A legbüszkébb arra vagyok, hogy húsz évnyi küzdelem után sikerült elérni, hogy nagypéntek munkaszüneti nap lett - mondta Balog Zoltán, az emberi erõforrások ügyvezetõ minisztere csütörtök este Budapesten, a Hold utcai református
"Egészen más a helyzet a neoliberalizmussal, ami az utóbb harminc-negyven év sajátos új irányzata. Ennek az irányzatnak a megalapozója egyfelől a frankfurti iskola által létrehozott, úgynevezett kulturális marxizmus, másfelől a neoliberális gazdaságfilozófia, illetve a politikai életet átható liberális demokráciaelmélet. - Az első megteremtette a multikulturalizmus, a kozmopolitizmus, a nemzet-, vallás- és hagyományos családellenesség, valamint a másság kultuszát, - A második a piacot tette meg mindenek feletti entitássá az állammal szemben, amelyet káros intézménynek minősített. - A harmadik pedig kialakította a demokráciának egy olyan, egyoldalú felfogását, amely elsősorban egy szakértő, kiválasztott, „liberális” elit kezébe akarja adni a hatalmat, s óv a tömegek ostobaságától, amely megnyilvánul a parlamenti választásokon, népszavazásokon. - A tömegeket, a népet képviselő politikusokat és pártokat pedig elnevezték „populistáknak”, aminek a rejtett üzenete az, hogy a demokrácia hagyományos, népszuverenitásra épülő felfogása lényegében populizmus, s mint ilyen, elvetendő. Kétségtelen tény, hogy a liberalizmus eredetileg a feltörekvő polgárság, a polgári értelmiség ideológiája volt, s kezdetben nem járt kéz a kézben a demokráciával, mert a polgárság is féltette kivívott pozícióit az alul lévő néptömegektől (parasztságtól, munkásságtól, szegényektől). A különféle társadalmi és osztályharcok eredményeképpen azonban a XX. század második feléig fokozatosan bevezették az általános választójogot, s ennek eredményeként a liberalizmus házasságot kötött a demokráciával, az emberi és állampolgári jogok, a kisebbségek jogai az általános választójogon alapuló parlamentarizmussal és a népszuverenitáson, illetve többségi elven alapuló kormányzással. Ám neoliberalizmus már a hatvanas évektől megjelenik, hogy a kilencvenes évektől kezdve már uralkodó irányzattá váljon a nyugati politikai, gazdasági és kulturális életben. Ma pedig azt látjuk, hogy a hagyományos liberalizmust megcsúfoló, azt kifordító, attól hétmérföldes léptekkel eltávolodó újliberalizmus már nem is titkolja a „tömegektől”, vagyis a népszuverenitást hordozó állampolgároktól való iszonyatát és félelmét.Az újliberalizmus abból indul ki, hogy van, létezik egy kiválasztott, globális elit, amelyik jobban tudja, hogy mi kell az embereknek, mint maguk az emberek; éppen ezért olyan állapotokat kell teremteni, amelyben ez a kiválasztott, hozzáértő, megkérdőjelezhetetlen entitást birtokló elit dönt az országok és a világ sorsáról, s nem pedig a választópolgárok. Az újliberalizmus vagy neoliberalizmus tehát egyre inkább gátló tényezőnek tartja a választásokat. Márpedig a modern demokrácia első és legfontosabb feltétele éppen a választás. Sok minden más feltétele is van (hatalommegosztás, fékek és ellensúlyok rendszere, pluralizmus, civil társadalom léte, részvétel a döntésekben, népszavazások, ombudsmanok stb.), de mindenekelőtt a szabad és tiszta parlamenti választás áll. Ha ez nincs, vagy ha ennek az eredményét nem fogadják el belső vagy külső szereplők, akkor a demokrácia nincs vagy veszélybe kerül. - Nos, elmondhatjuk, hogy az Európai Parlament balliberális főáramlatának képviselői a magyar választások kapcsán átlépték a Rubicont. Ilyen nyíltan ugyanis még egyszer sem, semelyik tagország esetében sem merték semmibe venni a választási eredményeket. Ezúttal azonban félretették az egyébként is csekély óvatosságukat, s a kétharmaddal, tehát nagyon magas legitimitással harmadszor újraválasztott Orbán-kormánnyal szemben elképesztő erejű támadást intéztek, Judith Sargentini holland zöldpárti képviselő asszony celebrálásával. És ez egy folyamat kezdete, céljuk nem más, mint Magyarország megfenyítése, a szavazati jogunk megvonása, gazdasági szankciók alkalmazása. Vagyis: az ország megbüntetése azért, mert „rosszul”, bután, ostobán, tahó módjára szavazott.Képzeljük el egy pillanatra, mi lett volna akkor, ha a balliberális oldal valóban győzött volna a választásokon, és mondjuk Karácsony Gergely lett volna a miniszterelnök? Megmondom: akkor a nép „helyesen” döntött volna a Sargentini- és Vajda Mihály-féle értelmezésben, s a velünk szembeni uniós eljárások elképesztő gyorsasággal megszűntek volna. Ám a nép, az istenadta nép buta döntést hozott, és ezért a választások eredményét korrigálni kell. Igen, igen: egy mindenekfelett álló neoliberális, globális elit majd segít ebben, segít helyes útra téríteni ezt az elbitangolt, ázsiai származású, furcsa, betörhetetlen pusztai népet.Ha már ilyen buta a nép, a főáramlatnak kell közbeavatkoznia. Sargentini meg is üzente egy videónyilatkozatban a magyar embereknek: a magyar jogállamiság helyzetét vizsgálva arra jutott, hogy „sajnos beigazolódtak a félelmek, sem az európaiak, sem a magyarok nem bízhatnak abban, hogy a magyar kormány tisztességesen jár el és egyenlő bánásmódot alkalmaz.” Tehát: Sargentini elmondja nekünk, magyaroknak, hogy a magyarok nem bízhatnak abban a kormányban, amelynek a magyarok éppen most adtak egymás után harmadszor világszinten soha nem látott, kiemelkedő bizalmat.Hogy tehát a magyar nép éppen a választásokon semmisítette meg Sargentini asszony szavait? Annál rosszabb a választásoknak. És a demokráciának."" A szerző (FRICZ TAMÁS) politológus!
hozod a formádat. Balog az ilyeneket nevezte szolgalelkünek. Kár hogy mindezcsak a minisztersége utolsó pillanataiban jutott eszébe. De ebből is láthatod, nálad sem késő.
Balog Zoltán mire a legbüszkébb
Ugrás a cikkhez