A CIG egy sima tőkebefektetési csalás >>

link

link

Gyerekek, nem költöztetni kell a minisztériumokat, hanem csökkenteni a méretét. (az internet korában minek újakat építeni, ha már megvannak???)

113 Központilag támogatott Önkormányzat kell, maximum 10-fős képviselő testülettel (ennyi városi Bíróság van). (így az Önkorik jelenlegi ~2300Mrd-os kiadásának több mint felét lehetne megtakarítani, ergo 10% alatt lehetne az SZJA kulcsa, ha a megtakarítással szemben csökkenne a adóbeszedési kényszer)

Ezek polgármesterei egyben parlamenti képviselők is, és ebből a 113 körzetből lehetne listán is bekerülni a parlamentbe.

Ja, hogy így sok párttagnak nem lesz munkahelye. - nem baj, úgyis független jelöltekre érdemes szavazni-

Az MNB „majd Én letöröm az inflációt revival feeling” -ben
Manapság divatos dicsérni az MNB-t az inflációs célok elérésének érdekében tett lépések miatt, azonban érdemes megnézni, hogy mi is történt valójában az elmúlt évben.
Az új MNB vezetése hivatalba lépése óta szorgalmazta az intervenciós sáv eltörlését, amit időközben meg is valósított.
Az MNB úgy szerette volna a sáv eltörlést megvalósítani, hogy az ne egy azonnali HUF felértékelődéssel valósuljon meg, mert félt ennek az exportra, a turizmusra gyakorolt hatásától és áttételesen a hazai piacra termelők versenyhelyzetének romlásától (ez akkor még prioritás volt). Ezért a sáveltörlést megelőzően deviza vásárlásba kezdett 2007 szeptember-november időszakban, annak érdekében, hogy eltávolítsa az árfolyamot az intervenciós sáv alsó szélétől.
Ez volt az az időszak, amikor senki nem értette miért nem mozgott együtt a HUF régiós társaival és miért nem tudott a 250-es szint alá süllyedni semmilyen hír vagy esemény hatására. Ekkor még 250-260-as árfolyam volt a hivatalos cél.
Ekkor a hitelpiaci válságok miatt a régiós devizák (CZK, PLN) már erősödni kezdtek mind az EUR-val mind az USD-vel szemben, amikor a piacok már az EUR-ban, a hozzá kötődő devizákban és az árupiaci termékekben látták átmenetileg az USD-ben elhelyezett eszközök alternatíváját.
Az MNB-nek 2 eszköz állt a rendelkezésére e célja elérése érdekében, azaz a HUF gyengítésére, a HUF kamat csökkentése (ami az akkoriban gyászosan festő gazdasági növekedés miatt lett volna indokolt és talán ésszerűbb), illetve a deviza intervenció (amit végül választott).
A sáv eltörlése miatt vizionált hirtelen HUF felértékelődéstől való félelem miatt az MNB átmenetileg „megfeledkezet” az inflációs célokról, vagy nem gondolta, hogy akciója hozzájárulhat az infláció fokozódásához (de ez történt azonban ez csak később vált világossá, de lehet, hogy számára még most sem).
Az intervenciós eszköz választásával egy probléma már ekkor felmerült, mégpedig az hogy az MNB kamatszintje elvált a piaci kamatoktól, ami végül az állampapír piac összeomlásához vezetett és ez teljesen aláásta az addigi töretlen bizalmat a HUF állampapírok iránt (ezt azóta sem sikerült visszaállítani, aminek részben az MNB kéthetes kötvényének jelenlegi magas hozama az oka, ami a hosszú futamidők kiszáradásához vezetett).
A Forint gyengítése továbbá azzal a káros következménnyel járt, hogy a külső szemlélők számára a Forint a Török, Dél-Afrikai és az Izlandi devizák kategóriájába került. Szerencsére ez csak átmeneti állapot volt.
Az MNB azt sem szerette volna, hogy a HUF árfolyam jelentősen elszálljon felfelé, ezért 266 környékén adogatta el a 250-es szinteken vett EUR-t (gátolva ezzel a további gyengülést), az intervenciós sáv eltörlésének bejelentését megelőzően (akkor, amikor mindenki 280-as szintek elérését prognosztizálta). Ezt az ÁKK deviza kötvény kibocsájtásának és deviza hitelfelvételének élénkülése is támogatta, mert a HUF állampapír kibocsájtás csak irracionális hozamok mellett volt lehetséges, ezért Náluk ez került előtérbe.
Ez volt az az időszak, amikor az MNB elnöke és a Miniszterelnök gyakran találkozgatott.
A dolog látszólag jól sült el, mert az árfolyam lassú lecsorgásba kezdett, de az időközi magas árfolyam természetesen beépült az árakba és az inflációba, valamint ami még rosszabb a várakozásokba is. Az infláció mértékével azonban csak hónapok múlva szembesültünk.
A baj akkor következett be, amikor a világpiacokon az árupiaci termékek ára 2008 elején nagyon lendületesen tovább emelkedett az addigi ütemhez képest, ami tovább emelte az MNB által megtámogatott inflációt (erre azonban nem kellett volna kamatemeléssel reagálni, mert lehetetlen ellen védekezni).
A hivatalos retorika arról szólt, hogy nem küzdünk az importált infláció ellen, de ezzel szemben az MNB feladta addigi árfolyam célját (mivel a kormány nem tudott vagy nem akart lemondani az inflációból származó extra adó bevételekről az infláció letörése érdekében sem, ezért az MNB magára maradt a küzdelemben) és az eddig alkalmazott intervencióval szemben, most kamatemelésekbe kezdett (ezzel az volt a baj, hogy csak forró pénzeket sikerült ezzel megmozgatni és ezek csak rövid Forint swappokat és a 2 hetes MNB kötvényt keresik, a gyors volatil profit szerzés mellett).
Ez azzal párosult, hogy az eddig megszokott deviza tartalék töltögetés miatti deviza vásárlásokat is hanyagolja az MNB (akkor, amikor az ÁKK deviza kötvény kibocsájtása fokozódik és az EU deviza támogatások is szépen folynak be).
Az MNB-t a Czirják, majd Járai féle „majd Én letöröm az inflációt revival feeling” töltötte el és elkezdett kamatot emelni, feladva ezzel eddigi árfolyam célját és aggodalmát a gyors Forint felértékelődéssel szemben (csak ezt magában tartotta). Ugyanis az év elején megfogalmazott inflációs cél csaj úgy teljesülhet, ha az eredeti kalkulációhoz használt árfolyammal azonos átlagárfolyamot sikerül elérni az év folyamán (sőt annál alacsonyabbat kell most már elérni, mivel pl. a nyersanyag árak is a várakozások fölött alakulnak).
Ehhez mindig volt indok hol ez, hol az pl.:
• Kockázati prémium felár fenntartása (vegyük már észre, hogy a kamatunknak az EUR kamatához kell konvergálnia (sőt már rég ott kellene lennie). Ha magas EUR/HUF árfolyam mellett (minden árfolyam, ilyen ami a várható csatlakozási árfolyamnál magasabb, (ezért kell legalább egy kormányzati „titkos” célnak lennie) deviza hitelekből finanszírozta volna, vagy finanszírozná magát az ÁKK, akkor ezzel kamatot is lehetne spórolni és az adóság állományon árfolyam nyereséget is lehetne realizálni (alacsony árfolyam esetén pedig deviza vétel és HUF kötvény kibocsájtás a megoldás).
• Gyorsul ó bérkiáramlás (könyörgöm, amikor a minimálbéresek jövedelmei kezdenek a hivatalos statisztikákba visszaáramolni, megjelenni, akkor ne rettenjünk már meg a bérnövekedéstől és kezdjünk kamatot emelni e miatt (fehéredik a gazdaság, vagy nem?))
• Az alacsonyra belőtt inflációs cél teljesítéséhez sem muszáj minden áron ragaszkodni, akkor amikor az ECB sem tudja a sajátját az importált infláció miatt tartani, mert az erős HUF árfolyammal való küzdelem, előbb utóbb a gazdasági növekedést folytja meg (lásd: dinnye termelők, Richter, turizmus, stb.) Egyébként az ECB kamatemelései és az ennek okán bekövetkező USD gyengülés már elegendő kellene, hogy legyen a hazai infláció elleni harchoz, nem kell még erre egy lapáttal rátennünk, mert nem az EUR reláció fűti az inflációnkat és az USD árfolyam már elég alacsony (vagy nem?).
A jelenlegi helyzet elég szomorú, mert az éven belüli BUBOR szintek egyenlők a DKJ hozamokkal és az összes likviditás a 2 hetes MNB kötvénybe áramlik, amivel –szerintem- legalább 2%-kal fizeti túl a piacot az MNB, így a hosszú távú hozamok nem képesek csökkenni.
A kamat változtatás eszköze Magyarországon csak kamat emelési irányban, illetve a magasan tartás irányában hatásos, mert ekkor az MNB 2 hetes kötvényével túlfizeti a piacot ezzel likviditást szív el a hosszabb lejáratú állampapíroktól. A kamat csökkentési irány csak, akkor lenne hatásos, ha az alacsony kamatok miatt valószínűsíthető magasas deviza árfolyamokat vagy az MNB tartalékkal és/vagy az ÁKK deviza kibocsájtásaival fékezhetné le az infláció elkerülése érdekében.
Mivel a HUF ERM-hez történő csatlakozás még évekre van ezért nem kellene a gazdasági növekedést feláldozni a infláció elleni küzdelem oltárán, ami egyébként sem a belső okokra vezethető vissza és nyoma sincs a másodlagos hatások begyürüzésének. (A bérkiáramlás emelkedése a gazdaság fehéredése miatt következik be, ennek belátására elég lenne egy közvélemény kutatatást tartani, hogy kinek mennyire nőt a bére és az mire elég.)
A sáveltörlésnek, most már amúgy sem volt sok értelme az elkövetkező 3-7 évre (a mérsékelt lefele tologatásnak több értelme lett volna), mert az ERM2-be való csatlakozáskor is egy ingadozási sávon belül kell maradnia az árfolyamnak.
Olyan jó lenne, ha a monetáris tanácsban nem csak elméleti szakemberek, de deviza piaci tapasztalattal rendelkező tag is lenne, aki legalább elmondhatná a többieknek, hogy mit is csinálnak.
Jelenleg már látszik, hogy az MNB kamatpolikájával legalább 3 hónapos késéssel követi a piaci folyamatokat és a kamatoknak már legalább 2%-kal lejjebb kellene lenniük (vagy nem kellett volna emelni), hiszen az „ingyen ebéd” akkor is meglenne a deviza/HUF short-on, csak Nekünk nem kerülne ennyibe, és az árfolyam letornázásának nem a kamatemelés az egyetlen eszköze. Egyébként a HUF együtt mozogva erősödött volna a CZK-val, SKK-val és PLN-nel már 2007 szeptembere óta, ha a sáveltörlés előtt nem gyengítette volna azt az MNB mesterségesen (ez 1-1,5%-kal alacsonyabb inflációt is eredményezett volna).
A kamat szintek EUR kamathoz történő vonzódása és az infláció-kamat- árfolyam kapcsolat, illetve ezek hiánya egyébként megfigyelhető a Lengyeleknél, Szlovákoknál és a Cseheknél is, ahol a kamat nincs az inflációs érték fölött, mégis erősödik a devizájuk.
Az MNB-nek az ECB kamatszintjéhez igazodó, azt maximum 1-2%-kal meghaladó éves kamatszintet kellett volna már rég, illetve kellene most elérnie, hiszen az ECB ugyan azokra a körülményekre reagálva állítja be kamatait, amit Mi magunk is megélünk, tehát Nekünk csak az Ő szintjeikhez kell igazodnunk.

Az árfolyam cél feladása még egy kérdést felvet, hogy a jegybanki deviza tartalékon keletkező árfolyam vesztességgel mit csinálunk, hiszen azt nyilván magasabb szinteken vásárolta az MNB (továbbá ennek tartogatása elég magas finanszírozási költséggel is jár a magas kamatok miatt).
Az MNB azt állította minap, hogy nem adott el devizát HUF-fal szemben az elmúlt hónapokban. Akkor ez azt jelenti, hogy buktunk 25 forintot a 10 MRD EUR-ot meghaladó deviza tartalékon (ez nagyon vidám)?
Vagy mégis kötött az MNB fedezési üzleteket, mondjuk deviza put-okat vásárolt és ezzel hozzájárult a HUF gyors felértékelődéséhez, hiszen az opció kiírójának a prompt piacon kellett fedeznie magát a delta hedge szerint? Mindenki elképzelheti, hogy 10 MRD EUR-os put delta hedge, milyen hatást gyakorol a HUF árfolyamára (pont olyat, amilyet most láttunk).
Egyébként az is érthetetlen, hogy az MNB minek gyűjtöget deviza tartalékot, ha úgy sem használja soha.
Már szinte az egész világ látja, hogy nem az infláció, hanem a gazdaság lassulása a fő probléma, ezért reménykedhetünk, hogy 2-3 hónapon belül az MNB is észreveszi ezt. Csak az a baj, hogy az őszre várható belföldi politikai bizonytalanság a HUF gyengülését vetítheti előre, ami az MNB inflációs célját veszélyezteti, úgy hogy vakarhatják majd a fejüket, hogy melyik eszközzel harcoljanak majd az infláció ellen, ami amúgy is halványulni fog vagy a magas bázis vagy a recesszió miatt.
Egy probléma azonban még hátra van az USD jelenlegi és esetleges további erősödése, ami az arúpiaci termékek hazai árát fogja növelni annak ellenére, hogy azok ára tovább csökkenhet a világpiacokon. Na ez ellen nincs védelem, mert a jelenlegi kamatszintről már nincs értelme emelgetni (már most is csökkenteni kellett volna, hogy legyen mozgástér reagálni, de láthatólag az MNB-nek megtetszett a jelenlegi árfolyam amivel már most alul lövi az inflációt tuti ami ziher alapon, kit érdekel, hogy az exportőrök, almatermelők mennek a fára)
Addig is fel a fejjel.

Az MNB „majd Én letöröm az inflációt revival feeling” -ben
Az új MNB vezetése hivatalba lépése óta szorgalmazta az intervenciós sáv eltörlését, amit időközben meg is valósított.
Az MNB úgy szerette volna a sáv eltörlést megvalósítani, hogy az ne egy azonnali HUF felértékelődéssel valósuljon meg, mert félt ennek az exportra, a turizmusra gyakorolt hatásától és áttételesen a hazai piacra termelők versenyhelyzetének romlásától (ez akkor még prioritás volt). Ezért a sáveltörlést megelőzően deviza vásárlásba kezdett 2007 szeptember-november időszakban, annak érdekében, hogy eltávolítsa az árfolyamot az intervenciós sáv alsó szélétől.
Ez volt az az időszak, amikor senki nem értette miért nem mozgott együtt a HUF régiós társaival és miért nem tudott a 250-es szint alá süllyedni semmilyen hír vagy esemény hatására. Ekkor még 250-260-as árfolyam volt a hivatalos cél.
Ekkor a hitelpiaci válságok miatt a régiós devizák (CZK, PLN) már erősödni kezdtek mind az EUR-val mind az USD-vel szemben, amikor a piacok már az EUR-ban, a hozzá kötődő devizákban és az árupiaci termékekben látták átmenetileg az USD-ben elhelyezett eszközök alternatíváját.
Az MNB-nek 2 eszköz állt a rendelkezésére e célja elérése érdekében, azaz a HUF gyengítésére, a HUF kamat csökkentése (ami az akkoriban gyászosan festő gazdasági növekedés miatt lett volna indokolt és talán ésszerűbb), illetve a deviza intervenció (amit végül választott).
A sáv eltörlése miatt vizionált hirtelen HUF felértékelődéstől való félelem miatt az MNB átmenetileg „megfeledkezet” az inflációs célokról, vagy nem gondolta, hogy akciója hozzájárulhat az infláció fokozódásához (de ez történt azonban ez csak később vált világossá, de lehet, hogy számára még most sem).
Az intervenciós eszköz választásával egy probléma már ekkor felmerült, mégpedig az hogy az MNB kamatszintje elvált a piaci kamatoktól, ami végül az állampapír piac összeomlásához vezetett és ez teljesen aláásta az addigi töretlen bizalmat a HUF állampapírok iránt (ezt azóta sem sikerült visszaállítani, aminek részben az MNB kéthetes kötvényének jelenlegi magas hozama az oka, ami a hosszú futamidők kiszáradásához vezetett).
A Forint gyengítése továbbá azzal a káros következménnyel járt, hogy a külső szemlélők számára a Forint a Török, Dél-Afrikai és az Izlandi devizák kategóriájába került. Szerencsére ez csak átmeneti állapot volt.
Az MNB azt sem szerette volna, hogy a HUF árfolyam jelentősen elszálljon felfelé, ezért 266 környékén adogatta el a 250-es szinteken vett EUR-t (gátolva ezzel a további gyengülést), az intervenciós sáv eltörlésének bejelentését megelőzően (akkor, amikor mindenki 280-as szintek elérését prognosztizálta). Ezt az ÁKK deviza kötvény kibocsájtásának és deviza hitelfelvételének élénkülése is támogatta, mert a HUF állampapír kibocsájtás csak irracionális hozamok mellett volt lehetséges, ezért Náluk ez került előtérbe.
Ez volt az az időszak, amikor az MNB elnöke és a Miniszterelnök gyakran találkozgatott.
A dolog látszólag jól sült el, mert az árfolyam lassú lecsorgásba kezdett, de az időközi magas árfolyam természetesen beépült az árakba és az inflációba, valamint ami még rosszabb a várakozásokba is. Az infláció mértékével azonban csak hónapok múlva szembesültünk.
A baj akkor következett be, amikor a világpiacokon az árupiaci termékek ára 2008 elején nagyon lendületesen tovább emelkedett az addigi ütemhez képest, ami tovább emelte az MNB által megtámogatott inflációt (erre azonban nem kellett volna kamatemeléssel reagálni, mert lehetetlen ellen védekezni).
A hivatalos retorika arról szólt, hogy nem küzdünk az importált infláció ellen, de ezzel szemben az MNB feladta addigi árfolyam célját (mivel a kormány nem tudott vagy nem akart lemondani az inflációból származó extra adó bevételekről az infláció letörése érdekében sem, ezért az MNB magára maradt a küzdelemben) és az eddig alkalmazott intervencióval szemben, most kamatemelésekbe kezdett (ezzel az volt a baj, hogy csak forró pénzeket sikerült ezzel megmozgatni és ezek csak rövid Forint swappokat és a 2 hetes MNB kötvényt keresik, a gyors volatil profit szerzés mellett).
Ez azzal párosult, hogy az eddig megszokott deviza tartalék töltögetés miatti deviza vásárlásokat is hanyagolja az MNB (akkor, amikor az ÁKK deviza kötvény kibocsájtása fokozódik és az EU deviza támogatások is szépen folynak be).
Az MNB-t a Czirják, majd Járai féle „majd Én letöröm az inflációt revival feeling” töltötte el és elkezdett kamatot emelni, feladva ezzel eddigi árfolyam célját és aggodalmát a gyors Forint felértékelődéssel szemben (csak ezt magában tartotta). Ugyanis az év elején megfogalmazott inflációs cél csaj úgy teljesülhet, ha az eredeti kalkulációhoz használt árfolyammal azonos átlagárfolyamot sikerül elérni az év folyamán (sőt annál alacsonyabbat kell most már elérni, mivel pl. a nyersanyag árak is a várakozások fölött alakulnak).
Ehhez mindig volt indok hol ez, hol az pl.:
• Kockázati prémium felár fenntartása (vegyük már észre, hogy a kamatunknak az EUR kamatához kell konvergálnia (sőt már rég ott kellene lennie). Ha magas EUR/HUF árfolyam mellett (minden árfolyam, ilyen ami a várható csatlakozási árfolyamnál magasabb, (ezért kell legalább egy kormányzati „titkos” célnak lennie) deviza hitelekből finanszírozta volna, vagy finanszírozná magát az ÁKK, akkor ezzel kamatot is lehetne spórolni és az adóság állományon árfolyam nyereséget is lehetne realizálni (alacsony árfolyam esetén pedig deviza vétel és HUF kötvény kibocsájtás a megoldás).
• Gyorsul ó bérkiáramlás (könyörgöm, amikor a minimálbéresek jövedelmei kezdenek a hivatalos statisztikákba visszaáramolni, megjelenni, akkor ne rettenjünk már meg a bérnövekedéstől és kezdjünk kamatot emelni e miatt (fehéredik a gazdaság, vagy nem?))
• Az alacsonyra belőtt inflációs cél teljesítéséhez sem muszáj minden áron ragaszkodni, akkor amikor az ECB sem tudja a sajátját az importált infláció miatt tartani, mert az erős HUF árfolyammal való küzdelem, előbb utóbb a gazdasági növekedést folytja meg (lásd: dinnye termelők, Richter, turizmus, stb.) Egyébként az ECB kamatemelései és az ennek okán bekövetkező USD gyengülés már elegendő kellene, hogy legyen a hazai infláció elleni harchoz, nem kell még erre egy lapáttal rátennünk, mert nem az EUR reláció fűti az inflációnkat és az USD árfolyam már elég alacsony (vagy nem?).
A jelenlegi helyzet elég szomorú, mert az éven belüli BUBOR szintek egyenlők a DKJ hozamokkal és az összes likviditás a 2 hetes MNB kötvénybe áramlik, amivel –szerintem- legalább 2%-kal fizeti túl a piacot az MNB, így a hosszú távú hozamok nem képesek csökkenni.
A kamat változtatás eszköze Magyarországon csak kamat emelési irányban, illetve a magasan tartás irányában hatásos, mert ekkor az MNB 2 hetes kötvényével túlfizeti a piacot ezzel likviditást szív el a hosszabb lejáratú állampapíroktól. A kamat csökkentési irány csak, akkor lenne hatásos, ha az alacsony kamatok miatt valószínűsíthető magasas deviza árfolyamokat vagy az MNB tartalékkal és/vagy az ÁKK deviza kibocsájtásaival fékezhetné le az infláció elkerülése érdekében.
Mivel a HUF ERM-hez történő csatlakozás még évekre van ezért nem kellene a gazdasági növekedést feláldozni a infláció elleni küzdelem oltárán, ami egyébként sem a belső okokra vezethető vissza és nyoma sincs a másodlagos hatások begyürüzésének. (A bérkiáramlás emelkedése a gazdaság fehéredése miatt következik be, ennek belátására elég lenne egy közvélemény kutatatást tartani, hogy kinek mennyire nőt a bére és az mire elég.)
A sáveltörlésnek, most már amúgy sem volt sok értelme az elkövetkező 3-7 évre (a mérsékelt lefele tologatásnak több értelme lett volna), mert az ERM2-be való csatlakozáskor is egy ingadozási sávon belül kell maradnia az árfolyamnak.
Olyan jó lenne, ha a monetáris tanácsban nem csak elméleti szakemberek, de deviza piaci tapasztalattal rendelkező tag is lenne, aki legalább elmondhatná a többieknek, hogy mit is csinálnak.
Jelenleg már látszik, hogy az MNB kamatpolikájával legalább 3 hónapos késéssel követi a piaci folyamatokat és a kamatoknak már legalább 2%-kal lejjebb kellene lenniük (vagy nem kellett volna emelni), hiszen az „ingyen ebéd” akkor is meglenne a deviza/HUF short-on, csak Nekünk nem kerülne ennyibe, és az árfolyam letornázásának nem a kamatemelés az egyetlen eszköze. Egyébként a HUF együtt mozogva erősödött volna a CZK-val, SKK-val és PLN-nel már 2007 szeptembere óta, ha a sáveltörlés előtt nem gyengítette volna azt az MNB mesterségesen (ez 1-1,5%-kal alacsonyabb inflációt is eredményezett volna).
A kamat szintek EUR kamathoz történő vonzódása és az infláció-kamat- árfolyam kapcsolat, illetve ezek hiánya egyébként megfigyelhető a Lengyeleknél, Szlovákoknál és a Cseheknél is, ahol a kamat nincs az inflációs érték fölött, mégis erősödik a devizájuk.
Az MNB-nek az ECB kamatszintjéhez igazodó, azt maximum 1-2%-kal meghaladó éves kamatszintet kellett volna már rég, illetve kellene most elérnie, hiszen az ECB ugyan azokra a körülményekre reagálva állítja be kamatait, amit Mi magunk is megélünk, tehát Nekünk csak az Ő szintjeikhez kell igazodnunk.

Az árfolyam cél feladása még egy kérdést felvet, hogy a jegybanki deviza tartalékon keletkező árfolyam vesztességgel mit csinálunk, hiszen azt nyilván magasabb szinteken vásárolta az MNB (továbbá ennek tartogatása elég magas finanszírozási költséggel is jár a magas kamatok miatt).
Az MNB azt állította minap, hogy nem adott el devizát HUF-fal szemben az elmúlt hónapokban. Akkor ez azt jelenti, hogy buktunk 25 forintot a 10 MRD EUR-ot meghaladó deviza tartalékon (ez nagyon vidám)?
Vagy mégis kötött az MNB fedezési üzleteket, mondjuk deviza put-okat vásárolt és ezzel hozzájárult a HUF gyors felértékelődéséhez, hiszen az opció kiírójának a prompt piacon kellett fedeznie magát a delta hedge szerint? Mindenki elképzelheti, hogy 10 MRD EUR-os put delta hedge, milyen hatást gyakorol a HUF árfolyamára (pont olyat, amilyet most láttunk).
Egyébként az is érthetetlen, hogy az MNB minek gyűjtöget deviza tartalékot, ha úgy sem használja soha.
Már szinte az egész világ látja, hogy nem az infláció, hanem a gazdaság lassulása a fő probléma, ezért reménykedhetünk, hogy 2-3 hónapon belül az MNB is észreveszi ezt. Csak az a baj, hogy az őszre várható belföldi politikai bizonytalanság a HUF gyengülését vetítheti előre, ami az MNB inflációs célját veszélyezteti, úgy hogy vakarhatják majd a fejüket, hogy melyik eszközzel harcoljanak az infláció ellen, ami amúgy is halványulni fog vagy a magas bázis vagy a recesszió miatt.
Addig is fel a fejjel.
Dr. Szpirulisz Alexandrosz