Berlini
kolléga álláspontja szerintem is jobban helytálló. OTP a tavalyi
eredményét egy profitot termelő bank felvásárlásba invesztálná, ami most még
kisebb megtérüléssel dolgozik, mint sok leánybankja az OTP-nek, de semmilyen új
részvénykibocsátással nem járna, tehát nem oszlik többfelé a profit. Más megközelítéssel,
példából kiindulva, ha ma 400mrd ft-ot termelne kevesebb részvényszámmal,1-2
leányvállalattal, vajon ugyan ilyen versenyképes lenne a bank, mint most, amikor
számtalan ország pénzügyi kultúrájában tapasztalatot, innovációt,
szerzett? Értem, hogy aktuálisan
akár magasabb lehet az árfolyam, ha évek óta csak magát vásárolta volna vissza
a bank vagy most bejelentene egy ilyen mértékű részvényvisszavásárlást, de
szerintem hosszú távú tulajdonosi érdek/érték lehet az is, hogy a bank
évtizedes távlatokban is gondolkozik úgy, hogy a növekedést helyezi fókuszba.
Ha csak arra
fókuszálna, hogy a minél magasabb legyen a részvény árfolyam
részvényvisszavásárlással és nem növekedne, akkor könnyen lehet, hogy 10-20 év
múlva már nem lenne olyan versenyképes, mint egy nagy vagy még nagyobb bank
esetében.
Valahol az
aranyközépút lehet a helyes, legyen állandó visszavásárlás, de ne befolyásolja
érdemben az árfolyamot, egy kiszámítható, de emelkedő osztalék és legyen
folyamatos növekedés. Ezt a hármat a gazdaság ciklikussághoz lehet és
kell igazítani, de most nem tart még ott az OTP, hogy csak magát vegye.
