Ötletelés Aschenbrenner
nyomán.... Leopold Aschenbrenner 2024-es
Situational Awareness dolgozatának igazi érdekessége nem az volt, hogy „az AI
fontos lesz”, hanem hogy egy teljes oksági láncot rajzolt fel: scaling → AGI →
AI-R&D automatizálás → intelligence explosion → gigawattos compute →
biztonsági és geopolitikai verseny → állami mobilizáció. Két évvel később ennek
több eleme meglepően jól tartja magát, miközben saját befektetési története azt
is megmutatta, hogy a jövő helyes felismerése és a jó portfólió felépítése két
külön dolog.
A nyári összeomlást ezért nem feltétlenül
úgy érdemes olvasni, hogy „rossz jóslat → tőzsdei bukás”. Inkább úgy, hogy egy
hosszú távon akár helyes tézis túl korai, túl koncentrált és túlzottan
tőkeáttételes megjátszása forced liquidationhöz vezetett. A leverage
összenyomta az időhorizontot: ha valaki 2030-ra vár óriási AI-infrastruktúrát,
de négyszeres tőkeáttétellel játszik, valójában nincs 2030-ig ideje. Ehhez jött
a sizing, a faktor-koncentráció, a likviditási kényszer és az a klasszikus
probléma, hogy a helyes makrotézis sem garantálja a jó részvényválasztást vagy
a jó belépési árat. A világmodell, a security selection és a portfolio
construction három külön képesség.
Közben
az alapvető infrastruktúra-lánc nem omlott össze:
AI → compute shortage → chipek/HBM → adatközpontok → áram → gigantikus capex.
Több, még nem teljesült Aschenbrenner-jóslat is ebbe az irányba halad. A
megbízható „drop-in” AI-munkavállalók még nincsenek itt, de az agentek egyre
hosszabb feladatokat kapnak; az AI által automatizált AI-kutatás még nem
intelligence explosion, de már létező eszköz; a 10 GW-os, később akár 100 GW-os
cluster még nem valóság, de a compute- és energiaigény gyorsan nő; a frontier
laborok biztonsága egyre inkább nemzetbiztonsági kérdés, az állam és a
technológiai cégek együttműködése pedig közelebb került Aschenbrenner „Project”
elképzeléséhez.
Innen
adódik egy robusztusabb befektetési kérdés. Az
aranyláz idején nem feltétlenül az keresett a legtöbbet, aki megtalálta az aranyat,
hanem aki minden aranyásónak eladta az ásót, a csákányt és a felszerelést. Ha
nem tudjuk, hogy OpenAI, Google, Anthropic, Meta vagy valaki más lesz-e a nagy
nyertes, talán érdemesebb azokat keresni, akiktől minden lehetséges nyertesnek
vásárolnia kell. Az AI-aranyláz „ásói” a 24/7 firm power, a nukleáris és
gázerőművi kapacitás, a transzformátorok és transmission hálózatok, a liquid
cooling, a leading-edge chipgyártás és litográfia, a HBM memória, a networking
és a fizikai interconnect.
Ebből
egy különösen érdekes hatos rajzolódik ki: CEG az
áramért, ETN az elektromos infrastruktúráért, PWR a hálózat kiépítéséért, TSM a
leading-edge chipgyártásért, ASML a nélkülözhetetlen litográfiáért, APH pedig a
nagysebességű adat- és energia-kapcsolatokért. A lényeg nem az, hogy ezek
biztosan jobbak lesznek minden AI-részvénynél, hanem hogy kevesebb dolgot kell
pontosan eltalálnunk. Ha az AGI 12–24 hónapot csúszik, ezeknek akkor is lehet
üzletük. Talán éppen ez Aschenbrenner legérdekesebb befektetési tanulsága: nem feltétlenül
a legtávolabbi jövőre érdemes a legnagyobbat fogadni, hanem azokat a szűk
keresztmetszeteket birtokolni, amelyek már az odavezető út közben is pénzt
termelnek.