Jó kis szösszenet KonokPetitől:
"Bajuszgate van. Bajuszbotrány. Kissé értetlenül állok a heves reakciók előtt.
Ugye miféle hely lenne már az, ahol nem lehet akárkire, tetszés szerint Hitler-bajuszt rajzolni? Elárulom: olyan hely, amilyet Orbán Viktor és vazallusai kiépíteni szeretnének. Egy pont a bajusznak.
Másrészt ott vannak azok a fránya párhuzamok: a korporációs rendszer (lásd az etikai kódexszel kistafírungozott Nemzeti Pedagógus Kart); az államilag, hazug propagandával, göbbelsi praktikákkal gerjesztett xenofóbia; a semjénita eretnekség államegyházzá emelése, amely a kereszténységet műpogány motívumokkal (turul, rovásírás, hun-magyar kontinuitás stb.) elegyíti; a "vér és rög" kultusza; a korrupció és a nepotizmus megszüntetése azáltal, hogy a korrupciót és a nepotizmust törvényerőre emelik, és a gazdasági-politikai rendszer alapjává teszik; az egyetlen vélemény általánosítása ("mi, magyarok", illetve egyre inkább "én, a magyarok"); az egyre hangsúlyosabbá váló személyi kultusz; a "munkaalapú társadalom", amely kriminalizálja (és szenvedélyesen etnicizálja) a lemaradókat és kiesőket; az állandó hadiállapot és riadókészültség ("mindenki ellenünk van"), és az ehhez kapcsolt felsőbbrendűség fixa ideája ("de mindig nekünk van igazunk"); a mértéktelenül, elképesztően, a nevetségességig hamis és manipulált-manipuláló kommunikáció és média - és mindezt keretbe foglalva a "Nemzeti Egyetértés Rendszere", az "új rend, új történelem kezdődik" frazeológiája, a történeti magyar fasizmus régi-új kánonná emelése... már nem is számolom a pontokat a bajusznak, pedig még jócskán sorolhatnám.
Felmerülhet, hogy az orbáni rémállam sokkal inkább az olasz fasizmusra hasonlít, mint a német nácizmusra, de ugye az olasz fasizmus kevéssé instrumentalizálta az antiszemitizmust (amit viszont Orbánék lelkesen, bár némi szemforgatással kihasználnak), másrészt volt némi szociális érzékenysége is - Mussolini Hitler nélkül (hogy egy ilyen történelmietlen feltevésessel éljek) egy lett volna a korszakban dúsan tenyésző brutális európai diktátorok közül, és talán semmi több.
Mindettől persze Orbán még nem lesz Hitler. Senki sem lesz Hitler semmitől, Hitler Hitler volt, mások pedig mások. De sokkal több itt a hasonlóság, a minta és a párhuzam, mint egy kis rajzolt bajusz. Az a bajusz a legkevesebb. Apró fricska az óriási gazemberségek árnyékában.
Hiszen Orbán kerítése nem csupán aljas, lopott, értelmetlen és kegyetlen, hanem maga a Hitler-bajusz, amit Orbán és bűntársai Magyarország képére pingáltak. Ronda szimbólum. Ellentétben Orbán narancsos-tüskés bajuszkájával. Neki direkt jól áll. Az, kérem, egy koherens bajusz. Ha majd egy élhetőbb jövőben Orbán Viktor képe szerepelni fog a történelemkönyvekben, "A rendszerváltás utáni Magyarország bukása" fejezetben, maguk a nebulók hozzák majd meg az utókor ítéletét, mikor pöpec kis Hitler-bajuszokat satíroznak az orra alá."
"Bajuszgate van. Bajuszbotrány. Kissé értetlenül állok a heves reakciók előtt.
Ugye miféle hely lenne már az, ahol nem lehet akárkire, tetszés szerint Hitler-bajuszt rajzolni? Elárulom: olyan hely, amilyet Orbán Viktor és vazallusai kiépíteni szeretnének. Egy pont a bajusznak.
Másrészt ott vannak azok a fránya párhuzamok: a korporációs rendszer (lásd az etikai kódexszel kistafírungozott Nemzeti Pedagógus Kart); az államilag, hazug propagandával, göbbelsi praktikákkal gerjesztett xenofóbia; a semjénita eretnekség államegyházzá emelése, amely a kereszténységet műpogány motívumokkal (turul, rovásírás, hun-magyar kontinuitás stb.) elegyíti; a "vér és rög" kultusza; a korrupció és a nepotizmus megszüntetése azáltal, hogy a korrupciót és a nepotizmust törvényerőre emelik, és a gazdasági-politikai rendszer alapjává teszik; az egyetlen vélemény általánosítása ("mi, magyarok", illetve egyre inkább "én, a magyarok"); az egyre hangsúlyosabbá váló személyi kultusz; a "munkaalapú társadalom", amely kriminalizálja (és szenvedélyesen etnicizálja) a lemaradókat és kiesőket; az állandó hadiállapot és riadókészültség ("mindenki ellenünk van"), és az ehhez kapcsolt felsőbbrendűség fixa ideája ("de mindig nekünk van igazunk"); a mértéktelenül, elképesztően, a nevetségességig hamis és manipulált-manipuláló kommunikáció és média - és mindezt keretbe foglalva a "Nemzeti Egyetértés Rendszere", az "új rend, új történelem kezdődik" frazeológiája, a történeti magyar fasizmus régi-új kánonná emelése... már nem is számolom a pontokat a bajusznak, pedig még jócskán sorolhatnám.
Felmerülhet, hogy az orbáni rémállam sokkal inkább az olasz fasizmusra hasonlít, mint a német nácizmusra, de ugye az olasz fasizmus kevéssé instrumentalizálta az antiszemitizmust (amit viszont Orbánék lelkesen, bár némi szemforgatással kihasználnak), másrészt volt némi szociális érzékenysége is - Mussolini Hitler nélkül (hogy egy ilyen történelmietlen feltevésessel éljek) egy lett volna a korszakban dúsan tenyésző brutális európai diktátorok közül, és talán semmi több.
Mindettől persze Orbán még nem lesz Hitler. Senki sem lesz Hitler semmitől, Hitler Hitler volt, mások pedig mások. De sokkal több itt a hasonlóság, a minta és a párhuzam, mint egy kis rajzolt bajusz. Az a bajusz a legkevesebb. Apró fricska az óriási gazemberségek árnyékában.
Hiszen Orbán kerítése nem csupán aljas, lopott, értelmetlen és kegyetlen, hanem maga a Hitler-bajusz, amit Orbán és bűntársai Magyarország képére pingáltak. Ronda szimbólum. Ellentétben Orbán narancsos-tüskés bajuszkájával. Neki direkt jól áll. Az, kérem, egy koherens bajusz. Ha majd egy élhetőbb jövőben Orbán Viktor képe szerepelni fog a történelemkönyvekben, "A rendszerváltás utáni Magyarország bukása" fejezetben, maguk a nebulók hozzák majd meg az utókor ítéletét, mikor pöpec kis Hitler-bajuszokat satíroznak az orra alá."
A szerbek arra kérik Orbánt, ne építsen falat
Ugrás a cikkheza teljes cikk: http://www.portfolio.hu/cikkek.tdp?k=3&i=215794