elemes múlt szombaton (pünkösdkor) erősen rosszul lett, kikereste melyik az ügyeletes kórház, autót vezetni már nem tudott, egy barátja vitte el. míg elemes várakozott, az ápoló a bal csulójához bekötött egy branült ("csak vért kell vennem, de úgy látom, szüksége lesz erre is"). félórán belül sorra került, az ügyeletes orvos (nem szakorvos, csak rezidens) megvizsgálta, elküldte szomszéd kórházba radiológiára. míg a radiológián tovább gyötörték elemest, a rezidens behívta az ügyeletes aneszteziológust és a szakorvost (akivel addig telefonon konzultált). a radiológián a szakorvos és a rezidens is megvizsgálta, megírták a diagnosztikai lapot. amikor elemes visszaért a szomszéd kórházból, már volt ágya (ötágyas zuhanyozós kórteremben), de nem sokat kellett várnia, megjött a labor és vitték a műtőbe, az utolsó amire emlékszik, "száznegyven per nyolcvanöt, nem egy izgulós fajta, most hideg pezsgő érzés lesz a karjában, bólintson, amikor eléri a felkarját."
elemes mindeközben szégyellte, hogy legalább háromszor-négyszer annyit keres, mint azok az emberek, akik a pünkösdi hosszú hétvégéjükön (rangsorban kb a ner utolsó előtti rabszolgái) segítenek rajta.
Összeomlás fenyegeti a fõvárosi traumatológiai ellátást
Ugrás a cikkhez