Ecpec, ezt jól kikutattad, és a bérleti konstrukcióban igazad van — a szétválásnál tényleg sok helyen megírták, hogy a 4iG az embereket, a gépeket és a know-how-t viszi, a csarnokok meg a telephelyek pedig állami tulajdonban maradnak, bérleti díj ellenében. Ebben nincs vita.
Amit én ehhez hozzátennék, az inkább megnyugtatás mindenkinek, aki az erős kormányzati kijelentéseket olvasva izgul.
Attól, hogy jogilag van rá eszköz, még nem lesz belőle valóság. Egy visszavétel kártalanítási kötelezettséggel jár, és nem tíz-, hanem százmilliárdos nagyságrendben. Ehhez pénz kell, méghozzá most, egy összegben. Aki követi, mi zajlik a költségvetéssel, az tudja, hogy pont ez az, amiből nincs.
És ott a másik fele: a szerződések nem magyar cégekkel köttettek. Rheinmetall, Colt CZ, CSG Defence, Hirtenberger, most meg a SpaceX. Ezek mögött nemzetközi jogi védelem, beruházásvédelmi egyezmények és nemzetközi választottbíráskodás áll. Egy ilyen lépés nem belügy lenne, hanem címlap Brüsszeltől Berlinig — pont akkor, amikor az országnak minden egyes külföldi befektetőre szüksége van.
Ráadásul a struktúrát pont úgy alakították ki, hogy ne kelljen visszavenni semmit. Az államnál ott a 25% − 1, ott vannak a csarnokok, ott a bérleti szerződés. Vagyis nem kell visszavenniük semmit ahhoz, hogy legyen beleszólásuk — az már megvan.
A lényeg pedig az, hogy egy gyárcsarnokot lehet államosítani, egy Rheinmetall-szerződést nem. Az érték az emberekben, a mérnökökben és az OEM-kapcsolatokban van, nem a falakban.
Ezért írtam korábban, hogy az idő nem a kormánynak dolgozik. Erős mondatokat olcsó kimondani, végrehajtani viszont drága.
Amit én ehhez hozzátennék, az inkább megnyugtatás mindenkinek, aki az erős kormányzati kijelentéseket olvasva izgul.
Attól, hogy jogilag van rá eszköz, még nem lesz belőle valóság. Egy visszavétel kártalanítási kötelezettséggel jár, és nem tíz-, hanem százmilliárdos nagyságrendben. Ehhez pénz kell, méghozzá most, egy összegben. Aki követi, mi zajlik a költségvetéssel, az tudja, hogy pont ez az, amiből nincs.
És ott a másik fele: a szerződések nem magyar cégekkel köttettek. Rheinmetall, Colt CZ, CSG Defence, Hirtenberger, most meg a SpaceX. Ezek mögött nemzetközi jogi védelem, beruházásvédelmi egyezmények és nemzetközi választottbíráskodás áll. Egy ilyen lépés nem belügy lenne, hanem címlap Brüsszeltől Berlinig — pont akkor, amikor az országnak minden egyes külföldi befektetőre szüksége van.
Ráadásul a struktúrát pont úgy alakították ki, hogy ne kelljen visszavenni semmit. Az államnál ott a 25% − 1, ott vannak a csarnokok, ott a bérleti szerződés. Vagyis nem kell visszavenniük semmit ahhoz, hogy legyen beleszólásuk — az már megvan.
A lényeg pedig az, hogy egy gyárcsarnokot lehet államosítani, egy Rheinmetall-szerződést nem. Az érték az emberekben, a mérnökökben és az OEM-kapcsolatokban van, nem a falakban.
Ezért írtam korábban, hogy az idő nem a kormánynak dolgozik. Erős mondatokat olcsó kimondani, végrehajtani viszont drága.
Nézzük meg, mi történt valójában. Augusztus 18-án volt az idei mélypont 1 430-nál. Azóta nem esett tovább, hanem beállt 1 600 körül és ott is maradt. Vagyis elfogytak az eladók. Aki meg akart szabadulni tőle, az a nyáron megtette. Aki ma is itt van, az nem azért, mert nem figyelt oda.
És van ebben valami, ami ritkán fordul elő: most az egyszer mindenki ugyanazt gondolja. A kisbefektető, a nagy alap, az elemző — mind arra jutott, hogy addig nincs mit tenni, amíg a vizsgálatok le nem zárulnak. Ezért nincs mozgás. Nem közömbösség ez, hanem közös kivárás.
Ezt egyébként már le is teszteltük. Jött a SpaceX-megállapodás, elsőként Európában. Jött a Yettel a 2Connect hálózatára. Mindkettő igazi jó hír volt — és mindkettő ugyanúgy végződött: kis felpattanás, aztán pár nap alatt visszacsorgás. Nem azért, mert nem érnek semmit, hanem mert ma egyetlen kérdés uralja a papírt, és amíg arra nincs válasz, addig minden más hír csak zaj marad.
De pont ez a jó hír benne. Ha ma semmilyen üzleti siker nem tud árat emelni, akkor nem az üzlettel van a baj! Ami visszafogja a papírt, azt egyetlen dolog oldja fel — és amikor az a válasz megérkezik, remélhetőleg pozitívan, az nem kis felpattanás lesz. Egyszerre szabadul fel minden, ami hónapok óta vissza van tartva.
Ma türelemben vagyunk egységesek — és az legalább annyit ér, mint a lelkesedés.
Addig meg toporgunk. De nem tétlenül: gyűlik a lendület.
Hajrá-hajrá 4iG!!!