Még most is
rajzolja hunyni vágyó szemem, egyre rajzolja
elveszett kedvesem arcát. Ó, ti arany fürtök,
magnolialevélke-orcáját simogatók,
ó, te puha pergamenek legfehérebbje,
melyre szegény, elárvult ajkam csókok
csodás verssorait írta, s többé sosem írja.
Még most is
elküldi nékem a Halál kedvesem vad szemén
púderes szemhéja rebbenését, karcsú testét,
mit a kéj korbácsa szánalmasra tépett,
elküldi vigaszul kendők fölött hullámzó keble
vörös virágait, s keservül nedves bíborajka
mit egykor, mint magamét haraptam.
rajzolja hunyni vágyó szemem, egyre rajzolja
elveszett kedvesem arcát. Ó, ti arany fürtök,
magnolialevélke-orcáját simogatók,
ó, te puha pergamenek legfehérebbje,
melyre szegény, elárvult ajkam csókok
csodás verssorait írta, s többé sosem írja.
Még most is
elküldi nékem a Halál kedvesem vad szemén
púderes szemhéja rebbenését, karcsú testét,
mit a kéj korbácsa szánalmasra tépett,
elküldi vigaszul kendők fölött hullámzó keble
vörös virágait, s keservül nedves bíborajka
mit egykor, mint magamét haraptam.
Kultúrest