Egy 60-as éveinek elején járó házaspár, 35-ik
házassági évfordulóját ünnepelte, egy csendes, meghitt kis étteremben.
Egyszer csak egy gyönyörű tündér jelent meg az asztaluk mellett és azt mondta:
"Mivel ennyire különleges házaspár vagytok, és hűek voltatok egymáshoz
ez alatt a hosszú idő alatt kívánhattok tőlem egyet-egyet, én
teljesítem kívánságotokat!"
"Ó! Én szeretném körbeutazni a Földet az én nagyszerű férjemmel!"
kérte a feleség.
A tündér meglengette a varázspálcáját és abrakadabra - két első
osztályú jegy termett az asztalon a Luxus utazási iroda világkörüli
útjára.
Most a férjen volt a sor. Gondolkodott egy percet és így szólt:
"Nos, ez az egész nagyon romantikus, de egy ilyen alkalom csak egyszer
adatik meg az életben, szóval ne haragudj kedvesem, de az én
kívánságom egy nálam 30 évvel fiatalabb feleség!"
A tündér és a feleség nagyon csalódott volt, de hát a kívánság az
kívánság... Így hát a tündér körözött egyet a varázspálcájával és-
abrakadabra - a férj 92 éves lett!
Mi a mese tanulsága? A férfiak hálátlanok, DE a tündérek nők.
Mahadő, az Úr, az Isten, ím közénk ismét lejő
Kéjt és kínt már hetedízben mint halandó ízlel Ő.
Kész lakozni földi tájon, sorsunk végig éli mind.
És, hogy méltón verjen, s áldjon, embert emberként tekint.
Így jár kel a városon, egyszerű vándor,
Figyel, ki a rossz és ügyel, ki a jámbor
S indul, ha az est jő, új útra megint.
S már amint künn jár a lépte, ritkulván a házsereg
Festett arcal tünt elébe egy bűnös szép lánygyerek
Jó estét szűz. Hogy megtisztelsz, jövök is ki, várj reám.
Hát ki vagy? Kéj háza itt ez, s én a bajadérleány.
Már fürge kezén riadoz zeneszrszám
és keccsel a táncra kering is ezerszám
S bókolva virágot is ád ezután.
Majd hízelgőn csalja, vonja át a kunyhó küszöbén,
Drága vándor térj lakomba, had ragyogjon lámpafény
Lankadásod had üdítsem, sebzett lábad írra lel
Bármit óhajtsz meg lesz itten, pihenés, kéj, tréfa kell?
S az ál sebeket bekötözgeti frissen,
elnézi mosolygva s örül a nagy Isten
mily tiszta e lélek, noha szenny lepi el
És alázza, mint szokás a rabszolgát, ám víg a lány
Sok régen tanult fogása mély érzés lesz mindahány
S mint virág nyomán ha érnek halk gyümölcsök izesen
Hogyha meghajol a lélek, messze sincs szerelme sem
De zord lesz a próba a mély s a magasság
örök Ura szabja, szivét hasogassák
Új kéj, s vele kín, s iszony is tüzesen
Festett arca ég a csókra, szíve fájó üdvre gyúl
Áll szegényke elfogódva, s édes első könnye hull.
Majd ledől, eléje esve, ó nem kéjért, haszonért
Ám aléló gyenge teste terhén tántorul a térd
És halkan a kéjteli ünnepi ágyra,
ráhull szelid éj suhogó, sűrű fátyla
A fekete kelme, a drága sötét
Éber éjre, hosszú kéjre alig szunnyad el a lány,
Felriad, s már szép vendége halva fekszik oldalán
Ráborul, jajongva, esdve, ám az nem hall semmi jajt Viszik és a dermedt testre vár halotti máglya majd
S a lányhoz a lég papi dalt, zokogót hoz
Őrjöngve rohan ki, s tör utat a holthoz,
Ki vagy Te , s a gyászpad elébe mi hajt?
NBM! Ezt sok szépet ,meg hüleséget miért nem az outba rakják?A vége a lényeg a ;visszhang a fejedben az csattog , milyen 30 ?
Oti ja csak lecsorogott!
:)
NBM! Ezt sok szépet ,meg hüleséget miért nem az outba rakják?A vége a lényeg a ;visszhang a fejedben az csattog , milyen 30 ?
Oti ja csak lecsorogott!
:)
Sír, a holthoz rogyva térden, vad jajától búg a lég
Őt kivánom, Őt, ki férjem lángban is ölelni még.
Látnom hamvá hullni széjjel szent szépségét szörnyű kín.
Mely egyetlen, édes éjjel az enyim volt, csak az enyím
És zeng a papok kara, mind idetérnek
A lassú múlású, kihült erű vének
S ki rája se gondol, az ifju is ím:
Kultúrest