A veszélyeztetett devizahitel-adósok kölcsönének forinthitellé váltását, mint többletköltség finanszírozásába mind a három érintett szereplőt be kell vonni, azaz a hitelfelvevőket, a bankokat és az államot is - hangsúlyozta a Magyar Nemzetnek adott...
a teljes cikk: http://www.portfolio.hu/cikkek.tdp?k=3&i=132984
"Miért akira, te nem pont ugyanezt képviseled? A piac tegye a dolgát, működjön, versenyezzen. Az állam meg alakítsa ki az ennek legjobban megfelelő környezetet, szabályozzon. "
Valóban, nekem is az a véleményem, hogy az állam/szabályozók által meghatározott keretek között kellene versenyezniük a piaci szereplőknek, és azt is, hogy a rossz szabályozás (ill a megfelelő szabályozás hiánya) károsan befolyásolja a versenyt, de itt első sorban nem versenyzési kérdésekről, hanem kockázatkezelési kérdésekről vitázunk. Arról ugyanis, hogy az egyes bankok, sőt, az egész bankrendszer stabil működésének belső szabályait (lásd pl. hitelezési kockázatok kezelését) mennyiben kellene maguktól a bankoktól ill. az egész bankrendszertől elvárnunk.
Csupán annyit mondtam/-ok, hogy egyetlen verseny sem mehet el odáig, pláne a bankoké, hogy veszélyeztesse a működőképességüket, fizetőképességüket - akár azáltal, hogy a nekik tartozó ügyfelekre olyan kockázatokat hárít, amelyeket azok nem képesek sem kezelni, de még fölfogni sem.
Ebben valóban van szabályozási hiányosság is, de szerintem bőven van banki belső kockázatkezelési hiányosság is.
Ez az, amit eddig szinte egyetlen bankár sem ismert el, mindegyik a szabályozásra tereli a felelősséget 100%-ban. Többek közt a tárgyban érintett bankár is így tesz, olvasd vissza a cikket.
Tehat, utolso bekezdesed: eles a verseny a bankok kozott, de a szabalyozas miatt valojaban a bankok nem tudnak egymastol ugyfelet csabitani, azaz nincs verseny.
Manci, en itt adom fel a Veled valo megvitatast, a tobbi terelesedbe mar bele sem megyek inkabb...
A bank is ár-költség alapon áraz, a hitelszerződés is felmondható, a bérletre sem mondtál semmit. Maradjunk annyiban, hogy a folyamatos szerződések esetén szükség van olyan eszközre, amely lehetővé teszi az időmúlás során bekövetkező értékváltozások kezelést, az értékegyensúly fenntartását. Ez pedig az egyoldalú szerződésmódosírtás, akár koprlátozza, akár ellenőrzi vagy sem valamely hatóság, a lehetőség akkor is fennáll. Ha viszont azt mondod, hogy a bank bármilyen korlátozás vagy ellenőrzés nélkül megrteheti ugyanezt, akkor én nem tudom, honnan veszed ezt. Mindig olyan szabályozás létezett, hogy csak a szerződésben meghatározott körülmények változása esetén, azokkal arányosan történhet ilyen, és az egészet a Felügyelet ellenőrizheti.
Egyébként akkor nem fáj az egyoldalú módosítás lehetősége, ha e tényzők hatására csökken a hitelkamat (mint például EDDIG ebben az évben)???
A gyors, egyszerű és olcsó bankváltás lehetőségét pedig éppen a bankok szorgalmazták és a jelenlegi szabályozás nem teszi lehetővé. Ebből egyébként semmilyen módon nem vezethető le, hogy nincs a bankok között verseny. A piaci adatok éppen azt mutatják, hogy a verseny élesedik. Minden bank szeretne a másiktól ügyfelet csábítani, ez azonban a jelenlegi SZABÁLYOZÁS MIATT szinte lehetleten, nem a verseny hiánya miatt.
"Érdekes, hogy máskor milyen fontosnak tartjátok (pénznyelővel együtt) a piac szerepét, most pedig mindent a hibás szabályozók nyakába akartok varrni, merthogy a bankok csupán kihasználták a szabályozók adta kereteket...."
Miért akira, te nem pont ugyanezt képviseled? A piac tegye a dolgát, működjön, versenyezzen. Az állam meg alakítsa ki az ennek legjobban megfelelő környezetet, szabályozzon.
Szerintem a múltkor elég egyértelműen leírtam példákon keresztül, hogy melyik felelősség melyik szereplőé. A politikai lózungokban szeretik keverni ezeket, így aztán nem csoda, hogy a marikanénik pláne keverik. Az már meglepőbb, hogy néha te is.
Érdekes, hogy máskor milyen fontosnak tartjátok (pénznyelővel együtt) a piac szerepét, most pedig mindent a hibás szabályozók nyakába akartok varrni, merthogy a bankok csupán kihasználták a szabályozók adta kereteket....
"a jelzáloglevelek "természetes" vásárlórétege, praktikusan az pénztárak lehettek volna...csak őket meg kitömte az állam eszetlen mennyiségű állampapírral "
Mindig is azt mondtam, hogy állampapírba épeszű nem fektet, mert az nem a gazdaságot, hanem az állami eladósodást "segíti". A pénztáraknak persze nem volt kötelező állampapírba fektetni, de ha a jegyban olyan magasan tartotta az alapkamatot, az állam meg csak olyan magas kamaton kapott hitelt, akkor viszonylag érthető a pénztárak befektetői viselkedése...
Az állam ne versenyezzen a piacon forrásokért, mert ha elég oktondi, úgyis az állam nyer... Az adófizetők meg szívnak...
Az állam alapvetően nem lehet ellenfél piaci versenyben... Az államnak nem a piaci versenyzés a feladata, hanem a piaci verseny szabályozása, feltételeinek fenntartása.
"Mindezektől függetlenül valószínűtlen, hogy a teljes jelzálogportfolió mögé sikerült volna ilyen hosszú forrásokat tenni. De a probléma nagysága kétségtelenül csökkenthető lett volna. "
Kösz, na látod, hogy lett volna eszköz a piac kezében biztonságosabb hitelezési gyakorlat folytatására?
Az államnak törvényhozó, végrehajtó és szociális feladatai vannak - első sorban -, nem az, hogy versenyezzen a piaci szereplőkkel.
"1) ennek az üzletpolitikának az előnyeit a fogyasztók is élvezték a válságig, úgyhogy úgyhiszem igazságos dolog az, ha a költségeket is megosztva viselik"
Mint már említettem volt, a cél nem a "nyerészkedés" volt, csupána hitelfelvétel.
"2) A bank nem hárította át teljes mértékben a forrásköltség emelkedést"
Szerződéseben vállalta, hogy a forrásköltség növekedése miatt elegendő az ügyfelének csupán max 10%-os törlesztő-emelekedést viselni? Nem. A szerződés szerint bármilyen forrásköltség-emelkedést érvényesíthetett a bank.
"3) az árfolyamgyengülés akkor is beütött volna. És ott a bank nem nagyon tudott annál többet tenni, mint amit tett"
"4) azért a szabályozó hatóságok szerepét is lehetne a dologban firtatni"
Egyetértek, viszont a vita azon folyik, hpgy a bankok felelősek-e ill. mennyiben...
És máris visszakanyarodtunk oda, amit még az elején írtam. Különítsük el ezt a hármat:
1. A bank felelősségét;
2. Az ügyfél felelősségét;
3. A szabályozás felelősségét.
Mert ezekben a topikokban úgy tűnik, hogy a 2-es és 3-as pontok alá tartozókat, a külső környezetből adódó problémákat és még a véletlent is az 1-es pontba tesszük és a bankokat hibáztatjuk egyedül és mindenért.
"Épp így van ezzel az, aki hosszú jelzáloglevélbe fektet. Bank bocsát ki ilyet, hogy legyen neki fix kamatú forrása jelzáloghitelhez, hogy a jelzáloghitelesnek se legyen kamatkockázata. Van ilyen, én erről beszéltem"
Igen valóban van ilyen. A probléma az, hogy Mo-on nincs működő jelzáloglevél piac, aminek két oka van:
1) a felügyeleti szervek, amiknek kiemelt figyelmet kellett volna szentelniük ennek, nem nagyon tettek semmit az elmúlt években ezügyben
2) a jelzáloglevelek "természetes" vásárlórétege, praktikusan az pénztárak lehettek volna...csak őket meg kitömte az állam eszetlen mennyiségű állampapírral
Mindezektől függetlenül valószínűtlen, hogy a teljes jelzálogportfolió mögé sikerült volna ilyen hosszú forrásokat tenni. De a probléma nagysága kétségtelenül csökkenthető lett volna. És mindezektől függetlenül a marginális forrásköltségek ekkor is eldurrantak volna...
És azért mert volt egy ilyen (többé vagy kevésbé a bank számlájára írható) rossz üzletpolitika, attól még a következők igazak:
1) ennek az üzletpolitikának az előnyeit a fogyasztók is élvezték a válságig, úgyhogy úgyhiszem igazságos dolog az, ha a költségeket is megosztva viselik
2) A bank nem hárította át teljes mértékben a forrásköltség emelkedést
3) az árfolyamgyengülés akkor is beütött volna. És ott a bank nem nagyon tudott annál többet tenni, mint amit tett
4) azért a szabályozó hatóságok szerepét is lehetne a dologban firtatni
"gyébként pedig hogyne kötném le (legalább egy részét), hiszen 25 év múlva lesz csak rá szükségem, ha nyugdíjba megyek... "
Ez a szocializmus jó nagy baromsága... nyugdíjas leszek, semmit teszek és akkor szükségem lesz pénzre ;)
Szerintem nincsen szükség inaktív, munkaképes nyugdíjasokra :)))
még az unokákra vigyázás is egyfajta aktivitás, de a tanácsadás, levárfőzés is :)
persze kell takarékoskodni és a munkajövedelmünket folyamatosan egyre nagyobb tőkejövedelemmel kiegészíteni, de normális ember nem nyugdíjra takarékoskodik :) szvsz
bolond aki kockáztatja 'nyugdíjas' életét, hogy rábíz államra, biztosítóra, vagy bankra (betétre) minden pénzétt hogy majd nyugdíjra lesz és lehetővé teszi hogy azt egyben eljátsza az állam a biztosító vagy a bank. Tudom próbálják törvénnyel falhoz állítani az embert, de normális ember próbál ellépni a golyók elől :))
"Folyamatos szerződés esetén a bérbeadó szabadon változtathatja a díját, a közműszolgáltatók dettó, a telefontársaság szintén, stb."
Nem, manci, ez nem igaz, nem tudom, honnan veszed. Egyik sem változtathatja szabadon a díjat. Vagy hatósági megkötés van (közmű), vagy az ár-költség összefüggés pl. hatóság felé látható (energia), vagy a fogyasztó számára lehetőség van díjmentes kilépésre (telekommunikáció). Ez nem kiváncsiság, hanem korrektség kérdése. Rendkvüli - azaz nem kockázatkezelt, aminek nincs köze az előrláthatósághoz! - esetek esetén különösen kizárt, hogy a vevőt ne védje semmi.
"Hosszú lejáratú hitelek vannak, hosszú lejáratú források nincsenek"
Hosszú lejáratú források: pl. közvetlen tulajdonosi (részvény) és pl. kötvények. Ezek nincsenek? Vicceltek pénznyelővel? A MOL-nak és OTP-nek speciel vannak 20 éven túli kifutású euró kötvényei. Lehetne bármely banknak. Üzleti döntés kérdése, hogy nincs, nem külső kényszer. Ha van másodpiac, befektető is akadhatna. Ha nincs felvevőpiac, akkor kevesebbet kell hitelezni.
A megoldási javaslattal egyébként egyetértek. Jelenleg nincs verseny a magyar bankpiacon sajnos a röghöz kötések miatt.
Az, aki 20 éves állampapírt vesz, az nem köti le 20 évre a pénzét? Dehogynem. De mivel annak van másodlagos piaca, mégsem köti le teljesen, viszont vállaja (tudatosan) az árfolamkockázatot.
Épp így van ezzel az, aki hosszú jelzáloglevélbe fektet. Bank bocsát ki ilyet, hogy legyen neki fix kamatú forrása jelzáloghitelhez, hogy a jelzáloghitelesnek se legyen kamatkockázata. Van ilyen, én erről beszéltem...
Mindegy ki bocsájtja ki, a vita arról szólt, hogy van-e hosszú távú fix kamatozású (akár banki) forrás. Szerintem van, és szerintem kell lenni.
Ha pedig nem volna, a kamatkülönbségek kockázatát úgy lehetne és kellene kiküszöbölni, hogy nem adunk olyan rohadt hosszú hitelt. Mert az növeli a hitelezés kockázatát. Persze a bank ezt rövid távon ugyan átháríthatja a gyanútlan hitelfelvevőre, de ha ezt elég hosszan és elég széles körben csinálja, akkor a szar a saját fejére is visszahullik.
Én erről beszéltem, nem arról, hogy lekötném-e 25 évre a pénzem.
Egyébként pedig hogyne kötném le (legalább egy részét), hiszen 25 év múlva lesz csak rá szükségem, ha nyugdíjba megyek...
"Pl. vannak a világban 10-20 éves állampapírok is"
Akira, ez baromi rossz példa több szempontból is.
1. Ez az állam forrása. Itt meg bankokról van szó.
2. A hosszú állampapíroknak van másodlagos piaca, így a befektető szempontjából ez nem 10-20 éves befektetés.
3. De ha a bank hitelt ad 25 évre egy ügyfelének, az bizony a bank szempontjából egy 25 éves befektetés.
4. Ennek megfelelő hosszút forrás pl. egy 25 éves lekötés lenne. Te lekötnéd a pénzed 25 évre? Mekkora kamattal? Ugye-ugye...
De:
"Az, hogy ezek felara egyuttesen felemelkedett volna 5,75%-kal (raadasul devizanem emlitese nelkul :), fogalmazzunk ugy, hogy humbug." Igazad van, hibáztam, CHF-ről van szó. De nem 5,75%-KAL emelkedett, hanem 0,25-ről 6-ra, vagyis 24-szeresre.
Igazad van, a bedőlések ugrásszerű kockázatemelkedését sem számoltam
"benzin, nadrag, vagy internet vasarlasara" utaló példám csak az árképzés iránti kíváncsiság indokolatlanságára vonatkozott, természetesen nem az időmúlásban megtestesülő kockázatra. Folyamatos szerződés esetén a bérbeadó szabadon változtathatja a díját, a közműszolgáltatók dettó, a telefontársaság szintén, stb.
Itt nem a téves kockázatkezelésről van szó, hanem éppen olyan körülményekről, amelyeket nem lehet előre látni. Hosszú lejáratú hitelek vannak, hosszú lejáratú források nincsenek. Ezért rövid forrásokból kell a hosszú hitelt finanszírozni. Ha a piacon drága forrás kapható, akkor a szolgáltatás -ellenszolgáltatás arányosságának fenntartása érdekében az adósnak töbet kell fizetnie, ha viszont olcsóbb a forrás, akkor kisebb az adós terhe (mint 2009 őszétől folyamatosan).
A megoldás: a könnyű, olcsó gyors bankváltás lehetősége. Ha fennáll ez, akkor a bank nem emehet nyakló nélkül, mert kiárazza magát a piacról.
A többi résszel is egyetértek, mancinak pedig továbbra sincs fogalma arról, hogy mi a kockázatkezelés...
Hajtogatja itt, hogy senki sem tudja, hogy mit hoz a jövő, még a bankok sem, de az adósnak persze tudnia kellene, hogy miből fizeti vissza a biankó hitelét... :)
Nehany adalek a megjegyzeseidhez:
- remelhetoleg mindketten tudjuk, hogy a banki forras 3 reszbol all: betetek, bankkozi forrasok es tulajdonosok befektetese. Az, hogy ezek felara egyuttesen felemelkedett volna 5,75%-kal (raadasul devizanem emlitese nelkul :), fogalmazzunk ugy, hogy humbug. Nem csupan az egyik elemet kellene kiemelni...
- amennyiben Te benzin, nadrag, vagy internet vasarlasara vallalsz hosszutavu kotelezettseget, ket eset fordul elo: 1) vagy atlathato az arkepzes, szerzodesben - szabalyozasban eloirt (!) 2) vagy dijmentes szerzodesmodositasra (adott esetben elallasra) adnak lehetoseget. Ne a "spot" tranzakciokhoz hasonlitsd a hitelugyletet. En mas iparagban ilyen bianko felhatalmazasrol nem tudok, mint amivel a hazai bankok elnek.
- a bankok uzleti vallalkozasok, igy az uzleti eletben is kockazatot kell viseljenek. Ha rosszul hiteleznek, azaz rosszul mertek fel pl. egy orszag gazdasagi jovojet, es ennek megfeleloen 2-3 eves hitelek (!!!) problemasakka valnak, akkor azt nem a tobbi vevovel kell megfinansziroztatni, hanem a tulajdonosnak IS vallalni kell a felelosseget. Tokeseteni a ceget. Vallalni a veszteseget. Mint minden iparagban...
- forraskoltseg: a bank reszerol a legolcsobb forras a vevokkel valo (extra) finansziroztatas. Es a toke erre is torekedett erthetoen. Ez viszont nem azonos (meg pontosabban ellentetes) a vevok koltsegeinek minimalizalasaval. Amire a bankok, a bianko felhatalmazas birtokaban, nem torekedtek, transzparenciara szinten nem.
Szoval, hogy lehet Gorogorszagban az euro alapu jelzaloghitel olcsobb, mint Magyarorszagon? Ezt el fogod valaha arulni a logikad alapjan?
Látod ez a probléma! Senki sem láthatja előre, a futamidő alatt milyen kockázatok merülnek fel, tehát egzaktan senki sem tudja pontosan a MENNYIT (forinthitelnél sem!). Az adós feladata alapvetően mérlegelni, hogy miből tudom visszafizetni a felvett hitelt, a piaci döntést mérlegelés alapján ő hozza meg.
Nevezd a kockázatvállalást akárminek, akkor is a bankok vállalják a kockázatváltozás terheinek egy részét.
Nincs olyan szabályozás, hogy az adós tartozásaiért végső soron az állam felel. Mint ahogyan azért sem tartozik az állam, ha a villanyszámládat nem tudod kifizetni...
"1. a visszafizetés minden kockázata elvileg az adóst terheli"
A visszafizetés alapvető kockázata természetesen az adóst terheli, mindig is ezt mondtam, de csak akkor, ha tudjuk, hogy MENNYIT kell visszafizetni. Ha nem tudjuk, mert egyéb pénzpiaci kockázatoktól függ a visszafizetés MÉRTÉKE, csupán azon vitatkozunk, hogy akkor mi van, meddig terjed(het) az ezzel kapcsolatos kockázata az adósnak. Szerintem minimális mértékben, pontosabban előre meghatározott KONKRÉT mértékig. (pl. a törlesztő nem emelkedhet 20%-nál többet.)
"2. az adósnak nem kell kezelnie a kockázatot, csak tudnia kell annak létéről"
De nem tud, akárhogy magyarázod marinéninek. Hiszen még Te sem tudod, esetleg sejted... :)
"3. a bankok - azért, hogy minél kisebb veszteséget szenvedjenek el, hogy ne dőljön be az adós, hogy lgalább valamit fizessen - átvállalták ennek kockázatbak egy részét"
Nem, nem vállalták át. Utólag, kárt enyhítenek. Az nem kockázatkezelés, hányszor magyarázzam még el? A kockázatkezelés nem a tűzoltás maga, hanem a tűzálló ház építése. Nem az árvíz kárainak elhárítása, meg a mentés a kockázatkezelés, hanem az, hogy nem építünk árterületre, vagy az, ha megfelelő magasságú gátat építünk, vagy az, ha hegyre építünk, vagy ha biztosítást kötünk árvíz ellen...
Kapiskálod már végre, hogy mit jelent a szó, hogy kockázatkezelés? Épp az ellenkezője, mint az, amit a bankok mentésként csinálnak.
"4. az adófizetők e témában nem játszanak, egy fillér kockázatot nem vállalnak."
Kivéve, ha eleve úgy épül föl a banki szabályozás, hogy majd az állam kisegíti a bankokat és az adósokat...
Na, ezért voltam ellene a topic címében megfogalmazottaknak...
Neved alapján nemcsak írni, de olvasni is tudsz. Akkor viszont az alaptudásoddal van probléma, nem tudod mia fő- illetve a mellékkötelezettség. De ezért ne rám haragudj!
Csak úgy felhívom a figyelmedet, 2008-2009 fordulóján 24-szeresére nőtt a banki forrás felára (0,25-ről 6%-ra), viszont egyetlen törlesztőrészlet sem nőtt ugyanígy. Ami meg az árképzés átláthatóságát illeti: látod-e, hogy
a benzinkútnál miből tevődik össze a benzin ára? Vagy a nadrágboltban a nadrágé? Vagy az interneted ára? Akkor miért is várod el ezt a bankodtól?
Miért gondolod, hogy niuncs hatással a jelzáloghitel árára, hogy a fedezetet, az ingatlant nem lehet értékesíteni, vagyis nem térül meg a bank vesztesége nemfizetés esetén?
Vagy miért gondolod, hogy a bank nem mindig a legolcsóbb forrást keresi? A tőke úgy működik, hogy mindig azt keresi, hol a legkisebbek a költségek. Miért mennek a termelőüzemek oda, ahol a legkisebb a bérköltség, a nyersanyag, a legolcsóbb az infrastruktúra, stb... ? Sajnos a piaci változások többismeretelenes egyenlettel sem írhatók le. Ha lenne ilyen képlet, nem lenne szerencsejáték, nem lenne tőzsde, nem lenne spekuláció, nem lenne időjárásjelentés.
1. a visszafizetés minden kockázata elvileg az adóst terheli
2. az adósnak nem kell kezelnie a kockázatot, csak tudnia kell annak létéről
3. a bankok - azért, hogy minél kisebb veszteséget szenvedjenek el, hogy ne dőljön be az adós, hogy lgalább valamit fizessen - átvállalták ennek kockázatbak egy részét
4. az adófizetők e témában nem játszanak, egy fillér kockázatot nem vállalnak.
1) Most akkor szerinted marad kötelezettsége a banknak a futamidő során, vagy nincs? Korábban azt állítottad, hogy nincs, most már bevezettél mellékkötelezettségeket, meg egyebeket, ami ellentmondásban van a korábbi beírásoddal.
2) Jelen állás szerint, 3 különböző banknál kötött nagyértékű hitel szerződéseinek igen részletes ismeretében én egyáltalán nem tapasztalom, hogy a bank az adós felé számonkérhető vagy igazából bármilyen módon vállalná, hogy a legolcsóbb forrás megszerzésére törekszik és/vagy átláthatóvá tenné a legkisebb mértékben is a forrásköltség és a kamatok/költségek közötti kapcsolatot. Erre remek példa az általad régóta kerülgetett kérdés: hogy lehet Görögországban a jelzáloghitel alacsonyabb kamatú és költségű most is, mint Magyarországon. Ez világosan mutatja, hogy a hazai bankok nem törekednek a legolcsóbb forrás megszerzésére VAGY a kapcsolat a forrásköltség és a kamatok/költségek között valójában tetszőleges, nem korrekt és egyértelmű függvénnyel leírt.
Ékezet vs ékezetnélküliség: feltehetőleg megvan az oka, hogy néha ékezettel, máskor ékezet nélkül írok. De a téma szempontjából ez irreleváns.
Lehet, hogy Te úgy látod, hogy változott, egyébként pedig nem. Azaz rosszul látod... :) Viszont olyat sem mondtam, hogy a banknak kellene viselnie minden kockázatot. Ezt is hibásan értelmezed.
Olvasd el az első három hozzászólásomat, látszik azokból is, hogy mely kockázatokat kellene viselnie a banknak és melyeket a hitelfelvevőnek. Pénzpiaci kockázatokat, valamint a hitelek tömeges bedőlésének kockázatát az egyszeri hitelfelvevő nem képes viselni és kezelni, ezeket a banknak, a bankszektornak, ill. a pénzpiaci szereplőknek kellene. Ezt írom az elejétől, de úgy látszik, nem érted továbbra sem... :)
Ja, és persze, ezeket, a hitelekkel összefüggő kockázatokat semmi esetre sem volna szabad az adófizetők egészére vagy egy részére hárítani - utalva ezzel a topic címében foglaltakra..
Lehet, hogy számolni nem tudok, de ez még mindig a kisebb baj. Vannak itt olyan kiemelkedő makroközgazdásznak nevezett emberek, akik a legelemibb közgazdasági ismeretekkel sem rendelkezve oktatják ki a másikat. Nem ismerős?
senki sem beszél szabad áthárításról, mint ahogyan a gyakorlat sem ez. Te beszéltél korábban mindig arról, hogy a hitelezés terheit egyedül a banknak kellene viselni, most viszont mintha változot volna a véleményed, ennek örülök.
Amúgy a belépő hozzászólásában ugyanazt mondta, mint én pár nappal korábban, úgyhogy igazán kár lett volna mindkettőnknek nap-mint nap leírni ugyanazt a dolgot. Meghagytam neki az örömöt, hogy Mancikával vitatkozhat.
Ebben egyetértek Veled, valóban az a bank fő kötelezettsége, hogy - időben először - folyósítsa a hitelt, az adósnak pedig az a fő kötelezettsége, hogy törlessze - a szerződés szerint.
De nem is ezügyben folyik a vita, hanem a "szerződés szerint"-i egyéb feltételekről. Arról ugyanis, hogy milyen feltételek szerint érdemes (prudens) a törlesztés egyéb szerződéses részleteit megállapítani. Úgy-e, hogy a törlesztés összege minden olyan részlet szerint is változzon (nőjön), amely az adós számára abszolúte befolyásolhatatlan, vagy inkább úgy, hogy csupán az adós érdekkörében felmerülő kockázatokat kelljen az adósnak kezelnie?
Szerintem ez utóbbi lenne a kívánatos (prudens), szerinted pedig a bank szabadon átháríthatja az ilyen - az adós érdekkörén kívül eső - kockázatokat. A mi vitánk erről folyik, és úgy tűnik, hogy ezügyben annak fényében sem vagy meggyőzhető, hogy valójában a szabályozók éppen ezirányban látszanak változni.
Manci! Ha 300 fölé megyünk majd (nem emiatt az ökörség miatt, hanem az euro miatt), akkor a bankoknak van valami tervük, hogy ne dőljenek be a hitelek?
Matolcsy: mindenkinek ki kell vennie a részét a hitelátváltás költségeiből
Ugrás a cikkheza teljes cikk: http://www.portfolio.hu/cikkek.tdp?k=3&i=132984