lzoli41

Regisztráció: 2015-06-23 13:47:45

Hozzászólások száma: 292

Utolsó hozzászólás: 2020-07-08 11:20


Tapasztalat: 3
Aktivitás: 4
Népszerűség: 5


utolsó 20 hozzászólás

Hazugnak és nárcisztikusnak nevezi saját unokahúga Trumpot egy most megjelenő könyvben szerda, 11:20
#1
A II. világháborút meghatározó államainak vezetői vagy nárcisztikusok vagy demensek voltak. Van egy mondás, mely szerint a történelem nem ismétli önmagát, hanem újból felteszi a társadalomnak ugyanazon kérdéseket. Szerintem az alapvető kérdés az lenne, hogy hogyan fejlesszük a "tömegdemokráciát", hogy problémákat megoldó meritokratikus vezetőket tudjunk kitermelni vagy választani. Trump a tömegdemokratikus rendszer csúfsága.
Leszakadunk a régiótól: rendkívül gyenge osztályzatot kapott Magyarország a költségvetése miatt 2020. 05. 04. 20:20
#1
Magyarország modernizációjának legfontosabb kérdése ez. Fontos lenne konszenzuskutatást folytatni arról, hogy milyen célú gazdasági kiadásokat preferál a magyar társadalom és azt megvalósítani. Számomra elfogadhatatlan, hogy a gazdasági célú kiadások kissé átlépik a nyugdíj kiadásokat, hogy a pótlólagos adóbevételekből nem a kockázatközösség ellátását fejlesszük (eü.), hanem a sportközönséget szórakoztatjuk és nem a humán tőkét fejlesszük, aminek már kínálati korlátai voltak egy pár év teljes kapacitás után. Ezek visszanyesése a demokratikus rendszert is javítaná.
A demokraták szerint is túl öreg a saját elnökjelöltjük 2020. 05. 04. 20:09
#1
A tömegdemokrácia sajnos elavult, mivel nem tudja a kompetens (meritokratikus) vezetőket kiválasztani. Ezt a rendszert a boomer generáció uralja. Külön elkeserítő, hogy a világ meghatározó államában két idős ember vetélkedik. Hogy tudnák ezek az emberek az intézményrendszert modernizálni. Úgy látszik a XX. század is hosszú lesz. The New York Timesban gerontokráciáról értekeznek. Sajnos ezek az emberek nem tudnak progresszívek lenni és még személyiségzavar is van hozzá.
Bizonyítottan sikeres a kormány munkahelymegőrző csodafegyvere - már csak be kéne vetni 2020. 04. 08. 18:10
#1
Az elmúlt 10 év költségvetési folyamatok láttán az megállapítható, hogy a "képviselőinknek" problémát okoz, hogy a közpénzt a köznépre szánják.
Trump Kínával való viaskodása miatt szabadult el Vuhanban a járvány? 2020. 03. 23. 18:21
#1
Trump képtelen azt is megérteni, hogy a nemzetközi kapcsolatokat a kölcsönös függőség hatja át. Azaz, ha valakivel hátrányosan bánnak, az visszahat a hátrány okozójára is. A járvány ezt közérthetően szemlélteti.Ez gazdaságilag is így van, csak az USA-ban párosult azzal, hogy az elnök a saját teljesítménye elismerése miatt állandóan biztatta a tőzsdei emelkedést, miközben a kölcsönös függőségen keresztül gyengítette a gazdasági fundamentumokat. Ez egy valódi Trump-lufi volt. Sikerült neki újból naggyá tenni az USA-t. Dani Rodrik egy ízben arról értekezett, hogy demokratikusan megerősített globális kormányzásra van szükség, még ha hibáznak is a demokratikusok. linkje:Megakadályozhatók az önkárosító nemzeti intézkedések? Ezt egy ízben már kifogásoltam és szerintem nem fogadható el, hogy valaki négy évre legitimációt szerezzen arra, hogy nyíltan buta legyen és a saját közösségét rombolja. A járvány kezelése a meritokratikusoknak (az a vezető és boldogul leginkább aki jól teljesít) sikerült (Szingapúr, Hong Kong, Dél-Korea, Tajvan). A globális kormányzást is meritokráciával lehetne normalizálni. A Rodrik trilemma is azon alapul, hogy a globalizáció és nemzetállami berendezkedés mellé, a demokrácia nem eléggé teljesítményelvű. A nagy komplexitású rendszereknél a hozzá nem értők rombolók, ezért elengedhetetlen a meritokratikus demokráciák kialakítása, ha a globalizáció szintjét fenn akarják tartani.
Új javaslatokkal segítenék a magyar rákos betegeket 2020. 02. 04. 15:18
#1
A magyar államot képviselőket különösebben nem érdekli a magyar kockázatközösség, hisz vezetünk a rákhalálozásban. Annyi érdekli őket, hogy a kórházi beszállítók tartozásaiból lealkudjon. Miközben másokat szeretnek potyautasnak beállítani valójában az állam a legnagyobb potyautas. Ahol pénzt lát mindenhonnan kiszívja és a közösségeit pedig alulfinanszírozza.
Több kárt okoz a kapitalizmus, mint amennyi hasznot hoz egy friss felmérés szerint 2020. 01. 20. 20:29
#5
Andor Lászlótól a Jóléti modellek, európai válságok könyvből olvastam. Ennek egy fejezetében három kapitalista jóléti modellt hasonlít össze. A liberlálist (angolszászok), korporalistát (németek), szociáldemokratát (svédek, skandinávok). A hármat négy tekintetben hasonlítja össze: az egyenlőtlenség, foglalkoztatás, nemek helyzete és társadalombiztosítás vonatkozásában. Arra a következtetésre jut, hogy a szociáldemokrata modell tudta teljessé tenni a jóléti modellt. Társadalmi szempontból ez, hozta a legtöbb hasznot. Ez a modell távolodott el leginkább attól, hogy az alapvető szükségleteket piaci úton elégítsék ki. Ezt dekommodifikációnak hívják. A jóléti modelleket így hasonlította össze. Remélem értettem, hogy mit akarsz és szerintem az immunrendszer kifejezés belesimul ebbe a megközelítésbe.
Több kárt okoz a kapitalizmus, mint amennyi hasznot hoz egy friss felmérés szerint 2020. 01. 20. 19:48
#3
Azt nem mondta ott, ahol én olvastam tőle. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy jól kifejezi a lényeget, hogy a kapitalizmus hosszú távú fennmaradásának a feltétele a jóléti állam működtetése. Én ezt helytállónak gondolom, ezért szóltam hozzá.
Több kárt okoz a kapitalizmus, mint amennyi hasznot hoz egy friss felmérés szerint 2020. 01. 20. 18:47
#1
Lester C. Thurow mondta azt, hogy a jóléti állam a kapitalizmus immunrendszereként alakult ki. Amióta megszünt a kihívás a szocializmus irányából, illetve a globalizmus fokozta a versenyt a jólét állami modellek gyengültek. Ezt Fukuyama sem láthatta előre. A mostani rendszerekben fontos lenne a gazdasági növekedést a szociális fejlettségi index fejlődésével összhangba hozni illetve megfeleltetni.
Budapesti lakáspolitikát javasol Fürjes Balázs 2020. 01. 16. 20:25
#1
Tetszett az interjú, továbbá egy fontos és komplex téma. Azt is fontos lenne szabályozói oldalról megvizsgálni, hogy hogyan lehet kiszorítani a lakásfunkcióból az oda nem való keresletet. Az ÉVOSZ elnöke szokott még nyilatkozatokat tenni, és az egyikben a kivitelezési költségek és eladási árak aránytalanságairól értekezett. Fontos azzal is szembesülni, hogy annyi forrás, ami szükséges lenne a megfelelő lakásszám kialakításához csak piaci viszonyok között érhető el és a monetáris politika ultra laza, de ide még sem áramlik elég tőke. Harold James foglalta ezt össze a klímaváltozás kapcsán ami itt is igaz: "A kapitalizmus zsenialitása abban a képességében rejlik, hogy organikus válaszokat nyújt a hiányproblémák és forrásallokálás legtöbb nehézségére. A piacok jellemzően azokat az elgondolásokat jutalmazzák, amelyek a leghasznosabbnak bizonyulnak." https://www.vg.hu/velemeny/elemzes/az-uj-antikapitalizmus-2-1866225/
Újabb figyelmeztetés érkezett: időzített adósságbombán ül a világ 2020. 01. 12. 10:48
#1
Az adósságot én jövedelemcserének fogom föl, mivel megkapom most a jövőbeni jövedelmem elköltöm és később a jövőbeni jövedelmemből visszaadom. A vállalati beruházási hitelek is hasonlóak. A jelentős adósságnak nem csak az a hatása, hogy sokáig fizetnem kell, hanem az is, hogy a jövőbeni fogyasztásom csökkenti. Ha ez buborék mellett történik, akkor a buborék miatt mondok le több évi jövőbeni fogyasztásomról. Ha belegondolunk az ingatlanpiacra, ahol mondjuk egy lakásszerzés költsége felment 6 évi jövedelemről 8 évire, két évi jövedelem fogyasztásáról mond le a vevő. A fiatalok helyzete ilyen helyzetben nagyon szerencsétlen és nem csak a sokkok hatása jelentős, hanem maga a folyamat is. Fontos lett volna azt elérni, hogy a mennyiségi lazítások miatti pénzbőség miatt a lakásfunkció ne legyen befektetési célpont, továbbá a patrióta gazdaságpolitika szempontjából a kritikus infrastruktúra részének kellene tekinteni a lakásokat. A magánadósság miatti válságokra Minsky hívta fel a figyelmet, de szerintem nem kizárólag a pénzügyi hatás, és prociklikusság jelentős, hanem a fogyasztási hatás is. http://ujegyenloseg.hu/a-kozgazdasagi-iskolak-valsagelmeletei/ Volt szerencsém olvasni lufikockázatról is, ami elég izgalmas volt és kapcsolódik ehhez a témához habár előfizetéses. https://hvg.hu/360/20200110_ingatlanpiac
Olyan fordulatra van szüksége Magyarországnak, amire már hosszú évek óta várunk 2019. 12. 28. 19:47
#3
A közepes jövedelmű országok csapdájából, a kis Tigrisek egyfajta fejlesztő állami modellel tudtak kitörni, amit mi a vezetőink is meg akarnak elvileg valósítani. Amiket felsoroltam azokat a fejlesztő állami modellt érdemben megvalósítók elérték.  Amit akartam még mondani, hogy szerintem a mi elitünk erre nem is képes.
Olyan fordulatra van szüksége Magyarországnak, amire már hosszú évek óta várunk 2019. 12. 27. 20:19
#1
A fejlesztő állami modellek nálunk hiányzó elemei: - gyorsan növekvő humán erőforrások - meritokratikus, professzionális kompetens bürokrácia - elitek sikeres megadóztatása - fontos a versenyképes vállalkozói elit is mivel az tudja a reál, pénzügyi és humán tőkék hatékony kombinációját létrehozni és működtetni Lehet hogy elméleti törekvés van erre nálunk, de szerintem ennek gyakorlati megvalósítására hiányzik a politikai elitünk képessége. Másrészt ezek hosszú távú ciklusok, amelyek a politikai ciklusokból kimaradnak.
Lavina indul a lakáshiteleknél? Kisöpörnék a közjegyzőket 2019. 12. 13. 18:16
#1
Szép elméleti levezetés, de legyünk gyakorlatiasok. Tegyünk fel egy egyszerű kérdést: A közjegyzői felolvasás miatt hány szerződést nem kötöttek meg,és hány módosult? Szerintem jelentéktelen. Ha az igazi kérdést akarnánk feltenni, ami a devizahiteles anomáliához vezetett, azt kellene feltenni hogy az információs aszimmetria csökkent-e és annak a kiigazítási mechanizmusa kialakult-e? Erre tudom a választ, mégpedig nem. Számomra ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy nincs haszna a közjegyzőknek ezen a téren, míg a közvetlen végrehajtást más jogi úton is lehetne rendezni. De ne csak a tagadással, hanem foglalkozzunk a megoldással is. Két fontos mechanizmust tartanék szükségesnek. Egyrészt a szerződések kialakítása során az információs aszimmetriát le kellene küzdeni, amit úgy tartanék megvalósíthatónak, ha egy ilyen tapasztalatú szervezet részese lenne a blanketta szerződés kialakításának. Ezt tartanám érdekegyensúlyban létrejött szerződésnek. Tulajdonképpen az állami szabályozást kellene kicserélni szakmai egyenrangúságra. Lehet lenne jobb megoldás is. A másik kérdéskör a piachoz való költségoldali hozzáférés fokozása. Számomra ez azt jelenti, hogy egy megadott időszakban (pl.: mint a köt.fel. bizt.) lehetőség lenne arra hogy ki lehessen váltani a hitelt akként, hogy a szerződésben csak a hitelező módosul és a kondíció, ami alapján a bankok elszámolnak egymással, miközben az adós élvezi a piacot. Lehetne a kamatperiódusokhoz is kötni, illetve a szabályozás során azt kieszközölni, hogy ne az őrült hitelező vezesse a piacot. Ez a modell beleillene Roberto Unger (brazil ötletminiszter volt) baloldali progresszív elképzelésébe miszerint:" Több embernek többféleképpen még több hozzáférést kellene biztosítani még több piachoz!"
Teljes szétesés fenyegeti az Egyesült Királyságot a Brexit miatt 2019. 12. 13. 17:35
#36
Mind az északíreknél, mind a skótoknál a Brexit megakadályozása volt a pártok központi kérdése és az elutasítók győztek. Szerintem a többi országrészben azért győzték túl magukat a konzervatívok, mert Corbynt ez a kérdés nem érdekelte és az ez irányú politikai artikulációra ott csak egy irányban volt lehetőség. A társadalma központi kérdése helyett valami abszurd megkésett ideológiát vetített. Ezt a választást és a Brexitet Corbyn rendezte el. Oda lehet Farage mellé tenni. Az angolszászok a geopolitikai befolyásuk fenntartása végett eddig sikeresen folytatták a megosztó politikájukat, mind Európában, mind Kína környezetebén. Ezek a megosztó mechanizmusok már sok háborút okoztak (India-Pakisztán, Izrael-Palesztína, Irak, Ciprus, Írország-Észak-Írország). Szerintem már hiába feszülnek mert gazdaságilag mind Távol-Kelet, mind az EU melléjük nőtt és ha ki tudják kerülni megosztó játékelméletüket lehagyhatják őket, annál is inkább mert földrajzilag periférián vannak.
Egyetlen ábrán megmutatjuk, mennyi pénz ömlött most a nyugdíjasokra 2019. 12. 10. 19:18
#1
A nyugdíjasokra való pénzömlés nagyon túlzó kifejezés, de lehet hogy jó cím. Engem a költségvetés hozzáállása a társadalomhoz nagyon foglalkoztat, ezért nem tudok mellette elmenni. Fontos adat a cikkben, hogy egy havi nyugdíj kb a GDP 0.7%-a. Sokszor lehet arról olvasni, hogy a költségvetés funkcionális felhasználási oldala milyen helyzetet mutat. A környezetünkhöz képest, illetve általánosságban is elmondható, hogy többet költünk sportra, kultúrára, gazdasági célra illetve általános közszolgáltatásokra (összesen kb. a GDP 4-5%val). Szerintem fel lehetne tenni azt a kérdést, hogy az adott területre költött többlet költségvetési forrás mekkora GDP növekedéssel jár teljes hatásában és évenként, és/vagy mennyire javítja az egyenlőtlenséget és/vagy mennyit javít a humán fejlettségi indexen. Ha ebben nincs társadalmi egyetértés, akkor a képviselők a saját elképzelésük szerint költenek és jobb lenne a közpénzügyek demokratizálásának módját keresni. A növekedés mérését is szeretnék demokratikussá tenni. https://www.vg.hu/velemeny/a-kozgazdaszok/a-novekedes-demokratikus-merese-2-1922832/ A nyugdíjasok is feltehetnék azt a kérdést, hogy ahogy ők gondoskodtak keresőképes korukban a többiekről, ezt viszonozzák részükre? A 13. havi nyugdíj többletkiadása egyébként kb. a GDP 0,5%-a lenne 2019-ben.
Megmenthető az elveszett évtized? Így győzhetjük le a válságot 2019. 12. 09. 18:28
#2
Tegnap végighallgattam egy podcast az Index.hu-n, amely azt dolgozta föl, hogy az azonos korú kínai gyerekek, miért járnak három évvel a magyarok előtt.
https://index.hu/techtud/2019/12/08/tnt_podcast_oktataskutato_pisa_teszt/
Ebben volt egy két további fontos elem. Az egyik az, hogy a kínai versenytársadalom az internetet problémamegoldásra is használja, másrészt aktív szakpolitikai kísérleteket folytatnak abból a célból, hogy eldőljön, hogy adott problémára melyik a legjobb válasz. Meritokratikisan előznek bennünket is.
Szép álom lenne egy problémaorientált szakpolitikai vetélkedő a közpénzügyek demokratizálásával összekötve.
Megmenthető az elveszett évtized? Így győzhetjük le a válságot 2019. 12. 07. 20:13
#1
Nagyon örülök az összefüggés megvilágításának. Ha rövid akarok lenni, miközben mindenki a moral hazard (erkölcsi kockázat) miatt aggódott a kölcsönök visszafizetésének kikönnyítése miatt, közben a termelékenységet nyomták le, ami egy hiszterízis-hatás. Az előrelátás szokás szerint hiányos volt, mint általában a hosszú távú ciklusoknál (oktatás, eü.). Szerintem fontos lenne a válságkezelés szempontjából intézményrendszeri oldalról is közelíteni, hogy azt is kell fejleszteni, azaz meritokratikussá tenni. Ez Keleten több helyen hatékonyabb mint felénk(lásd PISA-tesztek éllovasait). A tömegdemokratikusan megválasztott "szakpolitikusakat" ki kellene cserélni valódi szaktevékenységet folytatókra. Szerintem ez a terület is felér a fiskális, vagy monetáris politikával, miközben el van hanyagolva.
Matolcsy temeti az eurót - Igaza van? 2019. 11. 04. 18:22
#1
A jegybanki eszközök és módszerek változás előtt állnak és azt mondják következik Bretton Woods III. https://novekedes.hu/elemzesek/jegybankari-csucs-uj-fejezet-kezdodott-a-kozponti-bankok-eleteben Erre az időszakra mely eszköz lehet jobb a forint vagy az euró? Inkább a jövőt kellene fürkészni. A magyar eszköz tulajdonosok tíz év alatt 32% , míg az eurót tartók 15% leértékelődést szenvedtek el. A magyar egyéni fogyasztói index tartósan alacsony is, ami vissza is fogja a keresletet. Ez a termelékenységet is vissza fogja.A magyar politikát egyébként a humán és humanizációs tényezők nem érdeklik. Volt szó eurázsiai devizáról is, aminek a kilátásai nem hiszem, hogy vonzóbb lenne. Nekem ez taktikai tanulmánynak is tűnik, hisz most volt váltás az EKB élén, illetve az eurázsiai összefüggéseket is most kezdték el tolni. Ami még nagyon fontos hogy a gazdaságpolitikai dilemmák jelenleg nem monetárisak, hanem fiskálisak és versenyképességi szakpolitikaiak.
Előnyhöz juthatna a beteg, ha odafigyel magára 2019. 10. 24. 13:04
#1
Nagyon fontos aktuális kérdés, tárgyszerű megközelítéssel. A magyar politikai rendszer erősen központosított, amelyet Stumpf István azzal fejezett ki, hogy Magyarországon rejtett prezidenciális rendszer áll fenn. Ez alapján azt következtetést tudjuk levonni, hogy ismerik a helyzetet, de nem akarják megoldani, mert a központot ez nem érdekli. Nem rég láttam egy videót az ujegyenlőség honlapján a magyar költségvetésről, ahol összehasonlították 2007-re és 2017-re vonatkozóan is a kiadási szerkezetünket a környező országokkal. A lényege a következő volt 2017-ben GDP arányosan többet költünk 1,3%-kal általános közszolgáltatásokra, 1,6%-kal gazdasági célúakra, sportra kultúrára 1,3%-kal és 2%-körül be nem sorolható funkcióra. Ha hozzátennénk az adókedvezményeket, illetve a feketegazdaság miatt kieső bevételeket, akkor azt is mondhatnánk, hogy bőségesen lenne fedezet az egészségügyre. Sajnos az látható, hogy a magyar politikában a szakpolitikai intézkedések mostohagyermekek, pedig a versenyképességi rangsorokban azok előznek akik ebben jók. Nem a központosítás a siker titka, hanem a szakmaiság. Mivel ezekkel a kérdésekkel a rendszerváltás óta nem haladunk, szerintem ezeket le kellene választani az általános politikáról, úgy sem az ideológia a gyógyítás kulcsa. A mostani korban az élet hosszát és minőségét az életmód határozza meg, ezért szerintem az lenne indokolt, hogy aki kockázatosabb életmódot folytat(dohányzás, alkohol, túlsúly, nem jár szűrővizsgálatokra) az fizethet magasabb közterhet. Habár sok esetben jövedéki adó útján beszedik azt.

friss hírek További hírek

  • BÉT
  • Indexek
  • Deviza
      • Forgalom
      • Nyertesek
      • Vesztesek