Szerintem te is pontosan érted, hogy mi történt, csak valamiféle
– fizetett vagy fogadatlan prókátorként – próbálod védeni a védhetetlent.
És kérlek ne „terelj”, nem az Alapítványról van szó, hanem a MOL-ról. Minket, részvényeseket nem az Alapítvány tulajdonNÖVEKEDÉSE (korlátozott, továbbadhatatlan, stb.) érdekel, hanem a MOL tulajdonCSÖKKENÉSE. Ebből a szempontból pedig bizony az történik, hogy a MOL saját maga -részvényekben megtestesülő - öt százalékát odaadja valakinek, a tulajdonosok megkérdezése és értesítése nélkül (kihasználva a járvány miatt (!) bevezetett vészhelyzetet, amely időszak alatt az Igazgatóság hozhat tulajdonosi döntéseket.)
Tehát sajnos teljesen jó az „albérlet” analógia, amit valaki már felvetett. Képzeld el, hogy van a tulajdonodban egy lakás, amit kiadsz albérletbe. Egyszer csak közlik veled, hogy a lakás tulajdonrészének 5 százalékát odaadták valakinek.
Persze nyugi!
Ez csak korlátozott tulajdonjog, akinek odaadta az nem adhatja tovább, és a nagynénikéjét sem tudja odaköltöztetni a kisszobába.
Ellenben mostantól az albérleti díj öt százalékát oda kell adnod az új tulajdonosnak.
Az analógiában a tulajdonodban lévő lakás a Mol részvények, az albérleti díj pedig az osztalék.
És ne gyere azzal, amivel szoktál, hogy az osztalék nem kötelező, meg hogy a tulajdonátadás „körülményeit” nem ismerjük.
Maguk a felek sem titkolják, hogy az egész tranzakciónak az a célja, hogy a létrehozott Alapítvány a költségeit a birtokába került „korlátozott” tulajdonjogú részvényeinek osztalékából fizesse.
Ez az ügylet a MOL részvény tulajdonosaival szemben tisztességtelen, a módszer pedig gátlástalan. Függetlenül a részvény jövőbeni árától. Ha ugyanis a MOL részvény árfolyama egyszer majd 5800 forint lesz, ez az öt százalék akkor is hiányozni fog.
A vállalati tulajdonból is, és az évenkénti osztalékból is.
És kérlek ne „terelj”, nem az Alapítványról van szó, hanem a MOL-ról. Minket, részvényeseket nem az Alapítvány tulajdonNÖVEKEDÉSE (korlátozott, továbbadhatatlan, stb.) érdekel, hanem a MOL tulajdonCSÖKKENÉSE. Ebből a szempontból pedig bizony az történik, hogy a MOL saját maga -részvényekben megtestesülő - öt százalékát odaadja valakinek, a tulajdonosok megkérdezése és értesítése nélkül (kihasználva a járvány miatt (!) bevezetett vészhelyzetet, amely időszak alatt az Igazgatóság hozhat tulajdonosi döntéseket.)
Tehát sajnos teljesen jó az „albérlet” analógia, amit valaki már felvetett. Képzeld el, hogy van a tulajdonodban egy lakás, amit kiadsz albérletbe. Egyszer csak közlik veled, hogy a lakás tulajdonrészének 5 százalékát odaadták valakinek.
Persze nyugi!
Ez csak korlátozott tulajdonjog, akinek odaadta az nem adhatja tovább, és a nagynénikéjét sem tudja odaköltöztetni a kisszobába.
Ellenben mostantól az albérleti díj öt százalékát oda kell adnod az új tulajdonosnak.
Az analógiában a tulajdonodban lévő lakás a Mol részvények, az albérleti díj pedig az osztalék.
És ne gyere azzal, amivel szoktál, hogy az osztalék nem kötelező, meg hogy a tulajdonátadás „körülményeit” nem ismerjük.
Maguk a felek sem titkolják, hogy az egész tranzakciónak az a célja, hogy a létrehozott Alapítvány a költségeit a birtokába került „korlátozott” tulajdonjogú részvényeinek osztalékából fizesse.
Ez az ügylet a MOL részvény tulajdonosaival szemben tisztességtelen, a módszer pedig gátlástalan. Függetlenül a részvény jövőbeni árától. Ha ugyanis a MOL részvény árfolyama egyszer majd 5800 forint lesz, ez az öt százalék akkor is hiányozni fog.
A vállalati tulajdonból is, és az évenkénti osztalékból is.
Ha igaz (szerintem igaz), hogy „Az OTP tulajdonosai 80-90%ban intezmenyek”, akkor az adás vételeknél nemcsak az eladó, hanem nyilvánvalóan túlnyomórészt a vevő is intézmény.
Ez a tőzsde csodálatos logikai képtelensége: a szimmetria. Vagyis a tranzakcióknál épp ugyanannyi részvényről gondolják azt, hogy itt az idő eladni, mint amennyi részvényről gondolják, hogy itt az idő megvenni.
És mint látjuk az OTP-nél (szerintem a többi nagyrészvénynél is) szó sincs arról, hogy részvényeladás azért jön létre, mert a jobb eszközökkel rendelkező, okosabb intézmények „rátukmálják” a részvényeiket a „butuska” kisbefektetőkre. Amikor OTP részvényt eladnak, akkor általában az eladó is egy „jobb eszközökkel” rendelkező intézmény, és a vevő is egy „jobb eszközökkel” rendelkező intézmény. És nyilván csak az egyikük „okos”.
Azzal egyetértek, hogy kétszer is meg kell gondolni egy részvényvásárlást, de nem azért amit írsz, hanem pont az ellenkezője miatt: az eladott részvények száma ugyanannyi, mint a megvett részvények száma, ezért csak ebből az információból nem lehet eldönteni, hogy eladni vagy venni kell.
A részvényár változása már egy sokkal izgalmasabb kérdés, azt érdemes közelebbről vizsgálni.
Az olyan hatásvadász címek, mint pl. „Mindenki OTP részvényt vesz most!” nem mondanak semmit, mert csak annyi információ van benne, hogy ugyanannyi részvényről hoztak olyan döntést, hogy szabadulni kellett tőle, mint ahány részvényről hoztak olyan döntést, hogy most kellett venni.
Az persze egy külön posztot megérne, hogy hogyan „prostituálódtak” el az egykor megbízható és tisztán szakmai alapon működő pénzügyi internetes portálok.
Bocsi a hosszabb posztért, tulajdonképpen csak annyit akartam írni, hogy nem kell mindenkinek mindent elhinni.