A legtobb ember nem tudja megemeszteni, ha valamire nem kepes, ezert inkabb irigy lesz arra, aki kepes. Fajdalmas igy baratokat elveszteni, de legalabb elkopik, aki nem mellenk valo. Egesz eletemben azt hallgattam, hogy nekem konnyu. Pedig qva nehez volt betegen, nokent helyt allni - raadasul a kulsom oriasi akadaly volt, mindenhol ketszer annyit kellett letennem az asztalra, mint masnak, mert ugye aki szep, az nem lehet okos is. Neha azt gondolom, hogy meg azt is irigylik, hogy nem lehetett gyerekem ("gyerek nelkul konnyu" megjegyzesek, ez nem vicc!!) es 40-es eveim elejere rokkantnyugdijas lettem. Teny, hogy megvalositottam mindenki almat, elmentem "korai nyugdijba".... csak epp nem onszantambol. De az irigyek csak azt latjak, hogy dolgoznom sem kell mar. Az nem tunik fel nekik, hogy ok meg egeszsegesen sem tudnak helyt allni, a helyemben pedig az utcan lennenek. De ez mind csak engem/minket igazol. A hozzaallasuk az ostobasaguk bizonyiteka. Es aze, hogy nem meltok baratnak. A ferjemnek sem sok maradt. Ra meg miattam is feltekenyek. Extra szanalmas. Onnantol, hogy tulajdonos lett (nyugaton ez nem nagy divat, de par ev alatt meggyoztem) a sajat huga soha tobbet nem allt vele szoba! Ennek majd' 10 eve. Szegyen rajuk nezve, de eltitkoljuk, ha veszunk valamit.
