Jobbik: "Nem akarjuk, hogy az ország beledögöljön az IMF-hitelbe"  

Ardenk, a cikk cimét is láttad ugye?

"A kapzsiság csapdájában"

Na most a kapzsiság az egy alapvető emberi tulajdonság. Erről nem a hitel tehet és minden más termék esetében is káros. De ez a károsság a tulajdonságból magából fakad.

Akira:

"Erre szoktam mondani, hogy nem való bárki számára a hitel..."

Ez így van és ezt még millió termékre el lehet mondani. Pl. biztosításokra is. De nem csak pénzügyi termékekre. És ahogy a többi esetében te is azt gondolod, szerintem bízzuk itt is a DÖNTÉST a fogyasztóra, nem? Majd ő eldönti, hogy kell-e neki hitel, vagy sem. És még az is lehet, hogy rosszul dönt. Ahogy lehet rosszul dönteni bármilyen más termék esetében is. Én ezért nem értem, hogy neked ez miért csak hitel esetében fáj ennyire.

erről:

""Egy bankár mindig, mindenkinek, ha kell hanem hitelt akar adni..."

Mármint miről? A hitelfelvétel kockázatairól?

Persze, nyilván előfordul, hogy a vállalkozó sem érti, nem méri föl pontosan ezeket a kockázatokat, és bedől, de hát ő a vállalkozó, aki a piacon versenyez, és a gyengébb elbukik, a jobb előrelép... És, hátv ott van még a bankár is, aki finanszírozta, neki is át kellene nézni azt az üzleti tervet, meg figylemmel kellene követni, hogy nem megy-e fejjel a falnak a pénzzel a vállalkozó....

De ezt a kockázatot egy pénzügyi analfabéta társadalomra "erőltetni" szerintem felelőtlenség... Korlátozni kell a hitelezést, erre nem elegendő a bankok belső kockázatkezelési gyakorlata. A korlátlan hitelezés (még a vállalkozói körben is) lufit fúj, lásd USA, Dubai, és legújabban Kína is. Első körben az ingatlanpiacon alakulhat ki ilyen lufi, pedig (vagy éppen ezért) hagyományosan az ingatlanhitelezés a legkevésbé kockázatos hitelforma... újabban kiderülhet, hogy mégsem?)

Véleményem szerint sincs köze a német fejlettségi szinthez. Németország Európa motorja volt, és az is lesz még sokáig. Igaz a csatlakozás előtti közvetlen időkben, és utána is sok mindent eltoltak. A precizitásuk tartja életben az Európai gazdaságot, és valljuk be, ha nem lenne ennyire fejlett gazdaságuk, már szétesett volna Európa. Igaz egyre jobban elfognak szürkülni, hiszen a legfejlettebb technológiákat ingyen kiadták a saját kezükből, részben Amerika erőszakkal szerezte meg a háborúk után.

Hitelek káros hatásaira példák:

link

Győző,

"Egyébként attól mert még nálunk szarul működik a felsőoktatás állami támogatása, ez nem azt jelenti, hogy ne kellene az államnak valamilyen formában részt vennie benne."

Soha nem állítottam ilyet. Csupán azt mondom, hogy minél nagyobb teret kell engedni a piac számára azokon a területeken is, amelyekről az az általános vélekedés, hogy kizárólag állami feladat, mint pl. az oktatás és az egészségügy, de bármilyen infrastuktúra-fejlesztés is ide tartozik.

A közvélekedés pl. a felsőoktatást is közoktatásnak tartja, de én már itt is megírtam, hogy szerintem nem az. A tehetséges szegények diplomához segítése (állami ösztöndíj rendszer) nyilván állami feladat, de inkább szociálpolitikai kérdés, mint közoktatási (hiszen a felsőoktatás szerintem nem közoktatás), mert nem "jár" mindenkinek. Az alapfokú és a középfokú viszont JÁR minden gyereknek, függetlenül attól, hogy hová született. De ehhez aztán tényleg nem indokolt a hitel.... Ez egy folyamatos finanszírozást, nem egyedi, egyszeri beruházást igényel. Folyó kiadásokra hitelt fölvenni pedig szerintem nem szerecsés... (bár biztos vannak kivételek és kivételes helyzetek, de nem kellene általánossá tenni...)

A fogyasztói társadalom jellemzője, hogy akkor is fogyaszt, ha nincs rá szüksége, akkor is vásásrol sokszor felesleges tárgyakat, ha nincs rájuk szüksége.
Így járt a fogyasztói társadalom a hitellel is. Bár nem lenne rá szüksége, azért felveszi, mert jól jön a "segítség".
Bár lenne más kiút is a nehéz helyzetéből, azért a hitelfelvételt választja, mert így könnyebb és nem kell visszafognia a fogyasztását.

erről alkalomadtán megkérdezhetnétek egy reálszférában dolgozó (beruházó) előző évi tapasztalatait

Szia Zsolt,

""Egy bankár mindig, mindenkinek, ha kell hanem hitelt akar adni..."

ez tetszett :) de ha így van, akkor felmerül a kérdés: ha valakinek nincs rá szüksége, akkor miért veszi fel azt a hitelt? "

Hát, nem ezt kérdem én is? :)

Pénzt (hitelt) eladni? Mi sem könnyebb annál...? Visszafizetni, az lesz nehezebb...

Eljön még az idő, amikor - ahogy a cigarettát sem, úgy - a hitelek marketingjét (hirdetését) is korlátozni fogják... (ezt persze nem fenyegetően mondom, csupán a hitelezés szabályozásának egyik lehetséges eszközeként...)

Vagy szerinted a lakossági hitelfelvevők tisztában vannak az eladósodás kockázataival? Tisztában vannak a hitelszerződésük mindeg egyes pontjával?

Erre szoktam mondani, hogy nem való bárki számára a hitel...

Ha valakinek a körülményei romlanak, akkor munkával és erőfeszítéssel tesz ez ellen, nem pedig kölcsönnel, mert, ha kölcsönnel segítene magán, akkor nem lenne rákényszerítve arra, hogy erőfeszítéseket tegyen a javulás érdekében.

Igazatok van, meggyőztetek... :)

Valóban azért alakult ki az állammal, az állami beruházásokkal és a folyamatos költségvetési hiány foltozgatását szolgáló állampapír-kibocsájtásokkal kapcsolatos averzióim, mert Magyarországon élek, és itt tapasztalom azt évek, évtizedek óta, hogy az állam rossz gazda. És ezt a rossz gazdálkodást én nem kívánom katalizálni, finanszírozni állampapír-vásárlásaimmal. Mert úgyis elszórják...

Igen, elismerem, hogy vannak olyan jószágok, amelyeket 100%-ban nem képes a magánszektor létrehozni. De részt tud vállalni, mint ahogy számtalan példa van a világon arra, hogy bármilyen infrastuktúra létrehozásában részt vett, részt vesz a magánszektor, akár autópályáról, akár vasútról, akár egészségügyről (ezügyben érdemes volna visszaemlékezni arra, mit írtam az eü-reform topicba az állam szerepéről), akár az oktatásról is van szó. Azt is elismerem, hogy vannak olyan helyzetek, amelyekben az államnak muszáj ezeket a beruházásokat hitelből végrehajtania, mert máskülönben lemarad. Jó a német példád, bár az diktatúrában indult, és az állami beruházások jelentős részben katonai célokat szolgáltak (a magánberuházások úgyszintén), s csak a II. VH-ban lerombolt újjáépítés ment demokratikus keretek közt, és nyilván hitelből. És rengeteg kitartó, céltudatos és szorgalmas munkából. Anélkül semmit nem ért volna a hitel, mint ahogy nálunk sem ér szinte semmit az állam hitelezése... (Sokszor elhangzik, hogy talán nekünk mohács kellene ehhez, a németeknek megvolt - nem is oly' rég...)

Valóban, nem szükséges ahhoz eladósodni, hogy az állam korrupt legyen és felesleges beruházásokra, rosszul felépített államigazgatásra, alacsony hatékonyságú közoktatásra és egészségügyre szórja a magánszektor által megtermelt javak jelentős részét (ld. a román példát), de eladósodva nehezebb lesz szembenézni a kihívásokkal és a válsággal. Ezért gondolom azt, hogy - habár a hitel néha szükséges - ha már kilábaltunk mohácsból, érdemes törekedni a hitelek visszafizetésére és némi tartalékot képezni. Az infrastruktúrális beruházásoknak is van egy optimuma, amin túl már korrupciós felár nélkül sem éri meg tovább növelni, pláne hitelből, mert visszájára fordul. Erre szoktam mondani, hogy nem lehet minden talpalatnyi földet leaszfaltozni, egy optimumot követően már nincs szükség ugyanannyi állami beruházásra, mint mohács/háború után. Teret kell engedni a magánszektornak, csökkenteni kell az állam közvetlen gazdasági szerepét, csökkenteni kell az állami újraelosztási szintet. A piaci szereplők számára nem feltétlenül szükséges közoktatást, közkórházat építeni, azt részben meg tudja oldani a piac is. Meg is oldja, meg is oldaná, ha a szabályozók sok esetben nem tiltanák, mint ahogy az egészségügyben, az egészségügy finanszírozásában. (ld. eü-reform topicban. Nem reklámozom, csak itt most ezzel nem szaporítanám a szót, így is többen azzal támadnak, hogy túl sokat írok... :)

Egyébként, ha ismered a véleményemet máshonnan is, akkor tudhatod, szó sincs róla, hogy neoliberális gazdasági nézeteket vallanék, sőt, a szigorúan, de egyértelműen szabályozott piac híve vagyok.

Az (új)ázsiaiak versenyelőnyét pedig az alábbiakban látom:

1. rengeteg éhes és szorgos munkaerő (ez tény, ezzel nincs mit versenyezni),
2. diktatúra vagy diktatórikus vezetési módszerek (ezt viszont nem kívánom magunknak, bizonyos fejlettségi szintet elérve úgyis megszűnik/csökken Kínában is),
3. Eszméletlen mennyiségű készpénztartalék (nyilván nem mindenhol, de lám, hitel nélkül, tartalékból is lehet rohamosan fejlődni...)

Amúgy én is bízom benne, hogy a teljesen szabályozatlan ill. elégtelenül szabályozott esztelen, neoliberális ámokfutásnak vége lesz, ugyanakkor abban is bízom, hogy a diktatórikus módszerek nem kerülnek előtérbe/hatalomba ismét, hanem kialakulhat egy demokratikusan, az állami szabályozók által egészséges mederbe terelt piacgazdaság. Amely szabályozók persze a demokrácia szabályai szerint nyilván a piaci és nem piaci szereplők konszenzusát alapulnak.

Szerencsére vannak jelek, amelyek bizakodásra adnak okot, pl. maradva a pénzügyi és hiteléválság témakörében, látszanak már a hitelezés és spekuláció korlátozásainak első kezdeményezései...

Köze nincsen a Marshall tervnek Németország mai fejlettségéhez, de nem is hitel volt, hanem segély. Ráadásul nem pénz, hanem USA árú formájában.

Egy csomó ország arányaiban több segélyt kapott, mint Németország. Példázódj Görögországgal.

A németek szorgalmasak, spórolósak és agresszívek. Ezért úgy érezték, hogy van rá lehetőségük, hogy hódítsanak.
Ezért tervezték az első világháborút.
Az európai nagyhatalmak ezt az agresszivitást kihasználták, mert az volt a céljuk, hogy újra felosszák Európát. Ezért, bár tudtak a háborús tervekről, azt nem akadályozták meg, mert fel akarták darabolni az Osztrák-Magyar monarchiát.
Sikerült is nekik, mert mögöttük volt az összes nagyhatalom.
Ugyanezt akarták tenni Törökországgal is, de Kemal Atatürk ezt megakadályozta és megvédte Törökországot a nyugati nagyhatalmaktól. Ezért kapta az Atatürk nevet ( a törökök atyja ).

"Egy bankár mindig, mindenkinek, ha kell hanem hitelt akar adni..."

ez tetszett :) de ha így van, akkor felmerül a kérdés: ha valakinek nincs rá szüksége, akkor miért veszi fel azt a hitelt?
üdv,
Zsolt

Ilyen a háború .

Egy kis adalék az Usákok bombázásinak történetébő 1945-ben Győrben. Az áldozatt utzában egy a Gyártól teljesen kieső terűleten nevezetesen Révfalúban, több száz ember bujt el a szörnyű bombáézások elöl egy kastély szerű épület pince részében. Mit ad isten pont oda ejtettek be szép kis bombát. persze nem élte túl senki.

A Marshall terv nagy részt vissza nem térítendő támogatás volt.

A német spájzolt 1939-től annyit, hogy a Marsahll Plán csupán bóravaló volt. Az usákok ezzel akarták enyhíteni a borzalmas mészárlás fájdalmát.
Most már megyek a Benkbe.

"A taknyot húzógatjuk kenegetjük egymáson már 50 éve."
sommásan megfogalmazva:)