Én miért védeném?????????
Tárgyilagosan a tényeket írtam be.
Tudom,hogy majdnem akkora bűnös mint B.CS.
Ők is a főtulajban látják a bűnbakot és Kádárt hibásnak tartják mert asszisztált hozzá.
Én már régóta írom itt,hogy B.CS. szarul vezeti a céget.138-on szálltam ki.
Rengeteg papírom volt és összeségében buktam vele.Mivel átláthatatlan nem is szálltam vissza (még spekire sem)Pedig először 50-en én is azt hittem nem esik tovább,de mikor jöttek a likvidálások felismertem,hogy a kicsik szippantották fel ezt a nagy mennyiséget.Itt sokan 50 alatt már bejelentést vártak,hogy lesz 1 nagytulaj aki akár 50% felett lesz.
Te régi gyerek vagy itt.Nem tudom miért írogatsz valótlant.Főleg ebben a hangnemben.Azért mert bukásban vagy a papírral,nem másra kéne haragudnod.Főleg nem arra aki tárgyilagosan ír.
2008. január 1. óta az Est Media Group ügyvezető igazgatója Kádár Tamás!!!!!!
A NEÓ pedig valamikor 2009 novemberében (talán 18-án)kezdett!!!!Ne járasd le magad hamis beírásokkal.
Ja és a lényeg,hogy a Szigetben az ECO kisebbségi tulaj.(50% alatt)Tehát nem B.CS. mondja meg,hogy ki dolgozzon ott.
A cikk pont azt sejteti,hogy Kádár is nagyobb tulajdont akar bent szerezni a cégein keresztül.Ha az ECO juniusban bevásárolja magát akkor az ővé,ha pedig nem(amit valószínűsít a cikk írója)akár Kádár lehet a vevő a cégein keresztül.
Szép dolog, hogy az van most a megmentő szerepében, aki a céget a szakadékba lökte a tilalmi időszakban történt kitárazásával Nobilissel karöltve. Nem Tarlós miatt zuhant be az árfolyam, mint ahogy a cikkben megemlítik.
Zotya írta odaát, 46. perc végétől érdemes meghallgatni. link
A Kádár Tamás a Neo megvásárlása után lett kinevezve, miután eladták megszüntette az új tulaj a pozícióját, ha annyira összeveszett volna a BCS-vel nem hiszem, hogy engedte volna az( egyenlőre) irányítása alatt álló szigethez menni.. ez meg a valóság..megint nyomják a faxságokat...attól meg senki ne aggódjon hogy itt bárki is milliárdokat bukott volna a kisbüfiket kivéve...
Hát igen.Erre gondoltam.Ez nem jó az ECO-nak:"Hamarosan Kádár Tamás is elhagyta az Est Mediát, noha őt nem a pénzügyi ellehetetlenülés, hanem régóta kialakult és feloldhatatlannak tűnő szakmai ellentétek bírták távozásra. Érdekesség, hogy ő végül annál a Szigetnél vállalt Gerendai Károly és Takács Gábor mellett vezetői szerepet, amelyben korábbi cége többségre tör. Mindez nem jelenti azt, hogy a felek szakmai véleménye közeledett volna. Pusztán arról van szó, hogy az Est Media csak komoly további finanszírozás esetén kaphatja meg a menedzsmentjogokat, márpedig a mai válságot, reorganizációs folyamatot látva, Kádárnak aligha kell ettől tartania."
Ha ez igaz nem lesz idén Sziget akvi.Sajnos szerintem igaz.B.CS. örül ha a céget a csődtől megmenti.Elbukott 1milliárd feletti összeget.Honnét tudna szerezni több100millát???
Én már régóta így gondolom.Lesz ez még 30 alatt bőven.
Sajnálom a beragadtakat,de ez a véleményem.
Dicstelen végjáték után hallgatott el a válság előtt még nyereséges Radiocafé, az újraindulás esélyei több mint bizonytalanok.
Kid Rock Cowboy című száma foglalta keretbe a hányatott sorsú Radiocafé történetét. Ezzel a számmal indult 2000-ben, akkor még Est FM néven a rádió, és amikor május 17-én háromnegyed 4-kor megtudták a szerkesztők, hogy az Antenna Hungária (AH) negyed órával később leállítja a rádió adásának sugárzását, ezzel a számmal is búcsúzott közönségétől.
Ezt az epizódot leszámítva igencsak csúnyára sikeredett a népes rajongótáborral rendelkező, kultikus, de teljesen elszegényedett rádió hattyúdala. Tulajdonosának, a tőzsdén jegyzett Est Media Nyrt.-nek (2010-ig Econet.hu, de a továbbiakban az egyszerűség kedvéért az új nevén szerepeltetjük a társaságot) 2007-ben és 2008-ban még nyereséget termelt a rádió, azonban 2009-től veszteséges volt. Abban az évben még tolerálható volt a mínusz, ám 2010-ben már kilenc számjegyűvé duzzadt. Ráadásul a forgalma 2007 és 2010 között harmadára olvadt. Ez már sok volt az Est Mediának, amely a Sziget felvásárlási kísérletével amúgy is elméretezte azt a bizonyos takarót: 2010-ben kategorikusan leállította a rádió finanszírozását.
Tulajdonosi konfliktusok
A 2000-es évek elején a Radiocafét tulajdonló két csoport – az Est Media és a Mocca Mogul – tagjai és a tartalom készítői sokat ütköztek. Az Est Media képviselőit zavarta a túlzott alternatívság. Olykor a hirdetők is fanyalogtak, hol joggal (előfordult, hogy a műsorvezető a reklám után a terméken élcelődött), hol a rádió tartalmi függetlenségét megkérdőjelezve (az egyik filmforgalmazó azon húzta fel magát, hogy a rádió kritikájában földbe döngölt egy frissen behozott filmet). Konfliktusok bőven akadtak, 2002 márciusában aztán mindez tetőzött. A dolgozók petíciót fogalmaztak meg a vezetőkkel szemben, mire válaszul a főtulajdonos nyomására, és a petíciót amúgy szintén elítélő kisebbségi tulajdonos ellenvéleményével mindenkit elküldtek a rádiótól. Annak az évnek a végéig hírszerkesztőség működött csak, zenét ismételt a rádió. Az eladási kísérletek elvetéltek, végül az Est-csoport jelképes, 1 forintos árért átengedte a teljes céget a százmilliós nagyságrendű kifizetetlen adósságokat átvállaló kisebbségi tulajdonosoknak. Az első három év során 150 millió forintot bukott a rádión az Est-csoport.
A Radiocafé 2003 januárjától új csapattal állt fel, Erdélyi Zsolt Superman kiszállt a cégből. Barátságos, interaktív lett a rádió arculata, nívós, ugyanakkor drágán előállított tartalmakkal, a megmondó-attitűd helyett a Van barátod szlogen hangulata lett a jellemző. A veszteséges működés viszont fennmaradt. Ezért a rádió sokféle modellel próbálkozott. Alkalmazottai ugyan mindig voltak, de az gyakran változott, hogy a műsorok milyen arányban készültek cégen belül, illetve produceri rendszerben. Utóbbi keretében a belső gyártású műsorok készítői producerekké váltak, maguk vették meg a műsoridejüket a rádiótól. Fizettek 50–100 ezer forintot egy óráért, és igyekeztek főszponzort keresni, illetve reklámidőt értékesíteni, amiből részesültek. A modellnek köszönhetően a 2000-es évek közepétől pár évig nyereséges is volt a rádió. Majd 2005-ben újabb alapító szállt ki, Alpári László főszerkesztő is felállt, egy évvel később a tulajdonrészét is eladta Kádár Tamásnak. A műsorrend hétköznapibb lett, ami bejött, a rádió hallgatottsága egyre erősödött, a reklámbevételek is folyamatosan és dinamikusan nőttek. Ez volt a rádió fénykora, közszolgálati jellege mellett is gazdaságosan működött.
Az utolsó percek eseményei nem voltak éppen szívderítőek. A mindezt a helyszínen átélő munkatársak szerint mivel a Veres István – a Citadella-terasz, illetve a korábbi Zóna Taxi vállalkozásairól ismert üzletember – érdekkörébe tartozó legutolsó tulajdonosi csapat egy korábbi e-mail alapján úgy tudta, hogy már 3-kor vége lesz az adásnak, emberei a Radiocafé adásának utolsó órájában már pakoltak, a plazmatévét is leszerelték. Az utolsó pillanatokban aztán az eggyel korábbi tulajdonostól, vagyis az Est Mediától idén távozó Kádár Tamás egykori alapító is beérkezett a rádió szerkesztőségébe, elbúcsúztathatta nehéz sorsú gyermekét (az első évekről lásd Esti indulás és Tulajdonosi konfliktusok című keretes írásainkat).
ÁTMENETI SIKEREK. A Radiocafé 2007-ben került az Est Media tulajdonába. Addigi tulajdonosai az aranykort kihasználva, a legjobb pillanatban adták el a rádiót, az éppen dinamikusan bővülő médiacsoportnak. Előzőleg a 94 százalékos fő tulajdonos a Mocca Mogul Kft. volt, abban pedig kétharmaddal részesedett a rádióalapító Kádár Tamás, egyharmaddal pedig egy másik alapító, Földes Gábor. Kelemen Zoltán ügyvezetőé volt a Radiocafé maradék 6 százaléka. Az Est Media a 250,8 millió forintos dealt egy ciprusi cég, a Callanderious Investment közbeiktatásával kötötte meg, amely korábban mindenkitől megvette a Radiocafé üzletrészeit. Az Est Media részéről a rádióvásárlás kulcsszereplői Balázs Csaba vezérigazgató, Gerendai Károly, a Sziget korábbi tulajdonosa, illetve Schindler Endre kereskedelmi igazgató voltak, a Radiocafé oldalát végig Kádár Tamás képviselte.
Az Est Media szakmai sikerekkel, de csak átmeneti pénzügyi eredményességgel, majd komoly finanszírozási igénnyel vezette a céget. A szakmai elismertséget több emblematikus műsor fémjelezte, ilyen maradt a reggeli sávban a pénzügyi szféra szereplői által is sokra tartott, mégis könnyed hangvételű Milliók reggelire, kora délután az Utasellátó című műsor, késő délután, kora este pedig a Hajós András fémjelezte Bolhacirkusz. A rádió remekül illeszkedett a tulajdonos portfóliójába, a munkatársak emlékei szerint az Est Media részvényárfolyamában anno nagyobb árugrást hozott a Radiocafé megszerzésének bejelentése, mint később a Sziget megvétele, ráadásul a tulajdonosi csoport kommunikációs csatornát is nyert törekvéseihez. A deal után az első Milliók reggelire adás vendége Balázs Csaba Est Media-vezérigazgató volt, ami illeszkedett a műsor profiljába.
A rádió, illetve tulajdonosa, az Est Media azonban egyre kiélezettebb anyagi helyzetbe került – előbb 2007-ben az MR2 Petőfi stílusváltása (lásd keretes írásunkat a 44. oldalon), majd a 2008-as válság, végül pedig a Sziget megvétele miatt. A csoport széles portfóliót épített, hogy a jobb és a rosszabb elemek kiegyensúlyozzák egymást, de ez mit sem ért, amikor mindennek romlott a környezete. Így az Est Media nem tudta termőnek megtartani a rádiót, egyre több pénzt kellett ölnie az üzemeltetésbe. Sokáig finanszírozta ugyan a veszteséget, de egy idő után már nem tolt be több pénzt.
Balázs Csaba szerint a tulajdonosnak nem kötelessége a veszteséget finanszírozni olyan helyzetben, amikor a rádió árbevétele a 2007-es 440 millió forintról 2010-re 140 millió forintra esett vissza. A másik oldalon azonban úgy érezték, hogy az Est Media soha nem tisztította ki a Radiocafé számait, nem lehetett pontosan tudni, mit termel, és mit visz. A hirdetési bevételek bekerültek a társaság nagy kasszájába, és a csomagban eladott reklámoknál nem mindig lehetett elkülöníteni a Radiocaféra jutó részt. Kádár Tamás szerint mindez legenda. Mint mondja, az Est Media vezetése tisztán látta a rádió teljesítményét, és ha olykor átmenetileg el is vált egymástól a bevételtermelés és a finanszírozás, a Radiocafé pénzei végül mindig ott is landoltak, csak 2010-ben már bőven nem fedezték a kiadásokat.
ADOK-KAPOK. A munkatársak beszámolói szerint az utolsó hónapokban sokszor úgy kaptak fizetést, hogy az esti sáv produceri műsorai által kifizetett néhány százezer forintot utaltatta tovább nekik fizetésként Kelemen Zoltán, persze sok kis összegre szétosztva, hogy legalább néhány tízezer forint jusson mindenkinek. Ekkor már csak saját forrásokra számíthatott a rádió, mert valamikor 2010 közepén kimondatott: egy fillér finanszírozást nem kap tovább a tulajdonostól.
Az utolsó időszakban, különböző okokból, többször is gazdát cserélt a rádió. Az Est Media 2010 áprilisában még azért adta el a Rádiocafét a KV Barát Vagyonkezelő Kft. nevű projektcégnek, mert meg akart felelni a médiatörvénynek. A szabályozás szerint ugyanis országos és helyi adóban nem lehet 25 százaléknál nagyobb tulajdonrésze ugyanannak a cégnek, márpedig az Est Media ekkor még a Neo FM országos adót is birtokolta.
A vételár papíron akár 200 millió forint is lehetett volna, de az egyik 100 milliót bizonyos gazdasági eredmények teljesülése esetén fizette volna csak meg a vevő, a másikat pedig akkor, ha sikerül megújítani a 2012-ben lejáró regionális frekvenciaengedélyt. Az egész dealre jellemző, hogy miközben papíron nagyon bonyolult szerződés volt, valójában igazi pénzmozgás egyáltalán nem történt, az eladás csak kihelyezés volt. A KV Barát legfőbb tulajdonosa egyébként az a Stalmayer Róbert volt, aki a székesfehérvári Alba Airport igazgatójaként, illetve a Dialóg Befektetési Alapkezelő Zrt. egyik tulajdonosaként lehet ismerős a hazai gazdasági közéletben. Ami valójában a szabályozás indukálta látszateladás volt, belülről úgy nézett ki, mintha egy aktív tulajdonos érkezett volna. Stalmayernek voltak tervei, beszélgetett a rádiósokkal.
Esti indulás
Honnan jutott ebbe a helyzetbe a jobb sorsra érdemes csatorna? Eredetileg Erdélyi Zsolt Superman ötlete volt 1999-ben egy olyan programrádió indítása, amely sok szöveg vállalásával egyfajta kulturális missziót is betölt, megmondja a hallgatóknak, hová érdemes menni, hogyan lehet színesen élni.
Superman és az Edison Communication csoportban tulajdonos három társa, a korábban a Tilos Rádiónál is felbukkanó Alpári László és Kádár Tamás, illetve Földes Gábor úgy ítélte meg, hogy az akkor még önálló Est-csoport lenne az ideális partner. Az Est ugyanis láthatóan tudott médiát értékesíteni, és rendelkezésére állt a programok ismerete is. Az Estnek tetszett az ötlet, így az ereje teljében levő Est Media 60, és a négy ötletgazda által tulajdonolt Mocca Mogul Kft. 40 százalékos tulajdonrészével megalakult az Est FM. Ez az akkori műsorhatóság, az Országos Rádió és Televízió Testület felé azt vállalta, hogy a főműsoridő legalább 50 százalékában szöveget sugároz.
A rádió hamar pozitív fogadtatásra lelt, a nagyon másfajta rádiózást megszerették a hallgatók. A kezdő műsorvezetőket, szerkesztőket egy szűk körben valódi sztárként kezelték. Sajnos azonban túlságosan is szűk körben, ahogyan az egyik műsorvezető fogalmazott: „Vallást akartunk teremteni, de csak egy szektát sikerült.”
A kedvező külső fogadtatás ellenére a céges struktúra egyáltalán nem működött. Az óriási Est-csoportban a minden terméket értékesítő salesesek könnyebben és magasabb jutalék-bevétellel árulták az Est-oldalakat, a rádiót hanyagolták, inkább ajándékként, kiegészítő elemként adták, ami leértékelte a felületet. Az Est Media egykori vezetői szerint ez nem pontos kép, ők külön értékesítőt állítottak a rádióra, csak éppen a partnerek egy idő után már jobb hallgatottsági adatokat vártak el. Akadt azért már ekkor is üzletileg sikeres adás a csatornán, Feyér Zoltán producersége alatt működött a Forintos percek. E tőzsdei-tőkepiaci talk show később, Feyér tragikusan hirtelen halála után már Milliók reggelire néven az utolsó pillanatig a rádió legtöbb bevételt hozó műsora maradt.
A felek valamiképpen aztán mégis visszacsinálták az üzletet. Amikor ugyanis az Est Media végül eladta a Neo FM 75 százalékát Székely Gábornak, a Szerencsejáték Zrt. egykori igazgatójának, akkor egyúttal megvette a rádiót birtokló projektcéget. Mindez idén februárban történt, de innen már csak három hónapig tartott a csoport közvetlen tulajdonlása. Májusban újabb bejelentés érkezett, ekkor vásárolt be Veres István a KV Barátba.
VÉGNAPOK. Az utolsó időszakra már végzetesen elromlott a rádió körül minden. A Sziget megvételét célzó több lépcsős ügylethez az Est Media mindenáron pénzhez akart jutni. Tavaly novemberben lebonyolított egy tőkeemelést, amelynek keretében Nobilis Kristóf és Héjja Róbert ismert magánbefektetők is beszálltak a cégbe. A befektetők azt remélték, hogy a pozitív bejelentések nyomán majd a kisbefektetők érdeklődése felfelé tolja az árfolyamot. Nem így történt, elmaradt a tülekedés.
Balázs Csaba, mint tulajdonos és az Est Media, mint társaság is pénzzavarba került. Az egyik Balázs Csabához köthető részvényes (a Canongate Kft.) magas kamattal, rövid távra keresett kölcsönt, hogy tartsa a lépést a tőkeemelésben, de ez nem sikerült. Tavasszal aztán borult minden, kényszer-likvidálni kellett Balázs Csaba bizonyos finanszírozhatatlanná vált pozícióit. Az ő emlékei szerint éppen akkor kellett pénzért road show-zni, amikor a magyar gazdaságpolitika miatt (különadók, nyugdíj einstand) semmit nem lehetett eladni, ami magyar. A tőzsdei áresésben pedig az nyomott erősen a latba, hogy ekkor zajlottak a fővárosi vezetéssel a Sziget Fesztivál területfoglalási díjáról szóló tárgyalások, amelyek kapcsán először évi 2,5 milliárdos várható költség is elhangzott.
Az anyagi zavar a rádió életében is erősödött, az idén már szinte senki nem kapott pénzt. Korábban az értékesítők panaszkodtak, hogy hiába ők hozzák a bevételeket, a jutalékoknál fél-egyéves csúszások voltak, így néhány saleses már speciális konstrukciókat dolgozott ki, hogy a pénzéhez jusson. Hamarosan mindenki mozgolódott, a technikusok igyekeztek közös sztrájkot szervezni, a jobb műsorok készítői is fenyegettek, zsaroltak, könyörögtek, de senkinek nem jutott pénz. Ám e csoportok végül mégsem álltak föl.
Az Est Media a Milliók reggelire készítőinek azt is ígérte, hogy az elmaradt bérekért cserébe a műsor szerzői jogait adja át. Volt olyan sokat pattogó munkatárs, akit ki is rúgtak. Mindez egyre kellemetlenebb volt, a főszerkesztő és az ügyvezető céges telefonját sem fizették, letiltották a kimenő hívásait. Balázs Csaba akkor állt a munkatársak elé, amikor már mindenkinek legalább kéthavi bérrel tartoztak, és érthetően nem volt jó a hangulat. A Bolhacirkusz munkatársait a Balázs Csaba által felvázolt finanszírozási jövőkép sem győzte meg, így távoztak.
Hamarosan Kádár Tamás is elhagyta az Est Mediát, noha őt nem a pénzügyi ellehetetlenülés, hanem régóta kialakult és feloldhatatlannak tűnő szakmai ellentétek bírták távozásra. Érdekesség, hogy ő végül annál a Szigetnél vállalt Gerendai Károly és Takács Gábor mellett vezetői szerepet, amelyben korábbi cége többségre tör. Mindez nem jelenti azt, hogy a felek szakmai véleménye közeledett volna. Pusztán arról van szó, hogy az Est Media csak komoly további finanszírozás esetén kaphatja meg a menedzsmentjogokat, márpedig a mai válságot, reorganizációs folyamatot látva, Kádárnak aligha kell ettől tartania.
Amikor Kádár távozott, még több-kevesebb komolysággal jelentkeztek szakmai vevők is az Est Mediánál a rádiócsatornára. Ekkor már az addigi tulajdonos mindenáron kívül akarta tudni a rádiót a portfólión. Gyorsan kellett találni a KV Barátra egy vevőt, a kiadott közlemény szerint végül május 6-án kötötték meg az ügyletet. A Veres István érdekkörébe tartozó vásárló valóban rádiót akart üzemeltetni. Az alku feltehetően arról szólt, hogy Veresék cége fizet egy szabad szemmel nem látható összeget, talán félmillió forintot a cégért, illetve átvállal bizonyos adósságokat.
NÉMA RÁDIÓ. E történet szerint aztán Veres olyannyira zavarosnak találta a Radiocafé és az Est Media elszámolását, hogy utólag komoly csörte alakult ki közte és Balázs között. Veres István egyébként már rendelkezett egy rádióadóval, a Radio Face-szel. Momentán ennek sincs sugárzási engedélye, de úgy tudjuk, adóberendezése a vállalkozó magánterületén működik, ezért nem olyan egyszerű elhallgattatni, mint ahogy az AH „kihúzta a dugót” a Radiocafé esetében.
Furcsa képződmény
Nem a tulajdonos pénzügyi nehézségei, hanem részben a válság, részben pedig az állam hozzáállása pusztította el a Radiocafét az Est Media vezetői szerint. A rádiót 2007-ben mélyütésként érte ugyanis a Petőfi Rádió átalakítása. Az új stílusú MR2 Petőfi adó némi személyes átfedéssel megvalósította a maga caféját, gyakorlatilag lekoppintotta a zenei arculatot, és elvette azt az imázst is, hogy „mi fedezzük fel az igényes magyar zenét”. Egyik pillanatról a másikra elvitt egy csomó hallgatót, azokat, akik inkább a zenék miatt tekertek a csatornára.
Ráadásul az MR2 adófizetői pénzből hatalmas reklámkampányt folytatott. Emiatt sok régi, nagy hirdető és támogató partner is azonnal átpártolt hozzá, mivel egy országos rádióban sokkal több embert lehet elérni, mint a regionális frekvencián.
Balázs Csaba szerint a magyar állam nem partnerként, hanem versenytársként tekint a magángazdaságra. Mindez azért volt különösen igazságtalan, mert míg a kereskedelmi rádiónak éves szinten sok tízmilliós műsorszolgáltatási díjat kellett átutalnia, addig az MR2 a közszolgálati státus miatt egyetlen fillért sem fizetett. Ráadásul országos vételkörzettel rendelkezett, a zenei adásokat pedig kevés emberrel is elő lehetett állítani.
A cafésokból amúgy is dől a panasz a médiahatóságra. Szerintük az MR2 cinikusan gúnyt űzhetett a közszolgálatiság fogalmából, mondván, a zene is közszolgálat, de a Radiocafé nem vehette vissza az 50 százalékos beszédarányt.
Az Országos Rádió és Televízió Testület a díjcsökkentési kérelmeket is elutasította, miközben például a Sláger Rádiónak sikerült számottevő mérséklést elérnie. „Finoman szólva, nem a magyar kis-és középvállalkozásokat támogatták” – mondja erről Balázs Csaba. Veres István is így látja: „Ha a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság és az Antenna Hungária türelmesebb, megmenthető lett volna az a rádió.” Szerinte jellemző a csapat tisztességére, hogy még idén márciusban is, amikor már senki nem kapott fizetést, átutalt az adó pármillió forintot a médiahatóságnak. Egy másik vezető szomorúan összegez: „Egyenlő pályák, egyenlő esélyek – csak nekünk nem jutott kerékpár.
Veres István egyébként elmondta a Figyelőnek, hogy május 9-én kezdték el az átvilágítást. Azt tervezték, hogy az összes hitelezőt leültetik egy asztalhoz, és megpróbálnak csődegyezséget kötni. Emellett Veres ügyvédjei levelet írtak az AH-nak, amelyben megígérték, hogy az aktuális díjakat megfizetik. Egyúttal kérték azt is, legyenek megértőek azzal a rádióval, amely működése során már 300 millió forintot fizetett a műsorszórónak és az államnak. Mire azonban ez a folyamat elindulhatott volna, a 98,6 megahertzes frekvencia már csak sercegett. Május 17-én a tartozások miatt az AH felfüggesztette a sugárzást, és nagyjából ezzel egy időben 24 millió forintos követelésére hivatkozva a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) azonnali hatállyal felmondta az adó műsorszolgáltatási szerződését is.
„Felére csökkent a rádiópiac, ma már ingyen adnak ki szolgáltatási lehetőséget, de velünk szemben nagyon vigyáztak az adófizetői pénzekre. Meg is lett az eredménye, aminek volt értéke, az elhallgatott” – panaszkodott nekünk az Est Media egyik vezetője. A lekapcsolás nyomán az Est Media nem zárta ki legutóbbi gyorsjelentésében, hogy a vevőnek pénzbeli vagy egyéb követelése lesz. Veres amúgy azzal kalkulált, hogy a Radiocafé addigi 16–17 millió forintos havi költségével szemben 5–10 millió forintból is el kell ketyegnie egy helyi adónak, ennyi pénzt pedig gyakorlatilag a Milliók reggelire is kitermelt. Ezért is fájlalják sokan, hogy nem sikerült megállítani a vészterhes folyamatokat. A Radiocafénál a végjátékban még 15–20-an dolgoztak, százfős műsorkészítői holdudvarral.
A munkatársak most azt sem tudják, mi a státusuk. A legújabb verzió szerint talán egy zenei szerkesztő és egy technikus maradhat, és majd egy online rádiót működtethetnek. A Wan2 zenés ajánlóműsor ugyanakkor már a Stockholm Syndrom webrádióra költözött át. Vannak, akik optimistábbak, ők abban bíznak, hogy még mielőtt szétszéled a csapat, újraindítható az adás. A bezárás utáni pénteken mindenesetre a régi munkatársak bemehettek a személyes holmijukért. Csakhogy az épület tulajdonosának is tartozott a Radiocafé, az pedig kikapcsoltatta az áramot, így a szerverekről nem lehetett lemásolni a személyes fájlokat.
Veres István fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy nem ő záratta be a Radiocafét, nem alatta halmozódott fel a sok tartozás. Megvette a brandet, védjegyet, logót, weboldalt, és vizsgálja, hogyan lehet a jövőben üzemeltetni valamilyen formában a rádiót. Most keres olyan munkatársat, akivel az interneten megkezdheti az adását egy új adó ugyanezen brand alatt. Ehhez már nem kellenek majd a hatósági engedélyek, és rendelkezésre áll az egykori zenei anyag (mintegy 6 ezer megvágott, előkészített zeneszám).
Ma már nincsenek rádiocafés e-mailcímek, a kollégák egy zárt Facebook-csoportban egyeztetnek. „A rádió, ez az egész szellemi műhely olyan, mint egy baktérium, megfelelő körülmények közepette újra tud éledni, de rövidtávon erre nincsen sok esély” – mondta egy vezető. Miként az ilyenkor lenni szokott, ma még romantikus elképzelések vannak arról, hogy esetleg egyben maradhat a csapat, a munkatársak szívesen dolgoznának együtt, csak éppen azt nem tudja senki, hová is kellene bemenni dolgozni.
Tegnap beleolvastam a figyelőbe.Nagy terjedelmű cikk van bent a Caféról.
Érdekesség az,hogy azt írják,hogy Kádár Tamás a Szigethez ment.Valószínű azért mert az ECO nem tud 50% fölé menni a Szigetben.Ezt azért jegyezték meg,mert állítolag B.CS. és Kádár közt megromlott a kapcsolat.
Ja ésmég azt is feszegetik,hogy a Caféért talán még pénzt sem kaptak.A vevő és B.CS. közt hatalmas vita van.Állítólag.
Érdemes elolvasni.Érdekes,hogy nem írogatnak ide a cikkről.
Ez a link hiteleket ajánl, így a többieknek felesleges megnyitni.
Ez annál is inkább igaz, mert nem kell hitelt felvenni, hanem mint írod; kivárásra kell játszani.
Econet topik