Most szálltam ki a Vonoviából, bekerülêsi ár körüli kicsit 17 fölötti áron, mert meguntam a vergődést. Vissza a német vegyiparba: Evonik, BASF, Bayer, Merck , Wacker Chemie. Biztonságból Berkshire Hathaway. Csak az a nyamvadt Lanxess térne már magához...
De ugye azért nem a Tisza a felelős, hogy a Fidesz olyan sokmilliárdos tételeket "elfelejtett" beírni a költségvetésbe, amelyekre írásos kötelezettséget vállalt?
Valahol meg kell húzni a határt. Nyilván az lenne a legnépszerűbb, ha senki sem fizetne adót, és mindenki kapna mindent. De talán még akkor is lenne olyan polgártársunk, aki kifogásolná azzal, hogy az miért kap, akinek több van. Szerencsétlen Tisza próbál egyensúlyozni a racionalitás és a Fidesz által szétcincált szja rendszer között.
A hivatkozott cikkben nincs semmi meglepő. Amikor Palánkai professzor a 90-es években az optimális valutaövezeteket tanította, ugyanezek a gondolatok voltak benne. Inkább az a furcsa, hogyan léphettek be korábban pl. a görögök, amikor az egyik legfontosabb szempont a hasonló termelékenységi szint volt. Ennek hiányában a versenyképesebb országban exporttöbblet, a gyengébbikben pedig munkanélküliség lesz. Ez évtizedek óta ismert.
A korábbi logikából az következne, hogy szankciókat kellene kivetni az amerikaiakra. De mindig az erősebb határozza meg a szabályokat, mi helyes és mi nem.
Orbánéknak - miközben Navracsics havonta bejelentette, hogy most már TÉNYLEG jönnek az EU pénzek - szándékában sem állt teljesíteni a korrupcióellenes és jogállamisági feltételeket. A bírósági ítélet be ne tartása miatt végtelen ideig ketyegett volna a napi 1 M EUR is. Az volt a mesterterv, hogy majd megvétózza a közös költségvetést. Ha maradt volna a Fidesz, már az IMF lélegeztetőgépén lennénk. Adjunk hálát a Jóistennek és a magyarok bölcs többségének a kormányváltásért.
Hozzátenném, hogy azoknak, akik az intézkedések bevezetésekor már sok ingatlannal rendelkeztek (pl. 46), nem is jött olyan rosszul egy erős ingatlan árnövekedés.
Tavaly a Portfólió fizetős cikkének "technikai" ajánlására vettem 12-ért, aztán örültem, hogy 9-ért meg tudok tőle szabadulni. Lehet, hogy a mostani árfolyamok már reálisak.
Én is így voltam a Rheinmetall részvényekkel. Eladtam 83-ért, aztán 120-on úgy gondoltam, hogy ennyit már nem adok érte. Aztán ugyanezt gondoltam 500-on, 1000-en és 1500-on is. Jó, ez egyedi eset volt, és a SAP- ban valószínűleg nincs ekkora potenciál, de a gondolat hasonló volt.
