Minden a növekedésen áll vagy bukik - Interjú Varga Mihállyal  

nem a jelenlegi kormány gondolata , hogy kizárólag a növekedésben látja a megoldást....minden kormány ilyen, más országokban is, sajnos....,de a vállalatok, vállalkozások is tévesen a növekedésben látják kizárólag a megoldást....egyébként a hozzászólás korrekt és pont így van, ahogy írod....egyébként a magyar ember az életben sem éppen racionális

Nem minden a növekedésen áll, vagy bukik! Helyesen úgy fogalmazott volna Varga, hogy Ő, a főnöke, a pártja MINDENT A NÖVEKEDÉSRE tettek fel. Mint a kaszinóban: mindent a pirosra. Vagy bejön, vagy nem...

Nemonnyonle, inkább tegye ezeket a fogalmakat magáévá:

Digital Era Governance: link

Big Data

Makrogazdasági modellezés

Sok tekintetben helytálló elemzés.

De akkor is ov hülye és monnyonle!
Demivel az mszp is, legyen baj! (nai!) :-)

Nagyon jó hozzászólás, még lehetne is további ötletekkel folytatni.
(Egy plusznál többet sajna nem tudok adni!)

A címben szereplő állítás mutatja a jelenlegi kormány komoly tévedését.

NEM minden a növekedésen áll, vagy bukik. Pontosabban, nem azáltal oldódnak meg a dolgok, hogy növekszik-e a GDP vagy nem. Persze, ha nő a GDP, annak arányában csökken az államadósság, de ettől nem biztos, hogy jobban élnek az emberek. Arról ne is beszéljünk, hogy a GDP mutatja-e, egy orvosi váróteremben tapló módon szól-e hozzánk az egészségügyi személyzet, és megfelelő szakértelemmel, igyekezettel és műszerezettséggel gyógyítanak-e. De vissza a témára.

Az erőforrások felhasználásában mindig van tartalék. Ha a nem hatékonyan (feleslegesen) erőforrásokat használunk fel, akkor az az erőforrás nem fog részt venni értékteremtésben.

Hiszek abban, hogy a közszolgáltató cégeknél volt 10% tartalék. Nagyon kevés nagy és így vagy úgy, de monopolhelyzetben levő cég működik ugyanis igazán hatékonyan.

Szerintem ugyanakkor állam bácsinál is van 10% tartalék. Tekintve, hogy az állam a legnagyobb foglalkoztató, minden százalék hatékonyság-javulás évente ugyanilyen százalékos államadósság-csökkenést és/vagy GDP növekedést eredményezhetne.

Nézzünk példákat.

Nem volt érdemi erőforrás-megtakarítás a közszférában, főleg az államigazgatásban és önkormányzatoknál. Az ügymenet egy részét elektronizálták, van már ügyfélkapu, egyablakos ügyintézés, és feladatkör-elvonás az önkormányzatoktól. Ez mind jó. De hol van a megtakarítás? Ugyanannyian dolgoznak az önkormányzatokon, amellett, hogy felépült több köztes szint közben. Minden egyes lépésnek külön-külön is nettó megtakarítást kellett volna eredményezni. Az ügyintézés elektronizálása az ügymenetek 80%-át eltüntethetné, és érdemi munkára kellene csak ember.

A budapesti munkanélküliségi ráta kb. 8%, az észak-magyarországi kb. 16%. Budapest és környéke termeli meg a magyar GDP felét, és itt helyezkedik el gyakorlatilag az összes minisztérium, államigazgatási szerv és egyéb közintézmény, meg egy csomó önkormányzat. Senkinek sem jó, hogy pont azt a helyet támogatja az állam munkahelyekkel, amelyiknek a legkevésbé van rá szüksége. Át kell helyezni Kelet-Magyarországra a bürokráciát, ahogy - állami ösztönzéssel - a bankok, távközlési cégek is tették. Az államigazgatási feladatok jó részéhez nem kell ugyanis fizikai jelenlét. Az akták bejönnek elektronikusan vagy szkennelve, aztán a hivatal visszaküld valamit. A Budapesten felszabaduló munkaerő jobb eséllyel tud elhelyezkedni, illetve jobb eséllyel dolgozik a többi családtag, aki támogatni tudja az állását elveszítő hivatali munkatársat. Az újbóli elhelyezkedések a munkaerő-lekötést növelik, ne adj\' isten ennek hatására a GDP is növekedhet. Az állam (te és én adómból fizetett) hivatalnoki fizetései meg magasabb vásárlóerővel rendelkeznek vidéken, így adót lehet csökkenteni, mert elmaradhat a mürokrata-fizetések emelése az inflációtól. Összegzésül: óvakodjunk a szocializmusban megszokott rejtett munkanélküliségtől, mert újratermeli a veszteséget.

Vagy ott a nyugdíjemelés. Vagány, hogy a kormány osztogat. De vajon igazságos-e az adófizetők, és a jövőbeli adófizetők felé, hogy a korábbi nyugdíjakat stb. is finanszírozó államadósság-hegyek mellett, és zsugorodó GDP mellett, a mi adónkból növelik a nyugdíjakat? Ráadásul infláció felett? A nyugdíjasok is ennek az országnak a részei, jóban-rosszban, és részesei az ország korábban elért sikereinek, kudarcainak is. A nyugdíjasok felé sem igazságos ez: szociális intézkedésként nem lehet felfogni, mert igen komoly nyugdíjaknál, pont ahol nincs rászorultság, forintban többet jelent ugyanaz a százalék. Tehát csak adakozásként lehet felfogni. Na ez a pénz is belemehetett volna adósságcsökkentésbe, és akkor talán nem vagyunk EU rekorderek, a görögökkel, a GDP-arányos kamatteher kapcsán.

Arról ne is beszéljünk, hogy a rezsicsökkentés forintban annál jobb valakinek, minél gazdagabb, és/vagy minél pazarlóbb. A magyar állam miért támogatja az orosz olajvállalatokat azzal, hogy növeli a lakosság energiafogyasztását? (Mikroökonómia első lecke: rugalmas árú terméknél az árcsökkentés keresletnövekedést eredményez). Miért nem rakják azt a 10%-ot ketté: 1) szociális felhasználás, annak, akinek a gyerekei tényleg fagyoskodnak, mert már lekapcsolták; 2) hazai építőipar megpörgetése, de nem ám tök felesleges extenzív új beruházásokkal, hanem a homlokzatok hőszigetelésével. Az import csökkentése és az építőipari munkaerő felszívása mellett talán kevésbé ocsmányul is nézne ki az ország, ha a homlokzatokat újra lehetne vakolni, igaz, a hányinger-kérdést megint csak nem méri a GDP, hiába van jelen.

Egyszóval nem az a kormány feladata, hogy növekedést GYÁRTSON, mert azt nem tud. Ha tudna, minden kormány azt gyártana. Hanem az a feladata, hogy minél hatékonyabb és optimalizáltabb erőforrás-felhasználással minél több kapacitást hagyjon a reálszférában. A kertész sem húzza a répát, hogy nőjön, hanem ahol száraz a föld, ott locsolja, ahol nem, ott nem locsolja. A Matolcsyzmus nem éppen az objektív hatástanulmányokat állította középpontba, kíváncsian várjuk, Varga Mihály változtat-e a \"növekedés\" mantrán.