Én inkább azt látom, hogy mindenki befeküdt ennek a terror kommunikációnak, amit a kormány csinál. A 4iG közzétételét én is olvastam, a portfolio is lehozta, de senki nem ment utána ilyen mélységben, mint a Telex (ami azért meglepő lássuk be). MP annyira durván nyomja a lopós storyt, hogy már én is kezdem néha úgy érezni, hogy ezek tényleg mindent szétloptak. Aztán meg meg kiderül, hogy jóval árnyaltabb a kép ennél. Mindenesetre jó volna sok ilyen cikk, hogy egy kicsit tisztábban lássunk. Támogatná az árfolyamot is.
https://444.hu/2026/07/07/a-magyar-vedelmi-vitakban-meg-mindig-tul-sok-szo-esik-vasrol-es-tul-keves-a-szoftverrol?appview=1
Főbb megállapítások:
Fontos leszögezni, hogy a nemzeti ellenállóképesség és a nemzeti haderő fejlesztése nem helyettesíthető a katonai szövetségre való támaszkodással. A nemzeti erőt minden országnak a saját feladata fenntartani, ideális esetben növelni.
Magyarország hivatalos célja a védelmi kiadások GDP-arányos 3,5 százalékra emelése 2034-re. Vagyis az ország néhány éven belül mintegy 4500 milliárd forintot költ erre a célra. Ezt a pénzt jól kellene elkölteni.
A digitális haderő nem modernkedés, hanem az egytelen értelmes fejlesztési irány. A magyar védelmi vitákban még mindig túl sok szó esik vasról, és túl kevés szó esik szoftverről. Harckocsiról, tüzérségről, lőszerről, gyárról, páncélról beszélünk, és örömteli, hogy e téren szükséges, de még korántsem elégséges lépések történtek. De a modern háborúban ezek önmagukban már nem haderőt alkotnak, hanem drága, lassú és részben vak eszközparkot. A döntő kérdés ma nem az, hogy van-e technikánk, hanem az, hogy a technika lát-e, beszél-e egymással, frissíthető-e, védhető-e, és képes-e gyorsan döntéshez juttatni a katonát.
Ebben a keretben kell értelmezni azokat a nagy értékű, több évre szóló védelmi-technológiai és digitalizációs szerződéseket is, amelyek a közbeszédben elsősorban a nagyságrendjük miatt keltenek figyelmet.
Egy tízéves, 1311 milliárd forintos keret önmagában valóban jelentős összeg. A lényegi kérdés azonban nem pusztán az, hogy mekkora a szám, hanem az, hogy a forrásból milyen valós katonai, ipari és technológiai képesség épül: javul-e a vezetés-irányítás, rövidül-e a felderítéstől a döntésig tartó idő, erősödik-e az adat- és kommunikációbiztonság, létrejön-e hazai fenntartási és fejlesztési háttér, és a rendszer illeszkedik-e a NATO szövetségi működéséhez. Ha ezekre a kérdésekre szakmailag megalapozott válasz adható, akkor a vita nem a közbeszerzési számok szintjén, hanem a haderő tényleges működőképességének szintjén folytatható.