Kiállt az országos főrabbi a Pride mellett: a zsidó és a keresztény morál sarokköve a szabadság
 
Egyiptomban a Fáraóban megtestesülő törvény ellenére állt ki Mózes népe szabadságáért, s nyerte azt el.A makkabeusok a görög törvény tilalmával dacolva keltek fel, harcoltak s vitték győzelemre életüket nem kímélve a judaizmus ügyét a pogánysággal szemben.Jakab levele így fogalmaz: »De aki a szabadság tökéletes törvényébe tekint bele, és megmarad mellette, úgyhogy nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója: azt boldoggá teszi cselekedete.«A kereszténység hajnalán a Rómában tiltott vallás követői inkább vállaltak mártírhalált, semmint lemondjanak szellemi szabadsagukról.A szabadság az ember idilli állapota, szabadság nélkül nem teljesedhet ki, nem lehet soha önmaga. Ezért is volt katartikus élmény a rendszerváltás forgataga, mert kéznyújtásnyira került hozzánk a szabadság, melyet csak vágyakozva szemléltünk a vasfüggöny mögül.

Jön egy kövér bölény, ki félti népét,
s úgy szónokol, akár a színpadon,
nem tudni, vajon szolgált-e kémként,
akikért szólni fog, azoknak árt nagyon.
Egyedül van, s ereje nem lohad,
folytonos küzdésre termett,
maga mellé állít még másokat,
kik Istent ismernek, s nem kegyelmet
 
Fején vaskorona,
mely a vállát nyomja,
egyszer elárult már,
egyszer visszavonta.
Pannonföldre lépett
Keletrôl az ördög,
s a nép megválasztja,
kit nemrég megdöntött.
 
Pufók, kis ember a bölcs tanácsban,
bolondnak tartják, s az is talán,
mindig az igazság oldalán van,
csak az igazság nincs az oldalán.
Sokan nevetnek rajta majd,
De a vidéki nép még nagyra tartja,
s ki korán nevetne, magára hozna bajt,
lesujt reá a csörgôsipkás kardja.
Köpcös fogadós képtelen
a Történész helyére lépni,
 
Bagolynak csúfolják, de nem
Madarak segítségét kéri,
nem vár rá dicsôség, sem ôrség,
csak elmulasztott lehetôség.
Akkor a nagy folyó majd visszafelé folyik,
rettentô monstrum a folyót elzárja,
kôbôl és vasból van a szörnyeteg itt,
s a legnagyobb várost fenyegeti árja.
 
Háború fenyeget a nagy folyó miatt,
elfogy az ivóvíz, a föld is kiszárad,
Az emberi gonoszság ettôl visszariad,
a két nép mégis megmarad barátnak.
Zsarnoki eszme katonája sokáig,
Keleten nevelik hazája ellen,
hûsége idegen mezben kiviláglik,
helytartó nem lesz a szabad szellem.
 
Élére áll a reménytelen forradalomnak,
bár sejthetô: nem lesz számára kegyelem,
gyilkosai négy évig hazudoznak,
temetik jeltelenül a díszhelyeken.
Ki vállalná örökét, nem akad senki,
népe emlékezni nem tud, csak temetni.
 
Kelet helytartójaként kövér kis ember
jön Pannonföldre, telve gyûlölettel.
Hosszú börtönévek disznóvá hízlalják,
rövid országlása csúfos véget ér
Erôszakos halálát sokan kívánják,
hamis nevét kísérik átkok,
a nép sosem felejti gyászos országlását,
számûzetésben hal meg kárhozottan.
 
Emlékmûvét ledöntik, képeit elégetik,
az Úr írmagját is kiirtja onnan.
Nevetség, szégyen tárgya lesz, aki követte,
s kénköves pokolra jut, ki hitt neki.

A Jelenések 19:11-ben ez áll: Krisztus „igazságosan ítél és harcol". A Jelenések 19:19 szerint János látta, hogy „a fenevad meg a föld királyai és seregeik gyülekeznek, hogy harcra keljenek a lovon ülő [Krisztus] és serege ellen". 
 
Ez nyilvánvalóan egy világháborút ír le. Győztesként Krisztus fog kikerülni, aki megragadja és a tűznek tavába veti a fenevadat/Antikrisztust és a hamis prófétát, és elpusztítja az őket követő seregeket (Jelenések 19:20-21).
 
 A harc kimeneteléhez nem fér kétség: amint Krisztus, az uraknak Ura és a királyok Királya legyőzi a neki ellenszegülőket, az igazságosság fog eluralkodni.
 
Krisztus ezer éves uralkodását követően egy újabb lázadásra kerül sor, amely méretében megközelít egy világháborút. A millenniumot megelőzően Sátánt megkötözik, majd a végén elengedik. 
 
Azonnal lázadást fog szítani a föld lakosai között. Krisztus ezt a zendülést is leveri, és végleg elítéli a Sátánt, a tűznek tavába vetvén a fenevaddal/Antikrisztussal és a hamis prófétával együtt (Jelenések 20:7-10).

Jön egy kövér bölény, ki félti népét,
s úgy szónokol, akár a színpadon,
nem tudni, vajon szolgált-e kémként,
akikért szólni fog, azoknak árt nagyon.
Egyedül van, s ereje nem lohad,
folytonos küzdésre termett,
maga mellé állít még másokat,
kik Istent ismernek, s nem kegyelmet
Fején vaskorona,
mely a vállát nyomja,
egyszer elárult már,
egyszer visszavonta.
Pannonföldre lépett
Keletrôl az ördög,
s a nép megválasztja,
kit nemrég megdöntött.
Pufók, kis ember a bölcs tanácsban,
bolondnak tartják, s az is talán,
mindig az igazság oldalán van,
csak az igazság nincs az oldalán.
Sokan nevetnek rajta majd,
De a vidéki nép még nagyra tartja,
s ki korán nevetne, magára hozna bajt,
lesujt reá a csörgôsipkás kardja.
Köpcös fogadós képtelen
a Történész helyére lépni,
Bagolynak csúfolják, de nem
Madarak segítségét kéri,
nem vár rá dicsôség, sem ôrség,
csak elmulasztott lehetôség.
Akkor a nagy folyó majd visszafelé folyik,
rettentô monstrum a folyót elzárja,
kôbôl és vasból van a szörnyeteg itt,
s a legnagyobb várost fenyegeti árja.
Háború fenyeget a nagy folyó miatt,
elfogy az ivóvíz, a föld is kiszárad,
Az emberi gonoszság ettôl visszariad,
a két nép mégis megmarad barátnak.
Zsarnoki eszme katonája sokáig,
Keleten nevelik hazája ellen,
hûsége idegen mezben kiviláglik,
helytartó nem lesz a szabad szellem.
Élére áll a reménytelen forradalomnak,
bár sejthetô: nem lesz számára kegyelem,
gyilkosai négy évig hazudoznak,
temetik jeltelenül a díszhelyeken.
Ki vállalná örökét, nem akad senki,
népe emlékezni nem tud, csak temetni.
Kelet helytartójaként kövér kis ember
jön Pannonföldre, telve gyûlölettel.
Hosszú börtönévek disznóvá hízlalják,
rövid országlása csúfos véget ér
Erôszakos halálát sokan kívánják,
hamis nevét kísérik átkok,
a nép sosem felejti gyászos országlását,
számûzetésben hal meg kárhozottan.
Emlékmûvét ledöntik, képeit elégetik,
az Úr írmagját is kiirtja onnan.
Nevetség, szégyen tárgya lesz, aki követte,
s kénköves pokolra jut, ki hitt neki.

Az emberiség kétezer éve keresi, és hol ebbe, hol abba látja bele az Antikrisztust. Sokakról hitték azt, hogy ő lesz az, de ennek egyértelmű jelei vannak. Sok egyéb leírás mellett talán legegyértelműbb jele az lesz, hogy hétéves szerződést köt Izraellel, s ennek alapján felépíti a jeruzsálemi (Harmadik) Templomot, amibe aztán végül maga ül be istenként.
 
Ezért az Antikrisztus nem abból ismerhető fel igazán, hogy egy végtelenül gonosz sátáni ember lesz, mert az volt már éppen elég Nérótól kezdve Hitlerig, köztük római pápák és mások. De még csak nem is az különbözteti meg, hogy bizonyos értelemben a világ ura lesz. Minden bizonnyal az Antikrisztus a jeruzsálemi templom építéséről ismerhető fel.Az amerikai vallásos és nem vallásos sajtó Trump megjelenése óta foglalkozik azzal, hogy Trumpot minek tartják egyes keresztény hívei (Isten „emberének”, küldöttének), s kinek tartják hívő és nem hívő ellenfelei (az Antikrisztusnak, de mindenképpen antikrisztusi figurának).
 
 Az Antikrisztus megnevezést sokan túl megtisztelőnek tartják rá használni.Trump kétségtelenül egy sötét sátáni figura, abban az értelemben, ahogy János apostol sok antikriszusról beszél vagy más helyeken a Biblia Krisztus ellentéteként jelöl, Trump valóban egy antikrisztus. Mindenben ellentéte Jézus Krisztusnak. 
  
Trump egy immorális bűnöző, akit imádni kell, és aki isteníti magát, ellentmondást nem tűrő hamis messiás.

A vég akkor fog eljönni, amikor az emberiség már kellőképpen figyelmeztetve lett rá azáltal, hogy Isten Királyságát világszerte hirdetik. Ez a világkormányzat lép majd az emberi uralmak helyébe (Dániel 7:13, 14). Jézus Krisztus ezt mondta: „a királyságnak ezt a jó hírét prédikálni fogják az egész lakott földön tanúságul minden nemzetnek, és akkor jön el a vég” (Máté 24:14). Isten igazságosságát és irgalmát mutatja, hogy az egész világon folyik a prédikálómunka, mely a véget jelző összetett jel egyik része. A nemzetek között dúló háborúk, valamint a földrengések, éhezés és járványok szintén a jel részét alkotják (Máté 24:3; Lukács 21:10, 11).
Ám a Biblia nemcsak világeseményekről jövendöl, hanem arról is, hogy milyenek lesznek az emberek „az utolsó napokban”. Ezt olvashatjuk: „nehezen elviselhető, válságos idők lesznek. Mert az emberek önmagukat szeretők lesznek, pénzszeretők. . . szüleik iránt engedetlenek. . . önuralom nélküliek, vadak, a jóságot nem szeretők. . . inkább gyönyörszeretők, semmint Istent szeretők”

1 Mikor pedig feltekintett, látta, amint a gazdagok a perselyekbe dobják az adományaikat.a 
 
2  Azután látta, hogy egy szűkölködő özvegy két igen csekély értékű kis pénzérmét dob be oda.b
 
 3  Erre ezt mondta: „Biztosak lehettek benne, hogy ez a szegény özvegy többet dobott be mindnyájuknál.c 
 
4  Mert azok mind a fölöslegükből dobtak be adományokat*, de ő mindazt bedobta, ami a megélhetésére volt.”d
5  Később, amint némelyek arról beszéltek, hogy a templom fel van ékesítve szép kövekkel és odaszentelt ajándékokkal,e 
 
6  ő ezt mondta: „Ami ezeket illeti, amiket itt láttok, eljönnek a napok, amikor nem marad itt kő kövön, melyet le ne rombolnának.”f 
 
7  Erre megkérdezték őt: „Tanító, mégis, mikor lesznek meg ezek, és mi lesz a jele annak, hogy ezeknek meg kell történniük?”g 
 
8  Ő ezt mondta: „Vigyázzatok, nehogy félrevezessenek titeket,h mert sokan jönnek majd az én nevemben, és ezt mondják: »Én vagyok az«, és »a meghatározott idő közel van«. Ne menjetek utánuk!i 
 
9  Továbbá, amikor háborúkról és zavargásokról* hallotok, ne rettenjetek meg. Mert ezeknek előbb meg kell történniük, de a vég nem következik be azonnal.”j
10  Akkor ezt mondta nekik: „Nemzet támad nemzet ellen,k és királyság királyság ellen.l 
 
11  Lesznek nagy földrengések, és egyik hely után a másikon élelmiszerhiányok meg járványos betegségek,m továbbá lesznek félelmetes látványok, és nagy jelek az égből.
 
12  De mielőtt mindezek megtörténnek, elfognak és üldöznek majd titeket,n átadva benneteket a zsinagógáknak és börtönöknek. Királyok meg kormányzók elé fognak vinni titeket a nevem miatt.o
 
13  Így lehetőségetek lesz elmondani nekik, hogy miben hisztek. 
 
14  Határozzátok hát el, hogy nem próbáljátok el előre, hogy mit hoztok fel a védelmetekre,p 
 
15  mert olyan szavakat és bölcsességet adok nektek, amelynek egyetlen ellenségetek sem lesz képes ellenállni vagy ellentmondani.q 
 
16  Ezenfelül még szülők, testvérek, rokonok és barátok is átadnak* benneteket, és halálra juttatnak némelyeket közületek,r 
 
17  és minden ember gyűlölni fog titeket a nevem miatt.
 
18  De egyetlen hajszálatok sem vész el.t 
 
19  A kitartásotok által megőrzitek életeteket.
 
20  Ám amikor látjátok, hogy Jeruzsálemet letáborozott seregek veszik körül,v biztosak lehettek benne, hogy közel van a pusztulása.
 
 21  Akkor akik Júdeában vannak, meneküljenek a hegyekbe,x és akik bent vannak a városban, menjenek ki, akik pedig vidéken vannak, ne menjenek be abba, 
 
22  mert az igazságszolgáltatás napjai ezek, hogy beteljesedjen mindaz, ami meg van írva. 
 
23  Jaj a terhes és a szoptatós asszonyoknak azokban a napokban!y Mert nagy gyötrelem lesz ezen a földön, és meg lesz büntetve ez a nép. 
 
24  És kardélre hányják őket, és foglyokként viszik őket az összes nemzet közé;z és Jeruzsálemet tiporni fogják a nemzetek, míg le nem telik a nemzetek meghatározott ideje.
 
25  És lesznek jelek a napban, a holdban és a csillagokban,b a földön pedig gyötrődni fognak a nemzetek, mivel össze lesznek zavarodva a tenger zúgása és háborgása miatt. 
 
26  Az emberek elalélnak majd a félelemtől, és azoknak várásától, amik a lakott földre jönnek, mert az égben levő erők megrázkódnak.c
 
27  És akkor látni fogják az Emberfiátd eljönni felhőben, hatalommal és nagy dicsőséggel.e 
 
28  Mikor pedig ezek kezdenek megtörténni, egyenesedjetek föl, és emeljétek föl a fejeteket, mert közeledik a megszabadításotok!”
 
29  Ezután mondott nekik egy szemléltetést: „Figyeljétek meg a fügefát és az összes többi fát.
 
30  Amikor rügyeznek, látjátok ezt, és tudjátok, hogy már közel a nyár.
 
31  Hasonlóképpen, amikor látjátok ezeket megtörténni, teljesen biztosak lehettek benne, hogy Isten királysága közel van.
 
32  Higgyétek el, hogy semmiképpen nem múlik el ez a nemzedék, míg mindezek meg nem történnek.
 
33  Az ég és a föld elmúlik, de az én szavaim semmiképpen nem múlnak el.
 
34  Vigyázzatok magatokra, nehogy a túlzott evés, a mértéktelen ivási meg az élet aggodalmai* lefoglaljanak benneteket*,j és nehogy hirtelen, egy szempillantás alatt érjen el benneteket az a nap, 
 
35  mint valami csapda.k Mert eljön az mindazokra, akik a föld színén laknak. 
 
36  Maradjatok hát ébren,l szüntelenül könyörögve,m hogy sikerüljön megmenekülnötök mindattól, aminek meg kell történnie, és megállnotok az Emberfia előtt.”n

Gonoszság, háború és zűrzavar
A jelek közül sok ijesztő és borzalmas. A próféták arra figyelmeztettek, hogy a földön hatalmas zűrzavar, gonoszság, háború és szenvedés lesz. Dániel próféta azt mondta, hogy a második eljövetelt megelőző időszak oly nyomorúságos lesz, amilyet a föld még nem látott . Az Úr kijelentette: „…meghidegül az emberek szeretete, és megsokasodik a gonoszság”. „És minden dolog mozgásban lesz; és… minden embert félelem száll meg”. Földrengésekre, betegségekre, éhínségre, hatalmas viharokra, villámlásokra és mennydörgésekre kell számítunk. Jégesők pusztítják majd el a föld termését.
Jézus azt mondta tanítványainak, hogy szerte a világon háborúk lesznek: „Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreiről… Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen”

A háborúknak akkor lesz vége, ha már senki sem akar hadba vonulni. Isten királysága – az égből uralkodó valóságos kormányzat – hamarosan teljes leszerelést valósít meg a bolygónkon, és megtanítja békében élni az embereket. A Biblia arról biztosít minket, hogy Isten „elrendezi hatalmas, messzi nemzetek ügyeit. Kardjaikat ekevasakká kovácsolják, és lándzsáikat metszőkésekké. Nemzet nemzet ellen kardot nem emel, és hadakozást többé nem tanulnak” (Mikeás 4:3).A Biblia azt tanítja, hogy Isten királyságának uralma alatt nem lesznek kormányok, melyek az önző érdekeiket helyezik előtérbe. Az állampolgárokat nem kényszerítik majd lázadásra igazságtalan eljárások. Mivel nyoma sem lesz a hátrányos megkülönböztetésnek, etnikai viszályokat sem kell átélnünk. Mindezek miatt a háború a múlté lesz. „Nem ártanak és nem pusztítanak – ígéri meg Isten –, mert telve lesz a föld Jehova ismeretével, miként a vizek beborítják a tengert” (Ézsaiás 11:9).

Pusztulás Emberek, népek sorsában, a természeti világban végbemenő romlás, nyomorúság, megsemmisülés, halál, elveszés, ami testi, lelki, anyagi vonatkozásban jelent átmeneti vagy végleges rosszat (h. harisut, sáchat, ábad, Ábbadón, dakká, heresz, chebela, kid, möhumáh, möchittáh, sód, seber, sibbárón, só, g. apóleia, olethrosz, kathairészisz, szüntrimma).
Okozója lehet maga az ember is. Aki bűnös úton igyekszik anyagi javakhoz jutni, az azzal együtt pusztul el, mint Simon mágus is (ApCsel 8,20). A meggazdagodás vágya alkalmas arra, hogy az embert tőrbe, esztelen, káros kívánságokba vigye, amelyek végül is a pusztulást okozzák (1Tim 6,9). A bolondnak a szája, a szűkölködőnek a szegénysége okozhat pusztulást (Péld 10,14-15). Aki felnyitja a száját, arra romlás vár (Péld 13,3; 18,7). Az uralkodó belepusztul abba, ha elfogy a népe (Péld 14,28). Jézus mindenkit figyelmeztetett arra, hogy a tágas kapu, a széles út végső veszedelemre visz, ennek ellenére vannak sokan, akik azon járnak (Mt 7,13). Akik veszedelmes eretnekséget csempésznek be Jézus Krisztus gyülekezetébe, hamis tanításokkal a megváltó Urat megtagadják és másokat a megtagadásra rábírnak, önmagukra hoznak hirtelen veszedelmet (2Pt 2,1). Azok, akik az új ég és új föld ígérete beteljesítésének türelmes várása helyett az ígéreteket elcsűrikcsavarják, belepusztulnak (2Pt 3,16). Akinek nem kell a Megváltó, annak útja romlásra, nyomorúságba, pusztulásba visz (Róm 3,16). Akinek hatalom van a kezében, visszaélhet azzal és emberek pusztulását okozhatja, pl. egy király, aki nem békét, hanem romlást akar (Ez 7,26-27). A hamis prófétákra pusztulás vár, éjszaka, sötétség száll, hogy ne jövendölhessenek (Mik 3,6).
A pusztulás csaknem mindig összefügg Isten igazságosságával és mindenhatóságával. Ahol kell, ott szorongatással, romlással állítja meg a gonoszt: pusztító ítélete olykor átmeneti, ideiglenes érvényű, mert a bűnös megjobbításáért, megtérítéséért teszi, máskor végleges büntetés gyanánt alkalmazza.

Végváradalom
 A B egyik markáns gondolata, miszerint Isten e mostani, az ember bűnei és vétkei miatt tökéletlenné, zűrzavarossá vált világkorszaknak véget vet és egy egészen új világkorszakot kezd el. Ezen eseményekkel az emberiség történelme végső céljához érkezik. Ez a látásmód a történelmet összefüggő időfolyamnak tekinti, amelybe Isten ítélete az idők végezetén, emberi beavatkozás nélkül, felülről tör be (Dán 2,34). Az ÓSZ a bizonytalan, messze jövőbe helyezi ezt az utolsó napot (ld. ÚR NAPJA; UTOLSÓ ÍTÉLET), az ÚSZ-re a közeli vég várása jellemző.Az izráeli végváradalom nem egységes képzet, hanem a különböző prófétai, ill. apokaliptikus iratokban többféle motívummal találkozunk. A leggyakoribbak: a) Isten megítéli bűnös népét (Ám 8,8k; 9,3k; Zof 1,15); b) egyúttal megítéli a népeket is (Jóel 3,12), c) megváltja és újra helyreállítja egész Izráelt (Ézs 29,18; 5l,1kk); d) békességet és áldást ad az egész emberiségnek (Ézs 2,1kk; Mik 4,1kk); e) elküldi a messiás-királyt (Ézs 9,1kk; 11,1kk; Mik 5,1kk; Zak 9,9). E motívumokat esetleg befolyásolhatták az iráni/perzsa eszkhatológia képei, noha az »utolsó napok« látomásai már a bírák korában is ismertek lehettek.A fogság előtti Izráelben már élt az a reménység, hogy Isten legyőzi népe ellenségeit és ezzel egyidejűleg, az isteni üdvtervnek megfelelően (ld. ÜDVTÖRTÉNET), a történelmet a maga céljához juttatja. Eleinte ezek a motívumok az izráeli képzetkörön belül mozogtak és az üdvösséget csak Izráel számára várták, feltételezve természetesen a nép belső megújulását. A babiloni fogság azonban és az ehhez kapcsolódó újjáépítési kor (Ezsd, Neh) megsemmisítette ezeket a reményeket. A 6-5. szd.-i dávidi származású helytartóknak (Sésbaccar, Zerubbábel) még rövid időre sikerült ugyan erős, messianisztikus jellegű nemzeti ébredést kiváltaniuk, bukásukkal azonban végleg megpecsételődött e messiási képzetek sorsa. A dávidi dinasztiát Nehémiás kora után (Neh 12,22) többé nem is említik a kánonikus iratok.A visszatérés, majd az újjáépítés nehéz időszaka egyáltalán nem hasonlított a prófétai jövendölésekben hatalmas képekben megrajzolt üdvkorszakhoz. A hőn óhajtott beteljesedés újra a távoli jövő reménye lett. E csalódások megmutatták, hogy a várt üdvösség a jelenlegi világ történelmi menetében nem érhető el, a megváltás nem e világi, belső folyamatok végeredménye. Ehhez a transzcendenciának be kell törnie a történelembe, Isten erőszakos beavatkozására van szükség, aki egyedül képes arra, hogy az eljövendő üdvkorszakot e történelmen túli világban megvalósítsa. Elhalványodtak a Dávid házából való szabadítóra, az Úr szenvedő szolgájára és az Izráel maradékára vonatkozó jövendölések, egyedül az »Úr napja« motívum maradt fenn és fejlődött tovább. Ezzel lehetőség nyílott arra, hogy a végidőre vonatkozó reménységek új kifejezési formát találjanak az apokaliptikában (ld. APOKALIPTIKA; ESZKHATOLÓGIA). Az apokaliptika az egész világtörténelem menetét, értelmét, de különösen is annak végét értelmezi. Az apokaliptikus gondolkodás szerint a történelem isteni menetrend szerint megy végbe, amely a kezdettől, a különböző korszakokon át, a világ végső állapotáig tart. Fő témái: a gonosz lelkek, akikben az istenellenes gonosz erők megszemélyesülnek (Sátán, ördög, Beliál); az angyalok lázadása, akik megpróbálják Isten világában magukhoz ragadni a hatalmat; a gonosz lelkek harca Istennel, amely e világkorszak végén hatalmas küzdelemmé növekszik; gyakori természeti katasztrófák, a világ pusztulása, Isten nagy ítélettartása, a kiválasztottak győzelme és boldogsága az eljövendő új világkorszakban. A végső idők eseményei hamarosan bekövetkeznek. Éppen ezért az Isten és a Sátán közötti küzdelem egyre élesebbé válik. Az apokaliptikusok célja az volt, hogy a zsidó népben a legnagyobb politikai elnyomatások idején (Kr. e.-i 2. szd.) tartsák a hitet és a reményt.A nagy Ézsaiás-apokalipszis (Ézs 24-27) ítélet formájában írja le a végső idők eseményeit, Isten országának a felállítását: Isten súlyos, kozmikus méretű katasztrófák közepette minden mennyei és földi ellenségét legyőzi és végül újra helyreállítja Júdát. E történelmi ábrázolás zárópontja az igazak feltámadása. Az egész apokalipszist énekek és himnuszok szövik át, amelyek a gonosz erők bukásáról szólnak. A Leviátán legyőzése után Jeruzsálem újra feltámad, visszatér a szétszóródott nép. Ézs 34-35 (az ún. »kisapokalipszis«) a népek fölötti eljövendő ítéletet hirdeti meg. Különösen Edómot fogja Isten kíméletlenül elpusztítani. De azután új világkorszak következik, amikor a vakok látnak, a sánták járnak, a süketek hallanak és a pusztában forrás fakad. Akkor a megváltottak, a jól megépített úton, ujjongva visszatérnek a Sionra (Ézs 35).Az ÓSZ egyetlen kánonikus apokalipszise a Dán. A könyv különböző apokaliptikus ábrázolásokat tartalmaz: a négy világbirodalom és Isten országa, amely hasonló ahhoz a kőhöz, amely emberi kéz érintése nélkül, felülről gördül alá a világba (2,37-45); Isten ítélete a tengerből feljövő négy fenevad fölött, az Emberfia megjelenése (7,1-27); a fogság 70 évének magyarázata (9,20-27); a világtörténelem menetének lelepleződése Círustól IV. Antiokhoszig.Az ÚSZ-ben lépten-nyomon meglátszanak az apokaliptikus gondolkodás nyomai. Mk 13 par legfontosabb kérdése, mikor jön el a vég (13,4), és milyen üldöztetéseket kell még addig Isten népének kiállania (13,9-13). A túlfűtött parúziaváradalmat az e világi történelmi események periodizálása tartja mederben, anélkül azonban, hogy az Emberfia visszajövetelének bizonyosságát bármikor is megkérdőjelezné. Jézusnak az utolsó időkről szóló beszéde a zsidó apokaliptika sok elemét tartalmazza. A 2Thessz 2,1-12 Krisztus visszajövetelét megelőző antikrisztus »parúziájával« kapcsolatosan ad tanítást. A Mk 13 képeivel és motívumaival írja le az 1Pt az univerzális fenyegetettségnek kitett keresztyén gyülekezet helyzetét. Jellegzetes kifejezései: »megszomorodni« (1,6: lüpeiszthai), »megpróbált« (1,7: dokimazein), »verés« (2,20: kolafizein), »türelem« (3,20: makrothümia), »tűz« (4,12: pürószisz). Az ÚSZ apokaliptikus könyve a Jel, ÓSZ-i és zsidó motívumok egész sorával hirdeti meg Isten országának eljövetelét, Isten és a Sátán közötti végső küzdelmet (12-14), és az istenellenes erők (Babilon) fölötti győzelmet (17-19).A drámai kozmikus események észrevétlenül következnek be, anélkül, hogy a napot és az órát bárki is tudná (Mk 13,30). Ezt az eseményt előkészítő, figyelmeztető jelek fogják megelőzni: az antikrisztus megjelenése, az általa okozott szenvedések (2Thessz 2,7.9; Jel 12,3; 13,1.11), az ég és a föld összeomlása (Mk 13,24; Jel 8,7kk), a 2Pt 3,7 szerint a világ tűzben való megégése (iráni, ill. az intertestamentális kor zsidóságából származó képzet, ld. ÚR NAPJA; UTOLSÓ ÍTÉLET), az Emberfiára utaló titokzatos jel (Mt 24,30). Ezen előjelek után az ég felhőin megjelenik az Emberfia, aki megjelenésével a Sátánt elpusztítja, majd az angyal trombitaszavára feltámadnak a halottak (1Thessz 4,16), és elkezdődik a végítélet, amely az új üdvkorszak kezdete (Zsid 9,28). A végső idők eseményeinek lényeges eleme a fényjelenség, a K felől felragyogó villám (Mt 24,27; Lk 17,24), amely meghirdeti az Emberfia dicsőségét (Mk 13,26). A másik lényeges elem a Krisztust körülvevő angyalok. A földi élete során rangrejtve járó Istenfia dicsőségéből különleges élethelyezetekben felvillant valami (születéskor, Lk 2, MEGDICSŐÜLÉSekor stb.), most azonban, eljövetelekor, végső pompájában ragyog. Ennek a dicsőségnek a kifejeződése a mennyei angyalsereg is. Az ég, amely eddig ugyancsak kivételes alkalmakkor nyílott meg (Jn 1,51; ApCsel 7,56; Jel 19,11), immár végleg nyitva marad. A Krisztus eljöveteléig tartó idő a hívő számára nem üres várakozás, hanem a felkészülés ideje (1Tim 6,12kk; 2Tim l,9kk; 4,1kk; Tit 2,11kk).

Jön egy kövér bölény, ki félti népét,
s úgy szónokol, akár a színpadon,
nem tudni, vajon szolgált-e kémként,
akikért szólni fog, azoknak árt nagyon.
Egyedül van, s ereje nem lohad,
folytonos küzdésre termett,
maga mellé állít még másokat,
kik Istent ismernek, s nem kegyelmet
Fején vaskorona,
mely a vállát nyomja,
egyszer elárult már,
egyszer visszavonta.
Pannonföldre lépett
Keletrôl az ördög,
s a nép megválasztja,
kit nemrég megdöntött.
Pufók, kis ember a bölcs tanácsban,
bolondnak tartják, s az is talán,
mindig az igazság oldalán van,
csak az igazság nincs az oldalán.
Sokan nevetnek rajta majd,
De a vidéki nép még nagyra tartja,
s ki korán nevetne, magára hozna bajt,
lesujt reá a csörgôsipkás kardja.
Köpcös fogadós képtelen
a Történész helyére lépni,
Bagolynak csúfolják, de nem
Madarak segítségét kéri,
nem vár rá dicsôség, sem ôrség,
csak elmulasztott lehetôség.
Akkor a nagy folyó majd visszafelé folyik,
rettentô monstrum a folyót elzárja,
kôbôl és vasból van a szörnyeteg itt,
s a legnagyobb várost fenyegeti árja.
Háború fenyeget a nagy folyó miatt,
elfogy az ivóvíz, a föld is kiszárad,
Az emberi gonoszság ettôl visszariad,
a két nép mégis megmarad barátnak.
Zsarnoki eszme katonája sokáig,
Keleten nevelik hazája ellen,
hûsége idegen mezben kiviláglik,
helytartó nem lesz a szabad szellem.
Élére áll a reménytelen forradalomnak,
bár sejthetô: nem lesz számára kegyelem,
gyilkosai négy évig hazudoznak,
temetik jeltelenül a díszhelyeken.
Ki vállalná örökét, nem akad senki,
népe emlékezni nem tud, csak temetni.
Kelet helytartójaként kövér kis ember
jön Pannonföldre, telve gyûlölettel.
Hosszú börtönévek disznóvá hízlalják,
rövid országlása csúfos véget ér
Erôszakos halálát sokan kívánják,
hamis nevét kísérik átkok,
a nép sosem felejti gyászos országlását,
számûzetésben hal meg kárhozottan.
Emlékmûvét ledöntik, képeit elégetik,
az Úr írmagját is kiirtja onnan.
Nevetség, szégyen tárgya lesz, aki követte,
s kénköves pokolra jut, ki hitt neki.

Az első pecsét feltörése. »
A második pecsét feltörése. »
A harmadik pecsét feltörése. »
A negyedik pecsét feltörése. »
Az ötödik pecsét feltörése. »
A hatodik pecsét feltörése. »
1Ekkor láttam, hogy a Bárány feltörte a hét pecsét közül az egyiket, és hallottam, hogy a négy élőlény közül az egyik mennydörgő hangon szólt: „Jöjj!” 2Erre a szemem előtt egy fehér ló jelent meg. A lovasnak íja volt. Koszorút nyújtottak át neki, s ő diadalmasan kivonult, hogy győzelmet arasson. »

Ne kövessük a bálványimádók rendelkezéseit, és ne hasonlítsunk rájuk se öltözködésben, se ruházatban, se más effélében, ahogy írva van
„Ne járjatok annak a nemzetnek törvényei szerint[, amelyet én elűzök előletek]”, s ahogy írva van „törvényeik szerint ne járjatok”, valamint figyelmeztet„Nehogy tudakozódjál utánuk”.

A Biblia kijelenti hogy az örök élet és boldogság az Isten parancsai iránti engedelmesség függvénye. Jahvénak, mint igaz Bírónak a megjelenítésével már az Ószövetségben találkozunk[9][10] majd az Újszövetség is átveszi a gondolatot, amikor Jézus 2. eljövetelével hozza azt kapcsolatba.
Isten igazságos bíróként megjutalmazza mindazt, ami jó, és megbünteti mindazt, ami rossz. Az ítéletre gyakran már a földi életben sor kerül, a tapasztalat azonban arra tanít, az erényes embernek néha igen nehéz és boldogtalan élete van, míg Isten a bűnös ember megérdemelt büntetését késlelteti – nyilvánvalóan azért, mert Isten útja nem azonos az emberekével; Isten nem rövid időszakokban számol, mint az emberek. Az összes cselekedet végső megítélése nem ebben a világban, hanem a túlvilágon következik majd be.[11]
Az ókori izraeliták tudták, hogy Isten számadásra vonja őket egyénenként a tetteikért[12] majd az apostolok is írnak arról, hogy a jövőben lesz egy konkrét időszak, egy bizonyos „nap”, amikor minden ember, az élők és a holtak is egyenként meg lesznek ítélve.[13] A végítélet – amikor Isten számadásra von minden embert – az Újszövetség alapján Jézus második eljövetele és a halottak feltámadása után történik meg, amikor az egész emberiség, minden egyén meg lesz ítélve az ő cselekedete szerint. A világvége akkor következik be, amikor az evangéliumot prédikációk révén a Föld minden népe megismerte már;[14] közeledését a hit nagymérvű hanyatlása, álpróféták, háborúk, járványok, természeti katasztrófák és az emberi erkölcsök általános elvadulása jelzi.

Jön egy kövér bölény, ki félti népét,
s úgy szónokol, akár a színpadon,
nem tudni, vajon szolgált-e kémként,
akikért szólni fog, azoknak árt nagyon.
Egyedül van, s ereje nem lohad,
folytonos küzdésre termett,
maga mellé állít még másokat,
kik Istent ismernek, s nem kegyelmet
Fején vaskorona,
mely a vállát nyomja,
egyszer elárult már,
egyszer visszavonta.
Pannonföldre lépett
Keletrôl az ördög,
s a nép megválasztja,
kit nemrég megdöntött.
Pufók, kis ember a bölcs tanácsban,
bolondnak tartják, s az is talán,
mindig az igazság oldalán van,
csak az igazság nincs az oldalán.
Sokan nevetnek rajta majd,
De a vidéki nép még nagyra tartja,
s ki korán nevetne, magára hozna bajt,
lesujt reá a csörgôsipkás kardja.
Köpcös fogadós képtelen
a Történész helyére lépni,
Bagolynak csúfolják, de nem
Madarak segítségét kéri,
nem vár rá dicsôség, sem ôrség,
csak elmulasztott lehetôség.
Akkor a nagy folyó majd visszafelé folyik,
rettentô monstrum a folyót elzárja,
kôbôl és vasból van a szörnyeteg itt,
s a legnagyobb várost fenyegeti árja.
Háború fenyeget a nagy folyó miatt,
elfogy az ivóvíz, a föld is kiszárad,
Az emberi gonoszság ettôl visszariad,
a két nép mégis megmarad barátnak.
Zsarnoki eszme katonája sokáig,
Keleten nevelik hazája ellen,
hûsége idegen mezben kiviláglik,
helytartó nem lesz a szabad szellem.
Élére áll a reménytelen forradalomnak,
bár sejthetô: nem lesz számára kegyelem,
gyilkosai négy évig hazudoznak,
temetik jeltelenül a díszhelyeken.
Ki vállalná örökét, nem akad senki,
népe emlékezni nem tud, csak temetni.
Kelet helytartójaként kövér kis ember
jön Pannonföldre, telve gyûlölettel.
Hosszú börtönévek disznóvá hízlalják,
rövid országlása csúfos véget ér
Erôszakos halálát sokan kívánják,
hamis nevét kísérik átkok,
a nép sosem felejti gyászos országlását,
számûzetésben hal meg kárhozottan.
Emlékmûvét ledöntik, képeit elégetik,
az Úr írmagját is kiirtja onnan.
Nevetség, szégyen tárgya lesz, aki követte,
s kénköves pokolra jut, ki hitt neki.