összeomlott; gyakorlatilag megszűnt létezni. Könnyen lehet, hogy a Vonoviára is hasonló sors vár. Jelenleg az átlagos kamatlábuk még valahol 1,6 és 1,8 százalék között mozog. Ám minden egyes kényszerű refinanszírozási ügylettel ez az érték egyre közelebb kerül a négy százalékhoz. Amint pedig elérik a jelenlegi piaci kamatszintet, évente további 1,5 milliárd euróra lesz szükségük. Márpedig ekkora összeg nem áll a rendelkezésükre.Összességében ez kissé arra emlékeztet, amikor a nyereséget privatizálják, a veszteséget viszont társasítják.Bizonyos szempontból valóban ebbe az irányba mutatnak a dolgok – de milyen lehetőségeink vannak a jelenlegi lakáspiacon? Ha egy ilyen vállalat ténylegesen csődbe megy, hirtelen 470 000 háztartás kerül rendkívül bizonytalan helyzetbe.Nem lenne ez pénzkidobás?Kétségtelenül jelentős összeget kellene ráfordítani, ám hosszú távú befektetésről lévén szó, nem igazán számít, hogy három vagy négy milliárddal többet fizetünk-e a vételárért. Semmi kétségem afelől, hogy ezeket a lakásokat tartósan bérbe lehet adni. Végtére is városi környezetben találhatók, és ha hozzáférhetek szövetségi refinanszírozási lehetőségekhez, kedvező helyzetbe kerülhetek a bérleti díjakból származó bevételek tekintetében.Úgy érti, azért, mert a szövetségi kormány kedvezőbb kamatokkal jut hitelhez, mint a Vonovia.Így van.A Baloldali Párt (Die Linke) azon az állásponton van, hogy olcsóbb és célravezetőbb lenne kisajátítani a Vonoviát – mivel ez a piaci ár alatti értéken is megvalósítható.Abban mindenki egyetért, hogy ez évekig elhúzódó jogi eljárásokhoz vezetne – különösen, ha a cél a piaci ár alatti kártalanítás. Feltételezem, hogy ilyen esetben a kisajátítás valójában nem is lenne végrehajtható. És még ha sikerülne is, a kormány évekig gyakorlatilag cselekvésképtelen lenne. Végső soron attól tartok, hogy egy ilyen kisajátítás végül többe kerülne, mint egyszerűen megvásárolni a Vonoviát a tőzsdén.Bízik abban, hogy az állam jól kezelné a lakásállományt?Elegem van abból az állandó érvelésből, hogy az állam rossz gazdálkodó! Néhány évvel ezelőtt a Friedrich Naumann Alapítvány megállapította, hogy 2019-ben mintegy 19 000 állami tulajdonú vállalat működött, összesen 650 milliárd eurós forgalommal. E cégek közül nagyon sok az infrastruktúra területén tevékenykedik – ilyen például a kommunális szolgáltatások, a szennyvízkezelés vagy a vízellátás. És a többségük kifejezetten jól végzi a dolgát. Hibák a magánszektorban is ugyanúgy előfordulnak, mint az államiban; ezt épp most láthatjuk az autógyártóknál is.Segíti-e a Vonovia-ügy napirendre tűzését a berlini Baloldali Párt körüli vita?Valójában inkább hátráltatja a vitát. A Vonoviával kapcsolatban mindig azonnali, zsigeri elutasításba ütközik az ember: „Ó, szóval őket is ki akarják sajátítani?” Nem – meg akarjuk venni őket! A szövetségi kormány nemrégiben 40 százalékos részesedést szerzett egy harckocsigyártó vállalatban. Ezt mindenki teljesen természetesnek tartotta.

Köszönöm de nem akarok tovább okoskodni, vannak itt nálam sokkal profibb fórumtársak.Csak hétvége van és gondoltam lehet egy kicsit fecsegni is.

Mivel a Brkb nem Eurós így nem fejtegetem jobban.Még annyit h amikor elkezdtem 2011 ben lakásokat befektetésként venni mindenki hülyének nézett h ezt ennyiért??? Most nem vennék. Erről is ennyi mert off topic.

Nem volt félreérthető, jókat írtál. Minden információ, tapasztalat közreadása bővíti az ismereteket, tehát hasznos!

Buffett kisbefektetőknek adott tanácsainak lényege nagyon következetes:

A legtöbb embernek egy olcsó S&P 500 indexalap a legjobb.
Nem egyedi részvények válogatásával kell megpróbálni megverni a piacot.

Hosszú távon gondolkodj.
Ne az érdekeljen, hogy holnap vagy jövő hónapban merre megy az árfolyam.

Ne próbáld megjósolni a piacot.
Buffett kifejezetten ellenzi a piaci időzítést: amikor mindenki fél, az nem feltétlenül eladási jel, amikor mindenki lelkes, az nem feltétlenül vételi jel.

Csak olyanba fektess, amit értesz.
Ha nem tudod elmagyarázni egyszerűen, hogyan termel pénzt egy vállalat, inkább ne vedd meg.

A költségek nagyon számítanak.
Az indexalap egyik nagy előnye az alacsony költség.

Ne kereskedj túl sokat.
Buffett híres gondolata szerint képzeld el, hogy egész életedben csak 20 befektetési döntést hozhatsz. Ez arra kényszerít, hogy csak a valóban jó lehetőségekre koncentrálj.

A részvény nem egy ticker a képernyőn, hanem egy vállalkozás része.
Az árfolyam helyett elsősorban a vállalkozás értékét kell nézni.

És ami szerintem a te helyzetedben különösen érdekes Buffett tanácsa nem azt jelenti, hogy egy kisbefektetőnek tilos egyedi részvényeket venni. Inkább azt, hogy az egyedi részvény legyen a tudatos, kisebb része annak, amit csinálsz. A te BRK.B + ETF + egyedi részvények megközelítésed ezért sokkal közelebb áll Buffett gondolkodásához, mint az, ha az egész pénzt spekulatív papírokba tennéd. És van egy nagyon fontos különbség: Buffett nem azt mondja, hogy „soha ne adj el”. Azt mondja, hogy ne azért adj vagy vegyél, mert az árfolyam éppen mozog.

És ugyanettől a fórumozótól egy gondolat a részvény visszavásárlásról:
“Nem szeretem az olyan szavakat, mint a „nonszensz”, de ez a kifejezés tökéletesen leírná a részvény-visszavásárlási programot:A saját tőke már így is alacsony, ami jelentős tényező a hitelfelvételnél. Ha ebben a helyzetben részvény-visszavásárlással tovább csökkentenék a saját tőkét, az drasztikusan megdrágítaná – vagy akár lehetetlenné is tenné – az újrafinanszírozást.A shortosok díjat fizetnek a részvénykölcsönzés időtartama alatt. Minél tovább tart a kölcsönzés, annál többe kerül nekik. A shortállomány arányának csökkentése részvény-visszavásárlással a lehető legrosszabb érv egy ilyen lépés mellett.A részvény-visszavásárlás bevezetése az osztalékfizetés mellett öngól lenne a jelenlegi politikai légkörben. Azonnal olyan vádakat váltana ki, miszerint a vállalat a szerkezeti átalakításokon spórol, csak azért, hogy több készpénzt juttasson a részvényeseknek és aktiválja a vezetőségi bónuszokat. Ilyen jelzést küldeni – különösen a köztulajdonba vételről szóló jelenlegi vita közepette – több mint meggondolatlan lenne.Az agresszív jelszavak harsogása nem stratégia, és nem is valószínű, hogy sikerre vezetne. Csupán olaj a tűzre az ellenzék számára, és elmérgesíti a helyzetet – pontosan erre van a legkevésbé szüksége most a Vonoviának.
Amit a vezérigazgató most tehet:Megőrzi a nyugalmátNöveli az operatív hatékonyságotErősíti a saját tőkét – például nem alaptevékenységhez tartozó eszközök értékesítésével, új építési projektek leállításával és az adminisztratív hatékonyság javításávalNyugodtan és tényszerűen tárgyal a politikai döntéshozókkal. Nem kamerák és mikrofonok előtt, nem érzelmi alapokon, hanem a feszültség csökkentése érdekébenFelgyorsítja a lakások és lakásportfóliók értékesítését”

Nem az én gondolataim de teljesen egyetértek vele:
“A tőzsde az élet iskolája. Az egyik legfontosabb lecke: önmagában nem sokat ér, ha igazunk van. Még kevesebbet számít, ha erkölcsi szempontból a „jófiúk” oldalán állunk.
Ne értsenek félre: valójában nagyon fontosnak tartom, hogy a vállalatok társadalmi értéket teremtsenek. Az olyan üzleti modell, amely nem nyújt értéket az ügyfeleknek, vagy kárt okoz a társadalomnak, hosszú távon ritkán működik; óhatatlanul a szabályozó hatóságokkal folytatott küzdelemmé válik. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy az olyan ágazatok, mint a szerencsejáték, az alkohol- vagy a dohányipar, ne hozhatnának jó hozamot hosszú éveken át, ám a vállalatértékelés szempontjából mindig kockázati tényezőt jelentenek.
Nem értem a „sorstársak” kifejezést. Néha túl korán vásárolunk – ez már csak így megy. A vételi és eladási időpontokat amúgy is lehetetlen tökéletesen eltalálni. Ha azonban az árfolyam rossz irányba mozdul, vagy kockázatok válnak valósággá, a részvényesnek nem kellene úgy éreznie, mintha „szenvedne”. Ha nem számoltunk ezzel a lehetőséggel, egyszerűen hibáztunk. Ilyenkor két lehetőségünk van: vagy „meghúzzuk a vészféket”, és realizáljuk a veszteséget (amelyet nyereséggel szemben elszámolhatunk), vagy kitartunk az eredetileg felismert lehetőségek mellett – vagyis továbbra is érvényesnek tartjuk a befektetési tézisünket. Ebben az esetben tartjuk a részvényeket, esetleg továbbiakat vásárolunk, és bizakodva tekintünk a jövőbe.
Ami a Vonoviát illeti, véleményem szerint nem történt semmi olyan, ami teljes meglepetésként ért volna:Az iráni konfliktus: Igen, tovább tart, mint azt kezdetben feltételeztem. Arra is számítottam, hogy Trump már jóval a félidős választások előtt le akarja majd zárni az ügyet. Az eredmény: az olajárak és az olajárfüggő infláció hosszabb ideig maradnak magas szinten, ami felfelé hajtja a kamatokat. Ennek ellenére továbbra is átmeneti hatásnak tekintem ezt; legkésőbb középtávon a 10 éves államkötvények hozamának ismét csökkennie kellene. A befektetési tézis továbbra is érvényes.A berlini választás: Fennállt az RRG-koalíció lehetősége, sőt, ez kifejezetten valószínű is volt. Az is nyilvánvaló volt, hogy a Die Linke nem fog azonnal lemondani a szocializációra vonatkozó ígéretéről közvetlenül a választások után. Továbbra is úgy vélem azonban, hogy az államosítás előtt álló jogi, politikai és gazdasági akadályok rendkívül magasak – sőt, akár leküzdhetetlenek is. A befektetési érvek továbbra is érvényesek.Ami változott, az a részvényárfolyam: meredeken zuhant. Vajon jó vagy rossz ez? Ha vásárolni szeretne, vagy növelné meglévő pozícióját, akkor jó. Ha nem, akkor a befektetési időtávtól függ a válasz: ha gyors haszonra törekedett, akkor nagyon rossz a helyzet; ha viszont legalább hároméves időtávban gondolkodik, akkor ez egyáltalán nem számít.”

Egyetértek és nem is akartalak meggyőzni. Sajnálom ha félreérthető volt. 

A VW az komoly cég, a Hello meg egy felhájpolt marhaság. A VW-t a német állam soha nem hagyja, hogy csődbe menjen, a Hello meg legfeljebb a kisbefektetőit érdekli. Kevesek ők nagyon ahhoz, hogy hiányt hagyjanak maguk után, ha megszűnnek.  A Helloval állami szinten senki nem áll szóba, a VW-vel viszont annál inkább.

Sok mindennel egyetértve azért annyit megjegyeznék, hogy ha vettem volna tavaly  20-30 millióért egy vidéki lakást, netán még ki is adtam volna, akkor mára nem feleződött volna le a pénzem. A 30 €-s Vonoviával meg már nem sok híja, a feleződésnek. Szóval engem ilyesmi dumával nem lehet meggyőzni arról, hogy mennyire jó befektetés jelenleg beragadt a ülni a Vonoviában. Akik ingyen kapták a részvényt azoknak biztos jó, de nekem siralmasan szar! És még a Ft erősödéséről nem is beszéltem. Az osztalék egész életre szólóságára sem vennék mérget!

"Eszembe jutott, hogy ez a HelloFresh ugyan azt csinálja, mint annak idején Magyarországon a Patyolat." --- Csak a Patyolatnak nem voltak részvényesei, akikkel szemben a HF viszont - elvileg - felelősséggel tartozna. Ha látja, hogy a jelenlegi üzleti modell már kifújt, akkor változtassanak rajta és vigyenek a házhoz pizzát. Pl. a Volkswagen sem azt mondja, hogy ha többet nem veszik a VW-modelleket, akkor ennyi volt a cégnek, hanem kilátásba helyezte, hogy egyes gyárakban áttérnek hadiipari termékek gyártására. De még egyszer mondom, a HelloFrissre már keresztet vetettem, innen már a csőd sem lenne - számomra - egy nagy érvágás.

Helyes! Gratulálok!

Szerintem pont ez a lényeg itt. A vélemény szabad és Te így gondolod. A feleségemet kérdeztem kb. ugyanezt gondolja a HF-ről. Viszont a Bubbles mosoda nagyon megy, egy barátomnak van...Azt sem értettem...