Merényi kolléga engedelmével Ennyire el kell fásulni:
"groteszk írás válasz erre 2007.11.06
Padember
Nincs ágya az asztalosnak, ott alszik, ahol épp elfárad. Leggyakrabban a nagyszobában ereszkedik négykézlábra, ebben a pózban hatalmasodik el rajta az álom. Az ablak felé fordul, vagy amerről fény szűrődik. Halványan megviláglik párnateste és harcsa-feje.
Masson korábban üzemvezetőként dolgozott a külvárosi bútorüzemben. Miután neje elhagyta, egyedül maradt udvarkerti lakásában. Senkivel sem beszél, bárgyún mosolyog. Az udvar gyerekei rendszeresen csúfolják.
Amikor ajtaját nyitva felejti, a földszinten lakók ráláthatnak az egymás hegyén-hátán tornyosuló, ódon bútoraira. Az utcáról lesik az álmosan közlekedő élőhalottat. Masson a karosszékében órákig csodálja érintetlen garnitúráit. A port sem törli le róluk.
Táplálékigénye minimális. Egy vékony szelet kenyeret félóráig majszol. Boltba menet úgy halad, mint egy lassított felvétel. Olykor megáll a sarki bútorüzlet előtt, fejét előretolja, és hosszasan bámulja a kirakatot.
Egy viharos napon nyugtalan lesz. Kigyalogol a városszéli dombhoz, ahol a turistaút kezdődik. Ellát a pázsittengeren túli szomszéd településig.
Némi merengés után az ellenkező irányba indul el. Eltéved. Felveszi az alváshoz szükséges négykézláb-pózt. Egy jegenyét bűvöl az alkonyban. Súlyos teste alatt benyomódik a föld. Jobbja felől a szürkeségbe borult erdő lombjai suttognak, háta mögött a visszavezető út kanyarog. Kábultan fordul a lemenő napkaréjtól még látható mező felé.
Reggel azt képzeli, hogy ő a kirakat egyik bútora. Méltatlannak tartja az otthoni vegetálást, mindjobban ragaszkodik új környezetéhez. Rég nyugdíjba küldték, szerettei, barátai elhagyták. Gondolja, így legalább megpihenhetnek rajta, újra szükség lesz rá. Végigcammog hátán a hideg.
Arcát növények és gombák borítják. Békanyálszeme kocsonyás. Hetek teltével mindenütt bezöldül, apró futókák tekeregnek rajta.
Vasárnap délelőtt arra sétál egy keskenyfejű, vonalbajuszú férfi, mögötte trombitahangú gyerekei. Előveszik sámlijukat és a gémberedett hátra pakolt elemózsiából falatoznak. Az apa bicskájával véletlenül belenyes a tarkóba. Masson bárgyú mosollyal tűr. Sárga, gyantaszagú folyadék szivárog belőle. A kiszelt keményhús helye hamar begyógyul. Nem sanyargatja éhség vagy fájdalom. Álmodik. Feleszméléskor sem hajlandó megmozdulni.
Hónapok multával a sárgásbarna Massont élősködők rágják csontig, a növénytakaró álcázza az üszkösödő testet. Sebeit parafavar borítja. Hátán virágok nyílnak, hajában madarak fészkelnek, ujjai mélybe gyökereznek.
Az első havazás után lerohadnak róla a növények, látható lesz a szarufedte test. A mell alatt nagy ritkán megdobban a szív.
Az eltorzult arcon, ha nehezen is, de fellelhető a bárgyú mosoly.
Merenyi1 "
"groteszk írás válasz erre 2007.11.06
Padember
Nincs ágya az asztalosnak, ott alszik, ahol épp elfárad. Leggyakrabban a nagyszobában ereszkedik négykézlábra, ebben a pózban hatalmasodik el rajta az álom. Az ablak felé fordul, vagy amerről fény szűrődik. Halványan megviláglik párnateste és harcsa-feje.
Masson korábban üzemvezetőként dolgozott a külvárosi bútorüzemben. Miután neje elhagyta, egyedül maradt udvarkerti lakásában. Senkivel sem beszél, bárgyún mosolyog. Az udvar gyerekei rendszeresen csúfolják.
Amikor ajtaját nyitva felejti, a földszinten lakók ráláthatnak az egymás hegyén-hátán tornyosuló, ódon bútoraira. Az utcáról lesik az álmosan közlekedő élőhalottat. Masson a karosszékében órákig csodálja érintetlen garnitúráit. A port sem törli le róluk.
Táplálékigénye minimális. Egy vékony szelet kenyeret félóráig majszol. Boltba menet úgy halad, mint egy lassított felvétel. Olykor megáll a sarki bútorüzlet előtt, fejét előretolja, és hosszasan bámulja a kirakatot.
Egy viharos napon nyugtalan lesz. Kigyalogol a városszéli dombhoz, ahol a turistaút kezdődik. Ellát a pázsittengeren túli szomszéd településig.
Némi merengés után az ellenkező irányba indul el. Eltéved. Felveszi az alváshoz szükséges négykézláb-pózt. Egy jegenyét bűvöl az alkonyban. Súlyos teste alatt benyomódik a föld. Jobbja felől a szürkeségbe borult erdő lombjai suttognak, háta mögött a visszavezető út kanyarog. Kábultan fordul a lemenő napkaréjtól még látható mező felé.
Reggel azt képzeli, hogy ő a kirakat egyik bútora. Méltatlannak tartja az otthoni vegetálást, mindjobban ragaszkodik új környezetéhez. Rég nyugdíjba küldték, szerettei, barátai elhagyták. Gondolja, így legalább megpihenhetnek rajta, újra szükség lesz rá. Végigcammog hátán a hideg.
Arcát növények és gombák borítják. Békanyálszeme kocsonyás. Hetek teltével mindenütt bezöldül, apró futókák tekeregnek rajta.
Vasárnap délelőtt arra sétál egy keskenyfejű, vonalbajuszú férfi, mögötte trombitahangú gyerekei. Előveszik sámlijukat és a gémberedett hátra pakolt elemózsiából falatoznak. Az apa bicskájával véletlenül belenyes a tarkóba. Masson bárgyú mosollyal tűr. Sárga, gyantaszagú folyadék szivárog belőle. A kiszelt keményhús helye hamar begyógyul. Nem sanyargatja éhség vagy fájdalom. Álmodik. Feleszméléskor sem hajlandó megmozdulni.
Hónapok multával a sárgásbarna Massont élősködők rágják csontig, a növénytakaró álcázza az üszkösödő testet. Sebeit parafavar borítja. Hátán virágok nyílnak, hajában madarak fészkelnek, ujjai mélybe gyökereznek.
Az első havazás után lerohadnak róla a növények, látható lesz a szarufedte test. A mell alatt nagy ritkán megdobban a szív.
Az eltorzult arcon, ha nehezen is, de fellelhető a bárgyú mosoly.
Merenyi1 "
Erősödő Phylaxia