Véleményt jelentetett meg az ICEG Európai Központja a forint erősödésének okairól, hatásairól, várható következményeiről. Az Intézet szerint a forint erősödésében több exogén illetve endogén tényező is meghatározó szerepet játszott. Az erős és volatilis forint feltehetően kedvezően hatott a versenyképességre, ugyanakkor annak romlásában más tényezők jelentősebb szerepet játszhattak. Az ICEG szerint a forint az euró bevezetéséig tartósan erősödni fog.
Az ICEG elemzői szerint a forint erősödésének három egymástól jól elkülöníthető, de egymással összefüggő oka van. Ezek:
1. a forint hosszú távon érvényesülő egyensúlyi felértékelődése;
2. a laza fiskális és jövedelempolitika nyomán kialakult és magas kamatlábakat eredményező gazdaságpolitikai mix;
3. a forint iránti keresletet erősítő exogén, külső sokkok.
Az intézet szerint a hosszú távú egyensúlyi felértékelődéssel a hazai valuta tartósan alulértékelt állapota szűnhet meg. A felértékelődés a fejlett gazdaságokhoz képesti pozitív növekedés és termelékenységi rés eredménye.
Az ICEG szerint az intervenciós sáv kiszélesítése után megbomlott a fiskális és monetáris politika összhangja. A fiskális politika expanzív lett, aminek egyik meghatározó eleme a közvetlen inflatorikus hatású béremelések voltak. A költségvetési politika inkonzisztens lett a meghirdetett inflációs célokkal.
A külső sokkokat illetően a csatlakozással kapcsolatos események emelhetők ki. Az ír népszavazás után meginduló tőkeáramlásokat a jegybank feltehetően alulbecsülte. Vélhetően célszerűbb lett volna a kamatszint erőteljesebb 75-125 bp-os csökkentése. Ezzel a rövid távú spekulációs tőkebeáramlást esetleg mérsékelni lehetett volna, ugyanakkor fennmaradhatott volna a jegybank elkötelezettsége az inflációs cél mellett. Az ismét felerősödő konvergenciajáték a forint árfolyamát érdemben erősítette.
Modern gazdaságban a monetáris politikának egyetlen végső célja lehet, az infláció - állapítja meg az elemzés. Az infláció letörésére a megbomlott gazdaságpolitikai mix körülményei között a jegybank számára nem maradt más lehetőség, mint a kamatpolitikával jelezni, hogy a gazdaságban jelentős inflációs veszélymaradt fenn. Az ICEG szerint a fennálló 3-3.5%-os reálkamat nem tekinthető túlzottnak.
Az elemzés szerint amíg a hazai infláció és a kulcsvalutákkal szembeni inflációs rés nem csökken, addig nincs lehetőség arra, hogy a nominális kamatokban meglevő eltérés csökkenjen.
A versenyképességet alakító tényezők közül az árfolyam csupán egy tényező. A termelékenység, a beruházások alakulása, a makrogazdasági stabilitás stb. szintén igen jelentős összetevők, fontosságuk az árfolyamét meghaladja. Az árfolyammal kapcsolatosan azonban fel kell hívni a figyelmet, hogy annak volatilitása feltételezhetően nagyobb hatással van a versenyképességre, mint a trendszerű felértékelődésnek. Az ok, hogy magas volatilitás esetén a kiszámíthatóság és a pénzügyi tervezés pontossága nagy mértékben csökkenhet, míg trendszerű felértékelődéssel már könnyebb kalkulálni.
Az ICEG 6 alapvető megállapítást tesz a hosszabb távú folyamatokat illetően.
1. a forint hosszú távon tovább erősödik. Az ok a pozitív növekedési rés, a kamatprémium tartós fennmaradása, az EU-csatlakozás pozitív kínálati sokk jellege.
2. A felértékelődés mellett azonban nagy a volatilitás lehetősége is. A tőke nem csak befelé jöhet, de kifelé is mehet.
3. Rendkívül szűk a monetáris politika önállósága és mozgástere. A monetáris politika a hazai és külső infláció közötti rés miatt csak a fedezetlen kamatparitással inkonzisztens kamatszintet képes fenntartani, amivel szükségszerűen generál nettó tőkebeáramlást.
4. Kérdés: Megfelelő rugalmas árfolyamrendszert
alkalmazunk? Az ICEG szerint az ERM-II tagságig megfontolandó lehet az irányított lebegtetés.
5. A termelékenység növekedésének legyen a jövedelemkiáramlás alárendelve.
6. Új növekedési pálya és versenyképességi elemek. Az alulértékelt árfolyam, az alacsony bérköltségek, a közvetlen tőkebefektetések növelése érdekében nyújtott széleskörű adó- és egyéb kedvezmények időszaka lezárult. El kell mozdulni a magasabb hozzáadott értékű és a felértékelődést és bérnövekedést jobban elviselő ágazatok felé.
Úgy látom ezekben amit leírtál már meg is egyezhetünk. Egyetlen dologban nem értek még egyet: a centralizáció szerintem nem fog nőni jövőre, legfeljebb akkor, ha a privatizációs bevételeket is beleszámolod, de azt nem kéne, mert az inkább struktúrális változásnak számítható. Mindezt a bevételi oldal (adók) -távolról sem olyan nagy mértékű, mint ígérték- de enyhe csökkenéséből következtetem. (szja+jövőre életbe lépő új adókedvezmények)
hali, te a gfs hianyokrol beszelsz, a portfolio is ezeket rogziti, en pedig az esa szamokrol. a pm idorol idore (altalaban minden ev aprilisaban, az eurostat-nak adott jelentesben) publikalja az esa-ra szamitott hianyokat, tobb evre visszamenoleg. az en adataim onnan szarmaznak. biztos emlexel arra, hogy a 2000-es hianyban decemberi leteti szamlas ugyletek is beszamitodtak gfs alapon, ez pl esa-ban nem deficit. szoval 3 volt az a 3, na. a 98-as szam korul en is bizonytalan vagyok, de emlekeim szerint az esa adat nem csak a postabank konszi miatt volt latvanyosan magasabb a gfs-nel. a jovedelem-centralizc io valoban 95-98 kozott esett rohamosan, de ettol meg 98 es 2001 kozott is csokkent, evente atlag 1 pontot. eppen amennyit a mostani fiuk igernek:) az idei ev ugye csunyan eluszott (bar nem elsosorban a centralizacio, hanem a redisztribucio), jovore eppen ezert a centralizacio is novekedni fog a deficit csokkentesehez, szerintem, es legfoljebb onnan kezdodhet ismet egy ugyanolyan mersekelt csokkenes, mint az elozo kormany elso harom eveben.
Úgy látom szemléletben egyetértünk, csak a számokban nem. Úgyhogy akkor nézzük ezt részletesebben. (forrásaim: portfólió makrooldal+GDP adatok a ksh-tól). Abban tévedhetek, hogy mi esa és mi nem, mert azt még ők sem publikálják mindig egyértelműen, de a számok akkor is hitelesek: 1998: GDP (folyóáron): 10087mrd ft; áht hiány: 474mrd ft; ebből 4.7%-os hiány adódik. 2000: GDP: 13075mrd; áht hiány: 449mrd, amiből 3.4%-os deficit adódik Az a bizonyos 8%, amit Te mondasz az nyilván az 1994-es emlékeidből jöhetnek, de azóta volt egy Bokros-csomag, ami ezt helyre tette. Az összadóteher/GDP-ről most nincs kéznél adatom, de azt tudom, hogy ez 2001-ben 45% volt. Én határozottan úgy emlékszem, hogy a 98-ig tartó időszakban esett le eddig a privatizációknak köszönhetően és ezen a szinten rekedt meg az utóbbi években.
hali (a neten mindenki tegezodik:) 2) nem a keteves koltsegvetes oka a felrekalkulacionak, hiszen iden juliusban a parlament modositotta az idei ktsgvetest, es ahhoz kepest tortenik a latvanyos csuszas. egyebkent nem vagyok keteves budzse-parti. 3)tudt ommal koztisztviselok csak a kozponti kormanyzati apparatusban dolgoznak, ez meg nem olyan sok. kozalkalmazottbol viszont van par szazezer. az inflaciora gyakorolt hatasrol kezdtunk el ertekezni, nem az aranytalansagokrol.. . 5.a. ismetlem, 2000-ben az esa deficit volt 3 szazalek, es a 98-as esa-alapu kb 8 szazalekrol jott le idaig. (nezz utana!) abban igazad van, hogy boomban normalis esetben ez nem eleg, de ez 2 ev alatt 5 pontos kiigazitas. kivancsi vagyok, a mostani fiuk meg tudjak-e ezt ismetelni. 5.b. a redisztribucio 98 es 01 kozott folyamatosan csokkent, az idei megszaladas utan szrintem kb 05-ra erhetjuk el a 01-es szintet, utana pedig megint valasztasi ev. az infra-fejlesztes talan intenzivebb lesz, a privatizacio agyonszabalyozott agazatokban aligha oncel, eurobevezetest meg eppen most toljak el meg par evvel...
válasz opposition 2002-nek: 1. LCS azonosult a programmal, azon dolgozik, a politikai igéretekkel még egy jó közgazdász sem tud mit kezdeni, nem bírálhatja azt felül, de attól még mozgástere maradt LCS-nak, ezért elvállalata. 2.Igaza d van, de a politika ilyen. Na meg tudod: Az ígéret szép szó, ha... Ez nem gazdasági döntés volt, hanem a cél a politikai presztízs és hitelesség megtartása. No meg ha nem tartják be az hitelességromláson keresztül lett volna igen költséges gazdaságilag is. 3. Hogy ne lenne áthúzódó hatása egy magas bérszintnek, most is azt a bért kapják, és a termelékenységük most sem (sokkal) jobb. A magas nemzeti bérszínvonal (amelynek a köztisztviselők is részei) hosszútávú versenyhátrányt jelent. 4. Ennyit a Fidesz elvhűségéről: neki fontosabb a pillanatnyi politikai érdek, mint az ország gazdasága. 5. Érdekes magyarázat a Tiéd: az infláció oka mindössze a hatósági áremelések elmaradása és az élelmiszerárak esése (no meg az olaj). A lényeg: aki itt a hatósági árakat mesterségesen visszatartotta az a Fidesz (pl.gáz), az élelmiszerek áresése része volt egy nemzetgazdasági deflációs folyamatnak, az olajár valóban egy kedvező külső tényező volt (10USD). Annyira kedvező és váratlan volt, hogy az Orbán-kormányt meg is lepte 98 év végén az alacsony infláció. A gond csak az volt, hogy a ktgvetést nem 10%-ra, hanem magasabb inflációra tervezték. Ezért volt 99 májusában már a hiány a betervezett 70%-a. Erre jött "a tök jó megoldás": függesszük fel az autópályaépítéseket. Tehát a folyó kiadásokat úgy finanszírozták majd 3 éven keresztül, hogy a hosszútávú beruházásokat állították le. Később, amikor már lett volna forrása, akkor sem kezdték el (2000). Mikor kezdték el: hát persze, hogy a választások előtt. Nem az a gond, hogy elkezdték, hanem az, hogy a híres kétéves ktgvetésben nem biztosítottak neki elég keretet, ezért (is) a jelenlegi deficit.
válasz krz-nek: 2. Szépen lebontogattad (bocs a tegezésért így könnyebb fogalmazni) a ktgvetés hiányának okát. Többé-kevésbé egyet is értek vele, csak egy kérdésem van: bekövetkezett volna-e ez a félrekalkuláció, ha nem kétéves, hanem egyéves ktgvetést készítenek (valóban senki nem látja előre két évre az olajárat, devizaárfolyamokat, stb.) 3. Nincs adataim hány köztisztviselő van, neked van? Mindenesetre az biztos, hogy ágazaton, sőt munkahelyen belül ekkora bérfeszültség nem tartható fenn hosszútávon. 5. A GDP 3%-os hiánya ekkora boomban (2000-ben 5.3%-os növekedés volt) igenis magas, ráadásul az esa alapú ennél magasbb deficit volt. A 3%-ot recesszióban kéne tartani, fellendüléskor egyensúly kellene, ezt mondta Maastricht. Struktúrális változásokat fogsz látni: privatizáció, infrastruktúrafejles ztés, az összadóteher és az állami szerepvállalás csökkenése, euróbevezetés stb.
Kedves oppo! A költségvetési hiány miatt a politika en block felelős, bárki lenne a pénzügyminiszter / kormányfő, most nagyjából itt tartana a költségvetés. (Összeszámolva az ígéreteket) Másrészt az egészségügyiektől és pedagógusoktól nem sajnálom, régen meg kellett volna tenni a béremelést. (a köztisztviselői bérek majdnem annyival többek voltak, mint amennyivel kevesebben vannak a közalkalmazottakhoz képest) A gázárliberalizációva l kapcsolatban csak egy kérdés lehet, az időpontja, és ez belefért volna az elmúlt 12 év bármelyikébe, különös tekintettel a 3,60-as kenyér illúzióra (ha emlékszik még valaki a "jóléti" szocializmus eme vívmányára, aminek feladása majd' oly fájdalmas volt a népeknek, mint a két Latyi halála). Léteznek olyan piaci alapú kisimító árképzési mechanizmusok (pl. Portugália), ami a hektikus mozgásoktól megkímélik a fogyasztót, de mégsem a szociális háló részei. mellesleg szeretem az erős forintot, annyival olcsóbb a sör Münchenben. Viszont utálom, hogy ezzel elfolyt az agrártámogatás (tehát itt olyan struktúrális hiba van, amit nem orvosol senki) A gyors dezinflációval szemben szerintem egészségesebb, ha az árarányok jobban közelednek az EU-hoz, mielőtt csatlakoznánk az EMU-hoz. mmii
1. lehet, hogy nem LCS ötlete volt, de már mint miniszter jelöltként nyilván azonosult a választási programmal, mert különben nem vállalta volna el a tisztséget 2. Ha a ktgvetési hiány már áprilisra (valójában: júniusra) eléri az éves terv 100 %-át, akkor felelõs magatartás-e tovább növelni azt, ráadásul olyan fogyasztásösztönzõ intézkedéssekkel, amely a fizmérleget is rombolja - ikerdeficit??? 3. A 2001. évi köztisztviselõi béremeléseknek 2003-ra már nincsenek áthúzodó hatásai, de már most sem nagyon, hiszen az 2001. szept-okt-ban volt 4. Az ellenzék azt mond, amit akar, nem õ alakítja a gazdaságpolitikát, ígérgetni ezért onnan a legkönnyebb. 5. Az infláció 1999. májusában érte el a lokális mélypontját (8,9%), de a 96 és 99 közti idõszakot érdemes kettébontani: 96. jan és dec között 28,9-rõl 19,8-ra csökkent, nagyrészt a 95. évi hatósági áremelések kiesésének és az erõteljes keresletszûkítõ pol-nak köszönhaetõen. 97-be n szinte semmit sem csökkent az infláció (97. dec=18,4) 98-ban egyrészt választási év volt, ezért kevés volt a hatósági áremelés, másrészt az élelmiszerek mélyrepülésbe kezdtek. Ld. 1999-es éves CPI: 10%, Élelmiszerek:2,9%!!! 98 végére a Brent hordónkénti ára kb. 10 USD volt, 2000 közepére ez 30 fölé ment. 1999. jan elején 1€=1,17 USD, 2000 szept. 1€=0,82 USD (importált infláció megnõtt). 2000 közepétõl élelmiszer árrobbanás (elõzõ két év piaci korrekciója) Na ezért tört meg a korábbi évek dezinflációja, de ekkoriban egyesek pl. gázárliberalizációt szorgalmaztak, ami nemhogy törést, de fordulatot is hozott volna...
2) csak a tisztanlatas kedveert: az idei kb 9 szazalekos hianybol 5 szazalek volt az ev elejen tervezett (autopalyaepitesekke l egyutt, esa alapon), kb 1 pont volt atvetelkor a tobblet-hiany, kb fel pont az elozo kormany tovabbi sara (pl stadionok), kb fel pont a nem kormanyspecifikus tetel (pl mav), kb 1 pont a 100 nap, kb fel pont a mostani kormany alatti megszaladas, es kb fel pont (eddig) a jovo evrol elorehozott koltekezes. 3) azert a parezer koztisztviselo es a par szazezer kozalkalmazott kozott van egy kis aranybeli kulonbseg:) 5) 2000-ben az esa alapu deficit lement a gdp 3 szazalekara, aligha a kormanyzati koltekezes miatt ragadt be az inflacio. ha nincs az a perverz olajarmozgas 98 es 2000 kozott, az egesz csokkenesi folyamat simabb lett volna. az jo kerdes, hogy mit lehet tenni a varakozasokkal, a savnyitas nem nagyon hatott rajuk. strukturalis reformokat most sem latok...
1. A béremelés NEM László Csaba ötlete volt. Választások... 2. A ktgvetési hiány nemcsak ennek a kormánynak róható fel. Már áprilisban elérte a deficit a betervezett 100%-át, amire hozzájött az Orbán-kormány utolsó perceiben bevállalt elkötelezettségek (Vegyépszer stb.), melynek ugyanúgy áthúzódó hatásai vannak. 3. A 2001 év közepi béremeléseknek (köztisztviselők) szintén NAGYON KOMOLY áthúzódó hatásai vannak. 4. Az ellenzék kardoskodik állandóan további béremelésekért és a költségvetési hiány 5%-ra emeléséért. 5. Az Orbán-kormány költekezései, a struktúrális reformok megakadása és a várakozások beragadása miatt kényszerültünk egyáltalán arra, hogy tavaly ki kellett szélesítenünk az árfolyamsávot, mert megállt az 1996 eleje és 1999 eleje közötti drasztikus dezinflláció. Az egy évre visszatekintő CPI adatok: 1996 január: 28.9% 1999 január: 9.9% Ha a dezinfláció itt nem állt volna meg, nem lennénk most egyáltalán ilyen helyzetben, hogy arról vitatkozunk, mit kellene csinálni az infláció csökkentése, és a versenyképesség fenntartása céljából.
A " Hajrá László Csaba, csak így tovább, keményen!" számomra kicsit nehezen értelmezhető, hiszen a kormány eddig a költekezésben volt jeles, nem a hiány leszorításában. Nem elég azt mondani, hogy a költségvetés hiánya jövőre 4,5% lesz, ha azt a piac egyáltalán nem hiszi el. A kormány sajnos az eddigi költekezéseivel jelentősen beszűkítette saját mozgásterét, hiszen az idei inflatorikus és költségvetést alaposan megterhelő béremeléseknek a jövő évben nagyon kemény áthúzódó hatásai lesznek. Ezek a költekezések sajnos megakadályozzák a jelentősebb adócsökkentéseket, amelyeknek ténylegesen lehetnének versenyképességnövel ő hatásai, szemben a monetáris politikával... Azért jó lenne, ha Széles Gábor is elovsná ezt a cikket !
Teljesen egyetértek a leírtakkal. Gáspár Pál Tanár úr, az ICEG igazgatója, a közgáz egyetem gazdaságpolitika tanszékének oktatója a szememben az egyik legnagyobb szaktekintély ma Magyarországon. Kiegészítésképpen egy dolgot tennék hozzá (közvetve talán benne volt a cikkben csak direktben nem lett kimondva). Az irányított lebegtetés mellett a másik verzió, ha maradunk a jelenlegi árfolyamrendszerben. Ez esetben a költségvetési hiány gyors, határozott csökkentésére van szükség, aminek talán elég dezinfláló hatása lehet még ahhoz is, hogy a jelenlegi árfolyam mellett vezessük be az eurót. Az ICEG által felvetett verzió (az irányított lebegtetés) eredménye egy gyorsabb dezinflációt és EMU-csatlakozást eredményez, de erősebb árfolyamon. A jelenlegi mechanizmus fenntartásának hatékonysága (defláció, EMU) "ki van szolgáltatva a költségvetésnek". Ha viszont a ktgvetés elég szigorú, több előnnyel járhat a jelenlegi rendszer fenntartása a versenyképességre, növekedésre. Úgyhogy hajrá László Csaba! Csak így tovább keményen!
Szerintem jó összefoglalója mindeannak, ami itt a portfolio.hu különféle fórumain is elhangzott az utóbbi időben. Elég árnyaltan mutatja, hogy bizony nem triviális, mikor mit kell tenni. mmii
Forinterősödés, kamatpolitika, kilátások
Ugrás a cikkhezAz ICEG elemzői szerint a forint erősödésének három egymástól jól elkülöníthető, de egymással összefüggő oka van. Ezek:
1. a forint hosszú távon érvényesülő egyensúlyi felértékelődése;
2. a laza fiskális és jövedelempolitika nyomán kialakult és magas kamatlábakat eredményező gazdaságpolitikai mix;
3. a forint iránti keresletet erősítő exogén, külső sokkok.
Az intézet szerint a hosszú távú egyensúlyi felértékelődéssel a hazai valuta tartósan alulértékelt állapota szűnhet meg. A felértékelődés a fejlett gazdaságokhoz képesti pozitív növekedés és termelékenységi rés eredménye.
Az ICEG szerint az intervenciós sáv kiszélesítése után megbomlott a fiskális és monetáris politika összhangja. A fiskális politika expanzív lett, aminek egyik meghatározó eleme a közvetlen inflatorikus hatású béremelések voltak. A költségvetési politika inkonzisztens lett a meghirdetett inflációs célokkal.
A külső sokkokat illetően a csatlakozással kapcsolatos események emelhetők ki. Az ír népszavazás után meginduló tőkeáramlásokat a jegybank feltehetően alulbecsülte. Vélhetően célszerűbb lett volna a kamatszint erőteljesebb 75-125 bp-os csökkentése. Ezzel a rövid távú spekulációs tőkebeáramlást esetleg mérsékelni lehetett volna, ugyanakkor fennmaradhatott volna a jegybank elkötelezettsége az inflációs cél mellett. Az ismét felerősödő konvergenciajáték a forint árfolyamát érdemben erősítette.
Modern gazdaságban a monetáris politikának egyetlen végső célja lehet, az infláció - állapítja meg az elemzés. Az infláció letörésére a megbomlott gazdaságpolitikai mix körülményei között a jegybank számára nem maradt más lehetőség, mint a kamatpolitikával jelezni, hogy a gazdaságban jelentős inflációs veszélymaradt fenn. Az ICEG szerint a fennálló 3-3.5%-os reálkamat nem tekinthető túlzottnak.
Az elemzés szerint amíg a hazai infláció és a kulcsvalutákkal szembeni inflációs rés nem csökken, addig nincs lehetőség arra, hogy a nominális kamatokban meglevő eltérés csökkenjen.
A versenyképességet alakító tényezők közül az árfolyam csupán egy tényező. A termelékenység, a beruházások alakulása, a makrogazdasági stabilitás stb. szintén igen jelentős összetevők, fontosságuk az árfolyamét meghaladja. Az árfolyammal kapcsolatosan azonban fel kell hívni a figyelmet, hogy annak volatilitása feltételezhetően nagyobb hatással van a versenyképességre, mint a trendszerű felértékelődésnek. Az ok, hogy magas volatilitás esetén a kiszámíthatóság és a pénzügyi tervezés pontossága nagy mértékben csökkenhet, míg trendszerű felértékelődéssel már könnyebb kalkulálni.
Az ICEG 6 alapvető megállapítást tesz a hosszabb távú folyamatokat illetően.
1. a forint hosszú távon tovább erősödik. Az ok a pozitív növekedési rés, a kamatprémium tartós fennmaradása, az EU-csatlakozás pozitív kínálati sokk jellege.
2. A felértékelődés mellett azonban nagy a volatilitás lehetősége is. A tőke nem csak befelé jöhet, de kifelé is mehet.
3. Rendkívül szűk a monetáris politika önállósága és mozgástere. A monetáris politika a hazai és külső infláció közötti rés miatt csak a fedezetlen kamatparitással inkonzisztens kamatszintet képes fenntartani, amivel szükségszerűen generál nettó tőkebeáramlást.
4. Kérdés: Megfelelő rugalmas árfolyamrendszert
alkalmazunk? Az ICEG szerint az ERM-II tagságig megfontolandó lehet az irányított lebegtetés.
5. A termelékenység növekedésének legyen a jövedelemkiáramlás alárendelve.
6. Új növekedési pálya és versenyképességi elemek. Az alulértékelt árfolyam, az alacsony bérköltségek, a közvetlen tőkebefektetések növelése érdekében nyújtott széleskörű adó- és egyéb kedvezmények időszaka lezárult. El kell mozdulni a magasabb hozzáadott értékű és a felértékelődést és bérnövekedést jobban elviselő ágazatok felé.