A Magyar Posta a hitelintézeti törvény módosításával banki tevékenység folytatására kapna jogosítványt - derült ki a pénteki kormányülést követő sajtótájékoztatón. Varga Mihály pénzügyminiszter ezen bejelentésével egyértelműsítette, hogy a Kormány 25 milliárd Ft-ért nem adja oda a Postabankot az OTP-nek. A Kormány által elfogadhatónak ítélt ársáv alsó határa állítólag 35 milliárd Ft körül van. Bár a legújabb due diligence vizsgálat után az OTP hajlik a vételár emelésére, ez csak pár milliárd Ft lehet - a 35 milliárd Ft-os szintet az új ajánlat sem valószínű, hogy eléri.
A Posta Kormány általi "helyzetbe hozásával" két kérdés merülhet fel:
1. Hogyan befolyásolná az OTP piaci és eredménykilátásait, s ezeken keresztül vélhetőleg részvényének árfolyamát az, ha a Magyar Posta kapná meg a Postabankot?
2. Mi lehet az értelme annak, hogy a Kormány a Postabankot valós pénzbevétel nélkül, a 100%-os állami tulajdonban lévő Magyar Postának adja el?
1. Az OTP Postabank akvizíciójának legfontosabb oka az volt, hogy ezáltal kívánta hosszabb távra is rögzíteni hegemón szerepét a lakossági banki piacon Magyarországon. Amennyiben ugyanis a kiterjedt lakossági és kis- és középvállalkozói ügyfélkörrel rendelkező Postabankot egy jelentős külföldi bank vette volna meg, az OTP-nek a terjeszkedési stratégia helyett egy defenzív, védekező stratégiát kellett volna kialakítania az elkövetkező évekre, mely stagnáló/csökkenő eredményességhez és hazai piaci részesedéshez vezethetett volna. A Magyar Posta azonban új, harmadik szereplőként jelenik meg e játszmában. A jelenlegi Magyar Posta ugyanis nem szakmai befektető a szónak abban az értelmében, hogy nem tud nyújtani a Postabank számára sem plusz tőkét, sem know-how-t. Az egyetlen, amit nyújtani tud, s amire a koncepció életképességét az ötlet kitalálói alapozzák az a kiterjedt postafiók hálózat, melyen keresztül a lakosság banki ügyeit intézheti. Bár a jövő a lakossági bankolás területén egyértelműen az elektronikus bankszolgáltatások, a virtuális bankfiókok és részben a telefonon keresztüli banki ügyintézés elterjedése, a magyar valóságban a Posta hálózati kapacitásait butaság lenne alulbecsülni. A 2000 december végi OTP lakossági könyves betétállomány több mint negyedét kezelte a Posta, s egy OTP felmérés szerint tavaly 420 ezer OTP ügyfél kereste fel banki ügyeinek intézése céljából valamelyik postahivatalt is a 441 OTP fiók mellett. Amennyiben a Posta pénzintézeti jogosítványt kap, ez könnyen az OTP és a Posta közötti együttműködés felbomlásához vezet. A Posta azonban több mint 2 milliárd Ft tiszta jutalékbevételt veszítene ezzel, és kérdéses, hogy meg tudná-e tartani a jelenleg a postahivatalokba járó ügyfeleit, OTP fiók ugyanis minden városban van., az OTP szolgáltatásainak minőségével pedig a Postabank valószínűleg nem fog tudni versenyezni. Az OTP így az akvizíció költségeihez és a Posta sokmilliárdos informatikai beruházásaihoz képest csekély marketing költséggel ügyfelei és betétállománya jelentős részét valószínűleg át tudná menteni a saját hálózatába.
Közép távon így abban az esetben, ha a Magyar Posta kapná meg a Postabankot, az OTP eredményessége és piaci pozíciója szignifikáns mértékben valószínűleg nem változna. A Postabank kétes hitelállományának átvételének kockázatától azonban felszabadulna az OTP részvénye anélkül hogy komoly új versenytárs jelenne meg a piacon, így a lépés elméletileg még emelhetné is a bankrészvény árfolyamát a tőzsdén.
2. Miért jó az államnak, ha a Magyar Posta veszi meg a Postabankot? Rövid távon nézve túl sok pozitívum az ügyletből nem származna az államnak. Effektív pénzbevétele nem származna az ügyletből, sőt a szükséges informatikai fejlesztések jelentős összegeket emésztenének fel (a Merrill Lynch egy hónappal ezelőtti tanulmánya szerint 15 milliárd Ft-ba kerülne a Postabank informatikai fejlesztése). Az ügylet indoka az, hogy a Posta későbbi részleges privatizációja során a bankkal együtt értékesebb lenne maga a "portéka". Az indoklást elméleti szinten teljesen helyénvalónak tartjuk. Kérdésesnek tartjuk ugyanakkor, hogy egy ilyen későbbi privatizáció esetén az értékesítési árban mennyire tudná érvényesíteni az állam a bank által képviselt értéket. Ha az állam ezt a megoldást választja, akkor rendkívül sürgetni fogja az idő, hogy a fejlesztéseket és a Magyar Posta privatizációját minél előbb végrehajtsa, hiszen a késlekedés révén az ügyfelek jelentős része valószínűleg elhagyná a bankot, s a később esetlegesen befolyó privatizációs bevétel messze nem állna arányban a késlekedés nyomán elszenvedett további piacvesztés miatti leértékelődéssel, a további Postabankba fektetett sokmilliárd Ft-tal és emberi munkával. A Magyar Postának pedig nem biztos, hogy van a Postabank modernizálására rövid időn belül pénze és emberi (menedzsment) kapacitása.
A Postabank Magyar Postának történő eladása tehát megítélésünk szerint az állam számára lényegesen kockázatosabb, mint 30 milliárd Ft-ért túladni az egész Postabankon, s ráadásul egyáltalán nem biztos, hogy a végén az ügylet nettó jelenértéke pozitív lesz...
Bár a kormány eddig erre nem hajlott, de újra felmerülhet egy másik banknak való eladás. Egészen biztos, hogy ebben az esetben a 35 milliárdnál lényegesen többért lehetne értékesíteni a Postabankot. Az OTP helyzetét ez távolról sem érintené olyan negatívan, mint ahogy ez a cikkben le van írva (és ahogy ezt a szakma nagy része - a fehér asztal mellett ülve -gondolja). Éppenség gel nem defenzív, hanem (még)offenzívebb stratégiára kényszerítené. A Postabank ütőképes piaci erővé formálása (a lakossági piacon)még egy jó menedzsmentű vásárló számára is legalább két évbe telne, s az OTP nem veszítene nagy piacot. Gondoljunk bele, hányan és hány éven keresztül próbálkoztak hasonlóval. Az ABN AMRO, a K&H, a BB stb. Ezek a kísérletek vagy látványos kudarcba fulladtak, vagy csak néhány kisebb jelentőségű részterületen bizonyultak eredményesnek (áruhitek, személyi kölcsön). A legfontosabb szolgáltatásoknál maradt a piaci hegemónia (számlavezetés, lakossági pénzforgalmi szolgáltatások, betétek, jelzálogkölcsönök)va gy a versenypiacon megszerzett piacvezető szerep (autófinanszírozás). Lássunk tisztán: a Postabank egy lecsúszóban lévő középbank, s nem a csodafegyver az OTP ellen.
A Posta-Postabank házasság az OTP-nek valóban a legjobb opció lenne, hiszen egy fillér nélkül gyakorlatilag lenullázná a Postabankot mint potenciális piaci versenytársat. Az ilyen, két állami céget érintő összeolvasztások végeredménye gyakorlatilag a két előd hibáinak látványos összeadódása szokott lenni. Ez megspékelve egy esetleges későbbi közös eladás lehetőségével olyan bizonytalan helyzetet eredményezne, amelyben lehetetlen hosszútávú stratégiai döntéseket hozni, pláne az állam pénzáből tízmilliárdokat beruházni. Mivel politikai okokból a kormány eddig kizárta az OTP-én kívüli másik banknak való eladást, ezért továbbra is úgy gondolom, hogy az OTP lesz a vásárló. Jobb árat azonban csupán a Posta verzió lebegtetésével nem fognak tudni elérni. Ehhez újra "komolyan" meg kellene fontolniuk a harmadik félnek való értékesítést. Megleh et, a színfalak mögött éppen ezt teszik.
OTP vagy Magyar Posta - kinek jó a Postabank?
A Posta Kormány általi "helyzetbe hozásával" két kérdés merülhet fel:
1. Hogyan befolyásolná az OTP piaci és eredménykilátásait, s ezeken keresztül vélhetőleg részvényének árfolyamát az, ha a Magyar Posta kapná meg a Postabankot?
2. Mi lehet az értelme annak, hogy a Kormány a Postabankot valós pénzbevétel nélkül, a 100%-os állami tulajdonban lévő Magyar Postának adja el?
1. Az OTP Postabank akvizíciójának legfontosabb oka az volt, hogy ezáltal kívánta hosszabb távra is rögzíteni hegemón szerepét a lakossági banki piacon Magyarországon. Amennyiben ugyanis a kiterjedt lakossági és kis- és középvállalkozói ügyfélkörrel rendelkező Postabankot egy jelentős külföldi bank vette volna meg, az OTP-nek a terjeszkedési stratégia helyett egy defenzív, védekező stratégiát kellett volna kialakítania az elkövetkező évekre, mely stagnáló/csökkenő eredményességhez és hazai piaci részesedéshez vezethetett volna. A Magyar Posta azonban új, harmadik szereplőként jelenik meg e játszmában. A jelenlegi Magyar Posta ugyanis nem szakmai befektető a szónak abban az értelmében, hogy nem tud nyújtani a Postabank számára sem plusz tőkét, sem know-how-t. Az egyetlen, amit nyújtani tud, s amire a koncepció életképességét az ötlet kitalálói alapozzák az a kiterjedt postafiók hálózat, melyen keresztül a lakosság banki ügyeit intézheti. Bár a jövő a lakossági bankolás területén egyértelműen az elektronikus bankszolgáltatások, a virtuális bankfiókok és részben a telefonon keresztüli banki ügyintézés elterjedése, a magyar valóságban a Posta hálózati kapacitásait butaság lenne alulbecsülni. A 2000 december végi OTP lakossági könyves betétállomány több mint negyedét kezelte a Posta, s egy OTP felmérés szerint tavaly 420 ezer OTP ügyfél kereste fel banki ügyeinek intézése céljából valamelyik postahivatalt is a 441 OTP fiók mellett. Amennyiben a Posta pénzintézeti jogosítványt kap, ez könnyen az OTP és a Posta közötti együttműködés felbomlásához vezet. A Posta azonban több mint 2 milliárd Ft tiszta jutalékbevételt veszítene ezzel, és kérdéses, hogy meg tudná-e tartani a jelenleg a postahivatalokba járó ügyfeleit, OTP fiók ugyanis minden városban van., az OTP szolgáltatásainak minőségével pedig a Postabank valószínűleg nem fog tudni versenyezni. Az OTP így az akvizíció költségeihez és a Posta sokmilliárdos informatikai beruházásaihoz képest csekély marketing költséggel ügyfelei és betétállománya jelentős részét valószínűleg át tudná menteni a saját hálózatába.
Közép távon így abban az esetben, ha a Magyar Posta kapná meg a Postabankot, az OTP eredményessége és piaci pozíciója szignifikáns mértékben valószínűleg nem változna. A Postabank kétes hitelállományának átvételének kockázatától azonban felszabadulna az OTP részvénye anélkül hogy komoly új versenytárs jelenne meg a piacon, így a lépés elméletileg még emelhetné is a bankrészvény árfolyamát a tőzsdén.
2. Miért jó az államnak, ha a Magyar Posta veszi meg a Postabankot? Rövid távon nézve túl sok pozitívum az ügyletből nem származna az államnak. Effektív pénzbevétele nem származna az ügyletből, sőt a szükséges informatikai fejlesztések jelentős összegeket emésztenének fel (a Merrill Lynch egy hónappal ezelőtti tanulmánya szerint 15 milliárd Ft-ba kerülne a Postabank informatikai fejlesztése). Az ügylet indoka az, hogy a Posta későbbi részleges privatizációja során a bankkal együtt értékesebb lenne maga a "portéka". Az indoklást elméleti szinten teljesen helyénvalónak tartjuk. Kérdésesnek tartjuk ugyanakkor, hogy egy ilyen későbbi privatizáció esetén az értékesítési árban mennyire tudná érvényesíteni az állam a bank által képviselt értéket. Ha az állam ezt a megoldást választja, akkor rendkívül sürgetni fogja az idő, hogy a fejlesztéseket és a Magyar Posta privatizációját minél előbb végrehajtsa, hiszen a késlekedés révén az ügyfelek jelentős része valószínűleg elhagyná a bankot, s a később esetlegesen befolyó privatizációs bevétel messze nem állna arányban a késlekedés nyomán elszenvedett további piacvesztés miatti leértékelődéssel, a további Postabankba fektetett sokmilliárd Ft-tal és emberi munkával. A Magyar Postának pedig nem biztos, hogy van a Postabank modernizálására rövid időn belül pénze és emberi (menedzsment) kapacitása.
A Postabank Magyar Postának történő eladása tehát megítélésünk szerint az állam számára lényegesen kockázatosabb, mint 30 milliárd Ft-ért túladni az egész Postabankon, s ráadásul egyáltalán nem biztos, hogy a végén az ügylet nettó jelenértéke pozitív lesz...