egyik kolléganőm, többször elmondta a férje véleményét, - a kommunizmus éveiben, - mely szerint '56 még világtörténelmi esemény lesz, higgyük el és nagyon sokan hitetlenkedve néztek ilyenkor rá...;
igaza lett... !!!
igaza lett... !!!
októberi pillanatképek 1956
Golyószaggatta, romos utcák…
Patakként ömlik most a vér !
Jaj ! Gyorsan ! Merre van egy mentő ?-
Tán még időben ideér…
És jönnek, jönnek. Fiuk, lányok –
Golyózáporban jönnek ők !
Szent tűzben égve, elszántan-bátran,
mint titkos összeesküvők,
és jön a diák, jön a munkás –
barát lett mindenki ! Rokon.
Egy szent eszmében ölelkeznek
testvérként itt a romokon,
és leomlanak mind a falak,
a Fal, mely évezredig állt,
hogy összemossa most a vérük,
és kikacagják a Halált !
Nem forrt még össze így a nemzet !
Nem volt Zápolya és Mohács-
mint vészharang, utolsót kongott
a Sarló és a Kalapács !
A Turul ébredt mély álmából
és utoljára felrepült,
s örök álmában is mosolygott
aki harcban elszenderült –
béke volt ! Öröm ! Tennivágyás !
Erő, elszántság, akarat !
Hittük, hogy a harcunk végetért már,
s országunk szabad lett ! SZABAD !
Dávid legyőzte Góliátot !
Európa csodált csodát –
úgy tisztelték kis nemzetünket,
mint hajdan Isten Ostorát !
… mégis akadtak hitvány cenkek,
kiknek oltár, haza sem szent !
Az áruló éljent kiáltott,
s alattomban Moszkvába ment…
Véres hajnalon tankok jöttek,
legázolva, mi megmaradt –
hosszú évekig ezrek voltak
börtönben, bitófák alatt !
Ifjuságunk fiatal életét
rendre kaszálta a Halál,
nem tudtuk, ki a „szerencsés” –
Kit megtalál, vagy nem talál?!
Síró anyák nem ölelhették
halott gyermekük tetemét,
a gödröt, ahova bedobták
szemét titkolta el ! Szemét…
Ha októberben erre jársz majd
Vándor ! mondj értük egy imát !
Mert aki akkor, és ott halt meg,
örökre egy hazát imád!
Halálukkal ők váltották meg
szomorú, golgotás utunk,
mert mint Krisztus az Ő keresztjén-
mi sem halunk meg ! Feltámadunk !
Rajháthy Júlia