Az Egyesült Államokban a november 15-én záruló pénzügyi évvel dolgozó pénzügyi szolgáltatóknak ettől a dátumtól, a december 31-én záró alapoknak január 1-től kell alkalmazniuk egy új számviteli szabványt, az úgynevezett 157-es szabályt, amely az eszközértékelési gyakorlattal kapcsolatban ír elő jelentős újításokat. A változásoknak két fő eleme van. A Concorde brókerház felhívja a figyelmet, hogy az új szabály miatt a következmények beláthatatlanok is lehetnek
Egyfelől a bankoknak, alapkezelőknek a jövőben három csoportba (Level 1, 2, 3) kell sorolniuk a birtokukban lévő eszközöket, az elkülönítés rendezőelvét az egyes pénzügyi konstrukciók értékelhetőségének egzaktsága adja. A legkönnyebben értékelhető eszközöket - tehát jellemzően azokat, amelyekkel folyamatosan kereskednek aktívnak mondható piacokon - sorolják a "Level 1" kategóriába, a kevésbé likvidek kerülnek a "Level 2"-be.
A legérdekesebb, "Level 3-as" kategóriát pedig azok a termékek jelentik, amelyekről - kellő likviditás híján - nincsenek valós idejű piaci adatok, ezért az őket birtokló pénzügyi szolgáltatók saját értékelési modelljét használva állapítja meg ezek könyv szerinti értékét.
A 157-es szabály másik fontos újítása a fokozott nyilvánosság követelménye. A pénzügyi szolgáltatóknak jelentéseikkel egyidejűleg be kell számolni a fenti tagolásban az eszközök értékelésével kapcsolatos összes releváns részletről, és természetesen meg kell jeleníteniük a könyveikben lévő instrumentumokon a bázisidőszakhoz, illetve az előző megfigyelési ponthoz képest keletkezett nyereséget vagy veszteséget. A nyilvánosság azért nagyon fontos elem, mert bár a bankok változatlanul maguk értékelhetik eszközeiket, de a szakmai közvélemény kontrollja nyilvánvalóan nagyon megnehezíti a valóságtól való elrugaszkodást.
A subprime-válság kellős közepén természetesen a legkockázatosabb, "Level 3"-as kategóriájú eszközök állnak az érdeklődés homlokterében. A Concorde magyarázata szerint ezek jelentékeny hányadát a másodlagos jelzáloghitelek összecsomagolásával létrehozott konstrukciók teszik ki, amelyek a mögöttük álló rossz hitelek tömeges bedőlésének lehetősége miatt erősen ki vannak téve a váratlan leírás veszélyének.
Az amerikai bankok egy része már nyilvánosságra hozta, hogy mekkora összegre értékeli az általa "Level 3"-ba sorolt eszközöket. A határidő egyébiránt a legtöbbjük esetében a 2008-as pénzügyi év első negyedévét záró jelentési időszak. A közzétett adatok első olvasatra is elrémisztőek. A legtöbb nagy amerikai befektetési bank saját tőkéjét bőven meghaladó szintre értékelte fel a "Level 3-as" kategóriájú eszközöket, a legaggasztóbb képet a Morgan Stanley adatai mutatják, amelyek szerint a legkockázatosabb eszközök a saját tőke több mint 2,5-szeresét teszik ki. A Concorde szerint mindezt ráadásul annak fényében kell értelmeznünk, hogy a bankok nyilvánvalóan abban érdekeltek, hogy eszközeik minél kisebb részét sorolják a legveszélyesebb kategóriába.
A probléma egyik fele tehát az, hogy a bankok a saját maguktól is a legkockázatosabbnak minősített eszközök egy részének leírása esetén is elveszíthetik teljes saját tőkéjüket. Ehhez egyes elemzői vélemények szerint elegendő lenne, ha a "Level 3-ba" sorolt eszközök olyan mértékben leértékelődnének, mint az ABX (Asset Backed Securities) indexek. Ha így van, akkor ez önmagában is apokaliptikus forgatókönyvek megvalósulását eredményezné, de ha azt is figyelembe vesszük, hogy "Level 2-es, sőt "Level 1-es" besorolású konstrukciók is - például a hagyományos jelzálogalapú instrumentumok, az értékpapírosított hitelkártya-tartozások, vagy az eszközalapú rövidlejáratú vállalati kötvények - egyik pillanatról a másikra átkerülhetnek a legalsó kategóriába, akkor a helyzet valóban ijesztő.
Éppen a beláthatatlan következmények miatt a magyar brókerház szakemberei szerint szinte biztosra vehető, hogy a kibontakozó katasztrófát a kormányzat szükség esetén adminisztratív eszközökkel is megelőzi. A direkt állami beavatkozás elkerülésének kísérleteként tekinthetünk a néhány hete az amerikai pénzügyminisztérium által indukált, nagy bankok által elindított "M-LEC" kezdeményezésre is, melynek lényege - amint arról annak idején beszámoltunk - az volt, hogy a világ legnagyobb bankjai hozzanak létre egy 80-100 milliárd dolláros alapot, amelyen keresztül beindítanák az eszközalapú rövidlejáratú vállalati kötvények befagyott piacát. Ezzel lényegében saját maguktól vásárolták volna ezeket az eszközöket, aminek alighanem az lett volna az értelme, hogy a jelenleg beárazhatatlan termékeknek "piaci árat" adjanak, elkerülve ezzel a "Level 3-as" kategóriába sorolásukat. A mentőalap a tervek szerint egy-két héten belül felállt volna, azonban a bejelentése óta hírét sem hallottuk.
Az állami beavatkozás tehát bizonyos, a kérdés csak az, hogy a kormányzat leállítja a bombák időzítő-szerkezetét, vagy megvárja az első igaz robbanásokat – teszi fel a kérdést a Concorde.
OTP részvényesek ide!