Ostromnapló
Spekulációs támadások Magyarország ellen
2009./16. szám - április 16. Brückner Gergely -
Nem csak tavaly októberben, hanem azt követően még hónapokig folyamatosan játszottak a spekulánsok nagy tételben a különböző magyar piacok, illetve termékek gyengülésére. Vitatható, hogy ezt törvény¬telenül tették-e, illetve nem tudni, a három legnagyobb támadás összehangoltan történt-e. A felügyelet mindenesetre eddig csak két céget meszelt el tiltott piacbefolyásolásért, és újabb bírságok e tranzakciók miatt már aligha lesznek.
Viharos órákat éltek át a magyar piacok tavaly október 9-én és 10-én: a világpiaci tendenciával párhuzamosan pillanatok alatt beszakadt a forint, padlót fogott az OTP-részvény, s bezuhant az állampapírpiac. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) rögtön vizsgálódni kezdett, s két spekulációs támadás ügyében azóta már határozatot is hozott. Úgy találta, hogy a Soros Fund tiltott piacbefolyásolást követett el (Ledorongolt árdöngölő – Figyelő, 2009/14. szám), s ugyanilyen indokkal bírságolta meg a HSBC-t is. Összehangolt londoni akciót azonban nem tárt fel. Úgy tudjuk, további felügyeleti vizsgálatok is zajlanak, de kétséges, kijönnek-e újabb határozatok.
Az ominózus két októberi nap óta nem csak a megszokott városi legendák szintjén bukkant fel egy összehangolt, tudatos Magyarország elleni spekuláció lehetősége, de kormányzati és banki vezetők is többször utaltak intenzív „londoni” spekulációra. A Figyelő hasábjain például Veres János pénzügyminiszter, illetve Csányi Sándor, az OTP elnök-vezérigazgatója is nyilatkozott erről. A magyar makrogazdaság helyzete, a kormányzat megroggyant hitelessége, vagy éppen az ország külső adóssága, növekvő adóskockázata természetesen önmagában is a spekulánsok céltáblájává tette az országot, de magas pénzügyi körökben ma is tartja magát a vélemény, hogy egy ötelemű összehangolt támadás tetten érhető volt.
PLETYKÁK. E szerint az eszköztárban a forint eladása, az OTP-részvény shortolása, a magyar állampapírpiac betámadása, valamint a magyar kockázati felár, az úgynevezett CDS megemelése szerepelt, s ezt egészítette ki negatív magyar vonatkozású elemzések, pletykák – például „Magyarország Izlandhoz hasonló pályát írhat le”, vagy „az OTP csőd közelbe jutott” – terítése. (A CDS, avagy credit default swap a nem teljesítés kockázatára kötött hitelpiaci származékos csereügylet, amely közvetlenül árazza egy országban az államcsőd valószínűségét.) Információink szerint a felügyelet igyekszik a különböző spekulációs támadások között összefüggést találni, ugyanakkor e tekintetben eddig a két megbüntetett cég, vagyis a Soros Fund és a HSBC között sem derült fény kapcsolatra.
Különösen nehéz a vizsgálódás a forintpiacot illetően, hiszen amíg a tőzsdei rendszerekben egy konkrét részvényre adott eladási megbízás pontosan nyomon követhető, addig a forint elleni ügyletek, vagy főleg a pletykák kiindulópontjai – jelesül londoni elemzők és alapkezelők egyeztetései – már sokkal nehezebben azonosíthatók. Az egyértelmű, hogy egyszerre spekuláltak nagy tételben a magyar eszközök ellen, már csak az a kérdés, a különböző piacok, illetve termékek ellen játszók egyeztettek-e egymással.
Egy forrásunk mindenesetre úgy fogalmazott: ha esetleg volt is együttműködés arra vonatkozóan, hogy a forintot, az állampapírpiacot és az OTP-t egyszerre gyengítsék, ez nem lesz bizonyítható. Hiszen ami csak egy magántelefonban, vagy egy személyes találkozón hangzik el, arra soha nem derül fény, ha az érintettek nem beszélnek róla. A PSZÁF ugyan kérte a londoni társhatóság segítségét, és kapott is lehetőséget beszélgetések utólagos meghallgatására, de csak konkrét ügyletekre, konkrét megbízásokra vonatkozó telefonokat tudott lekérni. Ráadásul – miként egy bankár magyarázta lapunknak – még az eladások közül is csak akkor lehet telefonbeszélhetést rekonstruálni, ha ügyfélmegbízás állt egy deal mögött. Elvileg persze a londoni bankoknál külön vannak a saját számlás és az ügyféltől érkező megbízások – azaz különválik a trading és a sales –, de a gyakorlatban ezek is keveredhetnek, „véletlenül” érkezhetnek egyszerre is a parkettre a megbízásos és saját forinteladások, a kapcsolat nehezen bizonyítható.
HÁTTÉRSZEREPLŐK. Egyik kereskedő forrásunk elmondása szerint sokszor nem a Deutsche Bank (DB), a HSBC, vagy éppen a Merrill Lynch játszik Magyarország ellen, még ha ezek valamelyike fel is bukkan az eladói oldalon. Lehet, hogy a PSZÁF számára nem látható módon a magyar ügyletek előtt Londonban ezeket a házakat már megkereste az igazi spekuláns, amely cég (például egy hedge fund) a DB-nek, vagy a Merrillnek adott el forintot, vagy shortolt más magyar eszközt.
Nem feltétlenül azért tett így, mert bujkálni akar a magyar hatóságok elől, lehet például adózási, könyvelési és még sok más oka, hogy a spekuláns egy londoni házzal köt ügyletet. Az pedig abszolút hihető, hogy amikor a világsajtó Magyarország problémáival volt tele, megjelentek az ország ellen játszó hedge fundok is. Ebben az esetben a nagy szolgáltató már csak ezt a pozícióját fedezi le, ezért ad el OTP-t, forintot nagy tételben.
Egyik beszélgetőpartnerünk mégis úgy véli, hogy a forint, az OTP és az állampapírpiac összehangolt betámadása már csak azért is valószínűsíthető, mert ha ez sikeres lett volna, akkor hatványozottan többet kerestek volna a támadók. (Ezt a vélekedést tette magáévá több politikus is.) Forrásunk odáig elment, hogy szerinte már maga a 230-ig tartó nagy nyári forinterősödés is ennek az összetett dealnek volt a része, hiszen az extrémen erős forintból kiindulva, még nagyobbat lehetett kaszálni a forint elleni spekulációval. A szupertitkos vizsgálatok mindenesetre még tartanak, a felügyeletnél csak pár ember lát bele a kártyákba.
Összességében úgy tűnik, a piac meg lenne lepve, ha a felügyelet bizonyítani tudna bármilyen összehangolt támadást a különböző magyar piaci szegmensek ellen. A következőkben ezért budapesti, illetve londoni piaci szereplőkkel folytatott háttérbeszélgetésekre támaszkodva külön-külön rekonstruáljuk a tudomásunkra jutott három legfontosabb spekulációs támadást.
1. A Deutsche Bank és a forint
■ Egyértelműen megrázta a hazai bankvilágot a DB londoni deskjének forintpiaci tevékenysége. Az ügyről a Figyelő néhány hete már hírt adott (Bukásra álló bankok – Figyelő, 2009/7. szám), ám az akkor feltártakhoz képest újabb részletek kerültek a birtokunkba. Az alaphelyzet az, hogy a bank londoni irodája öt magyar pénzintézetnek adott el speciális 5 éves árfolyam-index swap termékeket, s ezzel a forint gyengülésekor nagy veszteséget és elszámolási vitát okozott. Az öt bank közül kettőt nevesítettünk, az OTP-t, mint a legnagyobb vevőt, illetve a Raiffeisent, amely privátbanki ügyfelei felé nagy tételben terítette tovább a terméket. A DB szempontjából ez a termék a forint gyengülése ellen nyújtott kiváló fedezetet, a vevőknek pedig akkor lett volna vonzó, ha a forint stabil marad vagy erősödik.
AGRESSZÍV ELADÁSOK. A vevők bizonyosan nem számítottak nagy forintgyengülésre, hiszen amint az euró 240 forintról előbb 280-ig, majd 300 forint fölé gyengült, e bankok sokmilliárdos veszteségekbe szaladtak bele. A londoni befektetési házzal kapcsolatban többféle gyanú is felmerült, s ezek kapcsán a PSZÁF is előbb egyeztetni, majd vizsgálódni kezdett. Többen jelezték, hogy a Deutsche Bank a jellemzően telefonon megkötött, és szerződésekben le sem írt ügyletek után agresszív forinteladásokkal igyekezett befolyásolni a piacot. A másik vád szerint a német bank indokolatlan fedezetigényeket támasztott, amivel el akarta érni a pozíciók gyors lezárását és a magyar vevők számára hátrányos kiértékelését (az úgynevezett marginingot). Ez a magyar bankok számára hatalmas veszteséggel járt volna.
Ezeket az információkat hazai forrásaink megerősítették, egyben jelezték, hogy írásos dokumentáció valóban nem védte a magyar bankokat. Úgy tűnik, tapasztalatlanok is voltak a bonyolult terméket illetően, ezért elismerten hibáztak. Egyfajta tanulópénz megfizettetése emiatt jogos, ám arra senki nem gondolt, hogy a pozíciók kiértékelésében akár nagyságrendi különbség is lehet. Márpedig előfordult, hogy a DB tízszer akkorára becsülte a magyar bankok potenciális veszteségét, illetve ebből adódó fedezetigényét, mint a hazai partnerek.
KÉSŐN ESZMÉLTEK. A DB azért volt különösen előnyös helyzetben, mert egyszerre volt eladója az adott terméknek, illetve betöltötte az úgynevezett calculation agent – a fedezetigény kiértékeléséről döntő fél – szerepét is. Ez már önmagában is egy furcsa összeférhetetlenségi problémát vetett fel, de a magyar vevők csak akkor eszméltek rá erre, amikor a londoni DB munkatársai elkezdték a pozíciókat számukra roppan előnytelen módon kiértékelni. (Ez persze rögtön felveti a kérdést, hogy magára valamit is adó profi bank hogyan ugorhat bele ilyen kondícióval bármilyen üzletbe?) A kiértékelésben mindenesetre már a DB magyar bankvezetése is fontos szerepet játszott, előrehozott elszámolást akartak például az OTP vezetésénél kierőszakolni. Gondot okozott a magyar bankoknak az is, hogy a szerződés általános feltételeit az ISDA (International Swaps and Derivatives Association, vagyis a Nemzetközi Swap- és Derivatíva Szövetség) reguláin belül létező technika, a Credit Support Annex (CSA) szabályozta volna, ugyanakkor ezt is alapvetően egyszerűbb termékekre találták ki. Nem voltak tehát egyértelműek a szabályok.
Az elszámolási vita kirobbanása után gyorsan kiderült, hogy a DB frankfurti központja sem tudta pontosan, miket értékesít a londoni iroda. Súlyos, igen magas szintű konfliktus kerekedett, a hazai lobbisták (jegybanki, kormányzati vezetők, illetve az OTP felső vezetői) arról győzködték a német bankárokat, hogy az agresszív és igazságtalannak vélt fellépés ellehetetleníti a Deutsche Bank további magyarországi aktivitását. A frankfurti bankközpontban pedig vélhetően valóban találtak kivetnivalót a londoni gyakorlatban, mert John Driscoll vezető üzletkötőn kívül (alapvetően ő adta el a magyar bankoknak ezt a terméket) több londoni DB-alkalmazottat is kirúgtak.
Hallgatásba burkolózva
Természetesen minderről szerettük volna kérdéseinket feltenni a Deutsche Bank hazai vagy frankfurti, esetleg londoni képviselőinek. Kurali Zoltán, a DB hazai vezérigazgatója azonban ugyanúgy nem nyilatkozott, mint a kérésünket elhárító külföldi illetékesek. Klaus Thoma, a DB kommunikációs munkatársa a Figyelő interjú-, illetve háttérbeszélgetés-kérését azzal hárította el, hogy a bank nem adhat felvilágosítás semmilyen, ügyfelekkel is összefüggő kérdésben. Hasonlóképpen a hazai pénzintézetek sem nyilatkoztak hivatalosan.
Végül a magas szintű magyar nyomásra a felek megegyeztek, igaz, kölcsönös elégedetlenséggel. Megmaradt az OTP és Deutsche Bank között is a pénzintézeti kapcsolat, de nagyon fagyossá vált a viszony. A hazai banki körök szerint a Deutsche Bank magyarországi reputációja – szokatlanul nem kooperatív viselkedése miatt – érdemben sérült, és mivel a DB hasonlóképpen üzleteltek Lengyelországban, ott is támadások kereszttűzébe került. Banki forrásaink azért a korrektség jegyében hozzáfűzték azt is, hogy nem szabad az egész regionális devizakrízist egyetlen londoni szereplő nyakába varrni, Varsóban hasonló támadások érték például a Goldman Sachs tevékenységét is.
S hogy mi lehet az ügy végkifejlete? A felügyeleti vizsgálat zajlik, de eredményre aligha vezet, hiszen a hatóságnak közvetlenül nincsen jogcíme egy német, vagy egy angol állampolgárt megkeresni, az adott országok hatóságaival, a társfelügyeletekkel kell együttműködnie. Ez pedig nem könnyű, sokszor visszakérdeznek a társhatóságok, nem értik az ügyet, pontosítást kérnek. Olykor meg úgy ítélik meg, hogy nem illetékesek, hanem a nyomozóhatóságok hatásköre az ügy. Úgy tudjuk, ennek ellenére már folyamatban van külföldi magánszemélyek (például DB-alkalmazottak) megkeresése is.
Az általunk megkérdezett londoni üzletkötők, hazai bankárok, felügyeleti vezetők mindenesetre vegyes érzelmekkel beszélnek. Aki határozottan az egyik, vagy másik oldalon áll, az vagy nagyon sötétnek, vagy teljesen piacinak írja le a DB szerepét. Utóbbiak szerint érthető, hogy a bank több fedezetet szeretett volna bevonni, hiszen a Lehman Brothers bedőlése óta Londonban így csökkentik a partnerkockázatot. Aki pedig valamennyire semleges, az vívódik: vannak szempontok, amelyek szerint valóban csúnya forint elleni támadásról volt szó, más szempontok szerint teljesen normális piaci ügyletekről, ahol a magyar bankok egész egyszerűen rosszul mérték fel a kockázatot, majd a bukott üzletek nyomán siránkozásba kezdtek. A magyar bankárok hálásak az MNB-nek, illetve a hazai politikusoknak, hogy beszálltak és segítettek. Azt is érdemes ugyanakkor figyelembe venni, hogy a forint a Deutsche-ügytől függetlenül is tovább gyengült ez év elején, s az elemzők szerint a 300 közeli árfolyam nem spekuláció következménye, hanem nagyjából ez tekinthető reális szintnek.
2. A Merrill Lynch és az OTP
■ Noha a legizgalmasabb októberi napokban a Soros Fund-féle OTP-short nyomán feküdt meg az árfolyam, ennél az ügyletnél nagyságrendekkel nagyobbakról is hallani a piacon. Az OTP shortállományának hihetetlen szintre növekedése önmagában mutatja, hogy igen sokan és sokáig játszottak a bankpapír esésére (lásd a keretes írást), de külön izgalmas történet kering az OTP átváltható kötvényeivel kapcsolatos spekulációról is. Ez utóbbinál a Merrill Lynch potenciális szerepét emlegetik a hozzáértők, akik szerint ennek a háznak sokkal komolyabb, ráadásul tartósabb hatása is lehetett az OTP-árfolyamra, mint Soroséknak.
<#zaras_figyelo#>KÖTVÉNYÜGYLET. Az előzmények egészen 2006-ig nyúlnak vissza, amikor az OTP átváltható kötvényprogram keretében részvényeket értékesített. A banknak oroszországi és ukrajnai akvizícióihoz pénzre volt szüksége, ezért a birtokában levő saját részvények közül 14,5 milliót eladott. A tranzakció fő szervezője a Merrill Lynch International volt, amely a projektre létrehozta az Opus Securities SA elnevezésű SPV-t (special prupose vehicle – speciális céllal létrehozott projektcég). A luxemburgi értéktőzsdére is bevezetett, összesen 514,3 millió euró névértékű átváltható kötvényt az Opus bocsátotta ki, a vevők külföldi intézményi befektetők voltak. Tulajdonosai egy-egy ilyen, 1000 ezer euró névértékű kötvényt 2011. október 31-e és 2016. október 31-e között bármikor 28,19 darab OTP-részvényre válthatnak át. Ez jelenlegi euró-árfolyammal (és a kötvény névértékével számolva) akkor jó üzlet, ha az OTP kurzusa 10,6 ezer forint fölé jut. Emellett a kötvény kamatot is fizet, a névértékre vetítve évi 3,95 százalékot az első tíz évben, utána Euribor+3 százalékot.
Ezek az instrumentumok tehát hibrid termékek: az egyik rész egy kötvény, a másik rész pedig egy OTP-részvényre vonatkozó vételi opció. Így értéküket sok tényező befolyásolja, de legjobban az OTP azonnali árfolyama, illetve a forint/euró kurzus. Nem meglepő, hogy az átváltható kötvények ára a részvény zuhanása miatt durván esett, de tavaly októberben, a piaci pánikban az árazás teljesen elszakadt a realitásoktól. Részben azért, mert az ilyen értékpapírok tartására szakosodott hedge fundokból ömlött kifelé a tőke, ami eladási kényszert szült. Az átváltható kötvények akkorra a névérték 15 százalékáig szakadtak. Onnan azóta 22–23 százalékra korrigáltak, de még így is 16–18 százalékos hozamot kínálnak a papírok euró alapon 2016-ig.
A félreárazás játéklehetőséget teremtett a még talpon maradt hedge fundok számára. Ezek egyik ismert tőkeáttételes befektetési stratégiája ugyanis az, hogy az átváltható kötvények és a részvények árazása közti különbséget igyekeznek kihasználni. Az Opus kötvénye óriási üzletnek tűnt, csak éppen senki nem szerette volna az OTP-részvény további esetleges áresésének a kockázatát futni. Megvásárolták hát a kötvényt és párhuzamosan eladtak OTP-részvényt. Abban bíztak, hogy a kötvény és a részvény árazása közelít majd.
A lényeg, hogy aki ezt a játékot űzi, az OTP-részvényt ad el rövidre, ami forrásaink szerint már a 4 ezer forintos árszint óta erős áresési tényező volt. A Merrill Lynch–Opus kettős szerepe pedig azért kiemelten fontos, mert az átváltható kötvényprogram miatt nekik van 14,5 millió OTP-részvényük. A papírok ugyan arra szolgálnak, hogy majd a későbbiekben a kötvényeiket részvényre váltó befektetőket ezekből szolgálják ki, de ennek a pakettnek a felét már 2011 előtt használhatják.
Amíg nagy volt a rés a kötvények és a részvények közti árazásban, megtehették, hogy maguknak, vagy ügyfeleiknek azt ajánlották: shortolják az OTP-részvényt és párhuzamosan vegyék a kötvényt. A shortoláshoz szükséges kölcsönrészvények pedig rendelkezésre álltak a Merrillnél. Amikor majd hatékony lesz az árazás, vagyis szűkül a rés a kötvény és a részvény között, akkor vissza kell venni a piacon az OTP-papírokat és vissza kell adni azokat a kölcsönzőnek. Sokan azt gyanítják, hogy a Merrill mintegy 7 millió részvénnyel játszhatott. Saját belátása szerint kölcsönadhatta ezeket, vagy maga is shortolhatta az OTP-részvényt, amivel komoly áresést okozott. Az is igaz viszont, hogy az elmúlt hetekben az OTP piacán bekövetkezett gyors emelkedés is összefügghet a short pozíciók zárásával. Valószínű ugyanis, hogy az árazási anomália eltűnésekor beindultak a részvény-visszavásárlások.
A fél világ az OTP ellen
Részvényekre lebontva látható az amerikai intézményi befektetők short-állománya a bankárok, üzletkötők által előszeretettel használt adatközlő, illetve üzletkötési platformon, a Bloombergen. Egy sokkoló adat: miközben tavaly novemberben még 3–4 millió shortolt OTP-papírról volt szó, 2009 harmadik hónapjában már 13 millió darabra ugrott az állomány (ez április elejére 12 millió alá csökkent). E számban még nincsenek benne az Amerikán kívüli intézményi befektetők shortjai, s nincsenek benne egyéb, speciális short jellegű pozíciók, például az indexkövető alapok eladásai.
Vagyis a szám akár lehet sokkal nagyobb is, igaz a short-spekulációval leginkább „gyanúsítható” londoni deskek döntő része, vagyis az amerikai tőzsdefelügyelet által kontrollált intézmények számai vélhetően már megjelennek az adatban. Ezzel együtt az biztos, hogy nagyon sokan és nem csak októberben, hanem hosszú hónapokon át játszottak/játszanak az OTP esésére.
Banki forrásaink is úgy vélik, hogy bár sok közép- és kelet-európai bankot támadtak hasonló módon, az OTP talán a legjobban kipécézett részvény.
Jól látszik ez a kölcsönzési díjakon is. A short-spekulációhoz előbb papírt kell szerezni, amit el lehet adni, a londoni kölcsönzési árak szerint pedig sokan szinte minden pénzt megadtak azért, hogy kölcsön OTP-hez jussanak. A bankszektor részvényei ugyanis „békeidőben” éves szinten 0,5 százalékos időarányos árért kölcsönözhetők, régiónk bankjai esetében drágábban, 2–5 százalékért, ám az OTP-nél ez az ár egészen 20 százalékig ment fel. A kérdés már csak az, kinek és miért érte meg ekkora összeget adni azért, hogy az OTP ellen játszhasson. Vannak, akik szerint a magyarázat annyi, hogy ha valaki Magyarország sanyarú gazdasági helyzete alapján akar a részvénypiacon rövidre menni, a hazai tőzsde szűkös kínálata alapján egyszerűen nincs választása, csak az OTP jöhet szóba. Ez az a papír, amely a tőzsdén leképezi az országot. Ha valaki a világszerte zuhanó pénzügyi szektor magyar megfelelőjét kereste, szintén az OTP-t találta meg. Mások szerint viszont ez így nem elégséges magyarázat – és itt jönnek be például az ország „kicsinálásáról” szóló összeesküvés-elméletek.
3. A HSBC és a magyar kötvénypiac
■ Kemény támadás érte a magyar hosszú távú államkötvénypiacot október 10-én, azaz az október 9-i hatalmas OTP-zuhanás másnapján. A londoni HSBC Bank Plc. egyik angol üzletkötője körbetelefonálta a nagy magyar alapkezelőket, és jelezte, hogy a magyar másodlagos állampapírpiacon igen alacsony áron el szeretne gyorsan adni 30 milliárd forintnyi 2023/A jelű, 15 éves államkötvényt. A piacon ekkor ez a referenciakötvény 9,1–9,2 százalékos hozammal forgott, igaz, forgalom nem nagyon volt, senki nem vette ekkor a magyar kötvényeket. Ezt akarta kihasználni a londoni bank, amely nem is titkolta, hogy sürgősen likvidálni szeretné a papírt, ezért 11 százalékos hozammal, vagyis a piaci árhoz képest megdöbbentően olcsón szeretne eladni.
Két nagy magyar alapkezelő meg is vette a papírt, majd egyeztetni kívánta a HSBC üzletkötőjével a leszállítás feltételeit. Ekkor derült ki, hogy a sürgős likvidálásról beszélő HSBC-s trader valójában nem is rendelkezik még az értékpapírral. A magyar alapkezelőknek azonnal leesett a tantusz, hogy miről is lehet szó: a HSBC üzletkötője pánikot akart kelteni a piacon, hogy az intenzív eladói nyomás és a gyorsan zuhanó ár hatására tovább gyengüljön a magyar állampapírpiac. Ő ugyanis nagyot kaszálhatott volna, ha valóban robban a hozamgörbe, és például egészen 13 százalékig sikerült volna eltéríteni a 15 éves papír hozamát. Ez esetben egyetlen nap alatt 6 milliárd forintot nyerhetett volna az alacsony árú (11 százalékos hozammal árazott) eladással és a későbbi, de még alacsonyabb árú (13 százalékos hozammal árazott) visszavásárlással. Ezen a piacon ugyanis 2 százalékpontnyi hozamelmozdulás 20 százalékos ellentétes irányú árfolyam-elmozdulást jelent.
Az anonimitásukat őrző magyar alapkezelők mindenesetre gyorsan léptek, előbb körbetelefonálták a további magyar alapkezelőket, nehogy bárki bedőljön a trükknek, és olcsón eladjon a short-spekulánsnak, majd egyikük értesítette a piacbefolyásolási kísérletről a felügyeletet is. A magyar alapkezelők összezártak, így a HSBC végül csak késve tudott teljesíteni. Információink szerint egy külföldi szereplőtől tudott ugyan papírt szerezni, de csak 8 százalékos hozammal – így mivel 11 százalékon adott el,hatalmasat bukott az ügyleten.
BÜNTETÉS ÉS TILTAKOZÁS. A felügyelet vizsgálatba kezdett, feltárta a piacbefolyásolási kísérletet, majd 80 millió forintra büntette a HSBC-t. A játék méretéhez képest ez ugyan elenyésző összeg, de a kiszabható maximális bírságnak ez a 80 százaléka. A HSBC tiltakozott, jelezte, hogy bíróság elé viszi az ügyet, és azzal indokolta üzletkötését, hogy egy általa birtokolt másik hosszú magyar államkötvény, a 2020/A fennálló kockázatait akarta fedezni. A felügyelet ezt nem vette figyelembe, a jogcím pedig a tőkepiaci törvény azon passzusa volt, hogy megbírságolható minden olyan ügylet, vagy megbízásadás, amely hamis vagy félrevezető jelzéseket ad, vagy adhat az adott pénzügyi eszköz keresleti vagy kínálati viszonyairól, árfolyamáról.
Súlyosbító körülmény volt az ügyletek torzítására alkalmas, félrevezető célja, illetve az, hogy a félrevezető árazást a piac egyes szereplői valóban figyelembe is vették az ügylet után (azaz megvalósult az áreltérítés), sok alap eszközértékelésében is alkalmazni kellett a torzított árat. Enyhítő körülmény volt ugyanakkor, hogy a HSBC Bank az ügyletet nem titkolta, és nem minden forgalmazó vette figyelembe ezt az árazást. A legfontosabb enyhítő körülmény pedig az volt, hogy a HSBC nyereséget végül nem realizált – igaz ez csak annak volt köszönhető, hogy a magyar alapkezelők közös erővel meghiúsították az akciót.
futik a lényeg, de már az sem biztos ezen a szinten. mi csinálhatunk ellenkezőt. nem lepődnék már meg semmin. ilyen nap és állunk. nagyok sem veszik, mi lesz itt?
OTP részvényesek ide!