Hau’oli Makahiki Hou!
Regisztráció: 2017-05-17 18:56:07
Hozzászólások száma: 3 321
Utolsó hozzászólás: 2026-02-11 10:38
A moderálás a "NEW OPUS GLOBAL" topik #67360 sorszámú hozzászólása alapján történt.
A moderátor indoklása:| Legjobb vételi és eladási ajánlatok | |||
| Vételi Db | V. Ár | Eladási Ár | E. Db |
|---|---|---|---|
| 75 | 10,290 | 10,315 | 1,931 |
| 22 | 11,315 | 1 | 4,000 |
| 55 | 11,300 | 9,190 | 291 |
| 1 | 11,000 | 9,270 | 292 |
| 5 | 10,500 | 9,368 | 122 |
A Róka és a Holló
(téma és variációk)
Róka és a holló,
Megírta Aesopus.
Mindannyiunk előtt ismerős ez opus.
Mégis elismétlem e témát pár szóval,
Majd megtoldom néhány variációval.
A TÉMA
Fenn csücsült a holló a dús hársfa ágán,
Csőrében jó nagy sajt, fogyasztásra várván.
Arra kószált búsan a ravaszdi róka,
Ki nem jutott sajthoz fagyosszentek óta.
Hogy a fára nézett, elszállt komor kedve,
Felujjongva tört fel mohó gyomornedve.
És szólt álnok bájjal: -tollad ó be ékes,
Hogy madárkirály légy, régen esedékes!
És és a neved, "HOLLÓ", oly olvadó-omló.
Csak hangod nyikorog, mint egy rozsdás olló.-
A dicséret szép szó, ámde a bírálat
Már olyasvalami, mit ki nem bír állat.
Így hát a holló, hogy meggyőzze a dőrét,
Vad rikácsolással tátotta ki csőrét.
A sajtja lehullott, erre várt a róka,
Ezúttal elnyerte tetszését a nóta.
ELSÖ VARIÁCIÓ
A róka szájában egy jó darab rokfort.
Megette a felét, de már az is sok volt.
Komoran ült ott fenn a holló a hársfán,
S megakadt a szeme mesebeli társán.
Nosza ő is rögtön ravaszkodni kezdett,
Fondorkodott, tervelt, s az eredmény ez lett:
Ha ez nem ismeri Aesopus meséjét,
Megadta a sors a sajtszerzés esélyét.
És máris megszólalt, cifra ódon módon:
-Ó, rókám ne hidd, hogy tán csak gúnyolódom!
Királyi palástnál szebb vörhenyes bundád,
Le is nyúzzák rólad, mielőtt megunnád,
Mégis tekintélyed csorbítja a szégyen,
Hogy hangod megcsuklik fenn a magas CÉ-ben.-
Rókánk e sértésre tágra tátva száját,
Cáfolatul tüstént üvöltött egy skálát.
De meg kell jegyeznem erről az esetről,
Hogy a sajt a fára azért nem esett föl.
MÁSODIK VARIÁCIÓ
Fenn csücsült a holló, falt sok pusztadőrit,
Annyi maradt mégis, majd lehúzta csőrit.
Lent a rókánál egy jó nagy ementáli,
De már falánk gyomra kezdett ellenállni.
Hogy látta a hollót ez a megcsömörlött,
-Brr, még egy sajt!- Morgott. -Vigye el az ördög!-
-Hogy vagyunk?- Szólt oda a holló ásítva,
S a sajtja lehullott a selymes pázsitra.
-Fujj, vidd el!- Nyöszörgött undorral a róka,
S amit tett, azóta nevezték el róla.
HARMADIK VARIÁCIÓ
Éhesen gubbasztott hollónk a hárs ágán,
S töprengett az idők változandóságán.
Éppen arra kószált a bús, sovány róka.
Sajtlikat sem evett húshagyókedd óta.
Meglátva a hollót, könnyesen sóhajtott:
-Mit ér ravaszságom, ha neked sincs sajtod?-
-Nincs.- felelt a holló. -Rég nem ettem sajtot,
Viszont dalolhatok, hogyha úgy óhajtod.
Tudom kedvedre volt múltkor is az ének.-
-Sajttal!- Szólt a róka. -Így kell a fenének!-...
NEGYEDIK VARIÁCIÓ
Fenn csücsült a holló a dús hársfa ágán.
Csőrében trappista hivalkodott sárgán.
Jött az éhes róka. Látta, hogy a helyzet
Megegyezik azzal, mit Aesopus jelzett.
Szólt hát álnok bájjal: -Tollad ó be ékes,
Hogy primadonna légy, régen esedékes!
És a neved! Hallga, hogy leng lágyan : HOLLÓ!
Csak hangod nyikorog, mint egy rozsdás olló.-
De hiába várta a ravaszdi róka,
Hogy sajtesőt hullat majd a holló-nóta.
Mi volt eme nem várt, különleges, ritka,
Szerény, józan, okos hallgatásnak titka?
Nem hajszolta dicsvágy? Sem nagyzási hóbort?
Nem!... Az igaz viszont, hogy fehér holló volt...