Az Úr 2009. esztendejének lunius havában felgyorsultak az események.
Törékeny hajónk a Santa Maria 1912 épp a Sargasso-tengeren sodródott 8-as csomóval, s ebben a lassú haladásban nem is volt más dolgunk, minthogy a lábunkat lógassuk a tengerbe. Meleg volt, nagyon meleg és az édesvízkészletünk is kifogyóban volt. Csak Colombus Jenő és pár szemfüles tiszt tartotta a kegcukorbeteg tünetekben szenvedő legénységben a lelket. Ezekben az unalmas napokban reggelente csak az árbockosárában kuporgó ügyeletes hangját lehetett hallani.
Mennyi? - kiáltotta. 22?
Ne károgj! - feleltük vissza kórusban. Figyeld a földet!
A következő napokban JK tiszteletes volt fent a magasban, de ő csak a „nem fogtok kirázni” imával volt elfoglalva. Miközben Sly 36 rendszeresen odaégette a maradék szárított halat amit Mongóliából kaptunk. Hát semmi különös nem történt, illetve az egyik nap egy hajótöröttet szedtünk fel, aki fura kiejtésével rögtön barátkozni akart mindenkivel, bár a legénység furcsállotta, hogy mindenkit végigkérdez: neked sok van? Jók leszünk?
Az egyik reggel váratlanul feltámadt a szél és a 17m darabos kilences hullámot. (Ami egyébként nem is volt ott csak oda volt rajzolva a tengerre.) Elsodorta az „ismeretlen” irányból támadt szél.
Már tudtuk valami NAGY készül itt és most! Egész éjszaka alig bírtunk aludni és feszülten figyeltük a bet.hu.posta.galamb reggeli megérkezést. Nem hiába!
Másnap reggel a kapitány mindenkinek 50%-s alkoholt osztott szét, amely az eddigi poshadt vízhez szokott legénységet valósággal táltossá varázsolta.
Kis Fólia, a féllábú tengerészinas rögtön gratulált Colombus Jenőbának a nagyszerű és egyébként is ugye jók vagyunk mester, had elsőnek én, - ugye többé nem kell felsikálnom a fedélzetet egyedül.
KOI-FÖLD! : kiáltott torkaszakadtából Jenő.
Ez már Amerika!: kiáltották vissza a hívők.
Az! - mormolták a többiek kórusban.
Megyünk! Vegyünk! - kántálták a média vitorlások
Egész nap 50 csomós sebességgel repült hajónk a Santa Maria 1912 egészen a partokig.
A legénység egy része gyorsan elcserélte a hét és nyolcas üveggyöngyöket az indiánokkal pár kiló aranyra, hogy aztán másnap az maradék üveget is becseréljék drágakőre, mielőtt tápos tibor és keg steisándor beszórja az apportos gyöngyeit az bennszülötteknek.
Bingggg Binggg!! Ébresztet fel egy hang szundikálásomból. Épp jókor! Hiszen a pénztár felett kigyulladt a felirat „nbm kérjük fáradjon a pénzárhoz”. Hátranéztem. Mögöttem iszonyat tömeg. Na nektek se sok marad ebből- gondoltam. De ha majd elmentek akkor visszajövök a zsákkal. Addig meg csak tapossátok egymást )))
Törékeny hajónk a Santa Maria 1912 épp a Sargasso-tengeren sodródott 8-as csomóval, s ebben a lassú haladásban nem is volt más dolgunk, minthogy a lábunkat lógassuk a tengerbe. Meleg volt, nagyon meleg és az édesvízkészletünk is kifogyóban volt. Csak Colombus Jenő és pár szemfüles tiszt tartotta a kegcukorbeteg tünetekben szenvedő legénységben a lelket. Ezekben az unalmas napokban reggelente csak az árbockosárában kuporgó ügyeletes hangját lehetett hallani.
Mennyi? - kiáltotta. 22?
Ne károgj! - feleltük vissza kórusban. Figyeld a földet!
A következő napokban JK tiszteletes volt fent a magasban, de ő csak a „nem fogtok kirázni” imával volt elfoglalva. Miközben Sly 36 rendszeresen odaégette a maradék szárított halat amit Mongóliából kaptunk. Hát semmi különös nem történt, illetve az egyik nap egy hajótöröttet szedtünk fel, aki fura kiejtésével rögtön barátkozni akart mindenkivel, bár a legénység furcsállotta, hogy mindenkit végigkérdez: neked sok van? Jók leszünk?
Az egyik reggel váratlanul feltámadt a szél és a 17m darabos kilences hullámot. (Ami egyébként nem is volt ott csak oda volt rajzolva a tengerre.) Elsodorta az „ismeretlen” irányból támadt szél.
Már tudtuk valami NAGY készül itt és most! Egész éjszaka alig bírtunk aludni és feszülten figyeltük a bet.hu.posta.galamb reggeli megérkezést. Nem hiába!
Másnap reggel a kapitány mindenkinek 50%-s alkoholt osztott szét, amely az eddigi poshadt vízhez szokott legénységet valósággal táltossá varázsolta.
Kis Fólia, a féllábú tengerészinas rögtön gratulált Colombus Jenőbának a nagyszerű és egyébként is ugye jók vagyunk mester, had elsőnek én, - ugye többé nem kell felsikálnom a fedélzetet egyedül.
KOI-FÖLD! : kiáltott torkaszakadtából Jenő.
Ez már Amerika!: kiáltották vissza a hívők.
Az! - mormolták a többiek kórusban.
Megyünk! Vegyünk! - kántálták a média vitorlások
Egész nap 50 csomós sebességgel repült hajónk a Santa Maria 1912 egészen a partokig.
A legénység egy része gyorsan elcserélte a hét és nyolcas üveggyöngyöket az indiánokkal pár kiló aranyra, hogy aztán másnap az maradék üveget is becseréljék drágakőre, mielőtt tápos tibor és keg steisándor beszórja az apportos gyöngyeit az bennszülötteknek.
Bingggg Binggg!! Ébresztet fel egy hang szundikálásomból. Épp jókor! Hiszen a pénztár felett kigyulladt a felirat „nbm kérjük fáradjon a pénzárhoz”. Hátranéztem. Mögöttem iszonyat tömeg. Na nektek se sok marad ebből- gondoltam. De ha majd elmentek akkor visszajövök a zsákkal. Addig meg csak tapossátok egymást )))
Erősödő Phylaxia