Topiknyitó: Törölt felhasználó 2007. 01. 14. 18:09

Lelkisegély  

Ha bárkinek bármikor bármennyi veszteséget sikerül az itteni hozzászólásokkal elkerülnie, akkor érdemes volt megnyitni. Felelős hozzászólások érdemben segítséget nyújthatnak.



De pozíció felvételére vagy zárására ne bíztassunk senkit. Én nem fogom tenni.
Rendezés:
Hozzászólások oldalanként:
Törölt felhasználó 2008. 03. 21. 18:20
Előzmény: #11359  Törölt felhasználó
#11360
hol van itt pornó?
ez művészet...
ehh
nem értetek ti hozzá :)
Törölt felhasználó 2008. 03. 21. 18:05
Előzmény: #11358  Törölt felhasználó
#11359
Sok szakmai érdeklődő fogja mostantól felkeresni. :)

Nem a pornó miatt, na persze :)

Nem baj, legalább valami haszna csak lesz :))
Törölt felhasználó 2008. 03. 21. 18:01
Előzmény: #11357  Törölt felhasználó
#11358
DLPH,
Pornó tartalmú a blogod ...
:))))
Törölt felhasználó 2008. 03. 21. 17:47
Előzmény: #11356  erzeu
#11357
erzeu 2008. 03. 21. 17:39
Előzmény: #11355  Törölt felhasználó
#11356
Nem a pornó miatt, de mi a blogod címe?

Köszönöm, erzeu
Törölt felhasználó 2008. 03. 21. 16:44
Előzmény: #11354  Törölt felhasználó
#11355
pornó tartalmúnak?
nahát :))
sok izgató dolog van benne szerintem is
hogy mik vannak....

Törölt felhasználó 2008. 03. 21. 08:53
#11354
Szia DLPH! Írhatnál gyakrabban is a fórumon.
Látszik különben, hogy nem szereted...viszont nagyon hasznosak a hozzászólásaid (kivéve mikor vitába keveredsz vkivel... :-)) )
Olvasnám a blogodat, de sajnos a munkahelyi szerver nem engedi megnyitni, pornó tartalmúnak osztályozza, így letiltja... :-)
Törölt felhasználó 2008. 03. 21. 07:44
Előzmény: #11352  Törölt felhasználó
#11353
egy műholdról bemérik a bolhát a füled mögött..azt figyelnek meg amit csak akarnak, ahol csak akarják...akkor meg nem mindegy ?
Törölt felhasználó 2008. 03. 21. 01:15
Előzmény: #11351  Törölt felhasználó
#11352
Nem semmi,mármint Freund Tamás-hogy merte ezt papirra vetni,nem fél?? Szerintem már megfigyelik....
Törölt felhasználó 2008. 03. 15. 20:50
Előzmény: #11350  Törölt felhasználó
#11351
Az élet harc - mondta Schwarcz.

Mostan emlékezem az elmult időkről,
Az elmult időkben jó Tholdi Miklósról...‘
Ilosvai.
Mint ha pásztortűz ég őszi éjtszakákon,
Messziről lobogva tenger pusztaságon:
Toldi Miklós képe úgy lobog fel nékem
Majd kilenc-tíz ember-öltő régiségben.
Rémlik, mintha látnám termetes növését,
Pusztító csatában szálfa-öklelését,
Hallanám dübörgő hangjait szavának,
Kit ma képzelnétek Isten haragjának.
Ez volt ám az ember, ha kellett, a gáton,
Nem terem ma párja hetedhét országon;
Ha most feltámadna s eljőne közétek,
Minden dolgát szemfényvesztésnek hinnétek.
Hárman sem birnátok súlyos buzogányát,
Parittyaköveit, öklelő kopjáját;
Elhülnétek, látva rettenetes pajzsát,
,És, kit a csizmáján viselt, sarkantyúját.‘
ELSŐ ÉNEK.
,Nyomó rúdat félkezével kapta vala,
Buda felé azzal utát mutatja vala.‘
Ilosvai.
1.

Ég a napmelegtől a kopár szík sarja,
Tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta;
Nincs egy árva fűszál a tors közt kelőben,
Nincs tenyérnyi zöld hely nagy határ mezőben.
Boglyák hűvösében tíz-tizenkét szolga
Hortyog, mintha legjobb rendin menne dolga;
Hej, pedig üresen, vagy félig rakottan,
Nagy szénás szekerek álldogálnak ottan.
2.

Ösztövér kutágas, hórihorgas gémmel
Mélyen néz a kútba s benne vizet kémel:
Óriás szunyognak képzelné valaki,
Mely az öreg földnek vérit most szíja ki.
Válunál az ökrök szomjasan delelnek,
Bőgölyök hadával háborúra kelnek:
De felült Lackó a béresek nyakára,
Nincs, ki vizet merjen hosszu csatornára.
3.

Egy, csak egy legény van talpon a vidéken,
Meddig a szem ellát puszta földön, égen;
Szörnyü vendégoldal reng araszos vállán,
Pedig még legénytoll sem pehelyzik állán.
Széles országútra messze, messze bámul,
Mintha más mezőkre vágyna e határrul;
Azt hinné az ember: élő tilalomfa,
Ütve ,általútnál’ egy csekély halomba.
4.

Szép öcsém, miért állsz ott a nap tüzében?
Ládd, a többi horkol boglya hűvösében;
Nyelvel a kuvasz is földre hengeredve,
A világért sincs most egerészni kedve:
Vagy sohasem láttál olyan forgó szelet,
Mint az, aki mindjárt megbirkózik veled,
És az útat nyalja sebesen haladva,
Mintha füstokádó nagy kémény szaladna?
5.

Nem is, nem is azt a forgószelet nézi,
Mely a hamvas útat véges-végig méri:
Túl a tornyon, melyet porbul rakott a szél,
Büszke fegyver csillog, büszke hadsereg kél.
És amint sereg kél szürke por ködéből,
Úgy kel a sohajtás a fiú szivéből;
Aztán csak néz, csak néz előre hajolva,
Mintha szive-lelke a szemében volna.
6.

„Szép magyar leventék, aranyos vitézek!
Jaj be keservesen, jaj be búsan nézlek.
Merre, meddig mentek? Harcra? Háborúba?
Hírvirágot szedni gyöngyös koszorúba?
Mentek-é tatárra? mentek-é törökre,
Nekik jóéjtszakát mondani örökre?
Hej! ha én is, én is köztetek mehetnék,
Szép magyar vitézek, aranyos leventék!”
7.

Ilyenforma Toldi Miklós gondolatja,
Mely sovárgó lelkét mélyen szántogatja;
S amint fő magában, amint gondolkodik,
Szíve búbánatban összefacsarodik.
Mert vitéz volt apja; György is, álnok bátyja,
A királyfi mellett nőtt fel, mint barátja;
S míg ő béresekkel gyüjt, kaszál egy sorban,
Gőgösen henyél az a királyudvarban.
8.

Itt van immár a had, Laczfi nádor hada,
Itt kevély hadával Laczfi Endre maga;
Délcegen megűli sárga paripáját,
Sok nehéz aranyhím terheli ruháját;
És utána nyalka, kolcsagos legények,
Tombolván alattok cifra nyergü mének:
Nézi Miklós, nézi, s dehogy veszi észbe,
Hogy a szeme is fáj az erős nézésbe.
9.

„Hé, paraszt! melyik út megyen itt Budára?”
Kérdi Laczfi hetykén, csak amúgy félvállra;
De Toldinak a szó szivébe nyilallik,
És olyat döbben rá, hogy kivűl is hallik.
„Hm, paraszt én!” emígy füstölög magában,
„Hát ki volna úr más széles e határban?
Toldi György talán, a rókalelkü bátya,
Ki Lajos királynál fenn a tányért váltja?
10.

Én paraszt? én?” - Amit még e szóhoz gondolt,
Toldi Györgyre szörnyü nagy káromkodás volt.
Azzal a nehéz fát könnyeden forgatja,
Mint csekély botocskát, véginél ragadja;
Hosszan, egyenesen tartja félkezével,
Mutatván az utat, hol Budára tér el,
S mintha vassá volna karja, maga válva,
Még csak meg se rezzen a kinyujtott szálfa.
11.

Nádorispán látja Toldit a nagy fával,
És elámul rajta mind egész hadával.
„Ember ez magáért” Laczfi mond „akárki;
Nos fiúk, birokra, hadd lássuk, ki áll ki?
Vagy ki tartja úgy fel azt a hitvány rúdat,
Amellyel mutatja e suhanc az útat?”
Szégyen és gyalázat: zúg, morog mindenki,
Egy paraszt fiúval még sem áll ki senki!
12.

De ki vína bajt az égiháborúval,
Szélveszes, zimankós, viharos borúval?
És ki vína Isten tüzes haragjával,
Hosszu, kacskaringós, sistergő nyilával?
Mert csak az kössön ki Toldival, ha drága
S nem megunt előtte Isten szép világa;
Jaj-keserves annak, aki jut kezébe,
Meghalt anyjának is visszarí ölébe.
13.

Elvonul a hadnép hosszu tömött sorban,
Toldiról beszélnek az egész táborban;
Mindenik mond néki nyájasat vagy szépet,
Mindenik derít rá egy mosolygó képet;
Egyik így szól: „Bajtárs! mért nem jősz csatára?
Ily legénynek, mint te, ott van ám nagy ára.”
Másik szánva mondja: „Szép öcsém, be nagy kár,
Hogy apád paraszt volt s te is az maradtál.”
14.

Elvonúl a tábor, csillapul morajja:
Ezt a szél elhordta, azt a por takarja;
Toldi meg nagybúsan hazafelé ballag,
Vaskos lábnyomától messze reng a parlag;
Mint komor bikáé, olyan a járása,
Mint a barna éjfél, szeme pillantása,
Mint a sértett vadkan, fú veszett dühében,
Csaknem összeroppan a rúd vas kezében.
MÁSODIK ÉNEKMÁSODIK ÉNEK.
,... hogy Budából Tholdi György megjő vala,
Öcscsét.......... gyakran feddi vala.‘
Ilosvai.
1.

Így vesződék Miklós, nyers, haragos búban,
De van drága dolog otthon Nagyfaluban:
Tán kigyúlt a ház is, úgy füstöl a kémény,
Nagy kolonc köszönget a kút méla gémén.
A malac-nép sí-rí; borju, bárány béget;
Aprómarha-nyáj közt van szörnyű itélet;
A fehércseléd közt a beteg se lomha:
Holmi kis vásárnál népesebb a konyha.
2.

Egy cseléd vizet tesz félakós bögrében,
Mely ha forr a tűzön s nem fér a bőrében,
Akkor a baromfit gyorsan belemártja,
Tollait letörli, bocskorát lerántja.
Van, ki a kis bárányt félti izzadástul;
S bundáját lerántja, még pedig irhástul;
Más a vékonypénzü nyúlat szalonnázza,
Hogy csöpögjön zsírtól ösztövér csontváza.
3.

Másik a malacot láng felett hintálja,
Szőrit kés fokával bőrig borotválja;
Bort ez csobolyóban, az kecsketömlőben,
Kenyeret hoz amaz bükkfa tekenőben...
4.

- Mit jelent e hű-hó gyászos özvegy-házban,
Hol a dinom-dánom régen volt szokásban?
Toldi Lőrincnének most van-é a torja?
Vagy menyegzőjének hozta így a sorja?
Tán megunta gyászos özvegysége ágyát,
S másnak adta élte fonnyadó virágát?
5.

Nincs halotti tora Toldi Lőrincnének,
Napja sem derült fel új menyegzőjének;
Másért sütnek-főznek, másért lakomáznak:
György van itthon, első szülötte a háznak.
6.

Toldi György nagy úr volt. Sok becses marhája,
Kincse volt temérdek, s arra büszke mája,
Sok nemes vitéze, fegyveres szolgája,
Sok nyerítő méne, nagy sereg kutyája.
Látogatni jött most negyvened magával,
Renyhe sáska népnek pusztitó fajával,
És a kész haszonnak egy felét fölenni,
Más felét magának tarsolyába tenni.
7.

György az édesanyját hidegen köszönté,
Bár ez a lelkét is majd elébe önté!
„Hát a másik hol van?” fanyalogva kérdi.
Senki sem hinné, hogy kedves öccsét érti.
„Szénát hord szegényke künn a béresekkel,
Hívatom -” de György úr ezt rikoltja: „Nem kell!”
Nem kell! és e két szó úgy esik anyjának,
Mintha a szivébe nagy kést mártanának.
8.

Nem kell? - Ím azonban kelletlen, hivatlan
A fiú betoppan; szive égő katlan,
Belsejét még most is fúrja és faragja
Szégyenítő búja, búsitó haragja.
Mégis, mindamellett - mily Isten csodája! -
Egy zokszót sem ejt ki Toldi Györgyre szája:
Lelke gyűlölségén erőt vesz valami,
Valami - nem tudom én azt kimondani.
9.

Amint látja Györgyöt hirtelen, váratlan,
Karja ölelésre nyílik akaratlan;
De az eltaszítja testvérét magától,
Gőgösen fordul el jó atyjafiától.
A szegény anyának könny tolul szemébe,
Kőszivű fiának sírva lép elébe,
Reszkető ajakkal, keze fejét gyúrván,
Ott reménykedik, de György korholja durván:
10.

„Úgy anyám! kecsegtesd ölbeli ebedet,
Ójad fúvó széltül drága gyermekedet;
Mártsad tejbe-vajba, mit se kímélj tőle,
Majd derék fajankó válik úgy belőle.
Most van a dandárja réten a munkának,
De foga nem fűlik ahhoz e gazdának;
Mint kopó, megérzi a zsíros ebédet,
S tővel-heggyel össze hagyja a cselédet.
11.

„Így sirattad mindig, én ha mondtam néha:
Nem válik belőle semmi, csak nagy léha,
Hogy parasztnak is rossz, lebzsel készakarva,
Noha birna dolgot, mert erős, mint marha.
Most tehetd ablakba: húsa és kövére
Szépen nő naponkint anyja örömére...”
Szóla György s kitoldá a szót egy kacajjal,
Melyre Miklós felbúg tompa, hosszu jajjal:
12.

„Átok és hazudság minden ige szádban!
Egy betű való sincs, Toldi György, a vádban.
Jól tudom, mi lappang bokrodnak megette,
Úgy szeressen Isten, ahogy engemet te!
Rossz vagyok parasztnak, rossz vagyok vitéznek,
Béresek között is től cudar csihésnek:
Forr epéd, hogy más is márt veled egy tálba,
Vesztenél, ha tudnál, egy vizes kanálba.
13.

„Azért, hogy senkinek láb alatt ne legyek,
Nem bánom én, igen, akár ma elmegyek;
Száz mérföld a világ, erre is, arra is:
Nem bánom én, igen, elmegyek én ma is.
De ami az enyém, azt elviszem innet:
Add ki, bátya, tüstént, ami engem illet;
Add ki a jussomat: pénzt, paripát, fegyvert:
Azontúl - az Isten áldjon minden embert.”
14.

„Itt a juss, kölök; ne mondd, hogy ki nem adtam!”
György kiált és arcul csapja, szintúgy csattan.
Toldi Miklósnak sincs ám galambepéje,
Bosszuállás lelke költözik beléje;
Szeme, mint az acél, a szikrát úgy hányja,
Ütni készül ökle csontos buzogánya;
György ijedve hátrál, odavan egészen:
E csapás utolsó szélütése lészen;
15.

S Györgyöt e csapással hűs verembe tennék,
Isten kenyeréből hol többé nem ennék,
Hol, mint egy repedt csont deszka közé kötve,
Ítéletnapig sem forradozna össze:
De midőn az öccse épen megrohanja,
Elsikoltja magát s közéjük fut anyja,
Testével takarja Györgyöt és úgy védi,
Pedig nem is Györgyöt, hanem Miklóst félti.
16.

Most a szörnyü gyermek karját elereszté,
Fejét és szemeit búsan lefüggeszté,
S mintha most ocsúdnék forró-hideg lázból,
Tántorogva ment ki az apai házból.
Méne elbusulva, némán haragjában,
És leült az udvar távolabb zugában,
Ott fejét a térdén tenyerébe hajtá,
S zokogott magában, de senki sem hallá.
HARMADIK ÉNEK.
,Öccsére Miklósra nagy haragja vala,
Szerető szolgáját mert megölte vala.‘
Ilosvai.
1.

Bezzeg nem busultak ám az ősi házban,
Szintén eltörődtek az evés-ivásban.
Fölkelvén pedig jó Toldi György asztala:
,Vitéz ő szolgái rudat hánynak vala.’
Ifju vér, öreg bor fickándott erökben,
A fa dárda vígan perdült jobb kezökben;
Mindenik kötődött, hangosan nevetve,
S mint szilaj csikóé, magas volt a kedve.
2.

Toldi György meg, amint torkig itta-ette,
Egy öreg karszékbe úr-magát vetette,
És az eresz alól gyönyörködve nézi,
Hogyan játszadoznak csintalan vitézi;
Majd, midőn meglátta a telek lábjában
Ülni öccsét Miklóst nagy-busan magában,
Feltámad lelkének szennyes indulatja,
S nagyfejű legényit ily szókkal biztatja:
3.

„Hé fiúk! amott ül egy túzok magában,
Orrát szárnya alá dugta nagy buvában;
Gunnyaszt, vagy dög is már? lássuk, fölrepűl-e?
Meg kell a palánkot döngetni körűle!”
4.

Mint kutyák közé ha nyulfiat lökének,
Kaptak a beszéden a szilaj legények,
Döng a deszkabástya Miklósnak megette,
Miklós a kudarcon ,búskodik’ felette.
Mert fölérni könnyű, könnyű nemcsak ésszel,
Hanem ököllel is, és megfogni kézzel,
Hogy csak őt bosszantja mind e vastag tréfa,
Mely ugyan fejétől sem járt messze néha.
5.

Toldi tűr azonban, bárha nem békével;
Birkozik nagy lelke fellázadt dühével;
Majd meggyőzi magát s megvetéssel tűri,
Szolganép belőle a csúfot hogy űzi.
Mert e nép eperszem volna haragjának,
Bosszuló karjától úgy elhullanának,
Mint a Sámsonétól, kiről írva vagyon,
Hogy ezer pogányt vert egy állcsonttal agyon.
6.

Tűrte Miklós, tűrte, ameddig tűrhette,
Azzal álla bosszút, hogy csak fel sem vette;
Úgy mutatta, mintha nem is venné észre,
Fülét sem mozdítá a nagy döngetésre.
De, midőn egy dárda válla csontját érte,
Iszonyatosképen megharagutt érte,
S melyen ült, a malomkő-darabot fogta,
Toldi György bosszantó népe közé dobta.
7.

Repül a nehéz kő: ki tudja, hol áll meg?
Ki tudja, hol áll meg s kit hogyan talál meg?
Fuss, ha futhatsz, Miklós! pallos alatt fejed!
Víz se mossa rólad le a gyilkos nevet!
Elvadulsz, elzüllöl az apai háztól,
Mint amely kivert kan elzüllik a nyájtól:
Ki egyet agyarral halálosan sérte,
Úgy aztán kimarta őt a többi érte.
8.

Elrepült a nagy kő, és ahol leszálla,
Egy nemes vitéznek lőn szörnyű halála:
Mint olajütőben szétmállott a teste,
És az összetört hús vérolajt ereszte.
Vérit a poros föld nagy-mohón felnyalta,
Két szemét halálos hályog eltakarta,
S aki őt eloltá, az a veszedelem
Mindenik bajtársnak fájt, csak ő neki nem.
9.

György haragja pedig lészen rendkivűli,
Mert vitéz szolgáját igen keserűli.
Másfelől örül, hogy gyilkos a testvére,
Kit hogy elveszessen, most esik kezére.
Most ravasz szándékát, melynek úta görbe,
Eltakarja törvény és igazság örve,
És, hogy öccsét bíró hírivel megrontsa,
El kell fogni nyomban, az kemény parancsa.
NEGYEDIK ÉNEK.
,Igen keserűli Miklóst az ő anyja:
Titkon azért őtet éléssel táplálja.‘
Ilosvai.
1.

Mint a hímszarvas, kit vadász sérte nyillal,
Fut sötét erdőbe sajgó fájdalmival,
Fut hideg forrásnak enyhitő vizére,
És ezerjófűvet tépni a sebére;
Jaj! de a forrásnak kiszáradt az ágya,
Az ezerjófűvet írul sem találja,
Minden ág megtépte, tüske megszaggatta,
Úgyhogy még aléltabb most az isten-adta:
2.

Úgy bolyonga Miklós. Nyakán ült a búja,
Oldalát kikezdte annak sarkantyúja,
S mint bezárt paripa, mely fölött az ól ég,
Szíve a mellében akkép hánykolódék.
Bujdosik az ,éren’, bujdosik a ,nádon’,
Nincs, hová lehajtsa fejét a világon.
Hasztalan kereste a magánosságot,
Mert beteg lelkének nem lelt orvosságot.
3.

És mint a toportyán, ha juhász kergette,
Magát egy kiszáradt nagy nádasba vette:
Ott is azt susogta a nád minden szála:
Széles e világon nincsen árvább nála.
Nádtors lőn az ágya, zsombok a párnája,
Isten kék egével födve a tanyája,
Mígnem a sötét éj szárnya alá vette
S fekete ponyvából sátort vont felette.
4.

Majd az édes álom pillangó képében
Elvetődött arra tarka köntösében,
De nem mert szemére szállni még sokáig,
Szinte a pirosló hajnal hasadtáig.
Mert félt a szunyogtól, félt a szúrós nádtól,
Jobban a nádasnak csörtető vadától,
Félt az üldözőknek távoli zajától,
De legis-legjobban Toldi nagy bajától.
5.

Hanem amidőn már szépen megpitymallott,
És elült a szúnyog, és a zaj sem hallott,
Akkor lelopódzott a fiú fejére,
Két szárnyát teríté annak két szemére;
Aztán álommézet csókolt ajakára,
Akit mákvirágból gyüjte éjtszakára;
Bűvös-bájos mézet, úgy hogy édességén
Tiszta nyál csordult ki Toldi szája végén.
6.

De a kínos éhség azt is irigyelte,
Hajnali álmából csakhamar fölverte,
S addig ösztökélte, addig korbácsolta,
Míg a rétet összevissza barangolta;
Fölkereste fészkit a réti madárnak,
Szárcsa-, vadrucának, bibicnek, sirálynak,
Házukat feltörte és kifosztogatta,
Tarka tojásikkal éhét elaltatta.
7.

Vadmadár-tojással éh-szomját elvervén,
Szörnyen hányta a hab a jövőnek tervén:
Merre menjen? mihez fogjon? uramfia!
Nincsen hő lelkének hová fordulnia.
Mert elmenne könnyen, el is bujdokolna,
Ha az édesanyja előtte nem volna:
Jaj, de majd ha róla hírt nem hallanának,
Megrepedne szíve az édesanyjának.
8.

Három napig magát ekkép vesztegette,
Harmadik nap a nád megzörrent megette,
Azt gondolta farkas, meg se moccant karja,
Mert ellátta, hogy őt csak testvére marja.
Pedig Bence volt az, régi hű cseléde,
Akit anyja küldött fölkeresésére,
Ki nagy zokogással nyakába borulva
Így szólott Miklóshoz egy kis idő mulva:
9.

„Jaj! eszem a lelked, beh jó, hogy meglellek,
Harmadnapja már, hogy mindenütt kereslek;
Tűvé tettem érted ezt a tenger rétet,
Sose hittem, hogy meglássalak ma téged.
Hogy’ vagy édes szolgám? nem haltál meg éhen?
Nem evett meg a vad ezen a vad réten?
Itt a tarsolyom, fogd, és egyél szépen; ne!
Sült hús, fehér cipó, kulacs bor van benne.”
10.

Azzal a hű szolga szemét az ökléhez,
S öklét megtörölte ócska köntöséhez,
Letérdelt a földre, tarsolyát letette,
Ami csak volt benne, sorra mind kiszedte.
Asztalt is terített, csak úgy hevenyéből,
Az üres tarsolyból, meg a födeléből,
A cipót, kulacsot, pecsenyét rárakta,
Végre két almával a módját megadta.
11.

Akkor elővette csillagos bicskáját,
Megkínálta vele kisebbik gazdáját;
Toldi a jó késsel a cipót fölszelte,
S a cipóval a hust jóizűen nyelte.
S mily örömmel nézte Bence, a hű szolga!
Jobban esett, mintha maga falta volna;
Mintha ő is ennék, úgy mozgott a szája,
Néha szinte könnybe lábadt ősz pillája.
12.

Mikor aztán Miklós az éhét elverte,
Bence a kulacsnak nyakát kitekerte:
A kulacs sikoltott és kibuggyant vére
Az öreg szolgának a keze fejére.
Ez meg a vörösbort urára köszönte,
Néhány kortyot előbb nyelve mellé önte,
S míg azt a fiúnak nyujtá jobb kezével,
Megtörülte száját inge elejével.
13.

S a bor az öreget jókedvre tüzelve,
Hogy’ kinyilt a szíve! hogy’ megoldott nyelve!
Kezdte a beszédet Miklósnak nagyapján,
(Ostoros gyerek volt annál néhanapján);
Azután fordítá apjára, anyjára,
Györgyre a bátyjára, végre önmagára,
S tán a szó belőle, míg a világ, folyna,
Ha Miklós szomorún így nem kezdte volna:
14.

„Haj! be zokon esik most hallgatnom téged!
Hagyd el, kérlek, hagyd el e fájós beszédet.
Máskor, a tűzhelynél tengerit morzsolva,
Ítéletnapig is elhallgattam volna.
Hányszor elbeszélted apám vitézségét!
Majd éjfél vetette minden este végét;
Aztán mily sokára tudtam elalunni!
Hajnalig se birtam a szemem lehunyni.
15.

„Ami volt, az nincs már: ami jó volt, elmult;
Más pennával írnak; sorsom balra fordult;
Gyilkosságba estem, lettem bujdosóvá,
Hej, ki tudja, mikor leszek bele jóvá?
De hiszem az Istent, az árvát sem hagyja,
Mert azért az árvák gondviselő atyja;
Tán veszett nevemet is lemossa vérem,
Mit fejemre költe drága jó testvérem.
16.

„Nem születtem arra, érzem ezt magamban,
Hogy itt békamódra káka között lakjam;
Nem is teremtőztem béresnek, villásnak,
Hogy petrencét hordjak akárki fiának.
Már csak arra várok, hogy bealkonyodjék,
A világ mezőrül haza takarodjék,
És akkor nyakamba veszem az országot,
Szél sem hoz felétek énrólam ujságot.”
17.

Nagyon elbusúla Bence a beszéden,
Szánta kis gazdáját, hogy bujdosni mégyen,
Hallgatott sokáig s majd elfakadt sírva,
Bocskorán körmével kereszteket írva.
Végre megszólamlott s nagyon szépen kérte,
Ne nehezteljen meg Miklós gazda érte:
De ő ezt a dolgát bolondságnak tartja,
Hogy fejét ily rögtön bujdosásnak adja.
18.

„Látod jó kis gazdám: György úr nemsokára,
Három- négy nap mulva, visszamegy Budára:
Akkor, ami elmult, feledségbe mégyen,
Kiskirály leszesz te az egész vidéken.
Hát itt hagynál minket, sok derék cselédet,
Kik, mint gyermekünket, úgy szerettünk téged?
Itt hagynád a Bimbót s Lombárt, a hajszását,
Kiknek hét vásáron sem találni mását?
19.

„Itt hagynád sokféle kedves mulatságod?
Párjával malomba ki emelne zsákot?
A malomkövet ki öltené karjára
Molnárlegényeknek álmélkodására?
Ne menj, édes szolgám, jaj, ne menj messzére,
Egész Nagyfalunak keserűségére;
Jaj! ne hagyd bitangul az ős Toldi házat,
Ne taszítsd a sírba jó édesanyádat.”
20.

Így rimánkodott az, de kevésbe vette,
Fejét rázta Miklós, ahol nem szerette;
Hanem, amint anyját hozta fel végtére,
Követ hengerített a fiú szivére.
Nem felelt sokáig Bencének szavára,
Csak nézett sohajtva a susogó nádra,
S addig-addig bámult a susogó nádra,
Nagy meleg könnycsepp ült szeme pillájára.
21.

S mintha törlené csak arca verítékét,
Tenyeréhez törlé hívatlan vendégét:
Végig a kisujján a könny földre csordult,
Ő pedig Bencéhez ily szavakkal fordult:
„Mondd meg ezt, jó Bence, az édesanyámnak:
Gyászba borult mostan csillaga fiának:
Egykorig nem látja, még nem is hall róla;
Eltemetik hírét, mintha meghalt volna.
22.

„De azért nem hal meg, csak olyaténképen,
Mint midőn az ember elrejtezik mélyen,
És mikor fölébred bizonyos időre,
Csodálatos dolgot hallani felőle.
Rólam is hall még hírt, hogy mikor meghallja,
Még a csecsszopó is álmélkodik rajta:
Akkor anyám lelke repes a beszéden,
Csak meg ne szakadjon szíve örömében.”
23.

Ezt izente Miklós. Akkor a hű szolga
Az üres kulacsot tarsolyába tolta;
Megtörülte szépen csillagos bicskáját,
Összehajtogatta szalonnás ruháját.
Aztán a tarisznyát félvállára vette,
Búcsut vévén, lábát útnak egyengette:
Ment is volna, nem is; gyakran visszanézett,
Végre a töretlen nád közt elenyészett.
ÖTÖDIK ÉNEK.
,Az éren és nádon Miklós bujdosik vala.‘
Ilosvai.
1.

Elfeküdt már a nap túl a nádas réten,
Nagy vörös palástját künn hagyá az égen,
De az éj erőt vett, csakhamar beronta,
Az eget, a földet bakacsinba vonta,
És kiverte szépen koporsószegével:
Fényes csillagoknak milljom-ezerével;
Végre a szép holdat előkerítette
S ezüst koszorúnak fejtül odatette.
2.

Miklós pedig indult a szokatlan útra,
Magát jobban-jobban a nádasba fúrta:
De mintha kötéllel vonták volna hátul,
Nem birt elszakadni az édesanyjátul.
Vissza-visszanézett: hej, pedig mi haszna?
Egy teremtés sincs ott, akit megláthatna,
Mégis visszanézett, sőt meg is fordulva,
Búcsut venni indult egy kis idő mulva.
3.

S amint visszafelé méne, mendegéle,
Egy helyütt a zsombék csak lesüpped véle:
Réti farkas fészke volt épen alatta,
Benne két kis kölyke rítt az isten-adta.
Megsajnálta Miklós hogy reájok hágott,
Símogatta a két árva kis jószágot,
Mint a juhász-bojtár, amikor kapatja,
A komondor kölyköt végig simogatja.
4.

Kár volt símogatni; csak vesztére tette;
Mert megzörren a nád hirtelen megette;
Jő az anya-farkas szörnyü ordítással,
Rohan a fiúnak, birkoznak egymással.
Fel-feláll a farkas hátulsó lábára,
Méri éles körmét Toldi orcájára,
Csattog a fejér fog vérszopó inyében,
S mintha szikrát hányna, csillog a holdfényen.
5.

Toldi pedig magát serényül forgatja,
Öklének csapásit sűrűn osztogatja:
Ömlik a vér száján és orrán a vadnak,
Nagy meredt szemei szörnyen kidagadnak.
Nyelve a szájában meg nem tudna férni,
Csattogó fogával azt is összevérzi,
Mint veszett kutyáé csorog véres nyála;
Senki sem látott már dühösb vadat nála.
6.

Miklós a kötődést unni kezdi végre,
Lábát sem restelli híni segítségre,
S mint midőn a bika dolgozik szarvával,
Fölveti a farkast egy erős rugással.
Messze az avasba esik a vadállat,
Nagy darab helyütt letördeli a nádat,
És amint lehulla puffanó eséssel,
Nagyot üt a földre hangos nyekkenéssel.
7.

De lám, mintha ördög volna belé bújva,
Egyet hengeredik s talpra ugrik újra,
Elordítja magát keserves haraggal,
S mégyen új csatára köszörült fogakkal.
Körmeit Miklósnak a vállába mártja,
Száját a fejénél két araszra tátja
S hátulsó lábával úgy szorítja térdét,
Pusztítsa el Isten a kegyetlen férgét!
8.

Ez még csak mehetne, de most jő a nagyja:
Ordít a hímfarkas s hátul megtámadja;
- Mit csinálsz most Miklós? jaj, dehogy birsz vélek!
Ezer lelked volna, mégis megölnének. -
Semmi baj! az néki a tulajdonsága,
Hogy, ha nő veszélye, nő a bátorsága:
Kisegíti magát, sohase féltsétek,
Nem válik belőle farkasoknak étek.
9.

Mert amint a nőstény ölre ment s birokra,
Megszorítja torkát Toldi két marokra;
Csak kifordul körme a fiú nyakából,
Kifogy minden erő a horgas-inából.
Szeme is kidülled, véres könnyel telve,
Mint egy nagy csoroszlya, lóg ki zöldes nyelve:
Nem kiment belőle, bennszorult a pára,
Ahogy eltátotta, úgy maradt az álla.
10.

Akkor fogja Toldi, jót kanyarít véle,
És a kanhoz vágja, mely rohan feléje;
Fölkel az dühösen, s hogy megint lecsapja,
Párját fekhelyéből mérgesen harapja.
És pedig világos, hogy megint fölkelne,
Ha Miklós előre néki nem felelne:
De úgy elpaskolja most a nőstényével,
Hogy világ végéig sem támad többé fel.
11.

Toldi a vadaktól így megmenekülvén,
Megpihent kevéssé egy zsombékra ülvén;
A farkas-fiakban sem volt már lehellet,
Eltaposva nyúltak Toldi lába mellett.
Távolabb fekütt az anyjok, meg a párja;
Tisztán sütött rájok a hold karikája,
Hidegen tekintett a rét fenekébe,
Mint egy arany tepsi, szétmeredt a képe.
12.

Miklós az elméjét mindenképen hányta,
Nem mondhatnám pedig, hogy a farkast szánta,
Hanem gondolkozott az ő farkasáról,
Őt elnyelni vágyó rossz szivű bátyjáról.
De hát mért akarja bátyja őt megenni,
Mért akar hóhéra, nem testvére lenni?
Vagy mikor járt Miklós néki ártalmára?
Mért feni agyarát jó atyjafiára?
13.

Mert hiszen, ha példát farkasokról vészen:
Ott is a rosszabbik az ő bátyja lészen:
Fészkit oltalmazza a mezőnek vadja,
Ki nem ingerelte, azt meg nem támadja.
Vagy ha néha gyomra készti öldöklésre,
Nem bánt senkit aztán, ha csillapul éhe;
Akkor is barmoknak tizedelve nyáját,
Megkiméli mindég a maga fajtáját.
14.

De az ő testvére - de az ő testvére,
Ki mondja meg neki: mért tör életére?
Nem csillapul máskép, csak vérével, szomja?
Vagy ha birtokából jó öccsét kinyomja?
Hátha annak, aki szomjuhozza vérit,
Mint a farkasoknak most, megadná bérit?
Vagy talán emberben tartósabb a pára,
És azért nincs Györgynek végső éjtszakája?
15.

... Állj meg, állj meg, Toldi! gyilkos a szándékod,
Jaj ne vess bosszúdnak véres martalékot.
Tudd meg: a legyilkolt atyafinak vére
Bosszuért kiált fel az egek egére.
Tudd meg: ha megölnéd tennen testvéredet,
Akkor meggyilkolnád örök életedet;
Ne félj, fenn az Isten; ő majd igazat lát,
Bízd rá a büntető bosszuállás dolgát.
16.

- Most, mintha valami ötlenék eszébe,
Hirtelen felállott s a vadakhoz lépe,
Gyorsan fölvetette őket a vállára,
Úgy indult veszélyes éjjeli útjára.
Ment nagy sebbel-lobbal a nád erdejében,
Nagy hosszú sikátort fúrt azon mentében.
Hátul a két farkas csüngött a sarkáig,
Vissza sem tekintett az anyja házáig.
HATODIK ÉNEK.
,Anyja Tholdi Györgynek Miklóst szánja vala.‘
Ilosvai.
1.

Szépen süt le a hold Nagyfalu tornyára,
Gyepszélen fejérlik Toldi Lőrinc háza;
Háta megett annak nagy gyümölcskert zöldel,
Mely fölérne holmi alföldi erdővel.
Kertre nyílik a ház egyik ajtócskája;
Ott van Toldinénak a hálószobája;
Rozmarin bokor van gyászos ablakában:
A körül leskődik a fiú magában.
2.

Farkasait Miklós, amint oda ére,
Letevé a kertnek harmatos gyepére.
Ő meg, mintha lopni jőne, lábujjhegyen,
Édesanyja záros ajtajához megyen,
Soká hallgatózik, mindenütt hiában;
Mert csak egy szú perceg a szemöldökfában;
Zörgetne is, nem is; bátorsága nincsen,
Csak úgy tétovázik keze a kilincsen.
3.

Ejnye, hát hol járhat most ez a félsz benne?
Máskor a sárkánnyal is birokra menne;
Édesanyját félti igen-igen nagyon,
Nehogy a zörejre szörnyen felriadjon.
Az is megeshetnék, hogyha így fölverné,
Ablakát, ajtóját megnyitni se merné,
Hanem zajt csinálna hangos sikoltással,
S tán nem is tudnának szólni majd egymással.
4.

Azért a két farkast fölveszi vállára:
Elkerül a háznak másik oldalára:
Minden élő állat elpihent ott, kinn, benn:
Még csak a kutyák is alusznak egy színben.
Nyitva áll az ajtó: látszik a György ágya:
Hosszu fejér kendőt terít a hold rája;
Alatta pediglen a ház ereszének
Őrálló legényi sorban heverésznek.
5.

Minden alszik. Miklós sem tétováz sokat,
Küszöbre fekteti le a farkasokat,
Aztán a lándzsákat a kezébe kapja,
Melyek a fal mellé voltak támogatva;
Őrállók ruháit földre szegzi vélek,
Hogy ne kelhessenek, majd mikor kelnének,
S bemegy a szobába. Jaj! most Toldi Györgyöt,
Ha még el nem vitte, elviszi az ördög.
6.

Ott lesi Miklós a szúnyogháló mellett,
Györgyből mikép hortyog ki s be a lehellet;
Egy marokszorítás - s ha száz lelke volna,
Mégis elhallgatna, többet nem horkolna.
De Miklós elkezdi: „No megölhetnélek,
Megérdemlenéd, ha rávinne a lélek,
Hanem most egyszer nem leszek ártásodra,
Csak hogy itt is voltam, azt adom tudtodra.”
7.

Azzal a két farkast az ölébe vette,
Az öreg nyoszolya szélire fektette,
Így beszélve nékik: „tente, tente szépen:
A testvérbátyátok fekszik itten épen.”
Maga pedig ment a benyíló szobába,
Melyben asztalnál ült anyja gyászruhába’:
Asztalon két öklét egymásra fektette,
Búbánatos fejét arra eresztette.
8.

Hasztalan leskődött ott az édes álom,
Nem birt általtörni a szomoruságon,
És utoljára is csalással ejté meg,
Köntösét elkérte a hideglelésnek;
Úgy furá magát be tarkójába hátul,
Futkosott sarkáig s vissza a sarkátul,
Összezsibbasztotta, megrészegítette:
Ennyibe került, míg elszenderíthette.
9.

Még így sem sokáig tartott szunnyadása:
Elrebbenté Miklós csendes kopogása;
Felriadt az asszony, mihelyt meghallotta,
De Miklós előre így bátorította:
„Édes anyámasszony, ne féljen kegyelmed:
Nem hozok a házra semmi veszedelmet,
Jóllehet, hogy éjjel járok, mint a lélek,
De ha nappal jőnék, tudja, megölnének.”
10.

Nem is félt az özvegy, amint ezt hallotta,
Karjával a fiát általszorította,
Egy fillér kis darab, de annyi hely sincsen,
Hová az orcáján csókvetést ne hintsen.
„Jaj, hát látlak ismét! be sose gondoltam,
Majd kétségbeestem, érted majd megholtam,
De Istenem! minek beszélek oly nagyon:
Bátyádurad itt a másik házban vagyon.”
11.

Ennyit mondott anyja; többet nem is szólna,
Ha mindjárt a széles Hortobágyon volna,
Ott is úgy ölelné, szíve elfogódnék,
Szája hosszu néma csókra kulcsolódnék.
Érzi Miklós, hogy mint reszket az ölében,
Tán lerogyna, ha ő nem tartaná szépen;
Pedig ő is szörnyen meg vala indulva,
Nem is felelt mindjárt, csak jó idő mulva.
12.

Tartani akarta magát, de hiába!
Mintha tűt szúrnának orra cimpájába,
Vagy mintha alatta reszelnének tormát,
Tekerő nyilallást érze olyanformát.
Megáradva hulla könnye két szemének
Az ábrázatjára kedves szülőjének,
S mint mikor két hegyről összefut a patak,
A kétféle könnyek egybeszakadtanak.
13.

Végre szivét Miklós megkeményítette,
Szemét anyja őszes hajához értette,
Összeszedte magát s fölegyenesedvén,
Valahogy erőt vett rínivaló kedvén.
És szólott anyjához következő szókkal:
„Hagyjon fel kegyelmed kicsinyég a csókkal;
Szakmány módra van rám mérve minden óra:
Jöttem kegyelmedhez búcsuvevő szóra.
14.

„Nem remélem, hogy itt maradásom legyen
György miá, kit Isten akárhová tegyen;
Végre még gyilkosa lennék, attól félek...
Nem! az sosem leszek - arról nem beszélek, -
Hanem annyit mondok: ne busuljon kelmed;
Vesse ki szivéből azt a nagy félelmet:
Nem azért megyek el, hogy vissza ne jőjek;
Hiszem a teremtőt, még addig nem öl meg.
15.

„Nagy erőt érezek mind a két karomban,
Nem vesztegetem azt szérűn és malomban;
Édesapámnak is hallám vitézségét:
Hát csak én gyaláznám meg a nemzetségét?
Felmegyek Budára bajnok katonának,
Mutatok valamit ottan a királynak,
Olyat, ami nem lesz bátyám szégyenére,
Sőt irígység miatt megszakad a lépe.
16.

„Azért szépen kérem, édes anyámasszony,
Sohase aggódjék, sohase sirasson;
Aki meg se halt még, minek azt siratni,
Mikor a halott sem fog halott maradni...?”
Többet is beszélne még a szülőjének,
Ha az ebek alant nem üvöltenének,
De mihelyt ezt hallá, mindjárt észrevette,
Hogy imént egy dolgát balgatagul tette.
17.

A kutyák haragját nem egyéb okozta,
Hanem hogy a farkast az udvarba hozta;
Mármost felugatják ezek a cselédet;
Azért csak rövidre fogta a beszédet:
„Nincs időm továbbra hogy maradjak itten,
Kegyelmedet pedig áldja meg az Isten;
Áldja meg az Isten ezen a világon:
Még a másikon is, szivemből kivánom.”
18.

„Áldjon meg, áldjon meg!”... anyja eddig mondta,
Hogy ki áldjon? vagy kit? azt csak úgy gondolta;
Tudta, hogy az, aki a szivet vizsgálja,
Minden kívánságát benne megtalálja.
Hát mikor melléről elszakadt a gyermek!
Kínját elbeszélni nyelve nincs embernek:
Lelke volt talán a lánc közöttük, aki
Nem kikapcsolódott: tövestül szakadt ki.
19.

A kutyák azonban nyíttak és szűköltek,
Csúnya üvöltéssel az ajtóig jöttek,
Feltápászkodtak a szolgák üggyel-bajjal,
Györgyöt is fölverték a fertelmes zajjal.
„Ki járt itt? mi járt itt?” így óbégatának,
Hogy a két farkasra reá akadának.
„Ez a Miklós dolga! ezt más nem tehette!
Utána! utána! ilyen szedtevette!”
20.

S mint mikor egy fészek lódarázs fellázad,
Olybá képzelhetni most az egész házat:
Bukdosnak egymásban a széles tornácon,
Futkosnak szanaszét gyalog vagy lóháton.
Merre? vagy hová fut? azt egyik sem tudja,
A bolondok útát jobbra-balra futja;
Végre György úr őket összeszidva rútul,
Megy elül s a többi mind utána zúdul.
21.

Hallja-é az özvegy e vadászi lármát,
Kürtölést, kurjantást, kopók csaholását?
Hallja, mint kiáltják: elébe! elébe!
S tudja ki elébe? hogy Miklós elébe?
Nem! ezt ő nem hallja. Eltüntén fiának
Gyönge lábinai megtántorodának,
Lehanyatlott szépen a megvetett ágyra:
Isten tudja, meddig tart az ájulása.
HETEDIK ÉNEK.
,Oly igen megszáná az asszony siralmát,
Mondá, hogy megállja nékie boszuját.‘
Ilosvai.
1.

Kinek az ég alatt már senkije sincsen,
Ne féljen: felfogja ügyét a jó Isten.
Toldi Miklósét is lám miként felfogta:
A holdat egy vastag felhőbe burkolta;
Lett olyan sötétség, hogy semmi sem látszott,
Zengett az ég szörnyen, csattogott, villámlott:
Az Isten haragja megütött egy hajdút,
Vége lett azonnal, még csak el sem jajdúlt.
2.

Nem vette tréfára Toldi György a dolgot,
Hogy az istennyila feje körül forgott,
Elszéledt kutyáit visszakürtöltette,
Kósza népe is mind összegyűlt megette:
De bizony közel volt akkor már a reggel,
Hogy haza vergődött az ázott sereggel,
S az volt a legnagyobb bosszusága neki,
Hogy, amit elgondolt, még sem vihette ki.
3.

Miklós messze tette magát azon éjjel,
Szembeszállt esővel, villámmal és széllel,
És midőn a hajnal a homályt elverte,
Magát egy sivatag pusztaságban lelte.
Ki volt útitársa a kietlen pusztán?
A nap ment utána a kék égen úszván:
Elérte, elhagyta; otthagyta magában,
A barátságtalan nedves éjtszakában.
4.

Háromszor hagyá el. Negyedik nap, délben,
Nagy hegyek lebegtek délibáb vizében:
Bámult Miklós, mert ő olyat sosem látott,
A hegyet bámulta, nem a délibábot.
Sietett, sietett, ámbár vala fáradt;
Estenden meglátta a budai várat;
S még nem ment le a nap, midőn odaére
Híres nevezetes Rákos mezejére.
5.

Rákosnak mezője tőszomszédos Pesttel,
Pest alatt ért össze utasunk az esttel.
Találkoztak pedig egy temető mellett,
Temetőben új sír dombja sötétellett.
De miféle sírnak sötétlik ott dombja,
Arra Miklósnak most van is nincs is gondja:
Hosszu gyászruhában - mindenható Isten! -
Édesanyja bókol egy pár új kereszten.
6.

Pedig nem anyja volt, csak szakasztott mása
Követ meglágyítna keserves sirása:
Hát Miklós ugyan hogy ne szánná meg nagyon,
Holott neki kőnél lágyabb szíve vagyon?
Meg is esett szíve, oda is ment hozzá,
Hogy kiért? miért sír? tőle tudakozá,
És a gyászos özvegy (mert özvegy volt nyilván),
Így felelt szavára keservesen sírván:
7.

„Jaj, fiam! ne kérdezd az én esetemet:
Ma temettem el két vitéz gyermekemet:
Duna szigetében gyilkolá meg egy cseh,
Isten a pokoltól soha meg ne mentse.”
Többet nem szólhatott, ezt is csak tördelve;
Nagy zokogás miatt elállott a nyelve;
Letérdelt a sírnak fekete dombjára,
S nyögött, leborulván a két keresztfára.
8.

Sokáig tartott így. Miklós pedig várta,
Hadd szűnjék az asszony keserves sirása;
Szűnt is egyszer aztán, legalább úgy látszott:
Nem rí oly erősen, egy kicsit juházott.
Akkor monda néki: „Hallom, amint hallom,
Az asszony baját, de nem értem, megvallom;
Két fiát megölték, ki ölé meg és mért?
Ha megölték: nincs, ki vért kivánjon vérért?”
9.

Fölegyenesedék e szavakat hallván,
S erőt vett az asszony kegyetlen fájdalmán;
Sovány is, halvány is volt az ábrázatja,
Csak a két nagy szeme sötétellett rajta.
„Vért a vérért, mondod? O jaj! senki sincsen,
Az én keservembe ki belé tekintsen;
Puszta a szivem, mint kopár őszi tarló,
Amelyről leszedte a kalászt a sarló.”
10.

Toldi pedig monda: „Ne sírjon kegyelmed,
Csak nem támad már fel a két vitéz gyermek:
De ne legyen nekem az Isten Istenem,
Ha bosszút nem állok érettök a csehen.
Hanem kérem szépen (s látja, nem hiában),
Mondja el a dolgot isten-igazában;
Özvegy édesanyám van nekem is otthon,
Tudom én sajnálni a jó özvegyasszonyt.”
11.

Ekkor a bús asszony nekibátorodva,
Hogy’ esett, mint esett, mind elpanaszolta:
Duna szigetében öklelődzik egy cseh,
S szörnyüképpen szolgál neki a szerencse;
Kérkedik nagy fennen, magát hányja veti,
A magyar nemzetet csúfra emlegeti:
Sok bajnok kiment már életre, halálra,
Özvegyet, árvát és jajszót hagyni hátra.
12.

Tegnap állt ki az ő két levente fia;
Nem volt félországban olyan pár dalia,
Nem volt a világon olyan jó két gyermek:
És most egymás mellett egy sírban hevernek!
Elrémült a világ; nem is akadt már ma,
Aki a kegyetlen csehvel szembe szállna;
Pedig megint ott lesz a szigetben reggel,
Istent káromoló gőgös beszédekkel.
13.

Így megértve Miklós a bajnak mivoltát,
Tovább az asszonnyal nem közlötte dolgát,
Hanem köszönt s indult Pestnek városába,
Menet nagy dolgokat forgatván magába’.
Utcáról utcára ment nagy sebbel-lobbal,
Mintha ott a járást ő tudná legjobban,
Pedig csak ödöngött előre meg hátra:
Kebelén kenyere, hátán volt a háza.

NYOLCADIK ÉNEK.
,......... Király..........................
Ha tartaná Miklóst otthon, irá nagy kárnak.‘
Ilosvai.
1.

Toldi György pediglen kigondolta bölcsen,
(Hogy egyik szavamat másikba ne öltsem)
Kigondolta, mondom, kifőzte magában:
Mikép legyen úrrá öccse vagyonában.
Hát előbb mint Miklós, ő is Budán termett,
Hogy Lajos királynál megássa a vermet.
Fel is ment, mihelyest leszállott a lórul,
S ilyen ajánlást tett a szegény fiúrul.
2.

„Felséges királyom! keserű az nékem,
Amit jelenteni gyász kötelességem;
Keserű, mert vízzé csak nem válik a vér,
Csak testvér marad az, aki egyszer testvér.”
Itt elhagyta, s mintha erősen zokogna,
Szemét egy kendővel ugyancsak nyomkodta;
Veres lett a szeme a nagy dörzsölésre,
De könnyet a király nem vett benne észre.
3.

A király azonban ilyenképen szóla:
„Nem is hallottam még, hogy testvéred volna,
Udvaromba miért soha nem vezetted,
Be sem is mutattad, meg sem ismertetted?”
György pedig felele: „Oh, uram királyom!
Nekem az kiváltkép szégyenem és gyászom,
De, -” (s nagyot sóhajtott erre az egy dé-re),
„Érdemetlen volna királyom kegyére.”
4.

„Miklós a tizedik esztendőben járván,
Kimúlt szegény apánk s ő elmaradt árván,
Apja helyett apja én akartam lenni,
S belőle, mint illik, jó vitézt nevelni;
De korhely, buta lőn: jóra semmi kedve,
Hon maradt, betyárnak, pórnak nevekedve;
Pedig erő benne volna módnélkűli:
De mi haszna? lebzsel és a bajt kerűli.”
5.

Felelt a jó király: „Ejnye bizony nagy kár,
Mégis rosszul tetted, hogy róla hallgattál,
Azt mondád: igen nagy erő lakik benne:
Csodálnám, ha harcra kedve mégsem lenne.
De ami elhaladt, nem mult el végképen,
Hozd fel őt, hadd lássam, hozd fel, kérlek szépen,
Megtanul, majd meglásd, az én iskolámban;
Ha nem, úgy is elmegy egy közember-számban.”
6.

„Köszönöm, köszönöm felséged kegyelmét,
Méltatlan öcsémről ily jó hiedelmét,
De jaj! minden késő: öcsém el van veszve,
Szántszándékkal való gyilkosságba esve!
Jaj! hogy ily panaszra kell nyitnom a számat,
Megölé némelynap szerető szolgámat...”
Monda György és nyögve egy kőszentre borult;
A király ránézett s képe elkomorult.
7.

Hogy miért borult el a király orcája,
Azt nem mondta Györgynek, ez sem tudokálta;
Hallgattak sokáig; végre a felséges
Király így töré meg a nagy csendességet:
„Mégis van egy módon kegyelem számára,
Hozasd fel a fiút mielőbb Budára:
Egy erős cseh ví bajt Duna szigetében,
Sok derék vitézem mult ki már kezében.
8.

„Hadd jőjön fel öcséd és álljon ki azzal:
Vagy erőt vesz rajta, vagy keze miatt hal,
Ha győz, úgy derék fi, méltó kegyelemre;
Ha nem, úgy vétkeért meg leszen büntetve.”
Ezt mondá a király; de nem örült rajta
A jó szívü bátya, sőt ekkép sohajta:
„Jaj! mérthogy öcsémnek már ez is későn jön:
Elment, bujdosóvá lett az egész földön.
9.

„Hová, hová nem lett? elosont a háztól,
El sem búcsuzott, csak a kapufélfától,
Híre, hamva eltűnt, elveszett az útja;
Él-e, hal-e már most? a jó Isten tudja.’
Így sopánkodott György álnoksággal telve,
Hej pedig hamis volt néki teste-lelke,
A foga fejérit mindjárt kimutatta,
Beszédének sorját emígy fordította:
10.

„Neki már világ és törvény szerint vége,
Jól tudom, rám nézne földi öröksége:
El is foglalhatnám, elvehetném joggal,
Hogyha úgy akarnék bánni a dologgal.
De azt mondaná majd egyik avagy másik,
Toldi György az öccse birtokára vágyik.
Lám ni! azt a háztól világra zavarta,
Aztán fogta, minden földét elfoglalta.
11.

„Pedig Isten mentsen, hogy így elfoglaljam,
S a világ bosszantó rágalmait halljam!
Aztán meg ki áll jót, hogy reám nem törne,
S elvett birtokáért öcsém meg nem ölne.
Ezt én nem akarom és nem is tanácsos,
Hanem im letészem széked zsámolyához:
Hogy ki legméltóbb rá, felséged tudhatja,
Királyi adomány-képen annak adja.”
12.

Elmondá Toldi György és hajlonga mélyen;
A király kilátta, mi szándéka légyen;
Kitalálta szépen a fő gondolatot,
Melyet Toldi György úr szépen elhallgatott:
Királyi levelet ohajtott felőle,
Hogy öccsét könnyebben kitudja belőle,
Ha netán kegyelmet nyerne idő mulva,
És az öröksége után felindulna.
13.

Hidegen mosolygott a felséges király,
S így fogá meg Györgyöt saját szavainál:
„Öcséd örökségét, jól van, elfogadom,
S rá te vagy legméltóbb, tehát néked adom:
Olyan feltétellel adom pedig néked,
Hogyha holnap a cseh bajnokot kivégzed,
Vár fokára tűzöd a levágott fejet:
Úgy nyered királyi függő pecsétemet.”
14.

Toldi György veresebb lőn a főzött ráknál,
Homályosan látott a szép napvilágnál,
A faragott képek táncoltak körűle,
Csak kicsibe mult el, hogy le nem szédűle.
Aztán egy hidegség végig futott rajta,
Fázott, mégis izzadt; elsápadt az arca,
Elsápadt, hogy annyi vér se maradt benne,
Mennyi egy szúnyognak egyszer elég lenne.
15.

Megszólamlott aztán végre valahára,
S így felelt szomorún a király szavára:
„Mondom: nekem nem kell az öcsém vagyonja,
Én lemondtam róla, lelkemet ne nyomja.”
Így szólott s köszönt a felséges királynak,
Hazament s nekiállt otthon a hajának,
Nekiesett tépni, homlokát öklözni:
Csak lesték a szolgák: kell-e már kötözni.
KILENCEDIK ÉNEK.
,Bika rugaszkodván, kötél szakadt vala...
Miklósnak akkoron sok máj adatott vala.‘
Ilosvai.
1.

Pest város utcáin fényes holdvilág van,
Sok kémény fejérlik fenn a holdvilágban;
Barna zsindelytetők hunyászkodnak alább,
Megborítva mintegy a ház egész falát.
Azt hinné az ember: a padláson laknak,
Azért csinálták azt sokkal magasabbnak;
Most a házfalakat rakják emeletre,
Akkor a tető volt kétszer újra kezdve.
2.

Sok bolyongás után végre kifáradva,
Letelepült Miklós az utcán egy padra;
Úri nép jött-ment ott; asszony, lány és férfi,
Miklós nézte őket, el is unta nézni.
,Aláfüggesztette fejét nagy bánatban,
Mert egy pénze is nincs üres tarsolyában,’
Pedig négy nap óta csak gombát mit evett,
Melyet vándorolva útfélen szedhetett.
3.

Hirtelen nagy lárma, nagy sikoltás támad:
Tűz van-é vagy árvíz, vagy víják a várat?
Nincsen tűz sem árvíz, nem is jő ellenség,
Hanem van egy másik rémítő jelenség:
Egy nagy szilaj bika fut a keskeny utcán,
Valahogyan vágóhidrul szabadulván;
Bömböl és sikangat, és a vért szagolja,
Mely füléből ömlik s szügyét végig folyja.
4.

Mészáros legények merre láttak, széjjel
Iramodtak egy-egy hurkoló kötéllel,
És míg magok biztos helyre nem jutának,
Addig rá sem értek szólni a kutyának.
Volt pedig a hídnál hat erős szelindek,
Utána uszíták a bikának mindet,
A kutyák szaladtak, nem is voltak restek,
A bika fülének és marjának estek.
5.

Mihelyt egyik kutya a fülét megvérzé
S fülében a bika a fájdalmat érzé,
Elbődüle szörnyen és lerázta őket,
Elszórá füléről a fülönfüggőket.
Hullottak az ebek, hogy jobban sem kellett,
Nagyokat püffentek a házfalak mellett,
Egy-egy darab fül, hús ha maradt szájokban,
Agyarkodva rágták kínos haragjokban.
6.

A vágólegények csak kiálták: „fogd, fogd!”
De a veszett állat karikára forgott,
S amely kutya egyszer hozzá közelített,
Annak ő szarvával repülni segített.
Egyiket bedobta a szomszéd udvarra,
Másiknak a bélit ontotta ki szarva,
A vágók pedig, hisz’ mit tehettek másat?
Biztaták keményen a - döglött kutyákat.
7.

A bika azonban, mint a zúgó szélvész,
Nem nézte az útnak sem hosszát, sem szélét:
Annak tartott, akit elül-utol talált,
Futá minden ember a bizonyos halált.
Sikolt a fehérnép, esve már kétségbe;
Férfiak kiáltják: elébe, elébe!
De egy sincsen, aki elébe fordulna,
Hanem még a fúru-lyukba is bebúna.
8.

Toldi nem futott el, csak felállott szépen,
S a bikát bevárta az utcaközépen.
„Mit akarsz te fickó! tán bolond vagy? nem ládd
A dühös bikát, hogy jön egyenesen rád?”
Látta Miklós bizony, hogyne látta volna?
„Csak kiáltozzatok” - magában gondolta,
S elbocsátá a szót a két füle mellett,
Minthogy látni mármost a bikához kellett.
9.

Mert alighogy Miklóst a bika meglátta,
Rémitőt sikkantott és a port kapálta,
Azután úgy szórta a földet szarvával,
Mintha szérűn pelyvát forgatna villával.
Egyszersmind erősen nekirugaszkodva
Szarvát öklelőre nagy-le bocsátotta.
„Odavan! vége van! jaj, jaj!” sikoltának
Minden ablakából a pesti utcának.
10.

Dehogy van! lábával elébe toppantott,
Rémitő szavával erősen kurjantott:
E fogással visszahökkenté a marhát,
S azon pillanatban megragadta szarvát,
Vágószékre voná két szarvánál fogva,
A mészárosokat előkiáltotta,
Nagy-sokára el is jöttek azok oztán,
Erős köteleket és pányvákat hozván.
11.

Megköték a bikát vastag gerendához,
Szarvát lenyügözték az első lábához;
A nép széjjeloszlott; a vágó legények
Egy kis házikóba fekünni menének.
Miklós meg leült a vágóhid szélére,
Ott akarván tanyát fogni azon éjre;
Fejének párnája a szín ágasa volt,
Lepedőt sugárból terített rá a hold.
12.

De a mészárosok nem engedék neki,
Hogy a vágószínben magát pihenje ki,
Egy jó darab májat kilöktek elébe,
S menjen onnan, mondák, „anyja keservébe.”
„Ez hát a jutalma száz meg száz életnek,
Hogy a megmentőnek alamizsnát vetnek -”
Gondolá s a májat ott a földön hagyta,
Jött egy éhes kutya, annak odaadta.
13.

Aztán ment az utcán. Sok helyütt susogta
Valaki: „ez volt az, aki szarvon fogta;”
Sok helyen látott még egy-két emberképet,
Ablakból, kapuból amint visszalépett.
Aztán becsapódott az ablak táblája,
Hallott a kapukon kulcsnak csikorgása,
Aztán csendesség lőn, hideg, embertelen;
„Hát nekem” mond Toldi „hol lesz már tűzhelyem?”
14.

Hányféle dolgok nem jutottak eszébe!
Előtte lebegett édesanyja képe,
Mint mikor hozzá ment búcsúvétel végett,
S nyakán csimpalyogva ajkán csókja égett.
Akkor is oly csendes, méla éjtszaka volt
Akkor is oly tisztán csillogott le a hold,
Akkor is ki volt ő mindenünnen zárva,
Nyughelyet nem adott senki éjtszakára.
15.

Majd az édesanyja képét odahagyva,
Az özvegyasszonyra repült gondolatja,
Hogy’ sírt a kereszten, két kezét hogy’ törte,
Amiért a vad cseh két fiát megölte.
Fogadása jut most eszébe s így sóhajt:
„Oh mikép víhatnék holnap én avval bajt?
Hol vagyon paizsom, páncélom, fegyverem?
Fog-e a cseh bajnok szembeszállni velem?
16.

„Oh! bizony mit sem hajt a cseh bajnok énrám,
Kinevet, kigúnyol és félvállról néz rám,
Vagy talán hozzá még közel sem bocsátnak,
„Félre innen, rongyos!” mondják, ha meglátnak.
S nagyon elbúsítá Miklóst e gondolat,
Lassan ment az utcán, sohajtott nagyokat,
Meg-megállt, szemét a föld felé meresztve,
Mintha lába előtt valamit keresne.
17.

Egyszer föltekinte, képe is felvídult,
Azt gondolnánk, hogy fut, úgy menésnek indult,
Ment, ment egyenesen a temetőkertbe,
Hol imént a síró gyászos asszonyt lelte.
Könnyű eltalálni, mi lehetett célja:
Volt a két fiúnak fegyvere, páncélja;
„Felveszem azt,” monda, és örült előre:
Jaj! hogy ez az öröm is elpártolt tőle.
18.

Össze-visszajárta a temetőkertet,
De nem lelt abban egy elátkozott lelket:
Hol keresse mármost az özvegynek lakját?
Budapest városát sok ezeren lakják.
Látta, hogy hiában minden akaratja,
Erős fogadását hiában fogadta;
Könnyű dibdáb játék maga, esküvése,
Pajkos gyermek a sors, csak úgy játszik véle.
19.

És mivelhogy szállást az élők nem adtak,
Elpihent tanyáján hideg halottaknak;
Nyirkos volt a sírdomb a harmattól, melyet
Hűvös éj sírt arra örökösök helyett.
Fölnézett az égre, az országútjára;
Keservesen gondolt bujdosó voltára;
S mint amely madár van elröppenő félben,
Úgy tett a reménység hervatag szivében.
TIZEDIK ÉNEK.
,Anyja Tholdi Györgynek szolgát azon kéré,
Jó Tholdi Miklósnak ha lészen szüksége,
Akkor rozskenyeret elibe tégye.‘
Ilosvai.
1.

A játszi reménység amidőn imette
A boldogtalannál hitelét vesztette,
Álmot küld szemére, kecsegtető álmot,
Avval édesíti a nyomorúságot.
Toldi is álmában csehen győzedelmet
És nyert a királytól vétkeért kegyelmet;
Drága gyöngyös fegyver csillogott kezében,
Drágább örömkönnyű anyja két szemében.
2.

Lódobogás hallék: elrepült az álom,
Feltekinte Toldi a szép holdvilágon,
Messze látott volna, hanemhogy nem kellett,
A lóhátas ott ment a temető mellett.
S ki volt a lóhátas? Nem hitt a szemének,
Midőn abban a vén Bencét ismeré meg:
„Hé! ki az? hová méssz? te vagy, öreg Bence?
Istenem! nem lehet! milyen nagy szerencse!”
3.

Bezzeg mondhatná is már a tisztes szolga,
Hogy nem a vén Bence, hanem ez s ez volna,
Mikor Toldi Miklós letépte lováról
S minden port lecsókolt ráncos orcájáról!
De Bence mindebből egyebet nem értett,
Csak hogy sírból ugrott reá egy kisértet;
Hosszasan leckézte Miklós a vén szolgát,
Míg fel birta fogni a dolog mivoltát.
4.

Hanem mikor aztán felfogta eszével,
Halála napjáig sem feledheté el;
Nem feledheté el soha az uradta,
Mint ijedt meg a nagy örömnek miatta;
Mint nem hitt szemének egészen, csak félig;
Csontjait hogyan megtapogatta végig;
S hogy’ megeredt a könny két öreg szeméből,
Mint a záporeső Isten fellegéből.
5.

Az öröm, a panasz jó sokáig tarta,
Elbeszélte Miklós, ami történt rajta,
De tudnivaló, hogy nem beszélt folytában:
Anyját kérdte minden tizedik szavában.
Hogy’ van édesanyám? nem beteg-e szegény?
Búskodik-e nagyon elveszett gyermekén?
Nála dőzsöl-e még s mit csinál a másik?
Jaj! szegény anyámmal úgy-e rosszul bánik?
6.

De értésül adta Bence a fiúnak,
Magát anyja miatt sose adja búnak,
György sem háborítja, odahagyta másnap,
Nem is repeszté meg szivét a nagy bánat;
Csak látni szeretné Miklóst minden áron,
És ha feltalálja széles e világon,
Fölkeresi, bizony-bizonnyal igérte,
Ha ötven mérföldet kell is menni érte.
7.

„Nem is egyébiránt indított el engem
Fölkeresni téged, Miklós, édes lelkem,
Hanem hogy legyek hű ápoló cseléded,
Gondoskodjam róla, mikor mi szükséged.
Akármerre jársz-kelsz, ott legyek sarkadnál,
Legyek segítségül, ha bajba akadnál...”
Ezt mondotta Bence s ezenkívül mennyit!
Ki győzné azt versbe szedni valamennyit!
8.

Arra határozták, hogy csak ott meghálnak;
Bence egy abrakot adott a lovának,
Abrak is, kenyér is volt a kápa mellett,
Nem röstelte Bence az efféle terhet;
Egy öblös tarisznyát is emelt a kápa,
Könyökig nyúlt Bence a nagy tarisznyába;
Kihúzott valamit, és így szóla: „Itt van;
Nesze, szolgám, madár-látta cipót hoztam.
9.

„Édes anyádasszony ezt neked küldötte,
Maga dagasztotta, maga is sütötte,
És megparancsolta erős-kegyetlenül,
Hogy saját kezedbe adjam szegetlenül.”
Azzal átaladta, kést is adott mellé;
Néki veti Miklós és ugyancsak szelné:
De nem hogy a cipó válna el derékon,
Hanem a kés tört el, pedig nem volt vékony.
10.

Az öreg csodálta: „Ejnye! hogy a kőben
Fútta úgy meg a szél az átalvetőben!”
Nézte a kést: hová illik a darabja,
Gondolá: jó volna, ha összeragadna.
Hanem Miklós bizony nem esett kétségbe,
Hogy éhen hal, midőn kenyér van kezébe’:
Feltöré a cipót tétovázás nélkül,
S íme egy darab vas hull ki közepébül.
11.

Felvette a vasat lába mellől Bence:
Hát nem vas-darab volt, hanem vasszelence,
Könnyen felnyitotta, nem volt semmi zárja,
Bele nézett, hát csak elállt szeme szája:
Vert arany volt benne, nem kettő, sem három,
Hanem amióta megvan a világon,
(Pedig kenyerének javát már megette)
Annyit sosem látott, azt erősítette.
12.

Hát Miklós nem örült a váratlan kincsen?
Hogy ne örült volna, abból semmi sincsen,
Szörnyűképen örült, ugrált örömében,
A holnapi napot forgatá eszében:
Hogy’ veszen majd fegyvert, szép ruhát magának!
Hogyan veszi fejét a cseh Mikolának!
Hogy’ lesz ez? hogy’ lesz az? - De hányféle hogy-ot,
Hányféle szép dolgot össze nem álmodott!
13.

Mikor mind a ketten eleget örültek,
Megolvasni a pénzt egy sírdombra dültek;
Toldi a tokjából egyenként szedte ki,
Bence pedig tartá a két markát neki.
És így szóla Bence: „No te öreg tenyér!
Ilyet sosem kaptál, bezzeg viszkethetnél.
De minek beszélek, a szám majd hibázik -”
„Nem biz az, kerek szám lett: kijárta százig.
14.

„Most hallgass szavamra, jámbor szolga Bence:
Nesze tedd el, itt van kilencvenkilence;
De a századikat könnyü helyütt hagyom:
Megisszuk, mivel most magas kedvem vagyon.”
Váltig ellenkeznék benne a hű szolga,
Ha nyergén kulacsa ki nem száradt volna:
Kívül nedves ugyan, a harmat megeste,
De a belsejébe csiholni lehetne.
15.

Nem is messze kellett fáradni avégett;
Csak közel találtak egy szegény csapszéket:
Szennyes is, rongyos is volt az öreg csárda,
Oda illett volna Hortobágy síkjára.
Egy szomjú kútágas ácsorgott előtte,
Bence nyerges lovát amellé kötötte;
Toldi pedig bément: sötét volt a házba’,
Belevágta fejét a szemöldökfába.
16.

„Hé! kocsmáros! hol vagy? a teremburádat!
Alszol, vagy meghaltál? mért nem gyújtsz világot?”
„Dehogy alszom, (kit hoz a forgószél megint?)
Itt a mécs, bor is lesz: itce kell-e vagy pint?”
„Nem kell pint, sem itce, hiába is adnád,
Egy csöppet se hozz, vagy hozz egy öreg kannát!”
Elühmgette magát a csaplár e szóra,
Gondolván magában: most akadt ivóra.
17.

Bence a tarisznyát béhozá ezalatt:
Miklósnak ugyancsak jól esett a falat,
Rakta is szaporán, alig győzte nyelni,
Hár
Törölt felhasználó 2008. 03. 15. 20:17
Előzmény: #11349  Törölt felhasználó
#11350
A politikai helyzet elemzése - hogy mindenki tisztán lásson -
a 2008. február 18-i Gyurcsány értékelés ellenpontjaként.

A 2007 év az 1989-es politikai változások óta a leghosszabb év volt. A 2007-es év 2006.
szeptember 17-én kezdődött és valószínűsíthetően valamikor 2008 március 9-én fejeződik be
a népszavazással. Ez a hosszú esztendő változatos, fordulatos év volt. A politikai paletta
átrendeződése helyett politikai pótcselekvések sokaságát hozta. Egy nagyon fontos
momentum köré koncentrálódott minden: a Gyurcsányi hatalmi gyakorlási rendszer egy
majdnem diktatúra teljes kiépítése köré.

*A Gyurcsány rezsim rendszerének kiépítése*

Gyurcsány Ferenc a 2007-es évben kiépítette és megszilárdította a hatalmát az MSZP-n belül.
A politikai csatározások során folyamatos hatalom- és erőkoncentrációt hajtott végre, a saját
családi kapcsolati tőkéjét és üzleti partnereit bejuttatta az állami irányításba. Az MSZP-t ez
alatt az időszak alatt sikerült betagozni a hálózati rendszerbe. Az MSZP vezetői által
korábban eltartott vállalkozások a gyucsányi network hálózati rendszerétől kapják már a
megrendeléseket. Ehhez a körhöz csatlakoztak a helyi szocialista hálózat közepes forgalmú
vállalkozásai. Ezzel egy olyan átfogó gazdasági-politikai hálózat jött létre, amely alkalmas a
pártfinanszírozás egy kézben való koncentrálására. Ennek egyik látványos eleme -
lelepleződése - volt a Zuschlag-ügy és a helyzet komolyságát Karsai dühös nyilatkozata
mutatja.

*A politikai struktúra meghatározása:*

a Gyurcsány-rezsim a média megjelenések által érzékelhető és gazdasági eszközökkel
kontrolált politikai irányítási módszer. Lényegét tekintve az állam túlzott újraelosztó
szerepének fölismerését kihasználó forrás, kontrollon, egyszemélyi döntésen alapuló politikai
rendszer.

Történelmi példákat tekintve talán a Juan Domingo Peron által kiépített félfasiszta
neoliberális kvázi diktatúrához hasonlítható. A példa annál is inkább megáll, mivel Peron
szociáldemokratának tartotta magát. "Bár Perón szimpatizált az olasz fasizmussal, ő maga
nem hozott létre klasszikus értelemben vett totális diktatúrát. A fasiszta modell egyes elemeit
akarta alkalmazni Argentínában, mert azokban a megkésett tőkés fejlődés felgyorsításának
biztosítékait látta. Ennek része volt a jobboldali szociális-gondoskodó állam megteremtése is."
Későbbiekben ezt a szociális gondoskodáson keresztüli szavazat vásárlás, majd a második
ciklusában a "gondoskodó államot" számolta fel.

A Gyurcsány-rezsim politikai viselkedése sokban hasonlít a félfasiszta államszervezéshez. A
termelő komplexumok magántulajdonúak, de termelésük nyereségességét az állami támogatás
biztosítja. A társadalmi pénzek magáncégek beruházásaiban kerülnek befektetésre, lehetőség
szerint külföldön, ahol a társadalmi ellenőrzés ezt nem éri utol. A nagy cégek felügyelő
bizottsági posztokat biztosítanak a Gyurcsány-network tagjainak, akik a pozíció halmozásával
biztosítják a szolgáltatások és a hűség ellenőrzését.

1/10

*A Gyurcsány rezsim gazdaságpolitikája*

A Gyurcsány-gazdaságpolitika nagyban hasonlít a Peron-féle politikára, azzal a különbséggel,
hogy amíg a peronizmusban az államosított vállalatokat adták ki "hűbérbe", addig a
Gyurcsány-hálózat valódi magántulajdonba veszi az állami eszközöket. A különbségek
azonban itt ki is merülnek.

Argentína vidéki lakosságának elszegényedését a peroni gazdaságpolitika okozta. Az IMF
által preferált pénzek egy lépésben kerültek a Peront támogatók kezébe. A Gyurcsány-hálózat
tagjai az EU forrásokkal és az állami kölcsönök elégetésével építették le a prosperáló
gazdaságot.

A Magyarországon folyó gazdaságpolitika három alapelvből áll:

(1) szélesíteni a kiszolgáltatott elszegényedett népréteget, akik az állami
újraelosztástól függenek;
(2) a rétegek egymással versenyeztetése a folyamatosan, szándékosan csökkenő,
csökkentett forrásokért;
(3) egy önfinanszírozó szűk elit létrehozása, amely korlátlanul rendelkezik az állami fő
bevételi források szétosztása felett.
A kiszolgáltatott rétegek folyamatos szélesítése tisztán gazdasági eszközökkel történik. A
folyamatosan növekvő költségteher és a csökkenő vásárló értékű bérek létrehozták a
kiszolgáltatott alsó-középosztályt. Az alsó- középosztálybeliek és a szegény rétegek
egymással versengenek az ágazati béralkukban a központi támogatásokért, ezek a jelenségek
a jelenlegi struktúrában akár munkahely szerint is meghatározhatóak.

A pénzek - források - elosztása magáncégeken keresztül történik. Ezek a cégek elképesztő
vagyonok felett diszponálnak: az állami bevételek újraelosztása pályázati rendszeren illetve
közbeszerzésen keresztül történik, ahol a bonyolítók 12%-os fix profittal dolgoznak és a
cégek, amelyek a fejlesztési munkákat elvégzik, a számlázáskor 100%-os profitot
érvényesítenek.

*A mozgásterek szűkítése*

Ellentétben a demokrácia politikai felfogásával, a Gyurcsány-rezsim a minden értelemben vett
választások korlátozására épül. Gyurcsány Ferenc hatalommegtartási módszerének egyik
legfontosabb eszköze a mozgásterek szűkítése. A rezsim mindenki, minden értelembe vett
mozgásterét szűkíti.
Ez négy elem köré csoportosítható:

(1) támogatói;
(2) ellenzék;
(3) önkormányzatok;
(4) civil társadalom.
Gyurcsány Ferenc az MSZP mozgásterét a minimálisra csökkentette. Az MSZP-n belüli
mozgolódásokat a források ellenőrzése alá vonásával - koalíciós egyeztető tanács,
kormánytanács (a tulajdonképpeni kormányzó tanács) - sikerült megfojtani 2007
augusztusában. A december körül kialakuló elégedetlenséget a források elzárásával való

2/10

fenyegetéssel való folyamatos zsarolás és a túl jó időben és jókor történt MSZP politikusok
ellen elkövetett merényletkísérletek együttesen kezelték. Ennek látható jele volt a Hiller
István elleni merényletkísérlet, ő Szilivel tárgyalt egy lehetséges új MSZP vezetésről.

Nem állítható bizonyosan az összefüggés - szélsőségesek mindig vannak, de taktikailag a
merényletek túl jól jöttek Gyurcsánynak hatalma megerősítése érdekében, attól függetlenül,
hogy a rezsim kiszolgálói vagy ellenzői állnak mögötte.

Gyurcsány Ferenc az ellenzék mozgásterét is beszűkítette. Zseniálisnak mondható taktikával a
szélsőséges - valójában radikális - elégedetlenségek megnyilvánulását sikerült összemosni a
Szövetségesek (Fidesz és szövetségesei) tevékenységével. Ez kivette a szövetségesek kezéből
a kezdeményezést 2006 októberében és meggátolta az előrehozott választások utcai
kikényszerítését, sztrájkokkal, utcai tüntetésekkel. Ez időt adott Gyurcsánynak az erők
további koncentrációjára, megerősödésére, a gazdasági újraelosztási rendszer teljes maga alá
gyűrésével a 2007-es esztendőben.

A Szövetségesek mozgástere a civil hatalomváltásra korlátozódhat. A beszűkült mozgástérben
azonban a Szövetségesek képesek voltak egy anti-gyurcsányista platform létrehozására, amely
lassan eléri a 2006 őszi tüntetések kényszerítő politikai erejét. Ez 2007 decemberére jól
körülhatárolható szervezetekből áll, melyek civil tagja a LIGA, politikai tagja a Szövetség,
gazdasági oldalon a MKIK és az MGYOSZ áll. Az anti-Gyurcsány platformot jól láthatóan a
gazdasági lehetőségek, gazdasági mozgásterek és a gazdasági források szűkítése, szűkülése
kovácsolta egybe.
A platform ideológiai alapú: az autoriter - kvázi diktatúra - elleni összefogásról van szó.

Gyurcsány Ferenc az önkormányzati rendszer átalakításával, az Önkormányzatok forrásainak
központosítását teremtette meg. A 2006. október 1-én elszenvedett vereség után a
forrásszűkítés taktikája mellett döntött. Lampert Mónika és azt követően Bajnai Gordon
ennek a feladatnak a végrehajtói. A rendszer antidemokratikus voltának ez a legjobb
bizonyítéka, hiszen az Alkotmánybíróság (AB) 2007. novemberi határozatában szólított fel a
megyei önkormányzatok mozgásterének visszaállítására, ezt azonban a Gyurcsány-rezsim
egyszerűen figyelmen kívül hagyta: a 2008-as évre nem irányzott elő költségvetési forrást a
hivatali működtetésre - azaz közvetlen, egyértelmű bizonyítékát adta, hogy a Gyurcsányrezsim
nem akarja betartani az alkotmányos kereteket.

Gyurcsány hatalomgyakorlási módszerének az egyik legfontosabb területe, ha nem a
legfontosabb módszere - a civil társadalom megfélemlítése. Ennek eszköze az egzisztenciális
problémákkal való folyamatos fenyegetés. Ennek első lépése a 2002-ben a 25 millió románnal
való riogatás, amely Lengyel László egyik írása szerint az életmód-dicsekvésre, az életmód
féltésre alapozódott. 2005-ben a kettős állampolgárságról szóló népszavazás a következő
állomás volt ebben a játszmában. A végső döfést azonban a 2006. őszi kormányellenes
tüntetések vérbefojtása és a 2006 és 2007-ben a lakossági adósságspirál kialakítása és 2008
januárjában a forint
zuhanórepülése együttesen adta meg.

A civil társadalmat teljesen sikerült megfélemlíteni: a sztrájkok támogatása egzisztenciális
okokból csekély, az utcai megmozdulások, a titkosszolgálati provokációk és a rendőrség
többször bebizonyosult törvénytelen magatartása miatt együttesen elképzelhetetlenek már
spontán módon.

3/10

*A Gyurcsány rezsim támogatói háttere*

A Gyurcsány rezsim alapját négy fő érdekcsoport képzi:

(1) kelet-európai üzleti-titkosszolgálati háttér;
(2) magyarországi nagyvállalkozók;
(3) magyar szervezett bűnözés;
(4) nemzetközi befektetői kör.
Magyarország gazdasági fejlődésének akadályozása a szlovák és román titkosszolgálatok
egyik kiemelt feladata 1995 óta. Az 1998 és 2004 között elindult fejlődés leginkább a szlovák
politikai vezetést és a kapcsolódó volt szovjet titkosszolgálati üzleti network-t veszélyeztette.
Az Orbán-kormány által felvállalt "európa gazdasági közepe" program veszélyeztette a KGB
hálózatán keresztül működő orosz kelet-európai terjeszkedést, mivel egyértelmű és
visszafordíthatatlan nyugati orientációt alakított volna ki. A magára találó magyar gazdaság a
szlovák államot közvetlenül veszélyeztette, a román államot közvetve. Mindkét államnak
szüksége volt időre ledolgozni a gazdasági hátrányt. Ezért minden segítséget - pénzügyi,
politikai és gazdasági - megadtak a Gyurcsányt támogató Apró-klánnak. Emlékezzünk arra,
ahogy a szlovák titkosszolgálat nyilatkozataival támogatta Gyurcsányék 2006-os kampányát,
illetve emlékezzünk a K&H ügy román szálaira.

A gyurcsányi hatalomátvétel annak volt eredménye, hogy a támogatók Medgyessyvel nem
látták biztosítva, hogy 2006-ban meg tudja tartani a parlamentben 30% fölötti pozícióját az
MSZP. A Szövetségesek 2/3 fölötti győzelme a politikai rendszer stabillá válását jelentette
volna Magyarországon, az ország politikai újra egyesítését és gazdasági struktúraváltást.

A külföldi titkosszolgálati háttéren túl magyarországi nagyvállalkozók támogatták a
Gyurcsány-rendszer megerősödését. Számukra a Szövetségesek hatalomra kerülése az állami
források megszűnését és a valódi versenyhelyzetben vagyonvesztést jelentettek volna. Ennek
jó példája a Wallis és a többi a szocialistákhoz köthető vállalkozás 2000 és 2006 közötti
mérlegeredményei. Jól látható ezekben a kimutatásokban, hogy a 2003-tól jelentősen
megnövekednek ezeknek a cégeknek a bevételei. A nagyvállalkozói csoport ezalatt az öt év
alatt teljes egészében leszívta az állam tartalékait. A nagyvállalkozói kör kezébe került
minden, ami pénzt hozhat az államon belül: ez alól e percig a közlekedés, az adó, az
egészségügy és a rendőrség a kivétel. A tulajdonosi kör az orosz titkosszolgálat fedő szervein
keresztül szlovák, román és magyar volt titkosszolgálati rendőrségi tisztek, illetve a magyar
kormánypártok tagjai. Ki kell emelni, hogy a befektetési alapokon keresztüli tulajdonolás
(ingatlanok, gáz és olajipar, logisztika és végül most az egészségügy) egyfajta biztosítékként
működik Gyurcsány Ferenc kezében.

A politikai hatalom és a magyar titkosszolgálati és rendőri felsővezetői kapcsolatokon
keresztül kiépült magyar maffia közös vállalkozásában az a gazdasági rendszer, mely az
állami forrásokon keresztül próbálja tisztára mosni az olaj- és kábítószer jövedelmeket.

A Gyurcsány rezsim fenntartásában a politikai vezetésen kívül a jelenlegi rendőri felsővezetés
a leginkább érdekelt. A mai magyar rendőri vezetés - néhány kivételtől eltekintve - a magyar
titkosszolgálati network embereiből áll. Ezek legtöbbje nagy értékű bűncselekményekkel
komoly vagyonokra tett szert - vám- és kábítószerügyek -, és ezeket off shore cégeken,
befektetési alapokon keresztül részvényekben, itthon fektette be cégekbe. A rendőrség kézben

4/10

tartását ezért ezek a maffiához közel álló szolgálati és rendőrségi főtisztek végzik el. Ezt a
legtöbb, valamit magára adó nyugati szolgálati, korrupcióellenes és politikai elemzés leírja.
(Emlékezzünk azokra a kijelentésekre: a maffia beépült a politikába, a maffia beépült a
rendőrségbe...)

Az elemzések szerint Magyarországon a jelenlévő kelet-európai maffiatőke kifehérítésére tett
kísérletnek lehetünk tanúi a Gyurcsány-rezsim alatt: az EU-pénzeken keresztül kívánják keleteurópai
bűnözők tisztára mosni olaj-, drog-, fegyver- és embercsempészetből,
emberkereskedelemből származó pénzeiket. Ehhez a Bajnai Gordon vezette minisztérium
hozzáállása kiváló lehetőséget biztosít. Ennek egyik látványos megjelenési formája a
Zuschlag-ügy és ezért folyik be lassan a gazdaságba az EU-pénz.

A gyurcsányi rezsim tulajdonképpen bizonyos szempontból a kelet-európai volt
titkosszolgálati network fedőszervének tekinthető. Ezért volt kulcsfontosságú Laborc Sándor
kinevezése, hiszen ő az egyetlen, aki a teljes hálózatot személyesen ismeri (szlovák, román,
bolgár és orosz, kínai csoportokat).

A nemzetközi befektetői kör adja az egyik leglényegesebb támogatást a Gyurcsány-rezsim
részére. A befektetők személyéhez való kötése Gyurcsány egyik hosszú távú célja volt 2007ben.
Az osztogatás során felvett állami kölcsönöket a kölcsönt adók cégein keresztül égette el.
Ugyanakkor a kölcsönök visszafizetésére garanciát vállalt, hozzákötötte magát a
visszafizetéshez és ezzel zsarolja az adósságfinanszírozókat. (Politikai változás esetén az új
kormánynak - a törvénytelenségek miatt - lehetősége lehet, lesz bizonyos adósságok
szanálására, vagy átütemezésére.)

Az egészségügy privatizációja a végső lépés a Gyurcsány-rezsim kezében: a londoni klub
befektetői körének, illetve egészen pontosan a személyéhez kapcsolódó network-hoz kötése -
az államadósságot finanszírozó magán befektetők számára teszik lehetővé az egészségügy
privatizációját - EBRD, saját személyes lekötelezettjei, jelenlegi rendőrségi, szolgálati
vezetők és főhivatalnokok off shore cégeken keresztül, MSZOSZ, ÉT, stb. A tulajdonképpeni
cél bebetonozni a hálózatot, visszafordíthatatlanná tenni a folyamatokat és a társadalmi
mobilitást befagyasztani.

*A gyurcsányizmus hatalmi eszköztára*

A Gyurcsány-rezsim három fő eszközre számíthat:

(1) a média;
(2) rendőrség;
(3) a magyarországi lakossági bankok, pénzügyi alapok.
A rendszer fenntartásához és radikalizálásához ezt a három hatalmi tényezőt a gyurcsányi
network teljesen maga alá gyűrte.
A médiában 70%-os túlsúllyal rendelkezik a Gyurcsányt támogató network. A gyurcsányi
rendszert kiszolgáló média folyamatos állami támogatást kap és ezt megszolgálandó teljesíti
az igényeket. A média legyűrésének legjobb példája, az RTL Klub és a TV2 esete - mindkét
csatorna engedélyét enyhén szólva is vitatható módon hosszabbították meg és törvényileg
akadályozzák a digitális műsorszórás bevezetését, fenntartva a két csatorna 70% feletti - azaz
gyakorlatilag teljes - monopóliumát. Cserébe ezek a cégek a reklámlehetőségeket és a híreket
a gyurcsányi network igényének megfelelően szállítják.

5/10

A hatalmi ágak közül a rendőrség megszerzése ment talán a legsimábban. A rendőrség
gyakorlatilag mára a magyar maffia fedőszerve. A felső vezetők - kevés kivétellel - a
Gyurcsányi network-hoz tartoznak. A rendőrség állományának 15-30%-a folyamatosan
bűncselekményekből tartja el magát és családját az egzisztenciális kiszolgáltatottság miatt.
Ezeket a vezetés megbocsátható stikliknek tartja, ezzel zsarolva őket. A rendőrségi vezetés
képtelen felszámolni az illegális piacokat a Fővárosban (ilyen a budapesti
belvárosban három is működik) - vajon miért?

A rendőrség ezért nem a demokratikus rendszer - az EU és a Magyar Alkotmány -
védelmezője, hanem a rezsim egyik leghívebb kiszolgálója. Ennek oka a törvényi szabályozás
és a magyar igazságszolgáltatás elképesztő állapota: egy munkaügyi ítéletre akár 2-4 évet is
várni kell, illetve a bírósági ügyekben sok esetben kifogásolható az eljárás korrektsége,
például a Postabank ügyben.

A jelenlegi rendszer legfontosabb támogatói a lakossági bankok. A személyi illetve fedezeti
hiteleket politikai megrendelésre adják ki a lehető legenyhébb feltételekkel. A hitelekből
keletkező veszteségeket a bankok az állampapírokon keresztül, illetve a vállalkozók
finanszírozásán és néhány vitatható elszámoláson keresztül hozzák be. A bankrendszer ezáltal
tulajdonképpen finanszírozza a gyurcsányi rezsim működését, hiszen a létrehozott lakossági
adósságspirált fenntartja, annak ellenére, hogy veszteséges a lakossági üzletág. A működés
során azonban extraprofitok is keletkeznek, ilyen például az állampapír üzlet (az
államadósság finanszírozása). Ez akkora haszonnal jár, hogy finanszírozhatják a kormány
működését a lakosságon keresztül.

*Válságtünetek*

A gyurcsányi rendszer 2007 végére stabillá vált, ugyanakkor elidegenedett a társadalomtól.
Elérte azt a pontot, ahonnan nincs visszatérés az eredeti rendszerhez, a rendszerváltás
rendszeréhez. Meglátásom szerint két út van:

(1) a rendszer összeomlik; (2) a rendszer megszilárdul.
Az első esetben két forgatókönyv létezik: a Szövetségesek kiharcolják az előrehozott
választásokat 2008-ban, hogy 2009 májusában az EU
választásokkal együtt meg lehessen tartani. Ez a jobb forgatókönyv. A rosszabbik, hogy a
network végrehajt egy látszatváltást. Szóba kevés ember jöhet, talán Bokros Lajos, illetve a
gazdaságól előbányászott, varázslónak beállított középszintű network tagok. Közepesen rossz
forgatókönyv ebben az esetben Szili, Hiller és az 57-ek. Ebben az esetben az MSZP egyik
platformja "megcsinálja" a népszavazás után (2008. március) a valódi váltást, és 2010-ben 25
és 35% között sikerül átmenteni a pártot, míg a network az SZDSZ-szel együtt háttérbe
húzódik.

A második esetben - a rendszer megszilárdítása esetén - nagyon komoly kivándorlási hullám
fog megindulni 2010 és 2011 környékén - akár csak 1956-ban. Amennyiben a Szövetségesek
nem tudják kierőszakolni a választásokat vagy egy teljes 2/3 feletti győzelmet vizionálni,
előre jelezni és 2010-re ezt végrehajtani, akkor a magyar 25 és 45 év közötti többnyelvű
műszaki és gazdasági értelmiség kivándorol. Számítani lehet kettő- és háromszázezer közötti
magasan képzett magyar munkavállaló kivándorlására. Ez esetben a magyar gazdaság teljesen
tönkremegy és ez az EU versenyképességét megroppantja.

6/10

Az utóbbi forgatókönyv Gyurcsány hatalomban maradását vagy a hatalom környékén
maradását eredményezi. Ez utóbbi forgatókönyv elsősorban a szlovák, szerb, román és orosz
titkosszolgálatok által támogatott forgatókönyv. Ez az egyik fő menekülési lehetősége
Gyurcsánynak. Ez esetben alkupozícióját kihasználva az oroszoknak játssza át a Kárpát
medencét, Ukrajnát és a Kelet-Balkánt.

*Az egészségügyi privatizáció valódi célja*

A magyar egészségügyi privatizációs törvény lehetőséget biztosít a pénzek OECD országokba
való befektetésére. Ezek között az országok között olyan régi jól működő "demokráciák"
vannak, mint Oroszország. A jelenleg kiépítés alatt álló déli gázvezeték-rendszerbe való
befektetés látszik a legbiztonságosabbnak a regnáló elit számára. A Kékáramlat vs. Nabucco
vitában egyértelműen lehet látni: a magyar neoliberális elit az orosz vonalat támogatja. Meg
nem erősített hírek szerint, ahogy Schröder az északi, úgy Gyurcsány a déli orosz rendszer
vezetője lesz.

A magyar egészségbiztosítási pénzek befektetése a Kékáramlat-ba azt eredményezi, hogy
Magyarország egészségügyi bevételei orosz felügyelet alá kerülnek és a Gyurcsányi network
ellenőrzése megmarad. Ezzel olyan zsarolási pozíciókhoz jut a network, amely alkalmas a
hatalmuk részbeni átmentésére a gazdaságba, illetve a felelősségre vonás elkerülésére, a
Szövetségesek teljes győzelme esetén is.

*A magyar helyzet veszélyei*

Jelen pillanatban úgy látszik, hogy az EU sorsa (és ezzel az USA sorsa is) Magyarországon is
áll vagy bukik. A vezető amerikai és európai politikai körök nem ismerték fel a válság
mintázatot, mivel az Irak - Irán és az elnökválasztás, illetve a kialakult pénzügyi
válságprobléma körében körbejárnak. A Demokrata Párt a Ház megnyerésével van elfoglalva,
míg a Fehér Ház az Izrael által kiprovokált iraki háború problémáit igyekszik orvosolni. Az
EU a szociális és gazdasági válsággal van elfoglalva.

A létrejött probléma sokban hasonlít a dél-amerikai és afrikai államokban feltalálható válság
mintázatokra. A befektetési társaságok - IMF és EBRD - által generált problémák
kormányválságokhoz vezetnek, amelyekben a rendpárti hatalmon lévő neoliberális -
valójában libertin - elit a társadalom ellenére kormányozza az országot. A választások - a
választási csalások és az Alkotmány figyelmen kívül hagyása miatt - lényegében nem
változtatják meg a politikai erőtereket. A gyurcsányi network által használt módszertan
sokban hasonlít a dél-amerikai politikai rendszerek viselkedési módszerére.

A helyzet több mint veszélyes. A gyurcsányi csoport - network - győzelme esetén a keleti
hatalmak kezébe kerül az EU legfontosabb kereskedelmi folyosóinak ellenőrzése. A kisantant
országai és a Gyurcsány-rezsim együttesen képesek lesznek az EU kereskedelmét átjátszani
az orosz partnernek, és megszületik az orosz eurázsiai kereskedelmi birodalom, amelynek
egyik központi elosztója lesz a Kárpát-medence.

7/10

*Végkövetkeztetések*

A Gyurcsány Ferenc által kiépített rendszer nem demokrácia. A rendszer azért nem
totalitárius diktatúra, mert az igazságszolgáltatás minden ágát még nem volt képes
bekebelezni. Jelenleg a bíróság polgári ügyekkel foglalkozó része viszonylagos
függetlenséget mondhat magáénak. Ez azonban csak a következő választásokig maradhat
fenn, mert nagyjából ebben az időben - 2011 - éri el a szociális válság a felső-középosztályt.
Ekkor a jogállamiság teljesen megszűnik és egy a Milosevics Szerbiájához hasonló, nyitott
határral rendelkező diktatúra alakulhat ki. A politikai rendszer hasonlóan zavarossá válhat,
mint az olasz politikai rendszer a '60-as, '70-es években.

A rezsimnek már nincs veszteni valója, az elkövetett cselekményeik miatt egy új
rendszerváltás esetén mindenképpen felelniük kell. Jelenleg ezért a félelem irányít: a network
fél a felelősségre vonástól. Ezért az időhúzásában érdekelt. Reménykedik, hogy valamely
időpontban lesz alkalma saját magát átmenteni vagy a győztes oldalon pozícióban maradni. A
rezsim kiszolgálói közül az un. balliberális értelmiség és a rendőri felső vezetés az, amely a
végsőkig ki fog tartani a rezsim mellett. Ezért nem várható a törvényes hatalomátadás még
2010-ben sem. Valami hasonlóval fognak próbálkozni, mint 1989-ben: előre beépülnek a
Szövetségesek közé és a nemzeti összefogás égisze alatt az átmeneti időszakban biztosítani
kívánják befektetéseik védelmét. A rendőrség akár törvénytelen eszközökkel is fenn
fogja tartani - fenntartja - Gyurcsány hatalmát és biztosítani fogja a pénzek kimenekítését.

A magyar Alkotmányban meg vannak a lehetőségek a helyzet kezelésére - Köztársasági
Elnök felszólíthatja az országot az Alkotmány 2§/3 értelmében az ellenállásra. A
maffiamódszereket használó rezsim által megfélemlített közjogi méltóságok egyike sem meri
felvállalni ezt a lépést, mert ez beismerése volna a saját tevékenységük kudarcának. A
hivatalnoki réteg illetve a rendőrség nem fog közbelépni.

*Lehetséges forgatókönyvek*

Mindezek ellenére a helyzet nem reménytelen. A lakosság türelme kezd elfogyni, mert a
közüzemi számlák a fogyasztói kosárban lassan túllépik az 50%-os lélektani határt. Ma
Budapesten egy átlagos dolgozó fizetése 12%-át fizeti ki azért, hogy elmenjen dolgozni és
55%-át azért, hogy legyen víz, villany és fűtés. Ez a helyzet társadalmi robbanással fenyeget.
Ennek kezelésére a Gyurcsány-rezsimnek láthatóan nincs és nem lehet forgatókönyve.

A Szövetségeseket láthatóan azzal zsarolják, hogy ez könnyen elsöpörheti a teljes politikai
elitet. Ebben bevetik a teljes közvélemény-kutatást és minden rendelkezésre álló eszközt. A
közvélemény-kutatások jelenleg óriási bizalomhiányt mutatnak a politikai elittel szemben. A
helyzet az, hogy nem azonos okokból, - bár ezt megpróbálják elhitetni a rezsim kiszolgálói -
nagy az elégedetlenség. Ez
nagyon fontos!

A Szövetségesek támogatása a kormánnyal szembeni tevékenységükben jelenleg 78% fölötti,
tehát 2007-i mérések alapján a társadalom a rezsim ellen és a Szövetségesek mellett van.

Akkor miért az elégedetlenség?

8/10

Mert a választók nem értik, hogy miért nem "tesz valamit a FIDESZ". Lakossági szempontból
minden nap a jelenlegi rezsim alatt további szenvedés és további kín, reménytelenség. Ezzel
szemben politikailag bele kell fojtani a gyurcsányi rezsim diktatúráját a saját szennyébe. Az
elkövetkezők ezekből az alapelvekből kiindulva levezethetők.

Három valódi alternatívával rendelkeznek a Szövetségesek:

- A Köztársasági Elnök a jogállamiság megszűnésének veszélye miatt felmenti Gyurcsány
Ferencet esküjének megszegése okán, mivel az egészségbiztosítási törvényt nem hajlandók
népszavazási kontroll alá vetni. Erre lehetősége van. Ezt nemzetközi visszhangja miatt szintén
lehetetlen lenne kimagyarázni. Ez egy "nemzeti egységkormány" megalakulását feltételezi. Ez
az egyik legvalószínűtlenebb forgatókönyv.
-A győztes, nagyarányú népszavazási részvétel után visszaadják a Szövetség tagjai a
képviselői mandátumokat. Ebben az esetben előrehozott választások lesznek, még ősszel. A
kormány ezt nem tudja kimagyarázni sem nemzetközileg, sem itthon. Ez a közvéleménykutatási
adatokat ismerve 90% fölötti támogatást eredményezne. Talán ez járna a legkisebb
társadalmi megrázkódtatással. Ennek közepes valószínűsége van.
- A Szövetségesek megpróbálják négyszer megverni 24 hónap alatt a Gyurcsány rezsimet a
választásokon, népszavazáson. Ez a Szövetségesek számára a legkockázatosabb út. Ennek a
forgatókönyvnek az oka: a társadalmi krízis elkerülésének vágya. Megpróbálják a
Szövetségesek megfojtani a MSZP-SZDSZ-MDF által kialakított rendszert. Siker esetén a
rendszerváltás libertariánus (szabados - ököljogon alapuló) rendszere megszűnik és egy
teljesen új nemzeti politikai rendszer alakul ki. Ez utóbbi a teljes megsemmisítésbe taszítaná a
jelenlegi politikai rendszert, a támogatóit és a pénzügyi háttérfinanszírozókat.
A két utóbbi változat az, amely elfogadható és nem biztosítana menekülő utat az gyurcsányi
network-nek. Ezt látta át Orbán Viktor és a tanácsadói háttere, amikor a népszavazási
kezdeményezést megindították. A Gyurcsány mögött álló politikai elemzők és a rezsim
kiszolgálói ezért próbálták akadályozni a népszavazást. Az MSZP párttagoknak egyetlen
lehetősége van a menekülésre, időben kiszállni valahol a 10-15%-os támogatottság
környékén.

*Befejezésül*

A posztmodern korban a háború eszköze a gazdaság, Joseph Stiglitz szerint.
A gazdaság az, amely meghatározza a társadalmat. A valódi fegyveres konfliktusok nem
mások, mint a gazdasági rendszereken kívül esőket
bekényszeríteni a gazdasági háborúba. Magyarországon egy gazdasági eszközökkel vívott
polgárháború folyik. Az MSZP-SZDSZ által folytatott gazdasági polgárháború - háború az
ország ellen - a végéhez közeledik. Hasonlót átélt már a társadalom az 1950-es években, az
akkor hasonló módszereket használó kommunista rezsim hat év után fulladt bele a működés
képtelenségbe. A vázolt forgatókönyvek közül az utolsó esetben az MSZP-SZDSZ
konglomerátumot a teljes megsemmisülés fenyegeti.
Ez a végét jelenti az 1949-ben létre jött és 1956-ban, 1989-ben megreformált államkapitalista
<state capitalism> autokratikus államrendnek. A kérdés az, hogy mikor veszi észre az MSZPSZDSZ,
hogy ki kell szállni a hintából és lesz-e elég bátorsága hozzá a képviselőknek? És a

9/10

legnagyobb kérdés: van-e elég kitartás a társadalomban megvívni a modern kori
szabadságharcát, polgárháborúját a 60 éves diktatúra ellen, melyben csak négy éven keresztül
volt remény.

A szerzőről:
Freund Tamás neurobiológus a fiatal tudósok egyik legkiválóbbika:

1983-ban szerez biológusi diplomát az ELTE-n. 1984-ben egyetemi doktori,1986-ban
kandidátusi, 1992-ben akadémiai doktori címet nyer. 2004-től az MTA rendes tagja. Pályáját
a Semmelweis Egyetem I. sz. Anatómiai Intézetében kezdte, 1982 és 1988 között az Oxford
Universityn ösztöndíjas, majd tudományos munkatárs és főmunkatárs. 1990-től az MTA
Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézetének főmunkatársa, 2002-től az intézet igazgatója.
2001-től a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Neurobiológiai Tanszékének tanszékvezető
egyetemi tanárja. Számos hazai és nemzetközi díj kitüntetettje, 2000-ben elsőként nyeri el a
Bolyai-díjat.

Tamas F. Freund, Ph.D., D.Sc.
Director
Institute of Experimental Medicine
Hungarian Academy of Sciences
Budapest
Törölt felhasználó 2008. 03. 15. 19:55
Előzmény: #11347  Törölt felhasználó
#11349
erről beszéltem
Törölt felhasználó 2008. 03. 15. 19:54
Előzmény: #11347  Törölt felhasználó
#11348
Tovább is van, mondjam még?
Törölt felhasználó 2008. 03. 15. 19:53
Előzmény: #11346  Törölt felhasználó
#11347
Mostan emlékezem az elmult időkről,
Az elmult időkben jó Tholdi Miklósról...‘
Ilosvai.
Mint ha pásztortűz ég őszi éjtszakákon,
Messziről lobogva tenger pusztaságon:
Toldi Miklós képe úgy lobog fel nékem
Majd kilenc-tíz ember-öltő régiségben.
Rémlik, mintha látnám termetes növését,
Pusztító csatában szálfa-öklelését,
Hallanám dübörgő hangjait szavának,
Kit ma képzelnétek Isten haragjának.
Ez volt ám az ember, ha kellett, a gáton,
Nem terem ma párja hetedhét országon;
Ha most feltámadna s eljőne közétek,
Minden dolgát szemfényvesztésnek hinnétek.
Hárman sem birnátok súlyos buzogányát,
Parittyaköveit, öklelő kopjáját;
Elhülnétek, látva rettenetes pajzsát,
,És, kit a csizmáján viselt, sarkantyúját.‘
ELSŐ ÉNEK.
,Nyomó rúdat félkezével kapta vala,
Buda felé azzal utát mutatja vala.‘
Ilosvai.
1.

Ég a napmelegtől a kopár szík sarja,
Tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta;
Nincs egy árva fűszál a tors közt kelőben,
Nincs tenyérnyi zöld hely nagy határ mezőben.
Boglyák hűvösében tíz-tizenkét szolga
Hortyog, mintha legjobb rendin menne dolga;
Hej, pedig üresen, vagy félig rakottan,
Nagy szénás szekerek álldogálnak ottan.
2.

Ösztövér kutágas, hórihorgas gémmel
Mélyen néz a kútba s benne vizet kémel:
Óriás szunyognak képzelné valaki,
Mely az öreg földnek vérit most szíja ki.
Válunál az ökrök szomjasan delelnek,
Bőgölyök hadával háborúra kelnek:
De felült Lackó a béresek nyakára,
Nincs, ki vizet merjen hosszu csatornára.
3.

Egy, csak egy legény van talpon a vidéken,
Meddig a szem ellát puszta földön, égen;
Szörnyü vendégoldal reng araszos vállán,
Pedig még legénytoll sem pehelyzik állán.
Széles országútra messze, messze bámul,
Mintha más mezőkre vágyna e határrul;
Azt hinné az ember: élő tilalomfa,
Ütve ,általútnál’ egy csekély halomba.
4.

Szép öcsém, miért állsz ott a nap tüzében?
Ládd, a többi horkol boglya hűvösében;
Nyelvel a kuvasz is földre hengeredve,
A világért sincs most egerészni kedve:
Vagy sohasem láttál olyan forgó szelet,
Mint az, aki mindjárt megbirkózik veled,
És az útat nyalja sebesen haladva,
Mintha füstokádó nagy kémény szaladna?
5.

Nem is, nem is azt a forgószelet nézi,
Mely a hamvas útat véges-végig méri:
Túl a tornyon, melyet porbul rakott a szél,
Büszke fegyver csillog, büszke hadsereg kél.
És amint sereg kél szürke por ködéből,
Úgy kel a sohajtás a fiú szivéből;
Aztán csak néz, csak néz előre hajolva,
Mintha szive-lelke a szemében volna.
6.

„Szép magyar leventék, aranyos vitézek!
Jaj be keservesen, jaj be búsan nézlek.
Merre, meddig mentek? Harcra? Háborúba?
Hírvirágot szedni gyöngyös koszorúba?
Mentek-é tatárra? mentek-é törökre,
Nekik jóéjtszakát mondani örökre?
Hej! ha én is, én is köztetek mehetnék,
Szép magyar vitézek, aranyos leventék!”
7.

Ilyenforma Toldi Miklós gondolatja,
Mely sovárgó lelkét mélyen szántogatja;
S amint fő magában, amint gondolkodik,
Szíve búbánatban összefacsarodik.
Mert vitéz volt apja; György is, álnok bátyja,
A királyfi mellett nőtt fel, mint barátja;
S míg ő béresekkel gyüjt, kaszál egy sorban,
Gőgösen henyél az a királyudvarban.
8.

Itt van immár a had, Laczfi nádor hada,
Itt kevély hadával Laczfi Endre maga;
Délcegen megűli sárga paripáját,
Sok nehéz aranyhím terheli ruháját;
És utána nyalka, kolcsagos legények,
Tombolván alattok cifra nyergü mének:
Nézi Miklós, nézi, s dehogy veszi észbe,
Hogy a szeme is fáj az erős nézésbe.
9.

„Hé, paraszt! melyik út megyen itt Budára?”
Kérdi Laczfi hetykén, csak amúgy félvállra;
De Toldinak a szó szivébe nyilallik,
És olyat döbben rá, hogy kivűl is hallik.
„Hm, paraszt én!” emígy füstölög magában,
„Hát ki volna úr más széles e határban?
Toldi György talán, a rókalelkü bátya,
Ki Lajos királynál fenn a tányért váltja?
10.

Én paraszt? én?” - Amit még e szóhoz gondolt,
Toldi Györgyre szörnyü nagy káromkodás volt.
Azzal a nehéz fát könnyeden forgatja,
Mint csekély botocskát, véginél ragadja;
Hosszan, egyenesen tartja félkezével,
Mutatván az utat, hol Budára tér el,
S mintha vassá volna karja, maga válva,
Még csak meg se rezzen a kinyujtott szálfa.
11.

Nádorispán látja Toldit a nagy fával,
És elámul rajta mind egész hadával.
„Ember ez magáért” Laczfi mond „akárki;
Nos fiúk, birokra, hadd lássuk, ki áll ki?
Vagy ki tartja úgy fel azt a hitvány rúdat,
Amellyel mutatja e suhanc az útat?”
Szégyen és gyalázat: zúg, morog mindenki,
Egy paraszt fiúval még sem áll ki senki!
12.

De ki vína bajt az égiháborúval,
Szélveszes, zimankós, viharos borúval?
És ki vína Isten tüzes haragjával,
Hosszu, kacskaringós, sistergő nyilával?
Mert csak az kössön ki Toldival, ha drága
S nem megunt előtte Isten szép világa;
Jaj-keserves annak, aki jut kezébe,
Meghalt anyjának is visszarí ölébe.
13.

Elvonul a hadnép hosszu tömött sorban,
Toldiról beszélnek az egész táborban;
Mindenik mond néki nyájasat vagy szépet,
Mindenik derít rá egy mosolygó képet;
Egyik így szól: „Bajtárs! mért nem jősz csatára?
Ily legénynek, mint te, ott van ám nagy ára.”
Másik szánva mondja: „Szép öcsém, be nagy kár,
Hogy apád paraszt volt s te is az maradtál.”
14.

Elvonúl a tábor, csillapul morajja:
Ezt a szél elhordta, azt a por takarja;
Toldi meg nagybúsan hazafelé ballag,
Vaskos lábnyomától messze reng a parlag;
Mint komor bikáé, olyan a járása,
Mint a barna éjfél, szeme pillantása,
Mint a sértett vadkan, fú veszett dühében,
Csaknem összeroppan a rúd vas kezében.
MÁSODIK ÉNEKMÁSODIK ÉNEK.
,... hogy Budából Tholdi György megjő vala,
Öcscsét.......... gyakran feddi vala.‘
Ilosvai.
1.

Így vesződék Miklós, nyers, haragos búban,
De van drága dolog otthon Nagyfaluban:
Tán kigyúlt a ház is, úgy füstöl a kémény,
Nagy kolonc köszönget a kút méla gémén.
A malac-nép sí-rí; borju, bárány béget;
Aprómarha-nyáj közt van szörnyű itélet;
A fehércseléd közt a beteg se lomha:
Holmi kis vásárnál népesebb a konyha.
2.

Egy cseléd vizet tesz félakós bögrében,
Mely ha forr a tűzön s nem fér a bőrében,
Akkor a baromfit gyorsan belemártja,
Tollait letörli, bocskorát lerántja.
Van, ki a kis bárányt félti izzadástul;
S bundáját lerántja, még pedig irhástul;
Más a vékonypénzü nyúlat szalonnázza,
Hogy csöpögjön zsírtól ösztövér csontváza.
3.

Másik a malacot láng felett hintálja,
Szőrit kés fokával bőrig borotválja;
Bort ez csobolyóban, az kecsketömlőben,
Kenyeret hoz amaz bükkfa tekenőben...
4.

- Mit jelent e hű-hó gyászos özvegy-házban,
Hol a dinom-dánom régen volt szokásban?
Toldi Lőrincnének most van-é a torja?
Vagy menyegzőjének hozta így a sorja?
Tán megunta gyászos özvegysége ágyát,
S másnak adta élte fonnyadó virágát?
5.

Nincs halotti tora Toldi Lőrincnének,
Napja sem derült fel új menyegzőjének;
Másért sütnek-főznek, másért lakomáznak:
György van itthon, első szülötte a háznak.
6.

Toldi György nagy úr volt. Sok becses marhája,
Kincse volt temérdek, s arra büszke mája,
Sok nemes vitéze, fegyveres szolgája,
Sok nyerítő méne, nagy sereg kutyája.
Látogatni jött most negyvened magával,
Renyhe sáska népnek pusztitó fajával,
És a kész haszonnak egy felét fölenni,
Más felét magának tarsolyába tenni.
7.

György az édesanyját hidegen köszönté,
Bár ez a lelkét is majd elébe önté!
„Hát a másik hol van?” fanyalogva kérdi.
Senki sem hinné, hogy kedves öccsét érti.
„Szénát hord szegényke künn a béresekkel,
Hívatom -” de György úr ezt rikoltja: „Nem kell!”
Nem kell! és e két szó úgy esik anyjának,
Mintha a szivébe nagy kést mártanának.
8.

Nem kell? - Ím azonban kelletlen, hivatlan
A fiú betoppan; szive égő katlan,
Belsejét még most is fúrja és faragja
Szégyenítő búja, búsitó haragja.
Mégis, mindamellett - mily Isten csodája! -
Egy zokszót sem ejt ki Toldi Györgyre szája:
Lelke gyűlölségén erőt vesz valami,
Valami - nem tudom én azt kimondani.
9.

Amint látja Györgyöt hirtelen, váratlan,
Karja ölelésre nyílik akaratlan;
De az eltaszítja testvérét magától,
Gőgösen fordul el jó atyjafiától.
A szegény anyának könny tolul szemébe,
Kőszivű fiának sírva lép elébe,
Reszkető ajakkal, keze fejét gyúrván,
Ott reménykedik, de György korholja durván:
10.

„Úgy anyám! kecsegtesd ölbeli ebedet,
Ójad fúvó széltül drága gyermekedet;
Mártsad tejbe-vajba, mit se kímélj tőle,
Majd derék fajankó válik úgy belőle.
Most van a dandárja réten a munkának,
De foga nem fűlik ahhoz e gazdának;
Mint kopó, megérzi a zsíros ebédet,
S tővel-heggyel össze hagyja a cselédet.
11.

„Így sirattad mindig, én ha mondtam néha:
Nem válik belőle semmi, csak nagy léha,
Hogy parasztnak is rossz, lebzsel készakarva,
Noha birna dolgot, mert erős, mint marha.
Most tehetd ablakba: húsa és kövére
Szépen nő naponkint anyja örömére...”
Szóla György s kitoldá a szót egy kacajjal,
Melyre Miklós felbúg tompa, hosszu jajjal:
12.

„Átok és hazudság minden ige szádban!
Egy betű való sincs, Toldi György, a vádban.
Jól tudom, mi lappang bokrodnak megette,
Úgy szeressen Isten, ahogy engemet te!
Rossz vagyok parasztnak, rossz vagyok vitéznek,
Béresek között is től cudar csihésnek:
Forr epéd, hogy más is márt veled egy tálba,
Vesztenél, ha tudnál, egy vizes kanálba.
13.

„Azért, hogy senkinek láb alatt ne legyek,
Nem bánom én, igen, akár ma elmegyek;
Száz mérföld a világ, erre is, arra is:
Nem bánom én, igen, elmegyek én ma is.
De ami az enyém, azt elviszem innet:
Add ki, bátya, tüstént, ami engem illet;
Add ki a jussomat: pénzt, paripát, fegyvert:
Azontúl - az Isten áldjon minden embert.”
14.

„Itt a juss, kölök; ne mondd, hogy ki nem adtam!”
György kiált és arcul csapja, szintúgy csattan.
Toldi Miklósnak sincs ám galambepéje,
Bosszuállás lelke költözik beléje;
Szeme, mint az acél, a szikrát úgy hányja,
Ütni készül ökle csontos buzogánya;
György ijedve hátrál, odavan egészen:
E csapás utolsó szélütése lészen;
15.

S Györgyöt e csapással hűs verembe tennék,
Isten kenyeréből hol többé nem ennék,
Hol, mint egy repedt csont deszka közé kötve,
Ítéletnapig sem forradozna össze:
De midőn az öccse épen megrohanja,
Elsikoltja magát s közéjük fut anyja,
Testével takarja Györgyöt és úgy védi,
Pedig nem is Györgyöt, hanem Miklóst félti.
16.

Most a szörnyü gyermek karját elereszté,
Fejét és szemeit búsan lefüggeszté,
S mintha most ocsúdnék forró-hideg lázból,
Tántorogva ment ki az apai házból.
Méne elbusulva, némán haragjában,
És leült az udvar távolabb zugában,
Ott fejét a térdén tenyerébe hajtá,
S zokogott magában, de senki sem hallá.
HARMADIK ÉNEK.
,Öccsére Miklósra nagy haragja vala,
Szerető szolgáját mert megölte vala.‘
Ilosvai.
1.

Bezzeg nem busultak ám az ősi házban,
Szintén eltörődtek az evés-ivásban.
Fölkelvén pedig jó Toldi György asztala:
,Vitéz ő szolgái rudat hánynak vala.’
Ifju vér, öreg bor fickándott erökben,
A fa dárda vígan perdült jobb kezökben;
Mindenik kötődött, hangosan nevetve,
S mint szilaj csikóé, magas volt a kedve.
2.

Toldi György meg, amint torkig itta-ette,
Egy öreg karszékbe úr-magát vetette,
És az eresz alól gyönyörködve nézi,
Hogyan játszadoznak csintalan vitézi;
Majd, midőn meglátta a telek lábjában
Ülni öccsét Miklóst nagy-busan magában,
Feltámad lelkének szennyes indulatja,
S nagyfejű legényit ily szókkal biztatja:
3.

„Hé fiúk! amott ül egy túzok magában,
Orrát szárnya alá dugta nagy buvában;
Gunnyaszt, vagy dög is már? lássuk, fölrepűl-e?
Meg kell a palánkot döngetni körűle!”
4.

Mint kutyák közé ha nyulfiat lökének,
Kaptak a beszéden a szilaj legények,
Döng a deszkabástya Miklósnak megette,
Miklós a kudarcon ,búskodik’ felette.
Mert fölérni könnyű, könnyű nemcsak ésszel,
Hanem ököllel is, és megfogni kézzel,
Hogy csak őt bosszantja mind e vastag tréfa,
Mely ugyan fejétől sem járt messze néha.
5.

Toldi tűr azonban, bárha nem békével;
Birkozik nagy lelke fellázadt dühével;
Majd meggyőzi magát s megvetéssel tűri,
Szolganép belőle a csúfot hogy űzi.
Mert e nép eperszem volna haragjának,
Bosszuló karjától úgy elhullanának,
Mint a Sámsonétól, kiről írva vagyon,
Hogy ezer pogányt vert egy állcsonttal agyon.
6.

Tűrte Miklós, tűrte, ameddig tűrhette,
Azzal álla bosszút, hogy csak fel sem vette;
Úgy mutatta, mintha nem is venné észre,
Fülét sem mozdítá a nagy döngetésre.
De, midőn egy dárda válla csontját érte,
Iszonyatosképen megharagutt érte,
S melyen ült, a malomkő-darabot fogta,
Toldi György bosszantó népe közé dobta.
7.

Repül a nehéz kő: ki tudja, hol áll meg?
Ki tudja, hol áll meg s kit hogyan talál meg?
Fuss, ha futhatsz, Miklós! pallos alatt fejed!
Víz se mossa rólad le a gyilkos nevet!
Elvadulsz, elzüllöl az apai háztól,
Mint amely kivert kan elzüllik a nyájtól:
Ki egyet agyarral halálosan sérte,
Úgy aztán kimarta őt a többi érte.
8.

Elrepült a nagy kő, és ahol leszálla,
Egy nemes vitéznek lőn szörnyű halála:
Mint olajütőben szétmállott a teste,
És az összetört hús vérolajt ereszte.
Vérit a poros föld nagy-mohón felnyalta,
Két szemét halálos hályog eltakarta,
S aki őt eloltá, az a veszedelem
Mindenik bajtársnak fájt, csak ő neki nem.
9.

György haragja pedig lészen rendkivűli,
Mert vitéz szolgáját igen keserűli.
Másfelől örül, hogy gyilkos a testvére,
Kit hogy elveszessen, most esik kezére.
Most ravasz szándékát, melynek úta görbe,
Eltakarja törvény és igazság örve,
És, hogy öccsét bíró hírivel megrontsa,
El kell fogni nyomban, az kemény parancsa.

Törölt felhasználó 2008. 03. 15. 19:52
Előzmény: #11345  Törölt felhasználó
#11346
Mostan emlékezem az elmult időkről,
Az elmult időkben jó Tholdi Miklósról...‘
Ilosvai.
Mint ha pásztortűz ég őszi éjtszakákon,
Messziről lobogva tenger pusztaságon:
Toldi Miklós képe úgy lobog fel nékem
Majd kilenc-tíz ember-öltő régiségben.
Rémlik, mintha látnám termetes növését,
Pusztító csatában szálfa-öklelését,
Hallanám dübörgő hangjait szavának,
Kit ma képzelnétek Isten haragjának.
Ez volt ám az ember, ha kellett, a gáton,
Nem terem ma párja hetedhét országon;
Ha most feltámadna s eljőne közétek,
Minden dolgát szemfényvesztésnek hinnétek.
Hárman sem birnátok súlyos buzogányát,
Parittyaköveit, öklelő kopjáját;
Elhülnétek, látva rettenetes pajzsát,
,És, kit a csizmáján viselt, sarkantyúját.‘
ELSŐ ÉNEK.
,Nyomó rúdat félkezével kapta vala,
Buda felé azzal utát mutatja vala.‘
Ilosvai.
1.

Ég a napmelegtől a kopár szík sarja,
Tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta;
Nincs egy árva fűszál a tors közt kelőben,
Nincs tenyérnyi zöld hely nagy határ mezőben.
Boglyák hűvösében tíz-tizenkét szolga
Hortyog, mintha legjobb rendin menne dolga;
Hej, pedig üresen, vagy félig rakottan,
Nagy szénás szekerek álldogálnak ottan.
2.

Ösztövér kutágas, hórihorgas gémmel
Mélyen néz a kútba s benne vizet kémel:
Óriás szunyognak képzelné valaki,
Mely az öreg földnek vérit most szíja ki.
Válunál az ökrök szomjasan delelnek,
Bőgölyök hadával háborúra kelnek:
De felült Lackó a béresek nyakára,
Nincs, ki vizet merjen hosszu csatornára.
3.

Egy, csak egy legény van talpon a vidéken,
Meddig a szem ellát puszta földön, égen;
Szörnyü vendégoldal reng araszos vállán,
Pedig még legénytoll sem pehelyzik állán.
Széles országútra messze, messze bámul,
Mintha más mezőkre vágyna e határrul;
Azt hinné az ember: élő tilalomfa,
Ütve ,általútnál’ egy csekély halomba.
4.

Szép öcsém, miért állsz ott a nap tüzében?
Ládd, a többi horkol boglya hűvösében;
Nyelvel a kuvasz is földre hengeredve,
A világért sincs most egerészni kedve:
Vagy sohasem láttál olyan forgó szelet,
Mint az, aki mindjárt megbirkózik veled,
És az útat nyalja sebesen haladva,
Mintha füstokádó nagy kémény szaladna?
5.

Nem is, nem is azt a forgószelet nézi,
Mely a hamvas útat véges-végig méri:
Túl a tornyon, melyet porbul rakott a szél,
Büszke fegyver csillog, büszke hadsereg kél.
És amint sereg kél szürke por ködéből,
Úgy kel a sohajtás a fiú szivéből;
Aztán csak néz, csak néz előre hajolva,
Mintha szive-lelke a szemében volna.
6.

„Szép magyar leventék, aranyos vitézek!
Jaj be keservesen, jaj be búsan nézlek.
Merre, meddig mentek? Harcra? Háborúba?
Hírvirágot szedni gyöngyös koszorúba?
Mentek-é tatárra? mentek-é törökre,
Nekik jóéjtszakát mondani örökre?
Hej! ha én is, én is köztetek mehetnék,
Szép magyar vitézek, aranyos leventék!”
7.

Ilyenforma Toldi Miklós gondolatja,
Mely sovárgó lelkét mélyen szántogatja;
S amint fő magában, amint gondolkodik,
Szíve búbánatban összefacsarodik.
Mert vitéz volt apja; György is, álnok bátyja,
A királyfi mellett nőtt fel, mint barátja;
S míg ő béresekkel gyüjt, kaszál egy sorban,
Gőgösen henyél az a királyudvarban.
8.

Itt van immár a had, Laczfi nádor hada,
Itt kevély hadával Laczfi Endre maga;
Délcegen megűli sárga paripáját,
Sok nehéz aranyhím terheli ruháját;
És utána nyalka, kolcsagos legények,
Tombolván alattok cifra nyergü mének:
Nézi Miklós, nézi, s dehogy veszi észbe,
Hogy a szeme is fáj az erős nézésbe.
9.

„Hé, paraszt! melyik út megyen itt Budára?”
Kérdi Laczfi hetykén, csak amúgy félvállra;
De Toldinak a szó szivébe nyilallik,
És olyat döbben rá, hogy kivűl is hallik.
„Hm, paraszt én!” emígy füstölög magában,
„Hát ki volna úr más széles e határban?
Toldi György talán, a rókalelkü bátya,
Ki Lajos királynál fenn a tányért váltja?
10.

Én paraszt? én?” - Amit még e szóhoz gondolt,
Toldi Györgyre szörnyü nagy káromkodás volt.
Azzal a nehéz fát könnyeden forgatja,
Mint csekély botocskát, véginél ragadja;
Hosszan, egyenesen tartja félkezével,
Mutatván az utat, hol Budára tér el,
S mintha vassá volna karja, maga válva,
Még csak meg se rezzen a kinyujtott szálfa.
11.

Nádorispán látja Toldit a nagy fával,
És elámul rajta mind egész hadával.
„Ember ez magáért” Laczfi mond „akárki;
Nos fiúk, birokra, hadd lássuk, ki áll ki?
Vagy ki tartja úgy fel azt a hitvány rúdat,
Amellyel mutatja e suhanc az útat?”
Szégyen és gyalázat: zúg, morog mindenki,
Egy paraszt fiúval még sem áll ki senki!
12.

De ki vína bajt az égiháborúval,
Szélveszes, zimankós, viharos borúval?
És ki vína Isten tüzes haragjával,
Hosszu, kacskaringós, sistergő nyilával?
Mert csak az kössön ki Toldival, ha drága
S nem megunt előtte Isten szép világa;
Jaj-keserves annak, aki jut kezébe,
Meghalt anyjának is visszarí ölébe.
13.

Elvonul a hadnép hosszu tömött sorban,
Toldiról beszélnek az egész táborban;
Mindenik mond néki nyájasat vagy szépet,
Mindenik derít rá egy mosolygó képet;
Egyik így szól: „Bajtárs! mért nem jősz csatára?
Ily legénynek, mint te, ott van ám nagy ára.”
Másik szánva mondja: „Szép öcsém, be nagy kár,
Hogy apád paraszt volt s te is az maradtál.”
14.

Elvonúl a tábor, csillapul morajja:
Ezt a szél elhordta, azt a por takarja;
Toldi meg nagybúsan hazafelé ballag,
Vaskos lábnyomától messze reng a parlag;
Mint komor bikáé, olyan a járása,
Mint a barna éjfél, szeme pillantása,
Mint a sértett vadkan, fú veszett dühében,
Csaknem összeroppan a rúd vas kezében.
MÁSODIK ÉNEKMÁSODIK ÉNEK.
,... hogy Budából Tholdi György megjő vala,
Öcscsét.......... gyakran feddi vala.‘
Ilosvai.
1.

Így vesződék Miklós, nyers, haragos búban,
De van drága dolog otthon Nagyfaluban:
Tán kigyúlt a ház is, úgy füstöl a kémény,
Nagy kolonc köszönget a kút méla gémén.
A malac-nép sí-rí; borju, bárány béget;
Aprómarha-nyáj közt van szörnyű itélet;
A fehércseléd közt a beteg se lomha:
Holmi kis vásárnál népesebb a konyha.
2.

Egy cseléd vizet tesz félakós bögrében,
Mely ha forr a tűzön s nem fér a bőrében,
Akkor a baromfit gyorsan belemártja,
Tollait letörli, bocskorát lerántja.
Van, ki a kis bárányt félti izzadástul;
S bundáját lerántja, még pedig irhástul;
Más a vékonypénzü nyúlat szalonnázza,
Hogy csöpögjön zsírtól ösztövér csontváza.
3.

Másik a malacot láng felett hintálja,
Szőrit kés fokával bőrig borotválja;
Bort ez csobolyóban, az kecsketömlőben,
Kenyeret hoz amaz bükkfa tekenőben...
4.

- Mit jelent e hű-hó gyászos özvegy-házban,
Hol a dinom-dánom régen volt szokásban?
Toldi Lőrincnének most van-é a torja?
Vagy menyegzőjének hozta így a sorja?
Tán megunta gyászos özvegysége ágyát,
S másnak adta élte fonnyadó virágát?
5.

Nincs halotti tora Toldi Lőrincnének,
Napja sem derült fel új menyegzőjének;
Másért sütnek-főznek, másért lakomáznak:
György van itthon, első szülötte a háznak.
6.

Toldi György nagy úr volt. Sok becses marhája,
Kincse volt temérdek, s arra büszke mája,
Sok nemes vitéze, fegyveres szolgája,
Sok nyerítő méne, nagy sereg kutyája.
Látogatni jött most negyvened magával,
Renyhe sáska népnek pusztitó fajával,
És a kész haszonnak egy felét fölenni,
Más felét magának tarsolyába tenni.
7.

György az édesanyját hidegen köszönté,
Bár ez a lelkét is majd elébe önté!
„Hát a másik hol van?” fanyalogva kérdi.
Senki sem hinné, hogy kedves öccsét érti.
„Szénát hord szegényke künn a béresekkel,
Hívatom -” de György úr ezt rikoltja: „Nem kell!”
Nem kell! és e két szó úgy esik anyjának,
Mintha a szivébe nagy kést mártanának.
8.

Nem kell? - Ím azonban kelletlen, hivatlan
A fiú betoppan; szive égő katlan,
Belsejét még most is fúrja és faragja
Szégyenítő búja, búsitó haragja.
Mégis, mindamellett - mily Isten csodája! -
Egy zokszót sem ejt ki Toldi Györgyre szája:
Lelke gyűlölségén erőt vesz valami,
Valami - nem tudom én azt kimondani.
9.

Amint látja Györgyöt hirtelen, váratlan,
Karja ölelésre nyílik akaratlan;
De az eltaszítja testvérét magától,
Gőgösen fordul el jó atyjafiától.
A szegény anyának könny tolul szemébe,
Kőszivű fiának sírva lép elébe,
Reszkető ajakkal, keze fejét gyúrván,
Ott reménykedik, de György korholja durván:
10.

„Úgy anyám! kecsegtesd ölbeli ebedet,
Ójad fúvó széltül drága gyermekedet;
Mártsad tejbe-vajba, mit se kímélj tőle,
Majd derék fajankó válik úgy belőle.
Most van a dandárja réten a munkának,
De foga nem fűlik ahhoz e gazdának;
Mint kopó, megérzi a zsíros ebédet,
S tővel-heggyel össze hagyja a cselédet.
11.

„Így sirattad mindig, én ha mondtam néha:
Nem válik belőle semmi, csak nagy léha,
Hogy parasztnak is rossz, lebzsel készakarva,
Noha birna dolgot, mert erős, mint marha.
Most tehetd ablakba: húsa és kövére
Szépen nő naponkint anyja örömére...”
Szóla György s kitoldá a szót egy kacajjal,
Melyre Miklós felbúg tompa, hosszu jajjal:
12.

„Átok és hazudság minden ige szádban!
Egy betű való sincs, Toldi György, a vádban.
Jól tudom, mi lappang bokrodnak megette,
Úgy szeressen Isten, ahogy engemet te!
Rossz vagyok parasztnak, rossz vagyok vitéznek,
Béresek között is től cudar csihésnek:
Forr epéd, hogy más is márt veled egy tálba,
Vesztenél, ha tudnál, egy vizes kanálba.
13.

„Azért, hogy senkinek láb alatt ne legyek,
Nem bánom én, igen, akár ma elmegyek;
Száz mérföld a világ, erre is, arra is:
Nem bánom én, igen, elmegyek én ma is.
De ami az enyém, azt elviszem innet:
Add ki, bátya, tüstént, ami engem illet;
Add ki a jussomat: pénzt, paripát, fegyvert:
Azontúl - az Isten áldjon minden embert.”
14.

„Itt a juss, kölök; ne mondd, hogy ki nem adtam!”
György kiált és arcul csapja, szintúgy csattan.
Toldi Miklósnak sincs ám galambepéje,
Bosszuállás lelke költözik beléje;
Szeme, mint az acél, a szikrát úgy hányja,
Ütni készül ökle csontos buzogánya;
György ijedve hátrál, odavan egészen:
E csapás utolsó szélütése lészen;
15.

S Györgyöt e csapással hűs verembe tennék,
Isten kenyeréből hol többé nem ennék,
Hol, mint egy repedt csont deszka közé kötve,
Ítéletnapig sem forradozna össze:
De midőn az öccse épen megrohanja,
Elsikoltja magát s közéjük fut anyja,
Testével takarja Györgyöt és úgy védi,
Pedig nem is Györgyöt, hanem Miklóst félti.
16.

Most a szörnyü gyermek karját elereszté,
Fejét és szemeit búsan lefüggeszté,
S mintha most ocsúdnék forró-hideg lázból,
Tántorogva ment ki az apai házból.
Méne elbusulva, némán haragjában,
És leült az udvar távolabb zugában,
Ott fejét a térdén tenyerébe hajtá,
S zokogott magában, de senki sem hallá.
HARMADIK ÉNEK.
,Öccsére Miklósra nagy haragja vala,
Szerető szolgáját mert megölte vala.‘
Ilosvai.
1.

Bezzeg nem busultak ám az ősi házban,
Szintén eltörődtek az evés-ivásban.
Fölkelvén pedig jó Toldi György asztala:
,Vitéz ő szolgái rudat hánynak vala.’
Ifju vér, öreg bor fickándott erökben,
A fa dárda vígan perdült jobb kezökben;
Mindenik kötődött, hangosan nevetve,
S mint szilaj csikóé, magas volt a kedve.
2.

Toldi György meg, amint torkig itta-ette,
Egy öreg karszékbe úr-magát vetette,
És az eresz alól gyönyörködve nézi,
Hogyan játszadoznak csintalan vitézi;
Majd, midőn meglátta a telek lábjában
Ülni öccsét Miklóst nagy-busan magában,
Feltámad lelkének szennyes indulatja,
S nagyfejű legényit ily szókkal biztatja:
3.

„Hé fiúk! amott ül egy túzok magában,
Orrát szárnya alá dugta nagy buvában;
Gunnyaszt, vagy dög is már? lássuk, fölrepűl-e?
Meg kell a palánkot döngetni körűle!”
4.

Mint kutyák közé ha nyulfiat lökének,
Kaptak a beszéden a szilaj legények,
Döng a deszkabástya Miklósnak megette,
Miklós a kudarcon ,búskodik’ felette.
Mert fölérni könnyű, könnyű nemcsak ésszel,
Hanem ököllel is, és megfogni kézzel,
Hogy csak őt bosszantja mind e vastag tréfa,
Mely ugyan fejétől sem járt messze néha.
5.

Toldi tűr azonban, bárha nem békével;
Birkozik nagy lelke fellázadt dühével;
Majd meggyőzi magát s megvetéssel tűri,
Szolganép belőle a csúfot hogy űzi.
Mert e nép eperszem volna haragjának,
Bosszuló karjától úgy elhullanának,
Mint a Sámsonétól, kiről írva vagyon,
Hogy ezer pogányt vert egy állcsonttal agyon.
6.

Tűrte Miklós, tűrte, ameddig tűrhette,
Azzal álla bosszút, hogy csak fel sem vette;
Úgy mutatta, mintha nem is venné észre,
Fülét sem mozdítá a nagy döngetésre.
De, midőn egy dárda válla csontját érte,
Iszonyatosképen megharagutt érte,
S melyen ült, a malomkő-darabot fogta,
Toldi György bosszantó népe közé dobta.
7.

Repül a nehéz kő: ki tudja, hol áll meg?
Ki tudja, hol áll meg s kit hogyan talál meg?
Fuss, ha futhatsz, Miklós! pallos alatt fejed!
Víz se mossa rólad le a gyilkos nevet!
Elvadulsz, elzüllöl az apai háztól,
Mint amely kivert kan elzüllik a nyájtól:
Ki egyet agyarral halálosan sérte,
Úgy aztán kimarta őt a többi érte.
8.

Elrepült a nagy kő, és ahol leszálla,
Egy nemes vitéznek lőn szörnyű halála:
Mint olajütőben szétmállott a teste,
És az összetört hús vérolajt ereszte.
Vérit a poros föld nagy-mohón felnyalta,
Két szemét halálos hályog eltakarta,
S aki őt eloltá, az a veszedelem
Mindenik bajtársnak fájt, csak ő neki nem.
9.

György haragja pedig lészen rendkivűli,
Mert vitéz szolgáját igen keserűli.
Másfelől örül, hogy gyilkos a testvére,
Kit hogy elveszessen, most esik kezére.
Most ravasz szándékát, melynek úta görbe,
Eltakarja törvény és igazság örve,
És, hogy öccsét bíró hírivel megrontsa,
El kell fogni nyomban, az kemény parancsa.

Törölt felhasználó 2008. 03. 15. 19:52
Előzmény: #11344  Törölt felhasználó
#11345
Mostan emlékezem az elmult időkről,
Az elmult időkben jó Tholdi Miklósról...‘
Ilosvai.
Mint ha pásztortűz ég őszi éjtszakákon,
Messziről lobogva tenger pusztaságon:
Toldi Miklós képe úgy lobog fel nékem
Majd kilenc-tíz ember-öltő régiségben.
Rémlik, mintha látnám termetes növését,
Pusztító csatában szálfa-öklelését,
Hallanám dübörgő hangjait szavának,
Kit ma képzelnétek Isten haragjának.
Ez volt ám az ember, ha kellett, a gáton,
Nem terem ma párja hetedhét országon;
Ha most feltámadna s eljőne közétek,
Minden dolgát szemfényvesztésnek hinnétek.
Hárman sem birnátok súlyos buzogányát,
Parittyaköveit, öklelő kopjáját;
Elhülnétek, látva rettenetes pajzsát,
,És, kit a csizmáján viselt, sarkantyúját.‘
ELSŐ ÉNEK.
,Nyomó rúdat félkezével kapta vala,
Buda felé azzal utát mutatja vala.‘
Ilosvai.
1.

Ég a napmelegtől a kopár szík sarja,
Tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta;
Nincs egy árva fűszál a tors közt kelőben,
Nincs tenyérnyi zöld hely nagy határ mezőben.
Boglyák hűvösében tíz-tizenkét szolga
Hortyog, mintha legjobb rendin menne dolga;
Hej, pedig üresen, vagy félig rakottan,
Nagy szénás szekerek álldogálnak ottan.
2.

Ösztövér kutágas, hórihorgas gémmel
Mélyen néz a kútba s benne vizet kémel:
Óriás szunyognak képzelné valaki,
Mely az öreg földnek vérit most szíja ki.
Válunál az ökrök szomjasan delelnek,
Bőgölyök hadával háborúra kelnek:
De felült Lackó a béresek nyakára,
Nincs, ki vizet merjen hosszu csatornára.
3.

Egy, csak egy legény van talpon a vidéken,
Meddig a szem ellát puszta földön, égen;
Szörnyü vendégoldal reng araszos vállán,
Pedig még legénytoll sem pehelyzik állán.
Széles országútra messze, messze bámul,
Mintha más mezőkre vágyna e határrul;
Azt hinné az ember: élő tilalomfa,
Ütve ,általútnál’ egy csekély halomba.
4.

Szép öcsém, miért állsz ott a nap tüzében?
Ládd, a többi horkol boglya hűvösében;
Nyelvel a kuvasz is földre hengeredve,
A világért sincs most egerészni kedve:
Vagy sohasem láttál olyan forgó szelet,
Mint az, aki mindjárt megbirkózik veled,
És az útat nyalja sebesen haladva,
Mintha füstokádó nagy kémény szaladna?
5.

Nem is, nem is azt a forgószelet nézi,
Mely a hamvas útat véges-végig méri:
Túl a tornyon, melyet porbul rakott a szél,
Büszke fegyver csillog, büszke hadsereg kél.
És amint sereg kél szürke por ködéből,
Úgy kel a sohajtás a fiú szivéből;
Aztán csak néz, csak néz előre hajolva,
Mintha szive-lelke a szemében volna.
6.

„Szép magyar leventék, aranyos vitézek!
Jaj be keservesen, jaj be búsan nézlek.
Merre, meddig mentek? Harcra? Háborúba?
Hírvirágot szedni gyöngyös koszorúba?
Mentek-é tatárra? mentek-é törökre,
Nekik jóéjtszakát mondani örökre?
Hej! ha én is, én is köztetek mehetnék,
Szép magyar vitézek, aranyos leventék!”
7.

Ilyenforma Toldi Miklós gondolatja,
Mely sovárgó lelkét mélyen szántogatja;
S amint fő magában, amint gondolkodik,
Szíve búbánatban összefacsarodik.
Mert vitéz volt apja; György is, álnok bátyja,
A királyfi mellett nőtt fel, mint barátja;
S míg ő béresekkel gyüjt, kaszál egy sorban,
Gőgösen henyél az a királyudvarban.
8.

Itt van immár a had, Laczfi nádor hada,
Itt kevély hadával Laczfi Endre maga;
Délcegen megűli sárga paripáját,
Sok nehéz aranyhím terheli ruháját;
És utána nyalka, kolcsagos legények,
Tombolván alattok cifra nyergü mének:
Nézi Miklós, nézi, s dehogy veszi észbe,
Hogy a szeme is fáj az erős nézésbe.
9.

„Hé, paraszt! melyik út megyen itt Budára?”
Kérdi Laczfi hetykén, csak amúgy félvállra;
De Toldinak a szó szivébe nyilallik,
És olyat döbben rá, hogy kivűl is hallik.
„Hm, paraszt én!” emígy füstölög magában,
„Hát ki volna úr más széles e határban?
Toldi György talán, a rókalelkü bátya,
Ki Lajos királynál fenn a tányért váltja?
10.

Én paraszt? én?” - Amit még e szóhoz gondolt,
Toldi Györgyre szörnyü nagy káromkodás volt.
Azzal a nehéz fát könnyeden forgatja,
Mint csekély botocskát, véginél ragadja;
Hosszan, egyenesen tartja félkezével,
Mutatván az utat, hol Budára tér el,
S mintha vassá volna karja, maga válva,
Még csak meg se rezzen a kinyujtott szálfa.
11.

Nádorispán látja Toldit a nagy fával,
És elámul rajta mind egész hadával.
„Ember ez magáért” Laczfi mond „akárki;
Nos fiúk, birokra, hadd lássuk, ki áll ki?
Vagy ki tartja úgy fel azt a hitvány rúdat,
Amellyel mutatja e suhanc az útat?”
Szégyen és gyalázat: zúg, morog mindenki,
Egy paraszt fiúval még sem áll ki senki!
12.

De ki vína bajt az égiháborúval,
Szélveszes, zimankós, viharos borúval?
És ki vína Isten tüzes haragjával,
Hosszu, kacskaringós, sistergő nyilával?
Mert csak az kössön ki Toldival, ha drága
S nem megunt előtte Isten szép világa;
Jaj-keserves annak, aki jut kezébe,
Meghalt anyjának is visszarí ölébe.
13.

Elvonul a hadnép hosszu tömött sorban,
Toldiról beszélnek az egész táborban;
Mindenik mond néki nyájasat vagy szépet,
Mindenik derít rá egy mosolygó képet;
Egyik így szól: „Bajtárs! mért nem jősz csatára?
Ily legénynek, mint te, ott van ám nagy ára.”
Másik szánva mondja: „Szép öcsém, be nagy kár,
Hogy apád paraszt volt s te is az maradtál.”
14.

Elvonúl a tábor, csillapul morajja:
Ezt a szél elhordta, azt a por takarja;
Toldi meg nagybúsan hazafelé ballag,
Vaskos lábnyomától messze reng a parlag;
Mint komor bikáé, olyan a járása,
Mint a barna éjfél, szeme pillantása,
Mint a sértett vadkan, fú veszett dühében,
Csaknem összeroppan a rúd vas kezében.
MÁSODIK ÉNEKMÁSODIK ÉNEK.
,... hogy Budából Tholdi György megjő vala,
Öcscsét.......... gyakran feddi vala.‘
Ilosvai.
1.

Így vesződék Miklós, nyers, haragos búban,
De van drága dolog otthon Nagyfaluban:
Tán kigyúlt a ház is, úgy füstöl a kémény,
Nagy kolonc köszönget a kút méla gémén.
A malac-nép sí-rí; borju, bárány béget;
Aprómarha-nyáj közt van szörnyű itélet;
A fehércseléd közt a beteg se lomha:
Holmi kis vásárnál népesebb a konyha.
2.

Egy cseléd vizet tesz félakós bögrében,
Mely ha forr a tűzön s nem fér a bőrében,
Akkor a baromfit gyorsan belemártja,
Tollait letörli, bocskorát lerántja.
Van, ki a kis bárányt félti izzadástul;
S bundáját lerántja, még pedig irhástul;
Más a vékonypénzü nyúlat szalonnázza,
Hogy csöpögjön zsírtól ösztövér csontváza.
3.

Másik a malacot láng felett hintálja,
Szőrit kés fokával bőrig borotválja;
Bort ez csobolyóban, az kecsketömlőben,
Kenyeret hoz amaz bükkfa tekenőben...
4.

- Mit jelent e hű-hó gyászos özvegy-házban,
Hol a dinom-dánom régen volt szokásban?
Toldi Lőrincnének most van-é a torja?
Vagy menyegzőjének hozta így a sorja?
Tán megunta gyászos özvegysége ágyát,
S másnak adta élte fonnyadó virágát?
5.

Nincs halotti tora Toldi Lőrincnének,
Napja sem derült fel új menyegzőjének;
Másért sütnek-főznek, másért lakomáznak:
György van itthon, első szülötte a háznak.
6.

Toldi György nagy úr volt. Sok becses marhája,
Kincse volt temérdek, s arra büszke mája,
Sok nemes vitéze, fegyveres szolgája,
Sok nyerítő méne, nagy sereg kutyája.
Látogatni jött most negyvened magával,
Renyhe sáska népnek pusztitó fajával,
És a kész haszonnak egy felét fölenni,
Más felét magának tarsolyába tenni.
7.

György az édesanyját hidegen köszönté,
Bár ez a lelkét is majd elébe önté!
„Hát a másik hol van?” fanyalogva kérdi.
Senki sem hinné, hogy kedves öccsét érti.
„Szénát hord szegényke künn a béresekkel,
Hívatom -” de György úr ezt rikoltja: „Nem kell!”
Nem kell! és e két szó úgy esik anyjának,
Mintha a szivébe nagy kést mártanának.
8.

Nem kell? - Ím azonban kelletlen, hivatlan
A fiú betoppan; szive égő katlan,
Belsejét még most is fúrja és faragja
Szégyenítő búja, búsitó haragja.
Mégis, mindamellett - mily Isten csodája! -
Egy zokszót sem ejt ki Toldi Györgyre szája:
Lelke gyűlölségén erőt vesz valami,
Valami - nem tudom én azt kimondani.
9.

Amint látja Györgyöt hirtelen, váratlan,
Karja ölelésre nyílik akaratlan;
De az eltaszítja testvérét magától,
Gőgösen fordul el jó atyjafiától.
A szegény anyának könny tolul szemébe,
Kőszivű fiának sírva lép elébe,
Reszkető ajakkal, keze fejét gyúrván,
Ott reménykedik, de György korholja durván:
10.

„Úgy anyám! kecsegtesd ölbeli ebedet,
Ójad fúvó széltül drága gyermekedet;
Mártsad tejbe-vajba, mit se kímélj tőle,
Majd derék fajankó válik úgy belőle.
Most van a dandárja réten a munkának,
De foga nem fűlik ahhoz e gazdának;
Mint kopó, megérzi a zsíros ebédet,
S tővel-heggyel össze hagyja a cselédet.
11.

„Így sirattad mindig, én ha mondtam néha:
Nem válik belőle semmi, csak nagy léha,
Hogy parasztnak is rossz, lebzsel készakarva,
Noha birna dolgot, mert erős, mint marha.
Most tehetd ablakba: húsa és kövére
Szépen nő naponkint anyja örömére...”
Szóla György s kitoldá a szót egy kacajjal,
Melyre Miklós felbúg tompa, hosszu jajjal:
12.

„Átok és hazudság minden ige szádban!
Egy betű való sincs, Toldi György, a vádban.
Jól tudom, mi lappang bokrodnak megette,
Úgy szeressen Isten, ahogy engemet te!
Rossz vagyok parasztnak, rossz vagyok vitéznek,
Béresek között is től cudar csihésnek:
Forr epéd, hogy más is márt veled egy tálba,
Vesztenél, ha tudnál, egy vizes kanálba.
13.

„Azért, hogy senkinek láb alatt ne legyek,
Nem bánom én, igen, akár ma elmegyek;
Száz mérföld a világ, erre is, arra is:
Nem bánom én, igen, elmegyek én ma is.
De ami az enyém, azt elviszem innet:
Add ki, bátya, tüstént, ami engem illet;
Add ki a jussomat: pénzt, paripát, fegyvert:
Azontúl - az Isten áldjon minden embert.”
14.

„Itt a juss, kölök; ne mondd, hogy ki nem adtam!”
György kiált és arcul csapja, szintúgy csattan.
Toldi Miklósnak sincs ám galambepéje,
Bosszuállás lelke költözik beléje;
Szeme, mint az acél, a szikrát úgy hányja,
Ütni készül ökle csontos buzogánya;
György ijedve hátrál, odavan egészen:
E csapás utolsó szélütése lészen;
15.

S Györgyöt e csapással hűs verembe tennék,
Isten kenyeréből hol többé nem ennék,
Hol, mint egy repedt csont deszka közé kötve,
Ítéletnapig sem forradozna össze:
De midőn az öccse épen megrohanja,
Elsikoltja magát s közéjük fut anyja,
Testével takarja Györgyöt és úgy védi,
Pedig nem is Györgyöt, hanem Miklóst félti.
16.

Most a szörnyü gyermek karját elereszté,
Fejét és szemeit búsan lefüggeszté,
S mintha most ocsúdnék forró-hideg lázból,
Tántorogva ment ki az apai házból.
Méne elbusulva, némán haragjában,
És leült az udvar távolabb zugában,
Ott fejét a térdén tenyerébe hajtá,
S zokogott magában, de senki sem hallá.
HARMADIK ÉNEK.
,Öccsére Miklósra nagy haragja vala,
Szerető szolgáját mert megölte vala.‘
Ilosvai.
1.

Bezzeg nem busultak ám az ősi házban,
Szintén eltörődtek az evés-ivásban.
Fölkelvén pedig jó Toldi György asztala:
,Vitéz ő szolgái rudat hánynak vala.’
Ifju vér, öreg bor fickándott erökben,
A fa dárda vígan perdült jobb kezökben;
Mindenik kötődött, hangosan nevetve,
S mint szilaj csikóé, magas volt a kedve.
2.

Toldi György meg, amint torkig itta-ette,
Egy öreg karszékbe úr-magát vetette,
És az eresz alól gyönyörködve nézi,
Hogyan játszadoznak csintalan vitézi;
Majd, midőn meglátta a telek lábjában
Ülni öccsét Miklóst nagy-busan magában,
Feltámad lelkének szennyes indulatja,
S nagyfejű legényit ily szókkal biztatja:
3.

„Hé fiúk! amott ül egy túzok magában,
Orrát szárnya alá dugta nagy buvában;
Gunnyaszt, vagy dög is már? lássuk, fölrepűl-e?
Meg kell a palánkot döngetni körűle!”
4.

Mint kutyák közé ha nyulfiat lökének,
Kaptak a beszéden a szilaj legények,
Döng a deszkabástya Miklósnak megette,
Miklós a kudarcon ,búskodik’ felette.
Mert fölérni könnyű, könnyű nemcsak ésszel,
Hanem ököllel is, és megfogni kézzel,
Hogy csak őt bosszantja mind e vastag tréfa,
Mely ugyan fejétől sem járt messze néha.
5.

Toldi tűr azonban, bárha nem békével;
Birkozik nagy lelke fellázadt dühével;
Majd meggyőzi magát s megvetéssel tűri,
Szolganép belőle a csúfot hogy űzi.
Mert e nép eperszem volna haragjának,
Bosszuló karjától úgy elhullanának,
Mint a Sámsonétól, kiről írva vagyon,
Hogy ezer pogányt vert egy állcsonttal agyon.
6.

Tűrte Miklós, tűrte, ameddig tűrhette,
Azzal álla bosszút, hogy csak fel sem vette;
Úgy mutatta, mintha nem is venné észre,
Fülét sem mozdítá a nagy döngetésre.
De, midőn egy dárda válla csontját érte,
Iszonyatosképen megharagutt érte,
S melyen ült, a malomkő-darabot fogta,
Toldi György bosszantó népe közé dobta.
7.

Repül a nehéz kő: ki tudja, hol áll meg?
Ki tudja, hol áll meg s kit hogyan talál meg?
Fuss, ha futhatsz, Miklós! pallos alatt fejed!
Víz se mossa rólad le a gyilkos nevet!
Elvadulsz, elzüllöl az apai háztól,
Mint amely kivert kan elzüllik a nyájtól:
Ki egyet agyarral halálosan sérte,
Úgy aztán kimarta őt a többi érte.
8.

Elrepült a nagy kő, és ahol leszálla,
Egy nemes vitéznek lőn szörnyű halála:
Mint olajütőben szétmállott a teste,
És az összetört hús vérolajt ereszte.
Vérit a poros föld nagy-mohón felnyalta,
Két szemét halálos hályog eltakarta,
S aki őt eloltá, az a veszedelem
Mindenik bajtársnak fájt, csak ő neki nem.
9.

György haragja pedig lészen rendkivűli,
Mert vitéz szolgáját igen keserűli.
Másfelől örül, hogy gyilkos a testvére,
Kit hogy elveszessen, most esik kezére.
Most ravasz szándékát, melynek úta görbe,
Eltakarja törvény és igazság örve,
És, hogy öccsét bíró hírivel megrontsa,
El kell fogni nyomban, az kemény parancsa.

Törölt felhasználó 2008. 03. 15. 19:52
Előzmény: #11343  Törölt felhasználó
#11344
Mostan emlékezem az elmult időkről,
Az elmult időkben jó Tholdi Miklósról...‘
Ilosvai.
Mint ha pásztortűz ég őszi éjtszakákon,
Messziről lobogva tenger pusztaságon:
Toldi Miklós képe úgy lobog fel nékem
Majd kilenc-tíz ember-öltő régiségben.
Rémlik, mintha látnám termetes növését,
Pusztító csatában szálfa-öklelését,
Hallanám dübörgő hangjait szavának,
Kit ma képzelnétek Isten haragjának.
Ez volt ám az ember, ha kellett, a gáton,
Nem terem ma párja hetedhét országon;
Ha most feltámadna s eljőne közétek,
Minden dolgát szemfényvesztésnek hinnétek.
Hárman sem birnátok súlyos buzogányát,
Parittyaköveit, öklelő kopjáját;
Elhülnétek, látva rettenetes pajzsát,
,És, kit a csizmáján viselt, sarkantyúját.‘
ELSŐ ÉNEK.
,Nyomó rúdat félkezével kapta vala,
Buda felé azzal utát mutatja vala.‘
Ilosvai.
1.

Ég a napmelegtől a kopár szík sarja,
Tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta;
Nincs egy árva fűszál a tors közt kelőben,
Nincs tenyérnyi zöld hely nagy határ mezőben.
Boglyák hűvösében tíz-tizenkét szolga
Hortyog, mintha legjobb rendin menne dolga;
Hej, pedig üresen, vagy félig rakottan,
Nagy szénás szekerek álldogálnak ottan.
2.

Ösztövér kutágas, hórihorgas gémmel
Mélyen néz a kútba s benne vizet kémel:
Óriás szunyognak képzelné valaki,
Mely az öreg földnek vérit most szíja ki.
Válunál az ökrök szomjasan delelnek,
Bőgölyök hadával háborúra kelnek:
De felült Lackó a béresek nyakára,
Nincs, ki vizet merjen hosszu csatornára.
3.

Egy, csak egy legény van talpon a vidéken,
Meddig a szem ellát puszta földön, égen;
Szörnyü vendégoldal reng araszos vállán,
Pedig még legénytoll sem pehelyzik állán.
Széles országútra messze, messze bámul,
Mintha más mezőkre vágyna e határrul;
Azt hinné az ember: élő tilalomfa,
Ütve ,általútnál’ egy csekély halomba.
4.

Szép öcsém, miért állsz ott a nap tüzében?
Ládd, a többi horkol boglya hűvösében;
Nyelvel a kuvasz is földre hengeredve,
A világért sincs most egerészni kedve:
Vagy sohasem láttál olyan forgó szelet,
Mint az, aki mindjárt megbirkózik veled,
És az útat nyalja sebesen haladva,
Mintha füstokádó nagy kémény szaladna?
5.

Nem is, nem is azt a forgószelet nézi,
Mely a hamvas útat véges-végig méri:
Túl a tornyon, melyet porbul rakott a szél,
Büszke fegyver csillog, büszke hadsereg kél.
És amint sereg kél szürke por ködéből,
Úgy kel a sohajtás a fiú szivéből;
Aztán csak néz, csak néz előre hajolva,
Mintha szive-lelke a szemében volna.
6.

„Szép magyar leventék, aranyos vitézek!
Jaj be keservesen, jaj be búsan nézlek.
Merre, meddig mentek? Harcra? Háborúba?
Hírvirágot szedni gyöngyös koszorúba?
Mentek-é tatárra? mentek-é törökre,
Nekik jóéjtszakát mondani örökre?
Hej! ha én is, én is köztetek mehetnék,
Szép magyar vitézek, aranyos leventék!”
7.

Ilyenforma Toldi Miklós gondolatja,
Mely sovárgó lelkét mélyen szántogatja;
S amint fő magában, amint gondolkodik,
Szíve búbánatban összefacsarodik.
Mert vitéz volt apja; György is, álnok bátyja,
A királyfi mellett nőtt fel, mint barátja;
S míg ő béresekkel gyüjt, kaszál egy sorban,
Gőgösen henyél az a királyudvarban.
8.

Itt van immár a had, Laczfi nádor hada,
Itt kevély hadával Laczfi Endre maga;
Délcegen megűli sárga paripáját,
Sok nehéz aranyhím terheli ruháját;
És utána nyalka, kolcsagos legények,
Tombolván alattok cifra nyergü mének:
Nézi Miklós, nézi, s dehogy veszi észbe,
Hogy a szeme is fáj az erős nézésbe.
9.

„Hé, paraszt! melyik út megyen itt Budára?”
Kérdi Laczfi hetykén, csak amúgy félvállra;
De Toldinak a szó szivébe nyilallik,
És olyat döbben rá, hogy kivűl is hallik.
„Hm, paraszt én!” emígy füstölög magában,
„Hát ki volna úr más széles e határban?
Toldi György talán, a rókalelkü bátya,
Ki Lajos királynál fenn a tányért váltja?
10.

Én paraszt? én?” - Amit még e szóhoz gondolt,
Toldi Györgyre szörnyü nagy káromkodás volt.
Azzal a nehéz fát könnyeden forgatja,
Mint csekély botocskát, véginél ragadja;
Hosszan, egyenesen tartja félkezével,
Mutatván az utat, hol Budára tér el,
S mintha vassá volna karja, maga válva,
Még csak meg se rezzen a kinyujtott szálfa.
11.

Nádorispán látja Toldit a nagy fával,
És elámul rajta mind egész hadával.
„Ember ez magáért” Laczfi mond „akárki;
Nos fiúk, birokra, hadd lássuk, ki áll ki?
Vagy ki tartja úgy fel azt a hitvány rúdat,
Amellyel mutatja e suhanc az útat?”
Szégyen és gyalázat: zúg, morog mindenki,
Egy paraszt fiúval még sem áll ki senki!
12.

De ki vína bajt az égiháborúval,
Szélveszes, zimankós, viharos borúval?
És ki vína Isten tüzes haragjával,
Hosszu, kacskaringós, sistergő nyilával?
Mert csak az kössön ki Toldival, ha drága
S nem megunt előtte Isten szép világa;
Jaj-keserves annak, aki jut kezébe,
Meghalt anyjának is visszarí ölébe.
13.

Elvonul a hadnép hosszu tömött sorban,
Toldiról beszélnek az egész táborban;
Mindenik mond néki nyájasat vagy szépet,
Mindenik derít rá egy mosolygó képet;
Egyik így szól: „Bajtárs! mért nem jősz csatára?
Ily legénynek, mint te, ott van ám nagy ára.”
Másik szánva mondja: „Szép öcsém, be nagy kár,
Hogy apád paraszt volt s te is az maradtál.”
14.

Elvonúl a tábor, csillapul morajja:
Ezt a szél elhordta, azt a por takarja;
Toldi meg nagybúsan hazafelé ballag,
Vaskos lábnyomától messze reng a parlag;
Mint komor bikáé, olyan a járása,
Mint a barna éjfél, szeme pillantása,
Mint a sértett vadkan, fú veszett dühében,
Csaknem összeroppan a rúd vas kezében.
MÁSODIK ÉNEKMÁSODIK ÉNEK.
,... hogy Budából Tholdi György megjő vala,
Öcscsét.......... gyakran feddi vala.‘
Ilosvai.
1.

Így vesződék Miklós, nyers, haragos búban,
De van drága dolog otthon Nagyfaluban:
Tán kigyúlt a ház is, úgy füstöl a kémény,
Nagy kolonc köszönget a kút méla gémén.
A malac-nép sí-rí; borju, bárány béget;
Aprómarha-nyáj közt van szörnyű itélet;
A fehércseléd közt a beteg se lomha:
Holmi kis vásárnál népesebb a konyha.
2.

Egy cseléd vizet tesz félakós bögrében,
Mely ha forr a tűzön s nem fér a bőrében,
Akkor a baromfit gyorsan belemártja,
Tollait letörli, bocskorát lerántja.
Van, ki a kis bárányt félti izzadástul;
S bundáját lerántja, még pedig irhástul;
Más a vékonypénzü nyúlat szalonnázza,
Hogy csöpögjön zsírtól ösztövér csontváza.
3.

Másik a malacot láng felett hintálja,
Szőrit kés fokával bőrig borotválja;
Bort ez csobolyóban, az kecsketömlőben,
Kenyeret hoz amaz bükkfa tekenőben...
4.

- Mit jelent e hű-hó gyászos özvegy-házban,
Hol a dinom-dánom régen volt szokásban?
Toldi Lőrincnének most van-é a torja?
Vagy menyegzőjének hozta így a sorja?
Tán megunta gyászos özvegysége ágyát,
S másnak adta élte fonnyadó virágát?
5.

Nincs halotti tora Toldi Lőrincnének,
Napja sem derült fel új menyegzőjének;
Másért sütnek-főznek, másért lakomáznak:
György van itthon, első szülötte a háznak.
6.

Toldi György nagy úr volt. Sok becses marhája,
Kincse volt temérdek, s arra büszke mája,
Sok nemes vitéze, fegyveres szolgája,
Sok nyerítő méne, nagy sereg kutyája.
Látogatni jött most negyvened magával,
Renyhe sáska népnek pusztitó fajával,
És a kész haszonnak egy felét fölenni,
Más felét magának tarsolyába tenni.
7.

György az édesanyját hidegen köszönté,
Bár ez a lelkét is majd elébe önté!
„Hát a másik hol van?” fanyalogva kérdi.
Senki sem hinné, hogy kedves öccsét érti.
„Szénát hord szegényke künn a béresekkel,
Hívatom -” de György úr ezt rikoltja: „Nem kell!”
Nem kell! és e két szó úgy esik anyjának,
Mintha a szivébe nagy kést mártanának.
8.

Nem kell? - Ím azonban kelletlen, hivatlan
A fiú betoppan; szive égő katlan,
Belsejét még most is fúrja és faragja
Szégyenítő búja, búsitó haragja.
Mégis, mindamellett - mily Isten csodája! -
Egy zokszót sem ejt ki Toldi Györgyre szája:
Lelke gyűlölségén erőt vesz valami,
Valami - nem tudom én azt kimondani.
9.

Amint látja Györgyöt hirtelen, váratlan,
Karja ölelésre nyílik akaratlan;
De az eltaszítja testvérét magától,
Gőgösen fordul el jó atyjafiától.
A szegény anyának könny tolul szemébe,
Kőszivű fiának sírva lép elébe,
Reszkető ajakkal, keze fejét gyúrván,
Ott reménykedik, de György korholja durván:
10.

„Úgy anyám! kecsegtesd ölbeli ebedet,
Ójad fúvó széltül drága gyermekedet;
Mártsad tejbe-vajba, mit se kímélj tőle,
Majd derék fajankó válik úgy belőle.
Most van a dandárja réten a munkának,
De foga nem fűlik ahhoz e gazdának;
Mint kopó, megérzi a zsíros ebédet,
S tővel-heggyel össze hagyja a cselédet.
11.

„Így sirattad mindig, én ha mondtam néha:
Nem válik belőle semmi, csak nagy léha,
Hogy parasztnak is rossz, lebzsel készakarva,
Noha birna dolgot, mert erős, mint marha.
Most tehetd ablakba: húsa és kövére
Szépen nő naponkint anyja örömére...”
Szóla György s kitoldá a szót egy kacajjal,
Melyre Miklós felbúg tompa, hosszu jajjal:
12.

„Átok és hazudság minden ige szádban!
Egy betű való sincs, Toldi György, a vádban.
Jól tudom, mi lappang bokrodnak megette,
Úgy szeressen Isten, ahogy engemet te!
Rossz vagyok parasztnak, rossz vagyok vitéznek,
Béresek között is től cudar csihésnek:
Forr epéd, hogy más is márt veled egy tálba,
Vesztenél, ha tudnál, egy vizes kanálba.
13.

„Azért, hogy senkinek láb alatt ne legyek,
Nem bánom én, igen, akár ma elmegyek;
Száz mérföld a világ, erre is, arra is:
Nem bánom én, igen, elmegyek én ma is.
De ami az enyém, azt elviszem innet:
Add ki, bátya, tüstént, ami engem illet;
Add ki a jussomat: pénzt, paripát, fegyvert:
Azontúl - az Isten áldjon minden embert.”
14.

„Itt a juss, kölök; ne mondd, hogy ki nem adtam!”
György kiált és arcul csapja, szintúgy csattan.
Toldi Miklósnak sincs ám galambepéje,
Bosszuállás lelke költözik beléje;
Szeme, mint az acél, a szikrát úgy hányja,
Ütni készül ökle csontos buzogánya;
György ijedve hátrál, odavan egészen:
E csapás utolsó szélütése lészen;
15.

S Györgyöt e csapással hűs verembe tennék,
Isten kenyeréből hol többé nem ennék,
Hol, mint egy repedt csont deszka közé kötve,
Ítéletnapig sem forradozna össze:
De midőn az öccse épen megrohanja,
Elsikoltja magát s közéjük fut anyja,
Testével takarja Györgyöt és úgy védi,
Pedig nem is Györgyöt, hanem Miklóst félti.
16.

Most a szörnyü gyermek karját elereszté,
Fejét és szemeit búsan lefüggeszté,
S mintha most ocsúdnék forró-hideg lázból,
Tántorogva ment ki az apai házból.
Méne elbusulva, némán haragjában,
És leült az udvar távolabb zugában,
Ott fejét a térdén tenyerébe hajtá,
S zokogott magában, de senki sem hallá.
HARMADIK ÉNEK.
,Öccsére Miklósra nagy haragja vala,
Szerető szolgáját mert megölte vala.‘
Ilosvai.
1.

Bezzeg nem busultak ám az ősi házban,
Szintén eltörődtek az evés-ivásban.
Fölkelvén pedig jó Toldi György asztala:
,Vitéz ő szolgái rudat hánynak vala.’
Ifju vér, öreg bor fickándott erökben,
A fa dárda vígan perdült jobb kezökben;
Mindenik kötődött, hangosan nevetve,
S mint szilaj csikóé, magas volt a kedve.
2.

Toldi György meg, amint torkig itta-ette,
Egy öreg karszékbe úr-magát vetette,
És az eresz alól gyönyörködve nézi,
Hogyan játszadoznak csintalan vitézi;
Majd, midőn meglátta a telek lábjában
Ülni öccsét Miklóst nagy-busan magában,
Feltámad lelkének szennyes indulatja,
S nagyfejű legényit ily szókkal biztatja:
3.

„Hé fiúk! amott ül egy túzok magában,
Orrát szárnya alá dugta nagy buvában;
Gunnyaszt, vagy dög is már? lássuk, fölrepűl-e?
Meg kell a palánkot döngetni körűle!”
4.

Mint kutyák közé ha nyulfiat lökének,
Kaptak a beszéden a szilaj legények,
Döng a deszkabástya Miklósnak megette,
Miklós a kudarcon ,búskodik’ felette.
Mert fölérni könnyű, könnyű nemcsak ésszel,
Hanem ököllel is, és megfogni kézzel,
Hogy csak őt bosszantja mind e vastag tréfa,
Mely ugyan fejétől sem járt messze néha.
5.

Toldi tűr azonban, bárha nem békével;
Birkozik nagy lelke fellázadt dühével;
Majd meggyőzi magát s megvetéssel tűri,
Szolganép belőle a csúfot hogy űzi.
Mert e nép eperszem volna haragjának,
Bosszuló karjától úgy elhullanának,
Mint a Sámsonétól, kiről írva vagyon,
Hogy ezer pogányt vert egy állcsonttal agyon.
6.

Tűrte Miklós, tűrte, ameddig tűrhette,
Azzal álla bosszút, hogy csak fel sem vette;
Úgy mutatta, mintha nem is venné észre,
Fülét sem mozdítá a nagy döngetésre.
De, midőn egy dárda válla csontját érte,
Iszonyatosképen megharagutt érte,
S melyen ült, a malomkő-darabot fogta,
Toldi György bosszantó népe közé dobta.
7.

Repül a nehéz kő: ki tudja, hol áll meg?
Ki tudja, hol áll meg s kit hogyan talál meg?
Fuss, ha futhatsz, Miklós! pallos alatt fejed!
Víz se mossa rólad le a gyilkos nevet!
Elvadulsz, elzüllöl az apai háztól,
Mint amely kivert kan elzüllik a nyájtól:
Ki egyet agyarral halálosan sérte,
Úgy aztán kimarta őt a többi érte.
8.

Elrepült a nagy kő, és ahol leszálla,
Egy nemes vitéznek lőn szörnyű halála:
Mint olajütőben szétmállott a teste,
És az összetört hús vérolajt ereszte.
Vérit a poros föld nagy-mohón felnyalta,
Két szemét halálos hályog eltakarta,
S aki őt eloltá, az a veszedelem
Mindenik bajtársnak fájt, csak ő neki nem.
9.

György haragja pedig lészen rendkivűli,
Mert vitéz szolgáját igen keserűli.
Másfelől örül, hogy gyilkos a testvére,
Kit hogy elveszessen, most esik kezére.
Most ravasz szándékát, melynek úta görbe,
Eltakarja törvény és igazság örve,
És, hogy öccsét bíró hírivel megrontsa,
El kell fogni nyomban, az kemény parancsa.

Törölt felhasználó 2008. 03. 15. 19:19
Előzmény: #11337  Törölt felhasználó
#11343
Vitorlás a tőzsdén jellemzően a "jobbos" kisbüfik nyernek. (A multitőkét hagyjuk)
Azon egyszerű oknál fogva, hogy látják a valóságot. Az ide nagyon kell...tudod?
Törölt felhasználó 2008. 03. 15. 19:17
Előzmény: #11337  Törölt felhasználó
#11342
Buxi! :)

félc munka - fércmunka

sértetségtől - sértettségtől

"Ne légy szeles.
Bár a munkádon más keres -
dolgozni csak pontosan, szépen,
ahogy a csillag megy az égen,
ugy érdemes. "
(J.A.)
Törölt felhasználó 2008. 03. 15. 19:15
#11341
Én csak a félcmunkára reagáltam.Enyhén szólva is túlzásnak (rosszindulatunak) tartom.
Törölt felhasználó 2008. 03. 15. 19:10
Előzmény: #11339  Törölt felhasználó
#11340
))))
Törölt felhasználó 2008. 03. 15. 19:06
#11339
Azért gondolom nem lennél szomorú,ha ilyen színvonalú tanulmányt tudnál írni.Olyan iq-d lenne,amilyen Freund Tamásnak van,lehet,hogy most nem is itt lennél?(ki tudja)
Törölt felhasználó 2008. 03. 15. 18:30
Előzmény: #11337  Törölt felhasználó
#11338
Adj.
Törölt felhasználó 2008. 03. 15. 18:20
Előzmény: #11334  Törölt felhasználó
#11337
Terjengős félc munka. Csöpög a hatalomvágytól és a sértetségtől, hogy elvesztik a komolyabb választásokat. Egy közepest tudok rá adni.
Törölt felhasználó 2008. 03. 15. 17:52
Előzmény: #11335  Törölt felhasználó
#11336
segít.. :)

ha az ügyeletes hsz letologatók megérkeznek(nem akarok neveket mondani, mert kitör a perpatvar mint amikor a baromfiudvarba belátogat egy róka), újra be fogom másolni

kár a gőzért
Törölt felhasználó 2008. 03. 15. 17:44
Előzmény: #11334  Törölt felhasználó
#11335
Tessék mondani, és ez segít a lelkemnek? :-)
Törölt felhasználó 2008. 03. 15. 17:41
Előzmény: #11333  Törölt felhasználó
#11334
A politikai helyzet elemzése - hogy mindenki tisztán lásson -
a 2008. február 18-i Gyurcsány értékelés ellenpontjaként.

A 2007 év az 1989-es politikai változások óta a leghosszabb év volt. A 2007-es év 2006.
szeptember 17-én kezdődött és valószínűsíthetően valamikor 2008 március 9-én fejeződik be
a népszavazással. Ez a hosszú esztendő változatos, fordulatos év volt. A politikai paletta
átrendeződése helyett politikai pótcselekvések sokaságát hozta. Egy nagyon fontos
momentum köré koncentrálódott minden: a Gyurcsányi hatalmi gyakorlási rendszer egy
majdnem diktatúra teljes kiépítése köré.

*A Gyurcsány rezsim rendszerének kiépítése*

Gyurcsány Ferenc a 2007-es évben kiépítette és megszilárdította a hatalmát az MSZP-n belül.
A politikai csatározások során folyamatos hatalom- és erőkoncentrációt hajtott végre, a saját
családi kapcsolati tőkéjét és üzleti partnereit bejuttatta az állami irányításba. Az MSZP-t ez
alatt az időszak alatt sikerült betagozni a hálózati rendszerbe. Az MSZP vezetői által
korábban eltartott vállalkozások a gyucsányi network hálózati rendszerétől kapják már a
megrendeléseket. Ehhez a körhöz csatlakoztak a helyi szocialista hálózat közepes forgalmú
vállalkozásai. Ezzel egy olyan átfogó gazdasági-politikai hálózat jött létre, amely alkalmas a
pártfinanszírozás egy kézben való koncentrálására. Ennek egyik látványos eleme -
lelepleződése - volt a Zuschlag-ügy és a helyzet komolyságát Karsai dühös nyilatkozata
mutatja.

*A politikai struktúra meghatározása:*

a Gyurcsány-rezsim a média megjelenések által érzékelhető és gazdasági eszközökkel
kontrolált politikai irányítási módszer. Lényegét tekintve az állam túlzott újraelosztó
szerepének fölismerését kihasználó forrás, kontrollon, egyszemélyi döntésen alapuló politikai
rendszer.

Történelmi példákat tekintve talán a Juan Domingo Peron által kiépített félfasiszta
neoliberális kvázi diktatúrához hasonlítható. A példa annál is inkább megáll, mivel Peron
szociáldemokratának tartotta magát. "Bár Perón szimpatizált az olasz fasizmussal, ő maga
nem hozott létre klasszikus értelemben vett totális diktatúrát. A fasiszta modell egyes elemeit
akarta alkalmazni Argentínában, mert azokban a megkésett tőkés fejlődés felgyorsításának
biztosítékait látta. Ennek része volt a jobboldali szociális-gondoskodó állam megteremtése is."
Későbbiekben ezt a szociális gondoskodáson keresztüli szavazat vásárlás, majd a második
ciklusában a "gondoskodó államot" számolta fel.

A Gyurcsány-rezsim politikai viselkedése sokban hasonlít a félfasiszta államszervezéshez. A
termelő komplexumok magántulajdonúak, de termelésük nyereségességét az állami támogatás
biztosítja. A társadalmi pénzek magáncégek beruházásaiban kerülnek befektetésre, lehetőség
szerint külföldön, ahol a társadalmi ellenőrzés ezt nem éri utol. A nagy cégek felügyelő
bizottsági posztokat biztosítanak a Gyurcsány-network tagjainak, akik a pozíció halmozásával
biztosítják a szolgáltatások és a hűség ellenőrzését.

1/10


*A Gyurcsány rezsim gazdaságpolitikája*

A Gyurcsány-gazdaságpolitika nagyban hasonlít a Peron-féle politikára, azzal a különbséggel,
hogy amíg a peronizmusban az államosított vállalatokat adták ki "hűbérbe", addig a
Gyurcsány-hálózat valódi magántulajdonba veszi az állami eszközöket. A különbségek
azonban itt ki is merülnek.

Argentína vidéki lakosságának elszegényedését a peroni gazdaságpolitika okozta. Az IMF
által preferált pénzek egy lépésben kerültek a Peront támogatók kezébe. A Gyurcsány-hálózat
tagjai az EU forrásokkal és az állami kölcsönök elégetésével építették le a prosperáló
gazdaságot.

A Magyarországon folyó gazdaságpolitika három alapelvből áll:

(1) szélesíteni a kiszolgáltatott elszegényedett népréteget, akik az állami
újraelosztástól függenek;
(2) a rétegek egymással versenyeztetése a folyamatosan, szándékosan csökkenő,
csökkentett forrásokért;
(3) egy önfinanszírozó szűk elit létrehozása, amely korlátlanul rendelkezik az állami fő
bevételi források szétosztása felett.
A kiszolgáltatott rétegek folyamatos szélesítése tisztán gazdasági eszközökkel történik. A
folyamatosan növekvő költségteher és a csökkenő vásárló értékű bérek létrehozták a
kiszolgáltatott alsó-középosztályt. Az alsó- középosztálybeliek és a szegény rétegek
egymással versengenek az ágazati béralkukban a központi támogatásokért, ezek a jelenségek
a jelenlegi struktúrában akár munkahely szerint is meghatározhatóak.

A pénzek - források - elosztása magáncégeken keresztül történik. Ezek a cégek elképesztő
vagyonok felett diszponálnak: az állami bevételek újraelosztása pályázati rendszeren illetve
közbeszerzésen keresztül történik, ahol a bonyolítók 12%-os fix profittal dolgoznak és a
cégek, amelyek a fejlesztési munkákat elvégzik, a számlázáskor 100%-os profitot
érvényesítenek.

*A mozgásterek szűkítése*

Ellentétben a demokrácia politikai felfogásával, a Gyurcsány-rezsim a minden értelemben vett
választások korlátozására épül. Gyurcsány Ferenc hatalommegtartási módszerének egyik
legfontosabb eszköze a mozgásterek szűkítése. A rezsim mindenki, minden értelembe vett
mozgásterét szűkíti.
Ez négy elem köré csoportosítható:

(1) támogatói;
(2) ellenzék;
(3) önkormányzatok;
(4) civil társadalom.
Gyurcsány Ferenc az MSZP mozgásterét a minimálisra csökkentette. Az MSZP-n belüli
mozgolódásokat a források ellenőrzése alá vonásával - koalíciós egyeztető tanács,
kormánytanács (a tulajdonképpeni kormányzó tanács) - sikerült megfojtani 2007
augusztusában. A december körül kialakuló elégedetlenséget a források elzárásával való

2/10


fenyegetéssel való folyamatos zsarolás és a túl jó időben és jókor történt MSZP politikusok
ellen elkövetett merényletkísérletek együttesen kezelték. Ennek látható jele volt a Hiller
István elleni merényletkísérlet, ő Szilivel tárgyalt egy lehetséges új MSZP vezetésről.

Nem állítható bizonyosan az összefüggés - szélsőségesek mindig vannak, de taktikailag a
merényletek túl jól jöttek Gyurcsánynak hatalma megerősítése érdekében, attól függetlenül,
hogy a rezsim kiszolgálói vagy ellenzői állnak mögötte.

Gyurcsány Ferenc az ellenzék mozgásterét is beszűkítette. Zseniálisnak mondható taktikával a
szélsőséges - valójában radikális - elégedetlenségek megnyilvánulását sikerült összemosni a
Szövetségesek (Fidesz és szövetségesei) tevékenységével. Ez kivette a szövetségesek kezéből
a kezdeményezést 2006 októberében és meggátolta az előrehozott választások utcai
kikényszerítését, sztrájkokkal, utcai tüntetésekkel. Ez időt adott Gyurcsánynak az erők
további koncentrációjára, megerősödésére, a gazdasági újraelosztási rendszer teljes maga alá
gyűrésével a 2007-es esztendőben.

A Szövetségesek mozgástere a civil hatalomváltásra korlátozódhat. A beszűkült mozgástérben
azonban a Szövetségesek képesek voltak egy anti-gyurcsányista platform létrehozására, amely
lassan eléri a 2006 őszi tüntetések kényszerítő politikai erejét. Ez 2007 decemberére jól
körülhatárolható szervezetekből áll, melyek civil tagja a LIGA, politikai tagja a Szövetség,
gazdasági oldalon a MKIK és az MGYOSZ áll. Az anti-Gyurcsány platformot jól láthatóan a
gazdasági lehetőségek, gazdasági mozgásterek és a gazdasági források szűkítése, szűkülése
kovácsolta egybe.
A platform ideológiai alapú: az autoriter - kvázi diktatúra - elleni összefogásról van szó.

Gyurcsány Ferenc az önkormányzati rendszer átalakításával, az Önkormányzatok forrásainak
központosítását teremtette meg. A 2006. október 1-én elszenvedett vereség után a
forrásszűkítés taktikája mellett döntött. Lampert Mónika és azt követően Bajnai Gordon
ennek a feladatnak a végrehajtói. A rendszer antidemokratikus voltának ez a legjobb
bizonyítéka, hiszen az Alkotmánybíróság (AB) 2007. novemberi határozatában szólított fel a
megyei önkormányzatok mozgásterének visszaállítására, ezt azonban a Gyurcsány-rezsim
egyszerűen figyelmen kívül hagyta: a 2008-as évre nem irányzott elő költségvetési forrást a
hivatali működtetésre - azaz közvetlen, egyértelmű bizonyítékát adta, hogy a Gyurcsányrezsim
nem akarja betartani az alkotmányos kereteket.

Gyurcsány hatalomgyakorlási módszerének az egyik legfontosabb területe, ha nem a
legfontosabb módszere - a civil társadalom megfélemlítése. Ennek eszköze az egzisztenciális
problémákkal való folyamatos fenyegetés. Ennek első lépése a 2002-ben a 25 millió románnal
való riogatás, amely Lengyel László egyik írása szerint az életmód-dicsekvésre, az életmód
féltésre alapozódott. 2005-ben a kettős állampolgárságról szóló népszavazás a következő
állomás volt ebben a játszmában. A végső döfést azonban a 2006. őszi kormányellenes
tüntetések vérbefojtása és a 2006 és 2007-ben a lakossági adósságspirál kialakítása és 2008
januárjában a forint
zuhanórepülése együttesen adta meg.

A civil társadalmat teljesen sikerült megfélemlíteni: a sztrájkok támogatása egzisztenciális
okokból csekély, az utcai megmozdulások, a titkosszolgálati provokációk és a rendőrség
többször bebizonyosult törvénytelen magatartása miatt együttesen elképzelhetetlenek már
spontán módon.

3/10


*A Gyurcsány rezsim támogatói háttere*

A Gyurcsány rezsim alapját négy fő érdekcsoport képzi:

(1) kelet-európai üzleti-titkosszolgálati háttér;
(2) magyarországi nagyvállalkozók;
(3) magyar szervezett bűnözés;
(4) nemzetközi befektetői kör.
Magyarország gazdasági fejlődésének akadályozása a szlovák és román titkosszolgálatok
egyik kiemelt feladata 1995 óta. Az 1998 és 2004 között elindult fejlődés leginkább a szlovák
politikai vezetést és a kapcsolódó volt szovjet titkosszolgálati üzleti network-t veszélyeztette.
Az Orbán-kormány által felvállalt "európa gazdasági közepe" program veszélyeztette a KGB
hálózatán keresztül működő orosz kelet-európai terjeszkedést, mivel egyértelmű és
visszafordíthatatlan nyugati orientációt alakított volna ki. A magára találó magyar gazdaság a
szlovák államot közvetlenül veszélyeztette, a román államot közvetve. Mindkét államnak
szüksége volt időre ledolgozni a gazdasági hátrányt. Ezért minden segítséget - pénzügyi,
politikai és gazdasági - megadtak a Gyurcsányt támogató Apró-klánnak. Emlékezzünk arra,
ahogy a szlovák titkosszolgálat nyilatkozataival támogatta Gyurcsányék 2006-os kampányát,
illetve emlékezzünk a K&H ügy román szálaira.

A gyurcsányi hatalomátvétel annak volt eredménye, hogy a támogatók Medgyessyvel nem
látták biztosítva, hogy 2006-ban meg tudja tartani a parlamentben 30% fölötti pozícióját az
MSZP. A Szövetségesek 2/3 fölötti győzelme a politikai rendszer stabillá válását jelentette
volna Magyarországon, az ország politikai újra egyesítését és gazdasági struktúraváltást.

A külföldi titkosszolgálati háttéren túl magyarországi nagyvállalkozók támogatták a
Gyurcsány-rendszer megerősödését. Számukra a Szövetségesek hatalomra kerülése az állami
források megszűnését és a valódi versenyhelyzetben vagyonvesztést jelentettek volna. Ennek
jó példája a Wallis és a többi a szocialistákhoz köthető vállalkozás 2000 és 2006 közötti
mérlegeredményei. Jól látható ezekben a kimutatásokban, hogy a 2003-tól jelentősen
megnövekednek ezeknek a cégeknek a bevételei. A nagyvállalkozói csoport ezalatt az öt év
alatt teljes egészében leszívta az állam tartalékait. A nagyvállalkozói kör kezébe került
minden, ami pénzt hozhat az államon belül: ez alól e percig a közlekedés, az adó, az
egészségügy és a rendőrség a kivétel. A tulajdonosi kör az orosz titkosszolgálat fedő szervein
keresztül szlovák, román és magyar volt titkosszolgálati rendőrségi tisztek, illetve a magyar
kormánypártok tagjai. Ki kell emelni, hogy a befektetési alapokon keresztüli tulajdonolás
(ingatlanok, gáz és olajipar, logisztika és végül most az egészségügy) egyfajta biztosítékként
működik Gyurcsány Ferenc kezében.

A politikai hatalom és a magyar titkosszolgálati és rendőri felsővezetői kapcsolatokon
keresztül kiépült magyar maffia közös vállalkozásában az a gazdasági rendszer, mely az
állami forrásokon keresztül próbálja tisztára mosni az olaj- és kábítószer jövedelmeket.

A Gyurcsány rezsim fenntartásában a politikai vezetésen kívül a jelenlegi rendőri felsővezetés
a leginkább érdekelt. A mai magyar rendőri vezetés - néhány kivételtől eltekintve - a magyar
titkosszolgálati network embereiből áll. Ezek legtöbbje nagy értékű bűncselekményekkel
komoly vagyonokra tett szert - vám- és kábítószerügyek -, és ezeket off shore cégeken,
befektetési alapokon keresztül részvényekben, itthon fektette be cégekbe. A rendőrség kézben

4/10


tartását ezért ezek a maffiához közel álló szolgálati és rendőrségi főtisztek végzik el. Ezt a
legtöbb, valamit magára adó nyugati szolgálati, korrupcióellenes és politikai elemzés leírja.
(Emlékezzünk azokra a kijelentésekre: a maffia beépült a politikába, a maffia beépült a
rendőrségbe...)

Az elemzések szerint Magyarországon a jelenlévő kelet-európai maffiatőke kifehérítésére tett
kísérletnek lehetünk tanúi a Gyurcsány-rezsim alatt: az EU-pénzeken keresztül kívánják keleteurópai
bűnözők tisztára mosni olaj-, drog-, fegyver- és embercsempészetből,
emberkereskedelemből származó pénzeiket. Ehhez a Bajnai Gordon vezette minisztérium
hozzáállása kiváló lehetőséget biztosít. Ennek egyik látványos megjelenési formája a
Zuschlag-ügy és ezért folyik be lassan a gazdaságba az EU-pénz.

A gyurcsányi rezsim tulajdonképpen bizonyos szempontból a kelet-európai volt
titkosszolgálati network fedőszervének tekinthető. Ezért volt kulcsfontosságú Laborc Sándor
kinevezése, hiszen ő az egyetlen, aki a teljes hálózatot személyesen ismeri (szlovák, román,
bolgár és orosz, kínai csoportokat).

A nemzetközi befektetői kör adja az egyik leglényegesebb támogatást a Gyurcsány-rezsim
részére. A befektetők személyéhez való kötése Gyurcsány egyik hosszú távú célja volt 2007ben.
Az osztogatás során felvett állami kölcsönöket a kölcsönt adók cégein keresztül égette el.
Ugyanakkor a kölcsönök visszafizetésére garanciát vállalt, hozzákötötte magát a
visszafizetéshez és ezzel zsarolja az adósságfinanszírozókat. (Politikai változás esetén az új
kormánynak - a törvénytelenségek miatt - lehetősége lehet, lesz bizonyos adósságok
szanálására, vagy átütemezésére.)

Az egészségügy privatizációja a végső lépés a Gyurcsány-rezsim kezében: a londoni klub
befektetői körének, illetve egészen pontosan a személyéhez kapcsolódó network-hoz kötése -
az államadósságot finanszírozó magán befektetők számára teszik lehetővé az egészségügy
privatizációját - EBRD, saját személyes lekötelezettjei, jelenlegi rendőrségi, szolgálati
vezetők és főhivatalnokok off shore cégeken keresztül, MSZOSZ, ÉT, stb. A tulajdonképpeni
cél bebetonozni a hálózatot, visszafordíthatatlanná tenni a folyamatokat és a társadalmi
mobilitást befagyasztani.

*A gyurcsányizmus hatalmi eszköztára*

A Gyurcsány-rezsim három fő eszközre számíthat:

(1) a média;
(2) rendőrség;
(3) a magyarországi lakossági bankok, pénzügyi alapok.
A rendszer fenntartásához és radikalizálásához ezt a három hatalmi tényezőt a gyurcsányi
network teljesen maga alá gyűrte.
A médiában 70%-os túlsúllyal rendelkezik a Gyurcsányt támogató network. A gyurcsányi
rendszert kiszolgáló média folyamatos állami támogatást kap és ezt megszolgálandó teljesíti
az igényeket. A média legyűrésének legjobb példája, az RTL Klub és a TV2 esete - mindkét
csatorna engedélyét enyhén szólva is vitatható módon hosszabbították meg és törvényileg
akadályozzák a digitális műsorszórás bevezetését, fenntartva a két csatorna 70% feletti - azaz
gyakorlatilag teljes - monopóliumát. Cserébe ezek a cégek a reklámlehetőségeket és a híreket
a gyurcsányi network igényének megfelelően szállítják.

5/10


A hatalmi ágak közül a rendőrség megszerzése ment talán a legsimábban. A rendőrség
gyakorlatilag mára a magyar maffia fedőszerve. A felső vezetők - kevés kivétellel - a
Gyurcsányi network-hoz tartoznak. A rendőrség állományának 15-30%-a folyamatosan
bűncselekményekből tartja el magát és családját az egzisztenciális kiszolgáltatottság miatt.
Ezeket a vezetés megbocsátható stikliknek tartja, ezzel zsarolva őket. A rendőrségi vezetés
képtelen felszámolni az illegális piacokat a Fővárosban (ilyen a budapesti
belvárosban három is működik) - vajon miért?

A rendőrség ezért nem a demokratikus rendszer - az EU és a Magyar Alkotmány -
védelmezője, hanem a rezsim egyik leghívebb kiszolgálója. Ennek oka a törvényi szabályozás
és a magyar igazságszolgáltatás elképesztő állapota: egy munkaügyi ítéletre akár 2-4 évet is
várni kell, illetve a bírósági ügyekben sok esetben kifogásolható az eljárás korrektsége,
például a Postabank ügyben.

A jelenlegi rendszer legfontosabb támogatói a lakossági bankok. A személyi illetve fedezeti
hiteleket politikai megrendelésre adják ki a lehető legenyhébb feltételekkel. A hitelekből
keletkező veszteségeket a bankok az állampapírokon keresztül, illetve a vállalkozók
finanszírozásán és néhány vitatható elszámoláson keresztül hozzák be. A bankrendszer ezáltal
tulajdonképpen finanszírozza a gyurcsányi rezsim működését, hiszen a létrehozott lakossági
adósságspirált fenntartja, annak ellenére, hogy veszteséges a lakossági üzletág. A működés
során azonban extraprofitok is keletkeznek, ilyen például az állampapír üzlet (az
államadósság finanszírozása). Ez akkora haszonnal jár, hogy finanszírozhatják a kormány
működését a lakosságon keresztül.

*Válságtünetek*

A gyurcsányi rendszer 2007 végére stabillá vált, ugyanakkor elidegenedett a társadalomtól.
Elérte azt a pontot, ahonnan nincs visszatérés az eredeti rendszerhez, a rendszerváltás
rendszeréhez. Meglátásom szerint két út van:

(1) a rendszer összeomlik; (2) a rendszer megszilárdul.
Az első esetben két forgatókönyv létezik: a Szövetségesek kiharcolják az előrehozott
választásokat 2008-ban, hogy 2009 májusában az EU
választásokkal együtt meg lehessen tartani. Ez a jobb forgatókönyv. A rosszabbik, hogy a
network végrehajt egy látszatváltást. Szóba kevés ember jöhet, talán Bokros Lajos, illetve a
gazdaságól előbányászott, varázslónak beállított középszintű network tagok. Közepesen rossz
forgatókönyv ebben az esetben Szili, Hiller és az 57-ek. Ebben az esetben az MSZP egyik
platformja "megcsinálja" a népszavazás után (2008. március) a valódi váltást, és 2010-ben 25
és 35% között sikerül átmenteni a pártot, míg a network az SZDSZ-szel együtt háttérbe
húzódik.

A második esetben - a rendszer megszilárdítása esetén - nagyon komoly kivándorlási hullám
fog megindulni 2010 és 2011 környékén - akár csak 1956-ban. Amennyiben a Szövetségesek
nem tudják kierőszakolni a választásokat vagy egy teljes 2/3 feletti győzelmet vizionálni,
előre jelezni és 2010-re ezt végrehajtani, akkor a magyar 25 és 45 év közötti többnyelvű
műszaki és gazdasági értelmiség kivándorol. Számítani lehet kettő- és háromszázezer közötti
magasan képzett magyar munkavállaló kivándorlására. Ez esetben a magyar gazdaság teljesen
tönkremegy és ez az EU versenyképességét megroppantja.

6/10


Az utóbbi forgatókönyv Gyurcsány hatalomban maradását vagy a hatalom környékén
maradását eredményezi. Ez utóbbi forgatókönyv elsősorban a szlovák, szerb, román és orosz
titkosszolgálatok által támogatott forgatókönyv. Ez az egyik fő menekülési lehetősége
Gyurcsánynak. Ez esetben alkupozícióját kihasználva az oroszoknak játssza át a Kárpát
medencét, Ukrajnát és a Kelet-Balkánt.

*Az egészségügyi privatizáció valódi célja*

A magyar egészségügyi privatizációs törvény lehetőséget biztosít a pénzek OECD országokba
való befektetésére. Ezek között az országok között olyan régi jól működő "demokráciák"
vannak, mint Oroszország. A jelenleg kiépítés alatt álló déli gázvezeték-rendszerbe való
befektetés látszik a legbiztonságosabbnak a regnáló elit számára. A Kékáramlat vs. Nabucco
vitában egyértelműen lehet látni: a magyar neoliberális elit az orosz vonalat támogatja. Meg
nem erősített hírek szerint, ahogy Schröder az északi, úgy Gyurcsány a déli orosz rendszer
vezetője lesz.

A magyar egészségbiztosítási pénzek befektetése a Kékáramlat-ba azt eredményezi, hogy
Magyarország egészségügyi bevételei orosz felügyelet alá kerülnek és a Gyurcsányi network
ellenőrzése megmarad. Ezzel olyan zsarolási pozíciókhoz jut a network, amely alkalmas a
hatalmuk részbeni átmentésére a gazdaságba, illetve a felelősségre vonás elkerülésére, a
Szövetségesek teljes győzelme esetén is.

*A magyar helyzet veszélyei*

Jelen pillanatban úgy látszik, hogy az EU sorsa (és ezzel az USA sorsa is) Magyarországon is
áll vagy bukik. A vezető amerikai és európai politikai körök nem ismerték fel a válság
mintázatot, mivel az Irak - Irán és az elnökválasztás, illetve a kialakult pénzügyi
válságprobléma körében körbejárnak. A Demokrata Párt a Ház megnyerésével van elfoglalva,
míg a Fehér Ház az Izrael által kiprovokált iraki háború problémáit igyekszik orvosolni. Az
EU a szociális és gazdasági válsággal van elfoglalva.

A létrejött probléma sokban hasonlít a dél-amerikai és afrikai államokban feltalálható válság
mintázatokra. A befektetési társaságok - IMF és EBRD - által generált problémák
kormányválságokhoz vezetnek, amelyekben a rendpárti hatalmon lévő neoliberális -
valójában libertin - elit a társadalom ellenére kormányozza az országot. A választások - a
választási csalások és az Alkotmány figyelmen kívül hagyása miatt - lényegében nem
változtatják meg a politikai erőtereket. A gyurcsányi network által használt módszertan
sokban hasonlít a dél-amerikai politikai rendszerek viselkedési módszerére.

A helyzet több mint veszélyes. A gyurcsányi csoport - network - győzelme esetén a keleti
hatalmak kezébe kerül az EU legfontosabb kereskedelmi folyosóinak ellenőrzése. A kisantant
országai és a Gyurcsány-rezsim együttesen képesek lesznek az EU kereskedelmét átjátszani
az orosz partnernek, és megszületik az orosz eurázsiai kereskedelmi birodalom, amelynek
egyik központi elosztója lesz a Kárpát-medence.

7/10


*Végkövetkeztetések*

A Gyurcsány Ferenc által kiépített rendszer nem demokrácia. A rendszer azért nem
totalitárius diktatúra, mert az igazságszolgáltatás minden ágát még nem volt képes
bekebelezni. Jelenleg a bíróság polgári ügyekkel foglalkozó része viszonylagos
függetlenséget mondhat magáénak. Ez azonban csak a következő választásokig maradhat
fenn, mert nagyjából ebben az időben - 2011 - éri el a szociális válság a felső-középosztályt.
Ekkor a jogállamiság teljesen megszűnik és egy a Milosevics Szerbiájához hasonló, nyitott
határral rendelkező diktatúra alakulhat ki. A politikai rendszer hasonlóan zavarossá válhat,
mint az olasz politikai rendszer a '60-as, '70-es években.

A rezsimnek már nincs veszteni valója, az elkövetett cselekményeik miatt egy új
rendszerváltás esetén mindenképpen felelniük kell. Jelenleg ezért a félelem irányít: a network
fél a felelősségre vonástól. Ezért az időhúzásában érdekelt. Reménykedik, hogy valamely
időpontban lesz alkalma saját magát átmenteni vagy a győztes oldalon pozícióban maradni. A
rezsim kiszolgálói közül az un. balliberális értelmiség és a rendőri felső vezetés az, amely a
végsőkig ki fog tartani a rezsim mellett. Ezért nem várható a törvényes hatalomátadás még
2010-ben sem. Valami hasonlóval fognak próbálkozni, mint 1989-ben: előre beépülnek a
Szövetségesek közé és a nemzeti összefogás égisze alatt az átmeneti időszakban biztosítani
kívánják befektetéseik védelmét. A rendőrség akár törvénytelen eszközökkel is fenn
fogja tartani - fenntartja - Gyurcsány hatalmát és biztosítani fogja a pénzek kimenekítését.

A magyar Alkotmányban meg vannak a lehetőségek a helyzet kezelésére - Köztársasági
Elnök felszólíthatja az országot az Alkotmány 2§/3 értelmében az ellenállásra. A
maffiamódszereket használó rezsim által megfélemlített közjogi méltóságok egyike sem meri
felvállalni ezt a lépést, mert ez beismerése volna a saját tevékenységük kudarcának. A
hivatalnoki réteg illetve a rendőrség nem fog közbelépni.

*Lehetséges forgatókönyvek*

Mindezek ellenére a helyzet nem reménytelen. A lakosság türelme kezd elfogyni, mert a
közüzemi számlák a fogyasztói kosárban lassan túllépik az 50%-os lélektani határt. Ma
Budapesten egy átlagos dolgozó fizetése 12%-át fizeti ki azért, hogy elmenjen dolgozni és
55%-át azért, hogy legyen víz, villany és fűtés. Ez a helyzet társadalmi robbanással fenyeget.
Ennek kezelésére a Gyurcsány-rezsimnek láthatóan nincs és nem lehet forgatókönyve.

A Szövetségeseket láthatóan azzal zsarolják, hogy ez könnyen elsöpörheti a teljes politikai
elitet. Ebben bevetik a teljes közvélemény-kutatást és minden rendelkezésre álló eszközt. A
közvélemény-kutatások jelenleg óriási bizalomhiányt mutatnak a politikai elittel szemben. A
helyzet az, hogy nem azonos okokból, - bár ezt megpróbálják elhitetni a rezsim kiszolgálói -
nagy az elégedetlenség. Ez
nagyon fontos!

A Szövetségesek támogatása a kormánnyal szembeni tevékenységükben jelenleg 78% fölötti,
tehát 2007-i mérések alapján a társadalom a rezsim ellen és a Szövetségesek mellett van.

Akkor miért az elégedetlenség?

8/10


Mert a választók nem értik, hogy miért nem "tesz valamit a FIDESZ". Lakossági szempontból
minden nap a jelenlegi rezsim alatt további szenvedés és további kín, reménytelenség. Ezzel
szemben politikailag bele kell fojtani a gyurcsányi rezsim diktatúráját a saját szennyébe. Az
elkövetkezők ezekből az alapelvekből kiindulva levezethetők.

Három valódi alternatívával rendelkeznek a Szövetségesek:

- A Köztársasági Elnök a jogállamiság megszűnésének veszélye miatt felmenti Gyurcsány
Ferencet esküjének megszegése okán, mivel az egészségbiztosítási törvényt nem hajlandók
népszavazási kontroll alá vetni. Erre lehetősége van. Ezt nemzetközi visszhangja miatt szintén
lehetetlen lenne kimagyarázni. Ez egy "nemzeti egységkormány" megalakulását feltételezi. Ez
az egyik legvalószínűtlenebb forgatókönyv.
-A győztes, nagyarányú népszavazási részvétel után visszaadják a Szövetség tagjai a
képviselői mandátumokat. Ebben az esetben előrehozott választások lesznek, még ősszel. A
kormány ezt nem tudja kimagyarázni sem nemzetközileg, sem itthon. Ez a közvéleménykutatási
adatokat ismerve 90% fölötti támogatást eredményezne. Talán ez járna a legkisebb
társadalmi megrázkódtatással. Ennek közepes valószínűsége van.
- A Szövetségesek megpróbálják négyszer megverni 24 hónap alatt a Gyurcsány rezsimet a
választásokon, népszavazáson. Ez a Szövetségesek számára a legkockázatosabb út. Ennek a
forgatókönyvnek az oka: a társadalmi krízis elkerülésének vágya. Megpróbálják a
Szövetségesek megfojtani a MSZP-SZDSZ-MDF által kialakított rendszert. Siker esetén a
rendszerváltás libertariánus (szabados - ököljogon alapuló) rendszere megszűnik és egy
teljesen új nemzeti politikai rendszer alakul ki. Ez utóbbi a teljes megsemmisítésbe taszítaná a
jelenlegi politikai rendszert, a támogatóit és a pénzügyi háttérfinanszírozókat.
A két utóbbi változat az, amely elfogadható és nem biztosítana menekülő utat az gyurcsányi
network-nek. Ezt látta át Orbán Viktor és a tanácsadói háttere, amikor a népszavazási
kezdeményezést megindították. A Gyurcsány mögött álló politikai elemzők és a rezsim
kiszolgálói ezért próbálták akadályozni a népszavazást. Az MSZP párttagoknak egyetlen
lehetősége van a menekülésre, időben kiszállni valahol a 10-15%-os támogatottság
környékén.

*Befejezésül*

A posztmodern korban a háború eszköze a gazdaság, Joseph Stiglitz szerint.
A gazdaság az, amely meghatározza a társadalmat. A valódi fegyveres konfliktusok nem
mások, mint a gazdasági rendszereken kívül esőket
bekényszeríteni a gazdasági háborúba. Magyarországon egy gazdasági eszközökkel vívott
polgárháború folyik. Az MSZP-SZDSZ által folytatott gazdasági polgárháború - háború az
ország ellen - a végéhez közeledik. Hasonlót átélt már a társadalom az 1950-es években, az
akkor hasonló módszereket használó kommunista rezsim hat év után fulladt bele a működés
képtelenségbe. A vázolt forgatókönyvek közül az utolsó esetben az MSZP-SZDSZ
konglomerátumot a teljes megsemmisülés fenyegeti.
Ez a végét jelenti az 1949-ben létre jött és 1956-ban, 1989-ben megreformált államkapitalista
<state capitalism> autokratikus államrendnek. A kérdés az, hogy mikor veszi észre az MSZPSZDSZ,
hogy ki kell szállni a hintából és lesz-e elég bátorsága hozzá a képviselőknek? És a

9/10


legnagyobb kérdés: van-e elég kitartás a társadalomban megvívni a modern kori
szabadságharcát, polgárháborúját a 60 éves diktatúra ellen, melyben csak négy éven keresztül
volt remény.

A szerzőről:
Freund Tamás neurobiológus a fiatal tudósok egyik legkiválóbbika:

1983-ban szerez biológusi diplomát az ELTE-n. 1984-ben egyetemi doktori,1986-ban
kandidátusi, 1992-ben akadémiai doktori címet nyer. 2004-től az MTA rendes tagja. Pályáját
a Semmelweis Egyetem I. sz. Anatómiai Intézetében kezdte, 1982 és 1988 között az Oxford
Universityn ösztöndíjas, majd tudományos munkatárs és főmunkatárs. 1990-től az MTA
Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézetének főmunkatársa, 2002-től az intézet igazgatója.
2001-től a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Neurobiológiai Tanszékének tanszékvezető
egyetemi tanárja. Számos hazai és nemzetközi díj kitüntetettje, 2000-ben elsőként nyeri el a
Bolyai-díjat.

Tamas F. Freund, Ph.D., D.Sc.
Director
Institute of Experimental Medicine
Hungarian Academy of Sciences
Budapest
Törölt felhasználó 2008. 03. 13. 22:13
#11333
designer, flash animátor, a munkáival egy rakás díjat nyert külföldön. Itt a portfoliója: link - ezt akkor dobta össze 1-2 nap alatt amikor angliába ment.
Törölt felhasználó 2008. 03. 13. 17:30
Előzmény: #11330  Törölt felhasználó
#11332
mi a szakmája?
Törölt felhasználó 2008. 03. 13. 12:05
Előzmény: #11330  Törölt felhasználó
#11331
köszönöm totoro :)
Törölt felhasználó 2008. 03. 13. 08:35
#11330
Jecub angliába költözött, nagyon jó állást kapott, és már nem tőzsdézik. Jellemző magyar sztori, az egyik legjobb volt a szakmájában magyarországon, és nem talált magának normális munkát. Kint tárt karokkal fogadták.
Törölt felhasználó 2008. 03. 13. 01:16
Előzmény: #11328  Törölt felhasználó
#11329
Surgyelan, Jecub vagytok még, esetleg más nickkel?......

érdekelne....köszi :))
Törölt felhasználó 2008. 03. 10. 17:29
Előzmény: törölt hozzászólás
#11328
Nagyonkezdő eur/usd long nulla védése ha lehet, mindegy mennyi most épp. Nem vagyok gép előtt, vak vagyok mint a denevér.Este későn leszek.
kissherceg 2008. 03. 10. 11:08
Törölt hozzászólás
#11327
Törölt felhasználó 2008. 03. 10. 11:03
Előzmény: törölt hozzászólás
#11326
Nem ez a lényeg, hanem a szint, az árfolyamsáv, amiből nem pottyan ki semmi. És lendület sincs hozzá.
Kár várni a szakadást szerintem. Ha viszont mégis lesz, az olyan brutális lesz, amilyet sztem csak a nagyon régi 20 éves tőszdézők láttak csak.

Lendület nélkül innen beszakadni....nagyon brutális fundamentumok után szokott.

Sztem sanszosabb a pihi.

Nem érdekes. ennyit megér, ha tévedtem a short százszor visszahozza, mert brutális lesz.
kissherceg 2008. 03. 10. 10:54
Törölt hozzászólás
#11325
Törölt felhasználó 2008. 03. 10. 10:49
Előzmény: #11323  Törölt felhasználó
#11324
kösz a mailt, majd megnézem
Törölt felhasználó 2008. 03. 10. 10:49
Előzmény: törölt hozzászólás
#11323
Aszongya rémület lett úrrá az ázsia befektetőkön...
hülyeség..
mindegy

kissherceg 2008. 03. 10. 10:45
Törölt hozzászólás
#11322
Törölt felhasználó 2008. 03. 10. 10:43
Előzmény: törölt hozzászólás
#11321
visszapattan
kissherceg 2008. 03. 10. 10:27
Törölt hozzászólás
#11320
Törölt felhasználó 2008. 03. 10. 10:26
Előzmény: törölt hozzászólás
#11319
igen...jó helyen fötörsz, ők profik
no vettem 6300 on, nem mondom meg miért
de ha 6250 alá zár, kivágom mint a xart
kissherceg 2008. 03. 10. 10:11
Törölt hozzászólás
#11318
Törölt felhasználó 2008. 03. 10. 10:08
Előzmény: törölt hozzászólás
#11317
nem kaptam tőled mailt....
ja de....
egyet igen, azt köszönöm, van nekem is hasonló, de nagyon hálás vagyok...
kissherceg 2008. 03. 10. 10:07
Törölt hozzászólás
#11316
Törölt felhasználó 2008. 03. 10. 10:05
Előzmény: törölt hozzászólás
#11315
egyet igen, amitől hirtelen leestem a székről, aztán visszaültem rá :))

mire gondolsz?
kissherceg 2008. 03. 10. 10:03
Törölt hozzászólás
#11314
Törölt felhasználó 2008. 03. 10. 10:01
Előzmény: #11312  Törölt felhasználó
#11313
köszönöm herceg
Törölt felhasználó 2008. 03. 10. 10:01
Előzmény: #11310  Törölt felhasználó
#11312
6250, már kaptam választ, köszönöm.
kissherceg 2008. 03. 10. 10:01
Törölt hozzászólás
#11311
Törölt felhasználó 2008. 03. 10. 10:00
Előzmény: #11309  Törölt felhasználó
#11310
Harcostársak mennyi volt pénteken a napi minimum az otp-ben?
Törölt felhasználó 2008. 03. 09. 13:21
Előzmény: #11308  Törölt felhasználó
#11309
kapsz új meghívót, felkötném magam bánatomban, ha ez az állapot megmaradna :))
Törölt felhasználó 2008. 03. 09. 13:09
Előzmény: #11307  Törölt felhasználó
#11308
Delfi, a ejlszot elfelejtettem, ugyhogy itt adnek egy picinyke toldalekot.

John Pierpont Morgan fia, Jack Pierpont Morgan (1867-1943) is JP Morgan ! :-)
O mar benne volt a 29-es krachban. Tudom na! :-)
Törölt felhasználó 2008. 03. 08. 12:03
Előzmény: #11306  Törölt felhasználó
#11307
Megtiszteltelek egy levéllel :)
Törölt felhasználó 2008. 03. 08. 09:53
Előzmény: törölt hozzászólás
#11306
Tőzsdenyúl küldj egy mailt nekem, amire írhatok, van három címed, nem akarok találgatni most épp melyik a jó.

Fontos az ügy. Köszönöm.
kissherceg 2008. 03. 06. 20:38
Törölt hozzászólás
#11305
Törölt felhasználó 2008. 03. 06. 20:36
Előzmény: #11303  Törölt felhasználó
#11304
DLPH_!
Megmondanád, hol érem el a blogodat?
Engem érdekelne.
Törölt felhasználó 2008. 03. 06. 17:26
Előzmény: #11302  Törölt felhasználó
#11303
beszéltem castorral, már mindent értek
sok sikert komám
Törölt felhasználó 2008. 03. 06. 16:41
Előzmény: #11301  Törölt felhasználó
#11302
Docsa jer ide, átbeszéljük itt nyugodtan ezt a jenlong kérdést, itt senkit sem zavarunk..

ha van kedved... 1 órát kb még maradok gép előtt
Törölt felhasználó 2008. 03. 05. 15:54
Előzmény: #11300  kenyeres
#11301
bizony bizony!
DÁDÁ!
kenyeres 2008. 03. 05. 15:53
#11300
DÁDÁ!
Törölt felhasználó 2008. 03. 04. 16:12
Előzmény: #11298  -bubu-
#11299
az igazság szabaddá tesz titeket....

még ha ragadtatva is....
-bubu-
-bubu- 2008. 03. 04. 16:10
Előzmény: törölt hozzászólás
#11298
elragadtattad magad.

én kérek elnézést:)
kissherceg 2008. 03. 04. 16:06
Törölt hozzászólás
#11297
Törölt felhasználó 2008. 03. 04. 16:05
Előzmény: #11295  Törölt felhasználó
#11296
na jó
nekem ebből elég
használjátok a topikot ha már felhoztátok
de nélkülem

ekkora szellemi dagonyába még unalomból sem ülök bele
Törölt felhasználó 2008. 03. 04. 16:03
Előzmény: #11294  Törölt felhasználó
#11295
én nagyon kedves vagyok sly ban elfojtott vágyak vannak irányodba csak szegényke nem lépet még a tettek mezejére bátorítani kell!

rossz az aki rosszra gondol! :D
látod hogy rajong érted!
Törölt felhasználó 2008. 03. 04. 16:02
Előzmény: #11290  Törölt felhasználó
#11294
koi miért vagy bunkó? (is)
Törölt felhasználó 2008. 03. 04. 16:01
Előzmény: #11289  sly36
#11293
sly te mindig mindenhol beszolsz, ugy a magad modján.
de nem is kell hogy türtőztesd magad,már megszoktuk!
Törölt felhasználó 2008. 03. 04. 16:01
Előzmény: #11290  Törölt felhasználó
#11292
Közel sem ilyesmiről van szó! De ha ez jött le, akkor legyen így.
-bubu-
-bubu- 2008. 03. 04. 16:01
Előzmény: #11290  Törölt felhasználó
#11291
tudtam , hogy kell ez a topik:))

na majd bég benézek , addig is írjatok

ui: --------
Törölt felhasználó 2008. 03. 04. 15:59
Előzmény: #11287  Törölt felhasználó
#11290
Mummy meg ragaszkodos típus!
sly-ra féltékeny!

sly36
sly36 2008. 03. 04. 15:58
Előzmény: #11287  Törölt felhasználó
#11289
Koi, neszójjábe, mer egyszer csak nem türtőztetem magam. Kösz.
Törölt felhasználó 2008. 03. 04. 15:57
Előzmény: #11285  Törölt felhasználó
#11288
nem hátha
biztos

de mé zavar ez téged? :)))
Törölt felhasználó 2008. 03. 04. 15:57
Előzmény: #11285  Törölt felhasználó
#11287
koi! Kérlek, ezt azért ne!
-bubu-
-bubu- 2008. 03. 04. 15:56
Előzmény: törölt hozzászólás
#11286
még ott is?:)) herceg.

hát ezért nem olvasom :o)))
Törölt felhasználó 2008. 03. 04. 15:56
Előzmény: #11280  sly36
#11285
sly!

vedd fel vele a kapcsoltatott ,hátha többet is tud neked nyújtani!
kissherceg 2008. 03. 04. 15:56
Törölt hozzászólás
#11284
sly36
sly36 2008. 03. 04. 15:53
Előzmény: törölt hozzászólás
#11283
Tudom, hol kell keresni Herceg, de mit panaszkodom én?
Legfeljebb pimaszkodom.:-)
-bubu-
-bubu- 2008. 03. 04. 15:51
Előzmény: törölt hozzászólás
#11282
tudtam, hogy nem teszed le!!!!:o))))))

vodafon
kissherceg 2008. 03. 04. 15:50
Törölt hozzászólás
#11281

Topik gazda

DLPH
1 1 1

aktív fórumozók


friss hírek További hírek