MCSR_Munkáltatói Családtámogatási Rendszer  

Ha van időd, érdeklődésed, akkor a lentiekben egy kb 30 oldalas tanulmányt olvashatsz, amely jó szándékkal és reményeim szerint valósan oldja meg a demográfiai reprodukció problémáját. Továbbá, a felosztó-kirovó rendszer kb 20-25 év múlva jelentkező gondjait.
(sajnos a paraméter táblákat nem sikerült beillesztenem, ezt kb 3 helyen a mellékletben jelzem megjegyzésként.)
Illetve, ha kíváncsi vagy a tartalom jegyzékre, akkor a koncepció modell legvégén megtalálod.
1.
Bevezető
Tanulmány célja: Olyan új megközelítésű módszertan/szabályrendszer - a Munkáltatói Családtámogatási Rendszer (MCSR) - bemutatása, amely a hazai születési arányszám emelését, a jelen kor kihívásaira reagálva új jogszabályi keretek felállításával segíti. A fő alapelv, hogy a javasolt új szabályzói szisztéma által a munkáltatók érdekeltté válnak az alkalmazottaik gyermekvállalásában és gyermeknevelésében. Ezzel a megoldással a jelenlegi látens munkáltatói gyermekellenesség - ami erőteljesen visszahat a társadalomra -, valós gyermek és születés támogatóvá módosul, mivel a munkáltatók a profit befolyásolásukon keresztül motiválttá válnak az alkalmazottaik minél nagyobb számú gyermekvállalásában. Ennek eredményeképp számottevően több gyermek születik majd, mintha ennek az új típusú megközelítésnek az alkalmazásától eltekintenénk. Jelen körülmények között ez az intézkedés csomag mihamarabbi alkalmazása - a jelenlegi családtámogató intézkedéseket kiegészítve - eredményezheti a népességszám szinten tartásához szükséges 2,1-es „Teljes termékenységi arányszám” (továbbiakban: termékenységi ráta) újbóli elérését.
2.
Új szabályrendszer tartalmi bemutatása
•
Az új jogszabályi keretrendszer pénzbeli átcsoportosítást hajt végre az egyik munkaadótól másik munkaadóhoz, a foglalkoztatottaik gyermekszáma alapján.
•
Neutrális költségvetési hatás, mivel a munkáltatók által kapott és a munkáltatók által fizetendő összegek eredője minden naptári évben zéróösszegű (a módszertan bevezetése nem befolyásolja a parlament által már elfogadott következő évi költségvetést).
•
Az új gyermekek születését extra munkáltatói premizálással segíti.
•
Se nem klasszikus adó, se nem juttatás, mivel nem az állami kiadások fedezetére beszedett bevétel, hanem egy hosszú távú társadalom reprodukciós rendszer egyik alappillére, amely a gazdasági szereplők között csoportosít át anyagi javakat, azért, hogy a munkáltatók kapacitálják a munkavállalóik gyermeknevelését (ettől függetlenül jelentős jogadaptációt igényel).
•
Jövedelem alapú: A munkavállaló „Egyéni MCSR” összegét úgy kapjuk meg, hogy a munkavállaló „bruttó bérét” összeszorozzuk a munkavállalóra vonatkozó aktuális egyéni „MCSR szorzóval”. Az Egyéni MCSR összegeket céges szinten előjelhelyesen összeadjuk. Így megkapjuk azt, hogy az adott cég a munkavállalóik gyermeknevelése eredményeképpen MCSR befizető, vagy MCSR igénylő lesz-e, és az mekkora pénzösszeget jelent majd a munkáltatónak az adott időszakra. Vagyis a cég aktuális „MCSR egyenlege”, a munkáltató „családbarát MCSR juttatása/jövedelme”, vagy „fizetendő MCSR egyenlege” lesz.
•
A szabályrendszer nem determinál, csupán új társadalmi tehermegosztó keretrendszert állít fel, amelyen belül mind a munkáltatónak, illetve a munkavállalóknak is megmarad a szabad döntési joga. S a keretrendszer csupán a gyermekvállalást segíti indirekt módon, de a jelen korban hatásosan.
•
A komplex rendszer hatásmechanizmusa: A cégek abban lesznek érdekeltek, hogy a náluk dolgozók minél több gyermekkel rendelkezzenek. S ennek következményeként pont a jelenlegivel ellentétes hatás generálódik majd a munkáltatók oldaláról a munkavállalók irányába. Az eddigi gyakorlat szerint a cégek a minél jobban kihasználható és koncentrációjukat „egyéb módon nem zavaró” gyermektelen munkavállalók alkalmazásában voltak érdekeltek. Vagyis nem volt érdekük a társadalom megújulása, a közösségi tehervállalást felvállaló újabb munkaerő tömegek felnevelése. Az új szabályrendszer ezt a negatív céges megközelítést módosítja éppen az ellenkező irányba, mivel a munkavállalók minél nagyobb gyerekszáma növeli a cég pénzügyi eredményességét, s ennek következtében a cég a „kényszer szisztéma” miatt érdemben járul hozzá - lehetőségei szerint – az ország lélekszámának szinten tartásához, megújulásához, illetve a gyors népességcsökkenés elkerüléséhez.
•
Egyenjogú szabályozási elvként mind a férfi, mind az női munkavallók pozitív anyagiakat jelentenek a munkáltató számára, amennyiben van gyermekük. A nők segítése mellett, az apák gyermekvállalásának „jutalmazása” kettős eredményességű, mivel nemcsak az apai gyermekáldást segíti direktben, hanem a kétszülős természetes családmodellben a női szerep is biztonságosabbá válik az apa munkahely szituációjának megerősítésével.
•
Az új szabályozás a gyermekvállalás segítése mellett, a sokak által kapacitált nyugdíjreformot is optimálisan valósítja meg azáltal, hogy a születésszám számottevő emelésének elérésével - a jelenlegi felosztó kirovó rendszer megmaradása mellett - megközelítőleg 20 év múlva erőteljesen hozzájárul majd a járulékfizetők számának érdemi növekedéséhez. Vagyis a befizetési és jogosultsági arány egyensúlyának újraalkotásához.
•
A nyugdíjreform részeként azon gyermektelen munkavállalók, akik a társadalom megújulásában, illetve - az ő nyugdíj korúságuk idején - a járulékfizetők számának növelésében nem vettek részt, az új rendszerben keresztfinanszírozást vállalnak munkáltatójukon keresztül. Mégpedig azáltal, hogy a mások által vállalt gyermekszám többlet segítse az ő nyugdíjuk fedezetének előállását kellő létszámú akkori járulékfizetővel. Vagyis a rendszer bevezetése a „gyerektelenek” érdeke is lesz azon keresztül, hogy ez az egyidejű nyugdíjreform megemelheti a mostani születésszámot. Mindezt oly mértékben, hogy nekik is lehessen 20-40 év múlva nyugdíjuk, mivel a gyermekesekhez történő mostani átcsoportosítás, pozitív szituációt generál a közeljövőben megszületendő gyermekek szülei számára.
•
A szülő képes korú nők létszámának drasztikus csökkenési trendje, a jelenlegi jó munkanélküliségi adatok, illetve a termékenységi ráta társadalom megújulását nem biztosító 1,2-1,5-ös számadata, indokolttá teszi a módszertan mielőbbi bevezetését, lehetőleg még 2019-es év első felében. A rendszer meghirdetése, bevezetésének publikálása, optimális esetben már fél évvel a hatályba lépést megelőzően megtörténik.
•
Kizárólagossági elv: A szabályrendszer csak a munkáltatók érdekeltségét befolyásolja. A ráhatást a munkavállalók gyermeknevelésre/gyermekvállalásra, csupán a munkáltatók anyagi érdekeltségének megteremtésén keresztül, kizárólag áttételesen biztosítja.
•
A modell sikeressége nagyban függ az empatikus részletszabályokon, a szorzók célfókuszú véglegesítésén, idővel módosításán. Továbbá azon a tényezőn, hogy a gyermekvállalás indirekt támogatása a leendő gyermekvállaló szülők számára stabilitást és biztonságot mutatasson. Még hozzá oly mértékben, hogy az alapján ténylegesen merjenek gyermekeket vállalni. Az esetlegesen ellenérdekelt munkáltatói lobbik befolyásolási kísérletének határozott és tartós kivédése szintén determinisztikus az elérendő célok megvalósulása szempontjából. Mint e bekezdésből egyértelmű, a gyermekesek preferálása állandó, ez eredményezi a stabilitást, viszont a szorzók ésszerű változtatása –a preferencia fenntartása mellett- a 0-s szaldójú rendszernek alaprésze. Az egy alternatíva csupán, hogy a sikeres eredmény esetén a jövőben (min 3-5 év) az állam a gyermekvállalás további javítása érdekében vállal-e plusz forrást a rendszer működtetésére, premizálási szorzók nagyságának fenntartása érdekében.
•
A részletszabályok közül most csak a nem is annyira triviális: Fiatalabb gyermekvállalást elősegítő korrekciós (FIGYEK) tényezőt emelem ki. Ennek fontossága abban van, hogy a nyugdíjreform megközelítés szempontjából a jövőbeli eltartási arány drasztikusan más lesz, ha az anyák átlagos kora az első gyermek születésénél 35, vagy pedig 22-25 év közötti lesz. Féloldalas egyszerűsítéssel (leendő házastársak ágát nem figyelembe véve), a 40 évesen szülő anyák nyugdíjas korára lényegében csak egy eltartó jut két eltartottra (egy gyermek két szülő megközelítés), míg a 25 évesen két gyermeket (illetve a gyermekek is majd 25 évesen két gyermeket szülnek) szülő anyák esetében az anya 70 éves korára már 4 eltartó jut a két eltartott szülőre (apa, anya eltartott). Az egyszerűsített példa mutatja, hogy a vállalt gyermekszám mellett a felosztó kirovó rendszerben annak is hangsúlyos szerepe van, hogy a szülők hány évesen vállalják a gyermekeik megszületését. Ugyanez a megközelítés kisebb differenciákkal a férfiak apasági életkor relációjára is igaz.
•
A szabályozás a felnőtt gyermekeket speciális megközelítéssel veszi figyelembe. Preferálja azt, ha valaki már felnevelt gyermeket, s a felnőtt gyermek munkavállalóként már hozzájárul a járulékfizetésével a nyugdíjrendszer befizetéseihez.
HAZATÉRÉS MOTIVÁCIÓ: Továbbá, a 40 és 60 év közöttiek esetében, amennyiben a gyermekük jelenleg külföldön dolgozik, akkor a felnőtt gyermekek szüleit érdekeltté teszi – itt is a munkáltatójukon keresztül- abban, hogy a külföldön dolgozó nagygyermekük hazatérjen, s itthon dolgozzon. Amennyiben a hazatért felnőtt gyermek kisgyermekkel érkezik, akkor pedig ő saját jogon is egyből a rendszer pozitív „haszonélvezője” lesz, a saját Egyéni MCSR szorzóján keresztül. Ez utóbbi igaz lesz akkor is, ha még kisgyermek nélkül érkezik haza valaki a külföldi munkavállalásból, de itthon a családja rövid időn belül vállal kisgyermeket.
Ebben a motívumban is megjelenik az igazságossági elv, miszerint az itthon maradó szülő a saját külföldön dolgozó gyermeke által nem kapna az ő befizetéséből nyugdíjat, viszont az ő hozzájárulásával finanszírozhatóak olyan gyermekek, akik majd az ő nyugdíjas éveikben itt lesznek nyugdíj hozzájárulást fizetők.
Szintén megfigyelhető a LÁNCOLATI JUTALMAZÁSI ELV érvényesülése: Miszerint ha egy felmenő családi ágban /akár külön háztartásokban értelmezett nagycsaládban/ 3 generáció önmaga családját reprodukálja, akkor ezzel egyben a társadalom reprodukciójához több generációra átívelve is hozzájárul. Vagyis mind a nagyszülők, mind a kiscsemetékkel rendelkező felnőtt gyermekek pozitív szerepkört (és szorzó értékeket) kapnak az MCSR rendszerben.
3.
Várt eredmények, megcélzott népességi mutató javulások
Következményi eredmény trendek:
•
Több gyermek fog születni (szülőképes korú nők számának csökkenése ellenére).
•
Családon belüli átlagos gyermekszám emelése. Egy gyermekesek merjenek 2. gyermeket is vállalni. Illetve a 2 gyermekesek is könnyebben vállalnak majd több gyermeket, amennyiben szeretnének.
•
A fiataloknak jobban lehetőségük lesz arra, hogy a még meg nem teremtett egzisztencia előtt, a 20-as 30-as éveik elején családot alapítassanak, gyermekeket vállaljanak, mert az MCSR egyfajta garanciát ad arra, hogy a későbbiekben gyermekes szülőként is lesz lehetőségük megteremteni az anyagi biztonságukat, a preferált szülői foglalkoztatás hátterének köszönhetően.
•
A városi gyermektelen nők arányának csökkentése 40-50 éves életkor között, 10 éves távlatban.
•
Azon társadalmi csoportoknál, ahol jelenleg nagyon magas a gyermektelenségi arány, számottevően javuljon a gyermekvállalási arány. (diplomás nők stb.)
•
Apastabilitás megteremtése, amely elsődlegesen az apák jövedelem biztonságát jelenti családon belül. De egyben azt is garantálja, hogy amennyiben a család bármi oknál fogva szétmegy, s a gyermekek az anyjuknál maradnak, akkor a gyermektartás jelentős anyagi terhét részben kompenzálhatja a munkáltatói további apa preferencia. Vagyis ha az apa rendesen fizeti a gyermektartást, ezáltal jövedelme erőteljesen csökken, akkor az eltartó apaként az MCSR támogatás neki is jár. Ez elsődlegesen apasági gátlási hatás leküzdésében segít azzal, hogy egy esetleges válásnál, a gyermekek korábbi bevállalása nem teszi az apákat teljes mértékben ellehetetlenített helyzetbe.
•
A munkaerő piacon sem lesz hátrány a gyermekvállalás, a gyermeket be nem vállalókkal szemben. Vagyis a munkaerő piaci jelenlegi gyermekes hátrány váljon előnnyé, mivel a társadalom megújulásához a gyermekesek nem kevesebbet, hanem többet tesznek hozzá.
•
A jelenlegi munkáltatói ellenérdekeltség megváltoztatásával a munkáltatók nem akadályozzák majd a gyermekvállalást, hanem elősegítik. Ezen belül kiemelten,
o
extra érdekeltek lesznek a munkáltatók abban, hogy kisgyermekes anyukákat alkalmazzanak, olyan keretek között, amelyre az adott anyák a saját igényeiket megfogalmazzák (részmunkaidő, otthoni munkavégzés, munkahelyi bölcsőde biztosítása, stb).
Népességi mutatók elvárt javulása:
•
A jelenlegi apasági értékek (20-40 közötti férfiak tekintetében) 70%-os gyermektelenségi arányának drasztikus csökkentése 10 éven belül. Alapcélkitűzésként 50%-ra csökkenhet a gyermektelenségi arány, de ideális megvalósulási forgatókönyvnél ezen korosztályban meg is fordulhat a gyermekkel rendelkezők és a gyermektelenek aránya, az intézkedés bevezetését követő 10. évben. Vagyis 10 év múlva a támogatásnak köszönhetően optimális esetben a 20 és 40 közötti férfiak 70%-ának már lesz gyermeke.
•
A termékenységi ráta 10 év múlva érje el a társadalom megújítási minimumát jelentő 2,1-es arányszámot.
•
Az effektív időskori támogatottsági rátában (az aktív korúak aránya a nyugdíjba vonultakhoz képest) 30 éven belül 5-10%, 40 éven belül 12-17%, 50 éven belül 25-30%-os javulási arányt várunk. E becslések nagyságrendeket jeleznek azon az alapon, hogy a termelékenységi ráta a feltételezett 1,44 átlagos érték helyett a következő 30 évben stabilan hozza a 2,1-es átlagos eredményt.
Természetesen a modell kifuttatási szándéka (vagyis mikortól maradna meg a kívánt reprodukciós arány, az új szülői generációkra a MCSR alkalmazás nélkül is), illetve a szorzók megfelelő jövőbeli változtatása, elősegítheti akár az ország újbóli lélekszám emelkedését is. E szerint, a jövőbeli nettó lélekszám növekedés az elmúlt évtizedek, illetve a következő években elkerülhetetlenül bekövetkező népességfogyást is kompenzálhatják. Természetesen csak akkor, ha az új anyai generációknál tartósan 2,1-es termelékenységi ráta feletti értékeket tapasztalunk.
•
Munkáltatók 4-6 órás részmunkaidős státuszainak emelése, a teljes foglalkoztatottak arányára vetítve 5 százalékponttal, 10 éven belül. Elsődlegesen a gyermekes anyák rugalmas anyaigényt figyelembe vevő újrafoglalkoztatásának következtében.
4.
Előzményi háttér kitekintés és a Világ Zrt. mint problémaforrás
A történelem jelen kor előtti fázisai alapvetően lokális viszonyokra épültek. Természetesen a globalizmus előretörésével a világszintű gazdaság konvergál ahhoz a szinthez, hogy a komparatív előnyök egyre meghatározóbbak a termékek előállításának helymeghatározásában, koncentrációjában. A motorizáció fejlődése pedig egyértelműen a termékek szállíthatóságának fajlagos árarány csökkenését hozta. Az előretörő szolgáltatások eddig szintén helyi (jelen esetben ez ország szintűt jelent) fókuszt mutattak jellemzően akkor is, ha a tőkekoncentráció egyre internacionálisabb kereteket harcolt ki saját maga számára.
Az ország szintű relációk figyelmen kívül hagyása a társadalom reprodukciója szempontjából az elmúlt 10-50 évben lépte át azt a kritikus szintet, amely már az országos dimenziókban is népességi kataklizmát generál.
A globálkapitalizmus jelen foka most már olyan autoimmun tünet együttest gerjeszt, amely a természetes folyamatokat kikapcsolva a helyi társadalmak leépülése felé tart. Kikapcsolódtak a társadalom természetes újratermelődő automatizmusai (reprodukciós igény, környezetfenntartás). A profit által determinált fogyasztás alapú működés, olyan globális erőforrás irányítást eredményez, amelynek világszintű gondolkodása a helyi/országos társadalmi újratermelődési szükségszerűségét nem tekinti fontosnak.
A történelmi múltban a helyi vezetők és lokális tulajdongazdák érdekeltek voltak abban, hogy a hozzájuk köthető népességtömeg reprodukálja önmagát. Példa lehet erre a földesurak viszonyrendszere, ahol a családi generációs földesurak a munkavégző jobbágyaik/cselédeik új generációinak megszületésében, részben a saját családjuk egzisztenciális továbbélését is remélhették. De szintén ilyen példa volt a közelmúltból a német gazdaság családi iparvállalatainak kistelepüléses beágyazottsága a német gazdaságban azáltal, hogy a több generációra előretekintő iparos vállalkozó és a helyi lakosság között kölcsönösségi viszony alakult ki a generációkon átívelő foglalkoztatottságban, s ezáltal a helyi népesség újratermelődésében. De a politikai motivációk is egyértelműek voltak –akár a szocialista országok 60-as évekbeli példájában-, amikor egy ország potenciális erejét és nagyságát nagymértékben alapozták a népesség egyre nagyobb létszámára –minél több gyermek -, az ország lakosságszámának erőteljes növelésére.
De természetesen a múltban is voltak jelentős tömegeket érintő dolgozói kényszermozgások. Például az ókori rabszolgatartás munka erőszerzési módjai, vagy az USA kezdeti munkaerőhiányának Afrikából történő pótlása. De ezek alapvetően akkor is természetellenes folyamatnak számítottak, mivel jellemzően egy speciális szituáció megoldásaként, s nem az alacsony gyermekszám kompenzálásaként valósultak meg.
Jelen korunkban már, a Henry Ford-nak tulajdonított mondást is messze elfeledte a mai kapitalizmus valósága, miszerint a munkásnak jövedelem kell, hogy fogyaszthasson. Ezt felcserélte, a lokális profitmaximalizálás a legkisebb társadalom hozzájárulással, illetve fogyasztóknak bárhol eladok mentalitás, amely a föld szintű terjeszkedési távlat „korlátlansága miatt” lokálisan semmilyen érdekeltséggel nem rendelkezik, sem közép, de főként nem hosszú távon. Ez miatt a súlyos népesség csökkenés nem kis mértékben a munkáltatói „családellenességre” vezethető vissza. Mindez akkor is így történik, hogyha ez nyíltan nem kerül felvállalásra, és a publikus megnyilatkozások esetleg pont az ellenkezőt hangoztatják a médiában.
Tehát a mai folyamatok abban térnek el jelentősen a korábbiaktól, hogy jelenleg már a természetes munkaerő megújulása, illetve most már a nyugdíj fedezet befizetőinek előteremtése is - felosztó kirovó rendszer esetén-, alapvetően ország szinten problematikus. Annak ellenére, hogy jó a nyugati civilizáció felnőtté válási aránya, illetve alacsony a háborúhalálozás arányának szintje történelmi léptékben nézve. Vagyis a társadalom önkéntes reprodukálatlansága és fogyasztási orientációjú új normája, a népesség újratermelődése ellen hat. Ennek oka álláspontom szerint nagymértékben az új típusú dominánsan uralkodó gazdasági szerkezetben és működési mechanizmusokban keresendő. Eszerint a globális szemléletű gazdaság –termelés, szolgáltatás, tőke- immár oly mértékben nem helyi érdekelt és a Világ Zrt-k irányítási struktúra felépítése miatt oly mértékben pillanat vezérelt, hogy a munkáltatói igény legoptimálisabb szintje a minél kisebb létszámú gyermektelen munkavállalók, szükségszerű ideig tartó foglalkoztatására irányul. S egyáltalán nem működik a foglalkoztatók többségénél, a jövőbeli fogyasztói közösség megteremtésének igénye (rövid távúság, globális mozgási szabadság minden tekintetben). Viszont jelen van a dolgozók gyermekkel rendelkezésének zavaró minősége (munkáltatói kihasználási szintet zavaró tényező).
Összegezve, az így kialakult hátrányok ellentételezésére, a munkáltatók újlogikájú, közvetetten az erőteljesen népességcsökkenést előidéző elvének megszüntetésére született meg az új javasolt szabályrendszer. Amely a tőke és a munkaadók reprodukciós felelősségét hozza vissza, a béralapú profitbefolyásolásukon keresztül.
5.
Működési elv
A munkáltatók direkt anyagi érdekeltsége a dolgozóik gyermekvállalásában, egyrészt a tartós foglalkoztatottjaik gyermekszületésében való motiválását, másrészt a gyermekkel rendelkező munkavállalóik megtartását és gyerekkel rendelkezők felvételét segíti elő. A dolgozókra direkt módon nem hat az áttételes működési elv alapján, viszont az intézkedési keretrendszer közvetetten azt éri el a dolgozók oldaláról nézve, hogy az eddigi szinglit foglalkoztatunk preferencia helyett /a gyermekesek rovására/ a gyermekesek kerülnek kedvezőbb szerepkörbe a munkaadók részéről.
Mivel a foglalkoztatási arány jelenleg magas, ezért a gyermektelenekre gyakorolt hatás marginális lesz rövid távon, viszont a gyermekesek pozitívvá váló megítélése azonnal jelentkezik majd a rendszer meghirdetését és bevezetését követően.
A számolási módszertan bizonyos akklimatizációs fázist biztosít, amely a gyermekesek premizálását előremutatóan több év távlatban emeli meg a szándékolt optimális hatékonysági szintig. Év közbeni bevezetés esetén az első töredékévben a meghirdetett paraméter értékek 50%-os figyelembe vételét javaslom a töredékév vonatkozásában.
A gyermekvállalás elősegítése érdekében a rendszer Gyermekvállalási Tényező érték (GYEVTE) kiemelt paraméterrel jutalmazza – 5, illetve7 éven keresztül - azon munkavállalók munkaadóit, amely munkavállalóknak gyermeke születik. Ennek hatása kettős. Mivel az anyukák után is a bérük alapján jár a pozitív paraméter, ezért a munkaadók extra érdekeltté válnak a kisgyermekes szülők munkahelyre történő visszacsábításában és visszafogadásában (ez pont a gyakorlatban eddig tapasztaltakkal ellenkező hatást kell kiváltson, mert szinte mindenki ismer olyan munkaadót, aki a kisgyermekes anyukákat ez idáig igyekezett magától eltaszítani). Az extra hatás annak tudható be, hogy a GYEVTE paraméter mellett a megemelkedett gyermekszám miatti Kisgyermek Alapú Tényező Érték (KATE)– amely a gyermekek számának emelkedésével egyre magasabb értéket jelent - is magasabb értékkel jár. A gyermekvállalás növekedése szempontjából erőteljes várakozással vagyunk annak kapcsán is, hogy míg az anya a foglalkoztatás kimaradás –otthon van a kisgyermekkel- időszakában a munkáltatója nem kap direkt érdekeltséget, addig az apa munkahely stabilitása (pont amikor egyjövedelmes háztartássá válik a család) a kétszeres pozitív tényező alapján nagymértékben javul ez időszak alatt. Ezzel az otthon tartózkodó anya biztonságérzete is hatványozottan javul majd. A GYEVTE tényező alkalmazása a munkaadók felé oly mértékben is egy erőteljes kompenzáció, hogy egy jól dolgozó női munkavállaló anyai örömök miatti kiesése pótlási szempontból nehéz feladat elé helyezte eddig a munkaadókat. Ezért a még a gyermektelen nőket is érhetett hátrány, de az esetleges gyermekáldást –vagy szándékot- is sok nő tartotta titokban a munkáltatói „harag” időleges elkerülése miatt. A GYEVTE szorzó arra az időszakra is jár, amely időszak alatt a nő várandósan még tud munkát vállalni.
A gyermekszületés a szisztéma következtében a tartós munkavállalókra olyan extra tartós bónuszt biztosít a munkaadóknak, hogy a gyermek születésének elősegítése több előnnyel jár a munkaadóknak mint hátránnyal, illetve ugyanez elmondható a kismamák visszatérésének esetére is. E hatástól várjuk a jelenlegi munkáltatói viselkedés megváltozását és a gyermek születési létszám legnagyobb emelkedését.
A részparaméterek és egyéb kiegészítő szabályok szintén oly módon kerültek kialakításra, hogy a gyermekes családokat és a népesség reprodukció létrejöttét kellően igazságos módon segítse. Illetve vannak olyan részletek is, amelyek a társadalom hátrányosabb csoportjainak kiemelt támogatását, illetve az extra jövedelműek korlátos segítését biztosítják.
A komplex rendszer kialakításában az is jelentős nézőpont volt, hogy az új szisztémában várható munkaadói magatartások ne produkálhassanak olyan felvett viselkedésformát, amely a munkaadó anyagi optimalizációja mellett a társadalom tényleges reprodukcióját valójában akadályozná, vagy nem segítené kellő mértékben. Bizonyos kiegészítő szabályok pedig a gazdaság fejlődésének szempontjaira tekintettel kerültek kialakításra.
A működési elvet komplexen vizsgálva az is kiemelten fontos, hogy a cégek miért nem generálhatnak könnyelműen teljes gazdaságra kiható inflációt, a bértömegre rakodó - érdemi tételt kitevő - MCSR egyenlegük áremeléssel történő kompenzációjával. Egyszerű példával illusztrálva: ugyanazon pl. szolgáltatási ágban valamely cég eddig is valós családbarát cégként támogatta a munkavállalók gyermekvállalását (tehát ezen munkáltatónál a gyermekesek száma érdemben tér el pozitívan az átlagostól), míg egy kevésbé családbarát cég számottevően elmarad a gyermekesek számában a szektor átlagtól. Első ránézésre akár logikus is lehetne, hogy a nem családbarát cég a bértömeg költségarányt kitevő részének MCSR emelési hatását áthárítja a fogyasztóira. Viszont a valós családbarát konkurencia lényegében bértömeg csökkenést generáló MCSR egyenlege miatt akár árat is tud csökkenteni. Így egy jó piaci korrigáló folyamat alakulhat ki, ami nemhogy az áremelési szükségszerűséget elszenvedő cég áremelését nem engedi egy árversenyző piacon, hanem a gyermekvállalási politikájával valós családbarát cégek árcsökkentő hatását érvényesítheti inkább, az újonnan „keletkező” családbarát cég MCSR rendszerre visszavezethető új versenyelőnye alapján. Ez működik abban az estben is, ha valamely iparág/szolgáltatási szektor összességében is alulreprezentált jelenleg a gyermekesek számában. Mivel, ha a versenyzők egyike a legkönnyebb versenyelőny kialakítás lehetőségével él, s a leghatékonyabban tudja gyermekbaráttá (és gyermekes munkavállalók által dominálttá) alakítani a saját alkalmazotti körét, akkor olyan árelőnybe kerülhet a versenytársaival szemben, amely kiemelkedő piacszerző pozíciót hozhat változatlan vagy javuló profit pozíciókkal.
A munkáltatói viszonyulás megváltozása enyhén fogalmazva is jótékony hatást vált majd ki a gyermekvállalási potenciállal rendelkező felnőttekre. Vagyis a munkavállalók az MCSR rendszer garanciális elemei miatt (kifutási garancia, megváltoztathatatlansági biztosíték) a felelős gyermekvállalásban nem a hátrányokat, hanem a támogatási biztosítékot kapják. A munkáltatók pedig azt, hogy a rendszer stabilitás miatt ők is a gyermekeket vállaló munkavállalók stabil foglalkoztatásában, és a munkavállalóik minél nagyobb gyermekszületési arányában lesznek tartósan érdekeltek. E két szereplői kör kölcsönös érdekazonossága erőteljes hatást fejt majd ki arra, hogy a gyermekvállalás össztársadalmi szinten is erőteljesen javuljon, a rendszer proaktív elősegítő metodikája révén.
Tehát az MCSR nem csupán a jelenlegi munkaadói gondolkodásba és viselkedés módba visz be egy új megközelítést, hanem a rendszer statikus logikai felépítése által, erőteljes és jótékony hatást generál a társadalmi szereplők jövőbeli optimális viselkedésére. Szebben fogalmazva munkáltatói és munkavállalói érdekközösséget hoz létre a minél több gyermek születése érdekében. Ezt az állam az anyagi függetlensége mellett, az új szabályzók alkalmazásával kénytelen mesterséges ráhatással elérni.
6.
Munkáltatói egyenlegek (MCSR Egyenleg) számításának módszertana
A munkáltató MCSR egyenlegét, a munkavállalóira egyenként kiszámolt Egyéni MCSR-ek összegzéséből kaphatjuk meg. Az Egyéni MCSR pedig, a konkrét dolgozóhoz tartozó tényezők és korrekciós értékek előjelhelyes összegzéséből kapott MCSR szorzó, illetve a dolgozó bruttó bérének összeszorzásával számolandó ki. Ennek megfelelően az Egyéni MCSR érték egy dolgozónál akkor lesz negatív, ha a rá vonatkozó MCSR szorzó negatív értéket vesz fel, illetve amennyiben az MCSR szorzó egy dolgozó esetében pozitív, akkor az ő rá vonatkozó Egyéni MCSR érték is pozitív lesz. Amennyiben a dolgozók Egyéni MCSR összegzése után a kapott munkáltatói MCSR egyenleg pozitív, akkor a cég az adott időszakra az összegzett egyenleg értékének megfelelő forint összeghez jut hozzá. Amennyiben az MCSR egyenleg pedig negatív, akkor a munkáltatónak arra az időszakra MCSR fizetendő egyenlege keletkezik.
A munkáltató MCSR egyenlegének kiszámítása:
Képlettel:
MCSR Egyenlege = Egyéni MCSR 1 + Egyéni MCSR 2 + Egyéni MCSR 3 + ….. + Egyéni MCSR n
és
Egyéni MCSR x = Bruttó bér x * MCSR szorzó x
ahol a munkáltató „n” számú munkavállalóval rendelkezik, illetve az „x” egy konkrét dolgozót jelent, miszerint a munkavállaló adatai segítségével (X személy bruttó bére és az ő MCSR szorzója) számítható ki az Egyéni MCSR érték. Természetesen minden dolgozóra kell alkalmazni a második képletet.
Technikai lebonyolítás egyszerűbb kivitelezhetősége okán, a tárgyévi átalány számítást csak évente egyszer – előkalkulációs jelleggel -, tárgyév január elején kell elvégezni, a tárgyévet megelőző december végi adatok alapján. Az így kapott céges tényadat a december havi MCSR egyenleg, a következő évben minden hónapban fizetendő MCSR átalány alapjául szolgál. (kivételszabályként a kis cégek esetén a negyedéves, vagy az éves egyszeri elszámolási gyakoriság is alkalmazható). Az éven belüli vállalati mozgások leképzése miatt (pl. bizonyos esetekben drasztikusan mozgó havi bér kiadások) a speciális szabályrendszer szerint, a december havi céges átalány adat nem egy az egyben határozza meg a következő évi hónapok havi fizetendő/vagy járó MCSR egyenlegét. Az adott havi tárgyévi átalány összeg, az alábbi módon minden hónapban egy szorzás segítségével állapítható meg. A decemberi alapon számolt adatoknál el kell osztani a cég fizetendő MCSR egyenlegének összegét a cég decemberi bruttó bérével. Így kapunk egy MCSR Átalány Szorzót, amely a következő tárgyévi havi átalányok kiszorzásánál alkalmazandó. Vagyis a tárgyév havi átalány MCSR egyenlegnél az aktuális hónap céges bruttó bér kiadását kell ezzel az átalánnyal megszorozni. Tehát az említett havi MCSR átalány összeg, az adott évre fix értékű MCSR Átalány szorzó és a jellemzően havonta változó szumma havi bruttó bér szorzata alapján egyszerűen kalkulálható. A havi átalányok tárgyévi kiszámolását követően (ott, ahol a cég decemberi szorzója az MCSR Átalány Szorzója pozitív) a cég, a havi átalányban számolt összeg szerint (havi bruttó bér a változó) havonta pénzt kap, míg, akinek a szorzója negatív, az ugyanezen módon havonta pénzt fizet.
Fontos, hogy a havi átalányok az egyenletes terheltséget/jövedelmet és a likviditás kiegyensúlyozottságot biztosítják a munkáltatóknak. Szabályzói oldalról a havi ciklikusság egyfajta rendszer biztosíték és nyomkövetés is, a befizetések teljesüléséhez és a rendszerfelügyelethez.
Végleges tárgyévi számításként –visszatekintő- Éves MCSR Elszámolást is kell tenni minden év januárjában, ami az előző év konkrét (már ismert) havi adatai alapján a múlt évre havonként kiszámolja a Konkrét Havi MCSR Egyenlegeket. Ezt követően a munkáltató az elmúlt évi tényszerű MCSR átalány forint összegek, és a kiszámolt Konkrét Havi MCSR Egyenlegek különbözetével éves elszámolást végez, illetve rendezi a nagy valószínűséggel létrejövő differenciát (természetesen ez jelentheti pénz érkezését is, nem csak fizetendő éves elszámolás összeget). Természetesen, míg az átalány alapjául az előző év decemberi munkavállalói adatok a mérvadóak, addig a Konkrét Havi MCSR egyenlegek esetén már a munkavállalói adatokat frissen és a tények figyelembe vételével kell kiszámolni. Vagyis például a gyermek, vagy a munkavállaló életkoránál már a tárgyévi életkor fog számítani. Az éves elszámoláskor a december hónapra kalkulált havi MCSR számításnak teljes mértékben egyezni kell a következő évre számolt MCSR átalány számítására felhasznált előző évi decemberi MCSR kalkulációjával. Ennek megfelelően a decemberi Konkrét havi MCSR kalkuláció a következő év 12 hónapjára számított MCSR átalány szorzó bázisát is meghatározza.
Aszimmetrikus társadalmi kiegyenlítő hatás elérése miatt a figyelembe vehető bruttó bérre az alábbi speciális szabályszerűség kerül alkalmazásra. Amennyiben valakinek az adott havi bruttó bére meghaladja a 800 E Ft-ot és a dolgozó MCSR értéke pozitív szám, akkor a dolgozó adott havi bruttó bérét 800 E Ft-al (mérlegelendő a 600 e Ft, vagy az 1 M Ft-os havi felső korlát érték, esetlegesen a degresszivitás alkalmazása a felső korlát felett) kell figyelembe venni az Egyéni MCSR kiszámolásánál. Ha viszont ugyanebben az esetben a rá vonatkozó adott havi MCSR szorzó negatív értéket vesz fel, akkor a dolgozó teljes bruttó bérét figyelembe kell venni az Egyéni MCSR érték kiszámításakor. Ennek háttere: a nagy bérintervallummal dolgozó cégeknek (jellemzően piramis alakú bérstruktúra, kevés nagy jövedelemmel és sok kisebb bérrel rendelkező alkalmazottak) ne legyen lehetősége felborítani a rendszer alkalmazásának összhatáscélját azzal, hogy a magas bérű gyermekesek kis létszáma mellett, illetve a nagyszámú gyermektelen és kisebb bérű munkavállalók alkalmazásával, a számukra elfogadható MCSR egyenleget hozzák létre.
A szorzók éves előre meghirdetése miatt, rendszer szinten csak az éves elszámolások megtörténtét követően lehet realizálni, hogy a változó évközi alapadatok miatt, a valóságos éves rendszerszintű egyenleg hogyan alakult. Az éves szorzó paraméterek előzetes megadása/meghirdetése mindenképpen úgy történik meg, hogy a végén a „tárgy évi” befizetések meghaladják a tárgyévi igénylések összegét. A maradvány összeg rendszerbe történő visszatöltésének módszerét jelen dokumentumban részben terjedelmi korlát optimum miatt nem fejtem ki. Hasonló okból szintén nem részletezem, hogy egy esetleges évközi rendszerbevezetés esetén a kezdő év bázis időintervallumát hogyan érdemes meghatározni.
A munkavállalók MCSR Szorzójának kiszámítása:
A munkavállalók MCSR szorzója mindig a tényszerű adatok alapján kalkulálandó. Ez az átalány számításnál a decemberi tényadatok alapján, míg a visszatekintő éves elszámolásnál a tárgyévre megismert havi (1-12 hóig) paraméterek alapján történik.
A munkavállaló MCSR szorzóját a vizsgált hónapra érvényes paraméterek alapján kell kalkulálni. Például a munkavállaló és a gyermek életkorát, az adott hónaphoz tartozó naptári év alapján számított életkornak megfelelően. A munkavállaló adott tényezőhöz/korrekcióhoz tartozó paraméter értékének meghatározását, a szabályrendszerben meghirdetett paraméter táblák és a kiegészítésként definiált egyéb feltételrendszerek alapján kell meghatározni. Azon paraméterek értékeket, amelyek nem teljesülnek a munkavállalóra, azokat 0-s értékkel kell figyelembe venni a számítás során. Majd ezt követően, az összes tényező értéket előjelhelyesen összeadni. Az így kapott érték lesz a konkrét munkavállaló adott hónapra érvényes MCSR szorzója. A munkavállalók kiszámított MCSR szorzóinak további felhasználását már részleteztük a dokumentum egyéb szakaszaiban.
MCSR Szorzó képlete:
MCSR Szorzó = KATE + NATE + GYEVTE + FIGYEK + SEGYAK + KOGYEK + HAKIGYEK + KITEK + CSAK
A tényezők lehetséges paraméter értékei a 9-es fejezet I/1-I/3 mellékletek táblázataiban kerültek megadásra.
Rövidítések megnevezései és definíciói:
•
Kisgyermek Alapú Tényező Érték (KATE)
Egyszerűsített definíció: A dolgozóra vonatkozó KATE paraméter meghatározásakor figyelemmel kell lenni arra, hogy a dolgozóval milyen létszámú kisgyermek él egy háztartásban. Kisgyermeknek számít a várandóságtól kezdődően a gyermek 18 éves koráig, illetve a nappali tagozatos felsőoktatásban részt vevő gyermek maximum 25 éves koráig.
Azon gyermekek szüleire, akiknek az édes szülei nem élnek együtt, azokra külön részletszabályok vonatkoznak. Ha nincs a feltételek szerinti kisgyermek, akkor a nulla kisgyermekes létszámra érvényes paraméter értéket kell számolni.
•
Nagy gyermek Alapú Tényező Érték (NATE)
Egyszerűsített definíció: Azon felnőtt gyermekek kerülnek figyelembe vételre, akik már nem tartoznak a KATE hatálya alá, és felnőttként hazánkban önálló befizetői a felosztó-kirovó nyugdíjrendszernek. Szintén jogosultak rá azon nagymamák és nagypapák, akiknek a gyermekük nem dolgozik, és kisgyermek otthoni nevelésének jogcímén otthoni állami ellátást kapnak Magyarországon. Ha nincs a feltételek szerinti nagy gyermek, akkor a nulla nagy gyermekes létszámra érvényes paraméter értékkel kell számolni.
•
Gyermekvállalási Tényező Érték (GYEVTE)
Egyszerűsített definíció: Extra tényező, amely a gyermekvárandóságtól a kisgyermek 7, illetve 5 éves koráig jár.
•
Fiatalabb gyermekvállalást elősegítő korrekciós tényező (FIGYEK)
Egyszerűsített definíció: Fiatalabb korú szülők gyermekvállalását extra paraméterrel díjazó tényező.
•
Sérült gyermek ápolásának korrekciós tényezője (SEGYAK)
Egyszerűsített definíció: Akkor jár ez az extra paraméter, ha a szülő kapja az érintett gyermek után a KATE szorzót és a gyermek szellemileg, vagy testileg súlyos és maradandó sérüléssel rendelkezik.
•
Koncentrált gyermeknevelési korrekciós tényező (KOGYEK)
Egyszerűsített definíció: Azon egyedülálló szülőknek jár, akik az adott gyermek után kapnak KATE paramétert, és az adott gyermekre az adott évben más felnőtt nem vesz figyelembe gyermek után járó KATE értéket.
•
Hazatért kisgyermekesek extra korrekciós tényezője: (HAKIGYEK)
Egyszerűsített definíció: Azon szülőknek jár, aki KATE-re jogosult valamely gyermek után, és a szülő korábban több mint 2 évig külföldön dolgozott (kinti járulékfizető volt). E pontnál érdemi lehetőség, hogy mivel a gyermekeket az egyéb tényezők amúgy is jutalmazzák, ezért e tényező csupán a hazatérést és munkába állást nevezze meg kritériumként.
•
Kistestvér korrekciós tényező: (KITEK)
Egyszerűsített definíció: Korlátozott ideig érvényes, ha két testvér születési évének különbsége nem haladja meg a 3 évet.
•
Családi korrekciós tényező: (CSAK)
Egyszerűsített definíció: A tényező feltétele, hogy az az azonos gyermek után KATE-t kapó partnerek egymással házastársi viszonyban legyenek.
Amennyiben ez nem teljesül –KATE és NATE kivételével ugyanez a megközelítés a korábban részletezett paraméterekre is érvényes-, akkor a tényező értékéül nullát kell figyelembe venni.
Egyéb MCSR szorzó meghatározási szabályok:
A fenti képlettel kiszámolt MCSR szorzó értékre alkalmazni kell alsó és felső korlátot is. Vagyis amennyiben a képlet eredményeképpen valamely dolgozóra az adott hónapban az alsó korlátnál kisebb szorzó érték kerül kiszámításra, akkor a figyelembe veendő MCSR szorzó értéknek az alsó korlát lép be. Illetve ha a felső korlát értékénél magasabb érték jön ki a képlet alkalmazásának eredményeképpen, akkor pedig automatikusan a felső limitet kell figyelembe venni a végleges egyéni MCSR szorzó megállapításakor. A jelenleg alkalmazott kezdeti paraméter érték intervallumoknál az alsó korlát alatti MCSR szorzó érték nem jöhet létre, de bizonyos ritkább esetekben a felső korlát értéke beleszólhat a konkrét dolgozó MCSR szorzójának összegszerűségébe. Mivel a szorzó paraméterek idővel dinamikusan változhatnak, a szumma 0 összesített rendszer eredmény érdekében, ezért a megállapított MCSR alsó-felső korlátok jelentősége idővel érdemben változhat. Jelenlegi alsó határérték MCSR szorzóra: -0,5, felső értékre pedig +0,8. Ezen a paraméter értékek, a teljes magyarországi gyermek és bruttó bér adatbázis feldolgozását követő első évi véglegesítésekor még finom hangolhatók.
A 9-es fejezet I/4. számú mellékletben egy kis cég példájával illusztráljuk az MCSR Egyenleg kiszámítását.
A modell megalkotása során úgy határoztuk meg a tényezők sajátosságait és a paraméter értékek egymáshoz viszonyított relatív összefüggéseit, hogy a lehető legjobb hatásfokkal érjük el az MCSR által is megcélzott pozitív társadalmi változásokat. Viszont a vonatkozó jogszabály elkészítésével párhuzamosan, már az első év paraméter értékeinek kezdeti finomhangolására is szükség lesz. Mégpedig oly módon, hogy a szorzó értékek belső összefüggéseinek logikája nem változhat meg. Ezen utókalkulációs számításokat a teljes lakossági állami adatbázis (elsődlegesen a személyes adatokat nem tartalmazó jövedelmi és gyermeknevelési eloszlások) Big Data-s feldolgozásával lehet elvégezni. Ennek eredményeképp, a jutalmazó szorzó értékek kismértékű „ellaposítására” számítunk, ami viszont a hatásosság elvét nem fogja befolyásolni. Ezen folyamat során még arra is tekintettel lehetünk, hogy a korrekciós kiegészítő tényezők közötti súlyokat az állami döntéshozók prioritási sorrendjére tekintettel kissé módosítsuk.
7.
Kommunikációs panelek
Javasolt MCSR kommunikációs modulok:
•
Jövő közteherviselése, mivel összeköti a jelent a jobb jövő megteremtésével. Mind a munkáltatóknak, mind a munkavállalóknak közérthetővé teszi, hogyha ma több gyermek születik, az a jövő szempontjából jót jelent. Ezt azzal éri el, hogyha valaki az élhetőbb jövő céljával összhangban ma gyermeket vállal saját szándékából (ha lehet minél többet, nem csak egy gyermeket), akkor az a jelenben is hasznos mind a munkavállalónak (közvetve), mind a munkaadónak (közvetlenül).
•
Új generációs családtámogatás, amely XXI. századi módon reagál egy olyan demográfiai problémára, amely még a XX. század második felében alakult ki. A népességcsökkenés ok-okozati viszonyait feltárva, az új támogatási módszer a kiváltó okra céloz azért, hogy közvetlenül a probléma forrásának orvoslásával billentse helyre a társadalom reprodukciójának egyensúlyát.
•
Az MCSR humánus megoldás a nyugdíjreformra, mert az „állam” nem azt választja, hogy a most dolgozók majdani nyugdíjai csökkenjek, vagy a társadalmat nyomorgató külön adót kelljen kivetni azért, hogy a nyugdíjak rendezhetők legyenek. Illetve a mostani vezetés a szemét sem csukja be felelőtlenül, hogy hol leszek én már akkor amikor ez az előre látható probléma rázúdul az országra (sajnos volt nem egy, nem kettő ilyen kormány is). Hanem a jelenlegi kormány humánus módon a Munkáltató Családtámogatási Rendszerrel elősegíti azt, hogy a jövőben is legyen kellő létszámú munkaerő Magyarországon. Ezzel pedig a maga lehetőségei között biztosítja a most még dolgozó emberek jövőbeli nyugdíját. Ez valójában egy nagyon dicsérendő kormányzati intézkedés, mert a politika ezzel az intézkedéssel messze jövőbelátóan kezel egy olyan nagy problémát, amely az ország hosszú távú létezése szempontjából meghatározó. A jó ország vezetésnek nemcsak a prompt, hanem a hosszú távú problémákat is meg kell tudni oldania.
•
A kormány és a parlament ezzel az intézkedéssel nem von el semmit a gazdaságtól, csupán ellátja feladatát: a társadalom és az ország fenntartásának érdekében szabályokat hoz, kereteket állít fel.
•
A külföldre költözöttek hazatérését segíti, amire most a jó elhelyezkedési lehetőségek között és az egyre emelkedő (felzárkózó) bérek miatt amúgy is jó alkalom kínálkozik. Ez teljesül azzal, hogy minden munkáltató, úgymond pénzt kap azért ha külföldről hazaérkező munkavállalót foglalkoztat.
•
A média kifogásainak kezelésére többek között talán érdemes ezt a sémát alkalmazni, akár már proaktív módon: Az esetleges kritikai hangok elsődlegesen azt tükrözhetik, hogy nem felvállaltan olyan cégcsoptok állhatnak ezen média megnyilvánulások mögött, akik az ország érdekét messze hátrébb sorolják a saját pillanatnyi profitjuknál. Egyben nem azt a felkínált utat választják, hogy a munkatársaikat segítsék a gyermekvállalásban, hanem inkább a semlegesnek beállított média megnyilatkozásokkal és aknamunkával tiltakoznak az ország érdekének érvényesítése ellen. Vagyis a tiltakozásba fektetett erőforrásaikat helyesebb lenne inkább a munkavállalóik gyermekvállalásának segítésébe fektetni. Nem mellékesen, a stabilizálódó hazai lakosságszám pont nekik jelent a jövőben fogyasztókat, s így ha egy vállalkozás átgondolja, akkor rájöhet, hogy az MCSR sikeressége és azzal a több gyermek születésének elősegítése, valójában az ő közép és hosszú távú érdekét is nagymértékben támogatja.
•
Támadási felület lesz, a gyermektelenséget választók érdekeinek sérelme. Lehet, hogy ezt a támadást is érdemes inkább már megelőző kommunikációval kivédeni: A gyermektelenség az MCSR-ben nem egy negatív tulajdonság, csupán a modell azt konstatálja, hogy a társadalom megújulási feladata szempontjából visszavonuló csoportok egy olyan részét képezik a munkavállalóknak, akik a saját szüleik gondoskodását nem kívánják továbbadni saját utódok felnevelése által. Az MCSR is elfogadja ezen csoportok egyéni döntéshalmazát, viszont a gyermektelenek érdekében is egy olyan kiegyenlítő mechanizmust iktat be, amellyel a gyermektelenekre jutó de meg nem születő új generációkat az amúgy is gyermeket választók önként átvállalják. Az MCSR ezt a feladat átvállalást keretezi be jogilag oly módon, hogy a gyermektelenek társadalom megújításának elmaradása miatt felszabaduló erőforrásokat igazságosan átcsoportosítja a helyettük plusz gyermeket vállalókhoz. Ezen rendszer hatályba léptetése valójában a gyermektelenséget választók érdeke is, mert a társadalmon belüli kompenzációval másoknál megszülethetnek azok a jövő dolgozói, akik majd a gyermektelenek nyugdíjának forrását is kitermelik majd.
Aktuális munkaerő piaci helyzet ideális abból a szempontból is, hogy a felesleges munkaerő kapacitások hiányában a munkáltatók a munka elvégzésének szükségszerűsége miatt nem engedhetnek meg gyermekteleneket sújtó lépéseket. Hanem a munkáltatók mozgástere inkább abban lesz, hogy a gyermekteleneknek minden segítséget megadva –ha a munkavállaló családja úgy dönt - gyermekessé válhasson. Az anyagi kényszerűségből gyermektelenek, ahova a többség tartozik, olyan segítséget kap, amely a munkaadójukon keresztül a szándékolt gyermekvállalásának beteljesülését eredményezheti.
•
Az MCSR bevezetésének egyik fontos célja és várható eredménye, hogy a munkahelyeken jellemzően gyermekes családosok lesznek a vezetők, akik a beosztottak gyermekei tekintetében is sokkal empatikusabban viselkednek majd. A rendszer módszertana ezt segíti azzal, hogy sokkal inkább megéri majd egy gyermekkel rendelkezőt kinevezni főnöknek, mint egy gyermektelent. Vagyis a társadalom érdekében a vezetői státuszhoz kapcsolódik majd egyfajta társadalmi felelősség vállalás és példamutatás is, hogy a teljes élet megélésének az az egyik legjobb módja, ha a karrierben is sikeresek vagyunk, de ezzel összeegyeztethetően a családról és a gyermekekről sem mondunk le. Ez pedig a fiataloknak is egy erős követendő üzenetet jelent majd: hogyha főnök szeretnél lenni, annak nem az a módja, hogy lemondasz a családalapításról, hanem épp ellenkezőleg a családalapítás az egyik alappillér a munkahelyi életcéljaid elérésében.
•
Szektor és cég semleges intézkedés csomag, mert minden szektorban lesznek olyan külföldi multik, de akár hazai vállalkozások is, akik nem törődtek a munkavállalóik családjaival. De egyidejűleg mindenhol lesznek olyanok is (akár nemzetközi multik hazai vállalatai is!), akik eddig is érdemben segítették a munkavállalóik gyermekvállalását. Az MCSR bevezetésével így lényegében egy tükröt állítunk a vállalatoknak, cégeknek, vállalkozásoknak, hogy ők valójában mennyire működnek családbarát módon. Illetve idővel a cégek az MCSR bevételük alakulásán megkapják azt is visszajelzésként, hogy családbarát céges intézkedéseik mennyire voltak hatásosak, illetve a profit céljaikat mennyire segítheti az, ha még további családsegítő lépéseket tesznek.
•
Kétszeres bónusszal működik, mert ha egy gyermektelen a gyermekvállalás mellet dönt, akkor egyrészt kikerül az MCSR finanszírozói körből, másrészt egyből kedvezményezetti oldalra kerül. Megjegyzés: Ez a hatás csak úgy tartható fenn, ha a szorzók idővel történő módosítása során szándékosan törekedünk arra, hogy az egy gyermekkel rendelkezők a lehető legtovább pluszos paraméter értékkel rendelkezzenek. Vagyis a termékenységi arányjavulást a lehető legtovább a gyermektelenek munkaadói finanszírozzák. Más megközelítéssel az egy gyermekessé válás ilyen gyermektelenségi arány mellett nagyon sokáig elsődleges prioritást kell hogy élvezzen.
•
A munkahelyi vezetők viselkedése nagymértékben megváltozik majd, mivel a gyermekesek segítése cégértékké és képviselendő vezetői feladattá válik. A vezetők minél sikeresebb családtámogatóvá válása egyre nagyobb profitot hoz majd a saját munkáltatójuknak.
•
Az MCSR alapvetően a munkavállalókról szól, illetve az ő családtámogatásukról. Viszont ezt nem közvetlenül a dolgozókon keresztül éri el az MCSR, hanem az adott dolgozó személy éppen aktuális munkaadóján keresztül.
•
Az MCSR struktúrája elsődlegesen az első gyermek vállalásának lépcsőjét könnyíti meg. Mert jelenleg az egyik legégetőbb probléma, hogy a társadalom nagy részének nem lesz gyermeke, pedig az életüket gyermekek vállalásával, apaként és anyaként szeretnék leélni. A támogatás abban is nagy segítséget ad, hogy akinek van már egy, vagy két gyermeke, ott könnyebben megszülethessen a második, vagy a harmadik gyermek. Tehát az MCSR háttér segítőként végigkíséri a családokat azon az úton, amelyet a gyermekek vállalásával ők maguk szeretnének bejárni.
•
A népesség csökkenés mihamarabbi megfordítását azzal is elősegíti az MCSR, hogy a fiatalok (20-as éveikben járók) gyermekvállalását extra módon segíti. E specialitással elérjük azt, hogy azoknál a családoknál, ahol a tudatos gyermekvállalás - a régi időkhöz hasonlóan - 30 éves kor előtt megtörténik, egyszerre akár több generáció is segíti majd dolgozóként a felosztó-kirovó nyugdíjrendszer működtethetőségét.
•
Garancia modul: A mostani politikai vezetés olyan erős jogi kötelezettség vállalással és biztosítékkal indítja el a rendszert, hogy a lehető legjobban érezhessék az ezt követően gyermeket vállalók, hogy bármilyen körülmények között megmarad ez a gyermekvállalást „jutalmazó” szabályrendszer, egészen addig, amíg a most születendő gyermekük fel nem nő.
•
Összességében a munkavállalók magukkal viszik a gyermekes „jó tulajdonságaikat” egy esetleges munkahely váltáskor. A munkaadók pedig saját leleményességükkel és akaratukkal önmaguk befolyásolják majd, hogy a gyermekeseket megtartsák, illetve a saját munkavállalóik - ha már van is gyermekük - több gyermeket vállalhassanak. De talán a legfontosabb az lesz, ahol még nincs gyermek de a párok szeretnének, azt a munkahelyek kifejezetten segíteni és támogatni fogják.
Mottó variációk:
„Az MCSR megmutatja, hogy a gyermekes munka bizonytalanságból hogyan léphetünk át a gyermekes munka biztonságba.”
„A társadalom újkori önmegújítási/reprodukciós betegségben szenved és erre az MCSR a gyógyszer, amely segítségével a társadalom újra egészséges lesz.”
8.
Összegzés
Wattenberg szerint: "A kapitalizmus a legjobb fogamzásgátlás". Sajnos a közelmúlt statisztikája ezen idézet igazságtartalmát nemhogy az országok túlnépesedésének elkerülésében, hanem sok ország - köztük sajnos hazánk is- jelentős népesség csökkenési trendjében igazolja vissza. Ezért a felelősen gondolkodó államhatalom akkor jár el helyesen, ha a népesség reprodukciós szintjének ennyire kedvezőtlen tendenciáját pont a kapitalizmus alapsejtjeit jelentő vállalkozásokon keresztül, áttételesen lendíti vissza a normális középállásba.
Az új szabályozás rendszere egy „hajóba” ülteti a magyarországi munkáltatókat az ország hosszú távú érdekével. Sajnos eddig a munkáltatók „csónakja” nagymértékben ellenkező irányba ment, mint az ország lakosságának reprodukciós célja. Épp itt az ideje a jó irányú változtatásnak.
A Munkáltatói Családtámogatási Rendszer modelljének sikeressége nagyban függ az empatikus részlet szabályokon, a szorzók célfókuszú véglegesítésén, idővel módosításán. Továbbá azon is múlik a siker, hogy a gyermekvállalás indirekt támogatása a leendő gyermekvállaló szülők számára stabilitást és biztonságot mutatasson. Még hozzá oly mértékben, hogy az alapján ténylegesen merjenek gyermekeket vállalni. Az esetlegesen ellenérdekelt lobbik befolyásolási kísérletének határozott és tartós kivédése, szintén meghatározó az elérendő célok megvalósulásának szempontjából.
Záró Információ: I. számú mellékletekben találhatók az MCSR kalkuláció segédtáblái, továbbá az I/4-es pontban az MCSR számítási példa (9.fejezet). II-es számú mellékletben kissé bővebben kerültek ismertetésre a Részletszabályok (10.fejezet). Illetve a III-as számú mellékletben összehasonlítást tettünk az egyéb nyugdíj és családtámogatási rendszerekkel való főbb különbségekre (11.fejezet).
 
9.
I. számú melléklet MCSR számításhoz (I/1.-I/4. mellékletek):
I/1. számú melléklet
Kisgyermekek létszámára vonatkozó táblázat (KATE tényező):

Megjegyzés: (SAJNOS EZEN A PLATFORMON NEM LEHET BEILLESZTENI A PARAMÉTER TÁBLÁKAT , VAGYIS ÍGY NEM TUDOD MEGNÉZNI, HOGY RÁD ÉLETKOR ÉS GYERMEKSZÁM ALAPJÁN MILYEN ALKALMAZOTTI PARAMÉTER VONATKOZIK//HA ESETLEG VAN TIPPED, HOGY LINK NÉLKÜL HOGYAN LEHETNE BEILLESZTENI A TOPIKBA, AKKOR LGYSZI JELEZD_ KÖSZ ELŐRE IS)
I/2. számú melléklet
Nagy gyermekek létszámára vonatkozó táblázat (NATE tényező):

Megjegyzés:
(UA , MINT AZ ELŐZŐ MEGJEGYZÉSNÉL)
I/3. számú melléklet
Egyéb tényezők melléklete:
Megjegyzés:
(UA , MINT AZ ELŐZŐ MEGJEGYZÉSNÉL)

I/4. számú melléklet
Havi MCSR egyenleg számítási példája:
A munkáltató 3 fő alkalmazottal rendelkezik december hónapban.
A.)
A dolgozók MCSR szorzóinak kiszámolása:
X munkavállaló adatai: Bruttó bér: 300 E Ft/hó; a hölgy életkora 28 év; 2 vele együtt élő kisgyermeke van, az egyik 3, a másik 14 éves; nincs felnőtt gyermeke; a gyermekeknek tartós súlyos sérülése nincs; a férjével házasok és a férj munkáltatója is igénybe veszi mindkét gyermek után az MCSR-t. A család nem élt külföldön korábban.
Az X dolgozó MCSR szorzója = 0,5 (KATE)+ 0 (NATE)+ 0,2 (GYEVTE)+ 0,1 (FIGYEK)+ 0 (SEGYAK)+ 0 (KOGYEK)+ 0 (HAKIGYEK)+ 0 (KITEK) + 0,05 (CSAK) =0,5+0,2+0,1+0,05=0,85
Az X dolgozó számolt MCSR szorzója az adott hónapra 0,85, viszont mivel a felső korlát (a tanulmányban) 0,8, ezért az X dolgozó MCSR szorzójának a 0,8-es szorzó értéket kell figyelembe venni.
Y munkavállaló adatai: Bruttó bér: 700 E Ft/hó; a férfi életkora 38 év; nincs felesége sem felnőtt sem kis gyermeke; egyedül él.
Az X dolgozó MCSR szorzója = (-0,4) (KATE)+ 0 (NATE) = (-0,4) +0 = (-0,4)
Az ő esetében csupán a KATE és a NATE értéket tüntetjük fel, mert a többi paraméter ebben az esetben 0 érték. Az Y dolgozó MCSR szorzójának a mínusz 0,4-et kell figyelembe venni.
Z munkavállaló adatai: Bruttó bér: 400 E Ft/hó; a hölgy életkora 48 év; 1 vele együtt élő 14 éves kisgyermeke van; felnőtt gyermeke nincs; a gyermeknek súlyos fogyatékossága nincs; teljesen egyedülálló, nem kap gyermektartást és a gyermek után csak ő veszi igénybe az MCSR-t. Pár hónapja költözött haza külföldről, ahol 7 évet élt a gyermekével együtt.
A Z dolgozó MCSR szorzója = 0,02 (KATE)+ 0 (NATE)+ 0 (GYEVTE)+ 0 (FIGYEK)+ 0 (SEGYAK)+ 0,2 (KOGYEK)+ 0,15 (HAKIGYEK)+ 0 (KITEK) +0 (CSAK) =0,02+0,2+0,15=0,37
A Z dolgozó MCSR szorzójának a plusz 0,37-et kell figyelembe venni.
B.)
A dolgozók Egyéni MCSR-jeinek kiszámolása:
Figyelembe veendő MCSR szorzók: X munkavállalónál plusz 0,8, Y-nál mínusz 0,4, Z-nél plusz 0,37
Figyelembe veendő bruttó bérek: X munkavállalónál 300 , Y-nál 700, Z-nél pedig 400 ezer forint az adott hónapban. Ennek megfelelően az Egyéni MCSR-ek indexel jelölve.
Egyéni MCSR x= 300 000 * 0,8 = 240 000 Ft
Egyéni MCSR Y= 700 000 * (-0,4) = (-280 000 Ft)
Egyéni MCSR Z= 400 000 * 0,37 = 148 000 Ft
C.)
A munkáltató adott havi MCSR egyenlegének kiszámolása:
Adott havi MCSR Egyenleg = Egyéni MCSR x + Egyéni MCSR y + Egyéni MCSR z= 240 000 +
+ (-280 000) + 148 000 = + 108 000 Ft
Vagyis a munkáltatónak ilyen dolgozói adatstruktúra mellett 108 e Ft jár az adott hónapra a pozitív MCSR egyenlegének köszönhetően.
Amennyiben ez a hónap december, amely a következő év MCSR Átalányához bázis hónap, akkor ezen adatokból megállapíthatjuk a következő évi MCSR Átalány Szorzó értékét is:
MCSR Átalány Szorzó = MCSR egyenleg / szumma bruttó bér = 108 e Ft / (300 + 700 + 400) e Ft =
= 108/ 1 400 =0,1296296296296..= 12,96% (%-ban kifejezve majd kerekítve két tizedes jegyre)
Vagyis az ilyen adatokkal rendelkező cég a következő évben az adott havi bruttó bérét megszorozva a 12,96%-os MCSR Átalány szorzójával, megkapja, hogy a MCSR havi átalány egyenlegeként milyen összegre számíthat.
10.
II. számú melléklet: Részletszabályok
A részletszabályok azt a finomhangolást jelentik a modellben, amellyel többek között a különböző tényezők a legoptimálisabb hatást fejthetik ki. Továbbá vannak olyan kiegészítő toldalék szabályok is, amelyek azt garantálják, hogy a modell működése olyan igazságossági elveket tartalmazzon, amelyen keresztül a társadalom normái jobban érvényesülhetnek. A modellt teljesebbé tevő kiegészítések ahhoz is hozzájárulnak, hogy a befizető, illetve igénylő cégek ne alkalmazhassanak olyan kiskapukat, amelyekkel az egész ország tekintetében megcélzott népesség szinten tartást megakadályozhatnák kikerülő magatartásukkal. Vagyis a modell teljességében olyan rendszer összeállítással rendelkezik, hogy a természetszerű lehetőségekhez képest a leghamarabb és a legnagyobb mértékben helyre állítsa az ország népesség reprodukciós szintjét.
Hangsúlyos toldalék szabályok:
•
A bruttó bérnél a vetítési alap az összes munkából származó bér jellegű jövedelem. E szerint a munkaszerződések konkrét bér összegein felül az összes olyan munkavállalói anyagi juttatást is tartalmaznia kell a figyelembe vett bruttó bérnek, amely az alapbéren felül jövedelemként megjelenik a dolgozónál (pl. mozgó bér).
•
A pluszos MCSR szorzóval rendelkező munkavállalóknál a bruttó jövedelem csak a rendszerben meghatározott bérplafonnal vehető figyelembe.
•
Finomhangoló célzattal a munkavállaló MCSR szorzóinak van felső és alsó korlátja. Azért hogy konkrét dolgozó extrém kedvező, vagy extrém hátrányos tényezőértékeinek halmozódása esetén se legyen olyan mértékű plusz MCSR bérkompenzáció, vagy bérteher, amellyel az adott dolgozó túlzott mértékben befolyásolná a cég MCSR egyenlegét. Limitek nélkül bizonyos esetekben az adott munkáltatónál irreális hangsúlyt jelenthetne egy bizonyos dolgozó, ezzel pedig sérülhetne a cél, miszerint az összes dolgozó esetében igyekszik pozitív és érdemi hatást kiváltani.
•
Speciális kiegészítő az átalány számítási szabály, amely az éves MCSR elszámolással és a konkrét havi MCSR egyenlegekkel adminisztráció kímélővé teszi a modellt. Ezzel garantálhatjuk, hogy a rendszer lényegi hatását ne sújtsa az indokoltnál jobban a kényszerű adminisztrációs teher.
•
Az alapszabályzat, a klasszikus nem állami szereplős foglalkoztatókra érvényes (tipikusan a társasági vállalakozások, multinacionális szolgáltatók, alapítványok stb.,). A sztenderdtől elérő esetekre a modell részletszabályzata tér ki:
o
Eltérő bérszámítással rendelkező MCSR szereplőkhöz tartoznak az önfoglalkoztató vállalkozási formák, amelyekben a vállalkozási tevékenységet végző személy nem rendelkezik a vállalkozásától származó, klasszikus munkabérnek minősíthető jövedelemmel. Ezen vállalkozói formáknál a tényező értékek az alaptörvényszerűségként meghatározott módon és mértékben működnek. Ennek megfelelően kell meghatározni az érintett természetes személy MCSR szorzóját. Viszont a bruttó bér értelmezhetetlensége miatt Bruttó Bér Helyettesítő értékkel kell számolni. Ez a vállalkozások adózási különbségei szerinti bontásban, eltérő módszertannal veendő figyelembe. Ennek egyik példája az átalány típusú adózási vállalkozási formáknál, hogy az éves bevétel 1/12-ed részének bizonyos százaléka lesz a sztenderd módon számolandó egyéni havi jövedelmi adat. Itt az egyszerűségre való törekvésként még az is felmerült, hogy a millió Ft-os kerekítésekkel kell figyelembe venni a bevételt, és azokhoz konkrétan megadott jövedelem összeg tartozik. Ez utóbbi esetben a figyelembe veendő jövedelem akár 0 Ft is lehet minimális bevétel esetén. Ennél nagyobb bevételi szinteknél, a figyelembe veendő jövedelem a bevétel növekedéséhez képest progresszíven kerülhet megállapításra.
o
Szintén speciális esetként kezelendők az állami szervezetek foglalkoztatottai, amelyek nem minősülnek vállalkozásoknak, és egy sajátosan felépülő kiegészítő szabály hatálya alá tartoznak. A tényezők teljesülési feltételei ez esetben is egyezően vizsgálandók, mint a versenyszféránál, de a konkrét paraméter értékek már eltérnek a versenyszférán belül alkalmazottaktól. Minderre részben azért kényszerülünk, hogy a semleges költségvetési hatás ne boruljon fel. Mert ezzel a módszerrel az állami szervezeteknél foglalkoztatottak szumma egyenlege ugyanúgy 0, mint a versenyszférába tartozó szervezetek zéró összege. A sztenderd versenyszorzós értékek bizonyosan 0-ától eltérő „állami” egyenleget eredményeznének.
Állami foglalkoztatók speciális szabályainak vázolása: a munkavállalók MCSR szorzóit kiszámoljuk a tényezők állami paraméter tábláinak a segítségével (ugyanaz a struktúra és szabályrendszer, csak éppen a szorzó értékek mások). Majd ezt szorozzuk fel az alkalmazotti bérrel - ez is ugyanaz, mint a versenyszféránál -. Az átalány számítás és az egyebek is megegyeznek. Viszont a legjelentősebb differenciaként, profit érdekelt vállalkozás hiányában (e szempontból például a nonprofit tevékenységű alapítványok is versenyszférának minősülnek, az állami tulajdonú vállalkozások szintén) az egyéni „virtuális” MCSR összegek, sávosan a munkáltatói státusszal rendelkezők egyéni teljesítmény paraméterévé (KPI) válnak. Vagyis az állami intézményeknél a „főnök” anyagi motivációja gondoskodik majd az állami munkavállalók nagyobb gyermekvállalási kapacitálásáról.
Az érintett „állami” munkahelyi vezetők teljes MCSR összege, ugyanúgy mint a versenyszféránál, zéró záró összeggel rendelkezik. Az állami szférában a tényezők kiindulási alapértékei még egyeznek a versenyszféra kezdő paraméter értékeivel. Viszont ezen „állami” értékeket a bevezetési közzétételt megelőzően még át kell számolni. Ennek megfelelően a paraméter értékek kiindulási bázisa a versenyszféráé, de ezek még módosulnak az állami alkalmazottak (nem a vezetők, hanem a teljes létszám) teljes adatbázisos kalkulációját követően azért, hogy az állami szféra önmagában is zéró MCSR összeggel rendelkezzen.
o
Összegezve: az MCSR–t a foglalkoztató típusa alapján két nagy munkáltatói csoportra választhatjuk szét. Versenyszektoros hasonlattal ezt úgy kell elképzelni, mintha két profitcentrumos modellt működtetnénk. Tehát az állami szervezetek (értsük költségvetési szervként) önmagukban 0 szaldós MCSR egyenlegekkel rendelkeznek majd. Míg a „versenyszférás” szereplők szintén. E megoldásnak kényszerű hátránya, hogy azonos gyermekességi paraméterekkel rendelkező foglalkoztatottak MCSR egyenlege eltér majd, ha állami szférában, vagy verseny szférában kerülnek foglalkoztatásra. Viszont mivel az MCSR logika profitbefolyásolási szerepe az állami foglalkoztatóknál amúgy sem értelmezhető, ezért a vezetők bérén keresztül más az állami hatásmechanizmus, mint a versenyszféráé.
•
Mentességi szabály: Azon vállalatok, amelyek árbevétele legalább 90%-ban (mérlegelendő a 80, illetve a 85%-os határ) a tárgyévet megelőzően exportból keletkezik, nemzetgazdasági okokból alapmentességet kapnak a MCSR alól. Vagyis a bevétel elemzést követően számukra nincs MCSR teendő, nincs kötelezően számolandó MCSR egyenleg. Vagylagossági elv mentén viszont ezen cégek saját önszántukból akár be is léphetnek az MCSR hatálya alá. Ennek speciális feltétele, hogy mivel alanyi mentességet élveznek, ezért az ő esetükben a belépés, csak akkor lehetséges, ha a cégre vonatkozó MCSR Átalány Szorzó értéke az 1,1-et meghaladja. Várható cégmentességek: Autógyárak és SSC szolgáltatói központok egy része, magyar régiós multik nemzetközi leányvállalatainak kiszolgálását végző központi cégek.
E ponthoz kapcsolódóan mérlegelendő az egylépcsős alvállalkozói mentesség jogosultságának bevezetése. Ennek megfelelően azon hazai beszállító cégek, amelyek a nagy magyarországi exportőröknek (ahol a mentességi 90%-os szabály teljesül) szállítanak be, és a beszállítói lánc bevételvolumene és az export együttes aránya eléri a mentességi %-os határértéket, azok szintén jogosultak a bevételeloszlás alapú MCSR mentességre. Megkülönböztetéseként rájuk a Beszállítói mentesség definícióját használjuk.
E mentességekkel kényszerűen tettünk kivételt, mivel a hazai extra nyitott gazdaság érdekérvényesülését nem szándékozunk rontani. A maximálisan becsült munkavállalói érintettségi létszám, a magyarországi munkavállalók létszámának 1,5 - 2 %-a alatt marad. De reálszcenárió szerint 0,8 %-nál is kisebb lehet a mentességi alkalmazotti arány.
Fontos még, hogy mivel a gazdaság egészében működik majd az MCSR, illetve az MCSR mentességet élvező cégek jellemzően nem élethossziglani foglalkoztatást biztosítanak, ezért a mentességeseknél dolgozó fiatalok is, kis körültekintéssel könnyebben mernek majd gyermekeket vállalni. Ezt erősíti majd az is, hogy a gyermekvállaláshoz két személy kell, s a nem „mentesnél” dolgozó másik felnőtt fél MCSR motivációja szintén segíti majd az export fókuszú cégnél dolgozó gyermekvállalását.
•
Támogatási garancia: A szülők gyermekvállalási döntésekor fontos hátteret biztosíthatnak a meglévő családtámogatási rendszerek. Viszont az emberek eddigi tapasztalatai alapján a családtámogatások változatlanságának időintervalluma nem mérhető egy gyermek megszületésétől a felnövéséig tartó időtartamhoz. Ezért az MCSR hatékonyságának egyik kulcseleme a jól kommunikált és garantált intézkedési időtartam. Ennek megfelelően a rendszer bevezetését követően született gyermekek vonatkozásában az államnak garantálni kell az MCSR támogatásának fennmaradását a gyermek 18 éves koráig. Ez az állami kezesség egy olyan új stabilitási elemet hoz a családtámogatási modellbe, mely szerint a gyermekvállalás előtt álló leendő szülők, egy ténylegesen végig támogató állam háttér biztonságát tudhatják maguk mögött.
A garanciával azt kell biztosítani, hogy a szülők munkáltatói az MCSR rendszeren keresztül a gyermek 18 éves koráig jobban járnak majd, mintha a gyermek nem született volna meg.
A garancia minősége és hatékonysága nagymértékben függ attól, hogy az MCSR rendszer (bevezetés alatt megszületett gyermekek vonatkozásában) milyen erősségű törvényi biztosítékokat nyújt annak tekintetében, hogy a gyermek felnőtt koráig esetlegesen bekövetkező politikai hektikusságok ne ronthassák a most vállalt állami gyermekes preferenciát. Ez a leendő gyermek megszületéséhez kötött 18 éves garancia, mind az anyának mind az apának jelentősen javítja a foglalkoztatási biztonságát.
A jogi garancia erőssége miatt optimális lenne ezt olyan alkotmányossági pontba foglalni, amely az Alkotmány változtatás sztenderd jogi lehetőségénél szigorúbb teljesülési feltételt jelent. Miszerint például az Alkotmány erre vonatkozó pontjának bárminemű változtatása csupán 4/5-ödös parlamenti jóváhagyással történhet meg. A kettős jogvédelem jegyében azon törvényi rendelkezés (Alkotmányon kívüli kiegészítő szabályozás, amely ezt a garanciát önmagában is részletesen előírja) esetleges módosítási lehetősége, szintén 4/5-ödös parlamenti elváráshoz lenne köthető. A kétszintű jogi garancia esetleg időben kissé elcsúszhat egymáshoz képest, ha például az MCSR garanciáját alkotmányba integráló módosítás, csak az egyéb alkotmány módosításokat bevárva, időben csupán később hajtható végre.
Amennyiben a modell jogi adaptációjánál ezen jogi elképzelés bármi okból kivitelezési nehézségbe ütközne, akkor meg kell találni azokat az alternatív jogi megoldásokat, amelyek a fenti módszertan garanciális erősségével egyenértékűek.
Ezen extra jogi garancia hangsúlyozása nagyon fontos, mert a gyermekvállalás támogatásába vetett „hit” az emberek vállalási döntéseinél hatványozottan nagy jelentőséggel bír.
•
Apasági feltétel: Az édesapák munkáltatójának addig jár az apák gyermekei után járó kedvezményezettség, amíg az apa valójában is gondoskodik a gyermekeiről. Ez ameddig egy családot alkotnak az édesanyával nem is kérdéses. Viszont ezen feltétel lényegi érdeme azon esetekben látszik majd igazán, amikor a szülők valamiért külön vállnak, s a gyermek nem az apával egy háztartásban nevelkedik. Ekkor a feltétel szerint, ha az apa a jövedelmének egy részével támogatja a gyermekeit (gyerektartást fizet), akkor a munkáltatónak járnak az apa gyermekei után az érvényesíthető szorzók. Természetesen ez fordított esetben is érvényes, hogyha az édesapával van egy háztartásban a gyermek, és az édesanya él külön (megközelítőleg 9 az 1-hez arány), s fizeti a gyermektartást, akkor az édesanya munkáltatójának is jár a kedvezmény. A közös elhelyezésű gyermekeknél is mindkét édes szülőnek jár a gyermekek utáni kedvezményezettség.
A gyermektartás korrektsége miatt gyermekszámhoz kötődően %-os határértékek minimális teljesülése is szükséges feltétel. Például egy gyermek esetén minimum 10%, kettőnél minimum 20 %, három vagy az felett minimum 30% gyermektartást kell utalni rendszeresen.
Az apasági intézkedés, a közel 70%-ot elérő apasági gyermektelenségi arány (18-40 között) megváltoztatásában extra fontos, mivel az apa potenciállal rendelkező férfiak jelenleg hatalmas bizonytalanságban vannak, mert ha ők vállalnak is családot, a nő esetleg kiteheti őket (kb. 2/3 arányban a nők kezdeményezik a válást). Majd ezt követően a külön költöző apák a gyermektartás fizetésével, gyermekvállaláshoz kötődő támogatás hiányában, az új egzisztencia megteremtésének nehézségeivel lecsökkentett jövedelem mellett, teljes létbizonytalanságba kerülhetnek. Mivel a potenciális apák szinte mindegyike látott már ilyen megtörtént apa esetet, így ez a még nem lépő férfiakra hatalmas apasági visszahúzó erőt jelent. Az MCSR ezt kompenzálja munkahely biztonsággal és munkáltatói preferenciával azoknál az elvált apáknál, akik normálisan hozzájárulnak a gyermekeik neveléséhez. Ezt az intézkedési részt magam részéről minimum az MCSR első három legfontosabb komponense közé teszem abból a szempontból, hogy a jövőben nagyobb számban születhessenek meg a kívánt gyermekek. Ezt a hatásosság elérése miatt NAGYON LÉNYEGES megfelelően kommunikálni a leendő apák felé.
•
Türelmi szabály: Az iskolai végzettséget megszerzők zökkenőmentes munkába állását megkönnyítendően olyan kivétel szabályt iktatunk be, amely szerint a fiatalok az iskolai tanulmányukat befejezve 2 év „akklimatizációs” időszakot kapnak. Ennek megfelelően azok a 25 évnél fiatalabb gyermektelen munkavállalók, akik a nappali tagozatos tanulmányaikat befejezték, 2 éven keresztül MCSR mentességet kapnak, tehát a munkáltatójuknak az ő felvételükkel nem romlik az MCSR egyenlege annak ellenére, hogy alkalmazásuk és gyermektelenségük miatt lenne MCSR szerinti befizetendő egyenlegük. Az iskolák befejezése igazodik a legmagasabb végzettséghez, azzal a kitétellel, hogy maximum egy év kihagyás lehet a folyamatos nappali tanulmányokban. Ez is előfeltétel a végzettséget követő 2 év mentességhez. Aki a nappali tanulmányait nem fejezi be 25 éves koráig, annak a mentesség 27 éves korábban akkor is lejár, ha 25 éves kora után szerezte meg végzettségét.
Kivétel a kivételben, ha a fiatal munkavállalónak már van gyermeke, vagy éppen akkor vállal. Ez esetben a rendszer eltekint a 2 év mentességtől. Tehát azok a fiatal felnőttek, akiknek viszonylag hamar születik gyermekük, s bármelyik szülő elhelyezkedik, akkor a munkáltatónak jár a gyermek utáni kedvező MCSR érték.
Tényezőkhöz kapcsolódó részlet szabályok:
•
A tényezők egyszerűsített definícióit a Munkáltatói egyenlegek (MCSR Egyenleg) számításának módszertana pontban már kifejtettük. Tartalmilag ezen meghatározások már megfogalmazták azokat a tényező jellemzőket, amelyek a modell szempontjából a legfontosabbak. A tényezők további részletszabályai már szintén körvonalazódtak, viszont a terjedelmi ésszerűség és a több lehetőségverzió miatt, e pontot most bővebben nem fejtem ki. A tényezők további részleteinek véglegesítése optimálisan kivitelezhető lesz a rendszer bevezetése előtti finomhangolás során.
11.
III. számú melléklet: Összehasonlítás más családtámogatási és nyugdíjrendszerekkel
Relatív előnyök, és az eltérő megközelítésből származó hozzáadott értékek:
•
A rendszer működési alapja olyan állami előrelátáson alapul, amely a modell bevezetését választó országra reményeink szerint csak pozitív hatást vált ki. Ez középtávon kisebb, majd hosszabb távon (20 évtől kezdődően) jelentősebb pozitív hatásokat generál. Talán ez a legfontosabb előny a többi hasonló célú csomaggal szemben, mert azoknak maximum csak „a jósági egyenlege” lesz pozitív, de a kedvező következmények mellett mindig megjelennek nem elhanyagolható mértékben negatív fejlemények is. Meg kell említenünk, hogy a „csak pozitív következmények” elérése, e modellnél is csak akkor lehetséges, ha a komplex rendszer finomhangolását jelentő kiegészítő részletek is megfelelően érvényesülnek, illetve ha a rendszer, a bevezetése és az alkalmazása közben nem szenved el olyan ráhatást, amely bármely komponensében rombolná a pozitív eredmény faktort.
•
A fenti észrevétel elsődlegesen a profit vezérelt nem állami kivitelezésű nyugdíj megoldások és családtámogatások tekintetében igaz, de talán kis mértékben bizonyos állami koordinációjú támogatási megoldásoknál is megfigyelhető. Ez utóbbira részpélda lehet a kifogástalan szándékú CSOK háromgyermekes intézkedés sorozata, amely a kétségtelen pozitív és fontos hatásai mellett járulékosan azt eredményezte, hogy a kivitelező vállalkozások egy része a jó intézkedés csomagon felbátorodva, irreális és indokolatlan áremelést hajtott végre az új lakások egy részénél. Természetesen ez utóbbi negatívum nem kizárólag a háromgyermekes CSOK intézkedésnek volt köszönhető, de az intézkedés pozitív hatásai mellet, részlegesen ez is hozzájárulhatott az indokolatlan újlakás áremelkedésekhez.
•
Az összes nem állami lebonyolítású nyugdíj és család intézkedés esetében elmondható, hogy azon rendszerek működtetésében eleve benne van a profit érdekelt vállalkozások - érthetően önző – csak saját magukat előtérbe helyező motivációja.
Vagyis e támogatás típusoknál az állam olyan célirányos jogi keretszisztémákat hoz létre, amelyek a profitérdekelt szakvállalkozások közreműködésével és dominanciájával valósulnak meg. Az ilyen esetekben például, a nyugdíj kiegészítési célzat kiszolgálására ágazat specifikus piaci szereplők gyűjtik össze a felhalmozási időszakban a munkavállalók jövedelmének egy részét. Tehát az elsődleges piaci szereplők a lebonyolítók és a feltételdiktálók, s az állam jellemzően valamilyen speciális kedvezményezetti szabállyal támogatja a nemes öngondoskodási célt. A másodlagos piaci szereplők azon munkáltatók, amelyek jellemzően vagylagosan dönthetnek a munkavállalóik e speciális rendszerbe történő beterelésében.
Azon támogatási rendszerekben vagy ügyfél szituációkban, ahol a másodlagos munkáltató nem vállal szerepkört, ott az elsődleges piaci szereplők számottevő szerzési költség felszámításával, közvetlenül az ügyfeleket szervezik be a támogatási rendszerek kedvezményezettjei közé.
Vagyis a keretrendszeres piaci termékeken keresztül megvalósuló állami preferencia szabályok esetén az állam csupán a jogi keretrendszert, és az anyagi plusz erőforrást biztosítja. Viszont kijelenthető, hogy konstrukciós hibaként az ilyen profit érdekelt támogatási rendszereknél általában felmerül az elsődleges piaci szereplők amúgy nem piacképes termékeinek túlárazása. Ezzel pedig sérül a takarékoskodni vágyók, vagy egyéb támogatottak valós érdeke. Gyakorlatban előfordul az ilyen szabályrendszerek utólagos javító korrekciója, de az elsődleges piaci szereplők lobbi érdekeinek érvényesülése, ezeket a törekvéseket vagy teljes, vagy részleges mértékben aláássa, s így jellemzően nem valósulhat meg az ideális szabályozási versenykörnyezet.
•
Az alternatív támogatási rendszerek (elsődlegesen a profit vezérelt nem állami kivitelezésűek) fenti hiba meghatározásai azért kerültek bemutatásra, hogy ezáltal érzékelhető legyen az MCSR eltérő alaplogikájára visszavezethető hiba elkerülési hatás.
Az MCSR előnyfaktora tehát részben arra vezethető vissza, hogy a működési elve szerint nincsenek benne elsődleges piaci szereplők, amelyek a rendszer működésében hatékonysági torzulásokat okoznának.
A hagyományos állami finanszírozású és nem profitvezérelt rendszerekhez képest pedig az a strukturális előny jelenik meg, hogy míg azok csupán extra juttatásokat adnak a kedvezményezetti lakosság körnek, addig az MCSR direkt módon kettős hatásmechanizmussal oldja meg a lakosság dinamikus befolyásolását. Vagyis nemcsak jutalmaz, hanem a jutalmazás anyagi forrásait deklaráltan és mindenki számára átlátható módon a kedvezményezetti körbe még be nem lépettek által finanszírozza. Így egyidejűleg jutalmazza a gyermekeseket, és ennek forrásköltségével egyidejűleg tereli a gyermekteleneket a gyermekvállalás irányába. Szintén koncepcionális sajátosság, hogy a gyermekeseket eddig negatívan megítélő munkáltatói körre hat profitjukon keresztül, s így a hátrányos megkülönböztetést a gyermekesek érdekében preferálássá változtatja.
Az MCSR munkáltatói kompatibilitása szempontjából külön megemlítendő a versenyelőny újradimenzionálása. Vagyis azonos ágazati piaci szereplők között - máshogy nehezen elérhető - versenyelőnyre tesznek szert a valóban családbarát vállalkozások.
További egyedi rugalmassági jellegzetesség, hogy a keretrendszer mind a munkaadóknak, mind a munkavállalóknak meghagyja a döntési szabadságát és csak a jövőbeli lépéseiknek keret környezetét befolyásolja. Azzal, hogy a konkrét munkaadó az MCSR nyertes, vagy a finanszírozói oldalán áll. S mindezt egy világosan kommunikált jó cél érdekében, amely az ország reprodukciójának teljesülése.
S az sem elhanyagolható szempont, hogy a finanszírozói munkáltatói kör beléptetésével az állam mentesül a támogatási rendszer anyagi terhétől, így az MCSR alkalmazása az állami források egyéb felhasználási céljaitól nem vesz el forrást.
Továbbá az is fontos sajátosság, hogy a népesség reprodukció elérése érdekében teljeskörűen bevonja az összes munkaadót annak felelősségébe, hogy a társadalom életben maradhasson. Ez egy lényegi elv, amely a jövőteremtő közteherviselés megvalósításával deklarálja a jelen döntések jövőbeli kihatását is. Illetve a teljes körű érintettséggel (export kitételi mentesség a részletszabályoknál) biztosítja a teljes felelősségi lefedettséget is, aminek következtében a munkáltatóknál nem marad olyan számottevő részhalmaz, amelyben a gyermektelenek koncentrálódhatnának, így a minden foglalkoztatóra ható motiváltság garantálhatja a modell létrehozási céljának minél jobb elérését.

Probléma kockázati pontok, amelyek a modell sajátosságokból következnek:
•
Az MCSR nem csak támogató elemeket tartalmaz, hanem a reprodukciós szempontból alulteljesítő munkáltatók esetében befizetési elemeket is.
Azon cégek, amelyek jelenleg egyáltalán nem családbarátok, most csupán az előnyeit élvezik a jobban kihasználható munkaerőnek (gyermeknevelés miatt nincs figyelem és időelvonás a munkától) és ehhez semmiféle céghátrány nem párosul. Ebből fakadóan azon munkaadók, akik kevésbé családbarátok, s nem hajlandóak a társadalom reprodukciójának szükségességével azonosulni, az új modell bevezetését bizonyosan ellenezik majd. Ennek kezeléseként mindenképpen hangsúlyos lesz, hogy minden verseny ágazatban lesznek családbarátabb, és kevésbé családbarátabb munkáltatók. Továbbá azt is szükséges kiemelni, hogy ez nem egy statikus állapot, hanem minden cég a maga döntésének és szándékának megfelelően elősegítheti beosztottainak gyermekvállalását, ezzel irányíthatja MCSR szaldóját. Illetve a gyermekes szülők alkalmazásával – pl. kisgyermekes anyukák részmunkaidős felvételével - is befolyásolhatja az MCSR egyenlegét, illetve annak előjelét. Vagyis a cégen múlik, hogy ő az MCSR-ben tartósan befizető, vagy igénylő lesz.
•
Az MCSR nem rendelkezik az államtól független motivációjú, elsődleges érintet piaci szereplők üzleti csoportjainak érdekeltségi hátterével. Például ezen rendszer fenntartása mellett nincs olyan – a támogatási rendszert kapacitáló – üzleti csoporttámogatás, mint például az alternatív nyugdíjkiegészítés gyűjtésére szakosodott pénzügyi vállalkozásoknál. Ennek legfontosabb következménye lehet, a média esetleges ellenséges interpretációja, mivel az alternatív megoldásokat kínáló pénzügyi csoportok sajtóráhatása rendkívül erőteljes. Illetve, a nyugdíjpénzt gyűjtő csoportok a tevékenységi körük miatt anyagilag ellenérdekeltek a normális szintű várható állami nyugdíj összegekben (MCSR segítségével megszülethet kellő számú majdani befizető, s így van esély, hogy 30-50 év múlva kifizetendő felosztó-kirovó nyugdíjak elfogadható szintűek legyenek). Ezen akadályokat is megfelelő média kommunikációval és a társadalom saját létfenntartási szükségszerűségének ismerté tételével kell ellensúlyozni. Továbbá fontos a határozott politikai kiállás az ország valódi érdekeinek a képviseletével és az ellenérdekelt - jellemzően külföldi pénzügyi - csoportok lobbi tevékenységének semlegesítése. Az ellenérdekeltek leszerelésében érv lehet, az alternatív nyugdíj szisztémák állami támogatásának esetleges fenntartása.
•
A dinamikus önfinanszírozó rendszer logika miatt, a termékenységi ráta számottevő emelkedésével (életkor szegmensenként megközelítőleg 3-5 éven belül már tapasztalható lesz a javulás) szükségessé válik a tényezők paramétereinek utókövető megváltoztatása. Vagyis, ha több gyermek születik a modellnek köszönhetően, akkor az adott cég gyermeklétszám arányának is emelkednie kell, ha ugyanakkora pozitív jövedelmi szaldót szeretne az MCSR-ből. Ezen sajátos dinamikus paraméterértékek azt biztosítják, hogy az adott cég MCSR díjazása mindig relatív lesz az ország aktuális reprodukciós szintjének tükrében. Vagyis amelyik cég az „aktuális” gyermeknevelési és gyermekszületési arányt felülreprezentálja, az MCSR jövedelemmel, amelyik alul, az pedig negatív MCSR egyenleggel rendelkezik majd. E modell rész, a gyermekvállalás folyamatos emelését eredményezi, ami szintén hozhat bizonyos ellenkezéseket. Ezt a megfelelően felvilágosító, gyermekek létszámát emelő cégviselkedés dicséretével lehet helyén kezelni. A dinamikus rendszer beépített változása biztosítja azt, hogy nem csak az átlag alatti cégek lesznek motiváltak az egyre nagyobb gyermekszámban, hanem a felülteljesítő cégek is folyamatosan érdekeltek lesznek a gyermek létszám további növelésében.
•
Jogharmonizáció is kiemelt figyelmet érdemel, mert az MCSR bevezetése jelentős számú jogszabályt érint rendszer adaptációs oldalról. Az egyik legkardinálisabb jogfeladat, hogy az MCSR egyenleg nem klasszikus adó, de nem is egy klasszikus járulék típus.
Kapcsolódó jogalkotásban az egyik legérzékenyebb pont, a nem Magyarországon élő gyermekek, unokák esetleges figyelmen kívül hagyása a premizálás során. Ennek jogi megoldás lehetőségei mindenképpen vizsgálandók, mert a munkaerő potenciál hazaáramlását ez a pont nagyságrendileg befolyásolhatja. Lehetséges ez irányú stratégiák: szigorúbb munkaverzióval indítani, s abból kissé engedni bevezetés előtt. Illetve megtalálni azon alternatív jogi megoldásokat is, amelyek kritika esetén az EU kompatibilitást még teljesítik, de eredmény hatás szempontjából ugyanazt érik el. Vagyis a megvalósuló premizálási kör miatt így nőhet a fellőtt gyermekek hazaáramlása, akár gyermekekkel, akár még gyermekek nélkül.
 
Tartalomjegyzék
1.
Bevezető
2
2.
Új szabályrendszer tartalmi bemutatása
2
3.
Várt eredmények, megcélzott népességi mutató javulások
5
4.
Előzményi háttér kitekintés és a Világ Zrt. mint problémaforrás
6
5.
Működési elv
8
6.
Munkáltatói egyenlegek (MCSR Egyenleg) kiszámításának módszertana
10
7.
Kommunikációs panelek
14
8.
Összegzés
17
9.
I. számú melléklet MCSR számításhoz (I/1.-I/4. mellékletek):
18
10.
II. számú melléklet: Részletszabályok
20
11.
III. számú melléklet: Összehasonlítás más családtámogatási és nyugdíjrendszerekkel
25