Mi lesz veled Magyarország?  

Én magyarnak igen, de szélsőjobbosnak nem vallom magam. közel sem. Az utóbbi időbe egyre távolabb érzem magam minden politikai erőtől. Egyre kevesebbet tehet bármelyik is a jövőnkért.

A véleményem nem politikai kinyilatkozás. Egyszerű magánvélemény. Olyan amilyen . Olyan amilyennek látom a világot. Maradjunk annyiban, bármit is írok én inkább gondolatébresztőnek szánom. Ha magvasra, ha felületesre is sikerül. -De személyszerint nem kötekedésnek és nem pártmagasztalásnak szánom. :)

Ez nem kötekedés, de ha már divat nagyon magyarnak lenni ezekben a topikokban, divat minden szélsőjobbostól eltérő más nézetet egész egyszerűen lehazaárulózni, akkor úgy gondolom, hogy az a minimum, hogy aki ilyeneket ír, az legalább tudjon helyesen írni.

-kistílű leszóló vagy barátom.
A véleményemet nem irodalmi műnek szánom.
Formai dolgokkal miegyébbel megkérlek kötekedj mással.

A te szöveged is éhezné a minőségi reformokat, amik viszont egészen biztosan nem alulfinanszírozottságból fakadnak.

"sújos hanyatlást okoz annak szinvonalában"

Nem a reformmal van a baj, az kellene. A reformnak nevezett finanszírozásellehetetlenítéssel van a gond.

Azzal a reformmal van a gond amikor az egészségügyi szolgáltatás alulfinanszírozásának fokozása sújos hanyatlást okoz annak szinvonalában.
Vagy esetleg elérhetetlenné is teszi több hónapos vagy éves keserves betegen töltött várakozási idők beiktatásával. Ebből a fajta reformból nemkérnek az emberek. A minőségi reformokat éhezné az egészségügy. De a közfelfogásban már szitokszóvá vált a reform szó. A reform címén végrehajtott durva romboló és elvonó intézkedések végett.

"ezt a rengeteg marhaságot saru!";

a/a Irattárba...!

"Saru, tudtommal te nem akartad megreformálni az egészségügyet.";

deformálni biztosan nem...!

marhaság, de megtörtént
sajnos:-(

ezt a rengeteg marhaságot saru!

és hallgatom a rendszerváltókkal készült riportokat is a Kossuth -adón, Elek István szerkesztésében:

eddig valamennyi résztvevő kifejtette , hogy nem történt valódi rendszerváltás, nem értik a kiárúsítást , valamennyi szektor tönkretételét, anno a paktumot, a gyarmati sorba züllesztést, stb., stb.

"Ebből kellett volna többek között az egészségügyet és az önkormányzati rendszert megreformálni - jegyezte meg."
Saru, tudtommal te nem akartad megreformálni az egészségügyet.

tegnap hallgatom Demján Sándort:

akkor száz év múlva nem lesz magyar szó Mo-on...!;

és teljesen igaza van, ha a jelenlegu helyzeten gyökeresen nem változtatunk, kb ez volt a mondanovalójának a lényege...!;

szvsz a jelenlegi elitet még talán a júniusi EP választásokon is késő lesz elkergetni...?!

" Állítása szerint már a tárgyalások során felhívta a figyelmet, hogy "nem jó, ha a gazdaságról és a szociálpolitikáról nincs megegyezés". Utalt arra is, hogy 2000 után 6-7 évig "Magyarország után dobták a pénzt", viszonylag olcsón jutott az állam kölcsönhöz, ám ezt a lehetőséget nem használta ki. Ebből kellett volna többek között az egészségügyet és az önkormányzati rendszert megreformálni - jegyezte meg. " ;

mármint Németh Miklós...!;

persze, hogy egy nemzetben is gondolkodó ember nem kellett az MSZP-nek, amikor Londonból (EBRD) hazatért...!;

pedig általa szvsz létrejöhetett volna egy nemzeti szocdem párt, de erre az elitnek nem volt szüksége és az ország már fényévekre járna a jelenlegi lepusztulás helyett...!

szvsz egyetelen nyerő emberünk volt, avagy lenne...?!

Még mindig nem jó:
kisujj
új
(újj egyáltalán nincs)

Ez a "másik"-szdsz/csak kérdezem

Ez az eredmény -ne feledkezzünk meg a 4. és az 5. helyezettről sem: dr. Várady Tibor (Humanista Párt, 3,88%) és Paulik Péter (Magyar Kommunista Munkáspárt, 0,78%)- azt mutatja, hogy még szinte egy tét nélküli (a kormány ettől nem bukik, az erőviszonyok alig változhatnak, stb. értelemben legalább is) sem vagyunk hajlandóak valami mást próbálni.

Ez azért sajnálatos, mert így esélyt sem adunk arra, hogy mások, akik az eddigi sárdobálásban nem vettek részt, lehetőséget kapjanak, megmutathassák magukat. Miközben elég sokan mondják, hogy ezt szeretnék. A fene sem érti ezt.

(Mi, a magunk szerény eszközeivel próbáltuk Várady Tibort támogatni)

link

A Fidesz-KDNP jelöltje kapta a legtöbb szavazatot a ferencvárosi időközi országgyűlési választáson a nem hivatalos adatok szerint, így Bácskai János képviselheti a következő csaknem másfél évben a főváros 12-es számú választókerületét az Országgyűlésben. Az időközi választáson 28,5%-nyian adták le a voksukat. A fidesz jelöltjére , Bácskai Jánosra 60, 2%, az mszp-s Bánsághi Tamásra 27, 6%-nyian szavaztak. A harmadik befutó a jobbikos Szegedi Csanád.Rá a ferencváriosi választók 7,6%-a voksolt. Az szdsz végül nem indult, John Emese az első forduló után visszalépett. Az eredmény várhatóan csütörtökre lesz hivatalos.

Kölcseyről egy kicsit tágabban.
link
Ez a Kölcsey a kor egyik magyar globalistája volt nemde? Aki a nyugati kultúrát szándékozott itt elültetni. (Voltak még egy páran, ezért aztán ki is tört egy francia ihletésű forradalom)

Vajh mi jelentősége van annak, hogy két Jézusban nem hívő nép mi a frászt művel Karácsonykor.

Van-e napja a magyar kultúrának?


2009-01-23.
Nagy Attila (orvos, közíró)

A címbeli kérdés hosszabban is feltehető: Van-e egyetlen olyan nap a mai magyar valóságban, amely értékén kezeli kultúránkat? Ennek megválaszolásához nem elegendő a haldokló Magyar Kultúra napját felemlegetni, de érdemes néhány hazai és az összehasonlítás kedvéért nemzetközi példát is idézni. Gondolatébresztőnek mindjárt Debrecen szolgál, ahol a híres Kollégiumban egykor Kölcsey is tanult. 2009. január 22-én, a Himnusz születésének emléknapján Debrecenben a Kölcsey Központban holokauszt kiállítás van. A jelenkor Magyarországát ismerve ez nem meglepő, az utóbbi években országszerte is meghaladta a holokauszt megemlékezések, kiállítások, siratások és méltatások száma a Kölcsey Himnuszával foglalkozó alkalmak számát. E számbeli összehasonlítás minden egyéb eszmefuttatásnál meggyőzőbb. A nemzetközi háttér pedig oly módon került előtérbe, hogy a karácsonykor kezdődött izraeli népirtó bombázások, az orosz-ukrán gázvita a fizikai erőszakkal fenyegetően szintén elhomályosították Himnuszunk mondandóját. A bombázások karácsonyi időzítése, majd a jelenlegi tűzszünet pedig oly módon van kapcsolatban a kultúrával, hogy a napokban zajló Obama elnöki beiktatás idejére hallgatnak a fegyverek. A négynapos ünneplő show-műsor láttán pedig az egész világ megtapasztalhatja, miféle kultúra irányába halad a világ. Ha az elmúlt napokban megtudtuk azt is, hogy az apróka Izrael miként utasítja viselkedésre az óriás Egyesült Államokat, akkor a háború szüneteltetésének időzítése sem meglepő. A kétoldalú kapcsolatban ugyanis kényelmetlen lenne arra gondolni, akár Obamának arról szólni, hogy a tűzijátékos ellenvalóság-show hátterében bombázások is folynak. A világ népeinek évek óta azt a kultúrát kell nézniük, ahol a himnuszban ezt éneklik: „… a bástyák fölött figyeltünk, hogy oly büszkén lobog /És a rakéta vörös fénye, a bombák robbanása /Mutatta az éjben, hogy zászlónk még fenn lobog.” Hangvételben összehasonlíthatatlan sorok Kölcsey Himnuszának bármely gondolatával.

Debrecenben Kölcsey egykori lakóházának helye most üresen áll a Nagytemplomtól néhány száz méterre. A hely nemrég parlagfüves volt, majd a gyomok ellen kőtörmelékkel öntötték le. A Magyar Nyelv Házát lehetett volna ide felépíteni, de a valóságban még egy Kölcsey emléktáblára sem futotta. Ígérték, hogy kopjafa fog állni az emlékhelyen, ami ugyancsak kevés lenne, de még az sincs. Van viszont wellness-központ a szomszédos négycsillagos szállodában, melynek tetőtéri uszodájából éppen ide és a Kollégiumra látni…

A Kölcsey Központban a holokauszt kiállítás csak hab a tortán. Vannak és voltak más megtévesztések is. Volt egyszer egy Leonardo-kiállítás, országos reklámmal, ennek alapján nem csekély érdeklődéssel, de… Senki nem írt arról, hogy ennek belépődíja 3200 forint volt. Érdemes összehasonlítani a Louvre (átszámítva) 2200 Ft-os, vagy a Müncheni Képtár 1200 forintos díjával. A különbség pedig sokszoros: Debrecenben úgyszólván a semmiért (és a mai magyar fizetések és árszínvonal mellett) kellett fizetni a 3200 forintot – a semmiért. Debrecenben ugyanis nem Leonardo kiállítás volt, ahová a mester alkotásait gyűjtötték volna össze, mindössze egyetlen apró eredeti rajza volt kiállítva. Az összes többi „műtárgy” makett volt, ami ha megsemmisül, bármikor pótolható. Nagy reklám, nagy ló, így került a múzeum előtti térre Leonardo Kolosszusa – természetesen műanyagból. Afféle utaztatás Japánból New Yorkba, amit félúton Debrecenben is összeraktak a nagyérdemű ámulatára. Kevesen vették észre, hogy a ló szobra még azzal a rajzzal sem volt azonos, ami a MODEM falán a kiállítást hirdette. Felesleges volt tehát a sokmilliós biztosítás is. Párizsban, Münchenben a töredék belépti díjért felbecsülhetetlen műalkotások százait mutatják be. A forintértékeket ismét csak az objektív meggyőzés kedvéért idéztem. Fontosabbak a számokkal nem mérhető visszaélések. A kiállításnak otthont adó MODEM igazgatója nem művészeti szakember, mindössze filozófus, mégpedig egy erős marxista, és a francia forradalmi hagyományokra büszke egyetemi intézetből. E csalás olyan szintű, mint a közismert „takarítónőből igazgatót”, vagy a „segédmunkásból elnököt” csináló közelmúltbeli politika. Maga a MODEM sem múzeum, ahol tudományos munka folyna és tudományos munkatársak lennének, hanem ez a politikát láthatatlan szálakkal kiszolgáló intézmény. Ennek rendszer-biztosa maga az igazgató, megerősítésül álljon itt a legutóbbi Alföld Konferencián, Békéscsabán elhangzott előadásának összefoglalója. Címe, ami e cikk címválasztásával is kapcsolatban van: Milyen szerepet tölthet be az Alföld szívében megnyílt MODEM a vizuális művészetek paradigmaváltásának kontextusában? Már ebből is sejthető, hogy mondandója nem az Alföld művészetéről szólt, pedig a szekció témaválasztása így szólt: Kultúra és identitás az Alföldön. Az előadás másfajta propagandát szolgált: „2006 őszén egy világszínvonalú, közel ötezer négyzetméter alapterületű képzőművészeti központ nyílt Debrecenben. A MODEM elmúlt kétévi működése számos gyakorlati és elméleti tanulsággal szolgált. Előadásomban ez utóbbiak közül elemzek egyet. A MODEM nem csupán geopolitikai helyzete és technikai-műszaki adottságai okán formál jogot a művészeti kánon alakítására, hanem mindenekelőtt elvi és elméleti megfontolásokból. Ezek a napi gyakorlatban szükségképpen implicit módon jelentkeznek – emiatt is fontos a mögöttük lévő stratégia átfogó, közérthető kifejtése. Előadásom messziről indul. Röviden bemutatom, hogy a XX. században paradigmaváltás történt a művészetben általában. Számba veszem ennek legfontosabb karakteres kifejezőit: a művészeti alkotás önképének radikális megváltozását, a műalkotások értelmezésének átalakulását, a műélvezet, befogadás megváltozását, valamint a művészet társadalmi státuszának módosulását.” Ami a paradigmaváltást illeti, ennek legutóbbi jelszavai „Éljen és virágozzák a szocializmus!”, majd pedig „Viruljon a posztkommunizmus, éljen tovább a proletár nemzetköziség!” voltak. Az előadás nem az alföldi művészetről szólt. A magyar Alföld a jelenlegi ország területének egyik fele, ahol az emberek a földből éltek, megéltek és dolgoztak, csakis ebben a létben és kultúrában gyökerezést lehetne alföldi művészetnek nevezni. Amit a jelenlegi filozófus igazgató képvisel, az nem más mint a globális kulturálatlanság ráerőszakolása mindennapjainkra. Mindez a média üzemágainak teljes igénybevételével történik, kortünetként Debrecenben, a Kölcseyről elnevezett kulturális és művészeti központban. A szellemi leigázás csak a kor tükre, ami a Magyar Kultúra napján még inkább égbekiáltó.

Dr. Nagy Attila
orvos, közíró