Megszorít az Orbán-kormány  

Elég nagy kussban lett az egyház mostanában. Féltik az adómentességüket. Ha meg lehet szüntetni a korkedvezményes nyugdíjat, mint szerzet jogot, akkor az egyháziak adómentességét is meg kell.

150k felett? :D
mi lesz akkor a "szegényekkel"??? vicc...

- Kivetni végre az SZJA-t az egyházi rétegre is: 16%. Egyenlő közteherviselést hirdettek meg, ez is bele tartozna szépen.
- Állami pártfinanszírozást azonnal megszüntetni. Amit a párttagok, szponzorok összedobnak, abból lehet kampányolni, ordítozni, sajtót tájékoztatni, épületeket fenntartani.
Ezekből nem pár milliárd Ft folyna be, sztem 50-100 milliárd közötti legalább..

Úgy néz ki egyre jár az agyunk, lásd lejjebb....

Ezt kéne meglépni, volt is róla szó, csak nem merik megcsinálni mert irtó nagy botrány lenne, mind nyugdíj, mind segély ügyben. ettől függetlenül valakinek meg kell csinálnia, az h 27%-os áfakulcsot hozunk vagy lassan 305-t, annak aztán semmi érdemi kihatása nincs a kiadási oldalra, pedig ott kell megvágni a dolgokat.

Az adóemelésekkel a növekedést és a fogyasztást vágják még. ezt nem fogják fel h akkor nem lesz GDP növekedés, ezt jól látták tavaly, idén változott helyzet? dehogy, csak a reformokat nem merik megcsinálni, és tüzet oltanak.Ők is tudják, ez a legszomorúbb.

nem most. hanem, ha visszaemeli az egykulcsost...

plusz megszüntetni a CSP-t.
Max. egy részét adóból leírhatóan adni, másik részéből ingyenes bölcsöde, óvoda, suli(kaja, könyv), hogy ténylegesen a gyerekre fordítódjon az a pénz.

Ezzel párhuzamosan adókedvezményt léptetni életbe a nagycsaládosoknak, a következőképpen, 2 gyerekig készpénzben családi pótlék, továbbiakban adóból leírható a teljes összeg, sőt még növelném is jelenleg olyan 15500 nagycsaládos, az adójóváírás lenne 20 k huf, támogatva a dolgozó(!!) nagycsaládost.

de. külhonban...

mit?

hol élsz te?

Azt a 70-80 e ft-t mit megkapnak segélybe, munkakorú réteg, rendszeres szociális segélyként osztják, erre jön rá a családi pótlék, qztan csodálkozunk a 5-6 gyerekes roma családonkon? Az állam hibája. Ha dolgoznának, tanulnának semmi probléma nem lenne, de az elmúlt 30 évben mást nem látott a jóember h elveszik a dolgozoktól, és odadobják egy célzott rétegnek. Enyhén szólva röhej.

Szociális kártya, 50 e a kártyára, lehet közüzemit fizetni + kajat venni, és akkor csak 20 k landol a cigipulton és játékgépen. H ne bírja eladni olcsóbban szociális kártya névre szóló és személyivel együtt érvényes, rohadt keményen ellenőrizni.

Ne felejtsed el azért h más azért a 70-80 e ft-ért dolgozik, ember!

Meg akkor megy majd a borítékba fizetés, korábban sem jelentett ez problémát pl nálunk sem.

Amíg mindig ott van az aktuális kormánypártbán a büntetett előéletű kisebbségi megmondóember, addig ne számíts másra. Csak a mostani rendszer fenntartásával tudja pénzelni azokat, akik oda juttatták, ahol most van.
Akik a parlamentben ülnek kb akkor találkoztak cigánnyal, amikor lementek egy szervezett találkozóra, elmondták másfél órában, hogy milyen jó lesz majd nekik, be az audiba és irány haza Pest.
Szociológusaink pedig több kárt csinálnak mint hasznot azzal, hogy még mindig a szegénység problémájaként próbálják kezelni.

nem csökkenteni kell a segélyeket, hanem megszüntetni a 90%-ukat...

ugyan már pampa. hova akarod még csökkenteni a segélyeket. unalmas már irigyelni a segélyből élőket. őket irigyli a komplett rózsadomb.

Ez a problémája a kétkulcsos adónak. Megint azt a réteget ütné aki amúgy is húzza az "ország szekerét". Az igazán gazdagokat nem érintené.
Volt már ötletelés minden területen, de a segélyezési rendszer valahogy kimaradt idáig.
Ahhoz mikor akarnak nyúlni? Mert ott is kellene némi eredményt produkálni.
szvsz

amikor tandíjat javasolok, mindig hozzágondolom értelemszerűen a tandíjhitelt is, amit a diploma megszerzését követően kell visszafizetni.

ezek szerint tandíj mellett is megszerezhetted volna a képesítésed.

naaaagyon helyes!
az se érdekel ha tönkre mennek azok akik egymás után vették fel a hiteleket
buta magyar!

jah, ott van a diákhitel ha nincs más út, de ez az ingyenes közoktatás is egy vicc.

A legnagyobb probléma a teljes szociális háló, ami - nem rasszistaként- a túlszaporodott kisebbség miatt van így. Így is rohadt sok a gondja az államnak márcsak a korfa miatt is, de hogy még 5-600 e aktív korú, zömében kisebbséghez tartozó egyén felveszi a rendszeres szociális segélyt, ami enyhén vicces. Emellett közbiztonság is nulla az érintett területeken. direktbe nem írom hogy cigányfertőzőtt, mert nem fröcsögni akarok, de ezek a tények sajnos.

Igen, egy ilyet tartanék én is megfelelőnek.
Mellette pedig egy normális adóhivatalt, aki nem csak a fagyist tudja megbaszni 200e-re, mert az nem adta a kezébe a blokkot.

Mindegyikkel egyetértek, kicsit a 2. pont-nál azért betenném a szociális rászorultságot, de nem a Hiller félét.
Sajnos a szegényebb emberek nem tekintik olyan jó befektetésnek a tanulást, mint a gazdagabbak, ezért itt tovább nőne a különbség.
Én valahol ezt befektetésnek tartom az állam részéről, mivel többnyire a diplomások több adót fizetnek.
Nem vagizásként, de pl én sem biztos, h tudtam volna tanulni ha fizetős az oktatás, most évi 5 milla adó megy évente a költségvetésbe a béremből, ha meg nem tanultam volna, akkor lenne egy büfém, ami minden évben veszteséges.

Popper Péter: Orván Viktor


" - Én megbocsátok, de nem felejtek! - Hogyan? Ön nem tudja, hogy csak egyféle megbocsátás van, a felejtés?

Nem tudta. Soha nem tanulta meg. Ezt sem Alcsúton, sem Felcsúton, sem Középcsúton nem tanítják.

Ő mondta ki először nyilvánosan és hangosan Magyarországon, hogy az orosz megszállók takarodjanak haza. Így lett ő a kimondások második hőse. Soha nem felejtjük el neki.

Az első hős kimondta, hogy 1956 nem októberi sajnálatos események, hanem népfelkelés volt, szabadságharc. Pozsgay Imrének hívták, majdnem kapott érte egy államfői pozíciót. De azután mégsem kapott. A második hős - Orbán Viktor, a borostás képű ifjú forradalmár - elkergette hazánkból az oroszokat. Kapott érte egy miniszterelnökséget. Valóban megkapta. Akkor már borotvált volt, mellényes, vasaltöltönyös. Lelkileg is.

A történelemből tudjuk, hogy egy Temüdzsin nevű fiatal mongolnak a nászmenetét megrohanták a kara-kitájok, és elrabolták a menyasszonyát. Nosza, összeverbuválta a barátait, kollégiumi társait, és visszarabolta. S ha már itt tartott, nem engedte a csapatot szétszéledni, hanem vasfegyelemmel összetartotta. Bizony ehhez tehetség és szuggesztivitás kell! Ezt a Temüdzsint nevezték később Dzsingisz kánnak. S ezek a képességek megvannak a borbély és szabó által alakváltozáson átesett ifjú Orbánban is.

Hány Lelke van egy embernek? És egy nagy politikusnak? Egy kis politikusnak?

Az európai pszichológia feltételezésével szemben nekem az a meggyőződésem, hogy a személyiség nem szerkezet (struktúra). Úgy képzelem, hogy az ember lelkében sok személyiséglehetőség lappang. S az manifesztálódik, ami környezeti kihívást, provokációt kap. S ez a sok lehetőség közül előhívott személyiség azután persze mutathat hajlamot a strukturálódásra. Joszif Visszarionovicsból lehetett volna szent életű szerzetes Grúziában. De eljött érte a forradalom...

Orbán 'Viktorból is lehetett volna erős kezű apa, kőbányájával, szőlejével ügyesen gazdálkodó vidéki nagyember, harmadosztályú futballedző, ravaszul üzletelő kisvárosi prókátor, de eljött érte az átkozott szocializmus, elit ösztöndíjast formált belőle, és Angliában taníttatta, miközben az agresszív atyai büszkeség meggyőzte arról, hogy "jel a név és átkos mágia". Persze érdekes a nyelv: Vikt-or, a Győztes. Vikt-im, a Legyőzött, az Áldozat. Várjuk meg a napnyugtát, mielőtt siratni kezdjük a napot.

Félek ettől a portrétól. Egyrészt, mert személyesen egyetlen szót sem váltottam Orbán Viktorral. Másrészt mert nem kedvelem őt. Hát akkor miről fogok írni? Az előítéleteimről?

S ha ez a helyzet, akkor egyáltalán: miért írok róla? Halogatom a választ, de a végén úgyis kibököm. Egy amerikai film jut a eszembe, amikor az Európába küldött seregben szolgál egy önkéntes: szemüveges, vézna filosz, aki csetlő-botló kétbalkezes a hatalmas kigyúrt katonák között. Ám ahogy haladnak befelé Németországba, lassan megváltozik a helyzet. A szánalmas figura egyre jobb katonává válik. Ő lesz a csapat esze. Szinte ördögi ötletesség hajtja a németek ellen. Egy este a tűznél beszélgetnek, és egy fekete óriás megkérdezi:

- Mondd, mi történt veled? Kezdetben folyton kiröhögtünk. Ma jóformán te irányítasz minket.

A szemüveges nem felel. Behunyja a szemét, hallgat. S áttűnő képek vonulásában látjuk, hogy mit élt végig: a lágereket, a szemüveg- és mankóhalmokat, a levágott hajak kazlait, a csontváz múmiákat, a krematóriumot...S végül csendesen ezt mondja: - Megharagudtam rájuk!

Tessék, kiböktem.

Én, a véglegesen csalódott egykori kommunista diákvezető, párttitkár, propagandista Aczél György időnkénti beszélgetőpartnere voltam. 1989-ben kétszínű politizálásáért az ÉS vezércikkében támadtam meg Pozsgay államminisztert, s talán egyik legjobban sikerült írásomban mondtam el, hogy az árulás miért nem nevezhető damaszkuszi útnak. Bizalommal és várakozással fogadtam a rendszerváltás magyar módját, reméltem, hogy az ekkori bosszúért lihegő MDF helyett a rokonszenves Fidesz befolyásolja majd a hatalmat, igen, a fiatalok...

És évről évre jobban megharagudtam rájuk. Mert kiárusították fiatalságukat, tisztaságukat, hitelességüket. Kiderült, hogy csak választásoktól választásokig terjed a látóterük, soha nem lesz belőlük a szó churchilli értelmében államférfi, csak politikai sakálok csoportja. Valaki egyszer figyelmeztetett: - Vigyázz! Ezek bűnözők!

Nem hittem el. Ma már tudom. S Orbán Viktor neve számomra szimbólummá vált. Egy nyolcvan év óta lezüllött ország még mélyebb politikai lezüllesztésének a szimbólumává. Holott a sors megadta neki a ritka lehetőséget, hogy sarokkő lehetett volna a magyar történelemben. De ő pénzt akart keresni. Népvezér akart lenni. Tündökölni akart az emberek felett. Ezt is megkapta. Látni fogjuk még, amint eldobott kőként az út szélén hever. Mindezzel meg kell küzdenem, hogy hozzáférjek az emberhez.

Első blikkre: nagyon csinos, arányos testű, mozgékony csávó, a klimaxos hölgyek öröme. Határozottan erős erotikus sugárzása van, ami még a képernyőn is átjön. Elégedett lehetne a család, ahol férj és apa, ámde mégsem él zárt világban. Érezhető hogy nem reménytelen a csábító harmadikok esélye. Én az életébe kapcsolódott nő helyében nem bíznék hűségében.

Feltehetően nagyon hiú, legnagyobb réme a nevetségessé válás, ha például leleplezik valamelyik kalandjában vagy tévedésében, kegyetlenül durvává válhat. Folyton figyeli, hogy viselkedése, szavai milyen hatást keltenek. Ezt jól megjátszott spontán magabiztosság takarja, ami váratlan helyzetekben hajlamos szétrepedni, és kikandikál alóla egy szorongó kisember. Kisembersége kis üzletei által lepleződik le.

Egy igazi államférfi is lehet szélhámos, no de nagystílűen. Adja bérbe a Hortobágyot amerikai tehenészeknek, találjon olajat a Lágymányoson, és kiaknázására alapítson nemzetközi konzorciumot, kössön sok ezer tonna szotyola szállítására szerződést Pápua Új-Guineával, és építsen űrrepülőteret a zempléni hegyek között... - ez igen!

De, lakáscsere-üzelmek, apuka kőbányáinak propagálása, manipulációk a feleség szőleje körül, óvatos simicskázás, ahol nem jönnek rá, édes istenem...

Kisemberségét bizonyítja, hogy amikor elfogy az előre betanult kész szöveg, bizony dermesztő butaságok hagyják el ajakát. Közgazdasági, és financiális nonszenszek, szobák, és kerekek számát latolgató lózungok, fürdőszobában borotválkozás közben kitalált indián bölcsességek, - "döglött lovat ne sarkantyúzz" színvonalon - és piros-fehér-zöld jelszavak végtelen áradatban.

Persze ha csak ennyi volna, kit érdekelne ez a furcsa szellemű, politikába merült futballista jogászgyerek vagy micsoda. De nem! Orbánban búvópatakként rejtőzik valami zsenialitás is, valami utolérhetetlen szociális intuíció. Néha váratlanul felbukkan, majd még váratlanabbul eltűnik. Amikor nagy szükség lenne rá, biztonságot ígérően megjelenik, de amikor utánakap, gyakran a semmibe markol. Ez már a léleknek az a mélysége, ahova nem lehet bekukucskálni. Orbán magányos harca önmaga kísértéseivel.

Majdnem bizonyos, hogy Orbán már régen nem tudja, kicsoda Orbán. És ezt mentségére mondom. Mert ha tudja, és hidegvérrel váltogatva emeli ki jelmeztárából a különböző vallásokat, politikai stílusokat, polgári vagy forradalmi, sőt ellenforradalmi értékeket, identitáslátszatokat, akkor valóban sötét közéleti maffiózó. Ám valószínűleg már belegabalyodott önmaga sokféleségébe, s időnként diszkrét külföldi szanatóriumokba kell elvonulnia némi belső nagytakarításra.

Szegényke. Mi lesz vele? Az élet néha hosszú. Ilyenkor szeretném megsimogatni buksiját.

Hiszen ez a baj - ahogy nálunk mondják - a megélhetési politikusokkal. Akár annak idején Sztálinnak, nekik sincs hinterlandjuk az egy szál frontvonal mögött. Ha azt áttörik, nincs második, harmadik védelmi rendszer, ahova vissza lehetne vonulni.

Mihez fog majd a vezér és a vezérkar, ha elszivárgott már mögüle a sereg?

Ezek a Fidesz-fiúk kik is lehetnének egy normális polgári világban? Tehát most kell gazdagodni, markolni, szerezni évekre, évtizedekre előre, mindenáron biztosítani a család jövőjét. Így lesz, a nagyokat álmodó államférfiból, kicsiket üzletelő családfő, és gondoskodó apa. Ma már világos, hogy Orbán nem igazán kreatív, nem igazán alkotóképes. A nagy mű megteremtését most a nagy karrier helyettesíti.

S ha egyszer az is elvétetik tőle? Lesz helyette nagy pénz? Nagy foci? Vagy akkor már felejteni kell? Alkohol? Idegösszeomlás? Nehogy a végén kivirágozzon belőle valami paranoia féle. Egyszer már majdnem elkezdődött. Felcsúti Szent Viktor, akire Szűz Mária titokban rábízta Magyarországot. Miket ki nem talál ez a fiú!

Van azonban egy helyzet, amikor félelmessé válik. Amikor a szakadék, a vereség szélére kerül, de talán még adódhat túlélési, győzelmi esély. Akkor felébrednek rejtett démonai, vagy kívülről szállja meg valamilyen tébolyult erő? Munkabírása ezerszeresére növekszik. Mint valamilyen megvadult viharmadár száll országhatártól országhatárig, és vijjogva szólít mindenkit a küzdelemre. Még a leglustább hívei is felébrednek közönyös álmukból, és tántorogva indulnak utána. S a megújult sereg majdnem eljut a győzelemig. S ez a "majdnem" Orbán tragédiájának a lényege.

Rosszindulatúan huhogok? Dehogy, hiszen éppen elfogulatlanságom miatt rándulnak meg az idegeim, amikor hallom, hogyan szólítják. "Miniszterelnök úr!" Orbán, az exminiszterelnök. A virtuális örök kormányfő. Orbán, aki ma is az, aki tegnap volt. Mint amikor a 83 éves egykori balerinát ma is művésznőnek szólítják, a 90 éves aggastyánt tábornok úrként tisztelik...

Volt, volt, valamikor réges-régen.

Kell Orbánnak ez a kegyeleti aktus? Vagy számára ez azt jelenti: Nekünk te vagy a miniszterelnökünk, akkor is, ha bármilyen stepszli, vagy langaléta tolakodott a helyedre.

S ami igazi együttérzést kelt bennem: ezt az életformát elviselhetetlenül fárasztónak érzem. Mert nem Orbán sokkal egyszerűbb, könnyedebb természetéből fakad, hanem érezhetően csinált. Páncélban él! Olyan villogó szemű politikai ellenfelei között, mint egy sziléziai portyán kalandozó egykori magyar sereg vezére. A csapat erős, és hűséges, a fegyverzet kitűnő, még a lovak is bírják. Csak éppen...

Csak éppen örökké nyeregben kell maradni! Örökké markolni kell a kardot, örökké erősnek kell látszani. Soha nem adatik meg az elfáradás, a gyengeség bevallásának boldog pillanata, nem kapja meg azt a simogató melegséget, amikor fülét-farkát eleresztve eldobja magát egy sátor előtt, s csak sütteti magát a nappal...

Vezér, nem irigyellek..."

Ezt a példányt innen vettem, s a képet pedig innen.


Felébredtek szemellenzős, megbabonázott fidesznyikek? A ti életeteket éppúgy tönkreteszi ez a slepp, mint az általatok -vezérünk mantráját hűen követve- utált liberálisokét, hiszen a hazánkat, Magyarországot, viszik a tönk szélére... ha már ott nem vagyunk...
Megállítható még ez az ámokfutás?

oké. ezzel párhuzamosan kidobni az adójóváírást teljes mértékben, eltörölni a szuperbruttót.

így van....apu majd kisegít...mindent ingyen...az embereknek semmilyen terhe ne legyen! csak a felvett hitelek fizetése, mert arra szükségük volt! ingyenélők...

"Valóban kéne a két kulcs, de végre meg kéne érteni, hogy havi 300 brt-től még nem gazdag valaki"

A Bajnai féle 2011-es adótáblán évi 15 millió felett volt a 2. kulcs. Az havi br. 1,25 millió.

arról nem is beszélve, hogy aki ténylegesen gazdag az nem bérből él...

Valóban kéne a két kulcs, de végre meg kéne érteni, hogy havi 300 brt-től még nem gazdag valaki. Akik valóban gazdagok, azok minimálbérre vannak bejelentve, ezzel kéne kezdeni valamit.
Az én olvasatomban a gazdag kb havi 800-1 millió brt-nél kezdődig. Ok, h a 70 nettós azt mondja, hogy a 300 brt is gazdag neki, de ugyanakkor mit szól a 300 brt-s, hogy ugyanazzal a kulccsal adózik, mint aki 2 millát keres?