Apám TSZ elnök volt, egy elég kicsi, de nagyon jól működő szövetkezetet vezetett. Ennek az volt az ára, hogy ők csak a másodikak voltak a fizetés terén, a szomszédos TSZ ben akár 5%-kal is többet lehetett keresni. Hektárra lebontva harmad annyi alkalmazott volt a szomszédban, de apám megígérte, hogy senkit nem dob ki.
Az elnökválasztáson ebbe kapaszkodott bele az agronómus, meg a közgazdászuk (bérelszámoló), mikor jelentkeztek elnöknek. Az ígéretek között volt a magasabb fizetés, mert a TSZ elbírna akár 10%-os emelést is. Apám nem kampányolt, gondolta letett már annyit az asztalra, hogy az érdemei alapján döntsenek. Csak 12 szavazattal nyert.
Azt nem tudom, hogy ezért, vagy valami másért, de 1 év múlva szélütése lett, szerencsére felépült, de a TSZ-be már nem ment vissza, nyugdíjas lett. Az elnök a közgazdász lett, majd 1,5 év múlva csődbe mentek, pontosabban beolvadtak a szomszédos TSZ-be, elküldve az összes munkást.
Az apám egyetlen fillért nem lopott ki a TSZ-ből, a fizetési listán is csak a nyolcadik volt. Igazi "kommunista" volt, egy skoda fabiára cserélte le a lada céges autóját, pedig a többi TSZ elnök már akkor luxus terepjárókkal futkosott. Az emberek jóléte volt a fő célja, az utolsó TSZ volt, ahol működött az üzemi konyha, akkora adagokkal, hogy az egész család jóllakott belőle.
Fától az erdőt - gazdaságról vegyesen