"... a Meduza értesülései szerint a Kreml nem adja fel a harcot, sőt, őszre talán Kijev újabb ostromát tervezi. Arra számítanak, hogy Európa nem fogja tudni korlátlan ideig támogatni Ukrajnát: ezek szerint most attól függ, meddig tartanak a harcok, hogy kinek van több erőforrása, az Oroszországi Föderációnak a háta mögött egy ímmel-ámmal barátságos Kínával, vagy a világ többi részének.
Mindenképpen jobb lenne egy diplomáciai megoldás, ennek a lehetőségeit veszi sorra Pavel Luzin a The Insiderben. Szerinte azonban Oroszhon nem áll olyan jól, mint mutatja. Pontosabban: patthelyzet alakult ki, melyben az erőforrások kimerülése arra kényszeríti Moszkvát, hogy válasszon a megadás vagy a konfliktus befagyasztása között.
„Se háború, se béke”.
„De facto kapituláció”
„Eszkaláció”
Létezik még egy negyedik forgatókönyv is, aminek viszont olyan kicsi az esélye, hogy senki fel sem tételezné a megvalósulását: ez egyszerűen a szerződéses békekötés lenne. Sajnos manapság egyáltalán nem látható Oroszországban a hajlandóság és képesség arra, hogy tárgyalóasztalhoz üljön, békeszerződést kössön Ukrajnával, és azt a jövőben be is tartsa. Ez a forgatókönyv csak az Oroszországon belüli komoly politikai és gazdasági változások, majd annak stabilizálódása után tűnik lehetségesnek. Ez viszont vagy egy katonai vereség, vagy erős politikai turbulencia – puccs vagy forradalom – eredményeként következhet be. Erre számítani pedig nem lehet, illetve nem érdemes.
Szele Tamás:
"Optimális esetben egymás mellett kell létezzen egy orosz és egy ukrán állam. Hogy melyik mekkora lesz, az majd eldől, de ne feledjük: ha egyáltalán lesz szuverén ukrán állam, az már a putyini Oroszország és az invázió vereségét jelenti.
Lesz tehát egy európai középhatalomnak minősülő (vagy annál valamivel erősebb) Ukrajna, és lesz mellette egy mérhetetlenül sértett, bár a harcokban meggyengült és elszegényedett Oroszországi Föderáció. Az az állam, ami mostanáig nem volt képes tudomásul venni a Szovjetunió felbomlását, tudomásul kell majd vegyen egy katonai vereséget, amit egy területileg kisebb szomszédtól (és az amögött álló világtól) szenvedett el. Ukrajna sem lesz jóindulatú vagy megbocsátó, a kegyetlenkedések, tömeggyilkosságok emléke legalább pár száz évre megmérgezi az ukrán–orosz viszonyt, ehhez vegyük az orosz revansizmust: a kialakuló helyzet nem lesz a tartós béke és a felvirágzó gazdaság melegágya. Kijev fél szemét mindig Moszkván fogja tartani, Moszkva pedig gyűjteni fogja az erőt egy újabb támadáshoz.
Ennek a háborúnak nem lesz addig vége, míg nem szereti majd mindkét fél jobban a békét, mint amennyire utálják egymást."
Négyféle békéről
Mindenképpen jobb lenne egy diplomáciai megoldás, ennek a lehetőségeit veszi sorra Pavel Luzin a The Insiderben. Szerinte azonban Oroszhon nem áll olyan jól, mint mutatja. Pontosabban: patthelyzet alakult ki, melyben az erőforrások kimerülése arra kényszeríti Moszkvát, hogy válasszon a megadás vagy a konfliktus befagyasztása között.
„Se háború, se béke”.
„De facto kapituláció”
„Eszkaláció”
Létezik még egy negyedik forgatókönyv is, aminek viszont olyan kicsi az esélye, hogy senki fel sem tételezné a megvalósulását: ez egyszerűen a szerződéses békekötés lenne. Sajnos manapság egyáltalán nem látható Oroszországban a hajlandóság és képesség arra, hogy tárgyalóasztalhoz üljön, békeszerződést kössön Ukrajnával, és azt a jövőben be is tartsa. Ez a forgatókönyv csak az Oroszországon belüli komoly politikai és gazdasági változások, majd annak stabilizálódása után tűnik lehetségesnek. Ez viszont vagy egy katonai vereség, vagy erős politikai turbulencia – puccs vagy forradalom – eredményeként következhet be. Erre számítani pedig nem lehet, illetve nem érdemes.
Szele Tamás:
"Optimális esetben egymás mellett kell létezzen egy orosz és egy ukrán állam. Hogy melyik mekkora lesz, az majd eldől, de ne feledjük: ha egyáltalán lesz szuverén ukrán állam, az már a putyini Oroszország és az invázió vereségét jelenti.
Lesz tehát egy európai középhatalomnak minősülő (vagy annál valamivel erősebb) Ukrajna, és lesz mellette egy mérhetetlenül sértett, bár a harcokban meggyengült és elszegényedett Oroszországi Föderáció. Az az állam, ami mostanáig nem volt képes tudomásul venni a Szovjetunió felbomlását, tudomásul kell majd vegyen egy katonai vereséget, amit egy területileg kisebb szomszédtól (és az amögött álló világtól) szenvedett el. Ukrajna sem lesz jóindulatú vagy megbocsátó, a kegyetlenkedések, tömeggyilkosságok emléke legalább pár száz évre megmérgezi az ukrán–orosz viszonyt, ehhez vegyük az orosz revansizmust: a kialakuló helyzet nem lesz a tartós béke és a felvirágzó gazdaság melegágya. Kijev fél szemét mindig Moszkván fogja tartani, Moszkva pedig gyűjteni fogja az erőt egy újabb támadáshoz.
Ennek a háborúnak nem lesz addig vége, míg nem szereti majd mindkét fél jobban a békét, mint amennyire utálják egymást."
Négyféle békéről
Orosz - Ukrán háború - trollmentes topik