Kedves vicuna!
Bár az inflációs jelentéshez kapcsolódó nyilvános fórum részünkről már elvileg lezárult, azonban fontosnak tartom, hogy válaszoljak a felvetett kérdéseire. A válaszok a saját véleményemet tükrözik, és nem feltétlenül esnek egybe az MNB hivatalos álláspontjával.
Először is hadd hívjam fel a figyelmét arra, hogy az MNB nem csak azért folytat inflációs célkövetéses monetáris politikát, mert azt a jegybanktörvény számára előírja. A közgazdaságtan elmúlt 20-30 évének elméleti és empirikus eredményei, valamint sikeres nemzetközi példák sora (fejlett- és feltörekvő országok körében egyaránt) azt mutatja, hogy a monetáris politika a gazdaság hosszú távon fenntartható növekedéséhez az árstabilitás (alacsony, de pozitív infláció) fenntartásával tud hozzájárulni. A monetáris politika a reálgazdaság ingadozásaira csak rövid távon képes hatni, a növekedést közép- és hosszabb távon a monetáris politikától független tényezők határozzák meg.
Előbbiek nem jelentik azt, hogy az MNB az elsődleges árstabilitási célja mellett semmilyen formában nem törődik a reálgazdasági aktivitás alakulásával. A monetáris politika részben azért is koncentrál az 5-8 negyedévre előre várható inflációs folyamatokra, hogy bizonyos átmeneti, árszintemelő sokkok hatását ne kelljen szükségtelen mértékű reálgazdasági áldozatok árán ellensúlyoznia. Ezzel kapcsolatban szíves figyelmébe ajánlom egy korábban megjelent írásom: link
Ha a magyar gazdaság a monetáris politika által „túlhűtött” lett volna az elmúlt években, akkor – többek között – a következő tüneteket kellett volna tapasztalnunk: a potenciális növekedési ütemnél alacsonyabb GDP bővülés (negatív kibocsátási rés), a kitűzött inflációs célnál szisztematikusan alacsonyabb infláció, erőteljes árfolyam-felértékelődés, visszaeső/lassuló exportbővülés.
A tények ezzel szemben azt mutatják, hogy – a potenciális növekedési ütemre egy optimista, 4%-os becslést adva – a költségvetési kiigazítást megelőző években a kibocsátási rés nem volt negatív, miközben többször alakult ki a kitűzött céloknál magasabb infláció, alullövés ugyanakkor nem történt. A forint/euró árfolyam nem mutatott felértékelődési tendenciát (ellentétben pl. a cseh vagy a szlovák esettel, ahol az euróval szembeni árfolyam az elmúlt 4-5 évben 20-30%-kal értékelődött fel), a nettó export bővülése pedig végig dinamikus volt.
Az ön által magasnak tartott jegybanki kamattal kapcsolatban továbbá szeretném megjegyezni, hogy az MNB az alapkamat változtatásávalcsak az állampapír-piaci hozamgörbe rövid lejáratú oldalát képes befolyásolni. A gazdasági szereplők döntéseit inkább meghatározó hosszabb lejáratú (5-10 éves) hozamokra a jegybank a két hetes lejáratú irányadó eszközével közvetlenül nem tud hatni, azok régiós összehasonlításban magas szintjéért a forinteszközöktől elvárt kockázati prémium alakulása felelős. A a szóban forgó időszakban az elvárt kockázati prémium magas szintjéért pedig elsősorban az államháztartás- illetve a folyó fizetési mérleg magas hiánya tehető felelőssé.
Üdvözlettel:
Tóth Máté Barnabás
Bár az inflációs jelentéshez kapcsolódó nyilvános fórum részünkről már elvileg lezárult, azonban fontosnak tartom, hogy válaszoljak a felvetett kérdéseire. A válaszok a saját véleményemet tükrözik, és nem feltétlenül esnek egybe az MNB hivatalos álláspontjával.
Először is hadd hívjam fel a figyelmét arra, hogy az MNB nem csak azért folytat inflációs célkövetéses monetáris politikát, mert azt a jegybanktörvény számára előírja. A közgazdaságtan elmúlt 20-30 évének elméleti és empirikus eredményei, valamint sikeres nemzetközi példák sora (fejlett- és feltörekvő országok körében egyaránt) azt mutatja, hogy a monetáris politika a gazdaság hosszú távon fenntartható növekedéséhez az árstabilitás (alacsony, de pozitív infláció) fenntartásával tud hozzájárulni. A monetáris politika a reálgazdaság ingadozásaira csak rövid távon képes hatni, a növekedést közép- és hosszabb távon a monetáris politikától független tényezők határozzák meg.
Előbbiek nem jelentik azt, hogy az MNB az elsődleges árstabilitási célja mellett semmilyen formában nem törődik a reálgazdasági aktivitás alakulásával. A monetáris politika részben azért is koncentrál az 5-8 negyedévre előre várható inflációs folyamatokra, hogy bizonyos átmeneti, árszintemelő sokkok hatását ne kelljen szükségtelen mértékű reálgazdasági áldozatok árán ellensúlyoznia. Ezzel kapcsolatban szíves figyelmébe ajánlom egy korábban megjelent írásom: link
Ha a magyar gazdaság a monetáris politika által „túlhűtött” lett volna az elmúlt években, akkor – többek között – a következő tüneteket kellett volna tapasztalnunk: a potenciális növekedési ütemnél alacsonyabb GDP bővülés (negatív kibocsátási rés), a kitűzött inflációs célnál szisztematikusan alacsonyabb infláció, erőteljes árfolyam-felértékelődés, visszaeső/lassuló exportbővülés.
A tények ezzel szemben azt mutatják, hogy – a potenciális növekedési ütemre egy optimista, 4%-os becslést adva – a költségvetési kiigazítást megelőző években a kibocsátási rés nem volt negatív, miközben többször alakult ki a kitűzött céloknál magasabb infláció, alullövés ugyanakkor nem történt. A forint/euró árfolyam nem mutatott felértékelődési tendenciát (ellentétben pl. a cseh vagy a szlovák esettel, ahol az euróval szembeni árfolyam az elmúlt 4-5 évben 20-30%-kal értékelődött fel), a nettó export bővülése pedig végig dinamikus volt.
Az ön által magasnak tartott jegybanki kamattal kapcsolatban továbbá szeretném megjegyezni, hogy az MNB az alapkamat változtatásávalcsak az állampapír-piaci hozamgörbe rövid lejáratú oldalát képes befolyásolni. A gazdasági szereplők döntéseit inkább meghatározó hosszabb lejáratú (5-10 éves) hozamokra a jegybank a két hetes lejáratú irányadó eszközével közvetlenül nem tud hatni, azok régiós összehasonlításban magas szintjéért a forinteszközöktől elvárt kockázati prémium alakulása felelős. A a szóban forgó időszakban az elvárt kockázati prémium magas szintjéért pedig elsősorban az államháztartás- illetve a folyó fizetési mérleg magas hiánya tehető felelőssé.
Üdvözlettel:
Tóth Máté Barnabás
Miért csökken lassan az infláció Magyarországon? - Az MNB szakértői válaszolnak
Ugrás a cikkhezMagasabb inflációs pálya, alacsonyabb növekedés - milyenek a magyar gazdaság kilátásai?