Argentínában az egész úgy kezdődött, hogy Carlos Menem kormánya 1991-ben a peso árfolyamát a dollárhoz kötötte. Attól kezdve egy argentin peso egy dollárt ért, ami kezdetben jó ötletnek látszott. Mindenki örült, mert sokat ért a pénze, szabadon átválthatta dollárra és egy csapásra megszűnt az országot korábban lebénító hiperinfláció. A problémát "csak" az jelentette, hogy a fizetések jóval gyorsabban nőttek, mint az argentin gazdaság, így a peso igen hamar túlértékeltté vált. Ez agyonvágta az exportot, és felpörgette az importot. Argentína bőszen fogyasztott, viszont kevésbé bőszen dolgozott. Ahhoz, hogy a fogyasztás finanszírozható legyen, a kormány és a polgárok hiteleket kezdtek felvenni. A válság kitörése előtti napokra az eladósodottság mértéke elérte a GDP 50%-át, ami összehasonlítva magyar adattal (cca. 70%) nem is tűnik rémisztőnek. A hitelezőknek viszont annál inkább, ahogy nőtt a kockázat, úgy egyre drágábban voltak hajlandóak újabb hitelt nyújtani. A kormány persze véget vethetett volna az eladósodásból fenntartott jólétnek, de nem akarták elrontani a nép örömét és persze a választási esélyeiket. Amikor világossá vált, hogy Argentína nem képes további kockázati felárat fizetni, a hitelek hirtelen elapadtak, így a kormány végül rákényszerült a peso árfolyamának lebegtetésére. A lebegtetésből hamar szabadesés lett és a peso néhány nap múlva alatt 50%-ot veszített az értékéből. A fölpörgő infláció és a megdrágult dollár alapú hitelek tömeges csődhullámot indítottak el a devizában eladósodott cégek és a lakosság körében. A csődbement vállalatok nagyszámban bocsátották el alkalmazottaikat, a munkanélküliség 2002 végére soha nem látott méreteket öltött, akárcsak néhány évvel korábban számos távol-keleti országban. Az argentin kormány, kétségbeesésében az IMF-hez fordult és hatalmas hitelt vett fel, hogy pesót vásárolva éltetet leheljen a nemzeti fizetőeszközbe, ám ez csak átmenetileg orvosolta a bajt. Argentína tovább csúszott a beszappanozott háztetőn. Annak érdekében, hogy megállítsák a pánikszerű valutakiáramlást, zárolták a betéteket, így senki sem férhetett hozzá a megtakarításaihoz.
Kedves Ancsa, így évszámmal együtt ez már házassági hirdetés.
Sajnos vagy szerencsére nős vagyok, de a nőket szeretem.
Inkább majd beírom este, ha ráérek.
Nem az "elemzéseivel" van bajom, hanem a bugyuta gyerekes stílusával ("gyulák úsznak le a Dunán, ijesztgess csak: hu hu", az üveggömb, sziréna, kakukkosóra és egyéb kacatok), meg a buta káros szemléletmódjával, miszerint ez a szar papír csak emelkedhet, aki pedig ellentmond az nyilvánvalóan ostoba. Ja, meg a hülye kárörvendezése is irritáló, ráadásul olyannyira magabiztos, hogy azt gyurcsány is megirigyelhetné. Hát nálam ez kimeríti az egyszerűség fogalmát.
OTP részvényesek ide!