“Édes kicsi fiam, te még nem tudsz olvasni, neked nyugodtan írhatok és szabadon és őszintén – hozzád beszélve és mégis magamhoz – valamiről, amiről soha nem beszéltem, amit magamnak sem vallottam be soha, aminek a nevét soha ki nem mondtam. Most, ezen a furcsa nyáron, mely úgy hat rám, mint borzongó, kényelmetlen ébredés egy tarka és bolondos álom után, először válik tudatossá bennem, hogy egész életemben kerültem ezt a szót… íme, erőlködöm és nem tudom kimondani most se, különös szemérem fog el, nem tudom legyőzni; pedig nem volnék éppen zárdaszűz, se vénkisasszony – nevén szoktam nevezni, nemcsak a gyermeket, de ama boldog és áldott bölcsőt is, ahonnan származik. Megpróbálom megmondani, mi az, amit érzek, akkor talán nem kell kimondani; ugye?
Különben ha nem értenéd dadogásomat, útbaigazíthatlak. De fordulj el, ne nézz a szemembe. Még nem olvastam ezt a könyvet, amiben levelem meg fog jelenni: de úgy gondolom, ama szót megtalálod benne többször is – hiszen arról szól a könyv, amit ez a szó jelent. És megtalálod régi versekben és széles szólamokban, amik most újra élni kezdenek, én még akkor ismertem őket, mikor egy időre halottaknak tetszettek, üresen, furcsán kongottak a fülemben, nem értettem őket, vállat vontam. Igen, valamiről beszéltek ezek a versek, és szóltak valamiről, amiről tudtam, hogy van, mint ahogy van kéz és láb, különösen hatott rám, hogy emlegetik, mintha valaki minden lélegzetvételnél megnevezné a láthatatlan elemet, mely tüdejébe nyomul. Iskolai ünnepélyeken, tavasszal kiáltották hangosan: azt mondták nekem, hogy szeressem, kötelességem szeretni. Mintha azt mondták volna, hogy szeressem a kezemet és a lábamat. Dac fogott el és furcsa makacsság: – hogyan lehetne kötelességem, hogy magamat szeressem, így szóltam magamban, holott én nem vagyok megelégedve magammal, holott én több és jobb szeretnék lenni, mint ami vagyok – holott én gúnyolom és dorgálom magamat. S mert a földön járok, ne fordítsam szememet a csillagos ég felé, melynek nincsenek határai, csak horizontja van! S mert nem tudok ellenni étel és ital nélkül, tegyem meg istenemmé az ételt és italt? S mert nem tudok szólani másképpen, csak így, ne hallgassam meg azt, aki másképpen szól? S ha erőt adott nekem a föld, amelyből vért szíttam magamba anyám emlőin át – ezt az erőt csodáljam a munka helyett, melyet végrehajtok vele! Dac fogott el és makacsság: embernek neveztem magam – azt kerestem, ami bennem hasonlatos másféle emberekkel s nem azt, ami különbözik. Világpolgárnak neveztem magam – léleknek neveztem magam, mely rokon lelket keres, akárhol itt e földön, s ha kell, a pokolban is.
És nem mondtam ki azt a szót. De ha házat építettek valahol Pesten vagy Fogarason, vagy Szolnokon, vagy Kolozsvárott, megálltam előtte, és úgy néztem, mintha az én házamat építenék. És ha virágot láttam nyílni a pilisi hegyekben vagy a Kárpátokban, tudtam, hogy a virág nekem nyílt. És ha idegen emberrel beszéltem, és az idegen ember dicsérte a lánchidat és a Dunát és az aggteleki cseppkőbarlangot és a dobsinai jégbarlangot és a Vaskaput és a Balaton vizét – akkor lesütöttem a szemem és zavarba jöttem, mintha engem dicsérne. És mikor Berlinben jártam, úgy csodálkoztam és nevettem magamban azon, hogy ezek itt járkálnak és házakat építenek, mint aki álmában tudja, hogy álmodik, és amit lát, nem valóság, álomkép csak, tündérmese, játék. Játék háznak éreztem az idegen házat – csak játszották az emberek, hogy ezt ők komolyan veszik –, és mikor a vendéglőben fizettem, elámultam, hogy elfogadják tőlem a játék pénzt, amit kezembe nyomtak, mikor átléptem a magyar határt. És lelkem mélyén soha nem hittem el, hogy ők komolyan mondják: hélas! és alas! és wehe! és ahimé! – mikor jaj-t kell mondaniok –, és arra gondoltam, hogy haláluk percében ők is jajt mondanak majd, mint én. A megfogható ismerős valóság ott kezdődött nekem, ahol átléptem a határt – ha életemben először jártam is arra, ahol átléptem.
De nem mondtam ki azt a szót soha. És most már nem is tudom kimondani, csak ennyit: valami fáj, ami nincs. Valamikor hallani fogsz majd az életnek egy fájdalmas csodájáról – arról, hogy akinek levágták a kezét és a lábát, sokáig érzi még sajogni az ujjakat, amik nincsenek. Ha ezt hallod majd: Kolozsvár, és ezt: Erdély, és ezt: Kárpátok – meg fogod tudni, mire gondoltam.”
Sosem állítottam, hogy mindenhol az volt a recept mint a svédeknél, vagy svájciaknál. Ráadásul voltak árnyalatok is a két véglet között. De már megint messzire kalandoztunk.
és még mindig ott tartunk, hogy én konkrét adatokat is előbányásztam a témában amelyek nagyszerűen egybevágnak azzal az elterjedt nézettel, hogy az ipari forradalom előtt totál nyomorúságos hely volt Svédország
a napfényes Dél-Európához képest kb. egy periferiális nyomornegyed volt:)
Túl olcsó poén volna elsütni, hogy valószínűleg azért mert:
1. többeknek volt pénze hajójegyre
2. a kikötő is elérhetőbb volt a többségüknek
De ennek kulturális és informális okai is lehettek. A svédek mindig is individualistább népség volt, és valóban elérhetőbb volt számukra pl. olyan info mint a földosztás odaát. Azért az sokak fantáziáját megmozgatta Nyugat-Európában is. Elnézve a családneveket pl. Alaszkában, vagy észak-nyugaton sokaknak be is jött.
Jó öreg Friedrich Trump is milyen hajtással örvendeztette meg az újvilágot :)
"Nyilván ahol nem barmokként kezelték a humán erőforrást,"
akkoriban - és még jó sokáig - mindenütt "baromként" kezelték, pl. a legsikeresebbé váló Anglia kifejezetten híres volt a __fegyencgyarmatairól__, azaz a nem kívánatos népesség erőszakkal történő deportálásáról...
még évszázadokkal később is...
Timewatch The Floating Brothel Part 1/6
link
kb. választhattak az __akasztófa__ és a száműzetés között
a jelek szerint ez a siker receptje:)
pl. Velence is igen komoly fogyókúrán esett át az Oszmán Birodalommal folytatott küzdelem során...
pedig az volt akkoriban az egyik legfejlettebb állam Európában...
a Német-Római Császárságban különben hasonló brutál módon számoltak akkoriban le a parasztokkal...
link
szóval csak a modern nyugati __progresszív__ trendeket követtük:)
az ipari forradalom előtti időkben a lakosság meghatározó része a FÖLDBŐL élt az pedig kis hazánk esetében igen jó adottságokkal rendelkezett...
nem véletlenül volt Magyarország jelentős ___bevándorlási célpont___ a XVIII. században
a XIX. századi svéd életszínvonal alacsony voltát pedig remekül aláhúzza az iszonyatos méretű kivándorlás...
arányaiban nézve jóval több ember tántorgott ki Svédországból mint kis hazánkból a XIX. század második felében...
Nem feltétlenül a központosítás a lényeg szerintem (lásd korabeli svájci kantonok is elboldogultak), hanem az különböztette meg a sikeresebb északi államokat hogy már akkor is élhetőbb országokat üzemeltettek (nem mai mércével persze), és a szabad(abb) polgárok akik maguknak (is) dolgoznak, jobban azonosulni tudnak közösségi célokkal is. A rabszolga, jobbágy tesz arra, hogy az ura kétszer olyan nagy birtokra tesz szert egy sikeres hadjárat után vagy épp elpatkol a csatamezőn. Sőt utóbbi esetén inkább nyílhat az alávetett népesség számára új esély valami jobb életre mint addig volt.
Ami a népességet illeti. Egyrészt pontos adatok nem nagyon voltak, inkább csak becslések, de fogadjuk el a számaid. Egy 100-120.000 fős inváziós sereg ellen, egy összességében cirka 4 milliós Magyarországnak, nem kellene esélytelennek lennie. Egy motivált népesség esetén csak a férfi populáció tizede is 200.000 ember. Persze ha az elitnek nem azon jár az agya, érdemes-e sok parasztot delegálnia aratás idején egy seregbe (+ mi pénz kiképezni, felfegyverezni őket), de legfőképp akkor ellenérdekelt, ha tartania kell attól is, hogy ellene fordulnak a saját emberei.
Nyilván ahol nem barmokként kezelték a humán erőforrást, ott ez kevésbé volt aggasztó. Én ebben látom a kudarcok mélyebb okát.
Persze a gepárd is egy kutyafajta. Először arra gondoltam, "lehet, hogy ő gepárdot tart otthon?", aztán rájöttem, hogy áááá, csak véletlenül rosszat mondott. Ilyesmi bárkivel megesik, miért pont ne egy kvízproffal?! :)
" nem azért, de az oszmán birodalom vmi 5 millió km2 gyűrt maga alá, szóval hosszan lehet ostorozni az érintett "eliteket":)"
És mind jól szervezett, felvilágosultan kormányzott, prosperáló területek voltak ugyebár, vagy mégsem?
Még nálunk is elbaltázottabb balkáni, közel-keleti, észak-afrikai területekről volt szó.
No csak értetted akkor miről regéltem. Tegyük hozzá, hogy akár évtizedek teltek el komolyabb fegyveres konfliktusok között, ezalatt békésen gyarapodhatott volna az ország más feltételek mellet. Nem üres kasszából kellett volna összetrombitálni zsoldosokat baj esetén, ha máshogy intézi az elit az ország ügyeit. Ha mondjuk csak a tatárjárásból okulnak, akkor is évszázadaik lettek volna átszabni az államszervezetet.
" nagyon hihető adatok, mivel az ipari forradalom előtt az emberek elsöprő
többsége a mezőgazdaságból élt az meg a svéd éghajlat alatt
meglehetősen sovány hozamot biztosított..."
Bizonyára pontos lehet korabeli eltérő valutákat $ alapra számolni utólag, azt inflációval korrigálni (vagy nem), pontatlan gazdasági adatokra alapozva GDP-t számolni évszázados távlatból. Olyan korból származó gazdasági adatokról beszélünk, amikor sok országban még a népességet is csak becsülni tudták, hát még a termelést...
Emellett a táblázatodban az osztrákok sokáig fej-fej mellett vannak a svédekkel, de ugye nem azt akarod állítani, hogy a korabeli Magyarország Ausztria gazdasági szintjén állt. A Monarchiában nem mi voltunk akik feljavították a gyalázatosan teljesítő Habsburg örökös tartományok gazdasági adatait, ha úgy lett volna valószínűleg mi foglaljuk el az osztrák trónt és nem fordítva. A háborúhoz mint tudjuk három dolog kell, pénz, pénz, és pénz...
Emellett a svédek már akkor sem a mezőgazdaságból éltek csupán. Azért vettek részt az északi háborúkban az 1600-s években mert a balti kereskedelemből jött az adóik jelentős hányada már akkor is. Stockholm sem kifejezetten mezőváros volt ugyebár.
"Puzsér Róbert kiosztotta a Trianon-relativista Vágó Istvánt
Szőnyi Szilárd / 2017.06.08., csütörtök 17:30 /
„Az osztrákok is sirathatnák a maguk Trianonját az autóikon...”A fenti mondatot bírta közzétenni
Vágó István, a Demokratikus Koalíció politikusa a Facebookon, nem
mellesleg 24 órával a Trianon-emléknap után egy „Nagy-Ausztria” matrica
kíséretében.Puzsér Róbert publicista ugyanitt akkora verbálist tockost osztott ki ezért, hogy a Hargitáig szólt. Íme:„Vágó
István a kuruc.info stílusát és szellemét hordozva táplálja a
polgárháború tüzét. Úgy érzi, hogy a trianoni békediktátum évfordulója a
megfelelő alkalom arra, hogy honfitársainak érzékenységébe, személyes
és családi tragédiájába gázoljon. Lehetséges, hogy a kvízprofesszor nem
érti a különbséget az osztrák állam és a Habsburg ház között? Az általa
megjelölt területek soha nem voltak Ausztria részei, az osztrákok soha
nem tekintették azokat a hazájuknak, ahogy Németalföldet,
Spanyolországot és fél Dél-Amerikát sem, pedig volt idő, amikor ezeket
mind a Habsburgok uralták. Vajon ezeket a birtokokat miért nem tüntette
fel Vágó István az általa mellékelt osztrák revizionista térképen?Az
talán még megbocsátható, ha egy kvízprofesszor, aki telehencegi a
világot a hallatlan műveltségével, nem képes megérteni alapvető
történelmi fogalmakat és közjogi konstrukciókat, csakhogy Vágó
István nemcsak tudatlan, de etikátlan: nem vesz tudomást arról a
tényről, hogy a trianoni békeszerződés következtében hárommillió és
háromszázezer magyar ember vesztette el az állampolgárságát, és került
idegen hatalom felügyelete alá, ahol a kisebbségek
alapvető nyelvi és kulturális jogai sok helyütt máig nem biztosítottak –
nem kevés utóduk ma is másodrendű állampolgár. Ezt a dél-tiroli osztrák
kisebbség helyzetével összevetni egyszerűen alávaló és méltánytalan.A
Demokratikus Koalíció alelnöke nevetség tárgyává próbálja tenni a
magyarság holokauszt melletti legnagyobb nemzeti tragédiáját. Én
sem hiszek a történelmi sérelmek kényszeres és folytonos napirenden
tartásában, Vágó István azonban nem feldolgozni vagy akár csak
félretenni kívánja a Trianon-traumát, hanem felhasználni provokációra és
gyűlöletkeltésre. Nem engedheti begyógyulni a sebet, mert ha ez
megtörténik, egy nap a polgárháborúnak is vége lehet.Vágó
István az a kulturális térben, ami Gyurcsány Ferenc a politikában: örök
mementó. Hiába igaz, hogy a véleményük nem reprezentálja a baloldalt,
hiába igaz, hogy ma már csak egy szélsőség, mégis máig ők a hivatkozási
pont: ilyen a magyarországi baloldal – semmit sem ért, nincs szíve,
ostoba és gőgös. Semmi közünk hozzá. Nem közülünk való.”" link
pedig elofordult nem is egyszer hasonlo strategiai megegyezes. foleg, ha sietos a dolga a tamadonak, marpedig szulejmannak sietos volt. Az 1529-es ostrom idejen mire Becs ala ert Szulejman, addigra mar szeptember vege lett, mivel elidozott a Magyar vegek foglalgatasaval, az utanpotlas biztositasaval stb. Ket hete volt, hogy bevegye Becset, oktober kozepen mar indult is vissza. (A neheztuzerseget pedig elveszitette az ellenseges magyarorszagon torteno felvonulas soran. . 1532-ben el sem jutott Becsig, szinten elidozott a Magyar vegeken, Koszeg ugrik be ugye. Nem volt eselye bevenni Becset, ugy, hogy kozben Magyarorszaggal hadban all, ezert teljesen logikus volt Szulejman ajanlata. Masreszrol, kapcsolodva ahhoz, amit irtam, az elso becsi ostrom megis olyan hatassal volt a nyugatra, hogy rovid idon belul osszefogott a pápa, es V. Karoly, es hamarosan 80 ezres sereget tudott kiallitani a nemet-romai csaszar a torokok ellen, ami addig kozelitoleg sem tortent meg soha. Bizony, hogy teljesen realis alternativa lett volna ez mind Szulejman szamara, mind a Magyar Kiralysag szamara.
"(miközben meghódították a világot nagyon sokféle típusú ellenfél ellen győztek)" Ezzel spec. teljesen egyetértek. Volt bőven tapasztalatuk, de sokan elfelejtik (vagy úgy tűnik, hogy elfelejtik), hogy nem egységes haderő volt: ez volt nekik a "nyugati front". Kezdetben váltakozó sikerrel küzdöttek, pl. a japánoktól és a kijeviektől is kikaptak, Kínába sem nyomultak be nagyon eleinte, stb. Kína és Khorezm ellen azonban megtanultak városokat is eredményesen elfoglalni - a Kárpát-medencében mégsem voltak a kővárak ellen sikeresek. (Nem néztem utána, hoztak-e egyáltalán ostromgépeket ide.) Szóval fenntartom, hogy valószínűleg a legolcsóbb megoldás az lett volna, hogy csata nélkül kiegyezni velük, aztán akkor támadni, amikor gyengé(bbe)k, és/vagy jobban felkészülni rá. Mondom: nem volt a harc/háború szükségszerű, a kánok szinte MINDIG először a sarcot kérték. Tőlünk biztosan. A többin lehet vitatkozni, ami némiképp részletkérdés már...
Gyanítom, hogy a vad tivornya a csata előtt csak a legendárium része ill. szélsőséges felnagyítás lehetett. (Persze nem lepne meg, ha kiderülne, hogy totál igaz. De valószínűbb, hogy ez is valami bűnbakkeresés / önfelmentés inkább egyes korabeli "híradósok" :) részéről.)
Nem azt írtam, amit sugalmazni akarsz. Ez csak a nyugati hadtest volt, amivel szemben kezdetben (kunokkal együtt) jelentős létszámbeli fölényben volt a magyar sereg. Persze nyilván a kunokat sem kellett volna felbőszíteni...
Sátortábort írtam, nem véletlenül: a sátrak össze-visszasága, stb. volt a zűrzavar egyik fő oka. Másrészt pedig: egy inváziós sereg ritkán választhatja meg a helyszínt és az időpontot, amikor csatát vállal. Magyarán olyan helyszínt kellett volna választani, ami nekünk jobban megfelel, sőt lehetőleg olyan időpontot is. Harmadrészt: nem számoltak azzal, hogy a tatárok ismerik a tüzet? Wtf? Vagy tényleg akkora idióták voltak az akkori európaiak, hogy "egy túlerőben lévő könnyűlovas hadsereg ellen bevált és sikeres védekezési forma volt a szekértábor"? A lovasság ellen a földsánc (döngölt föld, földdel bevont fa, stb.) a bevált védekezési forma már a Római Bir. idején is, no meg a kőfalak/kővárak. Esetleg fa erődítmény, de lehetőleg impregnált / nagyon vizes fából (feltéve, hogy meg tudták oldani). De a könnyen felgyújtható szekérből álló "védvonal"? Látszik, hogy sem Szun-cétől, sem Juliustól nem tanultak sokat az akkori hadvezérek, ha ezt jónak találták.
A tatároknak is volt nehézlovasságuk, másrészt az akkori világ legjobb hadserege voltak (miközben meghódították a világot nagyon sokféle típusú ellenfél ellen győztek), eleve nagyobb esélyük volt a győzelemre. Az emberveszteséget kb. 15-20 %-ra teszik, azonban ez a keleti részeken elérhette a 30-at is (a románok ekkor kezdtek nagyobb számban megjelenni Erdélyben). A magyar sereg nem összezavarva volt, hanem a többség aludt az igazi támadás megindulásakor. Mondjuk ha a déli bekerítő sereg késik még 1-2 órát, akkor Batu valószínűleg visszavonul.
Nem akarok nagyon belemenni, de a magyar hadvezetés nem volt idióta, akkoriban egy túlerőben lévő könnyűlovas hadsereg ellen bevált és sikeres védekezési forma volt a szekértábor, a hiba inkább ott volt, hogy a magyar sereg többsége nem volt harckészültségben, másrészt nem fedezték a délebbi gázlókat.
Én inkább a tatárokig vezetném vissza a "kudarc-sorozatot". Az simán nyerhető háború lett volna, minden adott volt hozzá, mégis elszabtuk... következmény: a királyság szinte teljesen elnéptelenedett. Egyes történészek 50% fölé teszik az emberveszteséget, ezt az anyagiak jóval meghaladták. Azért lett volna amúgy "könnyen" nyerhető a tatárok elleni háború, mert: 1. eleinte volt egy szignifikáns létszámbeli fölényünk 2. az európai nehézlovasság korának "tankjai" voltak, ami ellen a "mongolok" nem rendelkeztek igazán adekvát eszközökkel. (Bár az is tény, hogy a tatárok lovas íjászait nem olyan könnyű a földbe döngölni lovasrohamokkal, mint mondjuk a "szokványos" gyalogos íjászokat.) Lényegében nem is nyílt csatában vesztettünk a muhi pusztán, hanem összezavarták a tatárok a magyar sereget, aztán a megbontott hadrendet ledarálták "apránként". De elég lett volna valószínűleg a muhi csatát megnyerni, olyan nagy lehetőségeik nem voltak errefelé a tatároknak a hadakozásra, háborúra. Sőt: a legolcsóbb talán az lett volna, ha fizetünk nekik. A kánok tisztelték Bélát és tartottak tőle - egy katonai / kereskedelmi célú együttműködés nagyon is benne volt a pakliban. A fél világgal hadban voltak, nem hiányzott nekik egy ennyire nyugatra fekvő "gyarmat". Ha ezt nem baltázzuk el, sok minden pozitívan alakulhatott volna.
annyiban igaza van, hogy a magyar urak vmikor 1514 táján rendezték le a jobbágykérdést, ami pont egy oszmán ellenes keresztesháborúból kirobbant parasztfelkelés leveréséhez kapcsolódott
ezután a jobbágyok teljesen le voltak fegyverezve + harcolni se nagyon volt kedvük
a Mohács utáni helyzetet azonban a 12 évig tartó polgárháború pecsételte meg
Magyar belháború (1526–38)[bevezető szerkesztése]link
ami sokkal nagyobb pusztítást okozott mint a török
+ II Lajos is érdemelne vmi Darwin különdíjat, hogy a szedett vedett csapatával nekirontott a török főseregnek...
Wow, egy történelem topik! :) Azért a hadseregek átvonulása elég lassú és élelmet rabló folyamat volt akkortájt. Nem arról van szó, hogy kb. nem hagytuk, hogy a török kamionos ráhajtson az autópályánkra, hanem arról, hogy nem hagyhatta a király, hogy az ő jobbágyait fosztogassák a törökök - ő maga akarta fosztogatni, szóval egyféle orbáni vezető volt :) Amúgy inkább a diplomácia az, amiben kudarcot vallottunk szerintem: egy normális "törökellenes" koalíciót sem sikerült összehozni. Kb. mint anno a tatárok ellen. Akkor is főképp csak ígéreteket kaptunk - nem tanultunk meg jól lobbizni. (Más kérdés, hogy a tatárok ellen még így is simán nyerhettünk volna, ha a kunokkal együtt támadunk, és nem idióta "sátortábort" hozunk létre... Julius Caesar biztos forgott volna párat a sírjában, ha tudta volna, mit művel a magyar haderő.)
nagyon hihető adatok, mivel az ipari forradalom előtt az emberek elsöprő többsége a mezőgazdaságból élt az meg a svéd éghajlat alatt meglehetősen sovány hozamot biztosított...
nem véletlenül volt olyan döbbenetes méretű a kivándorlás Svédországból a XIX. század második felében...
ami pedig az oroszokkal való konkurálást illeti hát az is iszonyatos emberveszteséggel végződött...
Ural Swedeslink
Persze, egy Mátyáséhoz hasonló központosított állam erősebb lett volna. De az erőviszonyokra jó példa a népesség összehasonlítása. Mátyás idejében a kb. 3,3 milliós Magyarország és a kb. 500 ezres Horvátország áll szemben egy kb. 7-8 milliós birodalommal, Ulászló és Lajos idejében kb. 1,5 millió cseh csatlakozott, a török birodalom viszont 13-15 millióra nőtt, ráadásul megszerezte a keletre vezető kereskedelmi utakat. Katonai szempontból valamivel előnyösebb a helyzet, egy Mátyáshoz hasonló vezető Mohács idején kb. ki tudott volna állítani egy nagyjából 40-45 ezres sereget, amivel egy kb. 60-80 ezres török sereg nézett volna szembe. Persze egy Hunyadi Mátyáshoz hasonló kvalitású hadvezér nem vállalt volna nyílt csatát, hanem visszahúzódott volna a Száva vonala mögé és onnan fedezte volna Nándorfehérvárt.
A másik szálon azért rugózok a svéd példán, mert meggyőződésem, hogy a mi földrajzi, éghajlati adottságaink mellett, egy svéd típusú felvilágosult vezetéssel egész más erőviszonyok lettek volna errefelé. Csak a jobbágyrendszerhez való ragaszkodás eszméletlen hátrányt okozott. Egy alávetett, kiszolgáltatott, szellemi és fizikai nyomorban tartott ember milyen lelkesedéssel dolgozik vagy harcol? Valószínűleg alig várta hogy életét áldozhassa uráért...
Ezek bizonyára nagyon pontos listák. Ezek a csórók folyamatosan konkuráltak olyan hatalmakkal mint a Hanza-szövetség, az orosz cárok, egy ideig uralták a Baltikumot. A jobbágyságot valamikor az 1200-s évek közepén eltörölték, és parlamenttel bíbelődtek az éhező parasztok is. Az 1700-s évek közepén kajára nem tellett ugyan szegényeknek, de a sajtószabadságot pl. már törvénybe iktatták. A városaik pedig évszázadok óta fejlődnek mindenféle fejlesztési programok nélkül is, sőt az első hidat sem közadakozásból építették Stockholmban 160 éve, ahol már akkor sem földutak voltak a belvárosban. De bizonyára ők voltak a csóróbbak.
Persze, nagy szerepe volt az akkori idióta elitnek is, de ismétlem az erőviszonyok is megváltoztak. II. Lajos idejében az egyesített magyar-horvát-cseh erőknek is csak egy Mátyáshoz hasonló, erélyes vezetéssel lett volna esélyük. Abban teljesen igazad van viszont, hogy egy ilyen vezetés kialakulását pont a magyar uralkodó osztály tette lehetetlenné. Mátyásnak azért volt lehetősége, mert mögötte állt a Hunyadi-ház harcedzett hadserege.
Nem tudom mennyire követted a diskurzust. Röviden, az én vesszőparipám, hogy a magyar elit évszázados csökönyös ostobasága miatt került olyan állapotba a középkori Magyarország aminek Mohács lett a vége.
Nem egy generáció és főleg nem egy konkrét rossz döntés vagy történés az ok, hanem ez egy hosszadalmas folyamat eredménye. Hiába voltak jobb periódusok, ígéretes személyiségek, azok inkább az üdítő kivételt jelentették sajnos, alapvető változás nem történt a belső viszonyainkban.
Szerintem legalábbis.
Hűűű de tiszteltek volna minket nyugaton. :)
Keresem azokat az országokat, amelyek átengedték a törököt és önálló országok maradtak. De csak szultánságot látok mindenfelé a térképeken. Hasonló lehet ez az iszlámra is. Ahova betette a lábát ott csak ő maradt valahogy, amíg ki nem pakolták onnan. :)
Svédország az 1 főre vetített GDP tekintetében csak vmikor az 1890-es években hagyta le az Osztrák Magyar monarchiát
List of regions by past GDP (PPP) per capitaEurope 1830–1938 (Bairoch)
link
Bocs, nem Montana hanem Wyoming.
"1869-ben Wyoming szavazati jogot adott a nőknek, és így a női szavazati jog megadásában első államként szerepel."
link
Ez esélytelen lett volna, gondolj bele, egy túlerőben lévő idegen hadsereg békésen átvonul az országon, aztán csak úgy kimegy? Szulejmánnak már akkor is a minimum célja volt a hűbéri függés és adófizetés, Lajosnak nem volt választása. Békét akkor lehet kötni, ha az ellenfél valamennyire tart tőled.
"Egy jól szervezett, egységes, erős Magyarország más esélyekkel indult volna a törökökkel szemben is." Ez nagyjából a XV. század végéig volt igaz, utána nem, mivel megváltoztak az erőviszonyok. Szulejmán apja ugyanis meghódította közben a Közel-Keletet és Egyiptomot, ráadásul megverte a perzsákat is, így a legfontosabb keleti ellenfelük egy időre kiesett a porondról. Viszont II. Lajos nem csak Magyarország és Horvátország királya volt, hanem egész Csehországé is, amihez ráadásul Szilézia is hozzátartozott, így ha hasonlóan erélyesen uralkodik, mint Mátyás, akkor a cseh erőforrásokkal együtt már lett volna esélyünk. De ne rójuk fel neki, mivel csak egy húsz éves srác volt, ideje sem volt, hogy helyrehozza, amit az apja és a magyar és cseh uralkodó osztály elrontott.
2. Lajos idején hagytak böven elég idöt a törökök, hogy rendbeszedjük magunkat, de nem tettük. Na most képzeljük el, hogy nem nagyképüsködünk, hanem elfogadjuk a szultán békéjét, és átengedjük bécs felé. Ki tudja mi lett volna, mindenesetre ami lehetett volna: elkötelezödik a szultán és nem érdeke újabb front felénk. Minden környezö hatalom legyengíti egymást. További idöt nyerünk. A nyugati hatalom hirtelen benne találják magukat abban a harcban, amiben minket magunkra szoktak hagyni. És ez csak egyetlen alternatíva lehetöség idöben.
Svédországban vmikor az 1920-as évekre gyütt el az általános választójog
a XIX. század második felében még komoly vagyoni, adó és műveltségi cenzus volt
ilyen modellel lettek gazdagok
ha nem hiszed nézz utána
link
a gugli fordító a barátod
link
svéd angol revelációban egész jól működik
"én inkább a török hódoltsághoz kapcsolódó kisiklást emelném ki... némi sarkítással 150 évig csatatér volt az ország...
a megkésett fejlődés mögött sokkal inkább ezt keresném, mint a hazai elit "önzését"...
"
Szerintem pedig a törökök elleni vereség is inkább az elitünk ténykedéséből fakadó következmény volt. Egy jól szervezett, egységes, erős Magyarország más esélyekkel indult volna a törökökkel szemben is. Jó ideig sikerült is őket távol tartani.
A törökök nem feltétlenül velünk akartak háborúzni, mivel általában Bécs elfoglalása volt a céljuk. Mi csak útban voltunk, illetve a felvonulási útvonalukon. Más kérdés, hogy nem tetszett nekünk a felvonulás, és nem akartuk őket átengedni csak úgy. :)
A Romanov (Holstein Gottorp) birodalom bizarr világa:)
"Finland was one of the first regions in the world to implement universal suffrage and eligibility, including for women and for landless people."
Grand Duchy of Finlandlink
mondjuk abban nem vagyok biztos, hogy II Miklós cár őfelségének tetszettek ezek a fejlemények, de azért megbékélt velük:)
a női választójog tekintetében a dicsőség a cár atyuska fennhatósága alatt álló Finn Nagyhercegséget illeti:)
Finland 1906: The revolutionary roots of women’s suffrage — an International Women’s Day tribute
link
hiába "véres Miklós" birodalma - az egybites kommunista propagandával ellentétben - rendkívül érdekes hely volt:)
No.
" A modern Riksdag gyökereit 1435-ben kell keresni, amikor a svéd nemesség Arboga városában összegyűlt. Ezt I. Gusztáv király 1527-ben
megváltoztatta, hogy a társadalom mind a négy rétege jelen legyen:
nemesség, egyház, városiak és a parasztság. Ezt a formát (amit Ständestaat-nak neveztek) 1865-ig megtartották, amikor a modern kétkamarás parlament létrejött."
link
Nálunk ez úgy 400 évvel később sikeredett...
Mellesleg emlékeim szerint a svédek a nőknek előbb adtak szavazati jogot mint nálunk az általános szavazati jog kiterjedt volna minden férfira.
" az általad "bezzeg példaként" említett nagyhatalmi ábrándok inkább csak
elfecsérelték a szűkösen rendelkezésre álló erőforrásokat"
Érdekes, hogy a svédek esetében ez erőforrás fecsérlés, egy a trianoni határokat sirató topicban.
Azért azt remélem nem vitatod, hogy évszázadokon keresztül regionális hatalom voltak , hódító háborúkat vívtak a környező nemzetekkel és számosat közülük hosszabb rövidebb ideig hatalmuk alá hajtottak. Amikor pedig a határaikon kialakultak az erősebb nagyhatalmak (németek, oroszok pl.), belátták hogy már nem konkurálhatnak velük, így inkább kimaradtak amiből lehetett. Mindezt önálló államként, és nem csak a svéd történelemkönyvek szerint, hanem a korabeli térképeken is fel voltak tüntetve.
A modern időkre területileg ők is összementek, sőt svéd ajkú lakosság él a szomszédos országokban, de ezt is máshogy kezelték. Nem hallani svéd nemzeti sirámokról, nem hallani fortyogó a revansvágyról, de leginkább nem üzentek hadat egy nap alatt a fél világnak. Viszont a világ elégedettségi rangsorában top 5-10 helyen állnak rendszeresen, ahogy az élhető országok listáján is. Lehet így is.
a totális háborúhoz persze igen jó alapot teremtett a Sztálin és Csang kaj sek által meghirdetett felperzselt föld politikája
pl. duzzasztógátak felrobbantása, városok felperzselése, ipari és mezőgazdasági kapacitások elpusztítása, infrastruktúra tönkretétele, állatállomány elhajtása, gerillaháború meghirdetése, stb
furcsamód ahol efféle "ellenállásra" nem került sor ott vhogy __békés unalomban telt__a német megszállás
pl. eklatáns példa Csehország
de nemrég a Csatorna szigetek kapcsán is belebotlottam egy remek posztba:)
Német megszállók a Brit-szigeteken
link
jóformán egy nagy békés családként éltek együtt a megszállók és a megszállottak, még 600-800 zabigyerek is összegyütt a nehéz évek alatt:)
Igen, II. Lajosnál volt döntési lehetőségünk és nem éltünk vele. Igazatok van.
48-49-ben nem volt döntési jogkörünk, viszont megpróbáltuk, hogy legyen. Ezért is hívjuk szabadságharcnak. sajnos nem sikerült.
1. Így van. De ebben nyilván a függőség marad a történelmünkből tanulva. Én szeretném a legjobban a semlegességet. Egyrészt állatira nem akarok senkit megtámadni és elvenni tőle bármit is, másrészt viszont a honvédő háborúval maximálisan egyetértek, tehát elvárom, hogy más se támadjon engem. De beláttam, hogy ez csak egy álom, ezért egyetértek a NATO tagsággal. :)
2. Leírhatod még 100-szor, hogy a török nem akart velünk háborúzni, de mivel előtte már 100 évig támadtak minket, ezért nem hiszem el. Az, hogy Mátyás után egy ideig nem próbálkoztak, az sok mindentől függhetett. Nem volt annyi emberük erre a frontra például vagy élénken élt még a fekete sereg élménye. Szerintem milyest alkalma nyílott rá, megtámadta hazánkat és állatira nem számít, hogy milyen indokkal. Ha Mátyás hajintja ki a követeit hidd el eszébe sem jutott volna, hogy megtegye. :)
De korabban azt mondtad, hogy nem volt a Hunyadiak ótacdöntési lehetőségünk, most meg azt is beismered, hogy II. Lajos alatt mégis volt. Nos, akkor én azt mondom 48-ban is volt, nem tudom, hogy jól döntöttünk-e, mindenesetre voltak elért vívmányok a szabadságharc bukásával együtt is.
a második világháborúban szövetségesek voltak nem pedig antant, ami pedig a Sztálinnal formálódó összeborulást illeti, hát őkelme a II vh elején még sokkal gázabb személy volt mint adolf...
Hitler vs. Stalin
link
Hitler akkoriban még nem rendelkezett olyan tömeggyilkos renoméval mint a hőn szeretett "Uncle Joe" (Sztálin)
persze később sokat pótolt a mulasztásából...
szorgalmas tanuló volt...
és persze a szövetségesek által kiprovokált totális háborúról se feledkezzünk el
24th January 1943: Roosevelt calls for 'Unconditional Surrender'
link
a feltétel nélküli kapitulációnak a legyőzöttek számára összegründolt hadbírósággal fűszerezett doktrínája egyenes úton vezetett a fanatikus német ellenállás illetve az SS felértékelődése felé...
az 1944 júliusi merénylet után - amikor a feltétel nélküli kapituláció doktrínája ELLENÉRE a Wehrmacht vezetése szembefordult Hitlerrel - az irányítás lényegében az SS kezébe ment át...
no és mit tettek erre a szövetségesek?
meghirdették a Morghentau terv című förmedvényt, ami lényegében Németország elpusztulásáról szólt
Morgenthau Plan
link
nehogy már idő előtt fellázadjon a Whermacht a nácik ellen...
ezek vagy teljesen idióták voltak vagy inkább nem is gondolok bele hogy mik annyira negatív irányba visz itt a logikus gondolkodás...
Azt kérdezted, hogya "mi" alatt mit értek. Erre ez egy konkrét válasz. :)
Márpedig én úgy értem, hogyha valamibe nincs beleszólásunk, ami a sorsunkat érinti, akkor baj van. Ez bizony nálam így megy. :)
Ez tőzsdenyúlnak is: II. Lajos alatt pont, hogy nem a király személye (mondjuk nagyon gyerek volt még), de például a "rajtunk múlott, volt beleszólásunk és mégsem tettük" meg érvényesült. Tehát odadobtuk hazánkat inkább, minthogy támogassuk a királyunkat. Nyilvánvalóan hibának tartom, gondolom nem vagyok egyedül. Ezután többet már nem volt meg erre a lehetőségünk.
Nézd meg ki a "köcsögöd" stílusának a megálmodója! Oda mehetsz panaszra, oda ahol a történelemre nem tanítottak meg.
A kiváltságos provokációidat pedig ott sütögessed el, ahol nem számíthatsz ilyen megítélésre! Mert itt sem lehet büntetlenül, zagyvasággal előjönni a farbával!
1. Érdekes, amit az Eu-ról írsz, meg úgy általában a függetlenségünkröl, és ezzel párhuzamosan a semlegességet irreálisnak tartod. Hát valamit választani kell, vagy függöség, vagy semlegesség. 2. Te kértél példát hunyadiak után, amikor mi mentünk önként be a faszerdöbe...ez lajos volt pl. Ugyanis AKKOR a török nem akart háborúzni velünk, mint ennek számtalan jelét és okát leírtam, de mi odabasztuk neki a kesztyüt. Te kértél példát, én adtam. Ennyi, sokkal mélyebb mondanivaló ebben nincs. Viszont a Jánosodat nem értem, összefogva harcoltunk? Ez melyik csoda jános volt?
"A "mi" alatt Hazánkat értem. "
Ez nem válasz. Mert sokféle házi királyunk volt a történelem soran, volt amelyik hazánkat, volt amelyik más országot tekintette központjának, illetve a nemességnek is volt beleszólása, különböző, de változó mértékben. Ez nem egy egybites kérdés, hogy a Habsburgok alatt 0, az Árpád ház alatt meg 100% beleszólasunk volt a sorsunkba. A parasztnak, akik meg a lakosság 95%-át tették ki, a feudalizmuaban teljesen mindegy volt.
Nem. Az, hogy te nem érted azt, hogy legalább 100 éven keresztül támadott minket, az nem ugyanaz, mint, hogy indokot keress (ráadásul milyen indok) rá. Semmi szükség nem volt indokra, mint ahogy ma sincs és soha nem is lesz. Valamit mondanak, ami nem érdekel senkit, mert tudják, hogy megtámad. Lajost azért tudta megtámadni, mert már nem volt komoly zsoldos sereg és ráadásul tudta jól Szulejmán, hogy milyen komoly összetartás van országunkon belül. Bírom, amikor hülyének néznek valakit, aki tuti, hogy nem volt az. :)
Egyrészt a török folyamatosan jött és nem egyszer kétszer. Ebből én azt vonom le, hogy milyest alkalma nyílott meg akarta szállni Hazánkat. Egyrészt adó, másrészt janicsárnak való emberanyag és persze etetni a nem kis seregét.
Mátyás megértette, hogy egy jól felszerelt, állandó zsoldos hadsereg pénzbe kerül. Nem azt állítottam, hogy személyes ambíciói miatt keblezte be Bécset és Csehországot, hanem azért, mert kellet neki a zseton a seregre, amivel távol tudta bizony tartani a törököt. Ha megnézed a csatáit uralkodása során, akkor láthatod, hogy a déli részeken mindenütt csatázott velük folyamatosan.
A "mi" alatt Hazánkat értem. Akkoriban nyilván több nép lakta, tehát őket is beleértem. János alatt még együtt is tudtak működni a hadjáratokban. Nem is annyira király személye a fontos (bár nyilván ma is inkább magyar miniszterelnököt szeretnék és nem mást), hanem a jogaink. Mibe szólhatunk bele hazánkkal kapcsolatban. Külpolitika, belpolitika, katonaság és lehet sorolni. Ha valamibe nem, akkor már gáz van.
Ma az EU pont egy olyan állapotba ért, amelyen keresztül ezt könnyű megérteni. Amit csak lehet Brüsszelbe vinnének. Most a bevándorlási politikát hagyjuk, mert nagyon sok más is van, amit a különböző országok nem szeretnének. Tehát, ahogy az EU nem önálló ma, úgy nem volt önálló Hazánk a különböző népeivel. Egyszerűen bólintási jogunk volt bizonyos területeken. :)
A történelem ismerete, de a hazaszeretet sem azt jelenti, hogy minden esetben jó színben tüntessük fel hazánkat. A nagy mellény már sokszor megbosszulta magát.
A történelem ismerete, de a hazaszeretet sem azt jelenti, hogy minden esetben jó színben tüntessük fel hazánkat. A nagy mellény már sokszor megbosszulta magát.
Mátyásnak voltak háborúi a törökökkel a Balkánon és Havasalföldön is, valamint voltak kisebb betörései a törököknek Magyarországra is. A nyugati hadjáratok elsődleges célja viszont az volt, hogy Mátyás megszerezve a cseh trónt, megválasztassa magát német-római császárrá, ez sajnos nem jött össze neki, de így is ért el sikereket.
Hol a büdös francba tanítottak téged a magyar történelemre? Tűnjél el a hülye ismereteid tudálékosságával!
Egyáltalán nem a magyar történelem érdekel, hanem ahol árthatsz Magyarországnak, úgy ahogyan dicséred azokat, akik ártó szándékkal viseltettek Magyarország, a Magyar Királyság fennállása alatt. Vannak itt néhányan, akiknek szintén ez a küldetése! Ráadásul mindezt ékes magyar nyelven!
Szégyen a történelemhamisításra szorítkozó szorgalmaskodásotok!
Az Anjou Károly Róbertnek a trónigénye dinasztikusan "jogos" volt, mint ahogy a főurak végül is elfogadták! Lengyel feleséggel! I. NagyLajos dinasztikus terve (Örökségemiatt::Szicilia é Jeruzaálem királya is a családi örökségét képezte és meg is tartotta, de A nápolyi királyság megszerzése mindhárom fia életébe került! Ha a magyar trónra összpontosított volna ma egészen biztosan más lenne a történelmi ismereteink!
A Habsburgok viszont "békekötésre" hivatkozva érték el a magyar trónt! De a török előretörése nélkül soha nem lett volna Habsburg függés!
Mátyásra nagyobb veszélyt jelentett a nyugati szomszéd! Le is törte mind a cseh, mind a bécsi udvart! A török ellen nem kellett védekeznie, mert a töröknek több hadi ismerete volt ahhoz, hogy megtámadja!
Nyilván.
Egyébként annak idején ( már magam is mosolygok magamon ) én a semlegességen gondolkodtam, hogy milyen jó is lenne az. Aztán eszembejutott a történelmünk. Úgy kb a legelső adandó alkalommal osztanának fel bennünket apró darabokra. :)
Mátyás elsö dolga volt belátni, hogy egyedül nem vagyunk képesek megvédeni magunkat. "Jaj ezek a miért is támadott meg minket a török magyarázatok engem nem érdekelnek." meg sok minden egyéb se, igazad van, úgy egyszerübb az élet :) .. Ha te ennyire mindent a függetlenség hiánya felöl tekintesz, akkor te ténylegesen ünnepled trianont, mint a függetlenség visszaadóját? Illetve Eu-t, NATO-t mint függetlenségünk biztosítóját?
Erre mondtam, hogy a feudális címek (királyság) és függöségi viszonyok teljes félreértelmezése az ilyen logika. Ki a független, és mitöl. Amúgy nemcsak, hogy nem csak úgy lerohant minket a török, de békét ajánlott többször, budát visszaadta, stb stb gyakorlatilag majdnem fél évszázad eltelt, mire tényleg lerohantak. Addig is többször arcukba dobtuk a kesztyüt, és közben folyamatosan harcoltunk egymással...
Azért ez ennél sokkal bonyolultabb,voltak ott pl. trónviszályok, hogy melyik király jelölt tudná jobban megvédeni az országot, nyilván a kapcsolatait is felhasználva. Meg voltak ott előzmények, mellesleg Mátyás alatt és előtt is. Nem csak jött a török, és megállíthatatlanul lerohant minket.
Aztán felmerül a kérdés, hogy mit értesz az alatt, hogy mi, amikor a döntési lehetőségekről beszélünk. Egy Anjou király hazai székhellyel az azt jelenti, hogy mi, de egy Habsburg király, aki osztrák császár is, és Bécsben székel, már nem? Mátyás meg talán nem a személyes ambíció miatt foglalta el fél Csehországot, miközben a törökök ellen csak védekezett, igaz azt sikerrel?
Tehát Szulejmán üzent hadat nekünk és nem fordítva. Korrekt.
Jaj ezek a miért is támadott meg minket a török magyarázatok engem nem érdekelnek. Megtámadott, mert ezt akarta. Védekezni nem tudtunk Mátyás után, tehát szabad volt a pálya. Ha meg tudtuk volna védeni magunkat, akkor talán máshogy alakult volna a történelmünk, de nem tudtunk. Mint ahogyan semmikor sem azóta. Ez van. :)
A geciséget a győztesek szemszögéből nézve írtam.
De egyébként azért erős túlzás az egyenlőség jel, már ha az antant és a nácik között tesszük, és nem a nácik és szovjetek között, főleg ha megnézed milyen jogai voltak a társadalom tagjainak, különös tekintettel a zsidókra vagy az ellenzékiekre, és mit csinált velük a hatalom. Igen, az angoloknak is voltak bőven viselt dolgaik, de az egyenlőségjel erős túlzás.
Románia nem volt határos Németországgal... szóval kb. ennyit a "geciségről"...
ami pedig a moralizálást illeti, szerintem hagyjuk ezt, a szövetségesek legalább annyira gátlástalanok és elvtelenek voltak mint a tengelyhatalmak
"Magyar az, akinek fáj Trianon”.
Különben ha nem értenéd dadogásomat, útbaigazíthatlak. De fordulj el, ne nézz a szemembe. Még nem olvastam ezt a könyvet, amiben levelem meg fog jelenni: de úgy gondolom, ama szót megtalálod benne többször is – hiszen arról szól a könyv, amit ez a szó jelent. És megtalálod régi versekben és széles szólamokban, amik most újra élni kezdenek, én még akkor ismertem őket, mikor egy időre halottaknak tetszettek, üresen, furcsán kongottak a fülemben, nem értettem őket, vállat vontam. Igen, valamiről beszéltek ezek a versek, és szóltak valamiről, amiről tudtam, hogy van, mint ahogy van kéz és láb, különösen hatott rám, hogy emlegetik, mintha valaki minden lélegzetvételnél megnevezné a láthatatlan elemet, mely tüdejébe nyomul. Iskolai ünnepélyeken, tavasszal kiáltották hangosan: azt mondták nekem, hogy szeressem, kötelességem szeretni. Mintha azt mondták volna, hogy szeressem a kezemet és a lábamat. Dac fogott el és furcsa makacsság: – hogyan lehetne kötelességem, hogy magamat szeressem, így szóltam magamban, holott én nem vagyok megelégedve magammal, holott én több és jobb szeretnék lenni, mint ami vagyok – holott én gúnyolom és dorgálom magamat. S mert a földön járok, ne fordítsam szememet a csillagos ég felé, melynek nincsenek határai, csak horizontja van! S mert nem tudok ellenni étel és ital nélkül, tegyem meg istenemmé az ételt és italt? S mert nem tudok szólani másképpen, csak így, ne hallgassam meg azt, aki másképpen szól? S ha erőt adott nekem a föld, amelyből vért szíttam magamba anyám emlőin át – ezt az erőt csodáljam a munka helyett, melyet végrehajtok vele! Dac fogott el és makacsság: embernek neveztem magam – azt kerestem, ami bennem hasonlatos másféle emberekkel s nem azt, ami különbözik. Világpolgárnak neveztem magam – léleknek neveztem magam, mely rokon lelket keres, akárhol itt e földön, s ha kell, a pokolban is.
És nem mondtam ki azt a szót. De ha házat építettek valahol Pesten vagy Fogarason, vagy Szolnokon, vagy Kolozsvárott, megálltam előtte, és úgy néztem, mintha az én házamat építenék. És ha virágot láttam nyílni a pilisi hegyekben vagy a Kárpátokban, tudtam, hogy a virág nekem nyílt. És ha idegen emberrel beszéltem, és az idegen ember dicsérte a lánchidat és a Dunát és az aggteleki cseppkőbarlangot és a dobsinai jégbarlangot és a Vaskaput és a Balaton vizét – akkor lesütöttem a szemem és zavarba jöttem, mintha engem dicsérne. És mikor Berlinben jártam, úgy csodálkoztam és nevettem magamban azon, hogy ezek itt járkálnak és házakat építenek, mint aki álmában tudja, hogy álmodik, és amit lát, nem valóság, álomkép csak, tündérmese, játék. Játék háznak éreztem az idegen házat – csak játszották az emberek, hogy ezt ők komolyan veszik –, és mikor a vendéglőben fizettem, elámultam, hogy elfogadják tőlem a játék pénzt, amit kezembe nyomtak, mikor átléptem a magyar határt. És lelkem mélyén soha nem hittem el, hogy ők komolyan mondják: hélas! és alas! és wehe! és ahimé! – mikor jaj-t kell mondaniok –, és arra gondoltam, hogy haláluk percében ők is jajt mondanak majd, mint én. A megfogható ismerős valóság ott kezdődött nekem, ahol átléptem a határt – ha életemben először jártam is arra, ahol átléptem.
De nem mondtam ki azt a szót soha. És most már nem is tudom kimondani, csak ennyit: valami fáj, ami nincs. Valamikor hallani fogsz majd az életnek egy fájdalmas csodájáról – arról, hogy akinek levágták a kezét és a lábát, sokáig érzi még sajogni az ujjakat, amik nincsenek. Ha ezt hallod majd: Kolozsvár, és ezt: Erdély, és ezt: Kárpátok – meg fogod tudni, mire gondoltam.”
Karinthy Frigyes:
Levél kisfiamnak – Trianon emléknapjára